54. rész

Sziasztok egy kicsit későn hozom rész, gondolom már mind aludtok vagy az Eurovisios dalfesztivált nézitek :D x)Köszönöm hogy gyorsan összejött az 3 komi :DD Most 4-et kérek és itt az új ;) :DDD Enjoy it! :D


Az éjszaka folyamán valami szépet álmodhattam, csak hogy valami hangos csipogás felébresztett belőle. Nyöszörögve nyomtam le az ébresztőt ami 7 órát jelzett. Kint még sötét volt, ráadásul havazott, ami nem volt baj, sőt végre egy szép fehér karácsonyuk lesz. De valahogy csak nem akartam kiszállni a meleg takaró alól, inkább a fejemre húztam. Sebi mellettem még mélyen aludta álmát. Bár csak néhány szőke tincs látszott ki a takaró alól, ő is jól beburkolózott. Már majdnem vissza aludtam amikor a telefonom kezdett csipogni. Valahogy éreztem tegnap hogy vissza fogok aludni, így a biztonság kedvérét azt is beállítottam. Idegesen kapcsoltam ki az ébresztőt. Erre már Sebi is elkezdett mocorogni. Felém fordult, majd résnyire nyitotta a szemét.
- Már reggel van?- mondta elkezdett hangon.
- Ühüm- bólogattam. Egy hangos nyöszörgés közepette lerúgta magáról a takarót, és felült. Megvakargatta a fejét, majd felkelt. Belelépett a papucsába, majd eltűnt a fürdőbe. Én is követtem a példáját. Felvettem egy meleg köntöst és lecsoszogtam a konyhába. Főztem magamnak egy kávét, bár nagyon ritkán iszok kávét, de most arra volt szükségem. A pultnak dőlve vártam meg míg elkészül a kávém. A gőzölgő kávéval a kezemben a nagy üveg ablakhoz sétáltam és néztem a tájat. Havazott rendesen és már bokáig érő hó volt. Mindig is imádtam a havas tájat csodálni. Olyan megnyugtató. Sebi csoszogásra lettem figyelmes. Már felöltözve állt előttem.
- Na akkor mivel kezdjünk?- kérdezte álmosan
- Nem tudom még fel sem ébredtem- majd vissza fordítottam a fejemet a tájra. –Szerintem előbb reggelizzünk valamit.
- Oké, úgy is kezdek éhes lenni. – mondta, majd a konyhába ment. Én addig elmentem felöltözni. Lefelé menet az emeletről finom illatok csapták meg az orromat.
- Hmm mik ezek a finom illattok??- szagoltam bele a levegőbe.
- Csináltam sült tojást, meg hozzá pirítóst- adta oda az egyik tányért amin a tojás, a pirítóst, és sok zöldség volt rajta. Leültünk az asztalhoz és mindketten falatozni kezdtünk.
- Hmm tökéletes reggeli. –dicsértem meg, aminek az lett a következménye, hogy Sebinek fülig ért a szája. Amikor mind ketten befejeztük a reggelit. Mielőtt hozzáláttam volna a karácsonyi menünek bekapcsoltam a hifit és maxra tekertem fel a hangerőt. Rendesen üvöltött a zene. Imádtam zenével főzni így nekem sokkal könnyebb és gyorsabb a főzés. Megkértem Sebit hogy segítsen elkészíteni nekem a tyúkhúslevest. Adtam a kezébe a receptet, hogy ő is tudja hogyan és mit kell csinálni. Láttam hogy menni fog neki így a levest rábíztam, de azért néha meglestem hogy mit csinál. A főétel töltött csirke volt, zöldség és rizs körettel. A rizzsel gyorsan megvoltam, csak a csirkével szórakoztam sokat. Amikor végre megtöltöttem beraktam a sütőbe. Sebi a leveset kavargatta. Vettem ki egy kanalat és megkóstoltam a levest.
- Na milyen???- kérdezte.
- Finom, nagyon finom- nyaltam le újra a kanalat. Na azt az arcot kellett volna látni ami Sebi vágott. Olyan büszke mosolyt jelent meg az arcára hogy az csak na! A leves kész volt így félre raktam. A sütőben a csirke a rizs pedig föl. Már csak 1 dolog volt hátra a desszert. Megkértem Sebit hogy kezdje el felállítani a fát, addig én elkészítem a desszertet. Nem mertem rábízni a desszertet. Bár már többször bebizonyította hogy remekül tud főzni, de ezt inkább nem vállaltam. Nem akartam bonyolult desszertet csinálni, meg már fáradtam rendesen így tiramisut csináltam. Ahogy végeztem vele beraktam a hűtőbe és segítettem Sebinek. Szépen rakosgattuk fel a fára a megvásárolt díszeket. A létra is előkerült mert már nem értük fel. Már majdnem kész volt, csak a csúcs dísz és az égők hiányoztak. Miután azt is ráraktuk, bedugtuk az égőket és gyönyörű színekbe pompázott a fa. Megbabonázva néztük az előttünk elterülő látványt. Csodálatos volt. Az órára pillantottam ami már fél 5-öt mutatott.
- Ohh úr isten elkések.
- Elviszlek
- Nem kell, fogadd csak anyukádékat, szerintem mindjárt itt lesznek- épp csöngettek. –Na tessék mondtam. Sebi nyitott ajtót majd mind „beözönlöttek”. Norbert, Heike, Fabi, Stephanie, és Melanie. Mindenkinél voltak csomagok. Az egyiknél ajándéktáskába volt a másiknál pedig szép ajándékcsomagolásba. Gyorsan köszöntöttem őket, majd gyorsan felöltöztem jó melegen, és mielőtt kiléptem volna megkértem Sebit hogy terítsen meg,mert erre még nem volt időnk. Hívtam egy taxit, majd „gyorsan” a reptérre vitettem magamat. Már amennyire gyorsan, mert a hótól nehezen lehetett haladni. Negyed óra késéssel szálltam ki a reptérnél. Szinte alig voltak a reptéren, bár nem csodálom mert szent este van és ilyenkor már mindenki otthon van. Leültem egy székre és vártam. Nem sokat kellet várnom mert bemondták hogy a gép nemsokára leszáll. Bár kb. fél órát késett a hóesés miatt. Odaálltam a bejárathoz ás vártam őket. Először a tesómat pillantottam meg, majd utána a mamámat, papámat, nagybátyámat, a feleségét, anyát és Christ. CHRIS???!! Ő mit keres itt???
- Sziasztok- köszöntöttem mindenkit,- Chris te hogy hogy..?
- Én akartam hogy eljöjjön, ugye nem baj?- kérdezte anya
- Nem, dehogy is!- örültem hogy Chris is itt van, csak meglepődtem. Végül is Chris szinte a pótapám, annyira megszerettem. Felvették a csomagjaikat és 2 taxival mentünk haza. Ahogy megérkeztünk, kiszedtük a csomagokat, bentről hangos nevetés szűrődött ki. Amikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Mosolyogva álltak fel mindannyian és jöttek oda hozzánk. Muszáj volt fordítanom mert a mamámék nem tudnak se németül se magyarul. Segítettem nekik felvinni a cuccokat az emeletre, bár nem volt nehéz a táskájuk mert csak 1 éjszakára jöttek. Én gyorsan átöltöztem, mert nem akartam melegítőben lenni. Felvettem egy flitteres arany ruhát és egy fekete magas sarkút. Gyorsan kisminkeltem magamat a hajamat pedig kibontottam. Amikor leértem az emeletről mindenki a kanapén ült és beszélgettek.
- Nos akkor menjünk enni, szerintem már mindannyian éhesek vagyok- ezt mind 3nyelven elmondtam. Felkeltek, majd az asztalhoz vonultunk. Még időm se volt megnézni, de Sebi szépen megterített, 14 személyre. Amikor mindenki leült Sebi segítségével tálaltuk a vacsorát. Az italokat a hűtőből kiszedve a felét az asztalra raktam a másik felét pedig a konyhapulton hagytam. Volt sok minden, bor sör, pezsgő, üdítők, víz, és rövid italok. Mielőtt leültem volna elindítottam halkan a hifit. Hangulatos Karácsonyi számokat választottam ki.
- Ohh mielőtt elfelejteném- gyorsan visszaugrottam a konyhába a gyufáért és meggyújtottam az asztalon lévő gyertyákat. – Na így már tökéletes!! Jó étvágyat mindenkinek!- leültem és enni kezdünk.
- Hmm de finom ez a leves- mondta Heike.
- Ez Sebi érdem- mosolyogtam az „elkövetőre”
- Tényleg??- hüledezett- Nem is tudtam fiam hogy te ilyen jól tudsz főzni!- mosolygott rá. Sebi persze csak vigyorgott. A második fogást is végig dicsérték. Ami boldogsággal töltött el. Nem kerülhette el a figyelmemet az hogy anya és Chris végig egymást nézték. Esküszöm mint két tinédzser! De fura hogy ezt pont én mondom. Csak úgy süt róluk a boldogság. Aminek nagyon örülök hogy végre talált anya egy rendes pasast aki még én is szeretek. Végül amikor már a desszerthez értünk már mindenki tele volt, de hát a legjobbat nem hagyhatjuk ki! Pont mindenkinek 1 szelet jutott, de ez elég is volt. Anyával pakoltunk el az asztalról be a mosogatóba. Annyi időnk már nem volt hogy a mosogató gépbe pakoljuk be, mert Fabi és Márk már nyúzott mindenkit hogy bontsuk már ki az ajándékokat. Most így megnézve a karácsonyfát sokkal szebb volt. Az alja tele volt ajándékokkal. Megtalálható volt a kicsitől a nagy dobozokig.
- Na bontsuk már kiiii őket!!- nyöszörgött Márk.
- Várj egy kicsit még le se fényképeztem – a kezembe vettem a fényképező képet és csináltam egypár képet a fáról és többiekről. Készült néhány vicces kép is.
- Kéne csinálni csoport képet,nem?- kérdezte Sebi
- De-de jó ötlet. – a gépet beállítottam, majd ráraktam a polcra. Megnyomtam majd gyorsan a kanapéhoz futottam és leültem Sebi mellé. Vártunk 10 másodpercet, majd kattant egyet a gép.
- Na most már ajándékozunk!!!!!!- mondta nagy hévvel Fabi.
- Jól van- mondtam neki. Majd leültünk mind a kanapéra és egyesével a fához mentünk…