55. rész

Igen tudom tudom, hogy már 1hete nem volt friss amit nagyon szégyenlek :(( Rengeteg dolgom volt ezen a héten ezért nem tudtam hozni. Valószínűleg a következő két hétbe elég sok tantárgyból kell majd javítanom, így sztem csak 2-3 részt tudok, majd hozni, de amit vége a sulinak megpróbálok naponta jelentkezni. Na nem fecsegek tovább most csak 3 komit kérek és hozom az újat! :D Enjoy it! :DDDD


Először a gyerekek kapták meg az ajándékokat. Rengeteg játékot és ruhát kaptak. Ahogy kibontották az utolsó játékokat kicsit félrevonultak és játszani kezdtek. Sebi szüleitől egy szép füzetet kaptam ami televolt tikos családi receptekkel. Imádtam főzni így ennél tökéletesebbet nem kaphattam. Melanietól egy csodálatos csizmát, Stephanietól pedig egy méregdrága parfümöt. Mamámtól sálat, sapkát, és kesztyűt kaptam, anyától pedig egy só lámpát. Pont ilyet akartam venni még anno, így ez tökéletes lesz a nappaliba. A nagybátyáméktól egy gyönyörű karórát kaptam. Christől pedig egy olyan Red Bullos pólót kaptam amire a kedvenc szerelőim jó kívánsága volt ráírva és a nevük. Ennek kifejezettem örültem mert nekem ez a póló többet ért mint valami drága ajándék, mert tudom egy szívből jön. Nem mintha a többi nem jönne szívből …csak ez még is más volt Most én következtem így mindenkinek odaadtam az ajándékát.
- Ohh nocsak fűszerek- vette ki a csomagolásból Heike. –De jó!!! Nagyon köszönöm!
- Dia te honnan tudtad hogy Jägermeister a kedvencem?- kérdezte Norbert
- Nem tudtam, csak szimplán ráhibáztam- mosolyogtam. Anya és mamám nagyon örültek az ajándéknak, sőt még egy-egy megbújó könnycseppet is felfedezni véltem. A lányok közül Stephanie hangos visításban tört ki.
- Ááá úr isten,de gyönyörű cipő!!!!- azonnal kivette a csomagolásból és felvette - Oh ez mese szép, köszöööööömmmm!!!- ugrott a nyakamba
- Jól van, jól van még megfojtasz!
- Oh bocsi- majd visszaült a helyére és a cipőjét csodálta. Melanie már sokkal higgadtabbul fogadta hogy ő egy égszer szettet kapott. Végül pedig már csak Sebi marad, felkaptam a kis táskát a fa alól és oda ültem mellé.
- Nézd én nem tudtam drága ajándékokat választani neked..
- Nem is kell- vágott közbe.
- Pisszt! Had mondjam el. –bocsánat kérően rám nézett.
- …nos nem szerettem volna és nem is tudtam venni neked drága ajándékot venni, mert szinte mindened megvan, így én úgy döntöttem még ha nem is annyira színvonalas , inkább én magam készítettem neked ezt- mutattam fel a kis ajándék táskát aminek a mélyén a karkötő lapul. Elvette tőlem, előbb bele nézett és elmosolyodott, majd kivette.
- Oh szívem ennél szebb ajándékot nem is adhattál volna- megölelt majd egy édes csókot nyomott az ajkamra. Megkérte hogy segítsem neki felrakni. Nagyon jó nézett ki rajta, pont hozzá illett. Körbenéztem és láttam hogy mindenki az ajándékait nézi vagy beszélgetnek. A fa alá is benéztem csak hogy észre vettem hogy kis dobozka ott árválkodik egyedül. Ekkor Sebi felkel és a dobozt felveszi a földről, majd oda jön hozzám. Ahogy elnéztem a dobozt biztos valami égszer, fülbevaló vagy karkötő lehet benne.
- Egy kis csöndet kérnék!!- intett mindenkit csendre. Megfogta mindkét kezemet és felhúzott a kanapéról, ő pedig lassan letérdelt elém. Na jó ez egyszerre megrémisztett de ugyan akkor boldogság töltött el. Így biztos elég hülye arcot is vághattam hozzá, mert Sebi egy pillanatra elmosolyodott. De csak akkor jött a nagy meglepetés amikor kinyitotta kis dobozkát, amiben egy csodálatos gyémánt gyűrű díszelgett. A szám tátva marad a szemem pedig a gyűrű és Sebi arca közt ingázott. A többiek meg csak néztek minket nagy szemekkel. Valaki mosolygott valaki meg tátott szájal bámult ránk.
- Claudia Németh, leszel a feleségem??- amikor ezt kimondta egyszerűen nem hittem a fülemnek. Tényleg megtörtént ez velem? Tényleg itt térdel előttem Sebastian Vettel és azt kéri legyek a felesége? Ez egyszerűen hihetetlen!! Fél év leforgása alatt 180°-ot fordult az életem!! Úgy éreztem mintha egy mese világba csöppentem volna és most jött el az a pillanat amikor a mesebeli herceg megkéri a királylány kezét. Bár gyorsan vissza kellett térnem a földre, mert Sebi kezdett kétségbe esett arcot vágni. Végül kimondtam azt a bizonyos szót!:
- I..igen! Igen! IGEN!!1000x is!!!- egyből Sebi nyakába ugrottam és sírni kezdtem. Zavaromban a jobb kezemet nyújtottam a bal helyett. Amikor felhúzta úgy éreztem mintha a fellegek között repülnék, annyira boldog voltam!! Egyszerűen képtelen voltam felfogni hogy ez megtörtént velem. Percekig könnyes szemmel bámultam az újamon lévő gyűrűt. Megszólalni sem bírtam. A többiek persze gratuláltak nekünk, de szinte semmit se fogtam fel belőle. Végül kimentem a konyhába és egy pohár pezsgőt töltöttem magamnak. A pultnak támaszkodva néztem magam elé. Megijedtem amikor valaki hozzáért a vállamhoz, de csak Sebi volt az.
- Nagyon elgondolkodtál- mondta ő is a pultnak dőlve.
- Igen…tudod rengeteg minden kavarog a fejembe..
- Ó-ó ezt vegyem rossz dolognak?
- Nem dehogy is…csak fél év lefogása alatt annyi minden megváltozott mintha egy álom világba csöppentem volna, amiből persze nem tudok, de nem is akarok felébredni. Mintha a sors akarta volna így…hogy megnyerjem azt a versenyt, hogy találkozzak veled, hogy a párom legyél, hogy megkérd a kezemet- néztem a gyűrűmre- hirtelen belepottyantam ebbe a világba, még átgondolni sem volt időm hogy mik történtek velem a fél év során. De hálás vagyok a sorsnak hogy utamba ejtett- fordultam felé- és én örökké veled akarok maradni!- mondtam már-már suttogva. A végén forró szerelmes csókban forrtunk össze. Ezt a tökéletes pillanatot Stephanie zavarta meg.
- Na akkor kicsi lány nem sokára a családunk tagja leszel- mosolygott rám.
- Igen..- mondtam én is mosolyogva és bele gondoltam abba hogy majd én is „Vettel” leszek.
- De ugye nem mindjárt akartok esküvőt?
- Nem-nem dehogy is- néztem Sebire aki biccentet egy aprót a fejével ezzel jelezvén hogy ő sem kíván heteken, hónapokon belül megházasodni. – Beakarom tölteni a 18-at amikor férjez megyek ehhez az idiótához- böktem a fejemmel Sebire.
- Héé, kikérem magamnak!!- csattant fel.
- Hát öcskös hiába kéred ki magadnak neki akkor is igaza van!- Sebi pufogva hagyta el a konyhát. Imádtam amikor bevágja a durcit, olyankor annyira aranyos. Mi is visszamentünk Steph-el a nappaliba. Egészen 10-íg beszélgettünk, majd lassan elkezdtek szállingózni a vendégeke a fürdő fele. Még szerencse hogy ilyen nagy házunk van, így mindenkinek jut hely. Sebivel összepakoltuk a konyhát, eldobáltuk a szétszaggatott csomagolásokat, leoltottuk a villanyokat, majd lassan felballagtunk az emeletre. Már éjfél is elmúlt így nem csodálom hogy a szememet alig bírtam nyitva tartani. Amikor becsuktuk a háló ajtót egyből vetkőzni kezdtem. Amikor a fürdőhöz értem már csak fehérnemű volt rajtam. Alig volt erőm még a csapot is megnyitni de azért sikerült, gyorsan lemosakodtam, fogat mostam, lemostam a sminkemet, majd törölközőbe mentem ki. Egy aranyos látvány fogadott ahogy kiléptem. Sebi az ágyon aludt, hasra feküdve félmeztelenül. Lassan odaültem az ágyra és simogatni kezdtem a hátát, majd az arcát. Éreztem hogy megmozdul, majd a hátára fordul.
- Menj gyorsan mosakodni, jó meleg a fürdő- nem szólt semmit, csak becammogott a fürdőbe. Felvettem a pizsamámat, majd bebújtam a meleg takaró alá, ahol egyből elaludtam. Meg akartam várni, de elnyomott az álom. Reggel arra ébredtem hogy valakik futkosnak a folyosón. Nyöszörögve fordultam át a másik oldalamra. Biztos a fiúk kergetőznek. Annyira hangosan kiabáltak meg futkostak, hogy már nem bírtam tovább és kimentem.
- Héé lehetne egy kicsit halkabban valaki még aludni szeretne!!!!!- kiabáltam ki az ajtóból.
- Ja kislányom ne aludjatok már, dél van! –mondta anya
- Hogy mennyi??- ugrott néhány oktávval feljebb a hangom. Sebi még nagyban aludt így inkább hagytam ő aludni. Felvettem egy melegítő gatyát és egy pulcsit, a hajamat megfésültem és lementem a konyhába valami olyan dolgot keresni ami felébreszt, mert tiszta komás voltam. Amíg leértem a hálóból a konyhába addig legalább 10x ásítottam. Kávéra nem vágytam így egy energia ital mellett döntöttem. Illetve nem is egy, ha nem egyszerre 3-at megittam. Felültem a konyhapultra és inni kezdtem.
- Hát te mit iszol?- kérdezte a mamám
- Energia italt- mutattam a dobozra.
- 3-at??? Mond te normális vagy??- egy határozott mozdulattal kikapta a kezemben lévő italt.
- Héé!!
- Semmi hé! 3-at egyszerre nem lehet meg fog ártani!
- Dehogyis!
- Dehogynem!!- a két üres dobozt eldobta, míg ami kezemben lévő 3.-at kiöntötte a mosogatóba.
- Na jól van nem vitatkozok veled- majd ott hagytam. Ki nem állhatom amikor parancsolgatnak nekem! Nincs annál rosszabb amikor megmondják mi csinálj és mit ne csinálj! Felmentem a hálóba, Sebi még mindig aludt. Egy gonosz ötlet jutott az eszembe. Gyorsan kimentem az erkélyre, a korláton lévő havat a kezembe fogtam, és gyorsan Sebi pólója alá raktam. Szegény úgy ugrott fel mint akit megcsíptek, én pedig az ágyon elterülve röhögtem.
- Teeeeeee!!!!!!!!- mutatott rám. Sajnos arra nem gondoltam hogy becsukjam az erkélyajtót, így ő is gyorsan hozott be havat és futkosni kezdett utánam. Mielőtt elértem volna a fürdőbe megfogott és belenyomta a nyakamba. Hirtelen összerezzentem a hidegtől. Ahogy megolvad a nyakamon egészen a hátam közepéig folyt le a hideg víz.
- Áh áháh ez rohadt hideg!!!- próbáltam eltávolítani a maradék havat a nyakamról a vizet pedig letörölni a hátamról.
- Ugye milyen jó érzés?- állt előttem karba font kezekkel. Ekkor nyitódott a háló ajtó és anya kukucskált be rajta.
- Gyere csak!- intettem neki, majd bejött
- Csak annyit akarok mondani hogy nem sokára ki kéne menni a reptérre mert megy a gépünk.
- Jaj tényleg, pillanat csak összekészülök
- Én szívesen kiviszem magukat- ajánlotta fel a segítséget Sebi.
- Kisfiam mi ez a magázás? Már megbeszéltük hogy tegeződünk, nem? –Sebi csak elvörösödve fürkészte a padlót.
- Na jó akkor kitudod őket vinni?
- Persze, 10 perc és elkészülök. - Hálásan néztem rá, majd egy csókot nyomtam az ajkára. Amikor anyámék is elkészültek, elköszöntem tőlük. Kikísértem őket és addig integettem amíg a kocsi el nem tűnt. Fáradtan másztam vissza a házba, ahol Heike pakolászta a reggeli maradványait. Sok időm nem volt pihenne vagy akár mit is csinálni, mert főznöm kellett, és 6-ra készen kell lennem a vendégek érkezése kor. Bár most nem lesz egy komoly menü, sült krumpli lesz rántott sajttal és egy kis salátával. Amíg Sebi nem ért haza addig Heike is besegített nekem. A sajttal épp végeztünk amikor betoppant Sebi.
- Na akkor mehetünk?- nézett az órájára Norbert.
- Igen mehetünk. – Norbert lehozta a csomagokat az emeletről, gyorsan elköszöntem tőlük és visszatértem a főzéshez. Amikor elindultak épp elkezdett havazni.
- Lassan vezess!- kiabáltam ki az ablakból
- Oké!!!- kiabálta vissza. A sajt az kész volt így elraktam, a sült krumplival és a salátával is gyorsan végeztem. Mire megterítettem már 5 óra volt. Még két óra és jönnek a vendégek. Szinte ugyan az volt a menet mint tegnap, csak ma egy kicsit kevesebb kajával, de több piával. Az ajándékokat lehoztam az emeletről és a fa alá raktam. Fél 6 előtt elmentem átöltözni, amikor ezzel végeztem kinéztem az ablakon és a tájat vastag hó lepte. No de az utakat is. Aggódtam Sebi miatt mert már 1 órája itthon kéne lennie. A kezembe vettem a telefont és felhívtam, csakhogy nem vette fel. Idegesen járkáltam fel alá a magas sarkúban. Már vagy a 20. körömet róttam a nappaliban amikor megszólalt a csengő. Azonnal odafutottam és kinyitottam az ajtót, csak hogy nem az volt akit vártam...