Halihóóó meghoztam az új részt!!! És nagyon szépen köszönöm a komikat!! :DDD A komihatár szintén 3!! :D Enjoy it! ;)
Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=fmxILVVoRGA
A szobája két emelettel feljebb volt mint a miénk. Felértem, majd bekopogtam. De nem jött válasz, újrakopogtam. Lehet hogy már alszik, igaz elmúlt már fél 12 is, igen tuti hogy alszik. Ekkor kinyílt az ajtó. Hatalmas szemekkel nézett rám. Én ugyan is, mivel csak egy boxerben volt. Jaj anyám!
- Hát te mi járatban vagy itt?- kérdezte huncut mosolyra húzva száját.
- Hát én…én..- a látványtól kissé elaléltam és nem bírtam kinyögni egy értelmes szót se. Emlékeztettem magam arra amiket még Tommi mondott, megráztam magam és visszatértem a földre.
- Azért jöttem hogy megszeretnélek kérni arra hogy kísérj ki a reptérre, mert anyukámék 1 kor jönnek és hát egyedül meg nem akarok- közöltem vele érzelem mentesen.
- És csak ezért jöttél?- kérdezte kacéran és egyre közelebb jött, de én hátráltam.
- Igen csak ezért!!- jelentettem ki határozottan. –Szóval légy szíves öltözz fel, mert nemsokára indulnunk kell.
- És mi van Sebastiannal? Miért nem ő kísér el?- ejtette ki kissé gúnyoson, a száján a nevét, majd a háló felé vette az irányt, én pedig az ablakoz mentem.
- Mert ki kell magát pihennie, holnap szabadedzés, és rám parancsolt hogy egyedül nem mehetek.
- Ááá szóval Vettike parancsolgat neked- kiabált ki a hálóból –Úgy tudtam hogy nem szereted ha valaki parancsolgat neked- jött ki felöltözve.
- Na jó hanyagoljuk ezt a témát inkább induljunk. – majd Bence felvette a cipőjét felkapta a kocsi kulcsot és már mentünk is le a pakolóba útközben dobtam Sebinek egy üzit, hogy Bence eljön velem és hogy most indulunk. A kocsiba nem szóltunk egymáshoz, én bámultam ki az ablakon Bence pedig vezetett. Egyszer csak Bence megtörte a csendet.
- Csak Sebastian miatt nem mondasz nekem igent?
- Bence!! Hagyjuk máár!
- Nem, nem hagyjuk te elfojtod az érzéseidet.
- Mit folytok el, mitt???- kérdeztem erélyesen.
- Az hogy szeretsz, és tudom, ne is próbáld tagadni, Alice mindent elmondott
- Hogy micsodaa??? Alice???- a név hallatán néhány oktávval feljebb ugrott a hangom. –nem az lehetetlen, önszántából ő soha sem mondaná el.
- Nem hát, mert megfenyegettem.
- Tesséékkk???- épp ekkor érkeztünk meg a reptérre. –Hát te teljesen hülye vagy!!!- majd kinyitottam az ajtót, de elkapta a karomat.
- Nem, csak szerelmes, igen kimondom én szeretlek téged Clau –amint ezt kimondta én teljesen ledöbbentem. Nem hittem volna hogy ezt egyszer is kifogja ejteni a száján.
- Ez már semmin se változtat- majd kiszálltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Ez úgy lesokkolt hogy elkezdtek patakokban folyni a könnyeim. Nem akartam hogy bárki is lássa hogy sírok, bár így éjjel fél 1 körül nem sokan voltak a váróba, így elvonultam a WC-be. Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd visszamentem a váróba. Leültem és vártam hogy leszálljon a gép. Nem kellet sokat várnom, hogy megérkezzen. Amint kinyitották az ajtót legelsőnek anyámék jöttek ki. A tesóm persze futott előre.
- Sziasztok- öleltem meg őket.
- Köszönöm hogy itt lehetek
- Ugyan- legyintettem- Na induljunk, látom rajtatok hogy elég nyúzottnak tűntök.
- Aludtunk pár órát a gépen, de inkább te tűnsz nyúzottnak.
- Lehet azért mert nem feküdtem le – szerencsére az utcákon elég sok taxi volt így letudtunk inteni egyet, majd megadtam a címet. Az úton nem is beszélgetünk, mert úgy se tudtak volna arra figyelni, amit mondok, mert kifelé bámultak az ablakon. Ahogy megékeztünk a recepciónál elkértük a szobakulcsot. A lakosztálya ugyan azon az emeleten volt ahol a miénk.
- Húú nagyon szép ez a hotel- nézett körbe Márk.
- Ugye, én is így néztem amikor megérkeztünk ide. - felértünk az emeltre, végig mentünk a folyóson, majd benyitottam a szobába.
- Nahát, ez gyönyörű!!!- ámuldoztak.
- Mi is ugyan ezen az emeleten vagyunk, a 222-es szobába. – majd letelepedtem a kanapéra.. –Mondtam már nektek hogy Sebi apukája Norbert és Fabi itt vannak.
- Tényleg??- rohant ki a tesóm a hálóból. – Fabi itt van?
- Igen, majd holnap illetve ma találkozhattok. - már álmos és fárad is voltam lelkileg és fizikailag is. Próbáltam elnyomni az ásításaimat több kevesebb sikerrel.
- Menj csak aludni, majd holnap beszélünk. –nem ellenkeztem elköszöntem tőlük. Halkan nyitottam be a hálóba, mert Sebi aludt, nem kapcsoltam fel a villanyt, nem akartam felébreszteni. Sikeresen neki mentem az egyik puffnak, sőt át is estem rajta, amire Sebi szinte felriad.
- Áúúú- kaptam a lábamhoz.
- Höö?? Dia te vagy az?- emelte fej a fejét.
- I..gen- próbáltam kinyögni valamit, de rohadtul fájt a lábam. Feltápászkodtam, majd nagy nehezen elbotorkáltam a fürdőig. Levetkőztem és egy nagy lila folt éktelenkedett a lábamon. Szuper!!! Megengedtem a langyos vizet a kádba. Raktam bele különböző fürdő sót, hogy minél illatosabb legyen. Jól eset most ez a fürdő, olyan megnyugtató és legfőképp altató. Utoljára a velem szembeni zöld csempét láttam majd hirtelen egy gyönyörű szép helyen találtam magamat. Fogalmam sincs hogy- hogy kerülhettem ide. Egy tóparton álltam, ahol sok-sok vizesét volt, körülötte sok fa és bokor volt található. A nap sütött az ég kék volt, és mókusok futkostak egyik ágról a másikra. A víz tiszta és kellemes volt, szinte hívogatott. Nem is tétováztam tovább levetkőztem és belevetettem magamat a vízbe. Itt minden olyan csodálatosnak tűnt. A vízesés alá úsztam, és hagytam, hogy a víz „masszírozza” a hátamat. Kellemes egy érzés volt. Egyszer a távolba felfedezni véltem egy embert. Nem láttam, hogy ki lehet az. Nem foglalkoztam vele, csak élveztem ezt a pillanatot. Egyszer csak valaki vagy valami lehúzott a víz alá, ez olyan hirtelen történt hogy még levegőt se vettem. Aki fogta a lábamat az a személy volt aki a parton állt és ő nem más volt mint Bence. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, mert olyan erősen szorított. Egy jól irányzott mozdulattal megrúgtam és elengedte a lábamat. Azonnal a felszínre úsztam, de jött utánam. A felszínen újra elkapott és ezt sziszegte a fülembe.
- Látod, ez jár annak, aki nem-et mond nekem!!!- majd újra lehúzott a mélybe. Újra próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. Kezdet elfogyni a levegőm, a testem elgyengült. Nem tudtam küzdeni ellene, mert minden erőm elhagyott. Teljesen elkábultam, érzetem ahogy a tüdőmbe befolyik a víz. Már láttam azt a bizonyos fényt. Vonzott, hívogatott. Nem küzdöttem már semmi ellen, csak hagytam magamat átadni, már majdnem a fénybe értem amikor távolról mintha a nevemet kiabálja valaki. Olyan ismerős ez a hang. A hang egyre erősödött, majd hirtelen valami magával szippantott, de nem a fény felé, ha nem az ellenkező irányba. Fuldokolva köhögni kezdtem, majd öklendezni kezdtem, sok víz jött ki belőlem. Amikor a köhögésem csillapodni kezdett, kinyitottam a szememet és Sebivel találtam magam szembe.
- Ohh hála az égnek!!! Úgy megijedtem!! Többet ilyet ne csinálj!!- félelmet tükrözött az arca. Egy nagy fürdőlepedő volt rám terítve. Nagy nehezen felültem és akkor vettem észre hogy a fürdőben fekszek vizesen.
- Mi történt?- kérdeztem rekedten.
- Elaludtál a kádba és ha nem jövök időben akkor…- nem tudta befejezni, mert zokogni kezdett. Szorosan megöleltem és sírtam vele. Úgy kapaszkodtunk egymásba mintha az életünk múlna egymáson. Lassan megnyugodtunk mindketten. Sebi szemei még mindig csillogtak könnytől.
- Soha többet nem csinálsz ilyet, ígérd meg!!
- Megígérem- mondtam suttogva. Csak most fogtam fel hogy meg is fulladhattam volna, ha Sebi nem jön időben. És az-az „álom”!! Ijesztő volt. Jobb ha jó messzire elkerülöm majd Bencét.
– Köszönöm- suttogtam.
- Szeretlek!!!- mondta magyarul, imádtam amikor magyarul beszél, és a „szeretlek” szó magyarul sokkal kifejezőbb mint angolul vagy németül. Feltápászkodtunk, majd bebújtunk az ágyba. Szorosan egymást ölelve aludtunk el.
2011. március 29., kedd
2011. március 27., vasárnap
42. rész
Először is köszönöm hogy tudtátok teljesíteni a 4komit!! :DD Másodszor IGEN Sebi megnyerte az évadnyitó futamot!!!!méghozzá elég fölényesen :DD Nagyon Büszke vagyok rá :'DDD Harmadjára meghoztam a frisst! És most csak 3 komit kérek :DD Enjoy it!! :DD
Amikor kiléptem a WC-ből felvettem a póker arcomat és próbáltam azt sugározni, hogy minden a legnagyobb rendben van. A büfében leültem az egyik asztalhoz és pötyögtem egy sms-t Sebinek hogy most hol vagyok. Néhány pillanaton belül meg is jelent előttem. Kézen fogva elindultunk Tommi társaságában és Sebi mérnökével pályabejárásra. Tommi egész úton csúnyán nézett rám amiért nem mondtam el neki. De jobb ha magamba tartom és el felejtem ezt a dolgot. Nem akarom tönkre tenni a kettőnk kapcsolatát.
- Hahó!!- lengette meg a kezét előttem Sebi
- Na mondjad- figyeltem rá.
- Nem akarok mondani semmit csak elmerengtél. – Tommi ekkor „műköhögéssel” jelezte nekem hogy tudni akarja azt a dolgot amin elmerengtem. De nem figyeltem Tommira csak mentünk előre. Próbáltam az agyamat másra irányítani. Sikerült is mert a rázókövek szélén próbáltam egyensúlyozni ami összejött. Kicsit most gyereknek érezhettem magamat, bár elméletileg az is vagyok. Néha még a pálya melletti vonalakon is végig mentem, amin a fiúk jól szórakoztak, hogy épp most élem ki gyerekkoromat. Észre se vettem, hogy körbeértünk már, így Sebi szólt rám hogy visszaérkeztünk. Sebivel leültünk a büfébe. Alice-tól kértünk egy-egy Red Bullt és azt kortyolgattuk. Ránéztem a falon lévő órára és erről jutott eszembe hogy azt se tudom hogy hányadika van.
- Te Alice, hányadika van?
- 11.- e.
- 11????
- Igen, miért?
- Úr isten!!!- csaptam homlokomra mire Sebi nagy szemekkel rám nézett –Holnap után lesz anyukám születésnapja!! És nem tudom személyesen felköszönteni, de még csak ajándékot se tudok venni neki! –szomorodtam el.
- Hívd el!- mondta Sebi.
- Hova??
- Hát ide, Abu Dhabiba, biztos örülne neki.
- Nem is olyan rossz ötlet. De mit csinálna itt?
- Hát megismerné az itteni környezetet, meg akár barátkozhat is. –bökött a fejével az épp belépő Christianra.
- Jaaa értem már- mosolyodtam el. De egyedül úgy se utazik ide…
- Jöjjön a tesód is. Jaaa nem is mondtam neked, hogy ma érkezik apu és Fabi?
- Nem ezt nem is mondtad.
- Na hogy szóval akkor anyukád tudna apuval beszélni a tesód meg Fabival lenne.
- Végül is jól hangzik, most rögtön foglaltatok nekik jegyet. Őőő szerinted használhatom Chris gépét?
- Nem tudom, kérdezd meg. –épp felénk tartott.
- Sziasztok, fiatalság.
- Szia Chris. Azt akarom megkérdezni, hogy használhatom az irodádban lévő gépet, mert szeretnék két repülő jegyet foglalni.
- Persze, de minek neked két jegy?
- Hát mert holnapután anyukámnak szülinapja lesz és ezt az utazást kapná szülinapjára, meg így láthatnám, és személyesen fel tudom köszönteni.
- Menj csak, itt a kulcs –majd kivette a zsebéből a kulcsot és odaadta nekem. Amikor oda értem az irodája elé kinyitottam, majd a géphez ültem. Amíg az interneten foglaltam le a jegyeket addig közben felhívtam anyukámat. Kicsöngött 4x majd beleszólt.
- Halló?
- Szia anya én vagyok az- mondta vidáman.
- Jaajj szia, de régen hallottam a hangodat. Hogy vagy? Milyen Abu Dhabi?
- Köszi anya meg vagyok és ez a hely egyszerűen isteni.
- Na jól van örülök.
- Anya azért hívlak mert lenne a számodra egy meglepetésem.
- Milyen meglepetés??
- Igazából nem lesz így meglepetés, de el kell mondanom. Foglaltam neked és Márknak két jegyet a ma esti járatra Abu Dhabiba. –hatásszünet.
- Micsodaaaa??? –visította a telefonba
- Igen, én ezt adom neked szülinapi ajándékként.
- Úr isten kis lányom ezt nem hiszem el, én..én nagyon köszönöm- mondta már-már sírós hangon.
- Úgy hogy kapkodd magadat, mert este 8kor indul a géped. A recepciónál át tudod venni a jegyeket. A te nevedre írattam.
- Köszönöm- hálálkodott.
- Nincs mit, na megyek már, majd csörögj rám ha ideértél én meg kimegyek a reptérre.
- Oké, Vigyázz magadra!
- Te is, szia, puszi.
- Szia kislányom –majd bontottuk a vonalat. Ekkor épp Chris jött be.
- Na sikerült a jegyfoglalás?
- Igen, és majd olyan éjjel 1 körül érkeznek meg. Majd bemutatom neked, meg a tesómat is
- Oké, már nagyon várom – mosolyodott el. Norbert és Fabi este 6kor érkeztek meg. Én mentem ki eléjük a reptérre, mert Sebinek megbeszélése volt. Amikor beértem a váróterembe még nem szállt le a gépük, így egy újságosnál válogattam az újságokat. Megakadt az egyik újságon a szemem, amire hatalmas piros betűkkel rá volt írva „Úton a legkisebb Vettel örökös” Azonnal megvettem az újságot, szerencsére az eladó nem ismert fel. Leültem az egyik székre és elkezdtem olvasni.
„ Sebastian Vettel barátnője terhes?! Mostanában elég bő ruhákba látni Diát…Ráadásul nem iszik bele a győzelmi pezsgőbe se, pedig amióta együtt vannak mindig beleivott, így ez okod ad arra hogy terhes lett….”
- Az eszem megáll!!! Holnap azért is egy testre feszülős ruhát veszek fel….- pufogtam magamban. Ekkor írták ki hogy megérkezett a gép. Felálltam, majd közelebb mentem a bejárathoz. A tömegben nem nagyon lehetett látni őket, így próbáltam lábujjhegyre állni. Egyszer csak Fabi fut felém vállán két nagy táskával, ki se látszott a táskáktól.
- Diaaaaaa- kiáltotta
- Sziaaaa- olyan erővel „csapódott be”hogy ha nincs mögöttem egy oszlop akkor a földön végeztük volna. Ekkor Norbert is megjelent.
- Szerbusz Dia- két puszival köszöntött. Fogtunk egy taxit és a hotel felé vettük az irányt. Útközben pedig elmeséltem nekik hogy anyukám és a tesóm jönnek ide. Fabi szinte ki ugrott a bőréből, hogy lesz majd egy játszó pajtása, Norbert pedig végre megismerheti anyukámat, és a tesómat. Amikor megékeztünk, a már lefoglalt szobát, ami mellettünk volt, elfoglalták majd lepakolták a cuccaikat és átjöttek hozzánk. A fiúkkal jól elbeszélgettem. Fabi mesélt a suliról, Norbert pedig a mindennapjairól, de előkerültek Sebiről a gyerekkori sztorik is. Norbert nagyban mesélte azt amikor Sebi 4 éves korában szánkónak használt egy nagy tálcát és azzal „száguldott” le a lépcsőn, amikor is Sebi belépett az ajtón.
- Sziasztok, mi ez a nagy röhögcsélés?- kérdezte
- Áhh semmi csak épp most mesélte el apukád hogy milyen kis ördög fióka voltál- kuncogtam
- Tényleg??Én már nem is emlékszek rá –telepedett le mellém a kanapéra.
- Én pedig tisztán emlékszek rá. A szívbajt hoztad ránk anyáddal. Meg is kaptad érte a magadét. Elvettük tőled a biciklidet, meg az én általam készített mini gokartodat.
- Jaaaa tényleg most már emlékszek rá. Ott sírtam nektek napokon keresztül hogy legalább a gokartot adjátok vissza- mosolygott. – Na elmegyek zuhanyozni aztán már fekszek le- mielőtt elment volna zuhanyozni egy csókot lopott. Norberttel még beszélgettünk egy kicsit, majd ők is elmentek. Ameddig Sebi bent volt addig én készítettem magunknak egy-egy bögre
forró csokit. Amikor kijött, hát hogy is fogalmazzak…megakadt a lélegzetem egy pillanatra, igaz már vagy 100x láttam így,de akkor is, csak egy törölköző volt a derekára csavarva, a haja vizes volt, a vízcseppek pedig az enyhén kidolgozott testén folytak le. Szívdöglesztően nézett ki, legszívesebben letepertem volna, de ha megteszem akkor az biztos hogy nem lett volna energiám felkelni és kimenni a reptérre anyám elé, szóval inkább,hogy magamhoz térjek, beleittam a forró kakaóba ami nem volt túl jó ötlet mert elégette a nyelvemet, de legalább magamhoz tértem. A másik bögrét odaadtam Sebinek. Mielőtt kimentünk volna az erkélyre felvett egy boxert és egy fehér trikót, a haját pedig megszárította. Mind ketten leültünk szembe egymással egy napozóágyra és szürcsöltük a kakaónkat. Egy ideig csak egymást vagy a csillagos eget néztük, végül én törtem meg a csendet.
- Ugye tudod azt hogy vasárnap akár világbajnok lehetsz?. – nem szólt semmit csak elmosolyodott, majd a távolba révedt. Tudtam hogy ilyenkor elgondolja hogy milyen lenne ha megnyerné a vb-t. – Nem kéne már ágyban lenned? Már lassan 11 óra lesz.
- De, már kezdek fáradt lenni- majd egy nagyot nyújtózkodott, megitta még ami a poharába volt, majd megköszönte és egy csókot lehelt az ajkamra. Bement de a háló előtt visszafordult:
- Mikor kell menned anyukádért?
- Éjjel 1-re itt lesznek.
- Nem fekszel le?
- Minek arra a 2 órára? Ha lefekszek nem birok majd felkelni.
- Végül is igaz, de ne menjek veled?
- Nem kell, aludj csak.
- De félek, hogy valami bajod esik- nézett rám aggódó szemekkel.
- Nem fog nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni- mosolyogtam rá szelíden.
- Hát inkább épp hogy nem vagy nagylány…- na jó ez egy kicsit fájt.
- De igen is az vagyok, annak érzem magam, csak papíron vagyok kiskorú…- tettem keresztbe a karjaimat. Kissé bántott a dolog, mert még soha nem mondta és nem is érdekelte, hogy kiskorú vagyok.
- Jól van na- majd odajött és megölelt. –Csak tudod féltelek, ha valami bajod lesz, akkor azt soha nem bocsájtom meg magamnak- nézett rám nagy szemekkel. Ha én nem mehetek akkor valaki kísérjen el.
- Jó, de ki?
- Hát mivel a szerelők és Chris a pályán vannak, Tommi meg már alszik, és nem akarom felkelteni és a hotelbe olyan ismerős, nincs aki eltudna kísérni, kivétel 1személyt, akit szinte a hátam közepére se kívánok, mert állandóan legyeskedik körülötted ,de még is csak fiú és megtudna védeni ha baj van..
- És ki az?
- Bence- amikor meghallottam a nevét összeszorult a gyomrom is. Vele most nagyon nem akartam találkozni.
- Pont ő?
- Igen.
- De és nincs senki más, aki elkísérjen?
- Miért nem akarod, hogy Bence kísérjen el?- húzta fel az egyik szemöldökét. Ajaj megszólalt a vészjelző!!
- De jó lesz ő is! Felhívom és megkérdezem tőle.
- Jól van, akkor vigyázz magadra –majd megcsókolt és visszaballagott a hálóba én meg elindultam Bencéhez.
Amikor kiléptem a WC-ből felvettem a póker arcomat és próbáltam azt sugározni, hogy minden a legnagyobb rendben van. A büfében leültem az egyik asztalhoz és pötyögtem egy sms-t Sebinek hogy most hol vagyok. Néhány pillanaton belül meg is jelent előttem. Kézen fogva elindultunk Tommi társaságában és Sebi mérnökével pályabejárásra. Tommi egész úton csúnyán nézett rám amiért nem mondtam el neki. De jobb ha magamba tartom és el felejtem ezt a dolgot. Nem akarom tönkre tenni a kettőnk kapcsolatát.
- Hahó!!- lengette meg a kezét előttem Sebi
- Na mondjad- figyeltem rá.
- Nem akarok mondani semmit csak elmerengtél. – Tommi ekkor „műköhögéssel” jelezte nekem hogy tudni akarja azt a dolgot amin elmerengtem. De nem figyeltem Tommira csak mentünk előre. Próbáltam az agyamat másra irányítani. Sikerült is mert a rázókövek szélén próbáltam egyensúlyozni ami összejött. Kicsit most gyereknek érezhettem magamat, bár elméletileg az is vagyok. Néha még a pálya melletti vonalakon is végig mentem, amin a fiúk jól szórakoztak, hogy épp most élem ki gyerekkoromat. Észre se vettem, hogy körbeértünk már, így Sebi szólt rám hogy visszaérkeztünk. Sebivel leültünk a büfébe. Alice-tól kértünk egy-egy Red Bullt és azt kortyolgattuk. Ránéztem a falon lévő órára és erről jutott eszembe hogy azt se tudom hogy hányadika van.
- Te Alice, hányadika van?
- 11.- e.
- 11????
- Igen, miért?
- Úr isten!!!- csaptam homlokomra mire Sebi nagy szemekkel rám nézett –Holnap után lesz anyukám születésnapja!! És nem tudom személyesen felköszönteni, de még csak ajándékot se tudok venni neki! –szomorodtam el.
- Hívd el!- mondta Sebi.
- Hova??
- Hát ide, Abu Dhabiba, biztos örülne neki.
- Nem is olyan rossz ötlet. De mit csinálna itt?
- Hát megismerné az itteni környezetet, meg akár barátkozhat is. –bökött a fejével az épp belépő Christianra.
- Jaaa értem már- mosolyodtam el. De egyedül úgy se utazik ide…
- Jöjjön a tesód is. Jaaa nem is mondtam neked, hogy ma érkezik apu és Fabi?
- Nem ezt nem is mondtad.
- Na hogy szóval akkor anyukád tudna apuval beszélni a tesód meg Fabival lenne.
- Végül is jól hangzik, most rögtön foglaltatok nekik jegyet. Őőő szerinted használhatom Chris gépét?
- Nem tudom, kérdezd meg. –épp felénk tartott.
- Sziasztok, fiatalság.
- Szia Chris. Azt akarom megkérdezni, hogy használhatom az irodádban lévő gépet, mert szeretnék két repülő jegyet foglalni.
- Persze, de minek neked két jegy?
- Hát mert holnapután anyukámnak szülinapja lesz és ezt az utazást kapná szülinapjára, meg így láthatnám, és személyesen fel tudom köszönteni.
- Menj csak, itt a kulcs –majd kivette a zsebéből a kulcsot és odaadta nekem. Amikor oda értem az irodája elé kinyitottam, majd a géphez ültem. Amíg az interneten foglaltam le a jegyeket addig közben felhívtam anyukámat. Kicsöngött 4x majd beleszólt.
- Halló?
- Szia anya én vagyok az- mondta vidáman.
- Jaajj szia, de régen hallottam a hangodat. Hogy vagy? Milyen Abu Dhabi?
- Köszi anya meg vagyok és ez a hely egyszerűen isteni.
- Na jól van örülök.
- Anya azért hívlak mert lenne a számodra egy meglepetésem.
- Milyen meglepetés??
- Igazából nem lesz így meglepetés, de el kell mondanom. Foglaltam neked és Márknak két jegyet a ma esti járatra Abu Dhabiba. –hatásszünet.
- Micsodaaaa??? –visította a telefonba
- Igen, én ezt adom neked szülinapi ajándékként.
- Úr isten kis lányom ezt nem hiszem el, én..én nagyon köszönöm- mondta már-már sírós hangon.
- Úgy hogy kapkodd magadat, mert este 8kor indul a géped. A recepciónál át tudod venni a jegyeket. A te nevedre írattam.
- Köszönöm- hálálkodott.
- Nincs mit, na megyek már, majd csörögj rám ha ideértél én meg kimegyek a reptérre.
- Oké, Vigyázz magadra!
- Te is, szia, puszi.
- Szia kislányom –majd bontottuk a vonalat. Ekkor épp Chris jött be.
- Na sikerült a jegyfoglalás?
- Igen, és majd olyan éjjel 1 körül érkeznek meg. Majd bemutatom neked, meg a tesómat is
- Oké, már nagyon várom – mosolyodott el. Norbert és Fabi este 6kor érkeztek meg. Én mentem ki eléjük a reptérre, mert Sebinek megbeszélése volt. Amikor beértem a váróterembe még nem szállt le a gépük, így egy újságosnál válogattam az újságokat. Megakadt az egyik újságon a szemem, amire hatalmas piros betűkkel rá volt írva „Úton a legkisebb Vettel örökös” Azonnal megvettem az újságot, szerencsére az eladó nem ismert fel. Leültem az egyik székre és elkezdtem olvasni.
„ Sebastian Vettel barátnője terhes?! Mostanában elég bő ruhákba látni Diát…Ráadásul nem iszik bele a győzelmi pezsgőbe se, pedig amióta együtt vannak mindig beleivott, így ez okod ad arra hogy terhes lett….”
- Az eszem megáll!!! Holnap azért is egy testre feszülős ruhát veszek fel….- pufogtam magamban. Ekkor írták ki hogy megérkezett a gép. Felálltam, majd közelebb mentem a bejárathoz. A tömegben nem nagyon lehetett látni őket, így próbáltam lábujjhegyre állni. Egyszer csak Fabi fut felém vállán két nagy táskával, ki se látszott a táskáktól.
- Diaaaaaa- kiáltotta
- Sziaaaa- olyan erővel „csapódott be”hogy ha nincs mögöttem egy oszlop akkor a földön végeztük volna. Ekkor Norbert is megjelent.
- Szerbusz Dia- két puszival köszöntött. Fogtunk egy taxit és a hotel felé vettük az irányt. Útközben pedig elmeséltem nekik hogy anyukám és a tesóm jönnek ide. Fabi szinte ki ugrott a bőréből, hogy lesz majd egy játszó pajtása, Norbert pedig végre megismerheti anyukámat, és a tesómat. Amikor megékeztünk, a már lefoglalt szobát, ami mellettünk volt, elfoglalták majd lepakolták a cuccaikat és átjöttek hozzánk. A fiúkkal jól elbeszélgettem. Fabi mesélt a suliról, Norbert pedig a mindennapjairól, de előkerültek Sebiről a gyerekkori sztorik is. Norbert nagyban mesélte azt amikor Sebi 4 éves korában szánkónak használt egy nagy tálcát és azzal „száguldott” le a lépcsőn, amikor is Sebi belépett az ajtón.
- Sziasztok, mi ez a nagy röhögcsélés?- kérdezte
- Áhh semmi csak épp most mesélte el apukád hogy milyen kis ördög fióka voltál- kuncogtam
- Tényleg??Én már nem is emlékszek rá –telepedett le mellém a kanapéra.
- Én pedig tisztán emlékszek rá. A szívbajt hoztad ránk anyáddal. Meg is kaptad érte a magadét. Elvettük tőled a biciklidet, meg az én általam készített mini gokartodat.
- Jaaaa tényleg most már emlékszek rá. Ott sírtam nektek napokon keresztül hogy legalább a gokartot adjátok vissza- mosolygott. – Na elmegyek zuhanyozni aztán már fekszek le- mielőtt elment volna zuhanyozni egy csókot lopott. Norberttel még beszélgettünk egy kicsit, majd ők is elmentek. Ameddig Sebi bent volt addig én készítettem magunknak egy-egy bögre
forró csokit. Amikor kijött, hát hogy is fogalmazzak…megakadt a lélegzetem egy pillanatra, igaz már vagy 100x láttam így,de akkor is, csak egy törölköző volt a derekára csavarva, a haja vizes volt, a vízcseppek pedig az enyhén kidolgozott testén folytak le. Szívdöglesztően nézett ki, legszívesebben letepertem volna, de ha megteszem akkor az biztos hogy nem lett volna energiám felkelni és kimenni a reptérre anyám elé, szóval inkább,hogy magamhoz térjek, beleittam a forró kakaóba ami nem volt túl jó ötlet mert elégette a nyelvemet, de legalább magamhoz tértem. A másik bögrét odaadtam Sebinek. Mielőtt kimentünk volna az erkélyre felvett egy boxert és egy fehér trikót, a haját pedig megszárította. Mind ketten leültünk szembe egymással egy napozóágyra és szürcsöltük a kakaónkat. Egy ideig csak egymást vagy a csillagos eget néztük, végül én törtem meg a csendet.
- Ugye tudod azt hogy vasárnap akár világbajnok lehetsz?. – nem szólt semmit csak elmosolyodott, majd a távolba révedt. Tudtam hogy ilyenkor elgondolja hogy milyen lenne ha megnyerné a vb-t. – Nem kéne már ágyban lenned? Már lassan 11 óra lesz.
- De, már kezdek fáradt lenni- majd egy nagyot nyújtózkodott, megitta még ami a poharába volt, majd megköszönte és egy csókot lehelt az ajkamra. Bement de a háló előtt visszafordult:
- Mikor kell menned anyukádért?
- Éjjel 1-re itt lesznek.
- Nem fekszel le?
- Minek arra a 2 órára? Ha lefekszek nem birok majd felkelni.
- Végül is igaz, de ne menjek veled?
- Nem kell, aludj csak.
- De félek, hogy valami bajod esik- nézett rám aggódó szemekkel.
- Nem fog nagylány vagyok, tudok magamra vigyázni- mosolyogtam rá szelíden.
- Hát inkább épp hogy nem vagy nagylány…- na jó ez egy kicsit fájt.
- De igen is az vagyok, annak érzem magam, csak papíron vagyok kiskorú…- tettem keresztbe a karjaimat. Kissé bántott a dolog, mert még soha nem mondta és nem is érdekelte, hogy kiskorú vagyok.
- Jól van na- majd odajött és megölelt. –Csak tudod féltelek, ha valami bajod lesz, akkor azt soha nem bocsájtom meg magamnak- nézett rám nagy szemekkel. Ha én nem mehetek akkor valaki kísérjen el.
- Jó, de ki?
- Hát mivel a szerelők és Chris a pályán vannak, Tommi meg már alszik, és nem akarom felkelteni és a hotelbe olyan ismerős, nincs aki eltudna kísérni, kivétel 1személyt, akit szinte a hátam közepére se kívánok, mert állandóan legyeskedik körülötted ,de még is csak fiú és megtudna védeni ha baj van..
- És ki az?
- Bence- amikor meghallottam a nevét összeszorult a gyomrom is. Vele most nagyon nem akartam találkozni.
- Pont ő?
- Igen.
- De és nincs senki más, aki elkísérjen?
- Miért nem akarod, hogy Bence kísérjen el?- húzta fel az egyik szemöldökét. Ajaj megszólalt a vészjelző!!
- De jó lesz ő is! Felhívom és megkérdezem tőle.
- Jól van, akkor vigyázz magadra –majd megcsókolt és visszaballagott a hálóba én meg elindultam Bencéhez.
2011. március 22., kedd
41. rész
Mostanában nagyon ügyesek vagytok a kommentelésben, aminek nagyon örülök!! :DDD Csak így tovább ;) Ma egy extregigamega hosszú részt hoztam nektek!! .)) Nem így terveztem hogy ilyen hosszú lesz, de csak írtam írtam és írtam xD és hát ez lett az eredménye!! :DD Most megnézzük...emelem a komi határt 4-re és kíváncsi vagyok hogy össze jön-e ;) Enjoy it! :D (Tudom gonosz vagyok *ördögi fej*)
Becsukódott mögöttünk az ajtó leültünk a kanapéra.
- Meg kérdezhetem, hogy mi volt ez az egész?- kérdezte Tommi.
- Mindjárt elmondom, csak hozok egy teát. Te is kérsz?
- Nem köszönöm- bementem a konyhában, főztem magamnak és teát és visszaültem Tommi mellé törökülésbe.
- Nos hallgatlak. – belekortyoltam a teámba, majd elkezdtem.
- Tudod nekem Bence egy olyan személy volt az életemben mint egérnek a sajt. De csak barátok voltunk. Legalább ő annak tekintett, de én sokkal többet akartam, csak soha nem vallottam be neki. Ha megláttam a szívem csak úgy zakatolt a mellkasomban. Ahányszor rám mosolygott úgy éreztem majd elolvadok. Imádtam a mosolyát. Aztán jött a nyári szünet és megnyertem a versenyt. Már vagy 3éve imádom Sebastiant. Mint versenyzőt, mint férfit. Had ne soroljam, hogy mit imádok benne, mert arra nem lenne elég 1nap. És akkor összejöttünk meg minden, és innen ismered a forgatókönyvet. A kondis akciónak te is részese voltál….Mielőtt még megszólalnál Szeretem Sebastiant teljes szívemből…csak most itt van Bence is…
- Áhá most már mindet értek. Ez egyszerű Sebi féltékeny, és ha jól szűrtem le a sztoriból, akkor jó oka van rá.
- Aj Tommi miért ilyen nehéz az élet? –majd felkeltem és mászkálni kezdtem a szobába. - Bencének is pont most kellet megjelennie!! Ezzel mindet elrontott!!- dühösen hadonásztam a levegőbe.
- Felszínre jöttek a régi érzelmek…- sóhajtott Tommi
Annyira ideges voltam Bencére és magamra is hogy megfogtam egy kis vázát és hozzá vágtam a falhoz. Ami ripityára tört. Ha valamit összetörhettem, akkor mindig lenyugodtam.
- Héé nyugi Sebi így fel fog ébredni- majd szorosan átölelt. Majd megfogta a kezem és visszahúzott a kanapéra.
- Nézd nem tudom, hogy- hogy fogsz választani, de azt tudom hogy helyesen fogsz cselekedni és a szívedre fogsz hallgatni. Nem kell mást tenned, minthogy végig gondolod az elmúlt 1 évet. Mérlegelned kell, hogy kitől mit kaptál. Hogy ki hogy, és mennyire szeret. És persze gondolj bele jövőbe is, hogy ha Bencét választod, akkor mi lesz, vagy ha Sebet választod.
- Köszönöm Tommi- majd újra megöleltem.
- Nincs mit- mosolygott rám. - Most megyek,majd reggel benézek, Szia- majd egy puszit nyomott az arcomra. Miután elment,csak akkor vettem észre hogy már kint sötét van, ránéztem az órára és 8 órát mutatott az óra. Lassan benyitottam a hálóba Sebi mélyen aludta álmát. Elmentem mosakodni, majd lassan befeküdtem Sebi mellé. És azt néztem, ahogy alszik, közben pedig gondolkodtam azon amit Tommi mondott. Sebi a szívét adta nekem és mérhetetlenül nagy szeretetet! Vele boldog voltam, boldog vagyok és boldog leszek! Soha még egy ilyen humoros, becsületes aranyos, kedves, megbízható, gondoskodó pasit nem fogok találni!! Én vagyok a hülye hogy ezen gondolkodok hogy Bence hogy Sebi! Naná hogy Sebi!!Ez nem kérdés. Jó lehet hogy régen még Bencéért dobogott a szívem, de most már másért és ez már soha nem fog megváltozni!!!Örökké Sebivel maradok! Ekkor Sebi mocorogni kezdett, majd lassan kinyitotta szemét.
- Elaludtam?- kérdezte nyöszörögve.
- El –majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Mennyi az idő?
- 9 óra –jéé csak most vettem észre hogy majdnem 1órán keresztül ezen agyaltam. –Fáj még a vállad?
- Hát még igen..- majd az ágy szélére ült –Elmegyek lezuhanyozok- majd a fürdő felé vette az irányt.
- Menni fog egyedül?
- Nem vagyok béna, csak fáj a vállam- majd bement. Ekkor a telefonom megszólalt. De csak 1 sms jött.
„Csőőő, eljönnél velem holnap a tesztre??Nincs kivel menjek, és egyedül félek” :D
„ Szia, a menedzsered hol hagytad?” :)
„ Talált magának valami nőt aztán holnap azzal lesz”
„Jaaa. Háát nem tudom hogy eltudok menni”
„ Léccccciiiii *boci szemek*”
„ Na jó, legyen”
„Jupiiii, akkor holnap 9 kor a recepciónál találkozunk!” :D
„Oké”
„ Jóéjt szép álmokat Hüvelyk Panna” :D
„ Hüvelyk Panna??? Ki kérem magamnak” :D
„ Igen mert olyan kicsi és aranyos vagy” :$ - Mi vaann? Aranyos?
„ Őőőő..izéé xD Neked is jó éjt..zöldfülű” :D
„ Mi csodaaa?? Na jól van ezért még holnap kapsz!! :D
„ És mit kapok??? :D Valami ajándékot?? :DxD
„ De persze! :D Megharapom a füledet! :D
„ Nee az fáj :(
„ Neem, én soha nem bántanálak! :)
„ Ezt jó tudni :)
„ Na most már elköszönök, Álmodj velem! :)
„ Szép álmokat!” – Na jó ez a beszélgetés egy kisebb flörtnek könyvelhető el. Meg ez az utolsó mondata…”Álmodj velem”. A gondolat menetemet Sebi szakította félbe. A telefonomat visszaraktam az éjjeliszekrényre. Sebi újra hasra feküd, mert oldalt nem tudod feküdni a keze miatt, háton meg nem tud aludni. Közel bújtam hozzá. A homlokunk szinte összeért. Ahogy beszívtam Sebi illatát egyből elaludtam. Reggel én ébredtem fel előbb. Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam magra egy nyári szoknyát, beleléptem a cipőmbe és mielőtt elindultam volna írtam egy cetli Sebinek, hogy hol és kivel vagyok, és hogy majd 1-re odaérek a pályára, mert ugye ma van a pályabejárás. Odaraktam az éjjeliszekrényre a cetlit, felkaptam a kis táskámat és már mentem is le. Igaz még csak fél 9 volt, de előtte még reggelizni is szerettem volna. Az étterem tele volt emberekkel, mondjuk, nem csodálom, mert csütörtök reggel van és az emberek fele inkább itt reggelizik mint a pályán. Nagyon nem volt hely az asztaloknál így az egyik bárszékre ültem fel, és rendeltem magamnak egy finom reggelit hozzá pedig egy csésze teát. Nyugodtan elfogyasztottam a reggelit, az órámra pillantottam ami 8:58-at mutatott. Leszálltam a székről, majd kifizettem és a recepcióhoz mentem. Amikor odaértem egy teljesen friss, mosolygós Bence jött velem szembe.
- Csőő- köszöntött két puszival- Na mehetünk?
- Aha- majd a hátsó parkoló felé vettük az irányt. Egy Ferrari F430 –as mellet álltunk meg.
- Ezzel megyünk?- kérdeztem
- Ühm. Miért nem tetszik?
- Ez egy Ferrari F430 –as!!
- Igen és?
- Honnan van?
- Úgy kaptam erre a hétre.
- Jaa hogy itt csak úgy osztogatják az autókat?
- Csak bérbe kaptam- mosolygott rám. Majd kinyitotta és beült.
- Héé te fogsz vezetni?
- Neeem anyukám fog vezetni….persze hogy én vezetek.
- De tudsz is? Neked van jogsid?
- Persze hogy van, hogy megnyugodj meg is mutatom, - majd előhúzta a farzsebéből a jogsiját. - Megfelel?
- Meg- majd beültem mellé. Gyönyörű egy autó volt annyi szent. Mályvaszínű volt a műszerfal és vele együtt az ülések.
- Na indulhatunk?- kacsintott rám.
- Naná.. toljad neki öcsém!!!! –Majd beletaposott a gázpedálra. Rámentünk az autópályára és már 190-el száguldottunk. A kezemet néha felraktam a levegőbe. Fel kellet vennem a napszemüveget, mert a nélkül nem ért volna semmit se.
- Még sosem ültem Ferrariban!!
- Én se- mosolygott rám. A pályára gyorsan megérkeztünk hisz nem volt messze a hoteltől. Leparkoltunk, majd a pályára mentünk. Egy lélekkel se találkoztunk, amíg oda nem értünk. Két fickó állt a pálya szélén. Az egyik magas olyan 40-es éveiben járó férfi volt, a másik alacsony és kövér kopaszodó 50-es.
- Ááá ugye te vagy Bence- szólalt meg az alacsonyabbik.
- Igen, Bence Segesdi.
- Claudio De Carli, az MX1 igazgatója. És ez a kedves hölgyemén gondolom a barátnőd- mosolygott rám.
- Ó-ó én nem…
- Igen ő a barátnőm- majd megfogta a derekamat és magához rántott. „ Egy mi a fenét csinálsz?” nézést küldtem felé.
- Én pedig Harry Everts a fiúk trénere. - Nos akkor kezdjünk hozzá, bent megtalálod a felszereléseket, ha felöltöztél akkor pattanj fel arra a motorra- mutatott egy Red Bull lógókkal díszített motorra. Én vele mentem mert volt egy kis megbeszélni valónk. Amíg a felszerelést vette fel, addig én csak egyfolytában dumáltam neki.
- Miért mondtad azt hogy a barátnőd vagy? Hmm? Nem is vagyok a barátnőd? –szegeztem neki a kérdéseket.
- Lehet, hogy csak szeretném hogy az legyél- nézett fel, épp kötötte a cipőjét.
- Mi van???Bence én Sebastiannal vagyok. Biztos nem fogom csak úgy eldobni szegényt mert te azt szeretnéd hogy a csajod legyek- mondtam karba tett kézzel .
- És még így se- majd odaállt elém és megcsókolt. Próbáltam nem visszacsókolni, de egyszerűen lehetetlen volt. Mióta vártam már erre a csókra!! Csak nem épp jó időpontban érkezett. Az elején még durván csókolt de a végére már lágyan. Amikor elváltak ajkaink azt se tudtam tél van nyár van, annyira elbódított a csókja.
- Ezt….ezt többet ne csináld!!- mondtam halkan.
- Miért…hisz tetszett, nem?- kérdezte kacéran, majd a homlokomnak döntötte a fejét.
- Hagyjál!- majd ellöktem magamtól. –Miért csinálod ezt velem???- kérdeztem sírástól elcsukló hangon. Nem vártam meg a válaszát elrohantam. Sírva próbáltam visszajutni a parkolóhoz. Egyszerűen undorodtam magamtól. Hogy tehettem ilyet? Megcsaltam Sebastiant!! Pedig nem akartam. Egy kocsinak neki dőltem, majd lecsúsztam a földre és tovább zokogtam. Nem tudom meddig ülhettem ott és meddig sírtam de arra lettem figyelmes hogy megcsörren a telefonom. Gyorsan előkotortam a kis táskámból, közben pedig a könnyeimet törölgettem, a kijelzőn Sebi nevét írta. Na pompás!
- Szia- próbáltam jó kedvvel beleszólni.
- Szia szívem, valami baj van?- Na tessék!
- Honnan veszed hogy valami baj van?
- Hát a hangodból.
- Dehogy is semmi baj nincsen. Miért telefonáltál?- tereltem.
- Csak azért hogy mikor jössz, mert már a pályán vagyok.
- Mindjárt indulunk már.
- Jó oké akkor csörgess meg ha ideértél
- Rendben!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek. –majd letettük. Utána gyorsan felhívtam Tommit.
- Szia ide tudnál értem jönni?
- De még is hova?
- Tudod hol van a MotoCross pálya?
- Igen tudom, de mit keresel ott?
- Majd megmagyarázom, csak siess!
- Rendben- majd letettem. Felálltam, mert már egy ideje a hideg aszfalton ültem. Amíg Tommi nem jött addig mászkáltam körbe- körbe a parkolóba és az elmúlt 1 órán gondolkodtam. Miért tette ezt? Miért pont most? Miért nem előbb? Miért nem húztam el a fejemet? Miért csókoltam vissza? Annyira belemerültem a gondolataimba hogy észre se vettem a mellettem megálló autót. Beszálltam és bűnbánó szemekkel rá néztem Tommira.
- Te sírtál!? –állapította meg.
- Ne kérlek Tommi ne kérdezz semmit csak vigyél a pályára- kértem szinte könyörögve. Egész úton nem szólt hozzám ahogy kértem. De amikor leparkoltunk a pályánál és épp kiakartam szállni elkapta kezemet.
- Kérlek mond el!! Azt mondtad megmagyarázod! Hát várom a magyarázatodat! –de én csak megráztam a fejemet. - Hát ha tudok segíteni? Bántottak?
- Dehogy bántottak..csak..
- Csak..mi?
- Semmi –majd kiszálltam és már a paddockon próbáltam úgy átvágni hogy ne vegyenek észre, ez sikerült is. Gyorsan megcéloztam a WC hogy kicsit rendbe szedjem magamat. Amikor belenéztem a tükörbe, megdöbbentem. A hajam kócos volt, mert annak a hülye szélnek is pont most kell fújni, a szemem kissé meg volt dagadva, de azt ellehet sminkelni. Megfésülködtem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd egy új sminket raktam fel. Még egyszer belenéztem a tükörbe, megigazítottam a ruhámat majd kiléptem az ajtón.
Becsukódott mögöttünk az ajtó leültünk a kanapéra.
- Meg kérdezhetem, hogy mi volt ez az egész?- kérdezte Tommi.
- Mindjárt elmondom, csak hozok egy teát. Te is kérsz?
- Nem köszönöm- bementem a konyhában, főztem magamnak és teát és visszaültem Tommi mellé törökülésbe.
- Nos hallgatlak. – belekortyoltam a teámba, majd elkezdtem.
- Tudod nekem Bence egy olyan személy volt az életemben mint egérnek a sajt. De csak barátok voltunk. Legalább ő annak tekintett, de én sokkal többet akartam, csak soha nem vallottam be neki. Ha megláttam a szívem csak úgy zakatolt a mellkasomban. Ahányszor rám mosolygott úgy éreztem majd elolvadok. Imádtam a mosolyát. Aztán jött a nyári szünet és megnyertem a versenyt. Már vagy 3éve imádom Sebastiant. Mint versenyzőt, mint férfit. Had ne soroljam, hogy mit imádok benne, mert arra nem lenne elég 1nap. És akkor összejöttünk meg minden, és innen ismered a forgatókönyvet. A kondis akciónak te is részese voltál….Mielőtt még megszólalnál Szeretem Sebastiant teljes szívemből…csak most itt van Bence is…
- Áhá most már mindet értek. Ez egyszerű Sebi féltékeny, és ha jól szűrtem le a sztoriból, akkor jó oka van rá.
- Aj Tommi miért ilyen nehéz az élet? –majd felkeltem és mászkálni kezdtem a szobába. - Bencének is pont most kellet megjelennie!! Ezzel mindet elrontott!!- dühösen hadonásztam a levegőbe.
- Felszínre jöttek a régi érzelmek…- sóhajtott Tommi
Annyira ideges voltam Bencére és magamra is hogy megfogtam egy kis vázát és hozzá vágtam a falhoz. Ami ripityára tört. Ha valamit összetörhettem, akkor mindig lenyugodtam.
- Héé nyugi Sebi így fel fog ébredni- majd szorosan átölelt. Majd megfogta a kezem és visszahúzott a kanapéra.
- Nézd nem tudom, hogy- hogy fogsz választani, de azt tudom hogy helyesen fogsz cselekedni és a szívedre fogsz hallgatni. Nem kell mást tenned, minthogy végig gondolod az elmúlt 1 évet. Mérlegelned kell, hogy kitől mit kaptál. Hogy ki hogy, és mennyire szeret. És persze gondolj bele jövőbe is, hogy ha Bencét választod, akkor mi lesz, vagy ha Sebet választod.
- Köszönöm Tommi- majd újra megöleltem.
- Nincs mit- mosolygott rám. - Most megyek,majd reggel benézek, Szia- majd egy puszit nyomott az arcomra. Miután elment,csak akkor vettem észre hogy már kint sötét van, ránéztem az órára és 8 órát mutatott az óra. Lassan benyitottam a hálóba Sebi mélyen aludta álmát. Elmentem mosakodni, majd lassan befeküdtem Sebi mellé. És azt néztem, ahogy alszik, közben pedig gondolkodtam azon amit Tommi mondott. Sebi a szívét adta nekem és mérhetetlenül nagy szeretetet! Vele boldog voltam, boldog vagyok és boldog leszek! Soha még egy ilyen humoros, becsületes aranyos, kedves, megbízható, gondoskodó pasit nem fogok találni!! Én vagyok a hülye hogy ezen gondolkodok hogy Bence hogy Sebi! Naná hogy Sebi!!Ez nem kérdés. Jó lehet hogy régen még Bencéért dobogott a szívem, de most már másért és ez már soha nem fog megváltozni!!!Örökké Sebivel maradok! Ekkor Sebi mocorogni kezdett, majd lassan kinyitotta szemét.
- Elaludtam?- kérdezte nyöszörögve.
- El –majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Mennyi az idő?
- 9 óra –jéé csak most vettem észre hogy majdnem 1órán keresztül ezen agyaltam. –Fáj még a vállad?
- Hát még igen..- majd az ágy szélére ült –Elmegyek lezuhanyozok- majd a fürdő felé vette az irányt.
- Menni fog egyedül?
- Nem vagyok béna, csak fáj a vállam- majd bement. Ekkor a telefonom megszólalt. De csak 1 sms jött.
„Csőőő, eljönnél velem holnap a tesztre??Nincs kivel menjek, és egyedül félek” :D
„ Szia, a menedzsered hol hagytad?” :)
„ Talált magának valami nőt aztán holnap azzal lesz”
„Jaaa. Háát nem tudom hogy eltudok menni”
„ Léccccciiiii *boci szemek*”
„ Na jó, legyen”
„Jupiiii, akkor holnap 9 kor a recepciónál találkozunk!” :D
„Oké”
„ Jóéjt szép álmokat Hüvelyk Panna” :D
„ Hüvelyk Panna??? Ki kérem magamnak” :D
„ Igen mert olyan kicsi és aranyos vagy” :$ - Mi vaann? Aranyos?
„ Őőőő..izéé xD Neked is jó éjt..zöldfülű” :D
„ Mi csodaaa?? Na jól van ezért még holnap kapsz!! :D
„ És mit kapok??? :D Valami ajándékot?? :DxD
„ De persze! :D Megharapom a füledet! :D
„ Nee az fáj :(
„ Neem, én soha nem bántanálak! :)
„ Ezt jó tudni :)
„ Na most már elköszönök, Álmodj velem! :)
„ Szép álmokat!” – Na jó ez a beszélgetés egy kisebb flörtnek könyvelhető el. Meg ez az utolsó mondata…”Álmodj velem”. A gondolat menetemet Sebi szakította félbe. A telefonomat visszaraktam az éjjeliszekrényre. Sebi újra hasra feküd, mert oldalt nem tudod feküdni a keze miatt, háton meg nem tud aludni. Közel bújtam hozzá. A homlokunk szinte összeért. Ahogy beszívtam Sebi illatát egyből elaludtam. Reggel én ébredtem fel előbb. Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam magra egy nyári szoknyát, beleléptem a cipőmbe és mielőtt elindultam volna írtam egy cetli Sebinek, hogy hol és kivel vagyok, és hogy majd 1-re odaérek a pályára, mert ugye ma van a pályabejárás. Odaraktam az éjjeliszekrényre a cetlit, felkaptam a kis táskámat és már mentem is le. Igaz még csak fél 9 volt, de előtte még reggelizni is szerettem volna. Az étterem tele volt emberekkel, mondjuk, nem csodálom, mert csütörtök reggel van és az emberek fele inkább itt reggelizik mint a pályán. Nagyon nem volt hely az asztaloknál így az egyik bárszékre ültem fel, és rendeltem magamnak egy finom reggelit hozzá pedig egy csésze teát. Nyugodtan elfogyasztottam a reggelit, az órámra pillantottam ami 8:58-at mutatott. Leszálltam a székről, majd kifizettem és a recepcióhoz mentem. Amikor odaértem egy teljesen friss, mosolygós Bence jött velem szembe.
- Csőő- köszöntött két puszival- Na mehetünk?
- Aha- majd a hátsó parkoló felé vettük az irányt. Egy Ferrari F430 –as mellet álltunk meg.
- Ezzel megyünk?- kérdeztem
- Ühm. Miért nem tetszik?
- Ez egy Ferrari F430 –as!!
- Igen és?
- Honnan van?
- Úgy kaptam erre a hétre.
- Jaa hogy itt csak úgy osztogatják az autókat?
- Csak bérbe kaptam- mosolygott rám. Majd kinyitotta és beült.
- Héé te fogsz vezetni?
- Neeem anyukám fog vezetni….persze hogy én vezetek.
- De tudsz is? Neked van jogsid?
- Persze hogy van, hogy megnyugodj meg is mutatom, - majd előhúzta a farzsebéből a jogsiját. - Megfelel?
- Meg- majd beültem mellé. Gyönyörű egy autó volt annyi szent. Mályvaszínű volt a műszerfal és vele együtt az ülések.
- Na indulhatunk?- kacsintott rám.
- Naná.. toljad neki öcsém!!!! –Majd beletaposott a gázpedálra. Rámentünk az autópályára és már 190-el száguldottunk. A kezemet néha felraktam a levegőbe. Fel kellet vennem a napszemüveget, mert a nélkül nem ért volna semmit se.
- Még sosem ültem Ferrariban!!
- Én se- mosolygott rám. A pályára gyorsan megérkeztünk hisz nem volt messze a hoteltől. Leparkoltunk, majd a pályára mentünk. Egy lélekkel se találkoztunk, amíg oda nem értünk. Két fickó állt a pálya szélén. Az egyik magas olyan 40-es éveiben járó férfi volt, a másik alacsony és kövér kopaszodó 50-es.
- Ááá ugye te vagy Bence- szólalt meg az alacsonyabbik.
- Igen, Bence Segesdi.
- Claudio De Carli, az MX1 igazgatója. És ez a kedves hölgyemén gondolom a barátnőd- mosolygott rám.
- Ó-ó én nem…
- Igen ő a barátnőm- majd megfogta a derekamat és magához rántott. „ Egy mi a fenét csinálsz?” nézést küldtem felé.
- Én pedig Harry Everts a fiúk trénere. - Nos akkor kezdjünk hozzá, bent megtalálod a felszereléseket, ha felöltöztél akkor pattanj fel arra a motorra- mutatott egy Red Bull lógókkal díszített motorra. Én vele mentem mert volt egy kis megbeszélni valónk. Amíg a felszerelést vette fel, addig én csak egyfolytában dumáltam neki.
- Miért mondtad azt hogy a barátnőd vagy? Hmm? Nem is vagyok a barátnőd? –szegeztem neki a kérdéseket.
- Lehet, hogy csak szeretném hogy az legyél- nézett fel, épp kötötte a cipőjét.
- Mi van???Bence én Sebastiannal vagyok. Biztos nem fogom csak úgy eldobni szegényt mert te azt szeretnéd hogy a csajod legyek- mondtam karba tett kézzel .
- És még így se- majd odaállt elém és megcsókolt. Próbáltam nem visszacsókolni, de egyszerűen lehetetlen volt. Mióta vártam már erre a csókra!! Csak nem épp jó időpontban érkezett. Az elején még durván csókolt de a végére már lágyan. Amikor elváltak ajkaink azt se tudtam tél van nyár van, annyira elbódított a csókja.
- Ezt….ezt többet ne csináld!!- mondtam halkan.
- Miért…hisz tetszett, nem?- kérdezte kacéran, majd a homlokomnak döntötte a fejét.
- Hagyjál!- majd ellöktem magamtól. –Miért csinálod ezt velem???- kérdeztem sírástól elcsukló hangon. Nem vártam meg a válaszát elrohantam. Sírva próbáltam visszajutni a parkolóhoz. Egyszerűen undorodtam magamtól. Hogy tehettem ilyet? Megcsaltam Sebastiant!! Pedig nem akartam. Egy kocsinak neki dőltem, majd lecsúsztam a földre és tovább zokogtam. Nem tudom meddig ülhettem ott és meddig sírtam de arra lettem figyelmes hogy megcsörren a telefonom. Gyorsan előkotortam a kis táskámból, közben pedig a könnyeimet törölgettem, a kijelzőn Sebi nevét írta. Na pompás!
- Szia- próbáltam jó kedvvel beleszólni.
- Szia szívem, valami baj van?- Na tessék!
- Honnan veszed hogy valami baj van?
- Hát a hangodból.
- Dehogy is semmi baj nincsen. Miért telefonáltál?- tereltem.
- Csak azért hogy mikor jössz, mert már a pályán vagyok.
- Mindjárt indulunk már.
- Jó oké akkor csörgess meg ha ideértél
- Rendben!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek. –majd letettük. Utána gyorsan felhívtam Tommit.
- Szia ide tudnál értem jönni?
- De még is hova?
- Tudod hol van a MotoCross pálya?
- Igen tudom, de mit keresel ott?
- Majd megmagyarázom, csak siess!
- Rendben- majd letettem. Felálltam, mert már egy ideje a hideg aszfalton ültem. Amíg Tommi nem jött addig mászkáltam körbe- körbe a parkolóba és az elmúlt 1 órán gondolkodtam. Miért tette ezt? Miért pont most? Miért nem előbb? Miért nem húztam el a fejemet? Miért csókoltam vissza? Annyira belemerültem a gondolataimba hogy észre se vettem a mellettem megálló autót. Beszálltam és bűnbánó szemekkel rá néztem Tommira.
- Te sírtál!? –állapította meg.
- Ne kérlek Tommi ne kérdezz semmit csak vigyél a pályára- kértem szinte könyörögve. Egész úton nem szólt hozzám ahogy kértem. De amikor leparkoltunk a pályánál és épp kiakartam szállni elkapta kezemet.
- Kérlek mond el!! Azt mondtad megmagyarázod! Hát várom a magyarázatodat! –de én csak megráztam a fejemet. - Hát ha tudok segíteni? Bántottak?
- Dehogy bántottak..csak..
- Csak..mi?
- Semmi –majd kiszálltam és már a paddockon próbáltam úgy átvágni hogy ne vegyenek észre, ez sikerült is. Gyorsan megcéloztam a WC hogy kicsit rendbe szedjem magamat. Amikor belenéztem a tükörbe, megdöbbentem. A hajam kócos volt, mert annak a hülye szélnek is pont most kell fújni, a szemem kissé meg volt dagadva, de azt ellehet sminkelni. Megfésülködtem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd egy új sminket raktam fel. Még egyszer belenéztem a tükörbe, megigazítottam a ruhámat majd kiléptem az ajtón.
2011. március 18., péntek
40. rész
Sziasztok! Egy kicsit megkéstem, de csak is azért, mert 3 témazárót írtam ezen a héten :S Minden nap egyet, így nem tudtam felrakni új részt! Azonban ha tanulás helyett írtam volna akkor nem 5-ös dolgozatot írtam volna angolból :DD Erre most nagyon büszke vagyok!! :)) Bocsi hogy ilyenekkel traktállak titeket,de muszáj volt megosztanom x) Na nem is dumálok tovább itt az új rész! :DD A komi határ újra 3 :)) Na Enjoy it! :DD
Délre már elkészültünk. Épp a park felé tartottunk kocsival, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia, Bence vagyok- kis hatásszünet, ez meg honnan tudja a teló számomat?
- Szia, te meg honnan a frászból tudod a teló számomat?- kérdeztem tőle.
- Az titok!- hallottam a hangjából hogy mosolyra húzza száját. – Mond csak mit csinálsz ma?
- Épp a Ferrari park felé tartunk Sebivel, ha van kedved eljöhetsz és ott majd találkozhatunk- erre Sebi rám kapta a tekintetét.
- Ohh király, már indulok is, na cső-cső.
- Szia. –Sebi még mindig engem nézett- Mi van? –tártam szét a kezeimet. Ekkor dudaszóra kaptuk fel a fejünket, épp velünk szembe jött egy másik autó. Hirtelen oda kaptam a kormányhoz a másodperc tized része alatt és visszahúztam a mi sávunkba az autót. Reflexeimnek hála amit nem is tudtam hogy léteznek, megmenekültünk egy csúnya balesettől.
- Mond, te meg vagy húzatva? Ki akarsz nyírni minket??- kérdeztem hisztérikusan. A szívem a félelemtől majd kiugrott. Sebi meg se bírt szólalni.
- Én..én..nem..akartam..csak..bocsánat....elbambultam- egy pillanatra rám nézett bűnbánó szemekkel, majd gyorsan visszafordította a fejét az útra.
- Elbambultál?? Egy pilóta nem szokott bambulni!!!- akadtam ki. Erre nem szólt semmit csak az utat figyelte végig. Egész úton kifelé bámultam az ablakból. Amikor megérkeztünk leparkoltunk, majd kiszálltunk és a bajárat felé vettük az irányt. Sebi megfogta a kezemet és még ugyan olyan bűnbánó szemekkel rám nézett.
- Tényleg sajnálom….figyelmetlen voltam- majd egy csókot nyomott a számra- Ne haragudj!
- Nem haragszok…de ha nem reagálok gyorsan, akkor asszem már épp a mentőben lennék a kórház felé tartva.
- Uhh még belegondolni is rossz…de az viszont meglepett, hogy nagyon jó reflexeid vannak- eresztett meg egy kis mosolyt.
- Igen érdekes.. ezt eddig nem tudtam. De elmondhatom magamról, hogy gyorsabban reagáltam egy F1-es pilótánál- mosolyogtam rá diadalittasan.
- Na jó most az egyszer elismerem gyorsabb voltál nálam- mondta kissé halkan. Nagyon nem szerette ha valaki is gyorsabb volt nála. És most ráadásul egy nő győzte le.
- Mit mondtál nem hallottam? –mondtam kissé hangosa. Nem mintha nem hallottam volna, csak szerettem volna hangosabban és meg egyszer hallani. Ekkor már a pénztárnál álltunk.
- Azt hogy én Sebastian Vettel kijelentem hogy gyorsabb voltál nálam- ezt már hangosan mondta, mire néhány ember ránk kapta a tekintetét. Sebi kissé összehúzta magát, így beállt szorosan mellém, hogy „elbújjon”. Ahogy beértünk egyből a hullámvasút felé vettük az irányt. Amikkor odaértünk mindkettőnknek tátva marad a szája.
- Wáóóó- én csak ennyit bírtam kinyögni.
- Nem is tudtam hogy ez ilyen hatalmas. –nézett fel.
- Na mi van beszartál?- kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Énnn?- mutatott magára- Ugyan már!- majd legyintett. Ekkor Bence is feltűnt.
- Sziasztok! Na mi napi program mára? –kérdezte magyarul
- Felülünk a hullámvasútra!!
- Én is veletek tarthatok?
- Persze gyere csak!- majd gyors léptekkel a hullámvasúthoz mentünk. Egy kisebb vita alakult ki hogy most ki-ki mellé üljön. De megegyeztünk és Sebivel legelőre ültünk Bence pedig mögénk.
- Júúj úgy izgulok!!- teljesen be voltam zsongva. Szorosan becsatoltak minket és mondanám, hogy lassan, de gyorsan indultunk el. Alig 5másodperc alatt elértük a csúcssebességet, azaz 240-et. Ahogy leszáguldottunk az első lejtőn egyből felszökött bennem az adrenalin. Hihetetlen érzés volt. Az első 2 kört végig sikítottam, de a többit inkább már végig nevettem és integettem. Egyszerre féltem is meg nem is. Mellettem Sebi az út 3/4-ébe végig szorította a karfát, és láthatóan félt, de a végére már ő is felengedett és nevetve engedte el a karfát, a kezét pedig a levegőbe téve. Amikor megállt kiszálltunk belőle, de amikor a lábam talajt ért, hirtelen elszédültem, így meg kellet kapaszkodnom Bencében.
- Jól vagy, olyan fehér lettél?- kérdezte aggódva. Közben átkarolta a derekamat.
- Igen, csak egy kicsit elszédültem. - Ekkor Sebi szinte „kitépett” Bence karjaiból és előre mentünk –Naaa, hova sietsz ennyire?- próbáltam megállni, de nem hagyta.
- Tőle- bökött vissza fejével- Mit ölelget ez téged?
- Ajj szívem…nem ölelgetett, csak meg kellett kapaszkodnom valakiben, mert elszédültem.
- Akkor se szeretem, ha a közeledben ólálkodik, olyan furcsa nekem.
- Nyugodj meg nincs okod féltékenykedned, ő csak egy barát. – Hmm igen ő egy barát, bár tavaly még inkább azt akartam hogy ne csak a barátom legyen hanem annál sokkal több.
- Gyere menjünk vissza, még sok látni való van – mosolyogtam rá, majd visszasétáltunk Bencéhez. Bence felhúzott szemöldökkel állt előttünk. Nem értette hogy mi volt ez.
- Bocsi csak Sebinek kissé elgurult a gyógyszere- mosolyogtam rá félszegen.
- Nem baj megesik- fél szemmel Sebi arcát fürkésztem, hogy értett- e valamit belőle, de úgy látszik nem. Még megnéztünk pár dolgot aztán visszamentünk a hotelba. Még egyáltalán nem volt késő csak 5 óra volt. Nekem már semmi dolgom nem volt viszont Sebinek igen, mert Tommi lerángatta az edzőterembe. Nem akartam egyedül maradni így én is velük tartottam. Rám fér egy kis edzés. Az edzőteremben egy lélek se volt, így nyugodtan kezdünk el edzeni. Amíg Sebi a fekve padon nyomott addig én bicikliztem, és közben azt csodáltam, hogy ahogy kinyomja, a súlyt az izmai megfeszülnek, ahogy az izzadság cseppek lefolynak az arcáról, olyan szexi volt így. Egyszer annyira néztem, hogy majdnem leestem a bicikliről. Tommi persze ezen jót derült. Majd cseréltünk és Sebi kezdett biciklizni, én pedig fél kilós súlyzókat emelgettem. Sokáig nem bírtam, én nem voltam olyan edzett, mint Sebi. Utána csináltam felüléseket, míg Sebi a futópadon futott. Nem értem, hogy bír ennyit futni, vagy 20 percen keresztül futott. Én még 5 percet se bírok futni, nagyon gyorsan kifáradok a futásban. Emlékszem tesi órákon, amikor le kellet futni 1 km én voltam az utolsó mindig. Végül a tornalabdán csináltam 1-2 gyakorlatot, de inkább csak arra használtam, hogy rajta üljek. Egyszer csak látom, nyitódik az ajtó és Bence lép be rajta.
- Sziasztok én is csatlakozhatok?
- Persze, hogyne ez az edzőterem mindenkié- mosolyogtam rá. Majd Sebi mellé a másik futógépre állt és futni kezdett. Bence nem sokáig futott rajta kb. 10 percet, majd áttért a súlyzókra. Akarva akaratlanul is de ő néztem, ahogy edz nem pedig Sebit. Miközben Bence emelgette a súlyokat vicces pofákat vágott amin én persze hangosan röhögtem. Sebi hirtelen leugrott a futópadról, majd a kezébe vett egy 3 kilós súlyzót és kb. 1méteres távolságba állt Bencétől. Bence lerakta a kézben lévő súlyokat, majd a kezébe vett egy 5 kilósat, majd rámosolygott Sebire. Sebi is lerakta és egy 10 kilósat vett a kezébe. Érdeklődve figyeltem hogy mit csinálnak a srácok. Majd Bence váltott és 15 kilósat emelgetett. Sebi ezt duplázta és 30-asat vett a kezébe. Bence pedig egy 40 kilóssal válaszolt. Végül Sebi felkapta a legnehezebbet, egy 50 kilósat.
- Haver ezt nem kéne- szólt oda Tommi Sebinek.
- Dehogynem.
- Ne erőltesd túl magadat, különben is ma más súlyzóztál. – de Sebi mintha meg se hallotta volna Tommi szavait, felvette az 50 kilós súlyzót. Bence is kerített valahonnan egy 50 kilósat és ő is felemelgette. Látszott mindkét fiún hogy már alig bírják.
- Héé fiúk hagyjátok abba!- szóltam rájuk. Erre mind ketten kiemelték és a fejük fölött tartották.
- Halljátok!- szólt rájuk már Tommi is.
- N..nem- szűrte ki a fogai közül Sebi. – Akkor is ..én..győ..zök!!
- Csak..szeretnéd!- szólt vissza Bence. Majd mint két fiú haraggal a szemükben egymásra néztek. Sebi egy kisebb, de rossz mozdulatot tett és a súlyzó kiesett a kezéből.
- Ahhhh..-majd a vállához kapott. Egyből odarohantam hozzá, de Tommi kissé eltolt onnan. Megfogta Sebi vállát és olyan pozícióba helyezte ami kényelmes neki. De még ez is fájt neki.
- Mondtam hogy hagyjátok abba, ti ökrök. Miért mindig versenyezni akartok mindenben??- kérdezte dühösen. Leültettük Sebit egy padra és Tommi elkezdte neki masszírozni a vállát. De amikor hozzá ért Sebi egyből felszisszent.
- Áhhh...
- Tommi tudod mi a baja?
- Hát rendesen meghúzta a vállát, és a vállizom is bedurrant. Ha nem kezeljük gyorsan akkor csúnyán begyulladhat és akkor oda a szabadedzés.
- Nincs semmi bajom –majd felkelt, de közben megmozdította a vállát és újra felszisszent.
- Ajj ne harciaskodj! Marad nyugton a fenekeden!- szóltam rá. Bencéről teljesen megfeledkeztem, aki a sarkokban nyújtott, oda mentem hozzá.
- Ezt most miért kellet?- kérdetem karba tett kézzel.
- Micsodát?- adta a hülyét
- A versenyt!
- Ő kezdte. Én csak nyugodtan súlyzózni akartam.
- De akkor is, utálom amikor mindenből versenyt csináltok!
- Nézd versenyzők vagyunk, ő F1 én motor, még szép hogy mindenből versenyt csinálunk.
- De egy valamit nem értek, és nem is tudok. Miért küzdöttetek?
- Azt nem mondhatom meg- majd a pad felé sétált
- Miért nem?
- Mert nem! Majd később úgy is megtudod!- felkapta a törölközőjét és az ajtó felé sétált.
- De mikor?
- Hamarosan! Na pápá- majd puszit dobott és eltűnt. Én pedig visszaültem Sebi mellé a padra.
- Egyszer úgy is kicsinálom….- szűrte ki a fogai közül Sebi.
- Ajj Sebi hagyd már ezt a „úgy is kicsinálom” dolgot
- Nem akarok közbeszólni, de menjünk fel, van fent egy jó kenőcsöm, azzal be kéne kenni, mert sokkal rosszabb lesz!- szólt közbe Tommi. Fellátunk, majd felmentünk a szobába. Sebiről nagy nehezen lehámoztuk a pólót, de nem volt egyszerű, mert minden kisebb mozdulattól fájdalom nyilat a vállába, de végül sikerült. Hasra feküd az ágyon Tommi pedig fölé hajolt és elkezdte óvatosan beledörzsölni a kenőcsöt. Sebi fájdalomtól eltorzult arccal tűrte a dolgot. Annyira sajnáltam szegényt! Nem fájdalmai lehettek. Amikor végzett Tommi Sebit magára hagytuk, most sokat kell neki pihennie, kimentünk egy kicsit beszélgetni a nappaliba.
Délre már elkészültünk. Épp a park felé tartottunk kocsival, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia, Bence vagyok- kis hatásszünet, ez meg honnan tudja a teló számomat?
- Szia, te meg honnan a frászból tudod a teló számomat?- kérdeztem tőle.
- Az titok!- hallottam a hangjából hogy mosolyra húzza száját. – Mond csak mit csinálsz ma?
- Épp a Ferrari park felé tartunk Sebivel, ha van kedved eljöhetsz és ott majd találkozhatunk- erre Sebi rám kapta a tekintetét.
- Ohh király, már indulok is, na cső-cső.
- Szia. –Sebi még mindig engem nézett- Mi van? –tártam szét a kezeimet. Ekkor dudaszóra kaptuk fel a fejünket, épp velünk szembe jött egy másik autó. Hirtelen oda kaptam a kormányhoz a másodperc tized része alatt és visszahúztam a mi sávunkba az autót. Reflexeimnek hála amit nem is tudtam hogy léteznek, megmenekültünk egy csúnya balesettől.
- Mond, te meg vagy húzatva? Ki akarsz nyírni minket??- kérdeztem hisztérikusan. A szívem a félelemtől majd kiugrott. Sebi meg se bírt szólalni.
- Én..én..nem..akartam..csak..bocsánat....elbambultam- egy pillanatra rám nézett bűnbánó szemekkel, majd gyorsan visszafordította a fejét az útra.
- Elbambultál?? Egy pilóta nem szokott bambulni!!!- akadtam ki. Erre nem szólt semmit csak az utat figyelte végig. Egész úton kifelé bámultam az ablakból. Amikor megérkeztünk leparkoltunk, majd kiszálltunk és a bajárat felé vettük az irányt. Sebi megfogta a kezemet és még ugyan olyan bűnbánó szemekkel rám nézett.
- Tényleg sajnálom….figyelmetlen voltam- majd egy csókot nyomott a számra- Ne haragudj!
- Nem haragszok…de ha nem reagálok gyorsan, akkor asszem már épp a mentőben lennék a kórház felé tartva.
- Uhh még belegondolni is rossz…de az viszont meglepett, hogy nagyon jó reflexeid vannak- eresztett meg egy kis mosolyt.
- Igen érdekes.. ezt eddig nem tudtam. De elmondhatom magamról, hogy gyorsabban reagáltam egy F1-es pilótánál- mosolyogtam rá diadalittasan.
- Na jó most az egyszer elismerem gyorsabb voltál nálam- mondta kissé halkan. Nagyon nem szerette ha valaki is gyorsabb volt nála. És most ráadásul egy nő győzte le.
- Mit mondtál nem hallottam? –mondtam kissé hangosa. Nem mintha nem hallottam volna, csak szerettem volna hangosabban és meg egyszer hallani. Ekkor már a pénztárnál álltunk.
- Azt hogy én Sebastian Vettel kijelentem hogy gyorsabb voltál nálam- ezt már hangosan mondta, mire néhány ember ránk kapta a tekintetét. Sebi kissé összehúzta magát, így beállt szorosan mellém, hogy „elbújjon”. Ahogy beértünk egyből a hullámvasút felé vettük az irányt. Amikkor odaértünk mindkettőnknek tátva marad a szája.
- Wáóóó- én csak ennyit bírtam kinyögni.
- Nem is tudtam hogy ez ilyen hatalmas. –nézett fel.
- Na mi van beszartál?- kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Énnn?- mutatott magára- Ugyan már!- majd legyintett. Ekkor Bence is feltűnt.
- Sziasztok! Na mi napi program mára? –kérdezte magyarul
- Felülünk a hullámvasútra!!
- Én is veletek tarthatok?
- Persze gyere csak!- majd gyors léptekkel a hullámvasúthoz mentünk. Egy kisebb vita alakult ki hogy most ki-ki mellé üljön. De megegyeztünk és Sebivel legelőre ültünk Bence pedig mögénk.
- Júúj úgy izgulok!!- teljesen be voltam zsongva. Szorosan becsatoltak minket és mondanám, hogy lassan, de gyorsan indultunk el. Alig 5másodperc alatt elértük a csúcssebességet, azaz 240-et. Ahogy leszáguldottunk az első lejtőn egyből felszökött bennem az adrenalin. Hihetetlen érzés volt. Az első 2 kört végig sikítottam, de a többit inkább már végig nevettem és integettem. Egyszerre féltem is meg nem is. Mellettem Sebi az út 3/4-ébe végig szorította a karfát, és láthatóan félt, de a végére már ő is felengedett és nevetve engedte el a karfát, a kezét pedig a levegőbe téve. Amikor megállt kiszálltunk belőle, de amikor a lábam talajt ért, hirtelen elszédültem, így meg kellet kapaszkodnom Bencében.
- Jól vagy, olyan fehér lettél?- kérdezte aggódva. Közben átkarolta a derekamat.
- Igen, csak egy kicsit elszédültem. - Ekkor Sebi szinte „kitépett” Bence karjaiból és előre mentünk –Naaa, hova sietsz ennyire?- próbáltam megállni, de nem hagyta.
- Tőle- bökött vissza fejével- Mit ölelget ez téged?
- Ajj szívem…nem ölelgetett, csak meg kellett kapaszkodnom valakiben, mert elszédültem.
- Akkor se szeretem, ha a közeledben ólálkodik, olyan furcsa nekem.
- Nyugodj meg nincs okod féltékenykedned, ő csak egy barát. – Hmm igen ő egy barát, bár tavaly még inkább azt akartam hogy ne csak a barátom legyen hanem annál sokkal több.
- Gyere menjünk vissza, még sok látni való van – mosolyogtam rá, majd visszasétáltunk Bencéhez. Bence felhúzott szemöldökkel állt előttünk. Nem értette hogy mi volt ez.
- Bocsi csak Sebinek kissé elgurult a gyógyszere- mosolyogtam rá félszegen.
- Nem baj megesik- fél szemmel Sebi arcát fürkésztem, hogy értett- e valamit belőle, de úgy látszik nem. Még megnéztünk pár dolgot aztán visszamentünk a hotelba. Még egyáltalán nem volt késő csak 5 óra volt. Nekem már semmi dolgom nem volt viszont Sebinek igen, mert Tommi lerángatta az edzőterembe. Nem akartam egyedül maradni így én is velük tartottam. Rám fér egy kis edzés. Az edzőteremben egy lélek se volt, így nyugodtan kezdünk el edzeni. Amíg Sebi a fekve padon nyomott addig én bicikliztem, és közben azt csodáltam, hogy ahogy kinyomja, a súlyt az izmai megfeszülnek, ahogy az izzadság cseppek lefolynak az arcáról, olyan szexi volt így. Egyszer annyira néztem, hogy majdnem leestem a bicikliről. Tommi persze ezen jót derült. Majd cseréltünk és Sebi kezdett biciklizni, én pedig fél kilós súlyzókat emelgettem. Sokáig nem bírtam, én nem voltam olyan edzett, mint Sebi. Utána csináltam felüléseket, míg Sebi a futópadon futott. Nem értem, hogy bír ennyit futni, vagy 20 percen keresztül futott. Én még 5 percet se bírok futni, nagyon gyorsan kifáradok a futásban. Emlékszem tesi órákon, amikor le kellet futni 1 km én voltam az utolsó mindig. Végül a tornalabdán csináltam 1-2 gyakorlatot, de inkább csak arra használtam, hogy rajta üljek. Egyszer csak látom, nyitódik az ajtó és Bence lép be rajta.
- Sziasztok én is csatlakozhatok?
- Persze, hogyne ez az edzőterem mindenkié- mosolyogtam rá. Majd Sebi mellé a másik futógépre állt és futni kezdett. Bence nem sokáig futott rajta kb. 10 percet, majd áttért a súlyzókra. Akarva akaratlanul is de ő néztem, ahogy edz nem pedig Sebit. Miközben Bence emelgette a súlyokat vicces pofákat vágott amin én persze hangosan röhögtem. Sebi hirtelen leugrott a futópadról, majd a kezébe vett egy 3 kilós súlyzót és kb. 1méteres távolságba állt Bencétől. Bence lerakta a kézben lévő súlyokat, majd a kezébe vett egy 5 kilósat, majd rámosolygott Sebire. Sebi is lerakta és egy 10 kilósat vett a kezébe. Érdeklődve figyeltem hogy mit csinálnak a srácok. Majd Bence váltott és 15 kilósat emelgetett. Sebi ezt duplázta és 30-asat vett a kezébe. Bence pedig egy 40 kilóssal válaszolt. Végül Sebi felkapta a legnehezebbet, egy 50 kilósat.
- Haver ezt nem kéne- szólt oda Tommi Sebinek.
- Dehogynem.
- Ne erőltesd túl magadat, különben is ma más súlyzóztál. – de Sebi mintha meg se hallotta volna Tommi szavait, felvette az 50 kilós súlyzót. Bence is kerített valahonnan egy 50 kilósat és ő is felemelgette. Látszott mindkét fiún hogy már alig bírják.
- Héé fiúk hagyjátok abba!- szóltam rájuk. Erre mind ketten kiemelték és a fejük fölött tartották.
- Halljátok!- szólt rájuk már Tommi is.
- N..nem- szűrte ki a fogai közül Sebi. – Akkor is ..én..győ..zök!!
- Csak..szeretnéd!- szólt vissza Bence. Majd mint két fiú haraggal a szemükben egymásra néztek. Sebi egy kisebb, de rossz mozdulatot tett és a súlyzó kiesett a kezéből.
- Ahhhh..-majd a vállához kapott. Egyből odarohantam hozzá, de Tommi kissé eltolt onnan. Megfogta Sebi vállát és olyan pozícióba helyezte ami kényelmes neki. De még ez is fájt neki.
- Mondtam hogy hagyjátok abba, ti ökrök. Miért mindig versenyezni akartok mindenben??- kérdezte dühösen. Leültettük Sebit egy padra és Tommi elkezdte neki masszírozni a vállát. De amikor hozzá ért Sebi egyből felszisszent.
- Áhhh...
- Tommi tudod mi a baja?
- Hát rendesen meghúzta a vállát, és a vállizom is bedurrant. Ha nem kezeljük gyorsan akkor csúnyán begyulladhat és akkor oda a szabadedzés.
- Nincs semmi bajom –majd felkelt, de közben megmozdította a vállát és újra felszisszent.
- Ajj ne harciaskodj! Marad nyugton a fenekeden!- szóltam rá. Bencéről teljesen megfeledkeztem, aki a sarkokban nyújtott, oda mentem hozzá.
- Ezt most miért kellet?- kérdetem karba tett kézzel.
- Micsodát?- adta a hülyét
- A versenyt!
- Ő kezdte. Én csak nyugodtan súlyzózni akartam.
- De akkor is, utálom amikor mindenből versenyt csináltok!
- Nézd versenyzők vagyunk, ő F1 én motor, még szép hogy mindenből versenyt csinálunk.
- De egy valamit nem értek, és nem is tudok. Miért küzdöttetek?
- Azt nem mondhatom meg- majd a pad felé sétált
- Miért nem?
- Mert nem! Majd később úgy is megtudod!- felkapta a törölközőjét és az ajtó felé sétált.
- De mikor?
- Hamarosan! Na pápá- majd puszit dobott és eltűnt. Én pedig visszaültem Sebi mellé a padra.
- Egyszer úgy is kicsinálom….- szűrte ki a fogai közül Sebi.
- Ajj Sebi hagyd már ezt a „úgy is kicsinálom” dolgot
- Nem akarok közbeszólni, de menjünk fel, van fent egy jó kenőcsöm, azzal be kéne kenni, mert sokkal rosszabb lesz!- szólt közbe Tommi. Fellátunk, majd felmentünk a szobába. Sebiről nagy nehezen lehámoztuk a pólót, de nem volt egyszerű, mert minden kisebb mozdulattól fájdalom nyilat a vállába, de végül sikerült. Hasra feküd az ágyon Tommi pedig fölé hajolt és elkezdte óvatosan beledörzsölni a kenőcsöt. Sebi fájdalomtól eltorzult arccal tűrte a dolgot. Annyira sajnáltam szegényt! Nem fájdalmai lehettek. Amikor végzett Tommi Sebit magára hagytuk, most sokat kell neki pihennie, kimentünk egy kicsit beszélgetni a nappaliba.
2011. március 15., kedd
39. rész
Köszönöm szépen azt a 4 komit!! :D Meglepődtem mert túl szárnyaltátok a 3-at!! Aminek nagyon örülök. Ezért meghoztam az új részt! Most is 3 komit kérek és hozom is az újat! :DD;) Enjoy it! ;)
Reggel (?) iszonyatos fejfájással ébredtem. Alig bírtam felemelni a fejemet. A redőny csak félig volt lehúzva így még lehetett látni hogy nagyon világos van kint tehát biztos hét ágra süt a nap. Az egész franciaágyat elfoglaltam, mert hason feküdtem kiterülve. Húúh biztos hosszú éjszakám volt. Megpróbáltam felkelni, de az lett a vége megszédültem, majd hányingerem lett. Így jobbnak láttam visszafeküdni. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és visszaemlékezni a tegnapra, de valahogy nem sikerült. Nem emlékeztem semmire. Ekkor Sebi belépett a szobába, majd az ágyra telepedett mellém.
- Hogy érzed magadat?
- Mint akit kimostak 3x- nyöszörögtem. Sebi mosolyra húzta a száját- Mi történt tegnap? Nem emlékszek semmire- ekkor elkomorodott az arca. –Van valami, amit én nem tudok?
- Hát..nem is tudom, hogy hol kezdjem...
- Az elején.
- Előbb hozok neked egy gyógyszert- majd elment és egy pohár vízzel és egy kapszulával tért vissza. –Ezt vedd, be ettől jobban leszel –kivettem a kezéből, majd bevettem a gyógyszert.
- Na most már elmondod végre hogy mi történt?- kíváncsiskodtam.
- El….a tegnapi nap nem úgy történt ahogy terveztük. Ugyan is valaki parti drogot kevert az italodba, és az a valaki a magáévá akart tenni. Ha nem sietünk oda a lányokkal, akkor nagy valószínűséggel megtörténik. De lerendeztük és előzetes letartoztatásban van. Szóval már nem kell félned tőle.
- Úr isten- próbáltam feldolgozni a tegnap történteket, hogy akár meg is erőszakolhatott volna az-az ember- De ki volt az a személy?
-...Lucas- megvető gúnnyal mondta ki a nevét.
- Micsodaaaa?? –hüledeztem. – Az nem lehet…
- Pedig sajnos igaz..- mondta szomorúan, majd odabújt hozzám és elkezdett nyugtatgatni. Teljesen kiborultam, hogy idáig fajulhatnak a dolgok Lucassal. Nem hittem hogy erre vetemedik!!Ez borzasztó! Egy könnycsepp fojt le az arcomról, amit Sebi egyből letörölt. Miért tette ezt? Mit akart ezzel elérni? És még más ezekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Lassan megnyugodtam Sebi karjaiba.
- Mennyi az idő?- kérdeztem
- Délután 2.
- Már ennyi az idő?
- Uhum.
- Haza akarok menni!- mondtam szipogva.
- Haza mehetünk, de akkor csak 1 napot maradhatunk, mert tovább kéne utazni Abu Dhabiba.
- Akkor menjünk Abu Dhabiba.
- Biztos?- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Persze, csak innen el. – Még aznap összepakoltunk, elköszöntem a lányoktól, majd a 6órási géppel elhagytuk az országot. Soha nem akarok ide visszajönni. Már előre éreztem, hogy nem biztonságos itt tartózkodni, rendkívül veszélyes egy ország. Az egész repülő utat Sebi vállán aludtam végig. Már csak akkor ébredtem fel amikor landolt a gép éjjel 4 órakor. Ahogy kiszálltam megcsapott a száraz levegő. Fogtunk egy taxit, még itt Abu Dhabiban éjjel 4 kor is lehet találni nem úgy mint magyarba. Megadtuk a hotel címét és már indultunk is. Káprázatos éjjel a város. Az út mentén végig pálmafák voltak. A nagyobb épületek ki voltak világítva, na de nem kerülhette el a figyelmemet a Burj Khalifa. Hihetetlen hogy mindössze 3 év alatt megalkották a világ legmagasabb épületét. A távolból jól lehetett látni a Burj Al Arab luxushotelt is, ami 321 méteres magasságával a legmagasabb szálloda a világon. Szóval az arabok minden létező rekordot megdöntenek. Irigylem őket, ők a semmiből teremtettek egy luxus világot, amit most közelről megcsodálhatok. Amikor megérkeztünk tátva marad a szám, ugyan is élőben 100x gyönyörűbb a hotel, mint a képeken. A hotel gyönyörű színekben pompázott, egyszer kék, majd átváltott narancssárgára végül piros szint kapott. Ahogy beértünk tátva marad a szám. Egyszerűen káprázatos hely volt. Na és mennyezet….Annyira csodáltam hogy valakivel sikeresen össze is ütköztem. Sebi észre se vette, hogy eltűntem mellőle, ő csak ment már-már rutinosan, a recepció felé ment elkérni a kulcsokat. Én húztam a rövidebbet, mert én kerültem alulra ő pedig rám esett. Egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy épp ki fekszik rajtam. Az-az ember akit szerettem, vagy nem is tudom hogy-hogy fogalmazzak, mert nem voltam belé szerelmes…vagy még is?Azt szerelemnek lehet nevezni, amikor meglátod és a szíved olyan hevesen ver, hogy azt hiszed hogy kiesik? Nem tudom….Sajnos ő csak barátként tekintett rám, de neki ezt nem árultam el hogy szeretem, féltem ha elmondom neki akkor megszakad a köztünk lévő barátság.
- Szia Bence- mosolyogtam rá.
- Klau?- kerekedtek ki a szemei. Igen ő Klaunak nevezett.
- Te hogy kerülsz ide?- kérdezte, olyan közel volt hogy éreztem a leheletét a nyakamon, amitől megborzongtam. Hmm még ennyi idő után is ezt váltja ki belőlem. Ajj úr isten Dia szállj le a Földre!!!
- Ugyan ezt akartam én is kérdezni…- majd felsegített a földről. Csak már nem tudtam válaszolni, mert Sebi odajött hozzám.
- Minden rendben?- kérdezte tőlem
- Persze. Öm had mutassam be a barátomat Sebastian Vettel. Ő pedig egy régi ismerősöm.
- Szevasz, Sebastian Vettel.
- Bence Segesdi- fogtak kezet –Sebi a kulcsot lengette meg előttem, ezzel jelezve, hogy mehetünk. Intettem neki hogy mindjárt.
- Nos amint láthatod Sebastiannal vagyok és mindig elutazok vele a versenyhelyszínekre - És te hogy kerülsz ide?
- Kaptam egy olyan lehetőséget, hogy itt tesztelhetek egy MX1géposzályú motor, ami megjegyzem a legjobb, itt Abu Dhabiban megnéznek, ha megfelelek nekik, akkor akár már jövőre indulhatok a FIM motocross világbajnokságban - vigyorgott, mint a vadalma.
- Hűűhaa ez nagyszerű!!- paskoltam meg a vállát. – És melyik csapatnál versenyeznél?
- Red Bull KTM Factory Racing.
- Hmm míj meglepő..- mosolyogtam. És meddig maradsz?
- Varnapig itt, maradok.
- Az jó akkor majd még összefuthatnánk.
- Igen- majd elköszöntünk egymástól, majd Sebivel felmentünk a szobánkba. Néhány cuccot kipakoltunk, majd bebújtunk az ágyba. Reggel arra ébredtem hogy Sebi simogatja a vállamat, majd apró csókokkal halmoz el. Alvást tetetve éveztem ki a pillanatot, de sokáig nem tudtam tettetni, mert belecsókolt nyakamba én pedig hangos nevetésbe törtem ki.
- Hé, te nem is aludtál!!- nézet rám csúnyán.
- Nem hát - mosolyogtam
- Kis pimasz!- majd beleharapott a nyaramba.
- Áhh, Sebi..ne csináld mert majd meglátszik a nyoma, mit szólnak majd.
- Leszarom- mondta a vállát megrántva
- Na ez olyan Kimis volt! – böktem meg mellkasát. Mire az volt a válasza hogy megcsókolt érzékien, majd egyre szenvedélyesebben csókolóztunk végül már-már vadabbul. Éreztem, ahogy a keze a belső combomat simogatja már. Finoman ellöktem magamat, majd az ágyvégébe „menekültem”, majd törtök ülésbe ültem.
- Mit csinálunk ma?- kérdeztem
- Hát én azt terveztem, hogy….- majd egyre közelebb jött hozzám.
- De én ki akarok mozdulni valahova, fel akarom fedezni ezt, világot! Az ágyat majd este is nyomhatjuk –kacsintottam rá.
- Rendben és hova szeretnél menni?- kérdezte velem szemben ülve.
- Hát megnézném a Ferrari parkot!!- mondta nagy hévvel. –Fel akarok ülni a hullámvasútra!!
- Pont a Ferrari parkot?- kérdezte felhúzott szemöldökkel- Miért nem inkább a Vettel vasútra akarsz felülni?- kérdezte kaján vigyor kíséretében. Először nem esett le, de ahogy lefelé pillantott egyből kapcsoltam.
- Mert arra bármikor felülhetek rá, amikor csak kedvem szottyan, de a Ferrari vasútra nem- mondtam közben a hajamat fésülve.
- Na jó meggyőztél, de nem fogom a kezedet fogni a hullámvasúton.
- Ohh szívem nem is kell!! Te fossz könyörögni, hogy fogjam meg a kezedet!!- mondtam gonosz vigyor kíséretében.
- Ahha, azt lesheted!- majd elvonult a fürdőbe.
- Na majd meglátod!- mondtam de ezt már nem hallotta.
Éjjel a hotel:
Reggel (?) iszonyatos fejfájással ébredtem. Alig bírtam felemelni a fejemet. A redőny csak félig volt lehúzva így még lehetett látni hogy nagyon világos van kint tehát biztos hét ágra süt a nap. Az egész franciaágyat elfoglaltam, mert hason feküdtem kiterülve. Húúh biztos hosszú éjszakám volt. Megpróbáltam felkelni, de az lett a vége megszédültem, majd hányingerem lett. Így jobbnak láttam visszafeküdni. Megpróbáltam összeszedni a gondolataimat és visszaemlékezni a tegnapra, de valahogy nem sikerült. Nem emlékeztem semmire. Ekkor Sebi belépett a szobába, majd az ágyra telepedett mellém.
- Hogy érzed magadat?
- Mint akit kimostak 3x- nyöszörögtem. Sebi mosolyra húzta a száját- Mi történt tegnap? Nem emlékszek semmire- ekkor elkomorodott az arca. –Van valami, amit én nem tudok?
- Hát..nem is tudom, hogy hol kezdjem...
- Az elején.
- Előbb hozok neked egy gyógyszert- majd elment és egy pohár vízzel és egy kapszulával tért vissza. –Ezt vedd, be ettől jobban leszel –kivettem a kezéből, majd bevettem a gyógyszert.
- Na most már elmondod végre hogy mi történt?- kíváncsiskodtam.
- El….a tegnapi nap nem úgy történt ahogy terveztük. Ugyan is valaki parti drogot kevert az italodba, és az a valaki a magáévá akart tenni. Ha nem sietünk oda a lányokkal, akkor nagy valószínűséggel megtörténik. De lerendeztük és előzetes letartoztatásban van. Szóval már nem kell félned tőle.
- Úr isten- próbáltam feldolgozni a tegnap történteket, hogy akár meg is erőszakolhatott volna az-az ember- De ki volt az a személy?
-...Lucas- megvető gúnnyal mondta ki a nevét.
- Micsodaaaa?? –hüledeztem. – Az nem lehet…
- Pedig sajnos igaz..- mondta szomorúan, majd odabújt hozzám és elkezdett nyugtatgatni. Teljesen kiborultam, hogy idáig fajulhatnak a dolgok Lucassal. Nem hittem hogy erre vetemedik!!Ez borzasztó! Egy könnycsepp fojt le az arcomról, amit Sebi egyből letörölt. Miért tette ezt? Mit akart ezzel elérni? És még más ezekhez hasonló kérdések fogalmazódtak meg bennem. Lassan megnyugodtam Sebi karjaiba.
- Mennyi az idő?- kérdeztem
- Délután 2.
- Már ennyi az idő?
- Uhum.
- Haza akarok menni!- mondtam szipogva.
- Haza mehetünk, de akkor csak 1 napot maradhatunk, mert tovább kéne utazni Abu Dhabiba.
- Akkor menjünk Abu Dhabiba.
- Biztos?- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel.
- Persze, csak innen el. – Még aznap összepakoltunk, elköszöntem a lányoktól, majd a 6órási géppel elhagytuk az országot. Soha nem akarok ide visszajönni. Már előre éreztem, hogy nem biztonságos itt tartózkodni, rendkívül veszélyes egy ország. Az egész repülő utat Sebi vállán aludtam végig. Már csak akkor ébredtem fel amikor landolt a gép éjjel 4 órakor. Ahogy kiszálltam megcsapott a száraz levegő. Fogtunk egy taxit, még itt Abu Dhabiban éjjel 4 kor is lehet találni nem úgy mint magyarba. Megadtuk a hotel címét és már indultunk is. Káprázatos éjjel a város. Az út mentén végig pálmafák voltak. A nagyobb épületek ki voltak világítva, na de nem kerülhette el a figyelmemet a Burj Khalifa. Hihetetlen hogy mindössze 3 év alatt megalkották a világ legmagasabb épületét. A távolból jól lehetett látni a Burj Al Arab luxushotelt is, ami 321 méteres magasságával a legmagasabb szálloda a világon. Szóval az arabok minden létező rekordot megdöntenek. Irigylem őket, ők a semmiből teremtettek egy luxus világot, amit most közelről megcsodálhatok. Amikor megérkeztünk tátva marad a szám, ugyan is élőben 100x gyönyörűbb a hotel, mint a képeken. A hotel gyönyörű színekben pompázott, egyszer kék, majd átváltott narancssárgára végül piros szint kapott. Ahogy beértünk tátva marad a szám. Egyszerűen káprázatos hely volt. Na és mennyezet….Annyira csodáltam hogy valakivel sikeresen össze is ütköztem. Sebi észre se vette, hogy eltűntem mellőle, ő csak ment már-már rutinosan, a recepció felé ment elkérni a kulcsokat. Én húztam a rövidebbet, mert én kerültem alulra ő pedig rám esett. Egyszerűen nem hittem a szememnek, hogy épp ki fekszik rajtam. Az-az ember akit szerettem, vagy nem is tudom hogy-hogy fogalmazzak, mert nem voltam belé szerelmes…vagy még is?Azt szerelemnek lehet nevezni, amikor meglátod és a szíved olyan hevesen ver, hogy azt hiszed hogy kiesik? Nem tudom….Sajnos ő csak barátként tekintett rám, de neki ezt nem árultam el hogy szeretem, féltem ha elmondom neki akkor megszakad a köztünk lévő barátság.
- Szia Bence- mosolyogtam rá.
- Klau?- kerekedtek ki a szemei. Igen ő Klaunak nevezett.
- Te hogy kerülsz ide?- kérdezte, olyan közel volt hogy éreztem a leheletét a nyakamon, amitől megborzongtam. Hmm még ennyi idő után is ezt váltja ki belőlem. Ajj úr isten Dia szállj le a Földre!!!
- Ugyan ezt akartam én is kérdezni…- majd felsegített a földről. Csak már nem tudtam válaszolni, mert Sebi odajött hozzám.
- Minden rendben?- kérdezte tőlem
- Persze. Öm had mutassam be a barátomat Sebastian Vettel. Ő pedig egy régi ismerősöm.
- Szevasz, Sebastian Vettel.
- Bence Segesdi- fogtak kezet –Sebi a kulcsot lengette meg előttem, ezzel jelezve, hogy mehetünk. Intettem neki hogy mindjárt.
- Nos amint láthatod Sebastiannal vagyok és mindig elutazok vele a versenyhelyszínekre - És te hogy kerülsz ide?
- Kaptam egy olyan lehetőséget, hogy itt tesztelhetek egy MX1géposzályú motor, ami megjegyzem a legjobb, itt Abu Dhabiban megnéznek, ha megfelelek nekik, akkor akár már jövőre indulhatok a FIM motocross világbajnokságban - vigyorgott, mint a vadalma.
- Hűűhaa ez nagyszerű!!- paskoltam meg a vállát. – És melyik csapatnál versenyeznél?
- Red Bull KTM Factory Racing.
- Hmm míj meglepő..- mosolyogtam. És meddig maradsz?
- Varnapig itt, maradok.
- Az jó akkor majd még összefuthatnánk.
- Igen- majd elköszöntünk egymástól, majd Sebivel felmentünk a szobánkba. Néhány cuccot kipakoltunk, majd bebújtunk az ágyba. Reggel arra ébredtem hogy Sebi simogatja a vállamat, majd apró csókokkal halmoz el. Alvást tetetve éveztem ki a pillanatot, de sokáig nem tudtam tettetni, mert belecsókolt nyakamba én pedig hangos nevetésbe törtem ki.
- Hé, te nem is aludtál!!- nézet rám csúnyán.
- Nem hát - mosolyogtam
- Kis pimasz!- majd beleharapott a nyaramba.
- Áhh, Sebi..ne csináld mert majd meglátszik a nyoma, mit szólnak majd.
- Leszarom- mondta a vállát megrántva
- Na ez olyan Kimis volt! – böktem meg mellkasát. Mire az volt a válasza hogy megcsókolt érzékien, majd egyre szenvedélyesebben csókolóztunk végül már-már vadabbul. Éreztem, ahogy a keze a belső combomat simogatja már. Finoman ellöktem magamat, majd az ágyvégébe „menekültem”, majd törtök ülésbe ültem.
- Mit csinálunk ma?- kérdeztem
- Hát én azt terveztem, hogy….- majd egyre közelebb jött hozzám.
- De én ki akarok mozdulni valahova, fel akarom fedezni ezt, világot! Az ágyat majd este is nyomhatjuk –kacsintottam rá.
- Rendben és hova szeretnél menni?- kérdezte velem szemben ülve.
- Hát megnézném a Ferrari parkot!!- mondta nagy hévvel. –Fel akarok ülni a hullámvasútra!!
- Pont a Ferrari parkot?- kérdezte felhúzott szemöldökkel- Miért nem inkább a Vettel vasútra akarsz felülni?- kérdezte kaján vigyor kíséretében. Először nem esett le, de ahogy lefelé pillantott egyből kapcsoltam.
- Mert arra bármikor felülhetek rá, amikor csak kedvem szottyan, de a Ferrari vasútra nem- mondtam közben a hajamat fésülve.
- Na jó meggyőztél, de nem fogom a kezedet fogni a hullámvasúton.
- Ohh szívem nem is kell!! Te fossz könyörögni, hogy fogjam meg a kezedet!!- mondtam gonosz vigyor kíséretében.
- Ahha, azt lesheted!- majd elvonult a fürdőbe.
- Na majd meglátod!- mondtam de ezt már nem hallotta.
Éjjel a hotel:
Írói közlemény
Kedves olvasóim!
Úgy döntöttem hogy megváltoztatom a webhely címét, mert van egy olyan ember, aki ezt olvassa és én nem szeretném hogy tovább olvassa, mert félek hogy visszamondja annak az embernek amit leírtam. Már nem bízok benne! Ezért kérlek benneteket hogy írjátok meg az e-mail címeteket, amire majd elküldöm az blog címét. A változás PÉNTEKTŐL fog életbe lépni Az e-mailom ra és ide is írhattok! Előre is köszönöm! :)
ui: Ne féljetek nem fogok az e-mail címetekkel visszaélni és nem is foglak titeket zaklatni! :) Bennem bízhattok! :)
E-mailom: csuros95@freemail.hu
Dia
Úgy döntöttem hogy megváltoztatom a webhely címét, mert van egy olyan ember, aki ezt olvassa és én nem szeretném hogy tovább olvassa, mert félek hogy visszamondja annak az embernek amit leírtam. Már nem bízok benne! Ezért kérlek benneteket hogy írjátok meg az e-mail címeteket, amire majd elküldöm az blog címét. A változás PÉNTEKTŐL fog életbe lépni Az e-mailom ra és ide is írhattok! Előre is köszönöm! :)
ui: Ne féljetek nem fogok az e-mail címetekkel visszaélni és nem is foglak titeket zaklatni! :) Bennem bízhattok! :)
E-mailom: csuros95@freemail.hu
Dia
2011. március 13., vasárnap
38. rész
Barátnőm unszolására meghoztam az új részt!!! Ráadásul extra hosszúra sikeredett! :) Most gonosz leszek és 3 komit kérek a folytatáshoz!!! :DD És kíváncsi lennék a véleményetekre hogy vajon ki volt az a férfi aki megpróbálta "megerőszakolni" Diát? :)
Amikor visszaértem a boxba a fiúk Max és Philip a kezükben a pezsgős üvegekkel közelítettek felém. Rossz előérzetem volt velük kapcsolatban, mert sunyin mosolyogtak rám. De mielőtt még rám öntötték volna mint a 2 pezsgőt futásnak eredtem, a fiúk pedig utánam. Sikítozva menekültem előlük. Berohantam az ebédlőbe, de még oda is utánam jöttek. Az asztalok között rohangáltam, úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek.
- Fiúk fejezzétek be, így is már tiszta pezsgő a hátam- fenyegettem meg őket viccesen. De mintha a falnak beszéltem volna, csak folytatták tovább, közben ami kifogyott üveget elhagyták valahol útközben és most egy tele üveget tartottak a kezükben. Na de még is honnan szereztek újat? Az ebédlő után a szobák felé vettem az utam. Útközben néhányszor a pezsgő elérte a hátamat, így még jobban nedves lettem. Mielőtt elkaptak volna és a maradék pezsgőt a fejemre öntötték volna bezárkóztam Sebi szobájába.
- Huuhh- fújtattam egyet. Megvártam, míg elmennek, a fiúk az ajtó elöl, majd én is kimerészkedtem. A hátam tiszta pezsgős volt és ráadásul még ragadott is. A boxba mentem, csak hogy alig voltak, mert mind kint voltak a boxutcában és ott ünnepeltek. Láttam, hogy Sebit körül álljak a fotósok meg a tv-sek így én nem merészkedtem oda. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy örült egy poroltóval a kezében futkos ide-oda. Az-az örült nem más volt, mint Webber. Na kihitte volna? Sebi elég viccesen nézett ki mert a fején ott volt az a vörös bika, amit még Koreára csináltatott. A tömegben feltűnt Max és Philip, de szerencsére nem láttak meg. Ezért még úgy is kapnak! Valami kis gonosz dolgot kéne kitalálni. Na majd a bulin megkapják a magukét! A gondolat menetemet a lányok hangja szakította felébe.
- Sziaztooookkk!!!- öleltük meg egymást.
- Már rág találkoztunk!- mondta Dóri
- Igen és úgy hiányoztatok!
- Gratulálunk a kicsit németnek- mondta Niky
- Nagyon ügyes volt- mondta Kata.
- A fiúkat hol hagytátok? –kérdeztem tőlük.
- Kimi rallyzik..- mondta egy kissé szomorúan.
- Tommi valahol a tömegben lehet- nyújtózkodott Dóri, hátha meglátja kedvesét.
- David meg vizsgázik így neki sajnos haza kellet utaznia- mondta szomorúan.
- Jaime meg már visszament a hotelbe, mert szeretne egy kicsit pihenni a buli előtt- mondta mosolyogva.
- Mi is nem megyünk vissza a hotelbe hogy tudjunk készülődni az estére?- kérdeztem tőlük
- Dehogynem- hangzott kórusba. Nem akartam megzavarni Sebit az interjúban így megkértem Alice-t hogy szóljon neki hogy visszamentünk a hotelbe a lányokkal. Úgy döntöttünk, hogy együtt készülünk. Az én szobámra esett a választás. A lányok átcipeltél a ruhájukat és a különböző szépség cuccokat, majd elkezdtünk készülni. Én először elmentem zuhanyozni és hajat mosni, mert szinte mindenem ragadott a pezsgőtől. Amikor épp a hajunkat csináltuk Sebi betoppant az ajtón.
- Sziasztok csajok, nyugodtan készülődjetek én egy kicsit lepihenek- mielőtt bement volna a hálóba egy gyors csókot lopott. Mielőtt felöltöztünk volna megcsináltuk a sminkünket. Mivel mindenki feketébe fog öltözni ezért úgy döntöttünk, hogy valami extra színes sminket fogunk feltenni. A ruha amit kiválasztottam az egy Sherri Hill ruha, amit még Sebitől kaptam. Imádtam ezt a ruhát. Na ideje lenne felébreszteni Sebit. Amikor beléptem aranyos látvány fogadott. Sebi a párnámat szorongatta közben pedig édesen szuszogott. Lassan leültem az ágyra és simogatni kezdtem az arcát, amire kinyitotta a szemét.
- Ideje lenne felkelni.
- Igen is anyu- mosolygott, majd elindult a fürdő irányába. Sebinek nem telt bele 15 perc és már készen is volt, ellenben mi lányok legalább 1,5 órán át készültünk. Amíg a taxira vártunk addig, Alice is csatlakozott hozzánk. Amikor megérkezett a taxi, beszálltunk mind, még szerencse hogy 9 személyeset rendeltünk, így mind befértünk. Bernie megengedte, hogy most kivételesen a pályán tartsuk a bulit, illetve a paddockban. Amikor kiszálltunk a taxiból, már messziről hallani lehetett a zenét. Végig sétáltunk a paddockon egészen a Red Bull boxáig. Elég sokan voltak kint, de bent még többen, így jobbnak láttuk, hogy inkább kint maradunk. A Dj pult a teraszon kapott helyet egy dobogón. Kicsit olyan brazilos hangulatban volt mindenki, de nem csodálom, mert ugyanis Brazíliában vagyunk! Az est nagy részében brazil típusú számok mentek. Épp bent koktéloztunk, amikor megszólalt Andreea Banica-tól a Love in Brzil. (http://www.youtube.com/watch?v=_tIRHSPzCYg&feature=related). Szinte úgy ugrottam fel és a koktélokat hátrahagyva a lányokat kezdtem húzni kifelé, ahol már mindenki tombolt a dj pult előtt. A refrént szinte mindenki végig üvöltötte.
„Brazil ale, Brazil ale,
Brazil ale, ale ale ale.
Brazil ale.
Brazil ale.
I could live like this
forever.”
Óriási hangulat volt. Ez után még egy Andreea Banica szám jött a Samba (http://www.youtube.com/watch?v=cGn50pcyPqY&feature=related). Jaime remek számokat nyomott ez nem kérdés. Miután vagy 10 számot végig táncoltunk, jobbnak láttuk ha egy kicsit leülünk pihenni. Visszamentünk az asztalunkhoz ahol ezelőtt voltunk. A koktéljaink még mindig ott voltak. Gondolkodás nélkül felhörpintettem, ami még a pohárban volt. Egy pillanatra megszédültem de biztos betudható annak hogy megittam már egy két pohár alkoholos koktélt. Az est további részében kissé furcsán éreztem magamat. Mondhatni euforikus állapotba kerültem, amit a többiek észrevették, de betudták ezt az elfogyasztottak alkohol mennyiségnek. Kissé rosszul éreztem magamat, így félrevonultam. Elmentem egy kicsit levegőzni a pálya felé. Felültem a falra és próbáltam mélyeket szippantani a levegőből. Kicsit jobb lett, így visszaindultam, de útközben újra rám tört ez a furcsaság. A fejem zúgott és kezdtem homályosan látni. Egy kéz érintésére lettem figyelmes már amennyire a reflexeim engedték. Az a bizonyos idegen gyengéden megfogta a kezemet és lassan húzni kezdett utána. Én persze követtem, lassan már önkívületi állapotba kerültem, azt se tudtam hogy mit teszek. Az egyik Home-hoz érkeztünk meg. Felmentünk majd egy szobában találtam magamat. Leültem a kanapéra ő pedig mellém és elkezdte a nyakam csókolgatását. A kezei már a szoknyám alá siklottak és a combom belő részét simogatták ezzel engem felizgatva Megszabadította magát az ingétől, majd a gatyájától és már csak egy boxerben állt előttem, felhúzott a kanéról, majd az ágyra „lökött”. Végül engem is megszabadított a ruhámtól és már csak egy melltartóban meg egy bugyiban feküdtem alatta.
- Mindjárt jövök, el ne menj!- súgta a fülembe
- Uhum- bólogattam. Lemászott rólam,majd kiment az ajtón. Én pedig csak bambultam előre. Egyszer csak hallok valami búgást az ágy mellől, lenéztem, majd felvettem a táskát a földről az ölembe tettem, majd kotorászni kezdtem benne. A kezembe akadt a telefonom, ami éppen csörgött, majd nagy nehezen megnyomtam a fogad gombot.
- Haaaallóóóóó???
- Ohh szívem, hála isten! Hol a francban vagy?- kérdezte egy számomra ismerős férfihang.
- Neeemm tuddoom- nyújtottam el a szavakat amennyire csak lehetett.
- Hogy- hogy nem tudod?
- Valami pi..pir.naa..pirosss házban vagyok- mondtam magyarul, mert képtelen voltam angolul beszélni.
- Milyen piros ház? Hol vagy te? Dia! A pályán vagy te még egyáltalán?- kezdett kétségbeesni.
- Jaaaaaa- röhögtem- Amúgy te kii ..kii vagy?
- Hogy én kivagyok?- akadt ki- Dia ne szórakozzál velem! Megkereslek- majd vonalat bontott. Én pedig visszaraktam a mobilom a táskába. Ekkor visszajött az-az idegen.
Közben a bulin:
- Niky segítened kell, Diával valami gond lehet. –mondta Sebi kétségbeesve.
- Micsoda?
- Nem tudom, de eltűnt és olyan furcsán beszélt a telefonba.
- És hogy keressük meg?- kérdezte Niky
- Azt mondta hogy a pályán van és valami piros házat emlegetett.
- Piros ház?
- Uhum - Ekkor Kata és Dóri is megjelentek.
- Sziasztok, jó a buli mi?- mondta Kata vigyorogva.
- Egyáltalán nem Dia eltűnt és nem tudjuk hogy- hol lehet- mondta Niky
- Várj csak!! A piros ház az lehet egy Home is nem?
- De,de..
- És mivel a Ferrari már összepakolt, így marad a Virgin ami piros fekete. Úr isten!!!- ami a kezébe volt pohár szemrebbenés nélkül ledobta földre és futni kezdett a Virgin Home felé. A lányok pedig utána.
Igazából nem is volt annyira idegen, mert valahonnan ismertem az tuti, csak nem jöttem rá. De nem is törtem a fejemet hogy honnan, csak hagytam amit csináljon velem, nem ellenkeztem ellen. Újra rám feküt és érzékien végig csókolta a testemet egyre lejjebb haladva, végül a bugyim szélénél megállt, megragadta és épp lehúzta volna, amikor azt veszem észre, hogy abba a kényeztetést és már a padlón fekszik kiterülve. Néhány ember pedig körülöttem áll és a nevemen szólongat. Túl gyorsan történtek a dolgok körülöttem, nem tudtam követni.
- Diaaa, jól vagy? Mit művelt veled?- kérdezte egy lány, de nem bírtam beazonosítani, hogy kicsoda.
- Hmm? Mi?- nem voltam képes értelmes választ adni. Már lassan nem érzékeltem semmit se.
- Sebi elég lesz, azért ne verd halára!- parancsolt rá Adri. Abbahagyta majd odaült mellém és ő is szólongatott.
- Szívem, jól vagy mi történt veled? Hahóó..Dia.- lengette meg a kéz a szeme előtt, de nem nagyon érzékeltem.
- Várj csak!- szólt Kata. - Dia figyelj rám, hányat mutatok?- próbáltam beazonosítani, hogy hányat mutathat a kezével, de homályos volt minden.
- 6..vagy nem- majd megragadtam a kezét és a szemem elé tettem, így már jobban láttam- 3.
- Jól van, most megnézem a szemedet. A pupillája nagyon ki van tágulva. Szerintem drog van a háttérben.
- Drog?- kérdezte a mellettem ülő férfi, akit még mindig nem tudtam beazonosítani.
- Parti drog és ha jól tudom akkor ez Kati lesz.
- Honnan tudod?
- Hát sajnos én is kerültem már ilyen helyzetbe, és ugyan ezeket a tüneteket produkáltam.
- Nem kell kórházba vinni?
- Nem, elég ha kialussza magát, a reggel olyan lesz mintha másnapos lenne, adunk neki másnaposság elenni gyógyszert és jobban lesz - Ebből a párbeszédből csak foszlányokat értettem. Az egyik lány rám rak egy köntöst és eltűnik a lábam alól a talaj. A levegőre kiérve jobban lettem és mintha a látásom kissé kitisztult volna, így láttam hogy épp Sebi az ölében visz keresztül a paddockon.
- Sebi? Hol vagyok? Mi történt?- kérdeztem rekedten.
- Shiiii..nyugodj meg..most már biztonságban vagy- majd visszahajtottam a fejem a vállára. Egy taxiba ültünk be, mellém pedig Sebi ült aki átkarolt és ringatni kezdet, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Utolsó emlékem az volt hogy ránéztem Sebi meggyötört és aggódó arcára. És innentől filmszakadás…..
Amikor visszaértem a boxba a fiúk Max és Philip a kezükben a pezsgős üvegekkel közelítettek felém. Rossz előérzetem volt velük kapcsolatban, mert sunyin mosolyogtak rám. De mielőtt még rám öntötték volna mint a 2 pezsgőt futásnak eredtem, a fiúk pedig utánam. Sikítozva menekültem előlük. Berohantam az ebédlőbe, de még oda is utánam jöttek. Az asztalok között rohangáltam, úgy éreztem magamat, mint egy kisgyerek.
- Fiúk fejezzétek be, így is már tiszta pezsgő a hátam- fenyegettem meg őket viccesen. De mintha a falnak beszéltem volna, csak folytatták tovább, közben ami kifogyott üveget elhagyták valahol útközben és most egy tele üveget tartottak a kezükben. Na de még is honnan szereztek újat? Az ebédlő után a szobák felé vettem az utam. Útközben néhányszor a pezsgő elérte a hátamat, így még jobban nedves lettem. Mielőtt elkaptak volna és a maradék pezsgőt a fejemre öntötték volna bezárkóztam Sebi szobájába.
- Huuhh- fújtattam egyet. Megvártam, míg elmennek, a fiúk az ajtó elöl, majd én is kimerészkedtem. A hátam tiszta pezsgős volt és ráadásul még ragadott is. A boxba mentem, csak hogy alig voltak, mert mind kint voltak a boxutcában és ott ünnepeltek. Láttam, hogy Sebit körül álljak a fotósok meg a tv-sek így én nem merészkedtem oda. Hirtelen arra lettem figyelmes, hogy egy örült egy poroltóval a kezében futkos ide-oda. Az-az örült nem más volt, mint Webber. Na kihitte volna? Sebi elég viccesen nézett ki mert a fején ott volt az a vörös bika, amit még Koreára csináltatott. A tömegben feltűnt Max és Philip, de szerencsére nem láttak meg. Ezért még úgy is kapnak! Valami kis gonosz dolgot kéne kitalálni. Na majd a bulin megkapják a magukét! A gondolat menetemet a lányok hangja szakította felébe.
- Sziaztooookkk!!!- öleltük meg egymást.
- Már rág találkoztunk!- mondta Dóri
- Igen és úgy hiányoztatok!
- Gratulálunk a kicsit németnek- mondta Niky
- Nagyon ügyes volt- mondta Kata.
- A fiúkat hol hagytátok? –kérdeztem tőlük.
- Kimi rallyzik..- mondta egy kissé szomorúan.
- Tommi valahol a tömegben lehet- nyújtózkodott Dóri, hátha meglátja kedvesét.
- David meg vizsgázik így neki sajnos haza kellet utaznia- mondta szomorúan.
- Jaime meg már visszament a hotelbe, mert szeretne egy kicsit pihenni a buli előtt- mondta mosolyogva.
- Mi is nem megyünk vissza a hotelbe hogy tudjunk készülődni az estére?- kérdeztem tőlük
- Dehogynem- hangzott kórusba. Nem akartam megzavarni Sebit az interjúban így megkértem Alice-t hogy szóljon neki hogy visszamentünk a hotelbe a lányokkal. Úgy döntöttünk, hogy együtt készülünk. Az én szobámra esett a választás. A lányok átcipeltél a ruhájukat és a különböző szépség cuccokat, majd elkezdtünk készülni. Én először elmentem zuhanyozni és hajat mosni, mert szinte mindenem ragadott a pezsgőtől. Amikor épp a hajunkat csináltuk Sebi betoppant az ajtón.
- Sziasztok csajok, nyugodtan készülődjetek én egy kicsit lepihenek- mielőtt bement volna a hálóba egy gyors csókot lopott. Mielőtt felöltöztünk volna megcsináltuk a sminkünket. Mivel mindenki feketébe fog öltözni ezért úgy döntöttünk, hogy valami extra színes sminket fogunk feltenni. A ruha amit kiválasztottam az egy Sherri Hill ruha, amit még Sebitől kaptam. Imádtam ezt a ruhát. Na ideje lenne felébreszteni Sebit. Amikor beléptem aranyos látvány fogadott. Sebi a párnámat szorongatta közben pedig édesen szuszogott. Lassan leültem az ágyra és simogatni kezdtem az arcát, amire kinyitotta a szemét.
- Ideje lenne felkelni.
- Igen is anyu- mosolygott, majd elindult a fürdő irányába. Sebinek nem telt bele 15 perc és már készen is volt, ellenben mi lányok legalább 1,5 órán át készültünk. Amíg a taxira vártunk addig, Alice is csatlakozott hozzánk. Amikor megérkezett a taxi, beszálltunk mind, még szerencse hogy 9 személyeset rendeltünk, így mind befértünk. Bernie megengedte, hogy most kivételesen a pályán tartsuk a bulit, illetve a paddockban. Amikor kiszálltunk a taxiból, már messziről hallani lehetett a zenét. Végig sétáltunk a paddockon egészen a Red Bull boxáig. Elég sokan voltak kint, de bent még többen, így jobbnak láttuk, hogy inkább kint maradunk. A Dj pult a teraszon kapott helyet egy dobogón. Kicsit olyan brazilos hangulatban volt mindenki, de nem csodálom, mert ugyanis Brazíliában vagyunk! Az est nagy részében brazil típusú számok mentek. Épp bent koktéloztunk, amikor megszólalt Andreea Banica-tól a Love in Brzil. (http://www.youtube.com/watch?v=_tIRHSPzCYg&feature=related). Szinte úgy ugrottam fel és a koktélokat hátrahagyva a lányokat kezdtem húzni kifelé, ahol már mindenki tombolt a dj pult előtt. A refrént szinte mindenki végig üvöltötte.
„Brazil ale, Brazil ale,
Brazil ale, ale ale ale.
Brazil ale.
Brazil ale.
I could live like this
forever.”
Óriási hangulat volt. Ez után még egy Andreea Banica szám jött a Samba (http://www.youtube.com/watch?v=cGn50pcyPqY&feature=related). Jaime remek számokat nyomott ez nem kérdés. Miután vagy 10 számot végig táncoltunk, jobbnak láttuk ha egy kicsit leülünk pihenni. Visszamentünk az asztalunkhoz ahol ezelőtt voltunk. A koktéljaink még mindig ott voltak. Gondolkodás nélkül felhörpintettem, ami még a pohárban volt. Egy pillanatra megszédültem de biztos betudható annak hogy megittam már egy két pohár alkoholos koktélt. Az est további részében kissé furcsán éreztem magamat. Mondhatni euforikus állapotba kerültem, amit a többiek észrevették, de betudták ezt az elfogyasztottak alkohol mennyiségnek. Kissé rosszul éreztem magamat, így félrevonultam. Elmentem egy kicsit levegőzni a pálya felé. Felültem a falra és próbáltam mélyeket szippantani a levegőből. Kicsit jobb lett, így visszaindultam, de útközben újra rám tört ez a furcsaság. A fejem zúgott és kezdtem homályosan látni. Egy kéz érintésére lettem figyelmes már amennyire a reflexeim engedték. Az a bizonyos idegen gyengéden megfogta a kezemet és lassan húzni kezdett utána. Én persze követtem, lassan már önkívületi állapotba kerültem, azt se tudtam hogy mit teszek. Az egyik Home-hoz érkeztünk meg. Felmentünk majd egy szobában találtam magamat. Leültem a kanapéra ő pedig mellém és elkezdte a nyakam csókolgatását. A kezei már a szoknyám alá siklottak és a combom belő részét simogatták ezzel engem felizgatva Megszabadította magát az ingétől, majd a gatyájától és már csak egy boxerben állt előttem, felhúzott a kanéról, majd az ágyra „lökött”. Végül engem is megszabadított a ruhámtól és már csak egy melltartóban meg egy bugyiban feküdtem alatta.
- Mindjárt jövök, el ne menj!- súgta a fülembe
- Uhum- bólogattam. Lemászott rólam,majd kiment az ajtón. Én pedig csak bambultam előre. Egyszer csak hallok valami búgást az ágy mellől, lenéztem, majd felvettem a táskát a földről az ölembe tettem, majd kotorászni kezdtem benne. A kezembe akadt a telefonom, ami éppen csörgött, majd nagy nehezen megnyomtam a fogad gombot.
- Haaaallóóóóó???
- Ohh szívem, hála isten! Hol a francban vagy?- kérdezte egy számomra ismerős férfihang.
- Neeemm tuddoom- nyújtottam el a szavakat amennyire csak lehetett.
- Hogy- hogy nem tudod?
- Valami pi..pir.naa..pirosss házban vagyok- mondtam magyarul, mert képtelen voltam angolul beszélni.
- Milyen piros ház? Hol vagy te? Dia! A pályán vagy te még egyáltalán?- kezdett kétségbeesni.
- Jaaaaaa- röhögtem- Amúgy te kii ..kii vagy?
- Hogy én kivagyok?- akadt ki- Dia ne szórakozzál velem! Megkereslek- majd vonalat bontott. Én pedig visszaraktam a mobilom a táskába. Ekkor visszajött az-az idegen.
Közben a bulin:
- Niky segítened kell, Diával valami gond lehet. –mondta Sebi kétségbeesve.
- Micsoda?
- Nem tudom, de eltűnt és olyan furcsán beszélt a telefonba.
- És hogy keressük meg?- kérdezte Niky
- Azt mondta hogy a pályán van és valami piros házat emlegetett.
- Piros ház?
- Uhum - Ekkor Kata és Dóri is megjelentek.
- Sziasztok, jó a buli mi?- mondta Kata vigyorogva.
- Egyáltalán nem Dia eltűnt és nem tudjuk hogy- hol lehet- mondta Niky
- Várj csak!! A piros ház az lehet egy Home is nem?
- De,de..
- És mivel a Ferrari már összepakolt, így marad a Virgin ami piros fekete. Úr isten!!!- ami a kezébe volt pohár szemrebbenés nélkül ledobta földre és futni kezdett a Virgin Home felé. A lányok pedig utána.
Igazából nem is volt annyira idegen, mert valahonnan ismertem az tuti, csak nem jöttem rá. De nem is törtem a fejemet hogy honnan, csak hagytam amit csináljon velem, nem ellenkeztem ellen. Újra rám feküt és érzékien végig csókolta a testemet egyre lejjebb haladva, végül a bugyim szélénél megállt, megragadta és épp lehúzta volna, amikor azt veszem észre, hogy abba a kényeztetést és már a padlón fekszik kiterülve. Néhány ember pedig körülöttem áll és a nevemen szólongat. Túl gyorsan történtek a dolgok körülöttem, nem tudtam követni.
- Diaaa, jól vagy? Mit művelt veled?- kérdezte egy lány, de nem bírtam beazonosítani, hogy kicsoda.
- Hmm? Mi?- nem voltam képes értelmes választ adni. Már lassan nem érzékeltem semmit se.
- Sebi elég lesz, azért ne verd halára!- parancsolt rá Adri. Abbahagyta majd odaült mellém és ő is szólongatott.
- Szívem, jól vagy mi történt veled? Hahóó..Dia.- lengette meg a kéz a szeme előtt, de nem nagyon érzékeltem.
- Várj csak!- szólt Kata. - Dia figyelj rám, hányat mutatok?- próbáltam beazonosítani, hogy hányat mutathat a kezével, de homályos volt minden.
- 6..vagy nem- majd megragadtam a kezét és a szemem elé tettem, így már jobban láttam- 3.
- Jól van, most megnézem a szemedet. A pupillája nagyon ki van tágulva. Szerintem drog van a háttérben.
- Drog?- kérdezte a mellettem ülő férfi, akit még mindig nem tudtam beazonosítani.
- Parti drog és ha jól tudom akkor ez Kati lesz.
- Honnan tudod?
- Hát sajnos én is kerültem már ilyen helyzetbe, és ugyan ezeket a tüneteket produkáltam.
- Nem kell kórházba vinni?
- Nem, elég ha kialussza magát, a reggel olyan lesz mintha másnapos lenne, adunk neki másnaposság elenni gyógyszert és jobban lesz - Ebből a párbeszédből csak foszlányokat értettem. Az egyik lány rám rak egy köntöst és eltűnik a lábam alól a talaj. A levegőre kiérve jobban lettem és mintha a látásom kissé kitisztult volna, így láttam hogy épp Sebi az ölében visz keresztül a paddockon.
- Sebi? Hol vagyok? Mi történt?- kérdeztem rekedten.
- Shiiii..nyugodj meg..most már biztonságban vagy- majd visszahajtottam a fejem a vállára. Egy taxiba ültünk be, mellém pedig Sebi ült aki átkarolt és ringatni kezdet, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Utolsó emlékem az volt hogy ránéztem Sebi meggyötört és aggódó arcára. És innentől filmszakadás…..
2011. március 12., szombat
37. rész
Meghoztam az új részt!! Előreláthatólag olyan hétfőn vagy kedden lesz friss! :))) És köszönöm a komenteket :DD Nem kérek komi határt, de azért szívesen meghallgatnám (elolvasnám) a véleményeiteket. :DD Na Enjoy it! :D
Reggel elaludtunk, így kapkodva kellet készülődni. Meg se néztem, hogy mit veszek fel, csak kikaptam egy ruhát a bőröndből és egy sarut vettem hozzá. Gyorsan megmosakodtam, hajat fésültem egy gyors sminket feldobtam és már mentünk is. 11-re bent kell lennünk különben nagy leszidást kapunk, mert ugyan is lesz egy fotózás féle, amin minden pilótának pontban 11 kor kötelező megjelennie! Ja meg valami torta is lesz. Ahogy kifordultunk az utcából egyből dugóba keveredtünk.
- Szuper!!- mondtam morogva.
- Várj csak van egy ötletem – bekapcsolta GPS és megkereste az autópályához vezető legközelebbi utat. Felhajtottunk rá és már közel 130- cal száguldottunk.
- Nem érünk oda- néztem az órámra kétségbeesetten, ami 10:45-öt mutatott.
- Dehogynem! –majd még jobban rálépett a gázra és már 145-el kerülgettük a kocsikat
- Így meg fognak büntetni- néztem rá
- Nem, mert Brazíliában lehet 150-nel menni az autópályán.
- Akkor told neki!!. - Egy kisebb kerékcsikorgással érkeztünk meg. Kiszálltunk és elkezdtünk sietni a fotózásra, már távolról láttuk, hogy az összes pilóta ott van. Bernie az ilyet nagyon komolyan veszi, mert ha valaki akár csak egy fél percet is késik, az nagyon megbünteti.
- Nem érsz oda… - Sebi már szinte futásnak eredt, én viszont csak mögötte kullogtam.
- 5...4...3...2...1 – és Sebi „beugrott” az első sorba én pedig a hátuk mögött lévő Home-ba. Az üvegajtó mögött boldogan mosolyogtam, hogy végül ideértünk. Kissé lihegve vonszoltam magamat a büfé felé, felültem egy székre és a mellettem lévő székre pedig leraktam a táskámat.
- Na mi van ,csak nem futottál? –kérdezte Alice, aki egy teát készített éppen.
- De, elaludtunk reggel és épphogy csak Sebi ideért erre a fotózás - fújtattam egyet. Alice már nyúlt a kávéfőzőhöz..
- Most csak egy jó hideg Red Bullt kérek. – mosolyogva kivette a hűtőből és odarakta elém, amit én az arcomnak nyomtam. –De jó hideg!!!- „olvadoztam” egy doboz Red Bulltól.
- Meg is iszod vagy csak..?
- Meg hát..- majd kibontottam és kortyolni kezdtem a hűsítőt. – Te Alice...amikor a Chris irodájában voltunk, akkor megakadt a szemem egy elég érdekes dokumentumon.
- Milyen dokumentum?
- Az állt rajta hogy 1 éves sajtómunka szerződés és mellette a nevem, szerinted ez mit jelenthet?
- Hogy mit jelenthet? Nem tudod? Hát ez egyértelmű, hogy Chris fel akar venni sajtósnak- mosolygott
- Tényleg?
- Igen!!- mondta határozottan.
- De hát nem Ann van a sajtórészlegen?
- De igen,ő, de miért nem kérdezed meg Christől- mutatott az ajtó irányába, aki akkor lépett ki és felém vette az irányt, majd lehuppant mellém.
- Szia, neked már nem a monitoroknál kéne ülnöd?- kérdeztem tőle.
- Nem, még van egy kis időm!- pillantott az órájára.
- Napok óta nem láttam Ann-t, nem tudod mi van vele?- kérdezte Alice
- Óhh jó hogy mondod, képzeljétek Ann terhes – mondta
- Na tényleg, ez szuper, akkor gondolom kell majd valaki mást keresned a helyére- közben rám pillantott
- Igen és Dia, beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze
- Menjünk az irodámba- majd kiskutya módjára követtem. Amikor beértünk Chris leültek a székébe én pedig vele szembe a fotelbe.
- Miről szeretnél velem beszélni?- valahol már sejtettem, hogy a munkáról akar beszélni.
- Nem fogom kerülgetni a forró kását, szeretném, hogy Ann helyet te legyél Sebastian sajtósa- fonta keresztbe ujjait az asztalon.
- De Ann-al mi lesz?
- Ő most szabadságon lesz, bő 1évig, és hát kell valaki a helyére.
- Ez nagyon kecsegető ajánlat, de félek, hogy nem tudom teljesíteni a feladatomat.
- Nem fogok rád erőltetni semmit se, de én téged szeretnélek Sebastian mellet látni. És tudom, hogy meg tudnál birkózni ezzel a feladattal. Talpara esett egy lány vagy. – mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm, de kaphatnék gondolkodási időt?
- Hogyne, persze - majd az órájára pillantott- Óh már ennyi az idő?- Chris a box felé ment én pedig vissza a büfébe.
- Naa mit mondott?- kíváncsiskodott Alice
- Gondolkodási időt kértem.
- De miért? Miért nem vágtad rá hogy igen.
- Mert még nem vagyok biztos benne, hogy eltudom vállalni, tudod ott van még a tanulás, negyedévente vizsgát kell tennem, meg most már a divattervező karrierem beindult, és még akkor a sajtó munkát is vállaljam el? Ez egy kicsit sok lenne. Ja meg még Sebivel is meg kell beszélnem…- egy kicsit még beszélgettünk, majd elindultam Sebi boxába, épp akkor akart indulni ki a rajtrácsra, de a visszapillantóból megláott és heves kézmozdulatokkal próbálta jelezni hogy menjek oda.
- Mit szeretnél?
- Gyere ki velem a rajtrácsra.
- Biztos vagy benne, mert nem akarlak zavarni a koncentrációdban.
- Te sosem zavarsz- látni lehetett, hogy mosolyog a bukó alatt, mert szemei összeszűkültek. Miután Sebi kihajtott a boxból a falhoz mentem, ahol egy ajtó nyitódott, így nem kellet átugrani a falat. Odasétáltam a második rajtkocka mellé, a korlátnak támaszkodtam és megvártam, míg körbemegy a pályán. Közben Tommi is utánam jött, Sebi innivalójával és törölközőjével a kezében. Ahogy odaért kiszállt, levette a bukóját, majd félig lehúzta magáról az overállt, amit a derekán kötött meg és odaállt mögém, majd átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra rakta. Kb. 10 percig csak így álltunk, majd lassan mennem kellet.
- Légy ügyes és vigyázz magadra, felesleges előzésekbe nem menj bele!- próbáltam nyugtatni Sebit, de ő teljesen nyugodt volt, inkább engem kellet volna nyugtatni, mert én tiszta ideg voltam.
- Héé nyugi, ha én nem vagyok ideges, akkor te se legyél- majd megölelt.
- Sok sikert!- majd egy gyors csókot váltottunk és már mentem is vissza a boxba. Ez egy nagyon fontos verseny lesz Sebi számára mert hogy ha ma megnyeri a versenyt akkor még marad esélye a világbajnokságra. Ja és ne felejtsük el hogy már most a Brazil futamon megnyerheti a Red Bull a konstruktőri vb-t. Leültem a helyemre és vártam a rajtot. Már akkor görcsbe rándult a gyomrom, amikor még csak a felvezető kört tették meg. Szerencsére gond nélkül lezajlott a start: a két Red Bull-autó azonnal megtámadta az élről induló Nico-t és megelőzték a németet. A gyomorgörcsöm a 3. kör után már csillapodott. Az első kör végén a három éllovas mögött Hamilton és Alonso robogott. A második körben a spanyol többször is támadta a britet, s végül meg is előzte volt csapattársát. Alonso többszöri kísérlet után a hetedik körben Nico-t is legyűrte és a két Red Bull után eredt. A kerékcserék után a 27. körben változatlanul Sebi, Webber, Alonso, Hamilton volt a sorrend az élen. Az 50. körben azt veszem észre hogy Liuzzi a gumifalnak csapódik, még hozzá elég rendesen. Tuti hogy beküldik a biztonsági autót. És igazam is lett. Miután kiment Safety Car már nem történt semmi érdekfeszítő. Ahogy megkezdte Sebi az utolsó körét a szerelők már futottak ki a falhoz, mert ahogy áthalad a célvonalon a konstruktőri vb a Red Bullé lesz. Én a boxban maradtam és onnan figyeltem, ahogy a kockás zászló alatt elhalad Sebi. Nagyon örültem ennek a győzelemnek. A fiúk kint őrjöngtek, hogy meg van a konstruktőri cím. Max visszarohant hozzám és örömében felkapott és legalább háromszor megpörgetett.
- Áhh..Max tegyél le!!- kapálóztam. Letett, majd húzni kezdett a pódium felé. A többiek előre engedtek, hogy mindet lássak. Ahogy kiszállt a kocsiból Sebi, egyből mindenkivel lepacsizott, majd eltűnt egy kis időre. Nem sokára már a pódiumon láttam, ahogy integet és kacsingat felénk. Amikor a díjat a magasba emelte a fiúk hatalmas üdvrivalgásba törtek ki. Be kellet fogni a fülemet, mert ha nem megsüketültem volna, de közben végig mosolyogtam. Majd ahogy kimondták, hogy „champagne”, a fiúk egymást kezdték locsolni a pezsgővel és színes konfetti szálltak az égben. Csodálatos egy pillatat volt, ahogy a háttérben üvöltik a „Vettel” nevet, ahogy mellettem a fiúk boldogan ölelgetik egymást. Megérdemelték már, keményen dolgoztak. Csak akkor gondoltam bele, amikor visszafelé sétáltam a boxba hogy mekkora buli lesz itt.
Reggel elaludtunk, így kapkodva kellet készülődni. Meg se néztem, hogy mit veszek fel, csak kikaptam egy ruhát a bőröndből és egy sarut vettem hozzá. Gyorsan megmosakodtam, hajat fésültem egy gyors sminket feldobtam és már mentünk is. 11-re bent kell lennünk különben nagy leszidást kapunk, mert ugyan is lesz egy fotózás féle, amin minden pilótának pontban 11 kor kötelező megjelennie! Ja meg valami torta is lesz. Ahogy kifordultunk az utcából egyből dugóba keveredtünk.
- Szuper!!- mondtam morogva.
- Várj csak van egy ötletem – bekapcsolta GPS és megkereste az autópályához vezető legközelebbi utat. Felhajtottunk rá és már közel 130- cal száguldottunk.
- Nem érünk oda- néztem az órámra kétségbeesetten, ami 10:45-öt mutatott.
- Dehogynem! –majd még jobban rálépett a gázra és már 145-el kerülgettük a kocsikat
- Így meg fognak büntetni- néztem rá
- Nem, mert Brazíliában lehet 150-nel menni az autópályán.
- Akkor told neki!!. - Egy kisebb kerékcsikorgással érkeztünk meg. Kiszálltunk és elkezdtünk sietni a fotózásra, már távolról láttuk, hogy az összes pilóta ott van. Bernie az ilyet nagyon komolyan veszi, mert ha valaki akár csak egy fél percet is késik, az nagyon megbünteti.
- Nem érsz oda… - Sebi már szinte futásnak eredt, én viszont csak mögötte kullogtam.
- 5...4...3...2...1 – és Sebi „beugrott” az első sorba én pedig a hátuk mögött lévő Home-ba. Az üvegajtó mögött boldogan mosolyogtam, hogy végül ideértünk. Kissé lihegve vonszoltam magamat a büfé felé, felültem egy székre és a mellettem lévő székre pedig leraktam a táskámat.
- Na mi van ,csak nem futottál? –kérdezte Alice, aki egy teát készített éppen.
- De, elaludtunk reggel és épphogy csak Sebi ideért erre a fotózás - fújtattam egyet. Alice már nyúlt a kávéfőzőhöz..
- Most csak egy jó hideg Red Bullt kérek. – mosolyogva kivette a hűtőből és odarakta elém, amit én az arcomnak nyomtam. –De jó hideg!!!- „olvadoztam” egy doboz Red Bulltól.
- Meg is iszod vagy csak..?
- Meg hát..- majd kibontottam és kortyolni kezdtem a hűsítőt. – Te Alice...amikor a Chris irodájában voltunk, akkor megakadt a szemem egy elég érdekes dokumentumon.
- Milyen dokumentum?
- Az állt rajta hogy 1 éves sajtómunka szerződés és mellette a nevem, szerinted ez mit jelenthet?
- Hogy mit jelenthet? Nem tudod? Hát ez egyértelmű, hogy Chris fel akar venni sajtósnak- mosolygott
- Tényleg?
- Igen!!- mondta határozottan.
- De hát nem Ann van a sajtórészlegen?
- De igen,ő, de miért nem kérdezed meg Christől- mutatott az ajtó irányába, aki akkor lépett ki és felém vette az irányt, majd lehuppant mellém.
- Szia, neked már nem a monitoroknál kéne ülnöd?- kérdeztem tőle.
- Nem, még van egy kis időm!- pillantott az órájára.
- Napok óta nem láttam Ann-t, nem tudod mi van vele?- kérdezte Alice
- Óhh jó hogy mondod, képzeljétek Ann terhes – mondta
- Na tényleg, ez szuper, akkor gondolom kell majd valaki mást keresned a helyére- közben rám pillantott
- Igen és Dia, beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze
- Menjünk az irodámba- majd kiskutya módjára követtem. Amikor beértünk Chris leültek a székébe én pedig vele szembe a fotelbe.
- Miről szeretnél velem beszélni?- valahol már sejtettem, hogy a munkáról akar beszélni.
- Nem fogom kerülgetni a forró kását, szeretném, hogy Ann helyet te legyél Sebastian sajtósa- fonta keresztbe ujjait az asztalon.
- De Ann-al mi lesz?
- Ő most szabadságon lesz, bő 1évig, és hát kell valaki a helyére.
- Ez nagyon kecsegető ajánlat, de félek, hogy nem tudom teljesíteni a feladatomat.
- Nem fogok rád erőltetni semmit se, de én téged szeretnélek Sebastian mellet látni. És tudom, hogy meg tudnál birkózni ezzel a feladattal. Talpara esett egy lány vagy. – mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm, de kaphatnék gondolkodási időt?
- Hogyne, persze - majd az órájára pillantott- Óh már ennyi az idő?- Chris a box felé ment én pedig vissza a büfébe.
- Naa mit mondott?- kíváncsiskodott Alice
- Gondolkodási időt kértem.
- De miért? Miért nem vágtad rá hogy igen.
- Mert még nem vagyok biztos benne, hogy eltudom vállalni, tudod ott van még a tanulás, negyedévente vizsgát kell tennem, meg most már a divattervező karrierem beindult, és még akkor a sajtó munkát is vállaljam el? Ez egy kicsit sok lenne. Ja meg még Sebivel is meg kell beszélnem…- egy kicsit még beszélgettünk, majd elindultam Sebi boxába, épp akkor akart indulni ki a rajtrácsra, de a visszapillantóból megláott és heves kézmozdulatokkal próbálta jelezni hogy menjek oda.
- Mit szeretnél?
- Gyere ki velem a rajtrácsra.
- Biztos vagy benne, mert nem akarlak zavarni a koncentrációdban.
- Te sosem zavarsz- látni lehetett, hogy mosolyog a bukó alatt, mert szemei összeszűkültek. Miután Sebi kihajtott a boxból a falhoz mentem, ahol egy ajtó nyitódott, így nem kellet átugrani a falat. Odasétáltam a második rajtkocka mellé, a korlátnak támaszkodtam és megvártam, míg körbemegy a pályán. Közben Tommi is utánam jött, Sebi innivalójával és törölközőjével a kezében. Ahogy odaért kiszállt, levette a bukóját, majd félig lehúzta magáról az overállt, amit a derekán kötött meg és odaállt mögém, majd átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra rakta. Kb. 10 percig csak így álltunk, majd lassan mennem kellet.
- Légy ügyes és vigyázz magadra, felesleges előzésekbe nem menj bele!- próbáltam nyugtatni Sebit, de ő teljesen nyugodt volt, inkább engem kellet volna nyugtatni, mert én tiszta ideg voltam.
- Héé nyugi, ha én nem vagyok ideges, akkor te se legyél- majd megölelt.
- Sok sikert!- majd egy gyors csókot váltottunk és már mentem is vissza a boxba. Ez egy nagyon fontos verseny lesz Sebi számára mert hogy ha ma megnyeri a versenyt akkor még marad esélye a világbajnokságra. Ja és ne felejtsük el hogy már most a Brazil futamon megnyerheti a Red Bull a konstruktőri vb-t. Leültem a helyemre és vártam a rajtot. Már akkor görcsbe rándult a gyomrom, amikor még csak a felvezető kört tették meg. Szerencsére gond nélkül lezajlott a start: a két Red Bull-autó azonnal megtámadta az élről induló Nico-t és megelőzték a németet. A gyomorgörcsöm a 3. kör után már csillapodott. Az első kör végén a három éllovas mögött Hamilton és Alonso robogott. A második körben a spanyol többször is támadta a britet, s végül meg is előzte volt csapattársát. Alonso többszöri kísérlet után a hetedik körben Nico-t is legyűrte és a két Red Bull után eredt. A kerékcserék után a 27. körben változatlanul Sebi, Webber, Alonso, Hamilton volt a sorrend az élen. Az 50. körben azt veszem észre hogy Liuzzi a gumifalnak csapódik, még hozzá elég rendesen. Tuti hogy beküldik a biztonsági autót. És igazam is lett. Miután kiment Safety Car már nem történt semmi érdekfeszítő. Ahogy megkezdte Sebi az utolsó körét a szerelők már futottak ki a falhoz, mert ahogy áthalad a célvonalon a konstruktőri vb a Red Bullé lesz. Én a boxban maradtam és onnan figyeltem, ahogy a kockás zászló alatt elhalad Sebi. Nagyon örültem ennek a győzelemnek. A fiúk kint őrjöngtek, hogy meg van a konstruktőri cím. Max visszarohant hozzám és örömében felkapott és legalább háromszor megpörgetett.
- Áhh..Max tegyél le!!- kapálóztam. Letett, majd húzni kezdett a pódium felé. A többiek előre engedtek, hogy mindet lássak. Ahogy kiszállt a kocsiból Sebi, egyből mindenkivel lepacsizott, majd eltűnt egy kis időre. Nem sokára már a pódiumon láttam, ahogy integet és kacsingat felénk. Amikor a díjat a magasba emelte a fiúk hatalmas üdvrivalgásba törtek ki. Be kellet fogni a fülemet, mert ha nem megsüketültem volna, de közben végig mosolyogtam. Majd ahogy kimondták, hogy „champagne”, a fiúk egymást kezdték locsolni a pezsgővel és színes konfetti szálltak az égben. Csodálatos egy pillatat volt, ahogy a háttérben üvöltik a „Vettel” nevet, ahogy mellettem a fiúk boldogan ölelgetik egymást. Megérdemelték már, keményen dolgoztak. Csak akkor gondoltam bele, amikor visszafelé sétáltam a boxba hogy mekkora buli lesz itt.
2011. március 10., csütörtök
Első Díj
Alig tudom elhinni, hogy megkaptam az első díjamat :DDD!!! Nagyon szépen köszönöm AngeGhost-nak :DD
Akiknek tovább küldöm:
Gooffy
Dhalia
Sebita
Amit tudni lehet rólam:
- Imádok nevetni, zenét hallgatni, táncolni, rajzolni
- Odavagyok a Formula 1-ért
- Hihetetlenül makacs vagyok
- Imádom azt amikor S.Vettel mosolyog :D
- 16 éves vagyok
- C.Horner a világ legjobb csapatfőnöke!!!! :D
Akiknek tovább küldöm:
Gooffy
Dhalia
Sebita
Amit tudni lehet rólam:
- Imádok nevetni, zenét hallgatni, táncolni, rajzolni
- Odavagyok a Formula 1-ért
- Hihetetlenül makacs vagyok
- Imádom azt amikor S.Vettel mosolyog :D
- 16 éves vagyok
- C.Horner a világ legjobb csapatfőnöke!!!! :D
2011. március 9., szerda
36. rész
Újjj réssszz!!! :DDD Köszönöm a komikat!! :D És csak annyi hogy Dóra jól sejti, Sebi tényleg titkol valamit Dia elől, na de vajon mit??Ez itt a kérdés..Na de ez egy darabig még nem fog kiderülni :DDDD :P Enjoy it!!
- Nico?
- Hmm?- fordult hátra
- Szia, mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Csak indultam vissza a hotelbe.
- Fárad vagy? –eszembe jutott egy jó ötlet.
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, de mit csináljak itt, már a csapatok többsége „haza” ment.
- Hátul összeültünk páran. Nem tartanál velünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem tudom, nem esznek meg? –kérdezte vigyorogva.
- Dehogy is ,na gyere- majd karon ragadtam és együtt léptünk be a szobába.
- Hoztam magammal még egy embert- amint Alice rápillantott egyből elpirult és lejjebb csúszott a székben. Direkt Alice mellé ültettem én pedig velük szembe ültem le. Még egy ideig elbeszélgettünk, amikor megkérdeztem Max-ot.
- Te Max, ebbe a nagy épületben nincs valahol valami kártya vagy társas, vagy valami ilyesmi?
- Hát ha jól tudom, bár nem biztos Christian irodájában van valami játék.
- Oh szupi gyere Alice, keressük meg- felpattantunk majd Chris irodája felé vettük az irányt.
- Szerinted bent lehet?- kérdeztem
- Nem tudom, kopogj be- bekopogtam semmi válasz, majd lassan benyitottam és bementünk.
- Nekünk ezt nem szabadna…lefogunk bukni..
- Dehogy is…majd vigyázunk. - Na ha játék lennék hova bújnék?- először a polcokat néztük meg, majd benéztünk pár szerkénybe is. Egyszer csak megakadt a szemem az asztalán lévő papírra, amin az állt” 1 éves sajtómunka szerződés” és mellette a nevem. Közben Alice jelezte, hogy talált egy kisebb pókerkészletet, de nem figyeltem rá, csak a papírt olvastam. Csak nem fel akar venni sajtósnak? Tettem fel magnak a kérdést, amikor beszélgetésre lettünk figyelmesek. Riadtan pillantottam az ajtóra, ami kissé átlátszott, így láttam, hogy Chris az ajtó előtt áll és fogja, a kilincset közben pedig valakivel beszélget.
- Mit csináljuk? –kérdeztem suttogva Alice-től
- Gyere, bújjunk be a szekrénybe- majd gyorsan bebújtunk és csak résnyire hagytuk nyitva a szekrényajtót. Láttuk, ahogy Chris bejön, és az asztalához ül, majd elkezdi rakosgatni a papírokat.
- Ha észreveszi, hogy engedély nélkül bejöttünk az irodájába kirúg minket- aggodalmaskodott.
- 1. engem nem rúghat ki mert nem dolgozok itt. 2. nem fog kirúgni téged, mert nem fogja észrevenni. 3 hívok segítséget- elővettem a telefonomat írtam egy sms-t Sebinek.
„ Segíts itt vagyunk Chris irodájában a szekrényben Alice-al, később mindet megmagyarázok, csak az a lényeg hogy tereld el a figyelmét vagy találj ki valamit” – néhány perc múlva Sebi kopogott az ajtón.
- Gyere be!- szólt ki neki
- Szevasz Chris- majd egy pillanatra a szerkény felé pillantott.
- Hogy-hogy még itt vagy, azt hittem hogy már visszamentél a hotelba.
- Ja igen csak azt akarom megkérdezni hogy..hogy....őőőő - gyerünk Sebi találj ki valami értelmes dolgot!! Ekkor Chris asztalára pillanatot és észrevett egy jelentkezési lapot.
- Azt hogy még lehet jelentkezni a Szamba órákra?- Óhhh édes istenem!!!- csaptam a homlokomra.
- Még lehet, de te minek akarsz Szamba órákat venni? –nézett rá furcsán Chris.
- Hát mersz szeretnék Szambázni- mosolygott közben próbált tánc mozdulatokat tenni. Mi már a szerényben alig bírtuk ki, hogy ne röhögjük el magunkat.
- Szerintem te nem erről akartál velem beszélni.
- Hát..nem..igazából arról hogy…tanácsot kérjek tőled.
- Tanácsot? Miféle tanácsot?
- Hát most nem sokára lesz hogy 4 hónapja vagyunk együtt és szeretnék Diának valami meglepetést, csak nem tudom hogy mit- Na ez már sokkal jobb mint az előző, gondoltam magamban. De jéé tényleg már 4hónapja hogy együtt vagyunk. Ezen elmosolyodtam.
- Hát Seb az én meg nem mondom neked.
- Én valami utazásra gondoltam, csak tudsz valami szép helyet mondani. Vagy te hova vinnéd a feleségedet?
- Nekem már nincs feleségem- mondta szomorúan. Micsooodaaa?? Ezt nem is mondta eddig.
- Hogy-hogy?- kérdezte Sebi. Chris felállt majd az ablakhoz sétált és kibámult rajta, Sebi pedig a háta mögé állt. Sebi jelzett, hogy mehetünk. Így lassan kinyitottunk az ajtót, kibújtunk belőle, Alice halkan visszarakta a kártyát a helyére és nesztelenül az ajtó felé vettük az irányt.
- Megcsalt. Még hozzá Stefano Domenicali- val. Ekkor megálltam az „osonásban” és csak néztem szomorúan Chrisre. – Rajta kaptam őket a saját házamban, a saját ágyamban. És miután elváltunk közölte velem hogy terhes, de nem tőle, hanem tőlem. És ha nagyobb lesz a gyerek, akkor ne merjek hozzászólni vagy látogatni, mert különbem nagyon megüthetem a bokámat. Érted ezt, tudod, mennyire vágyok arra hogy végre legyen egy gyerekem??- Alice heves késmozdulatokkal jelezte hogy siessek már, mert különben elbukunk de teljesen ledermedtem a hallottak miatt. – És most elvették tőlem az egyetlen egy szem gyermekemet is- csordultak ki a könnyei. Annyira sajnáltam Christ, amit ez a szuka tett vele az megbocsáthatatlan és ráadásul még a gyerekét is eltiltatta tőle. Ekkor Alice karon ragadott és kihúzott a szobából, majd csöndben visszamentünk a szobába.
- Ejj azt hittem, hogy elraboltak titeket- mondta Max viccesen.
- Ne tudd meg Max mit éltünk át- mondta Alice, ekkor finoman oldalba vágtam, hogy ne hogy elmondja, amit hallottunk. Majd leültünk vissza a helyünkre.
- Csak annyi történt, hogy épp megtaláltunk egy pókerkészletet akkor épp Chris jött be az irodába, de még volt annyi időnk hogy elbújjunk a szekrényébe, majd gyorsan dobtam egy sms-t Sebinek, hogy valahogy szabadítson ki minket, végül is sikerült,csak visszaraktuk a játékot a helyére.
- Húúhh ez nem semmi- vigyorgott rám Max. De még csak most tűnt fel hogy a társaság megfeleződőt, csak Max Nico és Philip voltak itt.
- De akkor ezek szerint nem hoztál semmi játékot?- kérdezte Philip
- Hogy az istenbe hoztunk volna, az lett volna a terv, hogy elhozzuk, majd miután befejeztük visszavisszük, de hát előbb vége lett ennek a megbeszélésnek, és majdnem lebuktunk… különben is már későre jár, - néztem az órára, ami 11 órát mutatott- Ekkor belépett Sebi.
- Na jó még is megmagyaráznád hogy mit kerestél te Chris szekrényébe?- kérdezte vigyorogva.
- Majd az úton elmondom- majd elköszöntem mindenkitől. És a vissza úton elmondtam mindet töviről hegyire.
- Erre nem tudok mondani semmit, vagy is, de… legközelebb vigyázatok!
- Jaaa hogy lesz legközelebb?- kérdeztem mosolyogva.
- Inkább ne legyen, mert azt se tudtam mit mondjak...
- Jesszus...Szamba órák- emlékeztem vissza, és elnevettem magamat.
- Jól van nem jutott eszembe semmi!- nézett rám durcásan. De én még mindig nevettem ekkor eszembe jutott az is amit Chris mondott.
- Azért nagyon tudom sajnálni Christ.
- Igen, és azt mondta, hogy ezt senkinek se mondjam el, szóval akkor te se.
- Persze, hallgatok mint a sír- majd jelképesen becipzáraztam a számat. –Amúgy látszik rajta hogy szinte fiaként szeret…
- Téged pedig lányaként kezel..
- Hm igen, ő egy nagyon jó apa lenne ebben biztos vagyok. - Ekkor kissé elszomorodtam, hogy úgymond nekem nincs apám, igazából van, csak nem foglakozik velem, nem volt ott akkor mikor iskolába mentem, vagy amikor bérmálkoztam. Nem volt ott azokban a pillanatokban, amikor kellett. Sebi tudta hogy mi a bajom így biztatólag rám mosolygott és rárakta a kezét a combomra. Érdekes hogy már az arckifejezésekből vagy csak ránézünk a másikra és már tudjuk, hogy mi a másik baja a másiknak, pedig még csak 4 hónapja vagyunk együtt. Amikor Sebi leparkolt, felmentünk a szobánkba, gyorsan lezuhanyoztunk. Mire ágyba kerültünk már éjfél volt.
- Nico?
- Hmm?- fordult hátra
- Szia, mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Csak indultam vissza a hotelbe.
- Fárad vagy? –eszembe jutott egy jó ötlet.
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, de mit csináljak itt, már a csapatok többsége „haza” ment.
- Hátul összeültünk páran. Nem tartanál velünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem tudom, nem esznek meg? –kérdezte vigyorogva.
- Dehogy is ,na gyere- majd karon ragadtam és együtt léptünk be a szobába.
- Hoztam magammal még egy embert- amint Alice rápillantott egyből elpirult és lejjebb csúszott a székben. Direkt Alice mellé ültettem én pedig velük szembe ültem le. Még egy ideig elbeszélgettünk, amikor megkérdeztem Max-ot.
- Te Max, ebbe a nagy épületben nincs valahol valami kártya vagy társas, vagy valami ilyesmi?
- Hát ha jól tudom, bár nem biztos Christian irodájában van valami játék.
- Oh szupi gyere Alice, keressük meg- felpattantunk majd Chris irodája felé vettük az irányt.
- Szerinted bent lehet?- kérdeztem
- Nem tudom, kopogj be- bekopogtam semmi válasz, majd lassan benyitottam és bementünk.
- Nekünk ezt nem szabadna…lefogunk bukni..
- Dehogy is…majd vigyázunk. - Na ha játék lennék hova bújnék?- először a polcokat néztük meg, majd benéztünk pár szerkénybe is. Egyszer csak megakadt a szemem az asztalán lévő papírra, amin az állt” 1 éves sajtómunka szerződés” és mellette a nevem. Közben Alice jelezte, hogy talált egy kisebb pókerkészletet, de nem figyeltem rá, csak a papírt olvastam. Csak nem fel akar venni sajtósnak? Tettem fel magnak a kérdést, amikor beszélgetésre lettünk figyelmesek. Riadtan pillantottam az ajtóra, ami kissé átlátszott, így láttam, hogy Chris az ajtó előtt áll és fogja, a kilincset közben pedig valakivel beszélget.
- Mit csináljuk? –kérdeztem suttogva Alice-től
- Gyere, bújjunk be a szekrénybe- majd gyorsan bebújtunk és csak résnyire hagytuk nyitva a szekrényajtót. Láttuk, ahogy Chris bejön, és az asztalához ül, majd elkezdi rakosgatni a papírokat.
- Ha észreveszi, hogy engedély nélkül bejöttünk az irodájába kirúg minket- aggodalmaskodott.
- 1. engem nem rúghat ki mert nem dolgozok itt. 2. nem fog kirúgni téged, mert nem fogja észrevenni. 3 hívok segítséget- elővettem a telefonomat írtam egy sms-t Sebinek.
„ Segíts itt vagyunk Chris irodájában a szekrényben Alice-al, később mindet megmagyarázok, csak az a lényeg hogy tereld el a figyelmét vagy találj ki valamit” – néhány perc múlva Sebi kopogott az ajtón.
- Gyere be!- szólt ki neki
- Szevasz Chris- majd egy pillanatra a szerkény felé pillantott.
- Hogy-hogy még itt vagy, azt hittem hogy már visszamentél a hotelba.
- Ja igen csak azt akarom megkérdezni hogy..hogy....őőőő - gyerünk Sebi találj ki valami értelmes dolgot!! Ekkor Chris asztalára pillanatot és észrevett egy jelentkezési lapot.
- Azt hogy még lehet jelentkezni a Szamba órákra?- Óhhh édes istenem!!!- csaptam a homlokomra.
- Még lehet, de te minek akarsz Szamba órákat venni? –nézett rá furcsán Chris.
- Hát mersz szeretnék Szambázni- mosolygott közben próbált tánc mozdulatokat tenni. Mi már a szerényben alig bírtuk ki, hogy ne röhögjük el magunkat.
- Szerintem te nem erről akartál velem beszélni.
- Hát..nem..igazából arról hogy…tanácsot kérjek tőled.
- Tanácsot? Miféle tanácsot?
- Hát most nem sokára lesz hogy 4 hónapja vagyunk együtt és szeretnék Diának valami meglepetést, csak nem tudom hogy mit- Na ez már sokkal jobb mint az előző, gondoltam magamban. De jéé tényleg már 4hónapja hogy együtt vagyunk. Ezen elmosolyodtam.
- Hát Seb az én meg nem mondom neked.
- Én valami utazásra gondoltam, csak tudsz valami szép helyet mondani. Vagy te hova vinnéd a feleségedet?
- Nekem már nincs feleségem- mondta szomorúan. Micsooodaaa?? Ezt nem is mondta eddig.
- Hogy-hogy?- kérdezte Sebi. Chris felállt majd az ablakhoz sétált és kibámult rajta, Sebi pedig a háta mögé állt. Sebi jelzett, hogy mehetünk. Így lassan kinyitottunk az ajtót, kibújtunk belőle, Alice halkan visszarakta a kártyát a helyére és nesztelenül az ajtó felé vettük az irányt.
- Megcsalt. Még hozzá Stefano Domenicali- val. Ekkor megálltam az „osonásban” és csak néztem szomorúan Chrisre. – Rajta kaptam őket a saját házamban, a saját ágyamban. És miután elváltunk közölte velem hogy terhes, de nem tőle, hanem tőlem. És ha nagyobb lesz a gyerek, akkor ne merjek hozzászólni vagy látogatni, mert különbem nagyon megüthetem a bokámat. Érted ezt, tudod, mennyire vágyok arra hogy végre legyen egy gyerekem??- Alice heves késmozdulatokkal jelezte hogy siessek már, mert különben elbukunk de teljesen ledermedtem a hallottak miatt. – És most elvették tőlem az egyetlen egy szem gyermekemet is- csordultak ki a könnyei. Annyira sajnáltam Christ, amit ez a szuka tett vele az megbocsáthatatlan és ráadásul még a gyerekét is eltiltatta tőle. Ekkor Alice karon ragadott és kihúzott a szobából, majd csöndben visszamentünk a szobába.
- Ejj azt hittem, hogy elraboltak titeket- mondta Max viccesen.
- Ne tudd meg Max mit éltünk át- mondta Alice, ekkor finoman oldalba vágtam, hogy ne hogy elmondja, amit hallottunk. Majd leültünk vissza a helyünkre.
- Csak annyi történt, hogy épp megtaláltunk egy pókerkészletet akkor épp Chris jött be az irodába, de még volt annyi időnk hogy elbújjunk a szekrényébe, majd gyorsan dobtam egy sms-t Sebinek, hogy valahogy szabadítson ki minket, végül is sikerült,csak visszaraktuk a játékot a helyére.
- Húúhh ez nem semmi- vigyorgott rám Max. De még csak most tűnt fel hogy a társaság megfeleződőt, csak Max Nico és Philip voltak itt.
- De akkor ezek szerint nem hoztál semmi játékot?- kérdezte Philip
- Hogy az istenbe hoztunk volna, az lett volna a terv, hogy elhozzuk, majd miután befejeztük visszavisszük, de hát előbb vége lett ennek a megbeszélésnek, és majdnem lebuktunk… különben is már későre jár, - néztem az órára, ami 11 órát mutatott- Ekkor belépett Sebi.
- Na jó még is megmagyaráznád hogy mit kerestél te Chris szekrényébe?- kérdezte vigyorogva.
- Majd az úton elmondom- majd elköszöntem mindenkitől. És a vissza úton elmondtam mindet töviről hegyire.
- Erre nem tudok mondani semmit, vagy is, de… legközelebb vigyázatok!
- Jaaa hogy lesz legközelebb?- kérdeztem mosolyogva.
- Inkább ne legyen, mert azt se tudtam mit mondjak...
- Jesszus...Szamba órák- emlékeztem vissza, és elnevettem magamat.
- Jól van nem jutott eszembe semmi!- nézett rám durcásan. De én még mindig nevettem ekkor eszembe jutott az is amit Chris mondott.
- Azért nagyon tudom sajnálni Christ.
- Igen, és azt mondta, hogy ezt senkinek se mondjam el, szóval akkor te se.
- Persze, hallgatok mint a sír- majd jelképesen becipzáraztam a számat. –Amúgy látszik rajta hogy szinte fiaként szeret…
- Téged pedig lányaként kezel..
- Hm igen, ő egy nagyon jó apa lenne ebben biztos vagyok. - Ekkor kissé elszomorodtam, hogy úgymond nekem nincs apám, igazából van, csak nem foglakozik velem, nem volt ott akkor mikor iskolába mentem, vagy amikor bérmálkoztam. Nem volt ott azokban a pillanatokban, amikor kellett. Sebi tudta hogy mi a bajom így biztatólag rám mosolygott és rárakta a kezét a combomra. Érdekes hogy már az arckifejezésekből vagy csak ránézünk a másikra és már tudjuk, hogy mi a másik baja a másiknak, pedig még csak 4 hónapja vagyunk együtt. Amikor Sebi leparkolt, felmentünk a szobánkba, gyorsan lezuhanyoztunk. Mire ágyba kerültünk már éjfél volt.
2011. március 7., hétfő
35. rész
Rettentően szégyellem magamat, amiért ilyen későn hozom a frisst. De valahogy nem jött az ihlet..meg sok volt a tanulni való is :/ De most itt van és élvezzétek. Csak 2 komit kérek a folytatáshoz :)
Egészen 10 óráig türelmes voltam. Épp indulni akartam már, ekkor szép komótosan besétál Sebi az ajtón. Lerúgja a cipőjét, rám mosolyog, majd besétál a fürdőbe. Én pedig csak néztem utána, mint valami ökör. Nem akartam rá törni az ajtót így megvártam, míg végez. Nem voltam ideges, sem dühös, de valamiért mégis meg akartam tudni, hogy hol járt. Amikor kijött, útközben egy csókot lopott tőlem, majd befeküdt az ágyba. Elterültem az ágyvégébe, majd megkérdeztem tőle.
- Csak úgy kíváncsiságból hol voltál?- könyököltem fel, hogy lássam.
- A pályán.
- Eddig? Nem szoktál bent lenni csütörtökön eddig.
- Féltékeny vagy?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Nem- erélyesen, majd felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre. Imádtam az erkélyen lenni olyan megnyugtató, ahogy a friss levegő átjárja az egész testemet, és szeretem innen fentről csodálni a várost. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Még soha nem voltam féltékeny, és pont most kell annak lennem. Remélem Sebi nem valami nőcskével mászkált valamerre, mert ha igen akkor…
- Nem jössz be?- szakította félbe gondolat menetemet.
- De megyek- majd bementünk és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel korán kellet kelni, mert péntek van és szabadedzések. Kint a pályán az egész edzést a büfében töltöttem és onnan néztem végi a Tv-ből. Most nem volt kedvem a box-ból nézni. Igazából nem is figyeltem annyira a tv-re inkább csak bámultam rá, az eszem valahol máshol járt. Alice zökkentett vissza.
- Hahóó Föld hívja Diát- lengette meg a kezét a szemem előtt.
- Mi??..jaa..itt vagyok.
- Azt látom, elkalandoztál..
- Igen, egy kicsit. Mikor lett vége az edzésnek?- mutattam a sötét tévére.
- Már vagy 20 perce, de te még mindig a kikapcsolt Tv-t bámultad, valahogy vissza kellet zökkentenem.
- Köszi-, mosolyogtam rá.
- De min gondolkoztál el?- felkönyökölt a pultra és közelebb hajolt hozzám.
- Jaa, hát csak tegnap úgy volt, hogy Sebi olyan 7 körül jön vissza a hotelbe helyette 10 kor jött vissza. De ugye csütörtökön nem szoktak eddig bent maradni?
- Hát tényleg nem szoktak, de lehet hogy csak lent kajált az étteremben
- Az tuti nem, mert akkor előtte feljött volna és megkérdezett volna engem is.
- Jaj nem törd a fejedet ezen, biztos semmi rosszat nem művelt. - legyintett a kezével
- És ha nővel volt?
- Dehogyis- rázta meg a fejét. Ez abszurd!
- Lehet, hogy csak túlreagálom..
- Igen-igen, sőt biztos is.
- Csak mostanában olyan furcsán mosolyog rám….olyan ..sejtelmesen- közben artikuláltam a kezemmel. Ekkor valaki belecsókolt a nyakamba, amire kicsit összerándultam.
- Szia szívem, na hogy értékeled a teljesítményemet?
- Hol az ágyban vagy a pályán?- kérdeztem kacéran. Alice csak tátott szájjal nézett rám.
- Őőő szerintem az első az nem publikus, a másodikra lennék kíváncsi.
- Hát..- segélykérően néztem Alic-re aki csak megrántotta a vállát. -..jó volt- nyögtem ki.
- Ennyi? –nézett rám mosolyogva.
- Hát az-az igazság, hogy nem igazán figyeltem oda- vallottam be.
- Ejj..- csóválta meg a fejét - Akkor nem is tudod, hogy milyen ügyes voltam- mondta vigyorogva, mint egy kisgyerek.
- Hát..nem- hajtottam le a fejemet.
- Megnyertem mind két edzést- mondta büszkén.
- Ohh gratulálok ügyes voltál- majd egy csókot nyomtam a szájára. Ma estig bent voltunk. Sebi csapatmegbeszélésen volt ép pedig Alice-al beszélgettem kint a teraszon.
- És mond csak neked van barátod? –kérdeztem tőle
- Hát nincs, csak a munkámnak élek, nincs időm szerelemre, sajnos.
- És esetleg van valaki, aki tetszik is neked?
- Hát őszintén szólva van- csillant fel a szeme.
- És ki az??- hajoltam közelebb.
- Áh hagyjuk - legyintett, majd hátradőlt a székben.
- Nem-nem szépen elmondod.
- De ő elérhetetlen, sose venne észre- hajtotta le a fejét szomorúan.
- De mond meg a nevét, hátha tudok segíteni- mosolyogtam rá kedvesen.
- Nico Hülkenberg.
- Nico? Miért lenne elérhetetlen?- csodálkoztam
- Hát mert szebbnél szebb lányok rajongják körbe, én meg „csak” egy büfés lány vagyok.
- Jaajj, drágám, nem tudhatod, hogy milyen lányok jönnek be neki. És ne hidd azt hogy te nem vagy szép, mert gyönyörű vagy.
- Köszönöm Dia- majd megöleltük egy mást- ekkor eszembe jutott egy ötlet. Összefogom őket hozni valahogy
- Dia, miért nézel így rám?
- Majd meglátod..- mosolyogtam rá sejtelmesen. Ekkor Sebi jött ki Chris társaságába.
- Na indulhatunk? –kérdezte Sebi. Bólintottam, majd visszamentünk a hotelba. Ma már nem csináltunk semmit, inkább csak pihengettük. Másnap reggel kissé felhős időre ébredtünk, de nem volt se hideg se meleg. Lehet, hogy esni fog. Egy csőgatyát, egy mályvaszínű pólót és egy kis kabátot vettem fel, egy zárt orrú magas sarkúval. Majd elindultunk. Útközben eleredt az eső, de csak pár percig tartott, ez épp elég volt ahhoz, hogy vizes legyen a pálya. Ahogy beértünk a paddocba, szó szerint körül állták Sebi. Ugyan is ő is még a vb esélyesek között van. Én gyorsan leléptem mielőtt még engem is elkaptak volna. Addig a büfében voltam, amíg nem kezdődött el az időmérő. Amikor Sebi elment átöltözni addig elfoglaltam a helyemet az autó mögötti pulton. Az egyik szerelő fiútól kaptam egy fülest, ha jól tudom a neve Max. Mielőtt Sebit bekötötték volna a kocsiba adtam egy szerencse csókot, ez amolyan rituálé nálunk már. Az időmérő vizes aszfalton kezdődött. Az első rész végére elkezdett felszáradni a pálya. Az első etapot Alonso nyerte. A második etap elején az eső erőssége nem volt olyan erős. Sőt, elkezdett felszáradni a pálya, és rendre javultak az idők. A harmadik etap végére feltették a száraz pályára való gumikat. Hatalmas meglepetésemre Nico Hülkenberg nyerte meg. Mögötte pedig Sebi és Webber végzett. A legvégére már újra elkezdett esni az eső. Amikor épp a fiúkkal beszélgettem, Chris oda jött hozzám.
- Megkérhetlek valamire?
- Attól függ, hogy mire, de hallgatlak.
- Kate tudod Seb sajtósa, egy órával ezelőtt rosszul lett és visszaküldtem a szállodába és csak kéne valaki Seb mellé. Csak annyi lenne a dolgod, hogy egy diktafonnal a kezedben ott állj mellette. Ugye tudod vállalni?- nézett rám már-már szinte könyörögve.
- Persze, végül is nem lehet nehéz. –mosolyogtam rá.
- Oh nagyon köszönöm- majd megölelt. Egy esernyővel és egy diktafonnal a kezemben sétáltam Sebi mellett, a riporterek és fotósok hada felé. Jó kislány módjára szép csöndben megvártam, míg Sebit végez, és az összes kérdésre válaszol. Mit ne mondjak akadtak olyan újságírók, akik nem csak a mai teljesítményére voltak kíváncsiak, hanem eleveztek más vizekre is, mint például a magánélete, de Sebi okosan és ügyesen kitért a kérdések elöl. Visszafele már az eső sem esett sőt, kisütött a nap. Élveztem, ahogy a napsugarak az arcomat simogatják. Mivel már letudtuk a kötelező interjúkat és még csak 5 óra volt, így még maradtunk. Hátul összeültünk a fiukkal meg pár lánnyal, akiket nem ismerek kivétel Alice-t. Épp nagy beszélgetésben voltunk, amikor Sebi mérnöke Guill bejött.
- Elrabolhatom Sebet egy kis időre?- kérdezte
- Persze, de gyorsan hozd vissza- mosolyogtam Guillra. Jó fej egy pali! Sebi távozása után páran követték és visszamentek a hotelbe, igaz nem volt még olyan késő, csak 9 óra volt, de megértem őket egész éjjel a kocsin dolgoztak így érthető hogy elfáradtak. Így „csak” 7-en maradtunk. Név szerint: Én, Alice, Max, Philip, Ben, George, és Lisa. Kissé megszomjaztam így gyorsan elfutottam a büfébe és egy pohár ásványvizet öntöttem ki magnak. A hely már tiszta üres volt. Megértem, inkább pihennek a többiek holnap nehéz futam lesz. Kifelé bámultam az üvegablakon, amikor egy szőke hajú embert láttam elsuhanni az ablak előtt, gyorsan kifutottam, hogy megnézzem, hogy ki az.
Egészen 10 óráig türelmes voltam. Épp indulni akartam már, ekkor szép komótosan besétál Sebi az ajtón. Lerúgja a cipőjét, rám mosolyog, majd besétál a fürdőbe. Én pedig csak néztem utána, mint valami ökör. Nem akartam rá törni az ajtót így megvártam, míg végez. Nem voltam ideges, sem dühös, de valamiért mégis meg akartam tudni, hogy hol járt. Amikor kijött, útközben egy csókot lopott tőlem, majd befeküdt az ágyba. Elterültem az ágyvégébe, majd megkérdeztem tőle.
- Csak úgy kíváncsiságból hol voltál?- könyököltem fel, hogy lássam.
- A pályán.
- Eddig? Nem szoktál bent lenni csütörtökön eddig.
- Féltékeny vagy?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Nem- erélyesen, majd felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre. Imádtam az erkélyen lenni olyan megnyugtató, ahogy a friss levegő átjárja az egész testemet, és szeretem innen fentről csodálni a várost. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Még soha nem voltam féltékeny, és pont most kell annak lennem. Remélem Sebi nem valami nőcskével mászkált valamerre, mert ha igen akkor…
- Nem jössz be?- szakította félbe gondolat menetemet.
- De megyek- majd bementünk és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel korán kellet kelni, mert péntek van és szabadedzések. Kint a pályán az egész edzést a büfében töltöttem és onnan néztem végi a Tv-ből. Most nem volt kedvem a box-ból nézni. Igazából nem is figyeltem annyira a tv-re inkább csak bámultam rá, az eszem valahol máshol járt. Alice zökkentett vissza.
- Hahóó Föld hívja Diát- lengette meg a kezét a szemem előtt.
- Mi??..jaa..itt vagyok.
- Azt látom, elkalandoztál..
- Igen, egy kicsit. Mikor lett vége az edzésnek?- mutattam a sötét tévére.
- Már vagy 20 perce, de te még mindig a kikapcsolt Tv-t bámultad, valahogy vissza kellet zökkentenem.
- Köszi-, mosolyogtam rá.
- De min gondolkoztál el?- felkönyökölt a pultra és közelebb hajolt hozzám.
- Jaa, hát csak tegnap úgy volt, hogy Sebi olyan 7 körül jön vissza a hotelbe helyette 10 kor jött vissza. De ugye csütörtökön nem szoktak eddig bent maradni?
- Hát tényleg nem szoktak, de lehet hogy csak lent kajált az étteremben
- Az tuti nem, mert akkor előtte feljött volna és megkérdezett volna engem is.
- Jaj nem törd a fejedet ezen, biztos semmi rosszat nem művelt. - legyintett a kezével
- És ha nővel volt?
- Dehogyis- rázta meg a fejét. Ez abszurd!
- Lehet, hogy csak túlreagálom..
- Igen-igen, sőt biztos is.
- Csak mostanában olyan furcsán mosolyog rám….olyan ..sejtelmesen- közben artikuláltam a kezemmel. Ekkor valaki belecsókolt a nyakamba, amire kicsit összerándultam.
- Szia szívem, na hogy értékeled a teljesítményemet?
- Hol az ágyban vagy a pályán?- kérdeztem kacéran. Alice csak tátott szájjal nézett rám.
- Őőő szerintem az első az nem publikus, a másodikra lennék kíváncsi.
- Hát..- segélykérően néztem Alic-re aki csak megrántotta a vállát. -..jó volt- nyögtem ki.
- Ennyi? –nézett rám mosolyogva.
- Hát az-az igazság, hogy nem igazán figyeltem oda- vallottam be.
- Ejj..- csóválta meg a fejét - Akkor nem is tudod, hogy milyen ügyes voltam- mondta vigyorogva, mint egy kisgyerek.
- Hát..nem- hajtottam le a fejemet.
- Megnyertem mind két edzést- mondta büszkén.
- Ohh gratulálok ügyes voltál- majd egy csókot nyomtam a szájára. Ma estig bent voltunk. Sebi csapatmegbeszélésen volt ép pedig Alice-al beszélgettem kint a teraszon.
- És mond csak neked van barátod? –kérdeztem tőle
- Hát nincs, csak a munkámnak élek, nincs időm szerelemre, sajnos.
- És esetleg van valaki, aki tetszik is neked?
- Hát őszintén szólva van- csillant fel a szeme.
- És ki az??- hajoltam közelebb.
- Áh hagyjuk - legyintett, majd hátradőlt a székben.
- Nem-nem szépen elmondod.
- De ő elérhetetlen, sose venne észre- hajtotta le a fejét szomorúan.
- De mond meg a nevét, hátha tudok segíteni- mosolyogtam rá kedvesen.
- Nico Hülkenberg.
- Nico? Miért lenne elérhetetlen?- csodálkoztam
- Hát mert szebbnél szebb lányok rajongják körbe, én meg „csak” egy büfés lány vagyok.
- Jaajj, drágám, nem tudhatod, hogy milyen lányok jönnek be neki. És ne hidd azt hogy te nem vagy szép, mert gyönyörű vagy.
- Köszönöm Dia- majd megöleltük egy mást- ekkor eszembe jutott egy ötlet. Összefogom őket hozni valahogy
- Dia, miért nézel így rám?
- Majd meglátod..- mosolyogtam rá sejtelmesen. Ekkor Sebi jött ki Chris társaságába.
- Na indulhatunk? –kérdezte Sebi. Bólintottam, majd visszamentünk a hotelba. Ma már nem csináltunk semmit, inkább csak pihengettük. Másnap reggel kissé felhős időre ébredtünk, de nem volt se hideg se meleg. Lehet, hogy esni fog. Egy csőgatyát, egy mályvaszínű pólót és egy kis kabátot vettem fel, egy zárt orrú magas sarkúval. Majd elindultunk. Útközben eleredt az eső, de csak pár percig tartott, ez épp elég volt ahhoz, hogy vizes legyen a pálya. Ahogy beértünk a paddocba, szó szerint körül állták Sebi. Ugyan is ő is még a vb esélyesek között van. Én gyorsan leléptem mielőtt még engem is elkaptak volna. Addig a büfében voltam, amíg nem kezdődött el az időmérő. Amikor Sebi elment átöltözni addig elfoglaltam a helyemet az autó mögötti pulton. Az egyik szerelő fiútól kaptam egy fülest, ha jól tudom a neve Max. Mielőtt Sebit bekötötték volna a kocsiba adtam egy szerencse csókot, ez amolyan rituálé nálunk már. Az időmérő vizes aszfalton kezdődött. Az első rész végére elkezdett felszáradni a pálya. Az első etapot Alonso nyerte. A második etap elején az eső erőssége nem volt olyan erős. Sőt, elkezdett felszáradni a pálya, és rendre javultak az idők. A harmadik etap végére feltették a száraz pályára való gumikat. Hatalmas meglepetésemre Nico Hülkenberg nyerte meg. Mögötte pedig Sebi és Webber végzett. A legvégére már újra elkezdett esni az eső. Amikor épp a fiúkkal beszélgettem, Chris oda jött hozzám.
- Megkérhetlek valamire?
- Attól függ, hogy mire, de hallgatlak.
- Kate tudod Seb sajtósa, egy órával ezelőtt rosszul lett és visszaküldtem a szállodába és csak kéne valaki Seb mellé. Csak annyi lenne a dolgod, hogy egy diktafonnal a kezedben ott állj mellette. Ugye tudod vállalni?- nézett rám már-már szinte könyörögve.
- Persze, végül is nem lehet nehéz. –mosolyogtam rá.
- Oh nagyon köszönöm- majd megölelt. Egy esernyővel és egy diktafonnal a kezemben sétáltam Sebi mellett, a riporterek és fotósok hada felé. Jó kislány módjára szép csöndben megvártam, míg Sebit végez, és az összes kérdésre válaszol. Mit ne mondjak akadtak olyan újságírók, akik nem csak a mai teljesítményére voltak kíváncsiak, hanem eleveztek más vizekre is, mint például a magánélete, de Sebi okosan és ügyesen kitért a kérdések elöl. Visszafele már az eső sem esett sőt, kisütött a nap. Élveztem, ahogy a napsugarak az arcomat simogatják. Mivel már letudtuk a kötelező interjúkat és még csak 5 óra volt, így még maradtunk. Hátul összeültünk a fiukkal meg pár lánnyal, akiket nem ismerek kivétel Alice-t. Épp nagy beszélgetésben voltunk, amikor Sebi mérnöke Guill bejött.
- Elrabolhatom Sebet egy kis időre?- kérdezte
- Persze, de gyorsan hozd vissza- mosolyogtam Guillra. Jó fej egy pali! Sebi távozása után páran követték és visszamentek a hotelbe, igaz nem volt még olyan késő, csak 9 óra volt, de megértem őket egész éjjel a kocsin dolgoztak így érthető hogy elfáradtak. Így „csak” 7-en maradtunk. Név szerint: Én, Alice, Max, Philip, Ben, George, és Lisa. Kissé megszomjaztam így gyorsan elfutottam a büfébe és egy pohár ásványvizet öntöttem ki magnak. A hely már tiszta üres volt. Megértem, inkább pihennek a többiek holnap nehéz futam lesz. Kifelé bámultam az üvegablakon, amikor egy szőke hajú embert láttam elsuhanni az ablak előtt, gyorsan kifutottam, hogy megnézzem, hogy ki az.
2011. március 4., péntek
34. rész
Itt a friss :DDD Nagyon szépen köszönöm a komikat!! :D Am majd kíváncsi leszek arra hogy mit gondoltok arról hogy vajon Sebi hol lehet?Vagy mit csinálhat? :DDD Na Enjoy it!! ;)
Lucas teljesen hozzászorított a falhoz és durván a nyakamat kezdte csókolgatni. Próbáltam védekezni ellene, de ő sokkal erősebb volt. Szint úgy tépte le rólam a csuklyás bolerót. Az egyik kezével megfogta mindkét kezemet és a fejem fölé szorította a másik kezével pedig a melleimet fogdosta. Ekkor eszembe jutott amit még az egyik osztálytársam tanított hogy hogyan kell védekezni az ilyen esetek ellen. Nem tétováztam először erősen ráléptem a lábára, ilyenkor áldom az eszem, hogy tűsarkúba jöttem, majd megfordultam és gyomorszájon vágtam, harmadjára pedig orrba vágtam és végezetül pedig ágyékon vágtam, aminek hatására úgy összecsuklott, mint egy harmonika. Én pedig gyorsan visszafutottam. Eszeveszetten próbáltam megkeresni Sebit, de sehol sem találtam. Hol lehet? Egyszer csak látom kijönni a mosdóból, gyorsan odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Sebi észrevette, hogy valami nincs rendben és simogatni kezdte a hátamat. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt és megnyugodni. Majd kicsit eltolt magától.
- Mi a baj? Mi történt?- épp válaszolni akartam, akikor megjelent előttünk Lucas. Ijedten tekintettem rá., amit Sebi észrevett.
- Bántottad?? Te szemét!- majd megindult felé, de közéjük álltam. Nem akartam botrányt.
- Ne, nee hagyjátok! – de mintha a falnak beszéltem volna. Sebi egy akkora jobbost húzott be Lucasnak hogy az a földön kötött ki, aminek az lett a következménye, hogy Lucas orrából ömlött a vér. Lucas nem hagyta magát és neki ment Sebinek. A két fiú a mosdó előtt verekedett. Próbáltam szét szedni őket, de nekem nem sikerült. Elfutottam segítségét. Amire visszaértem a fiúkkal Sebi szája már vérzett. Button Rosberg és Kovalainen szétszedték a fiúkat. Szegény Sebi elég rosszul festett, a ruhája gyűrött és véres volt, a szája felszakadt és volt egykét lila folt a karján és az állán. Ahogy szétszedték őket egyből elhagytuk a helyszínt és visszamentünk a hotelbe. Amikor beértünk Sebit leültettem a kanapéra és egy vizes ruhával tértem vissza. Leültem mellé és a ruhával letöröltem a szája szélénél a vért.
- Mit művelt veled az a mocsok??- kérdezte dühösen
- Fogdosott meg csókolgatott…- hajtottam le a fejet. Rossz volt rá visszaemlékezni. Erre magához vont és szorosan megölelt. Igen! Erre volt most szükségem.
- Ígérem ezt még nagyon megbánja- mondta halkan.
- Ne! Inkább hagyjuk! Nem akarok vele foglalkozni. – néztem rá.
- De muszáj! Ezt nem hagyhatjuk annyiban.
- Ugye nem akarod a rendőrségre vinni ezt az ügyet.
- Hát már megfordult a fejembe.
- Jaj csak azt ne, nem akarok botrányokat.
- De kicsim kis híján megerőszakolt- simogatta meg az arcomat.
- Akkor sem szeretném, mert ha a rendőrségre visszük akkor a sajtóba is kiderül és nem akarom hogy a címlapon legyünk „ Lucas di Grassi megerőszakolta Sebastian Vettel barátnőjét” címszó alatt.
- Jól van, nem erőltetem, de ha csak újjal is hozzád ér sajtó ide vagy oda én feljelentem. – nézett rám, majd gyengéden megcsókolt. Az nap éjjel rémálmok gyötörtek. Zihálva ültem fel az ágyba. Mellém pillantottam és láttam, hogy Sebi édesen aludja álmát. Az órára néztem, ami csak 4-et mutatott. Kimentem az erkélyre egy kicsit levegőzni. Leültem az egyik nyugágyra és bámultam a csillagos eget. A távolban már-már világosodott, de még ezért elég sötét volt. A friss levegő jót tett, mert elszundíthattam. Csak akkor ébredtem fel amikor valaki rám terített egy pokrócot. Felpillantottam és Sebi mosolygott rám vissza.
- Mennyi az idő?- kérdeztem kómásan.
- 6óra van még csak.
- Te miért nem alszol?
- Felébredtem, mert nem voltál mellettem- guggolt le mellém.
- Akarod, hogy visszamenjek?
- Nem muszáj, ha neked itt jobb kint a levegőn, akkor maradj- majd egy csókot nyomott a homokomra, és visszament én pedig visszaaludtam. Arra ébredtem fel hogy a szemembe süt a nap. Feltápászkodtam, majd bementem a szobába. Sebi épp akkor ébredt fel.
- Jó reggelt szívem.
- Neked is- majd odabújtam mellé. Sokáig nem lustálkodhattunk, mert menni kellet a pályára. Amíg Sebi öltözött én addig a fürdőben voltam, majd cseréltünk. Én egy hosszú mintás nyári szoknyát vettem fel, magas sarkú szandállal. Ahogy kiléptünk a hotel ajtaján megrohamoztak minket a rajongók. Sebit szinte körbe állták. Kiosztottuk nekik az aláírásokat meg fényképezkedtünk is, majd beszálltunk a kocsiba és a pálya felé vettük az irányt. Amikor odaértünk Sebi elment, mert interjúk készített vele az egyik újság, én addig beültem a büfébe Alice- hez. Kicsit elbeszélgettünk, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia Kata, mi a helyzet?- kérdeztem tőle vidáman.
- Dia nagy baj van- mondta kétségbeesetten.
- Mi az?- kezdtem én is kétségbeesni.
- Majd elmondom, ha idejössz.
- De még is hova?
- A szállodába, ugye tudod hol a szobánk?
- Igen, máris indulok- felkaptam a táskám, és megkértem Alice-t hogy szóljon Sebinek hogy Katával valami probléma van és hogy elmentem. Fogtam egy taxit és gyorsan visszavitettem magam a szállodába. Kopogás nélkül mentem be a szobába. A nappaliban nem volt senki, így benyitottam a szobába, és megpillantottam Katát az ágyon ülve a fejét a kezébe fogva.
- Mi történt Kata?- ültem le mellé, majd szorosan megöleltem.
- Hát nem is tudom, hogy mondjam…
- Csak a lényeget.
- Tegnap Daviddal töltöttem az éjszakát, és hát elszakadt a gumi- mondta aggódva.
- Akkor minél előbb el kell mennünk egy nőgyógyászhoz.
- Muszáj?
- Igen mert csak ő tud felírni neked egy 72 órás tablettát. Szóval öltözz én meg megtudakolom, hogy hol találok nőgyógyászt a közelben. - amíg Kata elkészült felhívtam a recepciót és megadták a nőgyógyász címét. Fogtunk egy taxit és elindultunk. Szegény Kata egész végig tiszta ideg volt. A kocsiban elkezdtünk beszélgetni.
- Nektek volt már hogy elszakadt a gumi?
- Szerencsére nem, de csak max 4x használtunk, utána íratattam fel fogamzásgátlót.
- Nekem, is az kéne, csak még nem vagyok 16.- húzta el a száját.
- Majd ha annyi leszel, akkor majd mindenképp írass fel magadnak. –mondtam bíztatólag.
Amikor odaértünk, bementem, szerencsére senki sem volt bent a váróban, így bekopogtam és ajtót nyitottak.
- Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a doktor nő.
- Jó napot, hát hogy is fogalmazzak történt egy kis baleset- itt ránéztem Katára.
- Tegnap sajnos elszakadt a gumi. Szeretnék kérni egy 72 órás tablettát - mondta Kata.
- Rendben. De előbb meg kell, hogy vizsgáljalak. – megvizsgálta a doktor, majd felírta receptre. Kiváltottuk és visszamentünk a hotelbe. Bevette a gyógyszert és lefeküdt aludni egyet.
- Köszönöm hogy eljöttél velem – majd szorosan megölelt. Ekkor szembe jutott egy kedves idézet.
- „Bárhová mész és bármire lesz szükséged, tudod, Én ott leszek neked mindig
Ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod ... én ott leszek!”- majd újra egymás karjaiba borultunk. Megvártam, míg elalszik, most sokat kell neki pihennie, majd kiosontam a szobából és lementem az étterembe, mert még semmit nem ettem ma és már 3 óra. Amikor leültem rendeltem, közben megnéztem a telefonom és villogat rajta 1 üzenet.
- Szia, gondolom, ma már nem jössz vissza a pályára. De mi történt Katával? –gyorsan visszapötyögtem neki.
- Tegnap Daviddal akcióztak és kiszakadt a gumi..:/ Elvittem nőgyógyászhoz, kapott gyógyszert és most fent pihen a szobájában.
- Ohh szegény, mond meg neki majd hogy jobbulást :)
- Oké, mikor jössz?
- Estefelé szabadulok majd csak, Hiányzol :(
- Te is nekem..♥
Amikor kihozták a kaját abba hagytuk az sms- ezést. Miután megkajáltam felmentem a szobánkba és előkaptam a lap topom, hasra vágódtam az ágyon és elkezdtem egy kicsit böngészni a neten. Amikor meguntam kimentem az erkélyre egy bögre kakaó társaságában leültem a napozó ágyra és csak csodáltam a várost. Még a partra is elláttam innen. Gyönyörű volt ahogy ment le a nap, az ég kékről hirtelen átváltott világos sárgára majd egyre sötétedett és végül sötét narancssárgára festette a nap az eget. Nem tudom, hogy meddig bámultam a lenyugvó napot, de elszundítottam a nyugágyon és arra ébredtem fel hogy kezdek fázni. Az ég már teljesen sötét volt. Bementem ránéztem az órára, amit 9 órát mutatott már. Hol lehet Sebi? Tettem fel magamnak a kérdést.
Lucas teljesen hozzászorított a falhoz és durván a nyakamat kezdte csókolgatni. Próbáltam védekezni ellene, de ő sokkal erősebb volt. Szint úgy tépte le rólam a csuklyás bolerót. Az egyik kezével megfogta mindkét kezemet és a fejem fölé szorította a másik kezével pedig a melleimet fogdosta. Ekkor eszembe jutott amit még az egyik osztálytársam tanított hogy hogyan kell védekezni az ilyen esetek ellen. Nem tétováztam először erősen ráléptem a lábára, ilyenkor áldom az eszem, hogy tűsarkúba jöttem, majd megfordultam és gyomorszájon vágtam, harmadjára pedig orrba vágtam és végezetül pedig ágyékon vágtam, aminek hatására úgy összecsuklott, mint egy harmonika. Én pedig gyorsan visszafutottam. Eszeveszetten próbáltam megkeresni Sebit, de sehol sem találtam. Hol lehet? Egyszer csak látom kijönni a mosdóból, gyorsan odafutottam hozzá és szorosan átöleltem. Sebi észrevette, hogy valami nincs rendben és simogatni kezdte a hátamat. Próbáltam egyenletesen venni a levegőt és megnyugodni. Majd kicsit eltolt magától.
- Mi a baj? Mi történt?- épp válaszolni akartam, akikor megjelent előttünk Lucas. Ijedten tekintettem rá., amit Sebi észrevett.
- Bántottad?? Te szemét!- majd megindult felé, de közéjük álltam. Nem akartam botrányt.
- Ne, nee hagyjátok! – de mintha a falnak beszéltem volna. Sebi egy akkora jobbost húzott be Lucasnak hogy az a földön kötött ki, aminek az lett a következménye, hogy Lucas orrából ömlött a vér. Lucas nem hagyta magát és neki ment Sebinek. A két fiú a mosdó előtt verekedett. Próbáltam szét szedni őket, de nekem nem sikerült. Elfutottam segítségét. Amire visszaértem a fiúkkal Sebi szája már vérzett. Button Rosberg és Kovalainen szétszedték a fiúkat. Szegény Sebi elég rosszul festett, a ruhája gyűrött és véres volt, a szája felszakadt és volt egykét lila folt a karján és az állán. Ahogy szétszedték őket egyből elhagytuk a helyszínt és visszamentünk a hotelbe. Amikor beértünk Sebit leültettem a kanapéra és egy vizes ruhával tértem vissza. Leültem mellé és a ruhával letöröltem a szája szélénél a vért.
- Mit művelt veled az a mocsok??- kérdezte dühösen
- Fogdosott meg csókolgatott…- hajtottam le a fejet. Rossz volt rá visszaemlékezni. Erre magához vont és szorosan megölelt. Igen! Erre volt most szükségem.
- Ígérem ezt még nagyon megbánja- mondta halkan.
- Ne! Inkább hagyjuk! Nem akarok vele foglalkozni. – néztem rá.
- De muszáj! Ezt nem hagyhatjuk annyiban.
- Ugye nem akarod a rendőrségre vinni ezt az ügyet.
- Hát már megfordult a fejembe.
- Jaj csak azt ne, nem akarok botrányokat.
- De kicsim kis híján megerőszakolt- simogatta meg az arcomat.
- Akkor sem szeretném, mert ha a rendőrségre visszük akkor a sajtóba is kiderül és nem akarom hogy a címlapon legyünk „ Lucas di Grassi megerőszakolta Sebastian Vettel barátnőjét” címszó alatt.
- Jól van, nem erőltetem, de ha csak újjal is hozzád ér sajtó ide vagy oda én feljelentem. – nézett rám, majd gyengéden megcsókolt. Az nap éjjel rémálmok gyötörtek. Zihálva ültem fel az ágyba. Mellém pillantottam és láttam, hogy Sebi édesen aludja álmát. Az órára néztem, ami csak 4-et mutatott. Kimentem az erkélyre egy kicsit levegőzni. Leültem az egyik nyugágyra és bámultam a csillagos eget. A távolban már-már világosodott, de még ezért elég sötét volt. A friss levegő jót tett, mert elszundíthattam. Csak akkor ébredtem fel amikor valaki rám terített egy pokrócot. Felpillantottam és Sebi mosolygott rám vissza.
- Mennyi az idő?- kérdeztem kómásan.
- 6óra van még csak.
- Te miért nem alszol?
- Felébredtem, mert nem voltál mellettem- guggolt le mellém.
- Akarod, hogy visszamenjek?
- Nem muszáj, ha neked itt jobb kint a levegőn, akkor maradj- majd egy csókot nyomott a homokomra, és visszament én pedig visszaaludtam. Arra ébredtem fel hogy a szemembe süt a nap. Feltápászkodtam, majd bementem a szobába. Sebi épp akkor ébredt fel.
- Jó reggelt szívem.
- Neked is- majd odabújtam mellé. Sokáig nem lustálkodhattunk, mert menni kellet a pályára. Amíg Sebi öltözött én addig a fürdőben voltam, majd cseréltünk. Én egy hosszú mintás nyári szoknyát vettem fel, magas sarkú szandállal. Ahogy kiléptünk a hotel ajtaján megrohamoztak minket a rajongók. Sebit szinte körbe állták. Kiosztottuk nekik az aláírásokat meg fényképezkedtünk is, majd beszálltunk a kocsiba és a pálya felé vettük az irányt. Amikor odaértünk Sebi elment, mert interjúk készített vele az egyik újság, én addig beültem a büfébe Alice- hez. Kicsit elbeszélgettünk, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia Kata, mi a helyzet?- kérdeztem tőle vidáman.
- Dia nagy baj van- mondta kétségbeesetten.
- Mi az?- kezdtem én is kétségbeesni.
- Majd elmondom, ha idejössz.
- De még is hova?
- A szállodába, ugye tudod hol a szobánk?
- Igen, máris indulok- felkaptam a táskám, és megkértem Alice-t hogy szóljon Sebinek hogy Katával valami probléma van és hogy elmentem. Fogtam egy taxit és gyorsan visszavitettem magam a szállodába. Kopogás nélkül mentem be a szobába. A nappaliban nem volt senki, így benyitottam a szobába, és megpillantottam Katát az ágyon ülve a fejét a kezébe fogva.
- Mi történt Kata?- ültem le mellé, majd szorosan megöleltem.
- Hát nem is tudom, hogy mondjam…
- Csak a lényeget.
- Tegnap Daviddal töltöttem az éjszakát, és hát elszakadt a gumi- mondta aggódva.
- Akkor minél előbb el kell mennünk egy nőgyógyászhoz.
- Muszáj?
- Igen mert csak ő tud felírni neked egy 72 órás tablettát. Szóval öltözz én meg megtudakolom, hogy hol találok nőgyógyászt a közelben. - amíg Kata elkészült felhívtam a recepciót és megadták a nőgyógyász címét. Fogtunk egy taxit és elindultunk. Szegény Kata egész végig tiszta ideg volt. A kocsiban elkezdtünk beszélgetni.
- Nektek volt már hogy elszakadt a gumi?
- Szerencsére nem, de csak max 4x használtunk, utána íratattam fel fogamzásgátlót.
- Nekem, is az kéne, csak még nem vagyok 16.- húzta el a száját.
- Majd ha annyi leszel, akkor majd mindenképp írass fel magadnak. –mondtam bíztatólag.
Amikor odaértünk, bementem, szerencsére senki sem volt bent a váróban, így bekopogtam és ajtót nyitottak.
- Jó napot, miben segíthetek?- kérdezte a doktor nő.
- Jó napot, hát hogy is fogalmazzak történt egy kis baleset- itt ránéztem Katára.
- Tegnap sajnos elszakadt a gumi. Szeretnék kérni egy 72 órás tablettát - mondta Kata.
- Rendben. De előbb meg kell, hogy vizsgáljalak. – megvizsgálta a doktor, majd felírta receptre. Kiváltottuk és visszamentünk a hotelbe. Bevette a gyógyszert és lefeküdt aludni egyet.
- Köszönöm hogy eljöttél velem – majd szorosan megölelt. Ekkor szembe jutott egy kedves idézet.
- „Bárhová mész és bármire lesz szükséged, tudod, Én ott leszek neked mindig
Ha egyedül leszel, nem kell majd félned, csak hívj fel, és tudod ... én ott leszek!”- majd újra egymás karjaiba borultunk. Megvártam, míg elalszik, most sokat kell neki pihennie, majd kiosontam a szobából és lementem az étterembe, mert még semmit nem ettem ma és már 3 óra. Amikor leültem rendeltem, közben megnéztem a telefonom és villogat rajta 1 üzenet.
- Szia, gondolom, ma már nem jössz vissza a pályára. De mi történt Katával? –gyorsan visszapötyögtem neki.
- Tegnap Daviddal akcióztak és kiszakadt a gumi..:/ Elvittem nőgyógyászhoz, kapott gyógyszert és most fent pihen a szobájában.
- Ohh szegény, mond meg neki majd hogy jobbulást :)
- Oké, mikor jössz?
- Estefelé szabadulok majd csak, Hiányzol :(
- Te is nekem..♥
Amikor kihozták a kaját abba hagytuk az sms- ezést. Miután megkajáltam felmentem a szobánkba és előkaptam a lap topom, hasra vágódtam az ágyon és elkezdtem egy kicsit böngészni a neten. Amikor meguntam kimentem az erkélyre egy bögre kakaó társaságában leültem a napozó ágyra és csak csodáltam a várost. Még a partra is elláttam innen. Gyönyörű volt ahogy ment le a nap, az ég kékről hirtelen átváltott világos sárgára majd egyre sötétedett és végül sötét narancssárgára festette a nap az eget. Nem tudom, hogy meddig bámultam a lenyugvó napot, de elszundítottam a nyugágyon és arra ébredtem fel hogy kezdek fázni. Az ég már teljesen sötét volt. Bementem ránéztem az órára, amit 9 órát mutatott már. Hol lehet Sebi? Tettem fel magamnak a kérdést.
2011. március 2., szerda
33. rész
Bocsi egy kicsit megcsúsztam a frissel, mert nem tudtam gépközelbe kerülni!! És köszönöm azoknak akik rendszeresen komiznak :DD Na Enjoy it! ;)
Reggel úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Bepakoltuk egy táskába a törölközőt, naptejet. Felvetem a fürdőruhát majd egy rövid gatyát és póló vettem fölé, a fejembe pedig egy csinos ki szalmakalapot tettem. Indulás előtt kezünkbe fogtuk a polifont és már mentünk is le. Az ajtóban felraktam a szemüvegemet, mert eléggé tűzött a nap. Szerencse hogy a szállodától nincs messze a part, így gyorsan odaértünk. Lepakoltunk, bekentük egymást és belevetettük magunkat a hűs tenger vízbe. Délután 2-ig voltunk lent a parton. Amikor visszaértünk lemostuk magunkról a tengervizet. Már 3 óra volt így talán még nem késő egy ebédhez. A késői ebédünkhöz csatlakozott a csapatfőnök és Tommi is.
- Na ti milyen jelmezt fogtok viselni?- kérdezte Chris két faltat között. Sebivel értetlenül néztünk rá.
- Milyen jelmezt?- kérdeztem tőle.
- Hát a jelmezes bulira. –még mindig értetlenül néztünk rá.
- Ohh a francba!!- csapta le az evőeszközeit a tányérra Tommi - Bocsánat, de elfelejtettem veletek közölni, hogy ma este 8 kor lesz egy ilyen „jelmezes parti”, és mindenkinek kötelező a részvétel.
- És mégis honnan a büdös életből szerezzek neked 2 jelmezt???- akadtam ki. – Van összesen 4 óránk a buliig. - Tommi csak bűnbánó tekintettel nézett rám.
- Nyugodj meg. Kitalálunk majd valamit- nyugtatott Sebi.
- Nekem mind1 hogy- hogy oldjátok meg, de 8kor legyetek ott a bulin, és lehetőleg egy jelmezben. – mondta Chris majd felállt az asztaltól és távozott.
- Pfúúú...- fújtattam egyet, majd hátradőltem. Kb. 15 percig mind 3-an egymást néztünk. Mindenki mástól várt valami ötletet. Egyszer csak szó nélkül felálltam és elmentem a recepcióra, elkérni az összes jelmezkölcsönző címét, ami a közelben van. Volt 2 kölcsönző a közelben. Szóltam Sebinek, majd taxival elindultunk az egyikhez. Csakhogy mire odaértünk már zárva volt.
- Szuper!- elmentünk a másikhoz is. Jaj csak legyen nyitva. Szerencsénkre még épp időben éreztünk. Gyorsan bementünk majd válogatni kezdtünk. Sajnos az össze jó ruhát már elvitték. Épp a ruhák között keresgéltem, amikor ráakadtam egy Piroska jelmezre. Bevittem a próbafülkébe és felpróbáltam, pont jó volt.
- Na Sebi te találtál valamit?- kérdezte már a kezemben lévő jelmezzel.
- Nem igazán. – mondta majd keresgélt tovább. Én is segítettem neki. – Mind idétlen jelmezek vannak – mutatott az egyik ruhára.
- Miért tök aranyos ez a bocis jelmez- mutattam rá.
- Na ne szórakozz velem!!! Ilyet tuti hogy nem veszek fel!!
- Pedig ennél jobbat nem találsz. Vagy esetleg szeretnél kishableány lenni?
- Nem…- majd elvettem a boci jelmezt és bement a próbafülkébe. Részben sajnáltam, mert szegény neki csak egy boci jelmez jutott, részben pedig nem, mert milyen viccesen fog kinézni. Amikor kijött elkapott a röhögő görcs.
- Ne nevess ez nem vicces!- durcizott be.
- Figyelj- mentem oda hozzá- szerintem nagyon aranyos, főleg a tőgyeid- majd újra nevetni kezdtem. Emiatt csúnyán nézett rám, megfordult majd bevágtatott a próbafülkébe. Közben pedig a boci farok ide-oda himbálózott. Amitől újra elröhögtem magamat. Már a könnyem is folyt.
- Kisasszony- jött oda az eladó- találtam egy megfelelő jelmezt- majd a kezembe adott egy kalóz jelmezt.
- Te Sebi találtunk egy jó kis jelmezt.
- Nem akarok se tehén, se ló, se béka, se semmilyen állat lenni- kiabált ki a fülkéből.
- Ez nem állat, nézd meg- majd beadtam neki. Megvártam, míg felöltözik, amikor kijött egészen jól állt neki.
- Hmm ez jól néz ki, főleg a kalapod tetszik- álltam elé, majd megigazítottam a gallérját.
- Szerintem is, ez jó lesz- majd visszament levette a jelmezt, kifizettük és már mentünk is vissza a szállodába. Volt 1 óránk hogy elkészüljünk. Sebi gyorsan kész lett, ő csak magára kapta, de nekem még a sminket és hajat kellet csinálnom.
- Szívem el fogunk késni, gyere már- kiabált a nappaliból.
- Megyek..!!- majd kimentem a nappaliba.
- Hűűhaaa- mosolygott perverzül- majd magához húzva szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem, hogy a keze egyre lejjebb siklott a fenekemre.
- Sebi ezt most nem kéne –toltam el egy picit. - Ha tovább folytatjuk, akkor nem fogunk lemenni az biztos és akkor le fogják oltani a fejünket. Elengedtük egymást, megfogtam a kis kosárkámat és már mentünk lefelé. Fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat a megadott címre. A taxis eléggé furcsán nézett ránk. Mondjuk meg is értem, mert nem mindennap visz Piroskának és kalóznak öltözött embereket. Egy elég puccos szórakozó hely előtt szálltunk ki. Ahogy beléptünk pazar látvány fogadott. Sok-sok színes lampion és lufi lógott le a falakról, a csillárokról. Volt néhány asztal a terem egy- egy sarkába, de jóformán a hosszú bárpulthoz települtek le az emberek. Hangos zene szólt bent. Aminek nagyon örültem végre bulizhatunk egy kicsit. Elég érdekes jelmezekkel találkoztam. Volt ott tündér, boszorkány, királyfi, hercegnő, bohóc, bűvész, és mi egy más. És találkoztam mesehősökkel, is mint például Herkules, Spongya bob, Shrek, Aladin. Sok emberen még állarc is volt így nem ismertem fel őket. Egy kisebb csoport vettem észre az egyik terem végében. Oda sétáltam, egyből felismertem őket, mert rajtuk nem volt álarc. Felipe, Button, Rosberg, Kovalainen és Nico ült ott. Majd helyet szorítottak és leültem közéjük.
- Ej ha Piroska hol hagytad a farkast?- kérdezte Nico
- Most nem farkassal érkeztem, hanem egy elvetemült kalózzal. – mosolyogtam rájuk. Egy kicsit beszélgettem velük és valahogy előttem termett egy ital is. Nem tudom, hogy melyik fiú jóvoltából. Egy kicsit még beszélgettem velük, majd felfedező útra indultam. Találkoztam sok ismerőssel pl.: Hornerrel aki Caesar- nak volt öltözve Elég viccesen nézett. Egy száll lepedővel volt tekerve és a fején egy babérkoszorú virított. Tommi már sokkal jobban nézett ki ő ugyan is királyfinak volt öltözve. Egyszer csak valaki befogta a szememet.
- Jó nem tudom ki vagy szabad a gazda – majd hátrafordultam és meglepetésemre a lányokkal kerültem szembe. Adri Van Gogh- nak, Dóri balettosnak, Kata boszinak, Niky pedig egy Red Bullos doboznak volt öltözve.
- Hát ti?- lepődtem meg.
- Mi van már nem is örülsz nekünk?- kérdezte Niky.
- Dehogyis nem- majd mindenkit megöleltem - Na de még is hogy kerültök ide? Nem úgy van hogy mindig pénteken jöttök.
- Figyi egy ilyen bulit nem hagynánk ki - mondta Kata.
- Megbeszéltük Bernie- vel hogy a 2 utolsó futamokra had jöjjünk ki a szabadedzésekre, bár sokat kellet unszolni, de beadta a derekát és azt mondta legyen. – mondta vigyorogva Niky.
- Na ennek igazán örülök. –mondtam mosolyogva. Ekkor megszólalt Kesha egyik száma (http://www.youtube.com/watch?v=_USZ2D0GTxo) A lányokat a táncparkettre húzkodtak, pont a közepére, és elkezdtünk táncolni. Még jó néhány számot végig táncoltunk, majd valaki „elrabolt” a lányoktól. Sajnos nem ismertem fel, mert ugyan is maszkot viselt. Elkezdtünk táncolni. Először még épphogy hozzám ért, de a végére már elkezdett tapizni, amit nem vettem jó néven és le akartam állítani, de behúzott ez egyik eldugott folyosóra és lesmárolt. Egy pofont levágtam neki, aminek az lett e következménye, hogy leeset róla az álarc.
- Lucas??- néztem rá kikerekedett szemekkel. – Hagyj békén!- majd el akartam menni, de finoman visszalökött.
- Én szeretlek téged, és sajnálom amit csináltam, nem kellet belemennem Hannah kis játékába, de nem tehettem mást.
- Lucas, nem érdekel hogy mit mondasz, átvertél, még hozzá elég rendesen, úgy hogy köztünk soha nem lehet semmi!! Felfogtad a csöppnyi kis agyaddal?? És most hagyj elmenni. – majd egy pillanatra elengedett, de újra a falhoz szorított, majd erőszakosan megcsókolt.
- Hagyjá..- majd befogta a számat és egy ajtó felé vitt. Kapálóztam, ahogy csak tudtam.
- Ha szép szóval nem megy akkor csináljuk durván- majd beakart ráncigálni a raktárba, de megharaptam a kezét ami a számon volt, elengedte, én pedig ahogy csak tudtam kiabáltam segítségért.
- Segííítttssééégggg!!!!!!!!!!- csakhogy a hangos zene miatt nem hallották meg.
Reggel úgy döntöttünk, hogy lemegyünk a tengerpartra. Bepakoltuk egy táskába a törölközőt, naptejet. Felvetem a fürdőruhát majd egy rövid gatyát és póló vettem fölé, a fejembe pedig egy csinos ki szalmakalapot tettem. Indulás előtt kezünkbe fogtuk a polifont és már mentünk is le. Az ajtóban felraktam a szemüvegemet, mert eléggé tűzött a nap. Szerencse hogy a szállodától nincs messze a part, így gyorsan odaértünk. Lepakoltunk, bekentük egymást és belevetettük magunkat a hűs tenger vízbe. Délután 2-ig voltunk lent a parton. Amikor visszaértünk lemostuk magunkról a tengervizet. Már 3 óra volt így talán még nem késő egy ebédhez. A késői ebédünkhöz csatlakozott a csapatfőnök és Tommi is.
- Na ti milyen jelmezt fogtok viselni?- kérdezte Chris két faltat között. Sebivel értetlenül néztünk rá.
- Milyen jelmezt?- kérdeztem tőle.
- Hát a jelmezes bulira. –még mindig értetlenül néztünk rá.
- Ohh a francba!!- csapta le az evőeszközeit a tányérra Tommi - Bocsánat, de elfelejtettem veletek közölni, hogy ma este 8 kor lesz egy ilyen „jelmezes parti”, és mindenkinek kötelező a részvétel.
- És mégis honnan a büdös életből szerezzek neked 2 jelmezt???- akadtam ki. – Van összesen 4 óránk a buliig. - Tommi csak bűnbánó tekintettel nézett rám.
- Nyugodj meg. Kitalálunk majd valamit- nyugtatott Sebi.
- Nekem mind1 hogy- hogy oldjátok meg, de 8kor legyetek ott a bulin, és lehetőleg egy jelmezben. – mondta Chris majd felállt az asztaltól és távozott.
- Pfúúú...- fújtattam egyet, majd hátradőltem. Kb. 15 percig mind 3-an egymást néztünk. Mindenki mástól várt valami ötletet. Egyszer csak szó nélkül felálltam és elmentem a recepcióra, elkérni az összes jelmezkölcsönző címét, ami a közelben van. Volt 2 kölcsönző a közelben. Szóltam Sebinek, majd taxival elindultunk az egyikhez. Csakhogy mire odaértünk már zárva volt.
- Szuper!- elmentünk a másikhoz is. Jaj csak legyen nyitva. Szerencsénkre még épp időben éreztünk. Gyorsan bementünk majd válogatni kezdtünk. Sajnos az össze jó ruhát már elvitték. Épp a ruhák között keresgéltem, amikor ráakadtam egy Piroska jelmezre. Bevittem a próbafülkébe és felpróbáltam, pont jó volt.
- Na Sebi te találtál valamit?- kérdezte már a kezemben lévő jelmezzel.
- Nem igazán. – mondta majd keresgélt tovább. Én is segítettem neki. – Mind idétlen jelmezek vannak – mutatott az egyik ruhára.
- Miért tök aranyos ez a bocis jelmez- mutattam rá.
- Na ne szórakozz velem!!! Ilyet tuti hogy nem veszek fel!!
- Pedig ennél jobbat nem találsz. Vagy esetleg szeretnél kishableány lenni?
- Nem…- majd elvettem a boci jelmezt és bement a próbafülkébe. Részben sajnáltam, mert szegény neki csak egy boci jelmez jutott, részben pedig nem, mert milyen viccesen fog kinézni. Amikor kijött elkapott a röhögő görcs.
- Ne nevess ez nem vicces!- durcizott be.
- Figyelj- mentem oda hozzá- szerintem nagyon aranyos, főleg a tőgyeid- majd újra nevetni kezdtem. Emiatt csúnyán nézett rám, megfordult majd bevágtatott a próbafülkébe. Közben pedig a boci farok ide-oda himbálózott. Amitől újra elröhögtem magamat. Már a könnyem is folyt.
- Kisasszony- jött oda az eladó- találtam egy megfelelő jelmezt- majd a kezembe adott egy kalóz jelmezt.
- Te Sebi találtunk egy jó kis jelmezt.
- Nem akarok se tehén, se ló, se béka, se semmilyen állat lenni- kiabált ki a fülkéből.
- Ez nem állat, nézd meg- majd beadtam neki. Megvártam, míg felöltözik, amikor kijött egészen jól állt neki.
- Hmm ez jól néz ki, főleg a kalapod tetszik- álltam elé, majd megigazítottam a gallérját.
- Szerintem is, ez jó lesz- majd visszament levette a jelmezt, kifizettük és már mentünk is vissza a szállodába. Volt 1 óránk hogy elkészüljünk. Sebi gyorsan kész lett, ő csak magára kapta, de nekem még a sminket és hajat kellet csinálnom.
- Szívem el fogunk késni, gyere már- kiabált a nappaliból.
- Megyek..!!- majd kimentem a nappaliba.
- Hűűhaaa- mosolygott perverzül- majd magához húzva szenvedélyesen megcsókolt. Éreztem, hogy a keze egyre lejjebb siklott a fenekemre.
- Sebi ezt most nem kéne –toltam el egy picit. - Ha tovább folytatjuk, akkor nem fogunk lemenni az biztos és akkor le fogják oltani a fejünket. Elengedtük egymást, megfogtam a kis kosárkámat és már mentünk lefelé. Fogtunk egy taxit és elvitettük magunkat a megadott címre. A taxis eléggé furcsán nézett ránk. Mondjuk meg is értem, mert nem mindennap visz Piroskának és kalóznak öltözött embereket. Egy elég puccos szórakozó hely előtt szálltunk ki. Ahogy beléptünk pazar látvány fogadott. Sok-sok színes lampion és lufi lógott le a falakról, a csillárokról. Volt néhány asztal a terem egy- egy sarkába, de jóformán a hosszú bárpulthoz települtek le az emberek. Hangos zene szólt bent. Aminek nagyon örültem végre bulizhatunk egy kicsit. Elég érdekes jelmezekkel találkoztam. Volt ott tündér, boszorkány, királyfi, hercegnő, bohóc, bűvész, és mi egy más. És találkoztam mesehősökkel, is mint például Herkules, Spongya bob, Shrek, Aladin. Sok emberen még állarc is volt így nem ismertem fel őket. Egy kisebb csoport vettem észre az egyik terem végében. Oda sétáltam, egyből felismertem őket, mert rajtuk nem volt álarc. Felipe, Button, Rosberg, Kovalainen és Nico ült ott. Majd helyet szorítottak és leültem közéjük.
- Ej ha Piroska hol hagytad a farkast?- kérdezte Nico
- Most nem farkassal érkeztem, hanem egy elvetemült kalózzal. – mosolyogtam rájuk. Egy kicsit beszélgettem velük és valahogy előttem termett egy ital is. Nem tudom, hogy melyik fiú jóvoltából. Egy kicsit még beszélgettem velük, majd felfedező útra indultam. Találkoztam sok ismerőssel pl.: Hornerrel aki Caesar- nak volt öltözve Elég viccesen nézett. Egy száll lepedővel volt tekerve és a fején egy babérkoszorú virított. Tommi már sokkal jobban nézett ki ő ugyan is királyfinak volt öltözve. Egyszer csak valaki befogta a szememet.
- Jó nem tudom ki vagy szabad a gazda – majd hátrafordultam és meglepetésemre a lányokkal kerültem szembe. Adri Van Gogh- nak, Dóri balettosnak, Kata boszinak, Niky pedig egy Red Bullos doboznak volt öltözve.
- Hát ti?- lepődtem meg.
- Mi van már nem is örülsz nekünk?- kérdezte Niky.
- Dehogyis nem- majd mindenkit megöleltem - Na de még is hogy kerültök ide? Nem úgy van hogy mindig pénteken jöttök.
- Figyi egy ilyen bulit nem hagynánk ki - mondta Kata.
- Megbeszéltük Bernie- vel hogy a 2 utolsó futamokra had jöjjünk ki a szabadedzésekre, bár sokat kellet unszolni, de beadta a derekát és azt mondta legyen. – mondta vigyorogva Niky.
- Na ennek igazán örülök. –mondtam mosolyogva. Ekkor megszólalt Kesha egyik száma (http://www.youtube.com/watch?v=_USZ2D0GTxo) A lányokat a táncparkettre húzkodtak, pont a közepére, és elkezdtünk táncolni. Még jó néhány számot végig táncoltunk, majd valaki „elrabolt” a lányoktól. Sajnos nem ismertem fel, mert ugyan is maszkot viselt. Elkezdtünk táncolni. Először még épphogy hozzám ért, de a végére már elkezdett tapizni, amit nem vettem jó néven és le akartam állítani, de behúzott ez egyik eldugott folyosóra és lesmárolt. Egy pofont levágtam neki, aminek az lett e következménye, hogy leeset róla az álarc.
- Lucas??- néztem rá kikerekedett szemekkel. – Hagyj békén!- majd el akartam menni, de finoman visszalökött.
- Én szeretlek téged, és sajnálom amit csináltam, nem kellet belemennem Hannah kis játékába, de nem tehettem mást.
- Lucas, nem érdekel hogy mit mondasz, átvertél, még hozzá elég rendesen, úgy hogy köztünk soha nem lehet semmi!! Felfogtad a csöppnyi kis agyaddal?? És most hagyj elmenni. – majd egy pillanatra elengedett, de újra a falhoz szorított, majd erőszakosan megcsókolt.
- Hagyjá..- majd befogta a számat és egy ajtó felé vitt. Kapálóztam, ahogy csak tudtam.
- Ha szép szóval nem megy akkor csináljuk durván- majd beakart ráncigálni a raktárba, de megharaptam a kezét ami a számon volt, elengedte, én pedig ahogy csak tudtam kiabáltam segítségért.
- Segííítttssééégggg!!!!!!!!!!- csakhogy a hangos zene miatt nem hallották meg.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)