56. rész

Sziasztok!! :D Először is köszönöm a 4 komit! ^^ Másodszor remélem nem akarjátok letekerni a fejemet xD vagy ha mégis akkor....nem tudom mi lesz xD Na mind1 nem fecsegek tovább! :D Kérek 3 komit és itt az új! :D Enjoy it! ;)


Amikor megláttam hogy egy rendőr áll az ajtóban egyből rossz érzés fogott el.
- Jó estét kisasszony, maga Claudia Németh?- nézett rá a pappírjára.
- I..igen- nyögtem ki nagy nehezen.
- A barátja.. vagy is a vőlegénye balesetet szenvedett…- amint ezt meghallottam a légzésem elszorult a szívem pedig kihagyott néhány ütemet és a szoba forogni kezdett. Megkellet kapaszkodjak az ajtóban mert ha nem tettem volna a földön végeztem volna.
- Ooh..oh kisasszony, jól van?- kapott utánam.
- Neem..- majd odavezetett a kanapéhoz és leültetett.
- Nyugodjon meg, a vőlegény néhány karcolással megúszta a dolgot.
- És miért nem ezzel kezdte???- üvöltöttem vele.
- Kérem nyugodjon meg!- csitított.
- Még is hogy nyugodjak meg?????- álltam fel, de nem kellet volna, mert megszédültem és visszahuppantam a kanapéra. A vérnyomásom és a cukor szintem is a padlón volt.
- Hozhatok valamit önnek?
- Valami cukrosat- masszíroztam az orrnyergemet. –A hűtő melletti polcon talál csoki mutattam konyha felé, bár csukva volt a szemem, de azt még tudtam hogy merre fele van a konyha.
- Tessék kisasszony!- egy tábla csokit nyomott a kezembe. De amikor az első kockát bevettem a számba, olyan volt mintha összeszorult volna a torkom és egy falat se ment volna le. Nagy nehezen két kockát sikeresen letuszkoltam a gyomromba. Amikor helyre állt a cukor szintem kérdezősködni kezdtem.
- És most hol van? Kivel vagy mivel ütközött? És mikor? És ki volt a hibás? És…
- Nyugodjon meg, kórházban van, jöjjön és elmesélek mindent- felálltam, annyi időm nem volt hogy át öltözzek. A magas sarkút lecseréltem a csizmámra belebújtam a hosszú kabátomba. Amikor kinyitottam az ajtót épp Dóriék álltak az ajtó előtt.
- Szi...mi történt?- kérdezte Dóri.
- Sebinek balesete volt, de nem komoly csak pár karcolás, bemegyek a korházba.
- Úr isten- kapta a szája elé a kezét.
- Mi is bemegyünk!- mondta ellent mondás nem tűrően Tommi.
- Oké gyertek- mondtam nekik. Bezártam az ajtót, majd beszálltunk a rendőr kocsiba. A rendőrtől megtudtam hogy Sebinek ketten is neki mentek mert megcsúsztak a jeges úton. Az egyik agyrázkódást szenvedett a másiknak pedig a karja rándult meg. Ez csak egy szerencsétlen baleset volt, egy véletlen volt. Megírtam Kimiéknek és Jaimééknek hogy mi a helyzet, szinte azonnal jött az üzenet.
- Kimi: Úr isten :O ez durva, karácsony napján :/ remélem kutya baja :) am akkor menjünk vagy inkább ne?
- Jaime: Te szent atya gatya :O Bemenjünk mi is?
- Nem tudom hogy mi lesz Kimi :( majd írok hogy jöjjetek vagy nem…attól függ hogy Sebi milyen állapotba lesz // Jaime nem muszáj bejönnötök, am majd Kimi értesít arról hogy gyertek-e? :/
Idegesen forgattam a telefonomat. Nagyon féltem.. pedig azt mondta hogy csak karcolásokat szenvedett, de nekem még az is sok!! Addig-addig forgattam ameddig ki nem esett a kezemből.
- Hé nyugodj le- ölelt át Dóri.
- De nem tudok!!- most már nem csak a telefonommal szórakoztam, de már a lábaimat is rázni kezdtem. Amikor megékeztünk egyből kipattantam, csak hogy nem kellet volna, mert megcsúsztam a jégen, de hála isten nem estem el.
- Héé Dia óvatosan!- mondta Tommi. –De én csak mentem előre. Ahogy beértem egyből a recepcióhoz akartam menni, csak hogy rendőr tudta hogy hol van Sebi így inkább utána mentem. Felmentünk a második emeltre és egyből az első ajtó előtt állt meg. Megfogtam a kilincset és lenyomtam. Sebi az ágyon ült. Egy nővér pedig épp a csuklóját kötötte be. Nem bírtam tovább eltört a mécses és a nyakába ugrottam.
- Annyira aggódtam- nyöszögtem a nyakába.
- Csiii, most már semmi baj nem lesz- simogatta a hátamat. Csak most vettem észre hogy a homlokán egy kisebb seb éktelenkedett
- Fáj?- néztem a sebre.
- Nem- rázta meg a fejét.
- Kész is vagyuk!- mondta nővér aki eddig a csuklóját kötözte. – Magukra hagyom önöket.
- Mi történt a csukóddal?
- Csak megrántottam, semmi komoly!- mosolygott rám.
- Ajj annyira aggódtam!- öleltem meg újra.
- Tudom
- Már akkor gyanús volt ez a dolog hogy több mint 1órát késel, és amikor jött a rendőr akkor már biztosra tudtam hogy nagy baj van.
- Sajnos véletlenek vannak…
- Hála jó istennek hogy nem történt komoly bajod- csókoltam meg. - Kint vannak Tommiék
- Akkor menjük ki- ugrott le az ágyról.
- Azért ne ugrándozzál! Nem vagy még 100%-os
- De semmi bajom!!- mosolygott rám. Megvártam míg felveszi a kabátját, majd kézen fogva kiléptünk.
- Oh haver, jobban vagy?- pacsiztak le egymással.
- Persze kutya bajom. – felvettük a zárójelentést és elhagytuk a kórházat. Ahogy kiértem egyből megcsapott a jéghideg levegő. Egyből fázni kezdtem, de nem csodálom, mert csak egy vékonyka szoknya volt a kabát alatt. Vacogva ültem be a taxiba. A kocsiban írtam Kimiéknek hogy jöhetnek. Egy pillanatra sem engedtem el Sebi kezét, még amikor a nappaliba leültünk. Még mindig nagyon fáztam, így még a kabátomat se vetettem le. A csizmámat viszont lecseréltem a jó meleg papucsomra.
- Szívem ki kell mennem WC-re. Elengedsz?
- Neemm- fogtam szorosabban a karját.
- Vagy az lesz hogy velem jössz vagy befogok pisilni- mondta kisfiúsan. Amikor így beszél legszívesebben felfalnám!
- Na jó menj, addig is iszok egy forró teát, mert még mindig fázok. Ti is kértek teát?- kérdeztem már konyhában Dóriéktól.
- Nem-nem kérünk- mondták egyszerre. Forró teával a kezemben tértem vissza, de ahogy leültem csöngettek.
- Majd én nyitom- mondta Sebi aki éppen ekkor jött ki a WC-ből. Kimiék és Jaiméék voltak. Egyből lerohanták Sebit. Aranyosak voltak hogy így aggódnak érte.
- Sziasztok- mondtam, majd meg öleltem, megpusziltam őket. Levetkőztek és az ajándékokkal a kezükben leültek a kanapéra.
- Érted is aggódtunk ám- mondta Niky. –Gondolom szörnyű érzés volt ezt átélni.
- Hát igen..na de mind1 felejtsük el és inkább ajándékozzunk- vetettem fel az ötletet. Egyenként mindenki odaadta az ajándékát. Kata majd kicsattantak az örömtől.
- ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ úr isten- pattant fel Kata a kanapéról az ajándékával a kezében. –Diaaaa imádlak!!!!- ölelte meg!!- Köszönöm- mondta könnyes szemmel.
- Ugyan nincs mit!- legyintettem
- Dehogyisnem. – bólogatott hevesen. Adri és Niky is nagyon örültek az ajándéknak. Na és a fiúk is persze. Épp Kimi bontotta ki az ajándékát amikor lekerült róla a csomagolás mosolyra húzta a száját.
- Na gyerekek ez ma este el fog fogyni.
- Kimi szerintem senki se akar Karácsonykor lerészegedni –mondtam mindenki nevében
- Ki mondta hogy ti kaptok belőle?- kérdezte felhúzott szemöldökkel. Kitört mindenkiből a nevetés. A lányoktól egy nagy közös ajándékot kaptam. Annak a dolognak téglalap alakja volt, így fogalmam se volt hogy mi az. Gyorsan kibontottam. Egy fényképalbumot tartottam a kezembe, amit láthatólag ők készítettek. Végig simítottam rajta és kinyitottam. Amikor megláttam az első képet kicsordultak a könnyeim. Mi voltunk rajta. Az a kép még a Hungaroringen készült. Tovább lapoztam és megláttam azokat a képeket amik a 16. születésnapom készültek. Ahogy boldogan önfeledten táncolunk. Annyi szép kép volt benne és egy-egy kép egy emléket őriz.
- Úr isten lányok köszönöm- szipogtam. Amikor az utolsó oldalra lapoztam az üres volt.
- Szeretnénk, ha a mai nap kerülne ide- mondta Niky.
- Persze hogyne- törölgettem le a könnyeimet. Lehoztam az emeletről a fényképező gépet beállítottam és leültem a kanapéra közéjük
- Mondjátok egyszerre hogy Csíííízzz!!- mondta Dóri. Kattan egyet a gép. Azonnal megnéztem és egy tökéletes kép lett.
- Amint tudom elviszem a fotóshoz és kinyomtattatom. – mondtam nekik. Az est tökéletes hangulatban telt. Sokat beszélgettünk, szórakoztunk, társasoztunk és táncoltunk is egy kicsit. Éjjel egy volt mire elmentek. Mosolyogva csuktam be az ajtót magam után. Sebi a kanapén feküdte már és a homlokát masszírozta
- Fáj?- kérdeztem a kanapénak könyökölve
- Ahha.
- Vegyél be egy gyógyszert és feküdj le- úgy is tett. Bevett egy gyenge fájdalom csillapítót ami szinte egyből „fejbe is vágta” . Én még elpakoltam a kaja maradékot, utána vettem egy gyors zuhanyt és bebújtam mellé az ágyba. Megérezte hogy ott vagyok, mert felébred és a mellkasára húzott. Nehéz két napot zárhatok a hátam mögött. Tele volt vidámsággal, boldogsággal érzelemmel, félelemmel...de azt elmondhatom hogy eddig ez volt a legjobb Karácsonyom, még ha Sebi balesett szenvedett is. Az-az egy dolog volt ami ezt a csodálatos karácsonyt beárnyékolta. De isten vele volt és vigyázott rá. Már majdnem elaludtam a mellkasán amikor eszembe jutott hogy elfelejtettem valamit.
- Sebi?
- Hmm..?
- Boldog Karácsonyt!
- Neked is Boldog Karácsonyt Mrs.Vettel- mosolyogva hajtottam a mellkasára a fejemet.