58. rész - Vége!

Sziasztok! Hát elérkeztünk az utolsó részhez! Sokat gondolkodtam hogy hogyan fejezzem be, de tovább már nem akartam írni, mert már elkezdtem egy új történetet írni, aminek, majd jövő héten hétvégén csinálok egy blogot és majd akkor felteszem, szóval akkor, majd itt jövő héten ilyenkor megtaláljátok a címét! :D És szeretném ha leírnátok a véleményeiteket az egész törivel kapcsolatban, de nem kötelezek senkit se :) Jahh és még valószínű a jövő hét közepén kaptok egy kis "szösszenetet a jövőből" ;) Nah szóval köszönöm azoknak akik eddig követték a blogomat, és köszönöm a komentjeiteket :)) ♥


"Bár egy történet véget ért
Mégsem sír senki
Mert jól tudjuk:
Képzeletünk tovább fogja írni..."



Az út most mintha hosszabbnak tűnt volna, mint máskor, de lehet hogy azért, mert Sebi lassan vezetett. De jól is tette, mert elég sok hó volt az úton, meg mert már kezdett annyira lehűlni a levegő hogy ráfagy az utakra. Negyed órás késéssel, de megérkeztünk Kimi házához. A kapu előtt megálltunk, Sebi becsöngetett és egyből nyílt a mélygarázs kapuja. Elég sok kocsi volt a parkolóba, de szerencsére még találtunk helyet. Már itt lehetett hallani a hangosan üvöltő zenét. Odamentünk a bejárathoz és csengetés nélkül benyitottunk. Bent sötét volt csak a diszkó fények cikáztak a házban mindenhol. A hifi állítom maxon szólt, mert a mellettem levő Sebi hangját alig hallottam. Egyszer a tömegből előkerül a házi gazda is.
- Ááááhh sziasztok, vetkőzzetek le és gyertek beljebb. – köszöntött engem egy puszival Sebivel pedig összeölelkeztek. Kimi után mentünk, aki a bárpult felé ment. Ott voltak a lányok is, és nagyban iszogattak valami érdekes színű koktélt. Mindegyikőjüket puszival köszöntöttem.
- Bob adj Diának is ilyen koktélt- szólt oda annak a fiúnak aki a bárpult mögött állt. Megfogott egy poharat, amibe rakott jeget, különböző italokat és összekeverte, végül egy pohárba kitöltötte, ráadásul még egy szívószálat is rakott bele. Megköszöntem, majd elvettem az italt és belekortyoltam. Érdekes íze volt, kicsit édeskés. Sok- sok ismerőst véltem felfedezni, de azért voltak ismeretlen arcok is. Épp Inna- Hot száma ment, amikor Kobajasi előbukkan a tömegből és odajön hozzánk. (http://www.youtube.com/watch?v=Vh_3zdmaHbk)
- Héé Seb elrabolhatom egy kicsit?- mutatott rám.
- Igen, de épségben hozd vissza, mert különben visszaküldelek Japánba- fenyegette meg viccesen Kobát. Megfogta kezemet és a táncparkett közepére húzott ami most a nappali volt. Meglehetősen jól táncol, nem is gondoltam volna hogy ennyire jól. Kb. 7-8 számot végig táncoltunk, amikor már kezdtem szomjas lenni, így abbahagytuk és odamentem a bárpulthoz és kértem magamnak valami hűsítőt. Vizet akartam kérni, de a bárpultos fiú rábeszélt a citromos sörre. Nagyon nem akartam sok alkoholt inni, mert nem akarom kiütni magamat, és erre a fergeteges buli mindig is akarok emlékezni. A citromos sörrel a kezembe mentem oda többiekhez akik a sarokba tolt kanapén ültek.
- Na azt hittem a hogy az a japán gyerek elrabolt –ültetett az ölébe Sebi.
- Áá dehogy, bírtuk volna tovább is, csak megszomjaztam- emeltem fel a poharamat.
- Sört iszol?
- Ráadásul citromosat- mosolyogtam a képébe. Köztudott hogy Sebi nem szereti, mert neki keserű, bár én sem szeretem a sima sört, csak az ízesítetteket. – A többiek hol vannak?
- Vagy a táncolnak, vagy a mosdóban- mondta Kimi. –amint ezt kimondta, vissza is jöttek a lányok.
- Júj Dia, mondanunk kell valamit- mondta izgatottan Adri.
- És mi lenne az?
- Képzeld, Jaime megkérte a kezemet- vigyorgott mint a tejbe tök.
- Nem mondod? Gratulálok!!- öleltem meg mindkettőjüket. Látszott rajtuk hogy majd kicsattannak a boldogságtól. Örültem nekik nagyon.
- És azt tudjátok hogy mikor lesz az esküvő?- kérdeztem tőlük.
- Hát Adri azt mondta hogy ő mindenképp tavasszal vagy nyáron szeretné, de inkább tavasszal, mert akkor nincs nagy forróság- válaszolt Jaime, aki kedvese kezét szorongatta.
- De hát az néhány hónap és itt van! Tyűhaa! Egyáltalán lesz időtök mindenre?
- Hát reméljük lesz, de egyedül nem fog menni, ezért is- ekkor összenéztek- szeretnék téged megkérni hogy megtudnád nekünk szervezni az esküvőt?
- Hogy én????- hüledeztem. A legnagyobb megtiszteltetés lenne- mondtam mosolyogva. Még beszélgettünk egy kicsit az esküvőről, utána mind annyian átvonultunk a táncparkettre. Annyira eltáncoltuk az időt, hogy már 11:50 volt, így kapkodva öntöttük ki a pezsgőket a poharakba. Kimi és a finn haverjai kimentek a hátsókertbe ahol tűzijátékok voltak elhelyezve. A vendégsereg egy része kiment vagy az ajtóban állt vagy pedig az üvegablakokon át nézte. Mi Sebivel kimentünk és az első sorban álltunk hogy mindent jól lássunk. Már mindenki kezében ott volt a pezsgő, így Kimi egy kis figyelmet kért.
- Nos ennek az évnek is mindjárt vége- ránézett a karórájára- pontosan 1 perc múlva. Valakinek jó valakinek rossz éve volt ez a 2010-es. De remélem hogy akinek rossz volt annak jövőre jó lesz, akinek meg jó volt annak meg majd folytatódik! – mondta mosolyogva. Nem is Kimi lett volna ha valami cifra bonyolult beszédet mondott volna el. A visszaszámlálás megkezdődött.
- 10…9….8….7….6…5…4….3……….2……….1!!!!- és ahogy kimondtuk közösen az egyet, Kimi meggyújtotta a zsinórokat és már az égen cikáztak. Mindenki kiabált, ölelkezett vagy csak simán Boldog Újévet kívánt. Sebivel egymás öleltük meg, majd egy csókban forrtunk össze. Filmbe illő jelent volt, ahogy a hátunk mögött a többiek örülnek, ugrálnak, mi pedig csak csókoljuk és öleljük egymást.
- Boldog Új évet szívem- mondtam neki a szájába suttogva.
- Neked is édesem!- majd újra megcsókoltuk egymást. A lányok is odajöttek hozzánk és ők is Boldog Újévet kívántak. Befelé vettük az irányt, mert már a lábaim kezdtek fázni. Bent koccintottam szinte mindenkivel és elkezdődött az igazi buli. Jaime a dj pult mögé állt. Elsőként betette David Guetta- Where Dem Girls At számát. (http://www.youtube.com/watch?v=8k2MaQZpGgg). Ahogy meghallottam egyből felszökött az adrenalin szintem, mert egyszerűen imádtam ezt a számot. Egyből odahúztam Sebit a dj pult elé és táncolni, (vagy is inkább nevezhető ugrálásnak) kezdtem. Felszabadultnak éreztem magamat. Azt hiszem ez az éjszaka hosszú lesz! Kb. 2 órán keresztül csak táncoltunk. A végére már szinte semmi távolság sem volt köztünk. Érezhetően izzott körülöttünk a levegő. Annyira összehozott mienket a zene és a tánc, hogy már kívántuk egymást, nem is kicsit. Hát mit ne mondjak Sebi igen csak ÁLLT, amin én elmosolyodtam.
- Nem akarod kicsit lehűteni magad?- néztem elfelé.
- Segítesz,?- kérdezte kacéran.
- Neemmm, majd megold egyedül vagy lenyugodsz.
- Hát az nehéz lesz, na megcélzom a WC-t, mindjárt visszajövök- mielőtt elment volna egy csókot lopott. Én pedig a bárpult felé vetem az irányt, már eléggé fájt a magas sarkúban a lábam, lehet hogy, majd később elveszem. Leültem, majd épp rendelni akartam, amikor egy számomra ismeretlen férfi leült mellém.
- Szerbusz cica. Hogy hívnak?- kérdezte kacéran.
- Hmm először is, nem vagyok cica, másodszor pedig nem ismerlek, harmadszor meg se próbálj bepróbálkozni, negyedszer pedig bűzlesz az alkoholtól- a férfi csak nézett rám mint borjú az új kapura. Kértem egy koktélt, majd felkeltem és otthagytam. Mivel a kanapén nem volt hely, így a karfájára ültem rá. Nem is láttam hogy ki van mellettem, csak ittam a koktélomat.
- Nem lesz sok?- a hang irányába fordítottam a fejemet. Egy japán vigyorgott vissza rám.
- Áááh dehogy, ez még csak második.
- És legalább tudod mi van benne?
- Őőő nem- röhögtem
- Miért nem ülsz az ölembe, biztos elég kényelmetlen.
- Mit szólna Sebi hogy az öledbe ülök. Képes féltékenységi jelenetet rendezni. –mondtam neki.
- Áhh dehogy is!- legyintett.
- Nem ismered! – mondtam szinte üvöltve. Éppen ekkor jelent meg az „emlegetett szamár”
- Na megoldottad egyedül?- kérdeztem
- Nem kellett, lenyugodtam. – mondta mosolyogva. –Hányadik már?- mutatott pohárra.
- 2.
- Plusz a sör.
- Nyugi nem fogok berúgni, ahhoz ez még nem elég, és már többet nem tervezek inni.
- Remélem is. – körbenéztem és a többieken láttam hogy nyakukba szalagok lógnak. Elindultam én is szerezni olyat. Mondhatni elcsentem a kandallóról. Úgyse fog másnak hiányozni. Ránéztem az órára ami csak fél 3-at mutatott. Még 3órát ki kell bírnunk! Bár nem lesz nehéz ilyen jó társaság mellett. A lábam viszont már egyre jobban fájt a cipőmbe. Úgy döntöttem hogy leveszem, nem érdekel hogy hülyének néznek, majd, de nem akartam hogy bedagadjon és holnap azaz ma nem tudjak lábra állni. Amikor kibújtam belőle, olyan jó érzés volt mezítláb lenni, mint szomjazónak a víz, úgy kellett ez nekem. A cipőmet leraktam konyhának egy sarkába, biztos senki se fog zavarni. Még így mezítláb se volt annyira jó, így felültem a konyultra és egy pohár vízzel a kezemben figyeltem a táncolókat. Nem tudom meddig ülhettem ott, de amikor már kezdett kimenni a fájdalom a lábamból, leugrottam a konyhapultról és Sebi keresésére indultam. Gyorsan meg is találtam, épp Kimivel beszélgetett.
- Az vodka?- mutattam a kezében lévő kis pohárra.
- Aha.
- De te nem szoktál vodkát inni.
- Hát nem, de Kimi rávett, hogy igyak.
- De úgy látom még nem ittál bele, ellenben Kiminek már üres a pohara.
- Igen még egyenlőre barátkozok vele.
- Jajj Seb, most mit barátkozol, meg fogod lehúzod, ennyi- mondta Kimi. Újra megtöltötte a saját poharát, majd egy poharat elővarázsolt valahonnan és abba is töltött, és felém nyújtotta.
- Jajj én nem kösz- visszakoztam.
- Naa fogadd el, gyerünk! Semmi bajod nem lesz!
- De már ittam két koktélt, meg sört.
- Nem baj, na tessék vedd el!!- addig erőszakoskodott hogy elvetem tőle.
- Na gyerekek akkor igyunk Sebre a világbajnokunkra és a gyönyörű barátnőjére..
- Már a jegyesem- javította ki Sebi.
- Ja igen, akkor a menyasszony jelöltre.
- És 2007 világbajnokára- mondtuk egyszerre Sebivel, majd gyorsan lehúztuk. Ameddig leért a vodka a gyomromba, addig végig égette a torkomat és nyelőcsövemet. Nagyon szar érzés volt. De úgy látom Sebinek se volt valami kellemes érzés, viszont Kiminek meg se kottyant. Hát igen aki bírja a piát az bírja! Ekkor megszólalt az a zene, ami oly’ sok emléket őriz Sebinek. (http://www.youtube.com/watch?v=CR8logunPzQ). Mindketten egymásra néztünk és elmosolyodtunk.
- Úr isten Sebi, gyere menjünk!- ráncigáltam a parkett felé. Mivel már elvettem a cipőmet, így egy jó egy fejjel magasabb volt nálam. Így utoljára még jól kitomboltuk magunkat, mert a lábam újra elkezdett fájni, tudtam már hogy többet biztos nem táncolok már. Fáradtan ültem le a kanapéra, ránéztem az órára ami már fél 5-öt mutatott. Már kezdtem álmos is lenni, de a házi gazda nem enged minket 6-nál előbb haza. Így a kanapéról figyelve néztem hogy az emberek már elkezdtek szállingózni kifele. 5-re már csak fele annyian voltunk, inkább a közeli barátok. Sebi is leült mellém és vállamra hajtotta a fejét. Látszott hogy már mindenki fáradt, de aki megunhatatlanul nyomta az Kimi volt. Igaz lehet az is közrejátszott hogy nem tudom hány energia ital és hány vodka volt benne. De vicces látvány volt ahogy a csípőjét és a fenekét próbálta rázni. Kezdtem éhes lenni már, így a pulton lévő kis tálkát maghoz vettem amibe mogyoró volt és azt kezdtem falatozni. 10 perc alatt elpusztítottam a mogyorót. Nagyon éhes lehettem, bár most se mondhatom azt hogy tele vagyok de legalább ettem valamit. Legalább valami felszívja a sok piát. Amikor felkeltem a kanapéról kicsit megszédültem, biztos a sok pia miatt. Kimentem mosdóba, kicsit felfrissíteni a sminkemet, mert már majdnem mind lekopott. Visszamentem és már csak negyed annyian voltunk, sőt szinte csak a mi kis társaságunk marad.
- Hát a többiek?- kérdeztem Nikytől
- Már mind elmentek.
- Jah értem, nekünk is lassan mennünk kéne- néztem Sebire aki a kanapén ült vagy is inkább, majd majdnem feküdt.
- Nem-nem nem mentek sehova, itt alszotok- mondta Kimi ellentmondás nem tűrően.
- De….- leintett.
- Nincs de, nézd meg, szerinted képes vezetni?- mutatott Sebire.
- Hát nem.
- Na látod, már előre elkészítettük a szobátokat, szóval akkor mentek fel lefeküdni amikor akartok. És a mellettünk lévő szoba tiétek. – mondta Niky
- Köszönjük!
- Ugyan nincs mit-legyintett Niky. Odamentem Sebihez és megmondtam neki hogy itt alszunk.
- Akkor menjünk fel aludni- mondta ásítva.
- Én még kicsit segítek összepakolni.
- Oké,de siess- megcsókolt és felment az emeletre. Én pedig segítettem nekik elpakolni. A poharakat vállaltam hogy összeszedem őket, amíg ők a felsöpörtek, mert nagy szemetet hagytak maguk után a vendégek. Mindenhol kaja és szalag maradékok voltak. Mielőtt még felmentem volna felmostam a kiömlő ital maradékokat. Alig bírtam magamat felvonszolni az emeltre, olyan fárad és álmos voltam. Halkan nyitottam be a szobába, mert nem akartam felzavarni Sebit. Levetettem a szoknyámat és bebújtam mellé az ágyba.
- Azt hittem már alszol- suttogtam
- Nem tudtam nélküled- mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Mielőtt álomba szenderültem volna megnéztem az órát ami már 6órát mutatott. Azt kell hogy mondjam egy tökéletes évet zártam magam mögött. Még a legvadabb álmaimban sem gondoltam volna hogy ez fog velem történni. Nem gondoltam hogy megnyerem a versenyt, hogy megismerhetem közelebbről a F1 világát, hogy találok egy barátnőt Alice személyében, hogy találkozok Sebivel, hogy összejövünk, és hogy persze feleségül vesz ….Ez csak is a véletlen műve, amit szívből köszönök. És szerintem a barátnőim nevében is köszönhetek, mert ők is megtalálták a boldogsághoz vezető utat és valószínű már többé nem fognak letérni erről az útról. Magamnak tudhatom a világ legjobb férfiját, aki csak is az enyém és már örökre az enyém marad! Szóval ennél többet nem igazán kívánhatok! És most hogy 2011-et írunk, kezdődik egy új élet, új kalandokkal és lehetőségekkel, de ez már egy másik történet…. :)

„Mertem álmodni, és vágyam valóra vált.”