40. rész

Sziasztok! Egy kicsit megkéstem, de csak is azért, mert 3 témazárót írtam ezen a héten :S Minden nap egyet, így nem tudtam felrakni új részt! Azonban ha tanulás helyett írtam volna akkor nem 5-ös dolgozatot írtam volna angolból :DD Erre most nagyon büszke vagyok!! :)) Bocsi hogy ilyenekkel traktállak titeket,de muszáj volt megosztanom x) Na nem is dumálok tovább itt az új rész! :DD A komi határ újra 3 :)) Na Enjoy it! :DD


Délre már elkészültünk. Épp a park felé tartottunk kocsival, amikor megszólalt a telefonom.
- Szia, Bence vagyok- kis hatásszünet, ez meg honnan tudja a teló számomat?
- Szia, te meg honnan a frászból tudod a teló számomat?- kérdeztem tőle.
- Az titok!- hallottam a hangjából hogy mosolyra húzza száját. – Mond csak mit csinálsz ma?
- Épp a Ferrari park felé tartunk Sebivel, ha van kedved eljöhetsz és ott majd találkozhatunk- erre Sebi rám kapta a tekintetét.
- Ohh király, már indulok is, na cső-cső.
- Szia. –Sebi még mindig engem nézett- Mi van? –tártam szét a kezeimet. Ekkor dudaszóra kaptuk fel a fejünket, épp velünk szembe jött egy másik autó. Hirtelen oda kaptam a kormányhoz a másodperc tized része alatt és visszahúztam a mi sávunkba az autót. Reflexeimnek hála amit nem is tudtam hogy léteznek, megmenekültünk egy csúnya balesettől.
- Mond, te meg vagy húzatva? Ki akarsz nyírni minket??- kérdeztem hisztérikusan. A szívem a félelemtől majd kiugrott. Sebi meg se bírt szólalni.
- Én..én..nem..akartam..csak..bocsánat....elbambultam- egy pillanatra rám nézett bűnbánó szemekkel, majd gyorsan visszafordította a fejét az útra.
- Elbambultál?? Egy pilóta nem szokott bambulni!!!- akadtam ki. Erre nem szólt semmit csak az utat figyelte végig. Egész úton kifelé bámultam az ablakból. Amikor megérkeztünk leparkoltunk, majd kiszálltunk és a bajárat felé vettük az irányt. Sebi megfogta a kezemet és még ugyan olyan bűnbánó szemekkel rám nézett.
- Tényleg sajnálom….figyelmetlen voltam- majd egy csókot nyomott a számra- Ne haragudj!
- Nem haragszok…de ha nem reagálok gyorsan, akkor asszem már épp a mentőben lennék a kórház felé tartva.
- Uhh még belegondolni is rossz…de az viszont meglepett, hogy nagyon jó reflexeid vannak- eresztett meg egy kis mosolyt.
- Igen érdekes.. ezt eddig nem tudtam. De elmondhatom magamról, hogy gyorsabban reagáltam egy F1-es pilótánál- mosolyogtam rá diadalittasan.
- Na jó most az egyszer elismerem gyorsabb voltál nálam- mondta kissé halkan. Nagyon nem szerette ha valaki is gyorsabb volt nála. És most ráadásul egy nő győzte le.
- Mit mondtál nem hallottam? –mondtam kissé hangosa. Nem mintha nem hallottam volna, csak szerettem volna hangosabban és meg egyszer hallani. Ekkor már a pénztárnál álltunk.
- Azt hogy én Sebastian Vettel kijelentem hogy gyorsabb voltál nálam- ezt már hangosan mondta, mire néhány ember ránk kapta a tekintetét. Sebi kissé összehúzta magát, így beállt szorosan mellém, hogy „elbújjon”. Ahogy beértünk egyből a hullámvasút felé vettük az irányt. Amikkor odaértünk mindkettőnknek tátva marad a szája.
- Wáóóó- én csak ennyit bírtam kinyögni.
- Nem is tudtam hogy ez ilyen hatalmas. –nézett fel.
- Na mi van beszartál?- kérdeztem csípőre tett kézzel.
- Énnn?- mutatott magára- Ugyan már!- majd legyintett. Ekkor Bence is feltűnt.
- Sziasztok! Na mi napi program mára? –kérdezte magyarul
- Felülünk a hullámvasútra!!
- Én is veletek tarthatok?
- Persze gyere csak!- majd gyors léptekkel a hullámvasúthoz mentünk. Egy kisebb vita alakult ki hogy most ki-ki mellé üljön. De megegyeztünk és Sebivel legelőre ültünk Bence pedig mögénk.
- Júúj úgy izgulok!!- teljesen be voltam zsongva. Szorosan becsatoltak minket és mondanám, hogy lassan, de gyorsan indultunk el. Alig 5másodperc alatt elértük a csúcssebességet, azaz 240-et. Ahogy leszáguldottunk az első lejtőn egyből felszökött bennem az adrenalin. Hihetetlen érzés volt. Az első 2 kört végig sikítottam, de a többit inkább már végig nevettem és integettem. Egyszerre féltem is meg nem is. Mellettem Sebi az út 3/4-ébe végig szorította a karfát, és láthatóan félt, de a végére már ő is felengedett és nevetve engedte el a karfát, a kezét pedig a levegőbe téve. Amikor megállt kiszálltunk belőle, de amikor a lábam talajt ért, hirtelen elszédültem, így meg kellet kapaszkodnom Bencében.
- Jól vagy, olyan fehér lettél?- kérdezte aggódva. Közben átkarolta a derekamat.
- Igen, csak egy kicsit elszédültem. - Ekkor Sebi szinte „kitépett” Bence karjaiból és előre mentünk –Naaa, hova sietsz ennyire?- próbáltam megállni, de nem hagyta.
- Tőle- bökött vissza fejével- Mit ölelget ez téged?
- Ajj szívem…nem ölelgetett, csak meg kellett kapaszkodnom valakiben, mert elszédültem.
- Akkor se szeretem, ha a közeledben ólálkodik, olyan furcsa nekem.
- Nyugodj meg nincs okod féltékenykedned, ő csak egy barát. – Hmm igen ő egy barát, bár tavaly még inkább azt akartam hogy ne csak a barátom legyen hanem annál sokkal több.
- Gyere menjünk vissza, még sok látni való van – mosolyogtam rá, majd visszasétáltunk Bencéhez. Bence felhúzott szemöldökkel állt előttünk. Nem értette hogy mi volt ez.
- Bocsi csak Sebinek kissé elgurult a gyógyszere- mosolyogtam rá félszegen.
- Nem baj megesik- fél szemmel Sebi arcát fürkésztem, hogy értett- e valamit belőle, de úgy látszik nem. Még megnéztünk pár dolgot aztán visszamentünk a hotelba. Még egyáltalán nem volt késő csak 5 óra volt. Nekem már semmi dolgom nem volt viszont Sebinek igen, mert Tommi lerángatta az edzőterembe. Nem akartam egyedül maradni így én is velük tartottam. Rám fér egy kis edzés. Az edzőteremben egy lélek se volt, így nyugodtan kezdünk el edzeni. Amíg Sebi a fekve padon nyomott addig én bicikliztem, és közben azt csodáltam, hogy ahogy kinyomja, a súlyt az izmai megfeszülnek, ahogy az izzadság cseppek lefolynak az arcáról, olyan szexi volt így. Egyszer annyira néztem, hogy majdnem leestem a bicikliről. Tommi persze ezen jót derült. Majd cseréltünk és Sebi kezdett biciklizni, én pedig fél kilós súlyzókat emelgettem. Sokáig nem bírtam, én nem voltam olyan edzett, mint Sebi. Utána csináltam felüléseket, míg Sebi a futópadon futott. Nem értem, hogy bír ennyit futni, vagy 20 percen keresztül futott. Én még 5 percet se bírok futni, nagyon gyorsan kifáradok a futásban. Emlékszem tesi órákon, amikor le kellet futni 1 km én voltam az utolsó mindig. Végül a tornalabdán csináltam 1-2 gyakorlatot, de inkább csak arra használtam, hogy rajta üljek. Egyszer csak látom, nyitódik az ajtó és Bence lép be rajta.
- Sziasztok én is csatlakozhatok?
- Persze, hogyne ez az edzőterem mindenkié- mosolyogtam rá. Majd Sebi mellé a másik futógépre állt és futni kezdett. Bence nem sokáig futott rajta kb. 10 percet, majd áttért a súlyzókra. Akarva akaratlanul is de ő néztem, ahogy edz nem pedig Sebit. Miközben Bence emelgette a súlyokat vicces pofákat vágott amin én persze hangosan röhögtem. Sebi hirtelen leugrott a futópadról, majd a kezébe vett egy 3 kilós súlyzót és kb. 1méteres távolságba állt Bencétől. Bence lerakta a kézben lévő súlyokat, majd a kezébe vett egy 5 kilósat, majd rámosolygott Sebire. Sebi is lerakta és egy 10 kilósat vett a kezébe. Érdeklődve figyeltem hogy mit csinálnak a srácok. Majd Bence váltott és 15 kilósat emelgetett. Sebi ezt duplázta és 30-asat vett a kezébe. Bence pedig egy 40 kilóssal válaszolt. Végül Sebi felkapta a legnehezebbet, egy 50 kilósat.
- Haver ezt nem kéne- szólt oda Tommi Sebinek.
- Dehogynem.
- Ne erőltesd túl magadat, különben is ma más súlyzóztál. – de Sebi mintha meg se hallotta volna Tommi szavait, felvette az 50 kilós súlyzót. Bence is kerített valahonnan egy 50 kilósat és ő is felemelgette. Látszott mindkét fiún hogy már alig bírják.
- Héé fiúk hagyjátok abba!- szóltam rájuk. Erre mind ketten kiemelték és a fejük fölött tartották.
- Halljátok!- szólt rájuk már Tommi is.
- N..nem- szűrte ki a fogai közül Sebi. – Akkor is ..én..győ..zök!!
- Csak..szeretnéd!- szólt vissza Bence. Majd mint két fiú haraggal a szemükben egymásra néztek. Sebi egy kisebb, de rossz mozdulatot tett és a súlyzó kiesett a kezéből.
- Ahhhh..-majd a vállához kapott. Egyből odarohantam hozzá, de Tommi kissé eltolt onnan. Megfogta Sebi vállát és olyan pozícióba helyezte ami kényelmes neki. De még ez is fájt neki.
- Mondtam hogy hagyjátok abba, ti ökrök. Miért mindig versenyezni akartok mindenben??- kérdezte dühösen. Leültettük Sebit egy padra és Tommi elkezdte neki masszírozni a vállát. De amikor hozzá ért Sebi egyből felszisszent.
- Áhhh...
- Tommi tudod mi a baja?
- Hát rendesen meghúzta a vállát, és a vállizom is bedurrant. Ha nem kezeljük gyorsan akkor csúnyán begyulladhat és akkor oda a szabadedzés.
- Nincs semmi bajom –majd felkelt, de közben megmozdította a vállát és újra felszisszent.
- Ajj ne harciaskodj! Marad nyugton a fenekeden!- szóltam rá. Bencéről teljesen megfeledkeztem, aki a sarkokban nyújtott, oda mentem hozzá.
- Ezt most miért kellet?- kérdetem karba tett kézzel.
- Micsodát?- adta a hülyét
- A versenyt!
- Ő kezdte. Én csak nyugodtan súlyzózni akartam.
- De akkor is, utálom amikor mindenből versenyt csináltok!
- Nézd versenyzők vagyunk, ő F1 én motor, még szép hogy mindenből versenyt csinálunk.
- De egy valamit nem értek, és nem is tudok. Miért küzdöttetek?
- Azt nem mondhatom meg- majd a pad felé sétált
- Miért nem?
- Mert nem! Majd később úgy is megtudod!- felkapta a törölközőjét és az ajtó felé sétált.
- De mikor?
- Hamarosan! Na pápá- majd puszit dobott és eltűnt. Én pedig visszaültem Sebi mellé a padra.
- Egyszer úgy is kicsinálom….- szűrte ki a fogai közül Sebi.
- Ajj Sebi hagyd már ezt a „úgy is kicsinálom” dolgot
- Nem akarok közbeszólni, de menjünk fel, van fent egy jó kenőcsöm, azzal be kéne kenni, mert sokkal rosszabb lesz!- szólt közbe Tommi. Fellátunk, majd felmentünk a szobába. Sebiről nagy nehezen lehámoztuk a pólót, de nem volt egyszerű, mert minden kisebb mozdulattól fájdalom nyilat a vállába, de végül sikerült. Hasra feküd az ágyon Tommi pedig fölé hajolt és elkezdte óvatosan beledörzsölni a kenőcsöt. Sebi fájdalomtól eltorzult arccal tűrte a dolgot. Annyira sajnáltam szegényt! Nem fájdalmai lehettek. Amikor végzett Tommi Sebit magára hagytuk, most sokat kell neki pihennie, kimentünk egy kicsit beszélgetni a nappaliba.