Meghoztam az új részt!! Előreláthatólag olyan hétfőn vagy kedden lesz friss! :))) És köszönöm a komenteket :DD Nem kérek komi határt, de azért szívesen meghallgatnám (elolvasnám) a véleményeiteket. :DD Na Enjoy it! :D
Reggel elaludtunk, így kapkodva kellet készülődni. Meg se néztem, hogy mit veszek fel, csak kikaptam egy ruhát a bőröndből és egy sarut vettem hozzá. Gyorsan megmosakodtam, hajat fésültem egy gyors sminket feldobtam és már mentünk is. 11-re bent kell lennünk különben nagy leszidást kapunk, mert ugyan is lesz egy fotózás féle, amin minden pilótának pontban 11 kor kötelező megjelennie! Ja meg valami torta is lesz. Ahogy kifordultunk az utcából egyből dugóba keveredtünk.
- Szuper!!- mondtam morogva.
- Várj csak van egy ötletem – bekapcsolta GPS és megkereste az autópályához vezető legközelebbi utat. Felhajtottunk rá és már közel 130- cal száguldottunk.
- Nem érünk oda- néztem az órámra kétségbeesetten, ami 10:45-öt mutatott.
- Dehogynem! –majd még jobban rálépett a gázra és már 145-el kerülgettük a kocsikat
- Így meg fognak büntetni- néztem rá
- Nem, mert Brazíliában lehet 150-nel menni az autópályán.
- Akkor told neki!!. - Egy kisebb kerékcsikorgással érkeztünk meg. Kiszálltunk és elkezdtünk sietni a fotózásra, már távolról láttuk, hogy az összes pilóta ott van. Bernie az ilyet nagyon komolyan veszi, mert ha valaki akár csak egy fél percet is késik, az nagyon megbünteti.
- Nem érsz oda… - Sebi már szinte futásnak eredt, én viszont csak mögötte kullogtam.
- 5...4...3...2...1 – és Sebi „beugrott” az első sorba én pedig a hátuk mögött lévő Home-ba. Az üvegajtó mögött boldogan mosolyogtam, hogy végül ideértünk. Kissé lihegve vonszoltam magamat a büfé felé, felültem egy székre és a mellettem lévő székre pedig leraktam a táskámat.
- Na mi van ,csak nem futottál? –kérdezte Alice, aki egy teát készített éppen.
- De, elaludtunk reggel és épphogy csak Sebi ideért erre a fotózás - fújtattam egyet. Alice már nyúlt a kávéfőzőhöz..
- Most csak egy jó hideg Red Bullt kérek. – mosolyogva kivette a hűtőből és odarakta elém, amit én az arcomnak nyomtam. –De jó hideg!!!- „olvadoztam” egy doboz Red Bulltól.
- Meg is iszod vagy csak..?
- Meg hát..- majd kibontottam és kortyolni kezdtem a hűsítőt. – Te Alice...amikor a Chris irodájában voltunk, akkor megakadt a szemem egy elég érdekes dokumentumon.
- Milyen dokumentum?
- Az állt rajta hogy 1 éves sajtómunka szerződés és mellette a nevem, szerinted ez mit jelenthet?
- Hogy mit jelenthet? Nem tudod? Hát ez egyértelmű, hogy Chris fel akar venni sajtósnak- mosolygott
- Tényleg?
- Igen!!- mondta határozottan.
- De hát nem Ann van a sajtórészlegen?
- De igen,ő, de miért nem kérdezed meg Christől- mutatott az ajtó irányába, aki akkor lépett ki és felém vette az irányt, majd lehuppant mellém.
- Szia, neked már nem a monitoroknál kéne ülnöd?- kérdeztem tőle.
- Nem, még van egy kis időm!- pillantott az órájára.
- Napok óta nem láttam Ann-t, nem tudod mi van vele?- kérdezte Alice
- Óhh jó hogy mondod, képzeljétek Ann terhes – mondta
- Na tényleg, ez szuper, akkor gondolom kell majd valaki mást keresned a helyére- közben rám pillantott
- Igen és Dia, beszélhetnénk négyszemközt?
- Persze
- Menjünk az irodámba- majd kiskutya módjára követtem. Amikor beértünk Chris leültek a székébe én pedig vele szembe a fotelbe.
- Miről szeretnél velem beszélni?- valahol már sejtettem, hogy a munkáról akar beszélni.
- Nem fogom kerülgetni a forró kását, szeretném, hogy Ann helyet te legyél Sebastian sajtósa- fonta keresztbe ujjait az asztalon.
- De Ann-al mi lesz?
- Ő most szabadságon lesz, bő 1évig, és hát kell valaki a helyére.
- Ez nagyon kecsegető ajánlat, de félek, hogy nem tudom teljesíteni a feladatomat.
- Nem fogok rád erőltetni semmit se, de én téged szeretnélek Sebastian mellet látni. És tudom, hogy meg tudnál birkózni ezzel a feladattal. Talpara esett egy lány vagy. – mosolygott rám kedvesen.
- Köszönöm, de kaphatnék gondolkodási időt?
- Hogyne, persze - majd az órájára pillantott- Óh már ennyi az idő?- Chris a box felé ment én pedig vissza a büfébe.
- Naa mit mondott?- kíváncsiskodott Alice
- Gondolkodási időt kértem.
- De miért? Miért nem vágtad rá hogy igen.
- Mert még nem vagyok biztos benne, hogy eltudom vállalni, tudod ott van még a tanulás, negyedévente vizsgát kell tennem, meg most már a divattervező karrierem beindult, és még akkor a sajtó munkát is vállaljam el? Ez egy kicsit sok lenne. Ja meg még Sebivel is meg kell beszélnem…- egy kicsit még beszélgettünk, majd elindultam Sebi boxába, épp akkor akart indulni ki a rajtrácsra, de a visszapillantóból megláott és heves kézmozdulatokkal próbálta jelezni hogy menjek oda.
- Mit szeretnél?
- Gyere ki velem a rajtrácsra.
- Biztos vagy benne, mert nem akarlak zavarni a koncentrációdban.
- Te sosem zavarsz- látni lehetett, hogy mosolyog a bukó alatt, mert szemei összeszűkültek. Miután Sebi kihajtott a boxból a falhoz mentem, ahol egy ajtó nyitódott, így nem kellet átugrani a falat. Odasétáltam a második rajtkocka mellé, a korlátnak támaszkodtam és megvártam, míg körbemegy a pályán. Közben Tommi is utánam jött, Sebi innivalójával és törölközőjével a kezében. Ahogy odaért kiszállt, levette a bukóját, majd félig lehúzta magáról az overállt, amit a derekán kötött meg és odaállt mögém, majd átkarolta a derekamat, a fejét pedig a vállamra rakta. Kb. 10 percig csak így álltunk, majd lassan mennem kellet.
- Légy ügyes és vigyázz magadra, felesleges előzésekbe nem menj bele!- próbáltam nyugtatni Sebit, de ő teljesen nyugodt volt, inkább engem kellet volna nyugtatni, mert én tiszta ideg voltam.
- Héé nyugi, ha én nem vagyok ideges, akkor te se legyél- majd megölelt.
- Sok sikert!- majd egy gyors csókot váltottunk és már mentem is vissza a boxba. Ez egy nagyon fontos verseny lesz Sebi számára mert hogy ha ma megnyeri a versenyt akkor még marad esélye a világbajnokságra. Ja és ne felejtsük el hogy már most a Brazil futamon megnyerheti a Red Bull a konstruktőri vb-t. Leültem a helyemre és vártam a rajtot. Már akkor görcsbe rándult a gyomrom, amikor még csak a felvezető kört tették meg. Szerencsére gond nélkül lezajlott a start: a két Red Bull-autó azonnal megtámadta az élről induló Nico-t és megelőzték a németet. A gyomorgörcsöm a 3. kör után már csillapodott. Az első kör végén a három éllovas mögött Hamilton és Alonso robogott. A második körben a spanyol többször is támadta a britet, s végül meg is előzte volt csapattársát. Alonso többszöri kísérlet után a hetedik körben Nico-t is legyűrte és a két Red Bull után eredt. A kerékcserék után a 27. körben változatlanul Sebi, Webber, Alonso, Hamilton volt a sorrend az élen. Az 50. körben azt veszem észre hogy Liuzzi a gumifalnak csapódik, még hozzá elég rendesen. Tuti hogy beküldik a biztonsági autót. És igazam is lett. Miután kiment Safety Car már nem történt semmi érdekfeszítő. Ahogy megkezdte Sebi az utolsó körét a szerelők már futottak ki a falhoz, mert ahogy áthalad a célvonalon a konstruktőri vb a Red Bullé lesz. Én a boxban maradtam és onnan figyeltem, ahogy a kockás zászló alatt elhalad Sebi. Nagyon örültem ennek a győzelemnek. A fiúk kint őrjöngtek, hogy meg van a konstruktőri cím. Max visszarohant hozzám és örömében felkapott és legalább háromszor megpörgetett.
- Áhh..Max tegyél le!!- kapálóztam. Letett, majd húzni kezdett a pódium felé. A többiek előre engedtek, hogy mindet lássak. Ahogy kiszállt a kocsiból Sebi, egyből mindenkivel lepacsizott, majd eltűnt egy kis időre. Nem sokára már a pódiumon láttam, ahogy integet és kacsingat felénk. Amikor a díjat a magasba emelte a fiúk hatalmas üdvrivalgásba törtek ki. Be kellet fogni a fülemet, mert ha nem megsüketültem volna, de közben végig mosolyogtam. Majd ahogy kimondták, hogy „champagne”, a fiúk egymást kezdték locsolni a pezsgővel és színes konfetti szálltak az égben. Csodálatos egy pillatat volt, ahogy a háttérben üvöltik a „Vettel” nevet, ahogy mellettem a fiúk boldogan ölelgetik egymást. Megérdemelték már, keményen dolgoztak. Csak akkor gondoltam bele, amikor visszafelé sétáltam a boxba hogy mekkora buli lesz itt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése