43. rész

Halihóóó meghoztam az új részt!!! És nagyon szépen köszönöm a komikat!! :DDD A komihatár szintén 3!! :D Enjoy it! ;)

Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=fmxILVVoRGA

A szobája két emelettel feljebb volt mint a miénk. Felértem, majd bekopogtam. De nem jött válasz, újrakopogtam. Lehet hogy már alszik, igaz elmúlt már fél 12 is, igen tuti hogy alszik. Ekkor kinyílt az ajtó. Hatalmas szemekkel nézett rám. Én ugyan is, mivel csak egy boxerben volt. Jaj anyám!
- Hát te mi járatban vagy itt?- kérdezte huncut mosolyra húzva száját.
- Hát én…én..- a látványtól kissé elaléltam és nem bírtam kinyögni egy értelmes szót se. Emlékeztettem magam arra amiket még Tommi mondott, megráztam magam és visszatértem a földre.
- Azért jöttem hogy megszeretnélek kérni arra hogy kísérj ki a reptérre, mert anyukámék 1 kor jönnek és hát egyedül meg nem akarok- közöltem vele érzelem mentesen.
- És csak ezért jöttél?- kérdezte kacéran és egyre közelebb jött, de én hátráltam.
- Igen csak ezért!!- jelentettem ki határozottan. –Szóval légy szíves öltözz fel, mert nemsokára indulnunk kell.
- És mi van Sebastiannal? Miért nem ő kísér el?- ejtette ki kissé gúnyoson, a száján a nevét, majd a háló felé vette az irányt, én pedig az ablakoz mentem.
- Mert ki kell magát pihennie, holnap szabadedzés, és rám parancsolt hogy egyedül nem mehetek.
- Ááá szóval Vettike parancsolgat neked- kiabált ki a hálóból –Úgy tudtam hogy nem szereted ha valaki parancsolgat neked- jött ki felöltözve.
- Na jó hanyagoljuk ezt a témát inkább induljunk. – majd Bence felvette a cipőjét felkapta a kocsi kulcsot és már mentünk is le a pakolóba útközben dobtam Sebinek egy üzit, hogy Bence eljön velem és hogy most indulunk. A kocsiba nem szóltunk egymáshoz, én bámultam ki az ablakon Bence pedig vezetett. Egyszer csak Bence megtörte a csendet.
- Csak Sebastian miatt nem mondasz nekem igent?
- Bence!! Hagyjuk máár!
- Nem, nem hagyjuk te elfojtod az érzéseidet.
- Mit folytok el, mitt???- kérdeztem erélyesen.
- Az hogy szeretsz, és tudom, ne is próbáld tagadni, Alice mindent elmondott
- Hogy micsodaa??? Alice???- a név hallatán néhány oktávval feljebb ugrott a hangom. –nem az lehetetlen, önszántából ő soha sem mondaná el.
- Nem hát, mert megfenyegettem.
- Tesséékkk???- épp ekkor érkeztünk meg a reptérre. –Hát te teljesen hülye vagy!!!- majd kinyitottam az ajtót, de elkapta a karomat.
- Nem, csak szerelmes, igen kimondom én szeretlek téged Clau –amint ezt kimondta én teljesen ledöbbentem. Nem hittem volna hogy ezt egyszer is kifogja ejteni a száján.
- Ez már semmin se változtat- majd kiszálltam és becsaptam a kocsi ajtaját. Ez úgy lesokkolt hogy elkezdtek patakokban folyni a könnyeim. Nem akartam hogy bárki is lássa hogy sírok, bár így éjjel fél 1 körül nem sokan voltak a váróba, így elvonultam a WC-be. Megmostam az arcomat hideg vízzel, majd visszamentem a váróba. Leültem és vártam hogy leszálljon a gép. Nem kellet sokat várnom, hogy megérkezzen. Amint kinyitották az ajtót legelsőnek anyámék jöttek ki. A tesóm persze futott előre.
- Sziasztok- öleltem meg őket.
- Köszönöm hogy itt lehetek
- Ugyan- legyintettem- Na induljunk, látom rajtatok hogy elég nyúzottnak tűntök.
- Aludtunk pár órát a gépen, de inkább te tűnsz nyúzottnak.
- Lehet azért mert nem feküdtem le – szerencsére az utcákon elég sok taxi volt így letudtunk inteni egyet, majd megadtam a címet. Az úton nem is beszélgetünk, mert úgy se tudtak volna arra figyelni, amit mondok, mert kifelé bámultak az ablakon. Ahogy megékeztünk a recepciónál elkértük a szobakulcsot. A lakosztálya ugyan azon az emeleten volt ahol a miénk.
- Húú nagyon szép ez a hotel- nézett körbe Márk.
- Ugye, én is így néztem amikor megérkeztünk ide. - felértünk az emeltre, végig mentünk a folyóson, majd benyitottam a szobába.
- Nahát, ez gyönyörű!!!- ámuldoztak.
- Mi is ugyan ezen az emeleten vagyunk, a 222-es szobába. – majd letelepedtem a kanapéra.. –Mondtam már nektek hogy Sebi apukája Norbert és Fabi itt vannak.
- Tényleg??- rohant ki a tesóm a hálóból. – Fabi itt van?
- Igen, majd holnap illetve ma találkozhattok. - már álmos és fárad is voltam lelkileg és fizikailag is. Próbáltam elnyomni az ásításaimat több kevesebb sikerrel.
- Menj csak aludni, majd holnap beszélünk. –nem ellenkeztem elköszöntem tőlük. Halkan nyitottam be a hálóba, mert Sebi aludt, nem kapcsoltam fel a villanyt, nem akartam felébreszteni. Sikeresen neki mentem az egyik puffnak, sőt át is estem rajta, amire Sebi szinte felriad.
- Áúúú- kaptam a lábamhoz.
- Höö?? Dia te vagy az?- emelte fej a fejét.
- I..gen- próbáltam kinyögni valamit, de rohadtul fájt a lábam. Feltápászkodtam, majd nagy nehezen elbotorkáltam a fürdőig. Levetkőztem és egy nagy lila folt éktelenkedett a lábamon. Szuper!!! Megengedtem a langyos vizet a kádba. Raktam bele különböző fürdő sót, hogy minél illatosabb legyen. Jól eset most ez a fürdő, olyan megnyugtató és legfőképp altató. Utoljára a velem szembeni zöld csempét láttam majd hirtelen egy gyönyörű szép helyen találtam magamat. Fogalmam sincs hogy- hogy kerülhettem ide. Egy tóparton álltam, ahol sok-sok vizesét volt, körülötte sok fa és bokor volt található. A nap sütött az ég kék volt, és mókusok futkostak egyik ágról a másikra. A víz tiszta és kellemes volt, szinte hívogatott. Nem is tétováztam tovább levetkőztem és belevetettem magamat a vízbe. Itt minden olyan csodálatosnak tűnt. A vízesés alá úsztam, és hagytam, hogy a víz „masszírozza” a hátamat. Kellemes egy érzés volt. Egyszer a távolba felfedezni véltem egy embert. Nem láttam, hogy ki lehet az. Nem foglalkoztam vele, csak élveztem ezt a pillanatot. Egyszer csak valaki vagy valami lehúzott a víz alá, ez olyan hirtelen történt hogy még levegőt se vettem. Aki fogta a lábamat az a személy volt aki a parton állt és ő nem más volt mint Bence. Próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam, mert olyan erősen szorított. Egy jól irányzott mozdulattal megrúgtam és elengedte a lábamat. Azonnal a felszínre úsztam, de jött utánam. A felszínen újra elkapott és ezt sziszegte a fülembe.
- Látod, ez jár annak, aki nem-et mond nekem!!!- majd újra lehúzott a mélybe. Újra próbáltam kiszabadulni, de nem tudtam. Kezdet elfogyni a levegőm, a testem elgyengült. Nem tudtam küzdeni ellene, mert minden erőm elhagyott. Teljesen elkábultam, érzetem ahogy a tüdőmbe befolyik a víz. Már láttam azt a bizonyos fényt. Vonzott, hívogatott. Nem küzdöttem már semmi ellen, csak hagytam magamat átadni, már majdnem a fénybe értem amikor távolról mintha a nevemet kiabálja valaki. Olyan ismerős ez a hang. A hang egyre erősödött, majd hirtelen valami magával szippantott, de nem a fény felé, ha nem az ellenkező irányba. Fuldokolva köhögni kezdtem, majd öklendezni kezdtem, sok víz jött ki belőlem. Amikor a köhögésem csillapodni kezdett, kinyitottam a szememet és Sebivel találtam magam szembe.
- Ohh hála az égnek!!! Úgy megijedtem!! Többet ilyet ne csinálj!!- félelmet tükrözött az arca. Egy nagy fürdőlepedő volt rám terítve. Nagy nehezen felültem és akkor vettem észre hogy a fürdőben fekszek vizesen.
- Mi történt?- kérdeztem rekedten.
- Elaludtál a kádba és ha nem jövök időben akkor…- nem tudta befejezni, mert zokogni kezdett. Szorosan megöleltem és sírtam vele. Úgy kapaszkodtunk egymásba mintha az életünk múlna egymáson. Lassan megnyugodtunk mindketten. Sebi szemei még mindig csillogtak könnytől.
- Soha többet nem csinálsz ilyet, ígérd meg!!
- Megígérem- mondtam suttogva. Csak most fogtam fel hogy meg is fulladhattam volna, ha Sebi nem jön időben. És az-az „álom”!! Ijesztő volt. Jobb ha jó messzire elkerülöm majd Bencét.
– Köszönöm- suttogtam.
- Szeretlek!!!- mondta magyarul, imádtam amikor magyarul beszél, és a „szeretlek” szó magyarul sokkal kifejezőbb mint angolul vagy németül. Feltápászkodtunk, majd bebújtunk az ágyba. Szorosan egymást ölelve aludtunk el.