35. rész

Rettentően szégyellem magamat, amiért ilyen későn hozom a frisst. De valahogy nem jött az ihlet..meg sok volt a tanulni való is :/ De most itt van és élvezzétek. Csak 2 komit kérek a folytatáshoz :)


Egészen 10 óráig türelmes voltam. Épp indulni akartam már, ekkor szép komótosan besétál Sebi az ajtón. Lerúgja a cipőjét, rám mosolyog, majd besétál a fürdőbe. Én pedig csak néztem utána, mint valami ökör. Nem akartam rá törni az ajtót így megvártam, míg végez. Nem voltam ideges, sem dühös, de valamiért mégis meg akartam tudni, hogy hol járt. Amikor kijött, útközben egy csókot lopott tőlem, majd befeküdt az ágyba. Elterültem az ágyvégébe, majd megkérdeztem tőle.
- Csak úgy kíváncsiságból hol voltál?- könyököltem fel, hogy lássam.
- A pályán.
- Eddig? Nem szoktál bent lenni csütörtökön eddig.
- Féltékeny vagy?- húzta fel az egyik szemöldökét.
- Nem- erélyesen, majd felkeltem az ágyról és kimentem az erkélyre. Imádtam az erkélyen lenni olyan megnyugtató, ahogy a friss levegő átjárja az egész testemet, és szeretem innen fentről csodálni a várost. Furcsa érzések kavarogtak bennem. Még soha nem voltam féltékeny, és pont most kell annak lennem. Remélem Sebi nem valami nőcskével mászkált valamerre, mert ha igen akkor…
- Nem jössz be?- szakította félbe gondolat menetemet.
- De megyek- majd bementünk és lefeküdtünk aludni. Másnap reggel korán kellet kelni, mert péntek van és szabadedzések. Kint a pályán az egész edzést a büfében töltöttem és onnan néztem végi a Tv-ből. Most nem volt kedvem a box-ból nézni. Igazából nem is figyeltem annyira a tv-re inkább csak bámultam rá, az eszem valahol máshol járt. Alice zökkentett vissza.
- Hahóó Föld hívja Diát- lengette meg a kezét a szemem előtt.
- Mi??..jaa..itt vagyok.
- Azt látom, elkalandoztál..
- Igen, egy kicsit. Mikor lett vége az edzésnek?- mutattam a sötét tévére.
- Már vagy 20 perce, de te még mindig a kikapcsolt Tv-t bámultad, valahogy vissza kellet zökkentenem.
- Köszi-, mosolyogtam rá.
- De min gondolkoztál el?- felkönyökölt a pultra és közelebb hajolt hozzám.
- Jaa, hát csak tegnap úgy volt, hogy Sebi olyan 7 körül jön vissza a hotelbe helyette 10 kor jött vissza. De ugye csütörtökön nem szoktak eddig bent maradni?
- Hát tényleg nem szoktak, de lehet hogy csak lent kajált az étteremben
- Az tuti nem, mert akkor előtte feljött volna és megkérdezett volna engem is.
- Jaj nem törd a fejedet ezen, biztos semmi rosszat nem művelt. - legyintett a kezével
- És ha nővel volt?
- Dehogyis- rázta meg a fejét. Ez abszurd!
- Lehet, hogy csak túlreagálom..
- Igen-igen, sőt biztos is.
- Csak mostanában olyan furcsán mosolyog rám….olyan ..sejtelmesen- közben artikuláltam a kezemmel. Ekkor valaki belecsókolt a nyakamba, amire kicsit összerándultam.
- Szia szívem, na hogy értékeled a teljesítményemet?
- Hol az ágyban vagy a pályán?- kérdeztem kacéran. Alice csak tátott szájjal nézett rám.
- Őőő szerintem az első az nem publikus, a másodikra lennék kíváncsi.
- Hát..- segélykérően néztem Alic-re aki csak megrántotta a vállát. -..jó volt- nyögtem ki.
- Ennyi? –nézett rám mosolyogva.
- Hát az-az igazság, hogy nem igazán figyeltem oda- vallottam be.
- Ejj..- csóválta meg a fejét - Akkor nem is tudod, hogy milyen ügyes voltam- mondta vigyorogva, mint egy kisgyerek.
- Hát..nem- hajtottam le a fejemet.
- Megnyertem mind két edzést- mondta büszkén.
- Ohh gratulálok ügyes voltál- majd egy csókot nyomtam a szájára. Ma estig bent voltunk. Sebi csapatmegbeszélésen volt ép pedig Alice-al beszélgettem kint a teraszon.
- És mond csak neked van barátod? –kérdeztem tőle
- Hát nincs, csak a munkámnak élek, nincs időm szerelemre, sajnos.
- És esetleg van valaki, aki tetszik is neked?
- Hát őszintén szólva van- csillant fel a szeme.
- És ki az??- hajoltam közelebb.
- Áh hagyjuk - legyintett, majd hátradőlt a székben.
- Nem-nem szépen elmondod.
- De ő elérhetetlen, sose venne észre- hajtotta le a fejét szomorúan.
- De mond meg a nevét, hátha tudok segíteni- mosolyogtam rá kedvesen.
- Nico Hülkenberg.
- Nico? Miért lenne elérhetetlen?- csodálkoztam
- Hát mert szebbnél szebb lányok rajongják körbe, én meg „csak” egy büfés lány vagyok.
- Jaajj, drágám, nem tudhatod, hogy milyen lányok jönnek be neki. És ne hidd azt hogy te nem vagy szép, mert gyönyörű vagy.
- Köszönöm Dia- majd megöleltük egy mást- ekkor eszembe jutott egy ötlet. Összefogom őket hozni valahogy
- Dia, miért nézel így rám?
- Majd meglátod..- mosolyogtam rá sejtelmesen. Ekkor Sebi jött ki Chris társaságába.
- Na indulhatunk? –kérdezte Sebi. Bólintottam, majd visszamentünk a hotelba. Ma már nem csináltunk semmit, inkább csak pihengettük. Másnap reggel kissé felhős időre ébredtünk, de nem volt se hideg se meleg. Lehet, hogy esni fog. Egy csőgatyát, egy mályvaszínű pólót és egy kis kabátot vettem fel, egy zárt orrú magas sarkúval. Majd elindultunk. Útközben eleredt az eső, de csak pár percig tartott, ez épp elég volt ahhoz, hogy vizes legyen a pálya. Ahogy beértünk a paddocba, szó szerint körül állták Sebi. Ugyan is ő is még a vb esélyesek között van. Én gyorsan leléptem mielőtt még engem is elkaptak volna. Addig a büfében voltam, amíg nem kezdődött el az időmérő. Amikor Sebi elment átöltözni addig elfoglaltam a helyemet az autó mögötti pulton. Az egyik szerelő fiútól kaptam egy fülest, ha jól tudom a neve Max. Mielőtt Sebit bekötötték volna a kocsiba adtam egy szerencse csókot, ez amolyan rituálé nálunk már. Az időmérő vizes aszfalton kezdődött. Az első rész végére elkezdett felszáradni a pálya. Az első etapot Alonso nyerte. A második etap elején az eső erőssége nem volt olyan erős. Sőt, elkezdett felszáradni a pálya, és rendre javultak az idők. A harmadik etap végére feltették a száraz pályára való gumikat. Hatalmas meglepetésemre Nico Hülkenberg nyerte meg. Mögötte pedig Sebi és Webber végzett. A legvégére már újra elkezdett esni az eső. Amikor épp a fiúkkal beszélgettem, Chris oda jött hozzám.
- Megkérhetlek valamire?
- Attól függ, hogy mire, de hallgatlak.
- Kate tudod Seb sajtósa, egy órával ezelőtt rosszul lett és visszaküldtem a szállodába és csak kéne valaki Seb mellé. Csak annyi lenne a dolgod, hogy egy diktafonnal a kezedben ott állj mellette. Ugye tudod vállalni?- nézett rám már-már szinte könyörögve.
- Persze, végül is nem lehet nehéz. –mosolyogtam rá.
- Oh nagyon köszönöm- majd megölelt. Egy esernyővel és egy diktafonnal a kezemben sétáltam Sebi mellett, a riporterek és fotósok hada felé. Jó kislány módjára szép csöndben megvártam, míg Sebit végez, és az összes kérdésre válaszol. Mit ne mondjak akadtak olyan újságírók, akik nem csak a mai teljesítményére voltak kíváncsiak, hanem eleveztek más vizekre is, mint például a magánélete, de Sebi okosan és ügyesen kitért a kérdések elöl. Visszafele már az eső sem esett sőt, kisütött a nap. Élveztem, ahogy a napsugarak az arcomat simogatják. Mivel már letudtuk a kötelező interjúkat és még csak 5 óra volt, így még maradtunk. Hátul összeültünk a fiukkal meg pár lánnyal, akiket nem ismerek kivétel Alice-t. Épp nagy beszélgetésben voltunk, amikor Sebi mérnöke Guill bejött.
- Elrabolhatom Sebet egy kis időre?- kérdezte
- Persze, de gyorsan hozd vissza- mosolyogtam Guillra. Jó fej egy pali! Sebi távozása után páran követték és visszamentek a hotelbe, igaz nem volt még olyan késő, csak 9 óra volt, de megértem őket egész éjjel a kocsin dolgoztak így érthető hogy elfáradtak. Így „csak” 7-en maradtunk. Név szerint: Én, Alice, Max, Philip, Ben, George, és Lisa. Kissé megszomjaztam így gyorsan elfutottam a büfébe és egy pohár ásványvizet öntöttem ki magnak. A hely már tiszta üres volt. Megértem, inkább pihennek a többiek holnap nehéz futam lesz. Kifelé bámultam az üvegablakon, amikor egy szőke hajú embert láttam elsuhanni az ablak előtt, gyorsan kifutottam, hogy megnézzem, hogy ki az.