36. rész

Újjj réssszz!!! :DDD Köszönöm a komikat!! :D És csak annyi hogy Dóra jól sejti, Sebi tényleg titkol valamit Dia elől, na de vajon mit??Ez itt a kérdés..Na de ez egy darabig még nem fog kiderülni :DDDD :P Enjoy it!!


- Nico?
- Hmm?- fordult hátra
- Szia, mit keresel itt?- kérdeztem tőle.
- Csak indultam vissza a hotelbe.
- Fárad vagy? –eszembe jutott egy jó ötlet.
- Egyáltalán nem vagyok fáradt, de mit csináljak itt, már a csapatok többsége „haza” ment.
- Hátul összeültünk páran. Nem tartanál velünk? – kérdeztem mosolyogva.
- Hát nem tudom, nem esznek meg? –kérdezte vigyorogva.
- Dehogy is ,na gyere- majd karon ragadtam és együtt léptünk be a szobába.
- Hoztam magammal még egy embert- amint Alice rápillantott egyből elpirult és lejjebb csúszott a székben. Direkt Alice mellé ültettem én pedig velük szembe ültem le. Még egy ideig elbeszélgettünk, amikor megkérdeztem Max-ot.
- Te Max, ebbe a nagy épületben nincs valahol valami kártya vagy társas, vagy valami ilyesmi?
- Hát ha jól tudom, bár nem biztos Christian irodájában van valami játék.
- Oh szupi gyere Alice, keressük meg- felpattantunk majd Chris irodája felé vettük az irányt.
- Szerinted bent lehet?- kérdeztem
- Nem tudom, kopogj be- bekopogtam semmi válasz, majd lassan benyitottam és bementünk.
- Nekünk ezt nem szabadna…lefogunk bukni..
- Dehogy is…majd vigyázunk. - Na ha játék lennék hova bújnék?- először a polcokat néztük meg, majd benéztünk pár szerkénybe is. Egyszer csak megakadt a szemem az asztalán lévő papírra, amin az állt” 1 éves sajtómunka szerződés” és mellette a nevem. Közben Alice jelezte, hogy talált egy kisebb pókerkészletet, de nem figyeltem rá, csak a papírt olvastam. Csak nem fel akar venni sajtósnak? Tettem fel magnak a kérdést, amikor beszélgetésre lettünk figyelmesek. Riadtan pillantottam az ajtóra, ami kissé átlátszott, így láttam, hogy Chris az ajtó előtt áll és fogja, a kilincset közben pedig valakivel beszélget.
- Mit csináljuk? –kérdeztem suttogva Alice-től
- Gyere, bújjunk be a szekrénybe- majd gyorsan bebújtunk és csak résnyire hagytuk nyitva a szekrényajtót. Láttuk, ahogy Chris bejön, és az asztalához ül, majd elkezdi rakosgatni a papírokat.
- Ha észreveszi, hogy engedély nélkül bejöttünk az irodájába kirúg minket- aggodalmaskodott.
- 1. engem nem rúghat ki mert nem dolgozok itt. 2. nem fog kirúgni téged, mert nem fogja észrevenni. 3 hívok segítséget- elővettem a telefonomat írtam egy sms-t Sebinek.
„ Segíts itt vagyunk Chris irodájában a szekrényben Alice-al, később mindet megmagyarázok, csak az a lényeg hogy tereld el a figyelmét vagy találj ki valamit” – néhány perc múlva Sebi kopogott az ajtón.
- Gyere be!- szólt ki neki
- Szevasz Chris- majd egy pillanatra a szerkény felé pillantott.
- Hogy-hogy még itt vagy, azt hittem hogy már visszamentél a hotelba.
- Ja igen csak azt akarom megkérdezni hogy..hogy....őőőő - gyerünk Sebi találj ki valami értelmes dolgot!! Ekkor Chris asztalára pillanatot és észrevett egy jelentkezési lapot.
- Azt hogy még lehet jelentkezni a Szamba órákra?- Óhhh édes istenem!!!- csaptam a homlokomra.
- Még lehet, de te minek akarsz Szamba órákat venni? –nézett rá furcsán Chris.
- Hát mersz szeretnék Szambázni- mosolygott közben próbált tánc mozdulatokat tenni. Mi már a szerényben alig bírtuk ki, hogy ne röhögjük el magunkat.
- Szerintem te nem erről akartál velem beszélni.
- Hát..nem..igazából arról hogy…tanácsot kérjek tőled.
- Tanácsot? Miféle tanácsot?
- Hát most nem sokára lesz hogy 4 hónapja vagyunk együtt és szeretnék Diának valami meglepetést, csak nem tudom hogy mit- Na ez már sokkal jobb mint az előző, gondoltam magamban. De jéé tényleg már 4hónapja hogy együtt vagyunk. Ezen elmosolyodtam.
- Hát Seb az én meg nem mondom neked.
- Én valami utazásra gondoltam, csak tudsz valami szép helyet mondani. Vagy te hova vinnéd a feleségedet?
- Nekem már nincs feleségem- mondta szomorúan. Micsooodaaa?? Ezt nem is mondta eddig.
- Hogy-hogy?- kérdezte Sebi. Chris felállt majd az ablakhoz sétált és kibámult rajta, Sebi pedig a háta mögé állt. Sebi jelzett, hogy mehetünk. Így lassan kinyitottunk az ajtót, kibújtunk belőle, Alice halkan visszarakta a kártyát a helyére és nesztelenül az ajtó felé vettük az irányt.
- Megcsalt. Még hozzá Stefano Domenicali- val. Ekkor megálltam az „osonásban” és csak néztem szomorúan Chrisre. – Rajta kaptam őket a saját házamban, a saját ágyamban. És miután elváltunk közölte velem hogy terhes, de nem tőle, hanem tőlem. És ha nagyobb lesz a gyerek, akkor ne merjek hozzászólni vagy látogatni, mert különbem nagyon megüthetem a bokámat. Érted ezt, tudod, mennyire vágyok arra hogy végre legyen egy gyerekem??- Alice heves késmozdulatokkal jelezte hogy siessek már, mert különben elbukunk de teljesen ledermedtem a hallottak miatt. – És most elvették tőlem az egyetlen egy szem gyermekemet is- csordultak ki a könnyei. Annyira sajnáltam Christ, amit ez a szuka tett vele az megbocsáthatatlan és ráadásul még a gyerekét is eltiltatta tőle. Ekkor Alice karon ragadott és kihúzott a szobából, majd csöndben visszamentünk a szobába.
- Ejj azt hittem, hogy elraboltak titeket- mondta Max viccesen.
- Ne tudd meg Max mit éltünk át- mondta Alice, ekkor finoman oldalba vágtam, hogy ne hogy elmondja, amit hallottunk. Majd leültünk vissza a helyünkre.
- Csak annyi történt, hogy épp megtaláltunk egy pókerkészletet akkor épp Chris jött be az irodába, de még volt annyi időnk hogy elbújjunk a szekrényébe, majd gyorsan dobtam egy sms-t Sebinek, hogy valahogy szabadítson ki minket, végül is sikerült,csak visszaraktuk a játékot a helyére.
- Húúhh ez nem semmi- vigyorgott rám Max. De még csak most tűnt fel hogy a társaság megfeleződőt, csak Max Nico és Philip voltak itt.
- De akkor ezek szerint nem hoztál semmi játékot?- kérdezte Philip
- Hogy az istenbe hoztunk volna, az lett volna a terv, hogy elhozzuk, majd miután befejeztük visszavisszük, de hát előbb vége lett ennek a megbeszélésnek, és majdnem lebuktunk… különben is már későre jár, - néztem az órára, ami 11 órát mutatott- Ekkor belépett Sebi.
- Na jó még is megmagyaráznád hogy mit kerestél te Chris szekrényébe?- kérdezte vigyorogva.
- Majd az úton elmondom- majd elköszöntem mindenkitől. És a vissza úton elmondtam mindet töviről hegyire.
- Erre nem tudok mondani semmit, vagy is, de… legközelebb vigyázatok!
- Jaaa hogy lesz legközelebb?- kérdeztem mosolyogva.
- Inkább ne legyen, mert azt se tudtam mit mondjak...
- Jesszus...Szamba órák- emlékeztem vissza, és elnevettem magamat.
- Jól van nem jutott eszembe semmi!- nézett rám durcásan. De én még mindig nevettem ekkor eszembe jutott az is amit Chris mondott.
- Azért nagyon tudom sajnálni Christ.
- Igen, és azt mondta, hogy ezt senkinek se mondjam el, szóval akkor te se.
- Persze, hallgatok mint a sír- majd jelképesen becipzáraztam a számat. –Amúgy látszik rajta hogy szinte fiaként szeret…
- Téged pedig lányaként kezel..
- Hm igen, ő egy nagyon jó apa lenne ebben biztos vagyok. - Ekkor kissé elszomorodtam, hogy úgymond nekem nincs apám, igazából van, csak nem foglakozik velem, nem volt ott akkor mikor iskolába mentem, vagy amikor bérmálkoztam. Nem volt ott azokban a pillanatokban, amikor kellett. Sebi tudta hogy mi a bajom így biztatólag rám mosolygott és rárakta a kezét a combomra. Érdekes hogy már az arckifejezésekből vagy csak ránézünk a másikra és már tudjuk, hogy mi a másik baja a másiknak, pedig még csak 4 hónapja vagyunk együtt. Amikor Sebi leparkolt, felmentünk a szobánkba, gyorsan lezuhanyoztunk. Mire ágyba kerültünk már éjfél volt.