41. rész

Mostanában nagyon ügyesek vagytok a kommentelésben, aminek nagyon örülök!! :DDD Csak így tovább ;) Ma egy extregigamega hosszú részt hoztam nektek!! .)) Nem így terveztem hogy ilyen hosszú lesz, de csak írtam írtam és írtam xD és hát ez lett az eredménye!! :DD Most megnézzük...emelem a komi határt 4-re és kíváncsi vagyok hogy össze jön-e ;) Enjoy it! :D (Tudom gonosz vagyok *ördögi fej*)


Becsukódott mögöttünk az ajtó leültünk a kanapéra.
- Meg kérdezhetem, hogy mi volt ez az egész?- kérdezte Tommi.
- Mindjárt elmondom, csak hozok egy teát. Te is kérsz?
- Nem köszönöm- bementem a konyhában, főztem magamnak és teát és visszaültem Tommi mellé törökülésbe.
- Nos hallgatlak. – belekortyoltam a teámba, majd elkezdtem.
- Tudod nekem Bence egy olyan személy volt az életemben mint egérnek a sajt. De csak barátok voltunk. Legalább ő annak tekintett, de én sokkal többet akartam, csak soha nem vallottam be neki. Ha megláttam a szívem csak úgy zakatolt a mellkasomban. Ahányszor rám mosolygott úgy éreztem majd elolvadok. Imádtam a mosolyát. Aztán jött a nyári szünet és megnyertem a versenyt. Már vagy 3éve imádom Sebastiant. Mint versenyzőt, mint férfit. Had ne soroljam, hogy mit imádok benne, mert arra nem lenne elég 1nap. És akkor összejöttünk meg minden, és innen ismered a forgatókönyvet. A kondis akciónak te is részese voltál….Mielőtt még megszólalnál Szeretem Sebastiant teljes szívemből…csak most itt van Bence is…
- Áhá most már mindet értek. Ez egyszerű Sebi féltékeny, és ha jól szűrtem le a sztoriból, akkor jó oka van rá.
- Aj Tommi miért ilyen nehéz az élet? –majd felkeltem és mászkálni kezdtem a szobába. - Bencének is pont most kellet megjelennie!! Ezzel mindet elrontott!!- dühösen hadonásztam a levegőbe.
- Felszínre jöttek a régi érzelmek…- sóhajtott Tommi
Annyira ideges voltam Bencére és magamra is hogy megfogtam egy kis vázát és hozzá vágtam a falhoz. Ami ripityára tört. Ha valamit összetörhettem, akkor mindig lenyugodtam.
- Héé nyugi Sebi így fel fog ébredni- majd szorosan átölelt. Majd megfogta a kezem és visszahúzott a kanapéra.
- Nézd nem tudom, hogy- hogy fogsz választani, de azt tudom hogy helyesen fogsz cselekedni és a szívedre fogsz hallgatni. Nem kell mást tenned, minthogy végig gondolod az elmúlt 1 évet. Mérlegelned kell, hogy kitől mit kaptál. Hogy ki hogy, és mennyire szeret. És persze gondolj bele jövőbe is, hogy ha Bencét választod, akkor mi lesz, vagy ha Sebet választod.
- Köszönöm Tommi- majd újra megöleltem.
- Nincs mit- mosolygott rám. - Most megyek,majd reggel benézek, Szia- majd egy puszit nyomott az arcomra. Miután elment,csak akkor vettem észre hogy már kint sötét van, ránéztem az órára és 8 órát mutatott az óra. Lassan benyitottam a hálóba Sebi mélyen aludta álmát. Elmentem mosakodni, majd lassan befeküdtem Sebi mellé. És azt néztem, ahogy alszik, közben pedig gondolkodtam azon amit Tommi mondott. Sebi a szívét adta nekem és mérhetetlenül nagy szeretetet! Vele boldog voltam, boldog vagyok és boldog leszek! Soha még egy ilyen humoros, becsületes aranyos, kedves, megbízható, gondoskodó pasit nem fogok találni!! Én vagyok a hülye hogy ezen gondolkodok hogy Bence hogy Sebi! Naná hogy Sebi!!Ez nem kérdés. Jó lehet hogy régen még Bencéért dobogott a szívem, de most már másért és ez már soha nem fog megváltozni!!!Örökké Sebivel maradok! Ekkor Sebi mocorogni kezdett, majd lassan kinyitotta szemét.
- Elaludtam?- kérdezte nyöszörögve.
- El –majd egy puszit nyomtam az arcára.
- Mennyi az idő?
- 9 óra –jéé csak most vettem észre hogy majdnem 1órán keresztül ezen agyaltam. –Fáj még a vállad?
- Hát még igen..- majd az ágy szélére ült –Elmegyek lezuhanyozok- majd a fürdő felé vette az irányt.
- Menni fog egyedül?
- Nem vagyok béna, csak fáj a vállam- majd bement. Ekkor a telefonom megszólalt. De csak 1 sms jött.
„Csőőő, eljönnél velem holnap a tesztre??Nincs kivel menjek, és egyedül félek” :D
„ Szia, a menedzsered hol hagytad?” :)
„ Talált magának valami nőt aztán holnap azzal lesz”
„Jaaa. Háát nem tudom hogy eltudok menni”
„ Léccccciiiii *boci szemek*”
„ Na jó, legyen”
„Jupiiii, akkor holnap 9 kor a recepciónál találkozunk!” :D
„Oké”
„ Jóéjt szép álmokat Hüvelyk Panna” :D
„ Hüvelyk Panna??? Ki kérem magamnak” :D
„ Igen mert olyan kicsi és aranyos vagy” :$ - Mi vaann? Aranyos?
„ Őőőő..izéé xD Neked is jó éjt..zöldfülű” :D
„ Mi csodaaa?? Na jól van ezért még holnap kapsz!! :D
„ És mit kapok??? :D Valami ajándékot?? :DxD
„ De persze! :D Megharapom a füledet! :D
„ Nee az fáj :(
„ Neem, én soha nem bántanálak! :)
„ Ezt jó tudni :)
„ Na most már elköszönök, Álmodj velem! :)
„ Szép álmokat!” – Na jó ez a beszélgetés egy kisebb flörtnek könyvelhető el. Meg ez az utolsó mondata…”Álmodj velem”. A gondolat menetemet Sebi szakította félbe. A telefonomat visszaraktam az éjjeliszekrényre. Sebi újra hasra feküd, mert oldalt nem tudod feküdni a keze miatt, háton meg nem tud aludni. Közel bújtam hozzá. A homlokunk szinte összeért. Ahogy beszívtam Sebi illatát egyből elaludtam. Reggel én ébredtem fel előbb. Elmentem lezuhanyozni, majd felkaptam magra egy nyári szoknyát, beleléptem a cipőmbe és mielőtt elindultam volna írtam egy cetli Sebinek, hogy hol és kivel vagyok, és hogy majd 1-re odaérek a pályára, mert ugye ma van a pályabejárás. Odaraktam az éjjeliszekrényre a cetlit, felkaptam a kis táskámat és már mentem is le. Igaz még csak fél 9 volt, de előtte még reggelizni is szerettem volna. Az étterem tele volt emberekkel, mondjuk, nem csodálom, mert csütörtök reggel van és az emberek fele inkább itt reggelizik mint a pályán. Nagyon nem volt hely az asztaloknál így az egyik bárszékre ültem fel, és rendeltem magamnak egy finom reggelit hozzá pedig egy csésze teát. Nyugodtan elfogyasztottam a reggelit, az órámra pillantottam ami 8:58-at mutatott. Leszálltam a székről, majd kifizettem és a recepcióhoz mentem. Amikor odaértem egy teljesen friss, mosolygós Bence jött velem szembe.
- Csőő- köszöntött két puszival- Na mehetünk?
- Aha- majd a hátsó parkoló felé vettük az irányt. Egy Ferrari F430 –as mellet álltunk meg.
- Ezzel megyünk?- kérdeztem
- Ühm. Miért nem tetszik?
- Ez egy Ferrari F430 –as!!
- Igen és?
- Honnan van?
- Úgy kaptam erre a hétre.
- Jaa hogy itt csak úgy osztogatják az autókat?
- Csak bérbe kaptam- mosolygott rám. Majd kinyitotta és beült.
- Héé te fogsz vezetni?
- Neeem anyukám fog vezetni….persze hogy én vezetek.
- De tudsz is? Neked van jogsid?
- Persze hogy van, hogy megnyugodj meg is mutatom, - majd előhúzta a farzsebéből a jogsiját. - Megfelel?
- Meg- majd beültem mellé. Gyönyörű egy autó volt annyi szent. Mályvaszínű volt a műszerfal és vele együtt az ülések.
- Na indulhatunk?- kacsintott rám.
- Naná.. toljad neki öcsém!!!! –Majd beletaposott a gázpedálra. Rámentünk az autópályára és már 190-el száguldottunk. A kezemet néha felraktam a levegőbe. Fel kellet vennem a napszemüveget, mert a nélkül nem ért volna semmit se.
- Még sosem ültem Ferrariban!!
- Én se- mosolygott rám. A pályára gyorsan megérkeztünk hisz nem volt messze a hoteltől. Leparkoltunk, majd a pályára mentünk. Egy lélekkel se találkoztunk, amíg oda nem értünk. Két fickó állt a pálya szélén. Az egyik magas olyan 40-es éveiben járó férfi volt, a másik alacsony és kövér kopaszodó 50-es.
- Ááá ugye te vagy Bence- szólalt meg az alacsonyabbik.
- Igen, Bence Segesdi.
- Claudio De Carli, az MX1 igazgatója. És ez a kedves hölgyemén gondolom a barátnőd- mosolygott rám.
- Ó-ó én nem…
- Igen ő a barátnőm- majd megfogta a derekamat és magához rántott. „ Egy mi a fenét csinálsz?” nézést küldtem felé.
- Én pedig Harry Everts a fiúk trénere. - Nos akkor kezdjünk hozzá, bent megtalálod a felszereléseket, ha felöltöztél akkor pattanj fel arra a motorra- mutatott egy Red Bull lógókkal díszített motorra. Én vele mentem mert volt egy kis megbeszélni valónk. Amíg a felszerelést vette fel, addig én csak egyfolytában dumáltam neki.
- Miért mondtad azt hogy a barátnőd vagy? Hmm? Nem is vagyok a barátnőd? –szegeztem neki a kérdéseket.
- Lehet, hogy csak szeretném hogy az legyél- nézett fel, épp kötötte a cipőjét.
- Mi van???Bence én Sebastiannal vagyok. Biztos nem fogom csak úgy eldobni szegényt mert te azt szeretnéd hogy a csajod legyek- mondtam karba tett kézzel .
- És még így se- majd odaállt elém és megcsókolt. Próbáltam nem visszacsókolni, de egyszerűen lehetetlen volt. Mióta vártam már erre a csókra!! Csak nem épp jó időpontban érkezett. Az elején még durván csókolt de a végére már lágyan. Amikor elváltak ajkaink azt se tudtam tél van nyár van, annyira elbódított a csókja.
- Ezt….ezt többet ne csináld!!- mondtam halkan.
- Miért…hisz tetszett, nem?- kérdezte kacéran, majd a homlokomnak döntötte a fejét.
- Hagyjál!- majd ellöktem magamtól. –Miért csinálod ezt velem???- kérdeztem sírástól elcsukló hangon. Nem vártam meg a válaszát elrohantam. Sírva próbáltam visszajutni a parkolóhoz. Egyszerűen undorodtam magamtól. Hogy tehettem ilyet? Megcsaltam Sebastiant!! Pedig nem akartam. Egy kocsinak neki dőltem, majd lecsúsztam a földre és tovább zokogtam. Nem tudom meddig ülhettem ott és meddig sírtam de arra lettem figyelmes hogy megcsörren a telefonom. Gyorsan előkotortam a kis táskámból, közben pedig a könnyeimet törölgettem, a kijelzőn Sebi nevét írta. Na pompás!
- Szia- próbáltam jó kedvvel beleszólni.
- Szia szívem, valami baj van?- Na tessék!
- Honnan veszed hogy valami baj van?
- Hát a hangodból.
- Dehogy is semmi baj nincsen. Miért telefonáltál?- tereltem.
- Csak azért hogy mikor jössz, mert már a pályán vagyok.
- Mindjárt indulunk már.
- Jó oké akkor csörgess meg ha ideértél
- Rendben!
- Szeretlek!
- Én is szeretlek. –majd letettük. Utána gyorsan felhívtam Tommit.
- Szia ide tudnál értem jönni?
- De még is hova?
- Tudod hol van a MotoCross pálya?
- Igen tudom, de mit keresel ott?
- Majd megmagyarázom, csak siess!
- Rendben- majd letettem. Felálltam, mert már egy ideje a hideg aszfalton ültem. Amíg Tommi nem jött addig mászkáltam körbe- körbe a parkolóba és az elmúlt 1 órán gondolkodtam. Miért tette ezt? Miért pont most? Miért nem előbb? Miért nem húztam el a fejemet? Miért csókoltam vissza? Annyira belemerültem a gondolataimba hogy észre se vettem a mellettem megálló autót. Beszálltam és bűnbánó szemekkel rá néztem Tommira.
- Te sírtál!? –állapította meg.
- Ne kérlek Tommi ne kérdezz semmit csak vigyél a pályára- kértem szinte könyörögve. Egész úton nem szólt hozzám ahogy kértem. De amikor leparkoltunk a pályánál és épp kiakartam szállni elkapta kezemet.
- Kérlek mond el!! Azt mondtad megmagyarázod! Hát várom a magyarázatodat! –de én csak megráztam a fejemet. - Hát ha tudok segíteni? Bántottak?
- Dehogy bántottak..csak..
- Csak..mi?
- Semmi –majd kiszálltam és már a paddockon próbáltam úgy átvágni hogy ne vegyenek észre, ez sikerült is. Gyorsan megcéloztam a WC hogy kicsit rendbe szedjem magamat. Amikor belenéztem a tükörbe, megdöbbentem. A hajam kócos volt, mert annak a hülye szélnek is pont most kell fújni, a szemem kissé meg volt dagadva, de azt ellehet sminkelni. Megfésülködtem, megmostam az arcom hideg vízzel, majd egy új sminket raktam fel. Még egyszer belenéztem a tükörbe, megigazítottam a ruhámat majd kiléptem az ajtón.