Sziasztok meghoztam az új részt!!! :DD 1. köszönöm a komikat, 2. sok sikert kívánok az érettségizőknek, 3. most 3 komit kérek és itt az új :DD Enjoy it! ;)
Reggel fáradtan ébredtem fel. Felültem az ágyba és kinéztem a nappaliba, ahol a gyönyörű szép ruhám hevert a földön. De lusta voltam felkelni, így inkább visszadőltem az ágyba és Sebit kezdtem kémlelni. Olyan aranyos ahogy alszik. Sokáig nem tudtam nézni, mert kopogtattak. Nyöszörögve keltem fel, majd mielőtt ajtót nyitottam volna felvettem egy fürdőköpenyt. A „látogatóm” nem más volt mint Tommi.
- Szép jó reggelt!- köszönt frissen.
- ’Reggelt- majd jobban kinyitottam az ajtót hogy beférjen – Hogy tudsz te ilyen fitt lenni??- kérdeztem közben a kanapén elterültem.
- Úgy hogy én nem hancúroztam egész éjjel…- nézett rám
- Őőő..honnan veszed ezt? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Úgy hogy a melletted lévő szobában vagyunk és áthallatszott minden- mondta vigyorogva. Én persze olyan vörös lettem mint egy rák. Legszívesebben elbújtam volna az ágy alá.
- Na jó ezt inkább hagyjuk- épp ekkor lépett ki Sebi a hálóból. Köszönt Tomminak, majd odajött hozzám egy csókot lehelt a számra, majd leült közénk.
- Na mi a beszédtéma?- ásított egyet.
- Drága Tommi épp most elemezte ki a tegnap éjszakánkat- mondtam neki.
- Igen? És hogy értékeled?- fordult a barátjához. Erre a kérdésre még Tommi sem volt felkészülve, nem hogy én. Látszott rajta hogy nem igazán izgatja a dolog.
- Na szerintem csináljuk mást- álltam fel.
- És mit?- érdeklődtek a fiúk.
- Menjünk el városnézésre!!!- mosolyogtam rájuk. –Most vagyok itt először és szeretnék egy kicsit körbenézni.
- Hát jó, rendben- mondta Sebi. Mosolyogva futottam a háló felé, de mielőtt még eltűntem volna megkérdeztem Tommit.
- Tommi te nem tartasz velünk?
- Nem, Dórival megyünk Finnországba és nem sokára indul a gépünk- nézett az órájára.
- Oké rendben, mond meg neki hogy puszilom
- Oké megmondom- majd elment. Mi meg gyorsan felöltöztünk, a fényképező gépet elraktam a táskámba és elindultunk városnézésre. Még így télen is gyönyörű Monaco. Sebi megmutatott néhány kanyart a „pályán”, bár így a hétköznapba szinte fel sem lehet ismerni. Felmentünk a hegyekbe, ahol a kilátás egyszerűen káprázatos, utána pedig lementünk a kikötőhöz. Aznap rengetek képet csináltunk de fele inkább pillanatkép, másik felén pedig hülyéskedünk. A képeket visszanézve csak röhögtünk magunkon, de azért akadt néhány rendes kép is. Délután 2 óra felé visszamentünk a cuccunkért a hotelba, majd kimentünk a reptérre és felültünk a Svájcba tartó gépre. Én azt a 1,5 órát végig aludtam, míg Sebi a telefonjával babrált. Amikor landolt a gép és kinéztem az ablakon a tájat fehér hó fedte. Ez annyira felspannolt, hogy szinte úgy ugrottam ki az ülésből. Imádtam a havat. Emlékszem kiskoromba mindig hóembert építettem, vagy épp a tesómmal hógolyóztam. Óriási pelyhek hullottak az égből. Az volt az egy szerencsék hogy az utak még nem csúsztak, de valószínűleg éjszaka ráfog fagyni. Mire haza értünk már boka fölött ért a hó. Így kicsit nehezen húztuk magunk után a kis bőröndünket. Ahogy beértünk, levettem a csizmám és szinte futottam fel az emeletre. Átcseréltem a gatyámat, felvettem a hótaposómat, és a melegebb kabátomat, majd megcéloztam a hátsó kertet. Mielőtt még kiléptem volna, Sebi megszólított.
- Háát te meg hova mész?- kérdezte a kezében szorongatva egy forró csokit.
- Hát ki, az udvarra, hóembert építeni!- mondtam nagy hévvel.
- Hány évesnek árad magad?- kérdezte mosolyogva.
- Ööm..kb. 6-nak- vigyorogtam rá.
- Szerintem inkább 3-nak- majd belekortyolt a csokijába.
- Jól van csak, gúnyolódj- majd kiléptem az ajtón. Egyből megcsapott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Felhúztam a zsebemben lévő kesztyűm majd hozzá láttam a munkához. Először elkezdtem a hóember alját csinálni. Szerencsém volt, mert a hó nagyon sűrűn esett, így már, szinte térdig ért. Mire végeztem az első hó gömbbel, eléggé elfáradtam. Jó nagyra sikeredett, így megmozdítani sem tudtam már. Elkezdtem a második hó gömböt „gyúrni”. Amikor már megfelelő méretűre görgettem, felemeltem, csak nem számoltam azzal hogy nehéz lesz és hogy magasra kell tennem. Sebi az ablakból nézte hogyan szerencsétlenkedek azzal a hóemberrel. Megpróbáltam rátenni, aminek az lett a vége hogy kicsúszott a kezemből és magamra borítottam a hókupacot. Persze én a földön végeztem és tiszta hó lettem. Ekkor ajtócsapkodásra lettem figyelmese.
- Jajj te lány, gyere segítek- majd felhúzott a földről. Újra meggyúrtuk, de feltevést már Sebire bíztam. Gond nélkül felrakta. Már majdnem akkora volt mint Sebi, pedig még a feje hiányzott. Gyorsan neki láttunk annak is, mert már sötétedett és egyre hidegebb volt. Összegyúrtuk a fejét, majd ráraktuk. Ameddig én a kisebb hibákat simítottam el rajta, addig Sebi bement és hozott ki kellékeket hozzá. Hozott ki egy sálat, répát, gombokat, és egy lábast. Felraktuk a dolgokat rá, majd még kerestem két botot is a kezének, bele szúrtam és kész volt! Büszkén néztem a munkámra, vagyis helyesbítek munkákra. Gyorsan befutottam a fényképezőgépemért, megkértem Sebit hogy álljon oda a hóember mellé. Párszor lefényképeztem vele, majd következtem én.
- Ideje lenne bemenni, már majdnem sötét van, és fázok is már- mondta Sebi a kezét dörzsölgetve.
- Oké menjük én is fázok már. –bementünk, levetettük a vizes cuccokat, majd Sebi a pincéből hozott fel szenet, és begyújtotta a kandallót. Átöltözve értem vissza a nappaliba, majd letelepedtem elé. Nagyon jó volt az átfagyott ujjaimnak a meleg. Sebi egy pokrócot terített rám, majd eltűnt a konyhába. Két bögre teával tért vissza, az egyiket odaadta nekem. Egyből belekortyoltam, kamillatea volt. Leült mellém, a vállára hajtottam a fejemet és a pattogó tűzet néztük. Filmbeillő jelent volt, kint esik a hó, bent ég a tűz, és azzal az emberrel ülök itt, akit mindennél jobban szeretek. Éreztem hogy egyre álmosabb leszek, és csak azt veszem észre hogy már alig látok. Az utolsó pillanat az volt hogy Sebi a tűzet piszkálja. Arra ébredtem fel hogy Sebi megmozdít és a karjaiba akar venni. A tűz már elaludt. Hagytam had csinálja. Felvitt az emeletre, majd lefektetett az ágyra és jól betakart. Ezen a héten, csak is itthon voltunk és egymással foglalkoztunk. Hétköznap nem igazán mentünk el otthonról, csak a sarki boltba mentünk. Hétvégén viszont elmentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Itt már jártam, nem is egyszer. A Westedhez tudnám hasonlítani. Amikor beléptem szinte tátva marad a szám. A mennyezetről hatalmas gömbök lógtak le, az összes boltba karácsonyi égők világítottak, minden egyes szinten volt vagy 4 karácsonyfa, de a legnagyobb az a szökőkútnál volt, és a hangszórókból karácsonyi zenék szóltak.
- Most kedvem támad karácsonyi díszeket vásárolni- mondtam Sebinek
- Hát akkor tegyük azt- nézett rám. Amint ezt meghallottam nagy hévvel keresni kezdtem a megfelelő üzleteket. Olyan voltam mint mikor azt mondjak a kislánynak, hogy annyi babát vehet amennyit csak akar. Amíg Sebi tolta a kocsit én pakoltam bele a díszeket.
- Júú ezt nézd..és..ezt..na..meg ezt..óóó..és az ott is- Sebi csak röhögött rajtam.
- Nekünk lesz a legszebb karácsonyfánk- mondta közben pedig a kosár tartalmát nézte.
- Az biztos!! Te van egyáltalán karácsonyfád?
- Őőő van, de az már régi, vegyünk újat. – elmentünk a karácsonyfa részlegre, és több mint 100 fa volt az emelvényekre rakva.
- Na melyiket válasszuk?- kérdeztem tőle
- Hmm valami nagyot…mondjuk azt- mutatott a legnagyobb fára, ami 3 méter magas volt.
- Minek akkora? Elég egy két méteres is, nem?
- Hát nem, mert ez a sok dísz túl sok egy 2 méteres fára, viszont egy 3méteresre már felfér.
- Igaz- kerestünk egy eladót, aki hozott ki a raktárból egy becsomagolt fát, megköszöntük, majd pénztárhoz mentünk. Csak akkor döbbentem rá hogy mennyi mindet vettünk, hogy alig fért fel a futószalagra. A bevásárló kocsit alig bírtuk eltolni a pénztártól, kint kb. 20 zacskóba pakoltunk bele, a fát pedig a hátsó ülésre raktuk.
- Még jó hogy nagy kocsival jöttünk- szálltam be a kocsiba. Hazaérve 3x kellett fordulni a csomagokkal, még éltembe ennyit nem vásároltam. Az összes szatyrot és a fát elraktuk a garázsba. Fáradtan dőltem le a kanapéra.
- Ahh fáj a lábam- nyomkodtam meg a talpamat.
- Várj csak...- Sebi leült mellém, majd szembe fordított vele, a lábamat pedig rárakta a combjára és masszírozni kezdte a talpamat.
- Oh...ez de jó- dőltem hanyatt. – Hol tanultál meg ennyire jól masszírozni?
- Annyit mondok hogy: Tommi.
- Ja tényleg…- majd élveztem tovább a masszást. –Veled megütöttem a főnyereményt, ugye tudsz róla?- néztem fel. Sebi csak mosolygott rám. Annyira jól csinálta hogy majdnem elaludtam. Amikor már nem fájt annyira, neki álltam vacsorát készíteni. Most nem akartam bonyolult kaját csinálni, időm se erőm nem volt hozzá, így meleg szendvicset vacsoráztunk. Nem mintha rossz lenne, sőt nagyon is finom volt, olyannyira hogy Sebi még repetát is kért.
- Nem sok ez estére?- kérdeztem tőle a pultnak támaszkodva.
- Áhh dehogy..
- Csak Tommi meg ne tudja
- Nem fogja. – ameddig a szendvicsét ette addig én lefürödtem. Álmos nem voltam, csak fárad, így lementem a nappaliba tv-zni. Az összes adót végig kapcsolgattam, de nem találtam semmi értelmeset, így visszamentem a szobába. Sebi már az igazak álmát aludta, így én is csatlakoztam hozzá.
2011. április 30., szombat
2011. április 27., szerda
50. rész
Meghoztam a frisst!! Sokat nem fűzök hozzá :DD csak annyit hogy a komi határ 4, jaa és még annyit hogy már nem sok rész van a töriből :),na Enjoy it! ;)
Reggel vagy is inkább olyan 12 fele ébredtem fel. Egy cetli volt az ágyra téve. „Elmentem futni Tommival, Dóri majd jön érted és elmentek valahova, puszi Seb” Ahogy felkeltem az ágyból csöngettek. Magamra kaptam egy fürdő köpenyt és ajtót nyitottam. Dóri olyan gyorsasággal viharzott be hogy kis híján fellökött.
- Még mindig pizsamában vagy, gyerünk öltözz!!- parancsolt rám.
- Ajj mi ez a nagy sietség, már megint hova készülünk?- ásítottam a képébe.
- Megyünk fodrászhoz, meg sminkeshez. – ameddig hozzám dumált addig öntöttem le magamnak egy almás fahéjas teát.
- De még csak dél múlott, hova sietünk- ültem le a kanapéra a kezemben lévő teával együtt.
- Mert mondjuk 5 kor már megyünk- ült le mellém. Amint ezt meghallottam köhögni kezdtem,mert sikeresen félre nyeltem a teámat.
- 5 kor?? Nem úgy volt hogy fél 7 kor??
- Nem, mert akkor nem érnénk oda, mert 9 kor kezdődik.
- Ohhh – leraktam teámat az előttem lévő üvegasztalra, és gyorsan felsiettem az emeletre. Felvettem egy farmert hozzá pedig egy vastag pulcsit. A földszinten felhúztam a csizmámat, a kabátomat, fejembe húztam a sapkát és mielőtt kiléptem volna még egy sálat is feldobtam. Taxival mentünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ott 3 órát töltöttünk el. Én egy szép félig feltűzött kontyot kaptam. Dórinak pedig teljes kontyot kapott. Dóri kérte hogy fújják le a kontyát csillagos sprével, mellette ültem de én többet kaptam belőle mint ő maga. 4- re haza értünk, Sebi épp az öltönyét rakta bele egy ruhazacskóba. Én is felmentem, beleraktam a ruhámat és a cipőmet. Épp az égszereim között válogattam, amikor Sebi elém tolt egy dobozt.
- Ez mi?
- A tiéd. Nyisd ki!- mondta mosolyogva. Elvettem tőle és amikor kinyitottam megszólalni se tudtam. Egy gyönyörű nyaklánc és egy fülbevaló volt a dobozba.
- Oh Sebi ez nagyon drága lehetett, én..énn ezt nem..- ekkor leintett.
- De-de ez a tiéd, és szeretném ha ezt viselnéd a Gálán.
- Oh Sebi nagyon köszönöm- mondtam majd megöleltem, néhány könnycsepp végig folyt az arcomon.
- Naa ne sírj, még elkenődik a szép sminked- simogatta mag az arcomat. Fél 5 kor elindultunk otthonról. Egy kis késéssel, de odaértünk. A gépen már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. Leültem Niky mellé, és bekötöttem magamat.
- Most már tudom mit veszek nektek karácsonyra, egy csörgőórát. – a többiek hangos kuncogásba kezdtek. Ezzel arra akart célozni hogy elkéstünk. Látszott Sebin hogy izgul, de mondjuk nem is csodálom, hisz ma kapja meg a vb kupáját. Kicsatoltam magamat és odaültem mellé.
- Izgulsz?
- Ennyire látszik?- erre csak bólogattam.
- Héé Seb dobjál be valami erőset attól mindjárt jobban leszel- mutatott Kimi a kezében lévő vodkás pohárra.
- Kösz nem Kimi, józanul akarok odamenni, és nem szeretnék több 100 ember előtt legurulni a lépcsőről. –vette viccesre a figurát.
- Hát jó te tudod- majd kihúzta a poharából az italát.
- Kimi te sosem javulsz meg!- ingatta a fejét Niky.
- Mert lehet hogy nem is akarok, és te így szeretsz, nem?- küldött felé egy mosolyt. Az út további részét végig beszélgettük, sőt már a szilveszterről is beszélgettünk. Kimi vetette fel azt az ötletet hogy tartjuk nála a bulit. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet. Fél 7 kor landolt a gépünk a Monacói reptéren. Képeken sokat nézegettem Monacót, mindig is nagy vágyam volt egyszer ide eljönni. Egy nagy fekete kocsi várt minket a reptéren. Beszálltunk és a szállodához mentünk. Nem a főbejáraton mentünk be, mert ott rengeteg fotós és rajongó várt minket, hanem hátul mentünk. Ahogy betettük a lábunkat egyből egy csomó ismerőssel találtuk szembe magunkat. Szinte minden lépésnél megálltuk és üdvözöltük az ismerősöket. Felérve a lakosztályba, Sebi elment lefürödni én pedig megigazítottam a sminkemet. Amikor kijött, elővette az öltönyét és felvette. Még sosem láttam öltönyben és el kell hogy mondjam szívdöglesztően nézett ki. Épp a nyakkendőjével bajlódott, szegény sehogy se sikerült szépen megkötnie.
- Várj majd én segítek- majd szépen megkötöttem neki - Többször kéne öltönyt hordanod
- Hát öltönyben egy kicsit nehéz lenne az autómat vezetni!
- Igaz. –mosolyogtam rá. Én is belebújtam az újonnan vásárolt ruhámba. Felvettem hozzá a cipőt és Sebi kapott égszereket. Amikor kijöttem a hálóból Sebi szája tátva marad.
- Tyűűhaa, gyönyörű vagy- majd megfogta a kezemet és körbeforgatott.
- Ugyan- legyintettem. Mielőtt elindultunk volna felvettem egy kabátot, mert azért Dacemberbe itt sincs meleg. 8 kor elindultunk, egy fekete Infiniti FX50S- vel mentünk a helyszínre.(http://autogaleria.hu/autok/infiniti/fx-50-s-concept-car-by-crd-2009/infiniti_fx-50-s-concept-car-by-crd-2009_r4.jpg) Amíg oda nem értünk az ablakon bámultam ki. Hihetetlenül gyönyörű egy város. Ahogy megékeztünk a fotósok egyből kattogtatták a vakuikat, de csak tisztes távolságból. Az út és az ajtó között vörös szőnyeg volt leterítve. Már kicsi korom óta arra vágytam hogy egy ilyen szőnyegen végig menjek, úgy mint a híres sztárok. Amikor beléptem egyből baloldalon a ruhatár volt. Leadtuk a kabátjainkat, és összekulcsolt kézzel mentünk be a hatalmas terembe. Amikor beléptünk Bernie egyből köszöntött is minket.
- Áhh Sebastian, még egyszer had gratuláljak a vb címedhez- fogott vele kezet.
- Köszönöm Bernie.
- Dia te pedig elragadóan szép vagy- majd kezet csókolt.
- Ohh köszönöm- pirultam el a bók hallatán. Majd tovább álltunk, nagy nehezen megkerestük az asztalunkat, ahol már ott ült Mark, Newey, Chris, Tommi, Dóri, Guill, Helmut és Mateschitz. Mindenki egyesével köszöntött minket, majd leültünk a helyünkre. Tökéletesen meg volt terítve. Az evőeszközök haj száll pontosan a tányérok mellett pihentek, a poharak pedig párhuzamosan a tányér fölött helyezkedtek el enyhén bal oldalt. Ezt a tökéletesességet egy gyönyörű szép virágcsokorral koronázták meg. Ahogy elfoglaltuk a helyünket meg is kezdődött a díjátadó. Először a kisebb kategóriákban versenyző pilótáknak adták át a díjakat. Mielőtt még a WRC pilótáinak adták volna át a díjakat, Sebi felállt Chrissel együtt és elindultak. A színpad mellett lévő ajtón mentek be. Amikor a WRC pilótái is megkapták a díjaikat következett a F1. Hirtelen besötétedett a terem és elkezdték levetíteni a kisfilmet. Ebbe a kisfilmbe volt minden. Öröm, bánat, de legtöbbször inkább öröm. Voltak nagy ütközések, csúnya balesetek és szép győzelmek és előzések. Voltak benne vicces és megható pillanatok is. És persze a híres sztárokat se hagyhatom ki, akik ellátogattak néhány futamra. De mind közül az utolsó néhány perc tetszett, amikor Sebi csillogó szemekkel kiszáll a kocsiból, amikor mindenkit végig ölelget, amikor a könnyeivel küszködik a dobogón, amikor mosolyog, nevet, amikor a fülére mondják, hogy világbajnok. Az utolsó képkocka pedig egy csapat képpel zárul ahol én is rajta vagyok. Ahogy elsötétült a vászon egyből felgyúltak újra a fények. A tőlünk nem messze levő asztalnál Heike a könnyeivel küszködött. Látszott, hogy mennyire büszke a fiára és hogy mennyire szereti. Először a 3. és a 2. helyezettet szólították a színpadra. Mark és Alonso megkapta a díját, majd következett Sebi és Chris. A bejövetelük látványosra sikeredet, mert ugyan is egy vízfüggönyön jöttek át. Az esernyőt átadták, majd a díjat tartó lányok a hátuk mögé álltak. Először Chris kapta meg a csapat trófeát, majd Sebi. Amikor a kezébe vette néhány pillanatig csak nézegette majd a magasba emelet. Én és a körülöttem lévők is állva tapsoltak. Végül a többi pilóta is felment a színpadra a csoportkép erejéig. Ameddig Sebi fogadta a gratulációkat addig én megkerestem Sebi szüleit. Sikeresen meg is találtam őket. Nem sokkal később Sebi is megjelent. Heike és Norbert is megölelgették, míg én egy csókkal gratuláltam neki. Lassan mindenki visszaült az asztalához és kezdetét vette a vacsora. A pincérek tálalták fel a drágábbnál drágább étkeket. A poharakban pedig minőségi pezsgőket, borokat töltöttek. Igazán fejedelmi vacsorát fogyasztottunk el. Kb. éjfélkor lett vége az „ünnepségnek”. Lassan megindultak a kijárat fele a vendégek, de mi még vártunk egy kicsit. A legvégére már csak szinte mi maradtunk. Egy kicsit még beszélgettünk majd mi is távoztunk. 1 óra volt mire már visszakeveredtünk a hotelbe. A liftben már levettem a cipőmet és mezítláb vonultam végig a folyóson egészen be a szobánkba. A cipőt levágtam a kanapé mellé, majd leültem rá.
- Pff micsoda este volt- nyújtottam ki fáradt végtagjaimat. Sebi szinte megbabonázva nézte a kezében tartott kupáját.
- Halihóó Föld hívja Sebastiant!- lengettem meg a szeme előtt a kezemet.
- Na itt vagyok- pillantott végre rám.
- Azt látom
- Bocs, csak még mindig nem hiszem el- terült most már ő is el a kanapén.
- Pedig jobb ha elhiszed én Bajnokom- dőltem oda a mellkasára. Néhány percet csendben töltöttünk, majd megtörtem a csendet.
- Te, ha már egyszer úgy is itt Monacóban vagyunk egy ilyen gyönyörű lakosztályban, mi lenne ha „felavatnánk” az ágyat?- kacérkodtam közben pedig kis köröket rajzoltam a mellkasára. A mondatom hallatán egy kaján vigyor ült ki az arcára
- Hmm jó ötlet- majd belecsókolt a nyakamba. Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól, felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig. Óvatosan lefektetett az ágyra, de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból. Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek vágytól izzottak Csókolgatott, simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam. Gyorsan mozgott bennem, majd jött a mindent elsöprő gyönyör. Pihegve gördült le rólam. Hozzábújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt, így aludtunk el.
Reggel vagy is inkább olyan 12 fele ébredtem fel. Egy cetli volt az ágyra téve. „Elmentem futni Tommival, Dóri majd jön érted és elmentek valahova, puszi Seb” Ahogy felkeltem az ágyból csöngettek. Magamra kaptam egy fürdő köpenyt és ajtót nyitottam. Dóri olyan gyorsasággal viharzott be hogy kis híján fellökött.
- Még mindig pizsamában vagy, gyerünk öltözz!!- parancsolt rám.
- Ajj mi ez a nagy sietség, már megint hova készülünk?- ásítottam a képébe.
- Megyünk fodrászhoz, meg sminkeshez. – ameddig hozzám dumált addig öntöttem le magamnak egy almás fahéjas teát.
- De még csak dél múlott, hova sietünk- ültem le a kanapéra a kezemben lévő teával együtt.
- Mert mondjuk 5 kor már megyünk- ült le mellém. Amint ezt meghallottam köhögni kezdtem,mert sikeresen félre nyeltem a teámat.
- 5 kor?? Nem úgy volt hogy fél 7 kor??
- Nem, mert akkor nem érnénk oda, mert 9 kor kezdődik.
- Ohhh – leraktam teámat az előttem lévő üvegasztalra, és gyorsan felsiettem az emeletre. Felvettem egy farmert hozzá pedig egy vastag pulcsit. A földszinten felhúztam a csizmámat, a kabátomat, fejembe húztam a sapkát és mielőtt kiléptem volna még egy sálat is feldobtam. Taxival mentünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ott 3 órát töltöttünk el. Én egy szép félig feltűzött kontyot kaptam. Dórinak pedig teljes kontyot kapott. Dóri kérte hogy fújják le a kontyát csillagos sprével, mellette ültem de én többet kaptam belőle mint ő maga. 4- re haza értünk, Sebi épp az öltönyét rakta bele egy ruhazacskóba. Én is felmentem, beleraktam a ruhámat és a cipőmet. Épp az égszereim között válogattam, amikor Sebi elém tolt egy dobozt.
- Ez mi?
- A tiéd. Nyisd ki!- mondta mosolyogva. Elvettem tőle és amikor kinyitottam megszólalni se tudtam. Egy gyönyörű nyaklánc és egy fülbevaló volt a dobozba.
- Oh Sebi ez nagyon drága lehetett, én..énn ezt nem..- ekkor leintett.
- De-de ez a tiéd, és szeretném ha ezt viselnéd a Gálán.
- Oh Sebi nagyon köszönöm- mondtam majd megöleltem, néhány könnycsepp végig folyt az arcomon.
- Naa ne sírj, még elkenődik a szép sminked- simogatta mag az arcomat. Fél 5 kor elindultunk otthonról. Egy kis késéssel, de odaértünk. A gépen már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. Leültem Niky mellé, és bekötöttem magamat.
- Most már tudom mit veszek nektek karácsonyra, egy csörgőórát. – a többiek hangos kuncogásba kezdtek. Ezzel arra akart célozni hogy elkéstünk. Látszott Sebin hogy izgul, de mondjuk nem is csodálom, hisz ma kapja meg a vb kupáját. Kicsatoltam magamat és odaültem mellé.
- Izgulsz?
- Ennyire látszik?- erre csak bólogattam.
- Héé Seb dobjál be valami erőset attól mindjárt jobban leszel- mutatott Kimi a kezében lévő vodkás pohárra.
- Kösz nem Kimi, józanul akarok odamenni, és nem szeretnék több 100 ember előtt legurulni a lépcsőről. –vette viccesre a figurát.
- Hát jó te tudod- majd kihúzta a poharából az italát.
- Kimi te sosem javulsz meg!- ingatta a fejét Niky.
- Mert lehet hogy nem is akarok, és te így szeretsz, nem?- küldött felé egy mosolyt. Az út további részét végig beszélgettük, sőt már a szilveszterről is beszélgettünk. Kimi vetette fel azt az ötletet hogy tartjuk nála a bulit. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet. Fél 7 kor landolt a gépünk a Monacói reptéren. Képeken sokat nézegettem Monacót, mindig is nagy vágyam volt egyszer ide eljönni. Egy nagy fekete kocsi várt minket a reptéren. Beszálltunk és a szállodához mentünk. Nem a főbejáraton mentünk be, mert ott rengeteg fotós és rajongó várt minket, hanem hátul mentünk. Ahogy betettük a lábunkat egyből egy csomó ismerőssel találtuk szembe magunkat. Szinte minden lépésnél megálltuk és üdvözöltük az ismerősöket. Felérve a lakosztályba, Sebi elment lefürödni én pedig megigazítottam a sminkemet. Amikor kijött, elővette az öltönyét és felvette. Még sosem láttam öltönyben és el kell hogy mondjam szívdöglesztően nézett ki. Épp a nyakkendőjével bajlódott, szegény sehogy se sikerült szépen megkötnie.
- Várj majd én segítek- majd szépen megkötöttem neki - Többször kéne öltönyt hordanod
- Hát öltönyben egy kicsit nehéz lenne az autómat vezetni!
- Igaz. –mosolyogtam rá. Én is belebújtam az újonnan vásárolt ruhámba. Felvettem hozzá a cipőt és Sebi kapott égszereket. Amikor kijöttem a hálóból Sebi szája tátva marad.
- Tyűűhaa, gyönyörű vagy- majd megfogta a kezemet és körbeforgatott.
- Ugyan- legyintettem. Mielőtt elindultunk volna felvettem egy kabátot, mert azért Dacemberbe itt sincs meleg. 8 kor elindultunk, egy fekete Infiniti FX50S- vel mentünk a helyszínre.(http://autogaleria.hu/autok/infiniti/fx-50-s-concept-car-by-crd-2009/infiniti_fx-50-s-concept-car-by-crd-2009_r4.jpg) Amíg oda nem értünk az ablakon bámultam ki. Hihetetlenül gyönyörű egy város. Ahogy megékeztünk a fotósok egyből kattogtatták a vakuikat, de csak tisztes távolságból. Az út és az ajtó között vörös szőnyeg volt leterítve. Már kicsi korom óta arra vágytam hogy egy ilyen szőnyegen végig menjek, úgy mint a híres sztárok. Amikor beléptem egyből baloldalon a ruhatár volt. Leadtuk a kabátjainkat, és összekulcsolt kézzel mentünk be a hatalmas terembe. Amikor beléptünk Bernie egyből köszöntött is minket.
- Áhh Sebastian, még egyszer had gratuláljak a vb címedhez- fogott vele kezet.
- Köszönöm Bernie.
- Dia te pedig elragadóan szép vagy- majd kezet csókolt.
- Ohh köszönöm- pirultam el a bók hallatán. Majd tovább álltunk, nagy nehezen megkerestük az asztalunkat, ahol már ott ült Mark, Newey, Chris, Tommi, Dóri, Guill, Helmut és Mateschitz. Mindenki egyesével köszöntött minket, majd leültünk a helyünkre. Tökéletesen meg volt terítve. Az evőeszközök haj száll pontosan a tányérok mellett pihentek, a poharak pedig párhuzamosan a tányér fölött helyezkedtek el enyhén bal oldalt. Ezt a tökéletesességet egy gyönyörű szép virágcsokorral koronázták meg. Ahogy elfoglaltuk a helyünket meg is kezdődött a díjátadó. Először a kisebb kategóriákban versenyző pilótáknak adták át a díjakat. Mielőtt még a WRC pilótáinak adták volna át a díjakat, Sebi felállt Chrissel együtt és elindultak. A színpad mellett lévő ajtón mentek be. Amikor a WRC pilótái is megkapták a díjaikat következett a F1. Hirtelen besötétedett a terem és elkezdték levetíteni a kisfilmet. Ebbe a kisfilmbe volt minden. Öröm, bánat, de legtöbbször inkább öröm. Voltak nagy ütközések, csúnya balesetek és szép győzelmek és előzések. Voltak benne vicces és megható pillanatok is. És persze a híres sztárokat se hagyhatom ki, akik ellátogattak néhány futamra. De mind közül az utolsó néhány perc tetszett, amikor Sebi csillogó szemekkel kiszáll a kocsiból, amikor mindenkit végig ölelget, amikor a könnyeivel küszködik a dobogón, amikor mosolyog, nevet, amikor a fülére mondják, hogy világbajnok. Az utolsó képkocka pedig egy csapat képpel zárul ahol én is rajta vagyok. Ahogy elsötétült a vászon egyből felgyúltak újra a fények. A tőlünk nem messze levő asztalnál Heike a könnyeivel küszködött. Látszott, hogy mennyire büszke a fiára és hogy mennyire szereti. Először a 3. és a 2. helyezettet szólították a színpadra. Mark és Alonso megkapta a díját, majd következett Sebi és Chris. A bejövetelük látványosra sikeredet, mert ugyan is egy vízfüggönyön jöttek át. Az esernyőt átadták, majd a díjat tartó lányok a hátuk mögé álltak. Először Chris kapta meg a csapat trófeát, majd Sebi. Amikor a kezébe vette néhány pillanatig csak nézegette majd a magasba emelet. Én és a körülöttem lévők is állva tapsoltak. Végül a többi pilóta is felment a színpadra a csoportkép erejéig. Ameddig Sebi fogadta a gratulációkat addig én megkerestem Sebi szüleit. Sikeresen meg is találtam őket. Nem sokkal később Sebi is megjelent. Heike és Norbert is megölelgették, míg én egy csókkal gratuláltam neki. Lassan mindenki visszaült az asztalához és kezdetét vette a vacsora. A pincérek tálalták fel a drágábbnál drágább étkeket. A poharakban pedig minőségi pezsgőket, borokat töltöttek. Igazán fejedelmi vacsorát fogyasztottunk el. Kb. éjfélkor lett vége az „ünnepségnek”. Lassan megindultak a kijárat fele a vendégek, de mi még vártunk egy kicsit. A legvégére már csak szinte mi maradtunk. Egy kicsit még beszélgettünk majd mi is távoztunk. 1 óra volt mire már visszakeveredtünk a hotelbe. A liftben már levettem a cipőmet és mezítláb vonultam végig a folyóson egészen be a szobánkba. A cipőt levágtam a kanapé mellé, majd leültem rá.
- Pff micsoda este volt- nyújtottam ki fáradt végtagjaimat. Sebi szinte megbabonázva nézte a kezében tartott kupáját.
- Halihóó Föld hívja Sebastiant!- lengettem meg a szeme előtt a kezemet.
- Na itt vagyok- pillantott végre rám.
- Azt látom
- Bocs, csak még mindig nem hiszem el- terült most már ő is el a kanapén.
- Pedig jobb ha elhiszed én Bajnokom- dőltem oda a mellkasára. Néhány percet csendben töltöttünk, majd megtörtem a csendet.
- Te, ha már egyszer úgy is itt Monacóban vagyunk egy ilyen gyönyörű lakosztályban, mi lenne ha „felavatnánk” az ágyat?- kacérkodtam közben pedig kis köröket rajzoltam a mellkasára. A mondatom hallatán egy kaján vigyor ült ki az arcára
- Hmm jó ötlet- majd belecsókolt a nyakamba. Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól, felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig. Óvatosan lefektetett az ágyra, de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból. Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek vágytól izzottak Csókolgatott, simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam. Gyorsan mozgott bennem, majd jött a mindent elsöprő gyönyör. Pihegve gördült le rólam. Hozzábújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt, így aludtunk el.
2011. április 24., vasárnap
49. rész
Mindenki nagy örömére meghoztam az kövi részt!!! :DDD És nagyon szépen köszönöm a komikat!! :D Ezt a rész drága b.nőimnek ajánlom (Katának,Nikynek,Adrinak,Dórinak..éss + még Zsaninak) ♥ :DD És most már lesz komi határ, de sztem könnyen meg tudjátok "ugorni". Az-az 3 komi és itt az új!!! :DDD Jaa és Kellemes Húsvéti ünnepeket drágaságaim!! :DD Na Enjoy it! :)
Mindketten figyelmesen néztük azt az autót. Amikor kinyílt az ajtaja és kiszálltak belőle az én drága barátnőim nagyon megörültem. A gereblyét eldobva futottam oda hozzájuk.
- Úr isten ez aztán a váratlan meglepetés!- mondtam közbe pedig mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam.
- Na kislány kapd össze magadat, mert jössz velünk!- mondta Adri
- Hova?
- Az titok!- mondta Kata. –Csak annyit árulunk el hogy ahova megyünk ott meleg lesz, szóval olyan ruhákat hozzál.
- Szóval akkor repülővel megyünk! –állapítottam meg.
- Igen azzal- mondta Niky.
- Jó rendben, csak akkor haza is kéne ugranom.
- Persze, na gyere!- mondta Dóri.
- Várjatok előbb had búcsúzzam el tőlük- bementem és elköszöntem Norberttől és Heikétől is, bár Fabitól nem tudtam, mert suliban volt. A bőröndömet magam után húzva, hagytam el a házat. A csomagomat beraktuk hátra, majd elkocsikáztunk. Amikor odaértünk, csak akkor döbbentem rá hogy milyen régen nem voltam már itthon. A kulcsot kikerestem a kis táskámból, amikor beléptem egyből kikapcsoltam a riasztót, a kulcsot ledobva, a cipőmet lerúgva, dobtam le magamat a kényelmes kanapéra.
- Ohh na végre otthon édes otthon- terültem el.
- Sokáig nem élvezheted, mert este fele el kell indulnunk- mondta a csomagomat magával húzva Niky.
- Na de mégis nem árulnátok el hogy hova megyünk? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem!!- mondta Kata.
- Ajj az így nem ér- vágtam be a durcit- Legalább azt mondjátok meg hogy messze megyünk vagy hogy egyáltalán kivel megyünk és hány napra?
- Na jó annyit elárulok- mondta Kata, majd leült mellém- Kimi gépével megyünk, és az út olyan 5 órás lesz., és csak mi csajok megyünk, 4 napra!
- Hát sokat nem tudtam meg- húztam el a számat, ekkor egy díszpárna repült felém. Egyenesen az arcomba- Héééé!!!- kiáltottam és szúrósan néztem a párna dobójára aki Adri volt.
- Ne kérdezősködj annyit inkább készülődj, rakd össze a fontos cuccaidat- parancsolt rám Adri.
- Igen is anyuci!!- mosolyogva futottam fel az emeletre. Én szinte az egész szekrényemet el akartam vinni, de Niky segített kiválasztani a megfelelő ruhákat, így csak a fél szekrényemet vittem el. A repülőtérre menet küldtem egy sms-t Sebinek.
„Szia szívem, csak azért írok mert a csajokkal „kiruccanunk” valahova. Nem mondták meg nekem, hogy hova megyünk. 4napig leszek távol, ha visszaértünk, akkor, majd felhívlak” –szinte egyből jött a válasz.
„ Igen tudom, a lányok beavattak hogy „elrabolnak” egy kis időre, jó utazást drágám és vigyázz magadra” :)
- Húú de jó hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy hova megyünk, csak én nem- csattantam fel a kocsiban! A lányok csak összenéztek, de nem szóltak semmit. Amikor odaértünk a reptérre, nem a szokásos helyre mentünk be, hanem egy külön a magángépeknek fenntartott részhez mentünk. Megkerestük az „Iceman” feliratú gépet, a pilóták már ott vártak minket menetre készen. Beültem az egyik kényelmes fotelbe, majd becsatoltam magamat. Amikor a gép már egyenesen ment, kikapcsoltam az övet és megcéloztam a mini italbárt. Töltöttem mindenkinek egy pohár pezsgőt.
- Ha már egyszer kiruccanunk valahova, akkor ünnepeljük, meg hogy 4 teljes napot fogunk eltölteni a fiuk nélkül!- emelte poharam a magasba. Miután megittunk az italunkat elkezdtünk beszélgetni. Az egész utat végig fecsegtük, csak szegény pilótákat sajnáltam, hogy el kell nekik viselni ahogyan viháncolunk meg röhögcsélünk. Amikor bemondták, hogy nemsokára leszállunk izgatott lettem, végre megtudom, hogy hova hoztak engem. Ahogy a gép landolt, én voltam az elő aki az ajtón kimentem, bár elég meleg volt, de fogalmam se volt hogy hol vagyok, szinte futva mentem be a váróba, megnézni hogy hol vagyok. Az egyik táblán megpillantottam a város (ország) nevét: Kanári- szigetek, Santa Cruz de Tenerife. A szám tátva marad és a kis táskámat a földre ejtettem. Nem érdekelt hogy hányan néztek de ott helyben elkezdtem ugrándozni, majd a lányok nyakába vetettem magam.
- Úr isten, úr isten, úr isten!!!!
- Én mondtam hogy ez lesz a reakciója- mondta Kata Adrinak. A csomagjainkat utánunk húzva indultunk meg kifelé, ott leintettünk egy taxit ami a szállásunkhoz vitt. Egy hatalmas szálloda előtt álltunk meg. A lányok a recepción elkérték a kulcsokat. Egy lakosztályban voltunk mind. 3 hatalmas szobája volt, plusz egy nappalival. A szoba minden jóval fel volt szerleve. Masszázskád, mini bár, LCD Tv. A kilátás pedig egyszerűen gyönyörű volt. Az erkély pont a medencére nézett és a távolba a tenger partot is lehetett látni. Gyorsan átöltöztünk, felvettük a fürdőruhánkat és belevetettük magunkat medencébe. Miután meguntuk lementünk a partra is. Ezt a 4 napot rendesen kihasználtunk, szinte minden nap a tenger parton voltunk, elmentünk búvárkodni, a közeli aquaparkba, óriási csúszdákon csúsztunk le, kényeztettük magunkat, masszázs, manikűr, pedikűr. Az utolsó este pedig egy jót buliztunk, a közeli clubban, ami a tenger parttól néhány méterre volt. Fantasztikusan éreztem magamat ez alatt a 4 nap alatt. Haza fele utat végig aludtuk, mert ebbe 4 napba nem sokat aludtunk, mert míg napközben valami jót csináltunk az estét végig beszélgettük. Rossz volt újra visszatérni a napfényes és meleg Kanári-szigetekről a hideg Németországba. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg. Muszáj volt felhúznom a kesztyűt és a sapkát különben lefagytam volna. A reptéren elköszöntem a lányoktól kivétel Dóritól, mert ő jött velem. Útközben néztem meg a telefonomat, mert abba a 4napba nem volt rá időm. Volt rajta vagy 20 nem fogadott hívás anyától és Sebitől, és 1 sms.
„ Szia kicsim, én már itthon vagyok, majd írj vissza mikor érkezel” –olvastam el az sms-t. Gyorsan írtam neki egyet.
„ Már Németországban vagyok, éppen haza tartok a kocsiban Dórival együtt” :)
„Szuper!!!, Már nagyon várlak!!! :)" – Dóri az utca elején kiszállt a kocsiból, ugyan is Tommi itt lakik, mi pedig az utca végén laktunk. A ház elé értem, kifizettem a taxit. Bementem a kapunk, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Halihóóó, megjöttem!!!- kiabáltam be. Levetkőztem, majd a bőröndömet a lépcsőhöz vittem. A nappaliban nem volt senki, így benéztem a konyhában. Sebi a konyhapulton ült és a forró teáját szürcsölgette. Amint meglátott egyből leugrott és szorosan megölelt, majd megcsókolt.
- Ez de hiányzott nekem!- mondta, majd újra megcsókolt.
- Csak ez? –húztam fel a szemöldököm
- Dehogyis!! Te magad!!No meg persze más is- kaján vigyorra húzta a száját, majd hirtelen a karjaiba kapott, és a háló felé vettük az irányt. Mondanom se kell hogy egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Így több mint 2hét után már nagyon hiányzott. Reggel arra ébredtem hogy havazik, kibújtam a takaró alól, majd az ablakhoz siettem.
- Esik a hóóó!!!- mondtam vigyorogva. Sebi nyöszörögve átfordult a másik oldalára.
- Jajj ne legyél ilyen lusta!- piszkáltam meg.
- Szívem te nem vagy álmos? Nem fáradtál el az éjjel? – kérdezte komásan.
- Nem ,sőt tele vagyok energiával!- mondtam mosolyogva.
- Az jó, mert én nem- majd a takaróját a fejére húzta.
- Ejj hát, még hogy a F1 világbajnoka, inkább a lustaság világbajnoka- mondtam a fürdő ajtóban. Erre felkapta a fejét.
- Mit mondtál??
- Hallottad,nem?
- Szívd vissza!
- Neem!
- Ki húzod a gyufát!
- Már kihúztam..!
- Ezért büntetés jár!!- majd lerúgta magáról a takarót és futni kezdett utánam egy szál semmiben. Ahogy csak tudtam szedtem a lábamat a lépcsőn az utolsó 3 fokról már úgy ugrottam le. A kanapé körül kergetett, csak hogy gyorsan irányt változtatott és elkapott.
- Megvagy!!!!!
- Ne kegyelmezz!!!
- Most megkapod a magadét- majd beleharapott a nyakamba, amire felsikítottam. És ekkor nyílit a bejárati ajtó, Heike és Norbert lépkedett be rajta, de sokáig nem jutottak, mert megtoppantak. Heike kezéből kiesetek a szatyrok. Csak akkor eszméltünk rá, hogy én egy rövid enyhén átlátszó hálóruhában állok, Sebi pedig pucéran. Sebi egyből a legnemesebbik része felé kapott, hogy elrakatja valahogy. Én pedig gyorsan beslisszoltam a lenti fürdőbe. Egy fürdőköpenyt fettem fel. Belenéztem és olyan voltam mint egy rák.. Szégyelltem is magamat, vajon miket gondolhatnak hogy mi miket csináltunk? Amikor összeszedtem magamat, kimentem és konyhába mentem ahol Sebi szülei éppen pakoltak ki. Nem mertem a szemükbe nézni, ekkor Sebi jelent, meg most már felöltözve.
- Legközelebb jelentsétek be ha jöttök- kinyitotta a hűtött és öntött magának alma levet. –Nem szeretnék még egy ilyet- majd kiitta a pohár tartalmát.
- Jajj kisfiam láttam már ilyet- tette csípőre a kezét.
- Na jó én megyek- majd a nappaliba mentem, csak hogy mivel semmi nem választotta el a nappalit a konyhától a beszélgetés további részét is hallottam. Ez a hét szerencsére nyugisan telt el. De viszont jövő héten Sebinek Heppenheimbe volt jelenése. Oda nem kísértem el, de viszont a Race of Champions-ra igen. Utána megint egy hét szabad volt a számára. Majd következett megint egy zsúfolt hét. A hét elején jelenése volt Hamburgba utána az autósport gálán. Nagy mosollyal tért haza, kezében egy díjjal. Belerakta a vitrinbe a többi közé. Csütörtökön a Dórival és Nikyvel elmentünk az FIA Gálaára ruhát venni magunknak. A legnagyobb bevásárlóközpontot céloztuk meg. Ahogy beértünk, egyből a legelső ruha boltba bementünk. Sokáig nem voltunk bent, mert nem találtunk meg a megfelelő ruhát, így tovább mentünk. Végül rábukkantunk a megfelelő boltra, ahol csak estélyi ruhák voltak. Egyből megtaláltam magnak a megfelelő ruhát. Egy bolttal arrébb pedig egy hozzá illő cipőt. Amikor haza értem este fele, már úgy estem be az ajtón. A táskákat ledobálva a kanapén terültem el.
- Na mi van elfáradtál?- jött le Sebi a lépcsőn nagy vigyorral.
- Az nem kifejezés- tornásztam magamat ülőhelyzetbe.
- Na mit vettél?- nézett bele a szatyorba.
- Héé nem nézheted meg, majd holnap úgy is meglátod- vettem ki a dobozt a kezéből. Felmentem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam ágyba és egyből elaludtam.
Mindketten figyelmesen néztük azt az autót. Amikor kinyílt az ajtaja és kiszálltak belőle az én drága barátnőim nagyon megörültem. A gereblyét eldobva futottam oda hozzájuk.
- Úr isten ez aztán a váratlan meglepetés!- mondtam közbe pedig mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam.
- Na kislány kapd össze magadat, mert jössz velünk!- mondta Adri
- Hova?
- Az titok!- mondta Kata. –Csak annyit árulunk el hogy ahova megyünk ott meleg lesz, szóval olyan ruhákat hozzál.
- Szóval akkor repülővel megyünk! –állapítottam meg.
- Igen azzal- mondta Niky.
- Jó rendben, csak akkor haza is kéne ugranom.
- Persze, na gyere!- mondta Dóri.
- Várjatok előbb had búcsúzzam el tőlük- bementem és elköszöntem Norberttől és Heikétől is, bár Fabitól nem tudtam, mert suliban volt. A bőröndömet magam után húzva, hagytam el a házat. A csomagomat beraktuk hátra, majd elkocsikáztunk. Amikor odaértünk, csak akkor döbbentem rá hogy milyen régen nem voltam már itthon. A kulcsot kikerestem a kis táskámból, amikor beléptem egyből kikapcsoltam a riasztót, a kulcsot ledobva, a cipőmet lerúgva, dobtam le magamat a kényelmes kanapéra.
- Ohh na végre otthon édes otthon- terültem el.
- Sokáig nem élvezheted, mert este fele el kell indulnunk- mondta a csomagomat magával húzva Niky.
- Na de mégis nem árulnátok el hogy hova megyünk? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem!!- mondta Kata.
- Ajj az így nem ér- vágtam be a durcit- Legalább azt mondjátok meg hogy messze megyünk vagy hogy egyáltalán kivel megyünk és hány napra?
- Na jó annyit elárulok- mondta Kata, majd leült mellém- Kimi gépével megyünk, és az út olyan 5 órás lesz., és csak mi csajok megyünk, 4 napra!
- Hát sokat nem tudtam meg- húztam el a számat, ekkor egy díszpárna repült felém. Egyenesen az arcomba- Héééé!!!- kiáltottam és szúrósan néztem a párna dobójára aki Adri volt.
- Ne kérdezősködj annyit inkább készülődj, rakd össze a fontos cuccaidat- parancsolt rám Adri.
- Igen is anyuci!!- mosolyogva futottam fel az emeletre. Én szinte az egész szekrényemet el akartam vinni, de Niky segített kiválasztani a megfelelő ruhákat, így csak a fél szekrényemet vittem el. A repülőtérre menet küldtem egy sms-t Sebinek.
„Szia szívem, csak azért írok mert a csajokkal „kiruccanunk” valahova. Nem mondták meg nekem, hogy hova megyünk. 4napig leszek távol, ha visszaértünk, akkor, majd felhívlak” –szinte egyből jött a válasz.
„ Igen tudom, a lányok beavattak hogy „elrabolnak” egy kis időre, jó utazást drágám és vigyázz magadra” :)
- Húú de jó hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy hova megyünk, csak én nem- csattantam fel a kocsiban! A lányok csak összenéztek, de nem szóltak semmit. Amikor odaértünk a reptérre, nem a szokásos helyre mentünk be, hanem egy külön a magángépeknek fenntartott részhez mentünk. Megkerestük az „Iceman” feliratú gépet, a pilóták már ott vártak minket menetre készen. Beültem az egyik kényelmes fotelbe, majd becsatoltam magamat. Amikor a gép már egyenesen ment, kikapcsoltam az övet és megcéloztam a mini italbárt. Töltöttem mindenkinek egy pohár pezsgőt.
- Ha már egyszer kiruccanunk valahova, akkor ünnepeljük, meg hogy 4 teljes napot fogunk eltölteni a fiuk nélkül!- emelte poharam a magasba. Miután megittunk az italunkat elkezdtünk beszélgetni. Az egész utat végig fecsegtük, csak szegény pilótákat sajnáltam, hogy el kell nekik viselni ahogyan viháncolunk meg röhögcsélünk. Amikor bemondták, hogy nemsokára leszállunk izgatott lettem, végre megtudom, hogy hova hoztak engem. Ahogy a gép landolt, én voltam az elő aki az ajtón kimentem, bár elég meleg volt, de fogalmam se volt hogy hol vagyok, szinte futva mentem be a váróba, megnézni hogy hol vagyok. Az egyik táblán megpillantottam a város (ország) nevét: Kanári- szigetek, Santa Cruz de Tenerife. A szám tátva marad és a kis táskámat a földre ejtettem. Nem érdekelt hogy hányan néztek de ott helyben elkezdtem ugrándozni, majd a lányok nyakába vetettem magam.
- Úr isten, úr isten, úr isten!!!!
- Én mondtam hogy ez lesz a reakciója- mondta Kata Adrinak. A csomagjainkat utánunk húzva indultunk meg kifelé, ott leintettünk egy taxit ami a szállásunkhoz vitt. Egy hatalmas szálloda előtt álltunk meg. A lányok a recepción elkérték a kulcsokat. Egy lakosztályban voltunk mind. 3 hatalmas szobája volt, plusz egy nappalival. A szoba minden jóval fel volt szerleve. Masszázskád, mini bár, LCD Tv. A kilátás pedig egyszerűen gyönyörű volt. Az erkély pont a medencére nézett és a távolba a tenger partot is lehetett látni. Gyorsan átöltöztünk, felvettük a fürdőruhánkat és belevetettük magunkat medencébe. Miután meguntuk lementünk a partra is. Ezt a 4 napot rendesen kihasználtunk, szinte minden nap a tenger parton voltunk, elmentünk búvárkodni, a közeli aquaparkba, óriási csúszdákon csúsztunk le, kényeztettük magunkat, masszázs, manikűr, pedikűr. Az utolsó este pedig egy jót buliztunk, a közeli clubban, ami a tenger parttól néhány méterre volt. Fantasztikusan éreztem magamat ez alatt a 4 nap alatt. Haza fele utat végig aludtuk, mert ebbe 4 napba nem sokat aludtunk, mert míg napközben valami jót csináltunk az estét végig beszélgettük. Rossz volt újra visszatérni a napfényes és meleg Kanári-szigetekről a hideg Németországba. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg. Muszáj volt felhúznom a kesztyűt és a sapkát különben lefagytam volna. A reptéren elköszöntem a lányoktól kivétel Dóritól, mert ő jött velem. Útközben néztem meg a telefonomat, mert abba a 4napba nem volt rá időm. Volt rajta vagy 20 nem fogadott hívás anyától és Sebitől, és 1 sms.
„ Szia kicsim, én már itthon vagyok, majd írj vissza mikor érkezel” –olvastam el az sms-t. Gyorsan írtam neki egyet.
„ Már Németországban vagyok, éppen haza tartok a kocsiban Dórival együtt” :)
„Szuper!!!, Már nagyon várlak!!! :)" – Dóri az utca elején kiszállt a kocsiból, ugyan is Tommi itt lakik, mi pedig az utca végén laktunk. A ház elé értem, kifizettem a taxit. Bementem a kapunk, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Halihóóó, megjöttem!!!- kiabáltam be. Levetkőztem, majd a bőröndömet a lépcsőhöz vittem. A nappaliban nem volt senki, így benéztem a konyhában. Sebi a konyhapulton ült és a forró teáját szürcsölgette. Amint meglátott egyből leugrott és szorosan megölelt, majd megcsókolt.
- Ez de hiányzott nekem!- mondta, majd újra megcsókolt.
- Csak ez? –húztam fel a szemöldököm
- Dehogyis!! Te magad!!No meg persze más is- kaján vigyorra húzta a száját, majd hirtelen a karjaiba kapott, és a háló felé vettük az irányt. Mondanom se kell hogy egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Így több mint 2hét után már nagyon hiányzott. Reggel arra ébredtem hogy havazik, kibújtam a takaró alól, majd az ablakhoz siettem.
- Esik a hóóó!!!- mondtam vigyorogva. Sebi nyöszörögve átfordult a másik oldalára.
- Jajj ne legyél ilyen lusta!- piszkáltam meg.
- Szívem te nem vagy álmos? Nem fáradtál el az éjjel? – kérdezte komásan.
- Nem ,sőt tele vagyok energiával!- mondtam mosolyogva.
- Az jó, mert én nem- majd a takaróját a fejére húzta.
- Ejj hát, még hogy a F1 világbajnoka, inkább a lustaság világbajnoka- mondtam a fürdő ajtóban. Erre felkapta a fejét.
- Mit mondtál??
- Hallottad,nem?
- Szívd vissza!
- Neem!
- Ki húzod a gyufát!
- Már kihúztam..!
- Ezért büntetés jár!!- majd lerúgta magáról a takarót és futni kezdett utánam egy szál semmiben. Ahogy csak tudtam szedtem a lábamat a lépcsőn az utolsó 3 fokról már úgy ugrottam le. A kanapé körül kergetett, csak hogy gyorsan irányt változtatott és elkapott.
- Megvagy!!!!!
- Ne kegyelmezz!!!
- Most megkapod a magadét- majd beleharapott a nyakamba, amire felsikítottam. És ekkor nyílit a bejárati ajtó, Heike és Norbert lépkedett be rajta, de sokáig nem jutottak, mert megtoppantak. Heike kezéből kiesetek a szatyrok. Csak akkor eszméltünk rá, hogy én egy rövid enyhén átlátszó hálóruhában állok, Sebi pedig pucéran. Sebi egyből a legnemesebbik része felé kapott, hogy elrakatja valahogy. Én pedig gyorsan beslisszoltam a lenti fürdőbe. Egy fürdőköpenyt fettem fel. Belenéztem és olyan voltam mint egy rák.. Szégyelltem is magamat, vajon miket gondolhatnak hogy mi miket csináltunk? Amikor összeszedtem magamat, kimentem és konyhába mentem ahol Sebi szülei éppen pakoltak ki. Nem mertem a szemükbe nézni, ekkor Sebi jelent, meg most már felöltözve.
- Legközelebb jelentsétek be ha jöttök- kinyitotta a hűtött és öntött magának alma levet. –Nem szeretnék még egy ilyet- majd kiitta a pohár tartalmát.
- Jajj kisfiam láttam már ilyet- tette csípőre a kezét.
- Na jó én megyek- majd a nappaliba mentem, csak hogy mivel semmi nem választotta el a nappalit a konyhától a beszélgetés további részét is hallottam. Ez a hét szerencsére nyugisan telt el. De viszont jövő héten Sebinek Heppenheimbe volt jelenése. Oda nem kísértem el, de viszont a Race of Champions-ra igen. Utána megint egy hét szabad volt a számára. Majd következett megint egy zsúfolt hét. A hét elején jelenése volt Hamburgba utána az autósport gálán. Nagy mosollyal tért haza, kezében egy díjjal. Belerakta a vitrinbe a többi közé. Csütörtökön a Dórival és Nikyvel elmentünk az FIA Gálaára ruhát venni magunknak. A legnagyobb bevásárlóközpontot céloztuk meg. Ahogy beértünk, egyből a legelső ruha boltba bementünk. Sokáig nem voltunk bent, mert nem találtunk meg a megfelelő ruhát, így tovább mentünk. Végül rábukkantunk a megfelelő boltra, ahol csak estélyi ruhák voltak. Egyből megtaláltam magnak a megfelelő ruhát. Egy bolttal arrébb pedig egy hozzá illő cipőt. Amikor haza értem este fele, már úgy estem be az ajtón. A táskákat ledobálva a kanapén terültem el.
- Na mi van elfáradtál?- jött le Sebi a lépcsőn nagy vigyorral.
- Az nem kifejezés- tornásztam magamat ülőhelyzetbe.
- Na mit vettél?- nézett bele a szatyorba.
- Héé nem nézheted meg, majd holnap úgy is meglátod- vettem ki a dobozt a kezéből. Felmentem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam ágyba és egyből elaludtam.
2011. április 22., péntek
48. rész
Először is nagyon-nagyon sajnálom hogy már rég nem volt friss, ezért szégyenlem is magam :$ Csak valahogy nem jött az ihlet, meg amúgy is sok dolgom volt, de mivel most tavaszi szünet van (HURRÁÁÁ!! *-*) még 1 részt tudok nektek hozni a szünetben! :)) Még mindig nincs komi határ, de lehet hogy a kövinél már lesz! :DD Jaa és előre is Boldog Nyuszit!! :DD És sok locsolót ;) (de csak szódás szifonnal)xD Enjoy it! :D
A „kis” csapatunkból már mindenki ott volt, csak mi hiányoztunk. Ahogy megérkeztünk egyből el is indultunk a már kibérelt szórakozóhelyre. Egy hatalmas limuzinnal mentünk a helyszínre. Útközben pedig már egy pezsgőt meg is bontottunk.
- Nos akkor igyunk az újdonsült világbajnokunkra, Sebire- mondtam a félig tele poharat feltartva.
- Sebire- mondták kórusban. Ahogy megékeztünk, egyből fotósok rohantak le minket, így nehéz lesz a bejutás, na de a két hatalmas biztonsági őrrel gyorsan bejutottunk. Bent már nagyban ment a buli. Gyorsan ráhangolódtunk a zenére. A fiúk elmentek italokat hozni, mi pedig kerestünk ülőhelyet. Pont találtunk is egy olyan helyet ahova mind elférünk. A fiúk tálcákkal a kezükben érkeztek meg. Egytől egyik mind alkoholos ital volt. Még Sebi is alkoholosat ivott pedig ő nem nagyon szokott inni ilyet. Nekem egy fincsi eper koktélt hozott. Ahogy elfogyasztottuk az italunkat mindenki felállt és táncparkettre mentünk. Jobbnál jobb zenék mentek. Ma igazából nem az volt a cél hogy beb*szunk és leigyuk magunkat a sárgaföldig, hanem hogy szórakozzunk és táncoljuk. Igaz hogy még két ilyen koktélt leküldtem, de ezektől csak sokkalta felszabadultabban táncoltam. Kb. olyan 4 óra tájba Sebi szólt hogy menjük ki egy kicsit. Kimentünk a hátsó udvarra és leültünk egy padra.
- Nekem nem sokára már el kell mennem…
- Miért? Mikor?
- Mert megyünk Ausztriába, meghívtak az egyik tv show-ba, meg csomó interjút kell adnom meg fótózkodnom, meg tudod ilyenek.
- Hmm, értem, apukád azt mondta hogy menjek hozzátok
- Igen menj csak, és ha én is elszabadulok, akkor majd haza megyek én is.
- És mikor jössz majd?
- Húúh hát nem tudom, mert ezen a héten rengeteg helyen meg kell jelennem, szóval akár lehet egy hét is- nézett rám szomorúan.
- Ajj..mi lesz velem, 1 hétig nem látlak- bújtam oda hozzá. Nem szólt semmit csak átkarolt, és a puszit nyomott a homlokomra. Az utolsó perceket még kihasználtuk, majd Chrissel és a többiekkel leléptek. Visszamentem a buliba és még táncoltunk beszélgettünk és egy kicsit ittunk a maradék emberekkel. A buli vége fele, már látszott mindenkin hogy hulla fárad, így páran már elindultak vissza a hotelba. Én is így döntöttem, csak hogy én nem aludni mentem hanem összepakolni a cuccaimat, mert már nem sokára indul a gépünk. Alig bírtam nyitva tartani a szememet ,így félkomásan belegyűrtem minden cuccomat, most nem volt kedvem összehajtogatni, sajnos ennek az lett a vége hogy nem bírtam össze húzni azt a fránya cipzárt, de valahogy nagy nehezen sikerült. Áldottam az eszem hogy még buli előtt kitettem azt a ruhát amibe utazni fogok. Felvettem a bő szárú gatyát egy kapucnis pólót és egy tornacipőt. Biztos ami biztos alapon egy pulcsit a kezembe fogtam, hát ha hideg lesz Németországba. A hajamat összefogtam lófarokba. Menetre készen álltam, felkaptam a kis táskámat és a bőröndömet magam után húzva elindultam Norbert szobája felé, bekopogtam és máris jöttek ki mindketten. Szegény Fabinak olyan álmos arca volt, biztos aludt és fel kellet kelnie. Mielőtt elhagytuk volna a hotelt, küldtem egy üzenetet anyának, hogy elmegyek Németországba Norbert-ékkel. Fogtunk egy taxit, majd a repülőtérre vitettük magunkat. A kocsiban Fabi az ölembe hajtotta a fejét és már majdnem elaludt. Amikor megérkeztünk még volt fél óránk a beszállásig, így elmentem venni magamnak, egy kávét és 2 szendvicset az útra. Beszállás előtt még megettem az egyik szendvicset és a kávét, de mit ne mondjak nem hogy felébredtem volna a kávétól inkább álmosabb lettem. Beszálltunk a gépbe, elfoglaltuk a helyünket. Fabi ahogy beült, már egyből el is aludt. Egy pokrócot kértem az egyik
stewardess-től aki készségesen hozott is egyet, betakartam vele Fabit. Első osztályon utaztunk így elég sok mindet kérhettünk. Hátradőltem a székemben, a fülbe raktam a fülest, benyomtam az első számot és szinte egyből el is aludtam. Így nem sok értelem volt a zenehallgatásnak. Arra ébredtem fel hogy az egyik stewardess a vállamat böködi.
- Kisasszony, mindjárt megkezdjük a leszállást!- mondtam kedvesen, majd elment. Körbenéztem és láttam, hogy Fabi és Norbert még mindig alszik, így felkeltettem őket. Mire összeszedték magukat már landolt is a gép. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg levegő. Hát igen Németországba, Novemberbe már nincs jó idő. Felvettem a pulcsit, még jó hogy gondoltam rá, bár így is fáztam, de azért így kibírható volt. Már délután 1 volt, így elég sokan voltak a váróba. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit. Amikor megérkeztünk Heike nagy mosollyal az arcán várt miket. Már nyoma sem volt annak hogy, mennyire nem „kedvelt” anno.
- Jaj sziasztok drágaságaim, gyertek főztem finom krumpli főzeléket- terelt minket beljebb. A csomagomat leraktam az előtérbe.
- Anya és nem vagyok éhes inkább felmegyek lefekszek- szólt Fabi, majd megindult a lépcsőn felfelé.
- Kisfiam azért egyél valamit- nézett rá Heike.
- Nem kell, majd később eszek- végül eltűnt a szobájába.
- Na akkor csak hárman eszünk!- ment be a konyhába és már szedte elő a tányérokat, közben Norbert már leült az asztalfőhöz.
- Heike, nem baj ha én sem eszek, nem vagyok éhes, mert a gépen megettem két nagy szendvicset.
- Ezek a mai fiatalok csak szendvicseken tudnak élni?- rosszallóan megrázta a fejét és csak 2 tányért szedett ki.
- Ígérem később eszek, mert nem hagyhatom ki a legfinomabb főzeléket. –mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozta. Felhúztam a nagy bőröndömet az emeletre és elfoglaltam Sebi régi szobáját. Nagyon aranyos és hangulatos szoba volt. Ahogy ledobtam magam az ágyra, úgy ahogy voltam elaludtam. Amikor megébredtem kint már korom sötét volt. Felnéztem az órára ami hajnali 3-at mutatott. Több mint 12 órát aludtam, így frissen ébredtem meg. Halkan lecsoszogtam a konyhába egy pohár vízért, mert az éjszaka folyamán teljesen kiszárad a szám. Egy nagy pohár víz társaságában mentem ki a hátsó udvarra, majd leültem az egyik fotelbe a lábamat felhúztam és néztem a csillagos eget. Teljesen elkápráztatott a gyönyörű égbolt. Milliónyi fényes csillag ragyogott az égen. Sőt még hullócsillagot is láttam. Természeten kívántam is. Annyira elméláztam hogy amikor valaki megérintette a vállamat a pohár kiesett le a földre. A pohár kicsi darabokra tört széjjel.
- Jaj bocsánat nem akartalak megijeszteni, csak láttam kint ülsz, és megkérdezem hogy minden rendben van-e? –mondta Heike.
- Ohh Heike a szívbajt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz, mert a szívem vad tempóban dobogott- és igen minden rendben csak nem tudok aludni- mondtam közben helyet foglalt a mellettem levő fotelba. Ekkor beállt a csönd köztünk és csak az eget és a tájat néztük. Valahogy éreztem, hogy mondani vagy kérdezni szeretne valamit látszott rajta.
- Mond csak, látszik, hogy valamit kérdezni szeretnél.
- Te belém látsz- ekkor elnézett oldalra, majd felém fordult és elkezdte – Hmm most így belegondolva ebbe hogy az én kisfiam világbajnok lett, emlékszem még kb. 4 éves se lehetett de ő elhatározta hogy autóversenyző lesz, később pedig már azt mondogatta hogy ő egyszer világbajnok lesz, és igen sikerült is neki, az apja persze mindenben támogatta,de én nagyon féltettem és még most is féltem, de hát az anyák már csak féltik a gyerekeit. Nagyon sokszor voltak hullám völgyei és hegyei is, és én mindig mellette álltam, de most már rajtad a sor, hogy mellette állt, hogy támogasd. Ő téged nagyon- nagyon szeret, már messziről látszik hogy mennyire boldog. Még senkit ennyire nem szeretett mint téged, még Hanna-t se, pedig ő volt az „első nagy szerelme”, de az a kis szuka átgyalogolt rajta, csak úgy. Sebastian akkor nagyon összezuhant, és azóta nagyon féltem az újabb csalódástól, jó igaz hogy már felnőtt, de csak pappíron, belül még nagyon gyerek, és neki nagyon fontos hogy törődjenek vele, oda figyeljenek rá és legfőképp szeressék! Szóval ezzel csak annyit akartam mondani hogy szeresd, és vigyázz rá! És én nagyon remélem hogy a jövőben jó „társa” leszel Sebastiannak esetleg még azt is megkockáztatom hogy felesége- mosolygott rám kedvesen. Épp nyitottam volna válaszra a szám, de leintett.
- Nem kell mondanod semmit, nem a szavak a fontosak, hanem a tettek!!- majd bement, én pedig ott marad a ki nem mondott gondolatimmal. Már felfedezni véltem a távolban a felkelő nap első sugarait, így úgy döntöttem hogy már bemegyek. Felérve a szobába ledobtam magam az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Aludni már egyáltalán nem tudtam, így inkább leugrottam a közeli pékboltba. Éppen akkor nyitottak ki, amikor odaértem. Vettem mindenből, még meleg volt. Amikor visszaértem épp akkor csoszogott lefele Fabi.
- Szerbusz, hogy aludtál?- kérdeztem tőle, közben pakoltam ki a friss péksüteményt egy nagy tálra.
- Jól, de még mindig álmos vagyok- ült a pultoz, közben pedig ásítozott.
- Te is olyan vagy mint a bátyád az egész nap aludna, ha tudna, csakhogy sosincs neki elég ideje, főleg most- odaraktam elé a tálat és falatozni kezdett. Közben megjelent Norbert is és ő is társult hozzánk.
- Hmm nagyon finom volt, köszönöm- mondta Norbert, majd visszament az emeletre. Ez a hetem nagyon jól telt, bár nem volt velem Sebi, de azért még is jó volt. Sokat beszélgettem Sebi szüleivel, Fabival pedig minden nap jót szórakoztunk. Suli után mindig vagy társasoztunk, vagy autóversenyeztünk, vagy bújócskáztunk. Szinte mindig levert autóversenyben, mondjuk volt kitől örökölni. Többször is elmentem az iskola elé így alkalmam nyílt megismerni néhány barátját. Heikének a konyhában segítettem, és néhány családi receptre is megtanított. Egyik nap a kertben gereblyéztük össze a leveleket. Eléggé hideg volt és fújt is a szél, így magamra vettem 2 pulcsit és Sebi egyik sapkáját a fejembe húztam. Több kupac levelet szedtünk össze. Fabi persze mindegyikbe beleugrált, ami engem nem zavart hogy szét szedi a nehezen összekotort leveleket, sőt jót nevettem rajta amikor az egyik kupacba sikeresen elesett,de Norbertet zavarta, annyira, hogy többször rá is szólt. Amikor a szétszórt leveleket gereblyéztük össze Norberttel, egy fekete autó parkolt le a ház elé.
A „kis” csapatunkból már mindenki ott volt, csak mi hiányoztunk. Ahogy megérkeztünk egyből el is indultunk a már kibérelt szórakozóhelyre. Egy hatalmas limuzinnal mentünk a helyszínre. Útközben pedig már egy pezsgőt meg is bontottunk.
- Nos akkor igyunk az újdonsült világbajnokunkra, Sebire- mondtam a félig tele poharat feltartva.
- Sebire- mondták kórusban. Ahogy megékeztünk, egyből fotósok rohantak le minket, így nehéz lesz a bejutás, na de a két hatalmas biztonsági őrrel gyorsan bejutottunk. Bent már nagyban ment a buli. Gyorsan ráhangolódtunk a zenére. A fiúk elmentek italokat hozni, mi pedig kerestünk ülőhelyet. Pont találtunk is egy olyan helyet ahova mind elférünk. A fiúk tálcákkal a kezükben érkeztek meg. Egytől egyik mind alkoholos ital volt. Még Sebi is alkoholosat ivott pedig ő nem nagyon szokott inni ilyet. Nekem egy fincsi eper koktélt hozott. Ahogy elfogyasztottuk az italunkat mindenki felállt és táncparkettre mentünk. Jobbnál jobb zenék mentek. Ma igazából nem az volt a cél hogy beb*szunk és leigyuk magunkat a sárgaföldig, hanem hogy szórakozzunk és táncoljuk. Igaz hogy még két ilyen koktélt leküldtem, de ezektől csak sokkalta felszabadultabban táncoltam. Kb. olyan 4 óra tájba Sebi szólt hogy menjük ki egy kicsit. Kimentünk a hátsó udvarra és leültünk egy padra.
- Nekem nem sokára már el kell mennem…
- Miért? Mikor?
- Mert megyünk Ausztriába, meghívtak az egyik tv show-ba, meg csomó interjút kell adnom meg fótózkodnom, meg tudod ilyenek.
- Hmm, értem, apukád azt mondta hogy menjek hozzátok
- Igen menj csak, és ha én is elszabadulok, akkor majd haza megyek én is.
- És mikor jössz majd?
- Húúh hát nem tudom, mert ezen a héten rengeteg helyen meg kell jelennem, szóval akár lehet egy hét is- nézett rám szomorúan.
- Ajj..mi lesz velem, 1 hétig nem látlak- bújtam oda hozzá. Nem szólt semmit csak átkarolt, és a puszit nyomott a homlokomra. Az utolsó perceket még kihasználtuk, majd Chrissel és a többiekkel leléptek. Visszamentem a buliba és még táncoltunk beszélgettünk és egy kicsit ittunk a maradék emberekkel. A buli vége fele, már látszott mindenkin hogy hulla fárad, így páran már elindultak vissza a hotelba. Én is így döntöttem, csak hogy én nem aludni mentem hanem összepakolni a cuccaimat, mert már nem sokára indul a gépünk. Alig bírtam nyitva tartani a szememet ,így félkomásan belegyűrtem minden cuccomat, most nem volt kedvem összehajtogatni, sajnos ennek az lett a vége hogy nem bírtam össze húzni azt a fránya cipzárt, de valahogy nagy nehezen sikerült. Áldottam az eszem hogy még buli előtt kitettem azt a ruhát amibe utazni fogok. Felvettem a bő szárú gatyát egy kapucnis pólót és egy tornacipőt. Biztos ami biztos alapon egy pulcsit a kezembe fogtam, hát ha hideg lesz Németországba. A hajamat összefogtam lófarokba. Menetre készen álltam, felkaptam a kis táskámat és a bőröndömet magam után húzva elindultam Norbert szobája felé, bekopogtam és máris jöttek ki mindketten. Szegény Fabinak olyan álmos arca volt, biztos aludt és fel kellet kelnie. Mielőtt elhagytuk volna a hotelt, küldtem egy üzenetet anyának, hogy elmegyek Németországba Norbert-ékkel. Fogtunk egy taxit, majd a repülőtérre vitettük magunkat. A kocsiban Fabi az ölembe hajtotta a fejét és már majdnem elaludt. Amikor megérkeztünk még volt fél óránk a beszállásig, így elmentem venni magamnak, egy kávét és 2 szendvicset az útra. Beszállás előtt még megettem az egyik szendvicset és a kávét, de mit ne mondjak nem hogy felébredtem volna a kávétól inkább álmosabb lettem. Beszálltunk a gépbe, elfoglaltuk a helyünket. Fabi ahogy beült, már egyből el is aludt. Egy pokrócot kértem az egyik
stewardess-től aki készségesen hozott is egyet, betakartam vele Fabit. Első osztályon utaztunk így elég sok mindet kérhettünk. Hátradőltem a székemben, a fülbe raktam a fülest, benyomtam az első számot és szinte egyből el is aludtam. Így nem sok értelem volt a zenehallgatásnak. Arra ébredtem fel hogy az egyik stewardess a vállamat böködi.
- Kisasszony, mindjárt megkezdjük a leszállást!- mondtam kedvesen, majd elment. Körbenéztem és láttam, hogy Fabi és Norbert még mindig alszik, így felkeltettem őket. Mire összeszedték magukat már landolt is a gép. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg levegő. Hát igen Németországba, Novemberbe már nincs jó idő. Felvettem a pulcsit, még jó hogy gondoltam rá, bár így is fáztam, de azért így kibírható volt. Már délután 1 volt, így elég sokan voltak a váróba. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit. Amikor megérkeztünk Heike nagy mosollyal az arcán várt miket. Már nyoma sem volt annak hogy, mennyire nem „kedvelt” anno.
- Jaj sziasztok drágaságaim, gyertek főztem finom krumpli főzeléket- terelt minket beljebb. A csomagomat leraktam az előtérbe.
- Anya és nem vagyok éhes inkább felmegyek lefekszek- szólt Fabi, majd megindult a lépcsőn felfelé.
- Kisfiam azért egyél valamit- nézett rá Heike.
- Nem kell, majd később eszek- végül eltűnt a szobájába.
- Na akkor csak hárman eszünk!- ment be a konyhába és már szedte elő a tányérokat, közben Norbert már leült az asztalfőhöz.
- Heike, nem baj ha én sem eszek, nem vagyok éhes, mert a gépen megettem két nagy szendvicset.
- Ezek a mai fiatalok csak szendvicseken tudnak élni?- rosszallóan megrázta a fejét és csak 2 tányért szedett ki.
- Ígérem később eszek, mert nem hagyhatom ki a legfinomabb főzeléket. –mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozta. Felhúztam a nagy bőröndömet az emeletre és elfoglaltam Sebi régi szobáját. Nagyon aranyos és hangulatos szoba volt. Ahogy ledobtam magam az ágyra, úgy ahogy voltam elaludtam. Amikor megébredtem kint már korom sötét volt. Felnéztem az órára ami hajnali 3-at mutatott. Több mint 12 órát aludtam, így frissen ébredtem meg. Halkan lecsoszogtam a konyhába egy pohár vízért, mert az éjszaka folyamán teljesen kiszárad a szám. Egy nagy pohár víz társaságában mentem ki a hátsó udvarra, majd leültem az egyik fotelbe a lábamat felhúztam és néztem a csillagos eget. Teljesen elkápráztatott a gyönyörű égbolt. Milliónyi fényes csillag ragyogott az égen. Sőt még hullócsillagot is láttam. Természeten kívántam is. Annyira elméláztam hogy amikor valaki megérintette a vállamat a pohár kiesett le a földre. A pohár kicsi darabokra tört széjjel.
- Jaj bocsánat nem akartalak megijeszteni, csak láttam kint ülsz, és megkérdezem hogy minden rendben van-e? –mondta Heike.
- Ohh Heike a szívbajt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz, mert a szívem vad tempóban dobogott- és igen minden rendben csak nem tudok aludni- mondtam közben helyet foglalt a mellettem levő fotelba. Ekkor beállt a csönd köztünk és csak az eget és a tájat néztük. Valahogy éreztem, hogy mondani vagy kérdezni szeretne valamit látszott rajta.
- Mond csak, látszik, hogy valamit kérdezni szeretnél.
- Te belém látsz- ekkor elnézett oldalra, majd felém fordult és elkezdte – Hmm most így belegondolva ebbe hogy az én kisfiam világbajnok lett, emlékszem még kb. 4 éves se lehetett de ő elhatározta hogy autóversenyző lesz, később pedig már azt mondogatta hogy ő egyszer világbajnok lesz, és igen sikerült is neki, az apja persze mindenben támogatta,de én nagyon féltettem és még most is féltem, de hát az anyák már csak féltik a gyerekeit. Nagyon sokszor voltak hullám völgyei és hegyei is, és én mindig mellette álltam, de most már rajtad a sor, hogy mellette állt, hogy támogasd. Ő téged nagyon- nagyon szeret, már messziről látszik hogy mennyire boldog. Még senkit ennyire nem szeretett mint téged, még Hanna-t se, pedig ő volt az „első nagy szerelme”, de az a kis szuka átgyalogolt rajta, csak úgy. Sebastian akkor nagyon összezuhant, és azóta nagyon féltem az újabb csalódástól, jó igaz hogy már felnőtt, de csak pappíron, belül még nagyon gyerek, és neki nagyon fontos hogy törődjenek vele, oda figyeljenek rá és legfőképp szeressék! Szóval ezzel csak annyit akartam mondani hogy szeresd, és vigyázz rá! És én nagyon remélem hogy a jövőben jó „társa” leszel Sebastiannak esetleg még azt is megkockáztatom hogy felesége- mosolygott rám kedvesen. Épp nyitottam volna válaszra a szám, de leintett.
- Nem kell mondanod semmit, nem a szavak a fontosak, hanem a tettek!!- majd bement, én pedig ott marad a ki nem mondott gondolatimmal. Már felfedezni véltem a távolban a felkelő nap első sugarait, így úgy döntöttem hogy már bemegyek. Felérve a szobába ledobtam magam az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Aludni már egyáltalán nem tudtam, így inkább leugrottam a közeli pékboltba. Éppen akkor nyitottak ki, amikor odaértem. Vettem mindenből, még meleg volt. Amikor visszaértem épp akkor csoszogott lefele Fabi.
- Szerbusz, hogy aludtál?- kérdeztem tőle, közben pakoltam ki a friss péksüteményt egy nagy tálra.
- Jól, de még mindig álmos vagyok- ült a pultoz, közben pedig ásítozott.
- Te is olyan vagy mint a bátyád az egész nap aludna, ha tudna, csakhogy sosincs neki elég ideje, főleg most- odaraktam elé a tálat és falatozni kezdett. Közben megjelent Norbert is és ő is társult hozzánk.
- Hmm nagyon finom volt, köszönöm- mondta Norbert, majd visszament az emeletre. Ez a hetem nagyon jól telt, bár nem volt velem Sebi, de azért még is jó volt. Sokat beszélgettem Sebi szüleivel, Fabival pedig minden nap jót szórakoztunk. Suli után mindig vagy társasoztunk, vagy autóversenyeztünk, vagy bújócskáztunk. Szinte mindig levert autóversenyben, mondjuk volt kitől örökölni. Többször is elmentem az iskola elé így alkalmam nyílt megismerni néhány barátját. Heikének a konyhában segítettem, és néhány családi receptre is megtanított. Egyik nap a kertben gereblyéztük össze a leveleket. Eléggé hideg volt és fújt is a szél, így magamra vettem 2 pulcsit és Sebi egyik sapkáját a fejembe húztam. Több kupac levelet szedtünk össze. Fabi persze mindegyikbe beleugrált, ami engem nem zavart hogy szét szedi a nehezen összekotort leveleket, sőt jót nevettem rajta amikor az egyik kupacba sikeresen elesett,de Norbertet zavarta, annyira, hogy többször rá is szólt. Amikor a szétszórt leveleket gereblyéztük össze Norberttel, egy fekete autó parkolt le a ház elé.
2011. április 16., szombat
47. rész
Először is IGEN újabb Sebi pole!!! Ma agyon verte a mezőnyt!! :DD Büszke vagyok a kicsiNémetre!! :DD Másodszor mivel többen "jeleztétek" hogy böszmeségnek tartjátok ezt a komi határt ezért úgy döntöttem hogy egy kicsit szüneteltetem :DDD de csak egy kicsit ;) Szóval most nem kérek komi határt, de azért remélem írni fogtok, mert elég hosszú és tartalmas részt hoztam ma nektek ;D Na Enjoy it! :DD
Az éjszaka folyamán sok jót álmodtam. Pl. azt hogy Sebi megnyerte vb, vagy azt hogy anya és Chris az oltár előtt állnak. Reggel különösen jó hangulatban ébredtem fel. Már ha a 11 órát lehet reggelnek nevezni. Az ágy üres volt mellettem, de a fürdőből kiszűrődő zajok arra utaltak, hogy Sebi még a fürdőben van. Felkeltem, majd elhúztam a függönyöket és kiléptem az erkélyre. Verőfényes napsütés fogadott kint. Az is biztos ha ma elég meleg lesz. Amikor visszamentem a hálóba épp akkor lépett ki Sebi a fürdőből egy szál törölközőben, meglepően jó kedvvel.
- Jó reggelt szívem- majd magához húzott és nyomot egy csókot az ajkamra.
- Neked is, mi ez a jó kedv?- kérdeztem tőle
- Hát kitűnően aludtam, friss vagyok, boldog, és rendkívül optimista. – vigyorgott mint a vadalma.
- Na ennek örülök!- mondtam én is jó kedvvel. Esküszöm ez a jókedv nagyon ragadós. Sebi után én is elfoglaltam egy rövid időre a fürdőszobát. Direkt vízálló sminket raktam fel, mert így is úgy is sírni fogok. A hajat felkötöttem copf-ba hogy ne zavarjon. Felvettem egy szürkés színű rövid gatyás egybe részes ruhát hozzá pedig egy fekete sarút. Bepakoltam a táskámba, majd mielőtt elhagytuk volna a szobát, a napszemüveget maghoz vettem. Kézen fogva sétáltunk le a pályához. Amikor beértünk elváltak útjaink én mentem a büfébe Sebi pedig Christianhoz. Egészen 1-ig ott voltam, majd utána átmentem az ebédlőbe kajálni. Megfogtam egy tálcát, majd egy üres pappír tányérral sorba álltam. Tisztára úgy éreztem magam mint a suliba. Ott is ugyan így volt minden. Amikor rám került a sor, főtt krumplit és - csirkét kértem. Egy pillanatra megtoppantam, és nem tudtam, hogy hova üljek. Az egyik asztalnál a szerelők a másik asztalnál „nagyobb” emberek ültek. De mivel a szerelőknél jobb volt a társaság ezért leültem közéjük.
- Sziasztok fiúk- köszöntem nekik. Voltak köztük ismerős és ismeretlen arcok is.
- Szervusz cica, nem félsz ennyi kiéhezett pasihoz leülni?- kérdezte az egyik kacéran.
- Jajj, Frank te vadállat- mondta Max.
- Most mi van már nem is csajozhatok?- én csak nagy szemekkel figyeltem rájuk.
- De csak tudod ő Sebastian kedvesen.
- Jaa, akkor bocs- majd visszafordult a kajájához.
- Semmi baj- küldtem egy biztató mosolyt feléje. Egész jól elbeszélgettünk, sőt nagyon is, mert a megbeszélésről elkéstek. Egy jégkrémmel tértem vissza a büfébe, csakhogy mielőtt bementem volna a büfébe valaki elkapta a kezemet. Természetesen Sebi volt az.
- Nekem nem is adsz a jégkémedből?- nézett rám boci szemekkel.
- Szabad neked?- heves bólogatásba kezdett. –Na jó most az egyszer megkönyörülök rajtad- majd megengedtem hogy beleharapjon. Pech-e volt, mert épp akkor jött Tommi.
- Sebastian! Te mit csinálsz?
- Semmit.
- Ne félj, ezért 2x annyi kört fogsz futni!- fenyegette meg Tommi viccesen.
- Jajj ne már Tommi, csak egy falat volt.
- Az a falat is számít.
- De ő volt a hibás!!- mutatott rám.
- Miiiiiiiii?? Rám kened? Te kis….kis- valahogy semmi ütős nem jutott az eszembe.
- Kis mi???
- Sebastian gyere, a parádé előtt még tartunk egy megbeszélést- kiáltott oda Chris.
- Megyek, a parádé előtt még találkozunk- majd egy csókot lopott tőlem. Úgy döntöttem hogy sétálok egyet a paddocba. Összefutottam néhány pilóta feleséggel is. Épp visszafele tartottam amikor összefutottam Szujó Zolival. Éppen élő adásban voltak, így láthatatlanul akartam elslisszolni mellettük, de az operatőr észrevett és jelzett Zolinak. Így készített velem egy „rövid” interjút. Nagyon kedves és vicces fickó az biztos. Amikor „megszabadultam” tőle, visszamentem a büfébe. Már csak 2 óra volt a rajtig. Lassan megkezdődött a parádé is. A fiuk különböző autókban foglaltak helyet majd lassan körbevitték őket a pályán. Én ezt fent a Club helységből figyeltem,itt legalább kellemes a lég kondi. Miután ez megtörtént, elmentek felöltözni, én pedig leballagtam a boxba. Közben találkoztam Fabival és Norberttel. Fabi egyből tovább állt, elment megkeresni a tesómat, valószínűleg anyával van valahol. Addig én Norberttel elbeszélgettem.
- Mi lenne ha a futam után eljönnél hozzánk Sebivel?- kérdezte
- Háát nem tudom.. nem szeretnék zavarni..
- Jajj ne beszélj butaságokat! Jössz és kész! Ez nem kérdés, ez parancs- mosolygott rám. Tisztára mint Sebi.
- Jó rendben, elmegyek. De mi lesz ha Sebi megnyeri a vb-t? Akkor tuti hogy Sebi egykönnyen nem keveredik haza.
- Akkor is jössz velem és Fabival- amint ezt kimondta egyből megszólalt a duda ami arra figyelmeztetett hogy ki kell menni a rajtrácsra. Mielőtt Sebi beült volna a kocsiba egy utolsó pillantást vetettünk egymásra. Egy puszit küldtem neki, amit viszonzott, majd beült a kocsiba és kihajtott a boxból. Már most kezdtem izgulni, pedig még volt fél óra a rajtig. Abba a fél órába megérkeztek a lányok is, és szép lassan elfoglaltuk a helyünket. Csak most én felültem a pultra, Fabi mellé. Amikor elmentek a felvezető körre, a gyomrom olyan görcsbe rándult hogy az csak na! Az ujjaimat összefontam mint mindig. Mielőtt visszaértek volna a célegyenesbe magamban elmormoltam egy Miatyánkot. Nagyon izgultam már, a víz folyt róla, pedig körülöttünk vagy 3 ventilátor volt, a kezem remegett, a szám kiszárad. Amikor az utolsó autó is felállt, a piros lámpák egyesével kigyulladtak, és ahogy elaludtak, egyből mind kilőttek. Végig Sebit néztem a képernyőn, csak hogy Hamilton elkezdett akadékoskodni már az első kanyarban.
- Sicc onnan!!!- mondtam a tv-nek magyarázva magyarul. Szerencsére sikerült visszaverni Hamilton támadásait. Webber pedig visszaesett mi nekünk nagyon jó. Viszont amikor Schumi megpördült és Liuzzi sikeresen belement mindannyian felszisszentünk, hiszen csak pár centire volt a fejétől a kocsi. Szerencsésen megúszta. Beküldték a biztonsági autót, néhány körig takarították a pályát. Az újrajtot Sebi tökéletesen vette, hiszen egyből elhúzott Hamiltontól. Nem sokkal később Webber kijött a boxba, de nem igazán foglalkoztam vele, csak a képernyőt bámultam. Felfedezni véltem, hogy Alonso még mindig nem volt kint és neki még régi gumijai vannak fent, amivel már nem jó köröket fut, sőt Webber sokkal gyorsabb nála. Reméltem, hogy Webber megtudja előzni Alonsot, de sajnos nem sikerült, mert Alonso visszajött elé. Viszont beragadt Petrov mögé, de nem igazán számoltam vele. Csak is arra figyeltem hogy Sebi hol áll. Amikor kijött izgultam, hogy minden tökéletesen legyen a boxkiállásnál. Szerencsére profi módon oldották meg a szerelők és bőven visszaért Hamilton elé. Alonso pedig még mindig Petrov mögött. Ezzel nagyon sok időt veszít, ami nekünk nagyon jó. Esküszöm kezdem megkedvelni ezt a Petrov gyereket. Hamilton pedig Kubica mögött veszít időt, ez is a kezünkre játszik. Sőt Alonsonak még Rosberget is meg kéne előznie, így nagyon kicsire lecsökkenek az esélyei, Sebinek viszont nagyon megnőnek. Button kiment a boxba így Sebi állt vissza az élre. Most már nincs semmi dolga mint nyugodtam és koncertálltan autóznia. Kubica még tartozik egy kerékcserével, még ő is Alonso elé jön vissza, lassan neki már reménytelen lesz, Webberől meg már nem is beszélek, ő már rég eltűnt, hál’ isten. Utolsó 5 kör következik. Huh már mindenki rágja a körmét, tördeli a kezét. Egy pillanatra körbenéztem, csakhogy nem láttam Norbertet. Leugrottam és gyorsan körbe pillantottam, sőt Brittát se láttam. Vajon hova tűnhettek?? Fabi böködött meg hogy üljek már vissza helyemre, de már nem ültem vissza. Egy örökké valóságnak tűnt az-az 5 kör. Amikor megkezdte az utolsó kört, még mindenki feszülten figyelt. Már alig bírtam én is. Össze-vissza toporzékoltam, a hajamba túrtam és vagy 3x kivert a víz. Már csak néhány kanyar választotta el a győzelemtől és egyben a világbajnoki címtől. Én már tudtam hogy sikerülni fog, itt már az égiek se vehetik el tőle. Amikor ráfordult az utolsó kanyarra, mindenki kiszaladt a Pit Wall-ra és ahogy áthaladt a célvonalon az autó, egymást ölelgetve elkezdtünk örülni, ujjongani, és üvöltözni. Tudtam, igen sikerült neki!!! Annyira boldog voltam!! Azonban Chrisék még Rosbergre vártak, ahogy áthaladt ő is és Petrov is, ők is önfeledten elkezdtek ölelkezni és egy letörölhetetlen vigyor jelent meg az arcukon. Guill, csak akkor szólt neki, hogy sikerült amikor már Webberék is áthaladtak. Levettem az egyik fülest, majd felraktam, hallani akartam hogy mit mond.
- Weltmeister!!! – kiabálta Guill
- Köszönöm fiúk, köszönöm szeretlek titeket- mondta sírva. Már én se bírtam tovább és utat engedtem a könnyeimnek.
- Sebastian Vettel világbajnok vagy, te vagy az ember!!!- kiabálta a rádióba Christian. Sebi pedig torkaszakadtából üvöltötte.
- Yeeeeeeeeeees. – a fülest visszaraktam helyére és a többiekkel futottunk a pódiumhoz. A fiúk legelőre engedtek. Amikor kiszállt és felállt a kocsi tetejére mindenki a „Vettel” nevet üvöltötte. Odajött és mindenkivel lepacsizott.
- Sikerültt!!!!!!!- kiabáltam- majd megcsókoltam.
- Nem hiszem el, nem hiszem el- mondogatta
- Pedig hidd el, bajnokom- mondtam, majd mindkettőnk szeme újra könnybe lábadt. Az egyik szerelő odaadta Sebinek a piros bika sapkát és ráhúzta a fejére. Gyorsan még megöleltünk egymást, majd Sebi ment mérlegelésre. Addig előkerült egy nagy német zászló is, amit a kezembe adtak. Ahogy Sebi felállt a dobogóra, újabb hangorkán söpört végig, én pedig bőszen lobogtattam a zászlót. Megszólalt a német himnusz Sebi pedig a könnyeivel küszködött, és a fejét csóválta. Nem hitte el! A himnuszok alatt csöndbe voltunk. Amikor mindenki megkapta a díjat, egyből elkezdték locsolni egymásra a pezsgőt. Mindenki rendesen kapott belőle, sőt még mi is. Amíg Sebi az interjúszobában volt, addig visszamentünk a boxba. Már messziről hallani lehetett a zene hangját. A zenelejátszóból a We No Speak Americano üvöltött. (http://www.youtube.com/watch?v=wavpWRK6IX8) Óriási hangulat volt. Mindenki önfeledten táncolt vagy épp ugrált. Előkerültek az „S. Vettel World Champion”-os pólók. Elvettem egyet, majd felhúztam, kicsit lógott rajtam, de ez legkevésbé sem érdekelt, én is mentem a szerelők közé ugrálni. Christian és Newey is megérkezett, ők is beálltak hozzánk. A tömeg mellett megpillantottam Norbertet.
- Merre voltál?? Aggódtam érted!- mondtam neki szint üvöltve.
- Britta visszakísért a hotelbe, mert ha itt maradtam volna biztos rosszul lettem volna.
- Ohh, értem, de miért nem szóltál nekem?
- Nem akartalak zavarni.
- Dehogy zavartál volna, de ugye most már jobban vagy??
- Persze!!! És annyira büszke vagyok Sebastianra- mondta könnyes szemmel. Max egy nagy üveg pezsgővel közelített felénk, tudtam hogy mit akar, nem futottam el, inkább pultról lekaptam egy üveg pezsgőt és sikeresen a fejér öntöttem. Csakhogy én is kaptam elég rendesen, a pólóm teljesen átázott, a hajamból pedig csöpögött az édes nedű. Max-szal jól elcsatázgattunk így észre se vettük hogy megjött a bajnok. Először Chris, Helmut, és Dietrich gratuláltak neki, és majd csak ezután következtem én.
- Annyira örülök, egyszerűen nem hiszem el!!!- ölelt meg szorosan.
- Pedig hidd már el!! Ez nem álom, hanem valóság!!- majd megcsókoltam.
- Tiszta pezsgő vagy- jegyezte meg.
- De te is- mosolyogtam rá. Én úgy éreztem magam mintha pezsgőben fürödtem volna. Éreztem hogy még a bugyim is pezsgős volt. De nem érdekelt, csak is az érdekelt hogy végre sikerült Sebinek elérnie az álmát!! Mind hátramentünk a paddockba fotózkodni. Utána pedig mindenki készült az esti bulira. Bár elég sokat dolgoztak a fiúk a hétvégén néhányan még egész éjszaka is dolgoztak az autón , de egyik arcán se láttam a fáradság kis jelét sem, mindenki fel volt dobva, de mondjuk nem is csodálom. Kicsit furcsán néztek ránk a recepciónál hogy mind egytől egyig elázott, boldog emberkék mennek vissza a hotelba. Előbb én szerettem volna letusolni, de Sebi is nagyon szeretett volna. Pechünkre a lift pillanatnyilag nem üzemelt így a lépcsőn versenyeztünk. Én egy „orrhosszal” vezettem előtte.
- Hééé ez nem ér, én ma 2 órán keresztül vezettem- lihegett utánam.
- Hát ez van- majd gyorsabban szedtem a lábamat felfelé. Sikeresen én értem fel előbb és már mentem is be a fürdőbe. Kb. fél órát töltöttem a fürdőbe. Sebi már dörömbölt az ajtóban hogy jöjjek már ki.
- Na végre azt hittem megfulladtál – mosolygott még mindig.
- Ááá nincs akkora szerencséd, csak tudod sokáig tartott amíg kivakartam a hajamból a pezsgőt!- mosolyogtam neki vissza. Bement én pedig megszárítottam a hajamat, majd begöndörítettem. Most nem volt kedvem bonyolult sminket csinálni így csak egy fekete kombináció mellet tettem le a voksom. Amikor épp a ruhák között válogattam Sebi akkor lépett ki, egy száll semmiben. Egy „kicsit” megakadt a szemem rajta. Egészen addig követtem a mozdulatát ameddig nem vett fel egy boxert.
- Többet ne mászkálj így előttem- mondtam neki, majd tovább keresgéltem a megfelelő ruhát.
- Mert??- odajött a hátam mögé és átkarolt.
- Ha most nem a vb bulidra készülnénk, tuti letepertelek volna- fordultam vele szembe
- Vagy én tégedet- majd a homlokát az én homlokomnak döntötte. Tovább nem „szórakoztunk” mert egy kicsit késésben voltunk. Már 22:45 volt és éjfélkor lent kell lennünk a Hallban. Én se gondolkoztam tovább felvettem egy flitteres térdig érő ruhát hozzá pedig egy csatos magas sarkút. Sebi egy fehér pólót, farmert és sportcipőt viselt. Miután készen lettünk néhány perces késéssel de leértünk a Hallba.
Az éjszaka folyamán sok jót álmodtam. Pl. azt hogy Sebi megnyerte vb, vagy azt hogy anya és Chris az oltár előtt állnak. Reggel különösen jó hangulatban ébredtem fel. Már ha a 11 órát lehet reggelnek nevezni. Az ágy üres volt mellettem, de a fürdőből kiszűrődő zajok arra utaltak, hogy Sebi még a fürdőben van. Felkeltem, majd elhúztam a függönyöket és kiléptem az erkélyre. Verőfényes napsütés fogadott kint. Az is biztos ha ma elég meleg lesz. Amikor visszamentem a hálóba épp akkor lépett ki Sebi a fürdőből egy szál törölközőben, meglepően jó kedvvel.
- Jó reggelt szívem- majd magához húzott és nyomot egy csókot az ajkamra.
- Neked is, mi ez a jó kedv?- kérdeztem tőle
- Hát kitűnően aludtam, friss vagyok, boldog, és rendkívül optimista. – vigyorgott mint a vadalma.
- Na ennek örülök!- mondtam én is jó kedvvel. Esküszöm ez a jókedv nagyon ragadós. Sebi után én is elfoglaltam egy rövid időre a fürdőszobát. Direkt vízálló sminket raktam fel, mert így is úgy is sírni fogok. A hajat felkötöttem copf-ba hogy ne zavarjon. Felvettem egy szürkés színű rövid gatyás egybe részes ruhát hozzá pedig egy fekete sarút. Bepakoltam a táskámba, majd mielőtt elhagytuk volna a szobát, a napszemüveget maghoz vettem. Kézen fogva sétáltunk le a pályához. Amikor beértünk elváltak útjaink én mentem a büfébe Sebi pedig Christianhoz. Egészen 1-ig ott voltam, majd utána átmentem az ebédlőbe kajálni. Megfogtam egy tálcát, majd egy üres pappír tányérral sorba álltam. Tisztára úgy éreztem magam mint a suliba. Ott is ugyan így volt minden. Amikor rám került a sor, főtt krumplit és - csirkét kértem. Egy pillanatra megtoppantam, és nem tudtam, hogy hova üljek. Az egyik asztalnál a szerelők a másik asztalnál „nagyobb” emberek ültek. De mivel a szerelőknél jobb volt a társaság ezért leültem közéjük.
- Sziasztok fiúk- köszöntem nekik. Voltak köztük ismerős és ismeretlen arcok is.
- Szervusz cica, nem félsz ennyi kiéhezett pasihoz leülni?- kérdezte az egyik kacéran.
- Jajj, Frank te vadállat- mondta Max.
- Most mi van már nem is csajozhatok?- én csak nagy szemekkel figyeltem rájuk.
- De csak tudod ő Sebastian kedvesen.
- Jaa, akkor bocs- majd visszafordult a kajájához.
- Semmi baj- küldtem egy biztató mosolyt feléje. Egész jól elbeszélgettünk, sőt nagyon is, mert a megbeszélésről elkéstek. Egy jégkrémmel tértem vissza a büfébe, csakhogy mielőtt bementem volna a büfébe valaki elkapta a kezemet. Természetesen Sebi volt az.
- Nekem nem is adsz a jégkémedből?- nézett rám boci szemekkel.
- Szabad neked?- heves bólogatásba kezdett. –Na jó most az egyszer megkönyörülök rajtad- majd megengedtem hogy beleharapjon. Pech-e volt, mert épp akkor jött Tommi.
- Sebastian! Te mit csinálsz?
- Semmit.
- Ne félj, ezért 2x annyi kört fogsz futni!- fenyegette meg Tommi viccesen.
- Jajj ne már Tommi, csak egy falat volt.
- Az a falat is számít.
- De ő volt a hibás!!- mutatott rám.
- Miiiiiiiii?? Rám kened? Te kis….kis- valahogy semmi ütős nem jutott az eszembe.
- Kis mi???
- Sebastian gyere, a parádé előtt még tartunk egy megbeszélést- kiáltott oda Chris.
- Megyek, a parádé előtt még találkozunk- majd egy csókot lopott tőlem. Úgy döntöttem hogy sétálok egyet a paddocba. Összefutottam néhány pilóta feleséggel is. Épp visszafele tartottam amikor összefutottam Szujó Zolival. Éppen élő adásban voltak, így láthatatlanul akartam elslisszolni mellettük, de az operatőr észrevett és jelzett Zolinak. Így készített velem egy „rövid” interjút. Nagyon kedves és vicces fickó az biztos. Amikor „megszabadultam” tőle, visszamentem a büfébe. Már csak 2 óra volt a rajtig. Lassan megkezdődött a parádé is. A fiuk különböző autókban foglaltak helyet majd lassan körbevitték őket a pályán. Én ezt fent a Club helységből figyeltem,itt legalább kellemes a lég kondi. Miután ez megtörtént, elmentek felöltözni, én pedig leballagtam a boxba. Közben találkoztam Fabival és Norberttel. Fabi egyből tovább állt, elment megkeresni a tesómat, valószínűleg anyával van valahol. Addig én Norberttel elbeszélgettem.
- Mi lenne ha a futam után eljönnél hozzánk Sebivel?- kérdezte
- Háát nem tudom.. nem szeretnék zavarni..
- Jajj ne beszélj butaságokat! Jössz és kész! Ez nem kérdés, ez parancs- mosolygott rám. Tisztára mint Sebi.
- Jó rendben, elmegyek. De mi lesz ha Sebi megnyeri a vb-t? Akkor tuti hogy Sebi egykönnyen nem keveredik haza.
- Akkor is jössz velem és Fabival- amint ezt kimondta egyből megszólalt a duda ami arra figyelmeztetett hogy ki kell menni a rajtrácsra. Mielőtt Sebi beült volna a kocsiba egy utolsó pillantást vetettünk egymásra. Egy puszit küldtem neki, amit viszonzott, majd beült a kocsiba és kihajtott a boxból. Már most kezdtem izgulni, pedig még volt fél óra a rajtig. Abba a fél órába megérkeztek a lányok is, és szép lassan elfoglaltuk a helyünket. Csak most én felültem a pultra, Fabi mellé. Amikor elmentek a felvezető körre, a gyomrom olyan görcsbe rándult hogy az csak na! Az ujjaimat összefontam mint mindig. Mielőtt visszaértek volna a célegyenesbe magamban elmormoltam egy Miatyánkot. Nagyon izgultam már, a víz folyt róla, pedig körülöttünk vagy 3 ventilátor volt, a kezem remegett, a szám kiszárad. Amikor az utolsó autó is felállt, a piros lámpák egyesével kigyulladtak, és ahogy elaludtak, egyből mind kilőttek. Végig Sebit néztem a képernyőn, csak hogy Hamilton elkezdett akadékoskodni már az első kanyarban.
- Sicc onnan!!!- mondtam a tv-nek magyarázva magyarul. Szerencsére sikerült visszaverni Hamilton támadásait. Webber pedig visszaesett mi nekünk nagyon jó. Viszont amikor Schumi megpördült és Liuzzi sikeresen belement mindannyian felszisszentünk, hiszen csak pár centire volt a fejétől a kocsi. Szerencsésen megúszta. Beküldték a biztonsági autót, néhány körig takarították a pályát. Az újrajtot Sebi tökéletesen vette, hiszen egyből elhúzott Hamiltontól. Nem sokkal később Webber kijött a boxba, de nem igazán foglalkoztam vele, csak a képernyőt bámultam. Felfedezni véltem, hogy Alonso még mindig nem volt kint és neki még régi gumijai vannak fent, amivel már nem jó köröket fut, sőt Webber sokkal gyorsabb nála. Reméltem, hogy Webber megtudja előzni Alonsot, de sajnos nem sikerült, mert Alonso visszajött elé. Viszont beragadt Petrov mögé, de nem igazán számoltam vele. Csak is arra figyeltem hogy Sebi hol áll. Amikor kijött izgultam, hogy minden tökéletesen legyen a boxkiállásnál. Szerencsére profi módon oldották meg a szerelők és bőven visszaért Hamilton elé. Alonso pedig még mindig Petrov mögött. Ezzel nagyon sok időt veszít, ami nekünk nagyon jó. Esküszöm kezdem megkedvelni ezt a Petrov gyereket. Hamilton pedig Kubica mögött veszít időt, ez is a kezünkre játszik. Sőt Alonsonak még Rosberget is meg kéne előznie, így nagyon kicsire lecsökkenek az esélyei, Sebinek viszont nagyon megnőnek. Button kiment a boxba így Sebi állt vissza az élre. Most már nincs semmi dolga mint nyugodtam és koncertálltan autóznia. Kubica még tartozik egy kerékcserével, még ő is Alonso elé jön vissza, lassan neki már reménytelen lesz, Webberől meg már nem is beszélek, ő már rég eltűnt, hál’ isten. Utolsó 5 kör következik. Huh már mindenki rágja a körmét, tördeli a kezét. Egy pillanatra körbenéztem, csakhogy nem láttam Norbertet. Leugrottam és gyorsan körbe pillantottam, sőt Brittát se láttam. Vajon hova tűnhettek?? Fabi böködött meg hogy üljek már vissza helyemre, de már nem ültem vissza. Egy örökké valóságnak tűnt az-az 5 kör. Amikor megkezdte az utolsó kört, még mindenki feszülten figyelt. Már alig bírtam én is. Össze-vissza toporzékoltam, a hajamba túrtam és vagy 3x kivert a víz. Már csak néhány kanyar választotta el a győzelemtől és egyben a világbajnoki címtől. Én már tudtam hogy sikerülni fog, itt már az égiek se vehetik el tőle. Amikor ráfordult az utolsó kanyarra, mindenki kiszaladt a Pit Wall-ra és ahogy áthaladt a célvonalon az autó, egymást ölelgetve elkezdtünk örülni, ujjongani, és üvöltözni. Tudtam, igen sikerült neki!!! Annyira boldog voltam!! Azonban Chrisék még Rosbergre vártak, ahogy áthaladt ő is és Petrov is, ők is önfeledten elkezdtek ölelkezni és egy letörölhetetlen vigyor jelent meg az arcukon. Guill, csak akkor szólt neki, hogy sikerült amikor már Webberék is áthaladtak. Levettem az egyik fülest, majd felraktam, hallani akartam hogy mit mond.
- Weltmeister!!! – kiabálta Guill
- Köszönöm fiúk, köszönöm szeretlek titeket- mondta sírva. Már én se bírtam tovább és utat engedtem a könnyeimnek.
- Sebastian Vettel világbajnok vagy, te vagy az ember!!!- kiabálta a rádióba Christian. Sebi pedig torkaszakadtából üvöltötte.
- Yeeeeeeeeeees. – a fülest visszaraktam helyére és a többiekkel futottunk a pódiumhoz. A fiúk legelőre engedtek. Amikor kiszállt és felállt a kocsi tetejére mindenki a „Vettel” nevet üvöltötte. Odajött és mindenkivel lepacsizott.
- Sikerültt!!!!!!!- kiabáltam- majd megcsókoltam.
- Nem hiszem el, nem hiszem el- mondogatta
- Pedig hidd el, bajnokom- mondtam, majd mindkettőnk szeme újra könnybe lábadt. Az egyik szerelő odaadta Sebinek a piros bika sapkát és ráhúzta a fejére. Gyorsan még megöleltünk egymást, majd Sebi ment mérlegelésre. Addig előkerült egy nagy német zászló is, amit a kezembe adtak. Ahogy Sebi felállt a dobogóra, újabb hangorkán söpört végig, én pedig bőszen lobogtattam a zászlót. Megszólalt a német himnusz Sebi pedig a könnyeivel küszködött, és a fejét csóválta. Nem hitte el! A himnuszok alatt csöndbe voltunk. Amikor mindenki megkapta a díjat, egyből elkezdték locsolni egymásra a pezsgőt. Mindenki rendesen kapott belőle, sőt még mi is. Amíg Sebi az interjúszobában volt, addig visszamentünk a boxba. Már messziről hallani lehetett a zene hangját. A zenelejátszóból a We No Speak Americano üvöltött. (http://www.youtube.com/watch?v=wavpWRK6IX8) Óriási hangulat volt. Mindenki önfeledten táncolt vagy épp ugrált. Előkerültek az „S. Vettel World Champion”-os pólók. Elvettem egyet, majd felhúztam, kicsit lógott rajtam, de ez legkevésbé sem érdekelt, én is mentem a szerelők közé ugrálni. Christian és Newey is megérkezett, ők is beálltak hozzánk. A tömeg mellett megpillantottam Norbertet.
- Merre voltál?? Aggódtam érted!- mondtam neki szint üvöltve.
- Britta visszakísért a hotelbe, mert ha itt maradtam volna biztos rosszul lettem volna.
- Ohh, értem, de miért nem szóltál nekem?
- Nem akartalak zavarni.
- Dehogy zavartál volna, de ugye most már jobban vagy??
- Persze!!! És annyira büszke vagyok Sebastianra- mondta könnyes szemmel. Max egy nagy üveg pezsgővel közelített felénk, tudtam hogy mit akar, nem futottam el, inkább pultról lekaptam egy üveg pezsgőt és sikeresen a fejér öntöttem. Csakhogy én is kaptam elég rendesen, a pólóm teljesen átázott, a hajamból pedig csöpögött az édes nedű. Max-szal jól elcsatázgattunk így észre se vettük hogy megjött a bajnok. Először Chris, Helmut, és Dietrich gratuláltak neki, és majd csak ezután következtem én.
- Annyira örülök, egyszerűen nem hiszem el!!!- ölelt meg szorosan.
- Pedig hidd már el!! Ez nem álom, hanem valóság!!- majd megcsókoltam.
- Tiszta pezsgő vagy- jegyezte meg.
- De te is- mosolyogtam rá. Én úgy éreztem magam mintha pezsgőben fürödtem volna. Éreztem hogy még a bugyim is pezsgős volt. De nem érdekelt, csak is az érdekelt hogy végre sikerült Sebinek elérnie az álmát!! Mind hátramentünk a paddockba fotózkodni. Utána pedig mindenki készült az esti bulira. Bár elég sokat dolgoztak a fiúk a hétvégén néhányan még egész éjszaka is dolgoztak az autón , de egyik arcán se láttam a fáradság kis jelét sem, mindenki fel volt dobva, de mondjuk nem is csodálom. Kicsit furcsán néztek ránk a recepciónál hogy mind egytől egyig elázott, boldog emberkék mennek vissza a hotelba. Előbb én szerettem volna letusolni, de Sebi is nagyon szeretett volna. Pechünkre a lift pillanatnyilag nem üzemelt így a lépcsőn versenyeztünk. Én egy „orrhosszal” vezettem előtte.
- Hééé ez nem ér, én ma 2 órán keresztül vezettem- lihegett utánam.
- Hát ez van- majd gyorsabban szedtem a lábamat felfelé. Sikeresen én értem fel előbb és már mentem is be a fürdőbe. Kb. fél órát töltöttem a fürdőbe. Sebi már dörömbölt az ajtóban hogy jöjjek már ki.
- Na végre azt hittem megfulladtál – mosolygott még mindig.
- Ááá nincs akkora szerencséd, csak tudod sokáig tartott amíg kivakartam a hajamból a pezsgőt!- mosolyogtam neki vissza. Bement én pedig megszárítottam a hajamat, majd begöndörítettem. Most nem volt kedvem bonyolult sminket csinálni így csak egy fekete kombináció mellet tettem le a voksom. Amikor épp a ruhák között válogattam Sebi akkor lépett ki, egy száll semmiben. Egy „kicsit” megakadt a szemem rajta. Egészen addig követtem a mozdulatát ameddig nem vett fel egy boxert.
- Többet ne mászkálj így előttem- mondtam neki, majd tovább keresgéltem a megfelelő ruhát.
- Mert??- odajött a hátam mögé és átkarolt.
- Ha most nem a vb bulidra készülnénk, tuti letepertelek volna- fordultam vele szembe
- Vagy én tégedet- majd a homlokát az én homlokomnak döntötte. Tovább nem „szórakoztunk” mert egy kicsit késésben voltunk. Már 22:45 volt és éjfélkor lent kell lennünk a Hallban. Én se gondolkoztam tovább felvettem egy flitteres térdig érő ruhát hozzá pedig egy csatos magas sarkút. Sebi egy fehér pólót, farmert és sportcipőt viselt. Miután készen lettünk néhány perces késéssel de leértünk a Hallba.
2011. április 12., kedd
46. rész
Igen tudom hogy kicsikét megkéstem. xD Meg kell hogy dicsérjelek titeket, mert kevesebb mint 2nap alatt összejött a 4komi!! :DDD Aminek nagyon örülök :)) Ezért kíváncsi vagyok hogy az 5komi, hány nap alatt jön össze!? :DD (Igen tudom, gonosz vagyok) És még annyit fűznék ehhez hozzá hogy szerintetek Dia kivel "veszekedett" a vége fele? De sztem könnyen ki fogjátok találni x) Enjoy it! :DDD
Reggel arra ébredtem hogy valaki csókolgatja az arcomat a nyakamat a vállamat. Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű szép kék szempárral találtam magam szembe.
- Mennyi az idő?- kérdeztem rekedtes hangon.
- 8 óra van, nem muszáj kijönnöd a 3. edzésre, aludj csak, csak szólni akartam.
- De-de kimegyek- majd kibújtam a takaró alól.
- Hát ha 15 perc alatt készen leszel akkor jöhetsz velem.
- Oh, akkor menj csak, majd ott találkozunk- egy csókot váltottunk, majd kiment az ajtón. Én pedig megcéloztam a fürdőt. Lezuhanyoztam, hajat mostam, utána megszárítottam a hajamat, majd kivasaltam. A bőröndöm előtt állva válogattam a ruhákat amikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és a lányokkal találtam magam szembe.
- Úr isten sziasztok!!- majd mindenkinek a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál nekünk- mondta Niky.
- Ti is nekem, jaajj annyi mindent tudnék most mesélni nektek, de sok időnk már nincs.
- Igen tudjuk, ezért jöttünk érted és gondoltunk majd az odavezető úton mesélsz egy kicsit- mondta Kata.
- Persze, csak felöltözök – visszamentem a hálóba és kiválasztottam a megfelelő ruhát. Gyors feldobtam egy alap sminket, belepakoltam a táskámban, a karkötőt a csuklómra helyeztem, majd kiléptünk az ajtón. Útközben elmeséltem nekik az irodás kalandunkat Sebivel. Kata csak röhögött rajta, Adri pedig a fejét csóválta. Hát igen ő volt a „kis csapatunk” esze! Gyorsan odaértünk. Ahogy betettük a lábunkat a paddocba egyből kattogtak a vakuk, de nem is foglalkoztunk velük, csak mentünk előre. Hallottuk, hogy még javában tart a 3. szabadedzés, így inkább a büfében telepedtünk le, egy asztalhoz. Niky mesélt Kimi rallys kalandjairól, Adri pedig arról hogy milyen Jaime feleségének lenni, Katát szoktam látni, így tudom hogy mi a harci helyzet közte és David között, Dóri pedig a balett versenyeiről beszélt. Mielőtt vége lett volna az edzésnek szóltam Sebi egyik szerelőjének hogy szóljon majd neki hogy a büfében vagyok. Megkértem Alice-t hogy jöjjön már oda hozzánk és meséljen a tegnap történtekről.
Ahogy helyet foglalt egyből letámadtam.
- Na mesélj mi volt tegnap???És ha lehet részletesen mond el!!- fordultam vele szembe.
- Hááttt..- pirult el- Találkoztunk a tengerparton, először sétáltunk, majd leültünk, sokat beszélgettünk és magához húzott és megcsókolt- láttam az arcán hogy újra felidézi azt a pillanatot.
- Óhhhh- hangzott kórusba.
- Ez mind szép és jó, csak épp nem tudom hogy kiről van szó?- mondta Niky
- Hát Nico Hülkenbergről, tegnap randiztak. - mondtam
- Jaaa, így már érthető- kacsintott rá.
- És akkor ezek szerint együtt vagytok? –kérdezte Dóri.
- Igen, együtt.
- Jajj de örülök nektek- megpusziltam majd megöleltem. Épp ekkor jelent meg Sebi.
- Szia, szívem- majd egy hosszú csókot váltottunk- Hűű de csinos vagy- mosolygott rám.
- Ugyan már- legyintettem.
- Sokat nem tudok lenni, mert még egyeztetni kell a mérnökömmel, meg megbeszélés lesz plusz még interjúkat is adnom kell.
- Nem baj, nem is akarlak már zavarni, mert ez most nagyon fontos neked, ezért ha nem találkoznánk időmérő előtt, akkor tessék neked adom a szerencse hozó karkötőmet. – majd a kezébe nyomtam.
- Köszönöm szívem- megöleltük egymást és egy utolsó csókot váltottunk, majd eltűnt. Már nem akartam megzavarni a koncentrációban. Addig a büfében voltunk és csacsogtunk sok mindenről. Tommi szólt nekünk hogy kezdődik az időmérő, így mindannyian a Red Bull boxba mentünk. Most nem a szokásos helyemre ültem hanem, kicsit hátrébb foglaltunk helyet. A fiúk hoztak nekünk még plusz székeket és arra ültünk le, pont úgy hogy még lássuk a képernyőt. Megkezdődött az időmérő. Az ujjaimat keresztbe fontam, mint mindig. Először Jaime hajtott ki a boxból, majd utána sorra jöttek a többiek is. Már a Q1-ben nagy volt a csata, mert percről percre váltották egymást az első helyen, de végül Alonso nyerte meg. Már kezdett szép lassan besötétedni. A Q2-őt már sikerült megnyernünk, na de nem ez a lényeg ha nem a Q3. Az első gyors köröknél, nem volt bent az első 3-ban, de amikor másodjára ment akkor egyből az élre ugrott, és sikeresen meg is nyerte az időmérőt. Összeölelkezve a lányokkal és a szerelőkkel örültünk. Az első lépést sikerült teljesíteni, már csak a 2. lépés van hátra. Még gratulálni se tudtam neki, mert egyből ment interjúkat adni. Ahogy végzett, ment letusolni, én pedig addig sétáltam egyet a paddocba. Sajnos egy „ismerőssel” össze is futottam.
- Beszélnünk kéne- támad le egyből.
- Semmi, szia vagy helló? Amúgy meg minek?- rántottam hanyagul vállat.
- Hát a kettőnk dolgáról.
- Nincs olyan hogy kettőnk dolga.
- Ennyire nem érdekellek már??
- Nem, egyáltalán nem!!- mondtam határozottan.
- Rendben, de ezt egyszer nagyon megfogod keserülni!!- sziszegte az arcomba, majd gyors léptekkel távozott. Nem tudtam mire vélni az előbbi kirohanását. Mintha nem is ő lett volna. Sebi épp felém tartott Brittával ( Sebi sajtósa). Nem hiszem hogy látta volna az előbbi „incidenst”, mert nagyban röhögcséltek valamin. Amikor odaértek hozzám, együtt mentünk vissza a hotelba. A Hallban elköszöntünk Brittától, mert ő ment fel, mi meg vacsorázni. Leültünk egy eldugott asztalhoz és rendeltünk magunknak. Sebi persze csirke salátát evett, valami öntettel, én pedig rizses húst salátával. Amikor végeztünk a főétel, következett a desszert, de csak számomra, mert Sebi nem ehetett semmi desszertet. Mivel egy arab országban vagyunk ezért úgy döntöttem, hogy megkóstolom a Baklavát. Kihozták, Sebi pedig felkönyökölt az asztalra,és úgy nézett rám mintha várna valamire. Beleharaptam és hát nem volt valami finom íze.
- Na milyen?- kérdezte mosolyogva.
- Hát őszintén?- majd közelebb hajoltam hozzá- Ritka szar.
- Tudom- mondta gonosz vigyorral.
- Honnan?
- Már ettem ilyet, és valami pocsék íze van neki- dőlt hátra
- De ha egyszer rossz íze van akkor miért nem szóltál?
- Mert látni akartam ezt az arcot- mondta még mindig mosolyogva.
- Ohh, ha holnap nem életed legfontosabb napja lenne esküszöm megfojtanálak!!- ezen persze csak röhögni tudott. – Tudod mit, rendben ha harc akkor harc, majd rendeltem egy nagy adag csoki fagyit, ami Sebi kedvence. Amikor kihozták Sebi le se vette róla a tekinteté a fagyimról. Én persze nem törődve Sebivel, tömtem magamba csoki fagyit, közbe pedig a tudtára adtam hogy mennyire finom.
- Nem lehetsz ennyire gonosz!!- dőlt hátra majd keresztbe fonta a kezeit.
- Dehogyis nem szívem, dehogyisnem!!- mondtam kacéran, majd látványosan lenyaltam a kanálról a maradék fagyit. Sebi ezt tátott szájjal nézte végig. Mivel holnap nagy napja lesz, így tovább már nem idegesítettem és inkább szépen megettem a többi fagyit, majd felmentünk a szobánkba.
- Na szívem dobd magad hasra!- mondtam neki, majd bementem a fürdőbe a kellékekéért.
- Minek?
- Majd meglátod, csak vetkőzz le- erre egy kaján vigyorra húzódott a szája. –Nem kell félreérteni!- engedelmesen levetkőzött,csak egy boxer volt rajta, majd hasra feküdt. Ráültem a fenekére, majd levendula krémet kentem a kezemre és elkezdtem masszírozni a hátát.
- Ohh ez de jó- mondta a párnába eltorzult hangon. Jól belemasszíroztam a krémet. Azt akartam hogy minél jobban ellazuljon. Jól meg dolgoztam a hátát a nyakát és a vállait. A végére már fájt és zsibbadt a kezem. Már épp a 2. réteget vittem volna fel amikor arra lettem figyelmes hogy egyenleten veszi a levegőt. Elaludt. Lassan lemásztam róla, majd betakartam egy vékonyka lepedővel. Elég korán elaludt, na de nem baj, legalább jól kipiheni magát. Elmentem lezuhanyozni, majd kimentem a nappaliba a lap toppal a kezemben. Törökülésbe leültem a kanapéra, majd az ölembe húztam. Megnéztem az e-mail- jeiemt, néhányra válaszoltam is. Már kb. 1 órán át neteztem, de még egyáltalán nem voltam álmos, pedig már 11 óra is elmúlt. Úgy döntöttem, hogy felfedező útra indulok. Igen mondjuk, nem tudom melyik az-az elvetemült örült, aki éjjel a hotelben császkál. Magamra kaptam Sebi egyik Red Bullos ingét, majd beleléptem a papucsomba, és kiléptem az ajtón. A folyosón senki nem volt, mondjuk ezen a szinten csak F1-esek vannak, így nem is csodálkozom, hogy mindenki alszik ilyenkor. Végig csoszogtam a folyosón egészen a liftig és felmentem a legfelső emeletre. Ott pedig a tetőre mentem, kíváncsi voltam, hogy milyen onnan a kilátás. Felmentem egy szűk vaslépcsőn, majd nagy nehezen kinyitottam a vasajtót, és kiléptem. Hihetetlenül szép látvány tárult elém. Innen olyan gyönyörű volt minden. Csak hogy valakit vagy valakiket észrevettem a tető másik végében. Két embert, akik éppen csókolóztak. A kíváncsiságom nem hagyott alább így meg akartam tudni, hogy kik azok. James Bond-ot meghazudtoló módon lopakodtam a tuják mögött. Már egész közel voltam, de még mindig nem láttam az arcukat, mert ott ahol voltak elég sötét volt. Ám egyszer csak úgy fordultak hogy látszódott az arcuk. Először megdöbbentem, majd mosolyra húztam a számat. Chris és anya voltak azok. Mosolyogva néztem végig ahogy megölelik egymást, majd megcsókolják egymást. Nagyon aranyosak így együtt. És remélem boldogak lesznek így együtt. De tényleg milyen jó lenne ha maga Christian Horner lenne az apukám! Mondjuk én szinte már apámnak tekintettem. Sokáig már nem néztem őket, nem akartam lebukni, így gyorsan visszasuhantam. Boldogan dőltem be Sebi mellé az ágyba, és hajtottam álomra a fejemet.
Reggel arra ébredtem hogy valaki csókolgatja az arcomat a nyakamat a vállamat. Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű szép kék szempárral találtam magam szembe.
- Mennyi az idő?- kérdeztem rekedtes hangon.
- 8 óra van, nem muszáj kijönnöd a 3. edzésre, aludj csak, csak szólni akartam.
- De-de kimegyek- majd kibújtam a takaró alól.
- Hát ha 15 perc alatt készen leszel akkor jöhetsz velem.
- Oh, akkor menj csak, majd ott találkozunk- egy csókot váltottunk, majd kiment az ajtón. Én pedig megcéloztam a fürdőt. Lezuhanyoztam, hajat mostam, utána megszárítottam a hajamat, majd kivasaltam. A bőröndöm előtt állva válogattam a ruhákat amikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és a lányokkal találtam magam szembe.
- Úr isten sziasztok!!- majd mindenkinek a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál nekünk- mondta Niky.
- Ti is nekem, jaajj annyi mindent tudnék most mesélni nektek, de sok időnk már nincs.
- Igen tudjuk, ezért jöttünk érted és gondoltunk majd az odavezető úton mesélsz egy kicsit- mondta Kata.
- Persze, csak felöltözök – visszamentem a hálóba és kiválasztottam a megfelelő ruhát. Gyors feldobtam egy alap sminket, belepakoltam a táskámban, a karkötőt a csuklómra helyeztem, majd kiléptünk az ajtón. Útközben elmeséltem nekik az irodás kalandunkat Sebivel. Kata csak röhögött rajta, Adri pedig a fejét csóválta. Hát igen ő volt a „kis csapatunk” esze! Gyorsan odaértünk. Ahogy betettük a lábunkat a paddocba egyből kattogtak a vakuk, de nem is foglalkoztunk velük, csak mentünk előre. Hallottuk, hogy még javában tart a 3. szabadedzés, így inkább a büfében telepedtünk le, egy asztalhoz. Niky mesélt Kimi rallys kalandjairól, Adri pedig arról hogy milyen Jaime feleségének lenni, Katát szoktam látni, így tudom hogy mi a harci helyzet közte és David között, Dóri pedig a balett versenyeiről beszélt. Mielőtt vége lett volna az edzésnek szóltam Sebi egyik szerelőjének hogy szóljon majd neki hogy a büfében vagyok. Megkértem Alice-t hogy jöjjön már oda hozzánk és meséljen a tegnap történtekről.
Ahogy helyet foglalt egyből letámadtam.
- Na mesélj mi volt tegnap???És ha lehet részletesen mond el!!- fordultam vele szembe.
- Hááttt..- pirult el- Találkoztunk a tengerparton, először sétáltunk, majd leültünk, sokat beszélgettünk és magához húzott és megcsókolt- láttam az arcán hogy újra felidézi azt a pillanatot.
- Óhhhh- hangzott kórusba.
- Ez mind szép és jó, csak épp nem tudom hogy kiről van szó?- mondta Niky
- Hát Nico Hülkenbergről, tegnap randiztak. - mondtam
- Jaaa, így már érthető- kacsintott rá.
- És akkor ezek szerint együtt vagytok? –kérdezte Dóri.
- Igen, együtt.
- Jajj de örülök nektek- megpusziltam majd megöleltem. Épp ekkor jelent meg Sebi.
- Szia, szívem- majd egy hosszú csókot váltottunk- Hűű de csinos vagy- mosolygott rám.
- Ugyan már- legyintettem.
- Sokat nem tudok lenni, mert még egyeztetni kell a mérnökömmel, meg megbeszélés lesz plusz még interjúkat is adnom kell.
- Nem baj, nem is akarlak már zavarni, mert ez most nagyon fontos neked, ezért ha nem találkoznánk időmérő előtt, akkor tessék neked adom a szerencse hozó karkötőmet. – majd a kezébe nyomtam.
- Köszönöm szívem- megöleltük egymást és egy utolsó csókot váltottunk, majd eltűnt. Már nem akartam megzavarni a koncentrációban. Addig a büfében voltunk és csacsogtunk sok mindenről. Tommi szólt nekünk hogy kezdődik az időmérő, így mindannyian a Red Bull boxba mentünk. Most nem a szokásos helyemre ültem hanem, kicsit hátrébb foglaltunk helyet. A fiúk hoztak nekünk még plusz székeket és arra ültünk le, pont úgy hogy még lássuk a képernyőt. Megkezdődött az időmérő. Az ujjaimat keresztbe fontam, mint mindig. Először Jaime hajtott ki a boxból, majd utána sorra jöttek a többiek is. Már a Q1-ben nagy volt a csata, mert percről percre váltották egymást az első helyen, de végül Alonso nyerte meg. Már kezdett szép lassan besötétedni. A Q2-őt már sikerült megnyernünk, na de nem ez a lényeg ha nem a Q3. Az első gyors köröknél, nem volt bent az első 3-ban, de amikor másodjára ment akkor egyből az élre ugrott, és sikeresen meg is nyerte az időmérőt. Összeölelkezve a lányokkal és a szerelőkkel örültünk. Az első lépést sikerült teljesíteni, már csak a 2. lépés van hátra. Még gratulálni se tudtam neki, mert egyből ment interjúkat adni. Ahogy végzett, ment letusolni, én pedig addig sétáltam egyet a paddocba. Sajnos egy „ismerőssel” össze is futottam.
- Beszélnünk kéne- támad le egyből.
- Semmi, szia vagy helló? Amúgy meg minek?- rántottam hanyagul vállat.
- Hát a kettőnk dolgáról.
- Nincs olyan hogy kettőnk dolga.
- Ennyire nem érdekellek már??
- Nem, egyáltalán nem!!- mondtam határozottan.
- Rendben, de ezt egyszer nagyon megfogod keserülni!!- sziszegte az arcomba, majd gyors léptekkel távozott. Nem tudtam mire vélni az előbbi kirohanását. Mintha nem is ő lett volna. Sebi épp felém tartott Brittával ( Sebi sajtósa). Nem hiszem hogy látta volna az előbbi „incidenst”, mert nagyban röhögcséltek valamin. Amikor odaértek hozzám, együtt mentünk vissza a hotelba. A Hallban elköszöntünk Brittától, mert ő ment fel, mi meg vacsorázni. Leültünk egy eldugott asztalhoz és rendeltünk magunknak. Sebi persze csirke salátát evett, valami öntettel, én pedig rizses húst salátával. Amikor végeztünk a főétel, következett a desszert, de csak számomra, mert Sebi nem ehetett semmi desszertet. Mivel egy arab országban vagyunk ezért úgy döntöttem, hogy megkóstolom a Baklavát. Kihozták, Sebi pedig felkönyökölt az asztalra,és úgy nézett rám mintha várna valamire. Beleharaptam és hát nem volt valami finom íze.
- Na milyen?- kérdezte mosolyogva.
- Hát őszintén?- majd közelebb hajoltam hozzá- Ritka szar.
- Tudom- mondta gonosz vigyorral.
- Honnan?
- Már ettem ilyet, és valami pocsék íze van neki- dőlt hátra
- De ha egyszer rossz íze van akkor miért nem szóltál?
- Mert látni akartam ezt az arcot- mondta még mindig mosolyogva.
- Ohh, ha holnap nem életed legfontosabb napja lenne esküszöm megfojtanálak!!- ezen persze csak röhögni tudott. – Tudod mit, rendben ha harc akkor harc, majd rendeltem egy nagy adag csoki fagyit, ami Sebi kedvence. Amikor kihozták Sebi le se vette róla a tekinteté a fagyimról. Én persze nem törődve Sebivel, tömtem magamba csoki fagyit, közbe pedig a tudtára adtam hogy mennyire finom.
- Nem lehetsz ennyire gonosz!!- dőlt hátra majd keresztbe fonta a kezeit.
- Dehogyis nem szívem, dehogyisnem!!- mondtam kacéran, majd látványosan lenyaltam a kanálról a maradék fagyit. Sebi ezt tátott szájjal nézte végig. Mivel holnap nagy napja lesz, így tovább már nem idegesítettem és inkább szépen megettem a többi fagyit, majd felmentünk a szobánkba.
- Na szívem dobd magad hasra!- mondtam neki, majd bementem a fürdőbe a kellékekéért.
- Minek?
- Majd meglátod, csak vetkőzz le- erre egy kaján vigyorra húzódott a szája. –Nem kell félreérteni!- engedelmesen levetkőzött,csak egy boxer volt rajta, majd hasra feküdt. Ráültem a fenekére, majd levendula krémet kentem a kezemre és elkezdtem masszírozni a hátát.
- Ohh ez de jó- mondta a párnába eltorzult hangon. Jól belemasszíroztam a krémet. Azt akartam hogy minél jobban ellazuljon. Jól meg dolgoztam a hátát a nyakát és a vállait. A végére már fájt és zsibbadt a kezem. Már épp a 2. réteget vittem volna fel amikor arra lettem figyelmes hogy egyenleten veszi a levegőt. Elaludt. Lassan lemásztam róla, majd betakartam egy vékonyka lepedővel. Elég korán elaludt, na de nem baj, legalább jól kipiheni magát. Elmentem lezuhanyozni, majd kimentem a nappaliba a lap toppal a kezemben. Törökülésbe leültem a kanapéra, majd az ölembe húztam. Megnéztem az e-mail- jeiemt, néhányra válaszoltam is. Már kb. 1 órán át neteztem, de még egyáltalán nem voltam álmos, pedig már 11 óra is elmúlt. Úgy döntöttem, hogy felfedező útra indulok. Igen mondjuk, nem tudom melyik az-az elvetemült örült, aki éjjel a hotelben császkál. Magamra kaptam Sebi egyik Red Bullos ingét, majd beleléptem a papucsomba, és kiléptem az ajtón. A folyosón senki nem volt, mondjuk ezen a szinten csak F1-esek vannak, így nem is csodálkozom, hogy mindenki alszik ilyenkor. Végig csoszogtam a folyosón egészen a liftig és felmentem a legfelső emeletre. Ott pedig a tetőre mentem, kíváncsi voltam, hogy milyen onnan a kilátás. Felmentem egy szűk vaslépcsőn, majd nagy nehezen kinyitottam a vasajtót, és kiléptem. Hihetetlenül szép látvány tárult elém. Innen olyan gyönyörű volt minden. Csak hogy valakit vagy valakiket észrevettem a tető másik végében. Két embert, akik éppen csókolóztak. A kíváncsiságom nem hagyott alább így meg akartam tudni, hogy kik azok. James Bond-ot meghazudtoló módon lopakodtam a tuják mögött. Már egész közel voltam, de még mindig nem láttam az arcukat, mert ott ahol voltak elég sötét volt. Ám egyszer csak úgy fordultak hogy látszódott az arcuk. Először megdöbbentem, majd mosolyra húztam a számat. Chris és anya voltak azok. Mosolyogva néztem végig ahogy megölelik egymást, majd megcsókolják egymást. Nagyon aranyosak így együtt. És remélem boldogak lesznek így együtt. De tényleg milyen jó lenne ha maga Christian Horner lenne az apukám! Mondjuk én szinte már apámnak tekintettem. Sokáig már nem néztem őket, nem akartam lebukni, így gyorsan visszasuhantam. Boldogan dőltem be Sebi mellé az ágyba, és hajtottam álomra a fejemet.
2011. április 8., péntek
45. rész
Sziasztok tudom hogy most nagyon utáltok amiért rég nem hoztam friss, de beütött a tavasz és vele együtt a szerelem is :$:$ :DD, Meg most itt van meghoztam a frisst, most is 4 komit kérek, és most megpróbálok pontosan hozni majd, addig is Enjoy it! :DD
Ahogy bezárta egyből az asztalnak döntött. Megfogott és felültetett az asztalra. Közben pedig heves csók csatába kezdtünk. Az asztalról röpültek le a pappírok, füzetek, ceruzatartó és mi egyéb. Teljesen hozzám dörgölőzött így éreztem kíván, nem is kicsit. Érzékien simogatta a combom belső részét közben pedig a nyakamat csókolgatta. A szoknyámat teljesen felgyűrte egészen a derekamig. Én sem hezitáltam sokat lehúztam a cipzárját, majd megszabadítottam pólójától. Belenéztem tengerkék szemeibe, amelyek vágytól izzottak. Teljesen a hatalmába kerített mind mindig. Olyan gyorsasággal húzta le rólam a fehérneműt, hogy az elszakad.
- Héé ez volt a kedvenc bugyim!- néztem rá durcásan.
- Majd kapsz másikat- suttogta a fülembe, majd belém hatolt. Ez annyira hirtelen ért hogy hangosan felnyögtem. Sebi persze egyből a kezét a szám elé tette.
- Pisszt! Halkabban, mert így lebukunk – suttogott.
- Könnyű ..azt ….mondani- próbáltam kinyögni valamit. Először lassan és érzékien mozgott bennem majd gyorsan és vadul. Próbáltam egy hangot se kiadni, de nagyon nehéz volt. A hátunk mögötti telefont lelöktük, majd hátrafeküdtem, a lábamat a nyakába akasztottam, és úgy mozgott bennem. Már nagyon közel voltam a csúcshoz, csak hogy lépteket hallottunk az ajtó felöl. Sebi egy kicsit abbahagyta, így csak füleltünk. Chris és Ciaron ,(Sebi mérnöke) hangját hallottuk az ajtó felől.
- Most mit csináljuk? –kérdezte suttogva. Gyorsan előtúrtam a táskámból a telefonomat és tárcsáztam Alice-t
- Szia Dia, mond mizu?
- Szia, kérhetnék egy hatalmas szívességet?
- Mi lenne az?
- Christ ki kéne iktatni egy kis időre, itt áll az irodája előtt.
- Nem értem..
- Bent vagyunk Sebivel az irodájában, majd mindent elmagyarázok, csak vidd innen el- szinte már könyörögtem neki. Közben Sebi újra belém hatolt, amit én egy kis nyögéssel díjaztam, pont bele telefonba.
- Óóóó, értem már- hallottam a hangját hogy kaján vigyorra húzza a száját. – Már is indulok- majd bontottuk a vonalat.
- Látom nem vagy szívbajos- ültem fel. Ő csak a fejét csóválta. Hallottuk hogy Alice megérkezett, és „eltávolította” Christ az ajtó közelében, majd folytattuk ahol abbahagytuk, csak hogy most át tértünk a kanapéra, már nagyon elzsibbadtam az asztalon. Sokkal kényelmesebb volt a kanapé, mint az asztal, legelőször is ide kellet volna jönnünk. A kanapéra ült én pedig az ölében ültem. Most én diktáltam, egyből gyors tempót diktáltam. A szeme kezdtek elsötétülni ez azt jelezte, hogy közel van a csúcshoz. Hirtelen maga alá fordított és mélyen belém hatolt. Éreztem már nagyon közel vagyok a csúcshoz, már kezdett megszűnni körülöttem a világ, majd hirtelen amolyan robbanásszerűen rám tört. Hogy ne sikítsak fel, beleharaptam a díszpárnába. Sebi is utánam elért a csúcsra, majd legördült rólam, csak hogy nem számolt azzal hogy a kanapé egyszemélyes így a földön kötött ki. Nem bírtam ki nevetés nélkül, így hangosan kiröhögtem.
- Héé nem ér kinevetni- ö is röhögött magán. Majd elterült a földön, én pedig lemásztam hozzá és a mellkasára hajtottam a fejemet. Mind kettőnk szíve még mindig vadul vert, de lassan visszaállt a normál állapotába.
- Fel kéne kelnünk!!- mondtam Sebinek.
- Még maradjunk egy 5percet- kérlelt.
- Nem lehet, mert bármikor visszajöhet Chris és még a szobát is vissza kell rendezni a normál állapotába- ültem fel és néztem körbe. Hát a szoba olyan volt mintha bomba robbant volna.
- Igaz- majd összeszedtük magunkat, a pappírokat visszarendeztük eredeti állapotába, a telefont és a ceruzatartót is visszatettük az asztalra. A kulcsot elfordítottuk, majd kiléptünk. Szerencsére senki se volt a folyóson, így észrevétlenül visszasuhantunk a büfébe. Sebi elment megkeresni a mérnökét én pedig leültem a pulthoz. Alice egyből oda könyökölt elém.
- Látom az elmúlt órában jól érezted magadat!! Na mesélj!! Milyen volt??– mondta nagy hévvel.
- Hát azért annyira nem részletezném, mert ez magánügy- mondtam mosolyogva.
- Naaannaaa csak egy kicsi részletet, lécci- nézett rám nagy szemekkel.
- Na jó, dióhéjban annyi hogy az én drágalátos párom „kissé” kanos lett, így még az se tántorította el hogy Chris szobájába csináljuk. Hát annyi volt az egész hogy bezárkóztunk majd megcéloztuk Chris asztalát
- Tyűűhaa
- Aztán simogatott, csókolgatott..stb. stb. és akkor a szinte letépte rólam a...- ekkor szembe jutott hogy ott hagytuk az irodába bugyimat.
- Óhhh b+!!! A bugyim!!!- felkiáltottam, még szerencse hogy magyarul. Eszeveszett tempóban rohantam az irodája felé. Ahogy odaértem kopogtam bár reméltem, hogy nem lesz bent, csak nem volt szerencsém. Egy hangos „Gyere” után bementem. Ahogy beléptem egyből szemet szúrt a bugyim ami sikeresen az ablak melletti virágon landolt, még szerencse hogy zöld volt a bugyim.
- Mi járatban erre felé?- épp csak egy pillanatra nézett fel, mert valamit bőszen számolt. Először szinte semmi sem jutott az eszembe, de hirtelen beugrott, és kérdezősködni kezdtem anyáról.
- Hát csak gondoltam benézek, és látom ma jól elvoltál anyával- közben az ablak felé vettem az irányt, de a szemem sarkából figyeltem a bugyit.
- Khmm.. hát igen, okos, kifinomult nő- felállt, majd a szoba másik végébe lévő polc felé sietett, így volt egy kis időm, gyorsan lekaptam a bugyimat a pálmáról is belegyömöszöltem a zsebembe. Úgy tettem mintha az ablakon bámulnék ki.
- Szóval el is fogod hívni vacsorázni?- kérdezősködtem tovább, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy csak egy kérdés erejéig jöttem be.
- Majd igen….- mondta pirulva.
- Ohh csak nem elpirult a nagy Christian Horner?
- Nincs más dolgod?- kérdezte mosolyogva.
- Ohh dehogyis nincs, már megyek is- majd intettem egy pá-t. Ahogy becsuktam magam után az ajtót, egyből megkönnyebbült a lekelem. Ha észrevette volna Chris a bugyit, akkor nagy botrány lett volna. Visszavánszorogtam a büfébe.
- Na mi van miért rohantál el?- kérdezte Alice. Elővettem bugyit és megmutattam neki, de úgy hogy csak ő lássa.
- Egy bugyi?
- Igen az én bugyim, ami Chris irodájában lévő pálmán landolt, és ha Chris észre veszti, akkor nagyon megütöttük volna a bokánkat.
- Ohh ennyire kanos a pasid, hogy elszakít egy ilyen szép bugyit?
- Hát látod- mondtam mosolyogva. Egészen „zárásig” a büfében ültem. Bár még este 7 kor is bent voltunk. Nem volt kedvem visszamenni a hotelbe így segítettem takarítani Alice- nak. Közben pedig előkerült a „Hülkenberg téma” is.
- Nos akkor mi a helyet Nicoval?- kérdeztem közben a székeket rakosgattam az asztalra
- Háátt…volt már egy randink és ma is elmegyünk valahova.
- Nocsak! És hova?
- Hát a tengerpartra sétálni- mondta pirulva.
- Óóóhh micsoda romantikus- mondtam mosolyogva. –És hányra kell menned?
- Fél 9- kor talizunk.
- De hát már háromnegyed 8 van!!!
- Igen, tudom, de még be kell fejeznem ezt.
- Nem-nem szó sem lehet róla, azonnal visszamész a hotelba és elkezdesz készülődni- toltam az ajtó felé.
- De..- leintettem
- Nincs semmi de!!- szóltam rá. – Majd én befejezem, úgy sincs más dolgom, én ne aggódj, Chris nem tudja meg hogy elmentél.
- Te egy angyal vagy!- majd szorosan megölelt. Az ablakból néztem ahogy elrohan, majd neki álltam felsöpörni. Miután végeztem vele, már csak egy dolog volt hátra a felmosás. Elég gyorsan kész lettem vele, épp lekapcsoltam a villanyokat, mikor egy kar fonódott a derekamra, amitől kicsit összerezzentem.
- Mi van rossz a lelkiismereted?- suttogta a fülembe.
- Dehogy, csak megijedtem- fordultam vele szembe.
- Amúgy mit csináltál itt egyedül?- nézett be a sötét büfébe.
- Felsöpörtem és felmostam.
- Tee???
- Igen én.
- És Alice?
- Randija van.
- Ohh hát innen fúj a szél- mondta már a szálloda előtt- És szabad tudni hogy kivel randizik?
- Nico Hülkenberggel.
- Ohh, szép pár lennének.
- Az biztos- majd megnyomtam az lift gombot. Ahogy becsukódott az ajtó, Sebi egyből nekem esett.
- Délután nem volt elég?- kérdeztem két csók között.
- Nem- majd újra megcsókolt. Amikor felértünk még mindig csókolt ahol csak ért. Alig bírtam bemenni az ajtón.
- Héé Sebastian, neked aludnod kéne már, hogy fogsz így teljesíteni holnap??
- Könnyen és egyszerűen!- vont vállat.
- Na persze, irány fürdeni!- parancsoltam rá, és a fürdő felé mutattam.
- Na jó- majd elvánszorgott. Közben egy kicsit ledőltem az ágyra, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Annyit éreztem még hogy valaki rám rak egy vékony takarót és utána egyből álomországba kerültem.
Ahogy bezárta egyből az asztalnak döntött. Megfogott és felültetett az asztalra. Közben pedig heves csók csatába kezdtünk. Az asztalról röpültek le a pappírok, füzetek, ceruzatartó és mi egyéb. Teljesen hozzám dörgölőzött így éreztem kíván, nem is kicsit. Érzékien simogatta a combom belső részét közben pedig a nyakamat csókolgatta. A szoknyámat teljesen felgyűrte egészen a derekamig. Én sem hezitáltam sokat lehúztam a cipzárját, majd megszabadítottam pólójától. Belenéztem tengerkék szemeibe, amelyek vágytól izzottak. Teljesen a hatalmába kerített mind mindig. Olyan gyorsasággal húzta le rólam a fehérneműt, hogy az elszakad.
- Héé ez volt a kedvenc bugyim!- néztem rá durcásan.
- Majd kapsz másikat- suttogta a fülembe, majd belém hatolt. Ez annyira hirtelen ért hogy hangosan felnyögtem. Sebi persze egyből a kezét a szám elé tette.
- Pisszt! Halkabban, mert így lebukunk – suttogott.
- Könnyű ..azt ….mondani- próbáltam kinyögni valamit. Először lassan és érzékien mozgott bennem majd gyorsan és vadul. Próbáltam egy hangot se kiadni, de nagyon nehéz volt. A hátunk mögötti telefont lelöktük, majd hátrafeküdtem, a lábamat a nyakába akasztottam, és úgy mozgott bennem. Már nagyon közel voltam a csúcshoz, csak hogy lépteket hallottunk az ajtó felöl. Sebi egy kicsit abbahagyta, így csak füleltünk. Chris és Ciaron ,(Sebi mérnöke) hangját hallottuk az ajtó felől.
- Most mit csináljuk? –kérdezte suttogva. Gyorsan előtúrtam a táskámból a telefonomat és tárcsáztam Alice-t
- Szia Dia, mond mizu?
- Szia, kérhetnék egy hatalmas szívességet?
- Mi lenne az?
- Christ ki kéne iktatni egy kis időre, itt áll az irodája előtt.
- Nem értem..
- Bent vagyunk Sebivel az irodájában, majd mindent elmagyarázok, csak vidd innen el- szinte már könyörögtem neki. Közben Sebi újra belém hatolt, amit én egy kis nyögéssel díjaztam, pont bele telefonba.
- Óóóó, értem már- hallottam a hangját hogy kaján vigyorra húzza a száját. – Már is indulok- majd bontottuk a vonalat.
- Látom nem vagy szívbajos- ültem fel. Ő csak a fejét csóválta. Hallottuk hogy Alice megérkezett, és „eltávolította” Christ az ajtó közelében, majd folytattuk ahol abbahagytuk, csak hogy most át tértünk a kanapéra, már nagyon elzsibbadtam az asztalon. Sokkal kényelmesebb volt a kanapé, mint az asztal, legelőször is ide kellet volna jönnünk. A kanapéra ült én pedig az ölében ültem. Most én diktáltam, egyből gyors tempót diktáltam. A szeme kezdtek elsötétülni ez azt jelezte, hogy közel van a csúcshoz. Hirtelen maga alá fordított és mélyen belém hatolt. Éreztem már nagyon közel vagyok a csúcshoz, már kezdett megszűnni körülöttem a világ, majd hirtelen amolyan robbanásszerűen rám tört. Hogy ne sikítsak fel, beleharaptam a díszpárnába. Sebi is utánam elért a csúcsra, majd legördült rólam, csak hogy nem számolt azzal hogy a kanapé egyszemélyes így a földön kötött ki. Nem bírtam ki nevetés nélkül, így hangosan kiröhögtem.
- Héé nem ér kinevetni- ö is röhögött magán. Majd elterült a földön, én pedig lemásztam hozzá és a mellkasára hajtottam a fejemet. Mind kettőnk szíve még mindig vadul vert, de lassan visszaállt a normál állapotába.
- Fel kéne kelnünk!!- mondtam Sebinek.
- Még maradjunk egy 5percet- kérlelt.
- Nem lehet, mert bármikor visszajöhet Chris és még a szobát is vissza kell rendezni a normál állapotába- ültem fel és néztem körbe. Hát a szoba olyan volt mintha bomba robbant volna.
- Igaz- majd összeszedtük magunkat, a pappírokat visszarendeztük eredeti állapotába, a telefont és a ceruzatartót is visszatettük az asztalra. A kulcsot elfordítottuk, majd kiléptünk. Szerencsére senki se volt a folyóson, így észrevétlenül visszasuhantunk a büfébe. Sebi elment megkeresni a mérnökét én pedig leültem a pulthoz. Alice egyből oda könyökölt elém.
- Látom az elmúlt órában jól érezted magadat!! Na mesélj!! Milyen volt??– mondta nagy hévvel.
- Hát azért annyira nem részletezném, mert ez magánügy- mondtam mosolyogva.
- Naaannaaa csak egy kicsi részletet, lécci- nézett rám nagy szemekkel.
- Na jó, dióhéjban annyi hogy az én drágalátos párom „kissé” kanos lett, így még az se tántorította el hogy Chris szobájába csináljuk. Hát annyi volt az egész hogy bezárkóztunk majd megcéloztuk Chris asztalát
- Tyűűhaa
- Aztán simogatott, csókolgatott..stb. stb. és akkor a szinte letépte rólam a...- ekkor szembe jutott hogy ott hagytuk az irodába bugyimat.
- Óhhh b+!!! A bugyim!!!- felkiáltottam, még szerencse hogy magyarul. Eszeveszett tempóban rohantam az irodája felé. Ahogy odaértem kopogtam bár reméltem, hogy nem lesz bent, csak nem volt szerencsém. Egy hangos „Gyere” után bementem. Ahogy beléptem egyből szemet szúrt a bugyim ami sikeresen az ablak melletti virágon landolt, még szerencse hogy zöld volt a bugyim.
- Mi járatban erre felé?- épp csak egy pillanatra nézett fel, mert valamit bőszen számolt. Először szinte semmi sem jutott az eszembe, de hirtelen beugrott, és kérdezősködni kezdtem anyáról.
- Hát csak gondoltam benézek, és látom ma jól elvoltál anyával- közben az ablak felé vettem az irányt, de a szemem sarkából figyeltem a bugyit.
- Khmm.. hát igen, okos, kifinomult nő- felállt, majd a szoba másik végébe lévő polc felé sietett, így volt egy kis időm, gyorsan lekaptam a bugyimat a pálmáról is belegyömöszöltem a zsebembe. Úgy tettem mintha az ablakon bámulnék ki.
- Szóval el is fogod hívni vacsorázni?- kérdezősködtem tovább, hogy ne legyen túl feltűnő, hogy csak egy kérdés erejéig jöttem be.
- Majd igen….- mondta pirulva.
- Ohh csak nem elpirult a nagy Christian Horner?
- Nincs más dolgod?- kérdezte mosolyogva.
- Ohh dehogyis nincs, már megyek is- majd intettem egy pá-t. Ahogy becsuktam magam után az ajtót, egyből megkönnyebbült a lekelem. Ha észrevette volna Chris a bugyit, akkor nagy botrány lett volna. Visszavánszorogtam a büfébe.
- Na mi van miért rohantál el?- kérdezte Alice. Elővettem bugyit és megmutattam neki, de úgy hogy csak ő lássa.
- Egy bugyi?
- Igen az én bugyim, ami Chris irodájában lévő pálmán landolt, és ha Chris észre veszti, akkor nagyon megütöttük volna a bokánkat.
- Ohh ennyire kanos a pasid, hogy elszakít egy ilyen szép bugyit?
- Hát látod- mondtam mosolyogva. Egészen „zárásig” a büfében ültem. Bár még este 7 kor is bent voltunk. Nem volt kedvem visszamenni a hotelbe így segítettem takarítani Alice- nak. Közben pedig előkerült a „Hülkenberg téma” is.
- Nos akkor mi a helyet Nicoval?- kérdeztem közben a székeket rakosgattam az asztalra
- Háátt…volt már egy randink és ma is elmegyünk valahova.
- Nocsak! És hova?
- Hát a tengerpartra sétálni- mondta pirulva.
- Óóóhh micsoda romantikus- mondtam mosolyogva. –És hányra kell menned?
- Fél 9- kor talizunk.
- De hát már háromnegyed 8 van!!!
- Igen, tudom, de még be kell fejeznem ezt.
- Nem-nem szó sem lehet róla, azonnal visszamész a hotelba és elkezdesz készülődni- toltam az ajtó felé.
- De..- leintettem
- Nincs semmi de!!- szóltam rá. – Majd én befejezem, úgy sincs más dolgom, én ne aggódj, Chris nem tudja meg hogy elmentél.
- Te egy angyal vagy!- majd szorosan megölelt. Az ablakból néztem ahogy elrohan, majd neki álltam felsöpörni. Miután végeztem vele, már csak egy dolog volt hátra a felmosás. Elég gyorsan kész lettem vele, épp lekapcsoltam a villanyokat, mikor egy kar fonódott a derekamra, amitől kicsit összerezzentem.
- Mi van rossz a lelkiismereted?- suttogta a fülembe.
- Dehogy, csak megijedtem- fordultam vele szembe.
- Amúgy mit csináltál itt egyedül?- nézett be a sötét büfébe.
- Felsöpörtem és felmostam.
- Tee???
- Igen én.
- És Alice?
- Randija van.
- Ohh hát innen fúj a szél- mondta már a szálloda előtt- És szabad tudni hogy kivel randizik?
- Nico Hülkenberggel.
- Ohh, szép pár lennének.
- Az biztos- majd megnyomtam az lift gombot. Ahogy becsukódott az ajtó, Sebi egyből nekem esett.
- Délután nem volt elég?- kérdeztem két csók között.
- Nem- majd újra megcsókolt. Amikor felértünk még mindig csókolt ahol csak ért. Alig bírtam bemenni az ajtón.
- Héé Sebastian, neked aludnod kéne már, hogy fogsz így teljesíteni holnap??
- Könnyen és egyszerűen!- vont vállat.
- Na persze, irány fürdeni!- parancsoltam rá, és a fürdő felé mutattam.
- Na jó- majd elvánszorgott. Közben egy kicsit ledőltem az ágyra, aminek az lett a következménye, hogy elaludtam. Annyit éreztem még hogy valaki rám rak egy vékony takarót és utána egyből álomországba kerültem.
2011. április 3., vasárnap
44. rész
Sziasztok, először is bocsi hogy megkéstem a frissel, de rengeteg dolgom volt ebbe az utóbbi 4napban,másodszor pedig itt a friss!! :DDD harmadszor pedig a komi határ 4, majd ha elolvassátok akkor megértitek hogy miért ;) :D Nem fogom egy könnyen odaadni a kövi részt, úgyhogy komizni,komizni :DDD Enjoy it! :DD
Reggel kopogásra ébredtem. Nagyon nem akartam még felkelni az ágyból fárad voltam még, de csak nem akarták abba hagyni, mert most már ketten kopogtak. Kinyitottam a szememet és láttam mellettem az ágy üres, szóval Sebi már elmehetett.
- Megyek máár!!!- kiabáltam ki idegesen. Felvettem egy fürdőköpenyt és az ajtóhoz vonszoltam magamat. Kinyitottam, és a tesóm egyből berontott a szobába, utánam meg anyám.
- Csak ti vagytok?- majd ledobtam magam a kanapéra amin elterültem.
- Hát kösz! Még mindig pizsamában vagy öltözz fel és gyerünk!!
- Ajjjj- nyöszörögtem.
- Ne nyögj!! Kapd össze magadat. –majd odalépet az ablakhoz és elhúzta a függönyöket. Olyan világosság lett a szobába hogy egy pillanatra nem is láttam. Kinyitotta az ablakokat és megcsapta asz orromat az a sivatagi száraz levegő.
- Menni az idő?- kérdeztem.
- Már 11 óra van.
- Mennyi?- kaptam fel a fejemet.
- Igen jól hallottad, siess, de már úgy is lekésted az első edzést!
- Óhhh, pedig megakartam nézni- feltápászkodtam ülőhelyzetbe.
- Diaaa!!! Menjünk!!!- rángatott Márk fel a kanapéról.
- Pizsamába?
- Úgy is jó leszel csak menjünk már, látni akarom az autókat, meg Fabit is!!!- hisztizett.
- Jó csak ne hisztizz!!- felkeltem a kanapéról és a hálóba mentem. Mivel még tegnap megígértem magamnak hogy ma egy olyan ruhát veszek fel ami testre simulós, elővettem egy fekete térd fölé érő ruhámat, majd egy sárga színű magas sarkút és a hozzá illő táskát. Csak akkor vettem észre hogy egy vörös rózsa és egy cetli díszelgett az ágyon amikor megakartam csinálni az ágyat. A cetlin ez állt: „ A legszebb, legcsodálatosabb nőjének a világon, Szeretlek!” Elmosolyodtam, és ez egyben meg is lepett, mert a kis cetlire magyarul volt ráírva, pedig még írni meg se tanítottam. Tudta azt hogy imádtam azt amikor magyarul próbált meg beszélni hozzám, részben sikerült is, de néha nagyon nyakatekert mondatokat fogalmazott meg. Ahogy erre visszagondoltam, újra megjelent egy hatalmas vigyor az arcomon. Ekkor a tesóm „berontott” a hálóba
- Kész vagy már???
- Mindjárt!- bementem a fürdőbe és gyors feldobtam egy alap sminket, a hajamat felfogtam, de amolyan lazán, majd egy hajpántot raktam bele. Mielőtt elindultam volna még a bőröndbe megkeresni kezdtem egy nyakláncot, csak hogy nem igazán találtam meg, ekkor a kezembe akadt egy karkötő, jobban megnézve ez a szerencsét hozó karkötőm volt, amit már többször is kerestem csak nem találtam.
- Ohh már mióta kerestelek, és végre megtaláltalak!!. –majd felraktam.
- Nocsak milyen szép nagy lányom van nekem- mondta anya büszkén, majd megölelt.
- Induljunk máárrr!!!- húzta a kezemet Márk. Végre elindultunk, a hotel előtt fogtunk egy taxi és egyenesen a pálya vitettük magunkat. Épp ebédszünet volt így sokan voltak a paddocba. Mielőtt bementünk volna felvettem a napszemüvegemet. Ahogy betettük a lábunkat oda egyből letámadtak minket a fotósok, ez engem már nem zavart, én már megszoktam, de anyát és Márkot láthatólag nagyon zavarta. A Red Bull Home-jához érve én már rutinosan mentem be, míg anyáék megszeppenve léptek be, főleg a tesóm, egész végig fogta anya kezét. Ahogy beértünk egyből rám köszöntek a többiek én pedig viszonoztam. Anyáék érdeklődve néztek körbe és körbe. Belépve a büfébe egyből megpillantottam Sebit aki mellett ott ült Chris is, meg persze Norbert és Fabi is. Sebi épp spagettit tömött magába, imádta az olasz kaját. Nagy mosollyal mentem oda hozzájuk, és rájuk köszöntem.
- Sziasztok!!- majd egy cuppanós puszit nyomtam Sebi arcára, mert a szája tele volt spagettivel.
– Had mutassam be az anyukámat és a tesómat. - Judit Németh, ő pedig Márk Németh- Christian szeme egyből felcsillant.
- Üdvözlöm a hölgyet- majd fel állt és illedelmesen kezet csókolt. Már messziről látni róla hogy angol. Anyám persze fülig pirult, ami kissé meglepett, mert így 40 éves kor tájékán is el tud pirulni az ember egy ilyen dologtól? Én közben helyet foglaltam Sebi mellet.
- Szerintem tegezzük egymást, és szólíts Chris-nek. –mosolygott rá.
- Rendben Chris- viszonozta, majd leült Chris mellé. Márk pedig odahúzott egy széket Fabi mellé. Sebi és Norbert is köszöntötte anyukámat. Fabi persze egyből elkezdett magyarázni Márknak németül aki egy büdös szót sem értett belőle. Márk csak furcsán nézett rám.
- Fabi ő nem tud németül- mondtam neki.
- Hmm az kár, de nem baj majd anélkül is megértük egymást. – Gyere mutatok neked valamit- fogta meg a kezét és mutatott az ajtó felé.
- Ne menjetek messzire!- szólt rá Norbert, majd eltűntek.
- Húú tele vagyok!!- simogatta meg a hasát, majd kényelmesen hátradőlt.
- Ne félj, le fogom dolgoztatni veled! –mondta Tommi aki éppen ekkor jelent meg, majd odahúzott egy széket és leült közénk.
- De aztán dolgoztasd meg jól ne, hogy itt nekem megpocakosodjon!- kacsintottam Tommira aki viszonozta.
- Ki kérem magamnak!!- hördült fel, majd bevágta a durcit. Esküszöm, mint valami 2éves.
- Így van, ha én is ledogoztam volna spagettiket, akkor most nem lenne ilyen pocakom.
- Szerintem nincs nagy pocakod- szólt közbe anya. Na ezek között tuti lesz valamit. Végül is Sebit kiengeszteltem egy forró érzéki csókkal.
- Ajj gyerekek legalább ne előttem!- szólt ránk Tommi.
- Miért?- kérdezte Sebi.
- Mert rettentően hiányzik Dóri- mondta szomorkásan.
- De hogy-hogy nem jött veled?
- Mert balett versenyen van, sajnos nem tudom megnézni, de megígértem neki a következőre már biztos elmegyek.
- És azért jön, nem?
- Persze, ha minden igaz estére már itt lesz. Nem hagyná ki a döntő futamot.
Lassan véget ért az ebédszünet és bementünk a boxba, anyuék csodálkozva nézték a dolgokat. Meg kértem Ann-t, Sebi sajtósát hogy egy kicsit kalauzolja körbe, mert nekem most „halaszthatatlan dolgom akadt”. Igazából csak a konyhára mentem segíteni a szülinapi tortát elkészíteni.
- Sziasztok, nos akkor hozzákezdhetünk? – vettem le a fogasról egy kötényt, azért még sem akartam hogy a fekete ruhám tiszta liszt legyen. Már előre megbeszéltem velük és Chris is szívesen segített volna, de hát neki ügyelnie kell az edzést. 1,5 óra alatt végeztünk a szilva torta elkészítésével. Épp a gyertyákat pakoltam rá, amikor Chris benyitott.
- Na hogy állsz?- jött oda
- Már csak a gyertyákat teszem rá.
- Tyűűhaaa, ez nagyon szép torta- ámuldozott.
- Igen nekem is tetszik, és remélem örülni fog neki- majd ráraktam az utolsó gyertyát is- Kész!!
- Biztos vagyok benne- mosolygott rám kedvesen. Ameddig kipakolták az ebédlőbe a poharakat, pezsgőket és a tortát, addig én elmentem megkeresni anyát. Szinte az egész paddockot végig jártam, de sehol sem találtam. Visszatérve a Home-ba rájöttem hogy 1helyen még nem néztem meg, fent a Paddock Club-ban. Felmentem és egyből megpillantottam őket.
- Alig találtalak meg benneteket. Gyere velem anya, mutatni akarok valamit neked. - majd karon ragadtam és húztam magam után. Ann persze előre futott hogy szóljon nemsokára odaérünk. Az ajtóban megállva, előre tessékeltem anyát. Amikor beléptünk mindenki egyszerre felkiáltott.
- Boldog Szülinapot!!!!!!!- igaz nem sokan voltunk, kb 10-en lehettünk.
- Úr isten, köszönöm mindenkinek. –majd odasétált mindenkihez és egyenként megölelgette őket.
- Anya vágd fel tortát!- mondtam neki. Odaállt a tortához és mielőtt felvágta volna..:
- Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, de legfőképp az én nagy és okos lányomnak, aki ez mind ajándékul adta nekem. Tudom hogy nem voltam mindig az a minta anya és szerintem ezt mind meg sem érdemlem, de nagyon szépen köszönöm!- a végére már folytak a könnyei, és nekem is. Elfújta a gyertyákat és felvágta a tortát. Közben pedig koccintottunk, de persze akik vezetnek még azoknak csak gyerekpezsgő járt. Kuncogva figyeltem ahogy Chris és Sebi a gyerekpezsgőt szürcsölik. Amikor már mindenki magába tömte a tortát, mindenki ment a dolgára vagy épp „sziesztázni”. Chris és anya elmentek sétálni a paddocba, Norbert pedig elment megkeresni a gyerekeket, Sebi és én egy nyugisabb helyre mentünk, a szobájába. Már a „szülinapi bulin” jelezte hogy akar valamit tőlem! Amikor odaértünk lenyomta a kilincset csak hogy az-az ajtó nem nyílt.
- Héé ezt ki zárta be??- majd újra megpróbált bemenni csak nem sikerült. – Várj csak gyere van egy ötletem- majd maga után húzott. Chris irodája előtt álltunk meg.
- Ugye ezt nem gondolod komolyan??
- Dehogyis nem- majd benyitott, és egyből kulcsra is zárta.
Reggel kopogásra ébredtem. Nagyon nem akartam még felkelni az ágyból fárad voltam még, de csak nem akarták abba hagyni, mert most már ketten kopogtak. Kinyitottam a szememet és láttam mellettem az ágy üres, szóval Sebi már elmehetett.
- Megyek máár!!!- kiabáltam ki idegesen. Felvettem egy fürdőköpenyt és az ajtóhoz vonszoltam magamat. Kinyitottam, és a tesóm egyből berontott a szobába, utánam meg anyám.
- Csak ti vagytok?- majd ledobtam magam a kanapéra amin elterültem.
- Hát kösz! Még mindig pizsamában vagy öltözz fel és gyerünk!!
- Ajjjj- nyöszörögtem.
- Ne nyögj!! Kapd össze magadat. –majd odalépet az ablakhoz és elhúzta a függönyöket. Olyan világosság lett a szobába hogy egy pillanatra nem is láttam. Kinyitotta az ablakokat és megcsapta asz orromat az a sivatagi száraz levegő.
- Menni az idő?- kérdeztem.
- Már 11 óra van.
- Mennyi?- kaptam fel a fejemet.
- Igen jól hallottad, siess, de már úgy is lekésted az első edzést!
- Óhhh, pedig megakartam nézni- feltápászkodtam ülőhelyzetbe.
- Diaaa!!! Menjünk!!!- rángatott Márk fel a kanapéról.
- Pizsamába?
- Úgy is jó leszel csak menjünk már, látni akarom az autókat, meg Fabit is!!!- hisztizett.
- Jó csak ne hisztizz!!- felkeltem a kanapéról és a hálóba mentem. Mivel még tegnap megígértem magamnak hogy ma egy olyan ruhát veszek fel ami testre simulós, elővettem egy fekete térd fölé érő ruhámat, majd egy sárga színű magas sarkút és a hozzá illő táskát. Csak akkor vettem észre hogy egy vörös rózsa és egy cetli díszelgett az ágyon amikor megakartam csinálni az ágyat. A cetlin ez állt: „ A legszebb, legcsodálatosabb nőjének a világon, Szeretlek!” Elmosolyodtam, és ez egyben meg is lepett, mert a kis cetlire magyarul volt ráírva, pedig még írni meg se tanítottam. Tudta azt hogy imádtam azt amikor magyarul próbált meg beszélni hozzám, részben sikerült is, de néha nagyon nyakatekert mondatokat fogalmazott meg. Ahogy erre visszagondoltam, újra megjelent egy hatalmas vigyor az arcomon. Ekkor a tesóm „berontott” a hálóba
- Kész vagy már???
- Mindjárt!- bementem a fürdőbe és gyors feldobtam egy alap sminket, a hajamat felfogtam, de amolyan lazán, majd egy hajpántot raktam bele. Mielőtt elindultam volna még a bőröndbe megkeresni kezdtem egy nyakláncot, csak hogy nem igazán találtam meg, ekkor a kezembe akadt egy karkötő, jobban megnézve ez a szerencsét hozó karkötőm volt, amit már többször is kerestem csak nem találtam.
- Ohh már mióta kerestelek, és végre megtaláltalak!!. –majd felraktam.
- Nocsak milyen szép nagy lányom van nekem- mondta anya büszkén, majd megölelt.
- Induljunk máárrr!!!- húzta a kezemet Márk. Végre elindultunk, a hotel előtt fogtunk egy taxi és egyenesen a pálya vitettük magunkat. Épp ebédszünet volt így sokan voltak a paddocba. Mielőtt bementünk volna felvettem a napszemüvegemet. Ahogy betettük a lábunkat oda egyből letámadtak minket a fotósok, ez engem már nem zavart, én már megszoktam, de anyát és Márkot láthatólag nagyon zavarta. A Red Bull Home-jához érve én már rutinosan mentem be, míg anyáék megszeppenve léptek be, főleg a tesóm, egész végig fogta anya kezét. Ahogy beértünk egyből rám köszöntek a többiek én pedig viszonoztam. Anyáék érdeklődve néztek körbe és körbe. Belépve a büfébe egyből megpillantottam Sebit aki mellett ott ült Chris is, meg persze Norbert és Fabi is. Sebi épp spagettit tömött magába, imádta az olasz kaját. Nagy mosollyal mentem oda hozzájuk, és rájuk köszöntem.
- Sziasztok!!- majd egy cuppanós puszit nyomtam Sebi arcára, mert a szája tele volt spagettivel.
– Had mutassam be az anyukámat és a tesómat. - Judit Németh, ő pedig Márk Németh- Christian szeme egyből felcsillant.
- Üdvözlöm a hölgyet- majd fel állt és illedelmesen kezet csókolt. Már messziről látni róla hogy angol. Anyám persze fülig pirult, ami kissé meglepett, mert így 40 éves kor tájékán is el tud pirulni az ember egy ilyen dologtól? Én közben helyet foglaltam Sebi mellet.
- Szerintem tegezzük egymást, és szólíts Chris-nek. –mosolygott rá.
- Rendben Chris- viszonozta, majd leült Chris mellé. Márk pedig odahúzott egy széket Fabi mellé. Sebi és Norbert is köszöntötte anyukámat. Fabi persze egyből elkezdett magyarázni Márknak németül aki egy büdös szót sem értett belőle. Márk csak furcsán nézett rám.
- Fabi ő nem tud németül- mondtam neki.
- Hmm az kár, de nem baj majd anélkül is megértük egymást. – Gyere mutatok neked valamit- fogta meg a kezét és mutatott az ajtó felé.
- Ne menjetek messzire!- szólt rá Norbert, majd eltűntek.
- Húú tele vagyok!!- simogatta meg a hasát, majd kényelmesen hátradőlt.
- Ne félj, le fogom dolgoztatni veled! –mondta Tommi aki éppen ekkor jelent meg, majd odahúzott egy széket és leült közénk.
- De aztán dolgoztasd meg jól ne, hogy itt nekem megpocakosodjon!- kacsintottam Tommira aki viszonozta.
- Ki kérem magamnak!!- hördült fel, majd bevágta a durcit. Esküszöm, mint valami 2éves.
- Így van, ha én is ledogoztam volna spagettiket, akkor most nem lenne ilyen pocakom.
- Szerintem nincs nagy pocakod- szólt közbe anya. Na ezek között tuti lesz valamit. Végül is Sebit kiengeszteltem egy forró érzéki csókkal.
- Ajj gyerekek legalább ne előttem!- szólt ránk Tommi.
- Miért?- kérdezte Sebi.
- Mert rettentően hiányzik Dóri- mondta szomorkásan.
- De hogy-hogy nem jött veled?
- Mert balett versenyen van, sajnos nem tudom megnézni, de megígértem neki a következőre már biztos elmegyek.
- És azért jön, nem?
- Persze, ha minden igaz estére már itt lesz. Nem hagyná ki a döntő futamot.
Lassan véget ért az ebédszünet és bementünk a boxba, anyuék csodálkozva nézték a dolgokat. Meg kértem Ann-t, Sebi sajtósát hogy egy kicsit kalauzolja körbe, mert nekem most „halaszthatatlan dolgom akadt”. Igazából csak a konyhára mentem segíteni a szülinapi tortát elkészíteni.
- Sziasztok, nos akkor hozzákezdhetünk? – vettem le a fogasról egy kötényt, azért még sem akartam hogy a fekete ruhám tiszta liszt legyen. Már előre megbeszéltem velük és Chris is szívesen segített volna, de hát neki ügyelnie kell az edzést. 1,5 óra alatt végeztünk a szilva torta elkészítésével. Épp a gyertyákat pakoltam rá, amikor Chris benyitott.
- Na hogy állsz?- jött oda
- Már csak a gyertyákat teszem rá.
- Tyűűhaaa, ez nagyon szép torta- ámuldozott.
- Igen nekem is tetszik, és remélem örülni fog neki- majd ráraktam az utolsó gyertyát is- Kész!!
- Biztos vagyok benne- mosolygott rám kedvesen. Ameddig kipakolták az ebédlőbe a poharakat, pezsgőket és a tortát, addig én elmentem megkeresni anyát. Szinte az egész paddockot végig jártam, de sehol sem találtam. Visszatérve a Home-ba rájöttem hogy 1helyen még nem néztem meg, fent a Paddock Club-ban. Felmentem és egyből megpillantottam őket.
- Alig találtalak meg benneteket. Gyere velem anya, mutatni akarok valamit neked. - majd karon ragadtam és húztam magam után. Ann persze előre futott hogy szóljon nemsokára odaérünk. Az ajtóban megállva, előre tessékeltem anyát. Amikor beléptünk mindenki egyszerre felkiáltott.
- Boldog Szülinapot!!!!!!!- igaz nem sokan voltunk, kb 10-en lehettünk.
- Úr isten, köszönöm mindenkinek. –majd odasétált mindenkihez és egyenként megölelgette őket.
- Anya vágd fel tortát!- mondtam neki. Odaállt a tortához és mielőtt felvágta volna..:
- Nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki gondolt rám, de legfőképp az én nagy és okos lányomnak, aki ez mind ajándékul adta nekem. Tudom hogy nem voltam mindig az a minta anya és szerintem ezt mind meg sem érdemlem, de nagyon szépen köszönöm!- a végére már folytak a könnyei, és nekem is. Elfújta a gyertyákat és felvágta a tortát. Közben pedig koccintottunk, de persze akik vezetnek még azoknak csak gyerekpezsgő járt. Kuncogva figyeltem ahogy Chris és Sebi a gyerekpezsgőt szürcsölik. Amikor már mindenki magába tömte a tortát, mindenki ment a dolgára vagy épp „sziesztázni”. Chris és anya elmentek sétálni a paddocba, Norbert pedig elment megkeresni a gyerekeket, Sebi és én egy nyugisabb helyre mentünk, a szobájába. Már a „szülinapi bulin” jelezte hogy akar valamit tőlem! Amikor odaértünk lenyomta a kilincset csak hogy az-az ajtó nem nyílt.
- Héé ezt ki zárta be??- majd újra megpróbált bemenni csak nem sikerült. – Várj csak gyere van egy ötletem- majd maga után húzott. Chris irodája előtt álltunk meg.
- Ugye ezt nem gondolod komolyan??
- Dehogyis nem- majd benyitott, és egyből kulcsra is zárta.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)