46. rész

Igen tudom hogy kicsikét megkéstem. xD Meg kell hogy dicsérjelek titeket, mert kevesebb mint 2nap alatt összejött a 4komi!! :DDD Aminek nagyon örülök :)) Ezért kíváncsi vagyok hogy az 5komi, hány nap alatt jön össze!? :DD (Igen tudom, gonosz vagyok) És még annyit fűznék ehhez hozzá hogy szerintetek Dia kivel "veszekedett" a vége fele? De sztem könnyen ki fogjátok találni x) Enjoy it! :DDD


Reggel arra ébredtem hogy valaki csókolgatja az arcomat a nyakamat a vállamat. Kinyitottam a szemem és egy gyönyörű szép kék szempárral találtam magam szembe.
- Mennyi az idő?- kérdeztem rekedtes hangon.
- 8 óra van, nem muszáj kijönnöd a 3. edzésre, aludj csak, csak szólni akartam.
- De-de kimegyek- majd kibújtam a takaró alól.
- Hát ha 15 perc alatt készen leszel akkor jöhetsz velem.
- Oh, akkor menj csak, majd ott találkozunk- egy csókot váltottunk, majd kiment az ajtón. Én pedig megcéloztam a fürdőt. Lezuhanyoztam, hajat mostam, utána megszárítottam a hajamat, majd kivasaltam. A bőröndöm előtt állva válogattam a ruhákat amikor kopogtak. Kinyitottam az ajtót és a lányokkal találtam magam szembe.
- Úr isten sziasztok!!- majd mindenkinek a nyakába ugrottam.
- Hiányoztál nekünk- mondta Niky.
- Ti is nekem, jaajj annyi mindent tudnék most mesélni nektek, de sok időnk már nincs.
- Igen tudjuk, ezért jöttünk érted és gondoltunk majd az odavezető úton mesélsz egy kicsit- mondta Kata.
- Persze, csak felöltözök – visszamentem a hálóba és kiválasztottam a megfelelő ruhát. Gyors feldobtam egy alap sminket, belepakoltam a táskámban, a karkötőt a csuklómra helyeztem, majd kiléptünk az ajtón. Útközben elmeséltem nekik az irodás kalandunkat Sebivel. Kata csak röhögött rajta, Adri pedig a fejét csóválta. Hát igen ő volt a „kis csapatunk” esze! Gyorsan odaértünk. Ahogy betettük a lábunkat a paddocba egyből kattogtak a vakuk, de nem is foglalkoztunk velük, csak mentünk előre. Hallottuk, hogy még javában tart a 3. szabadedzés, így inkább a büfében telepedtünk le, egy asztalhoz. Niky mesélt Kimi rallys kalandjairól, Adri pedig arról hogy milyen Jaime feleségének lenni, Katát szoktam látni, így tudom hogy mi a harci helyzet közte és David között, Dóri pedig a balett versenyeiről beszélt. Mielőtt vége lett volna az edzésnek szóltam Sebi egyik szerelőjének hogy szóljon majd neki hogy a büfében vagyok. Megkértem Alice-t hogy jöjjön már oda hozzánk és meséljen a tegnap történtekről.
Ahogy helyet foglalt egyből letámadtam.
- Na mesélj mi volt tegnap???És ha lehet részletesen mond el!!- fordultam vele szembe.
- Hááttt..- pirult el- Találkoztunk a tengerparton, először sétáltunk, majd leültünk, sokat beszélgettünk és magához húzott és megcsókolt- láttam az arcán hogy újra felidézi azt a pillanatot.
- Óhhhh- hangzott kórusba.
- Ez mind szép és jó, csak épp nem tudom hogy kiről van szó?- mondta Niky
- Hát Nico Hülkenbergről, tegnap randiztak. - mondtam
- Jaaa, így már érthető- kacsintott rá.
- És akkor ezek szerint együtt vagytok? –kérdezte Dóri.
- Igen, együtt.
- Jajj de örülök nektek- megpusziltam majd megöleltem. Épp ekkor jelent meg Sebi.
- Szia, szívem- majd egy hosszú csókot váltottunk- Hűű de csinos vagy- mosolygott rám.
- Ugyan már- legyintettem.
- Sokat nem tudok lenni, mert még egyeztetni kell a mérnökömmel, meg megbeszélés lesz plusz még interjúkat is adnom kell.
- Nem baj, nem is akarlak már zavarni, mert ez most nagyon fontos neked, ezért ha nem találkoznánk időmérő előtt, akkor tessék neked adom a szerencse hozó karkötőmet. – majd a kezébe nyomtam.
- Köszönöm szívem- megöleltük egymást és egy utolsó csókot váltottunk, majd eltűnt. Már nem akartam megzavarni a koncentrációban. Addig a büfében voltunk és csacsogtunk sok mindenről. Tommi szólt nekünk hogy kezdődik az időmérő, így mindannyian a Red Bull boxba mentünk. Most nem a szokásos helyemre ültem hanem, kicsit hátrébb foglaltunk helyet. A fiúk hoztak nekünk még plusz székeket és arra ültünk le, pont úgy hogy még lássuk a képernyőt. Megkezdődött az időmérő. Az ujjaimat keresztbe fontam, mint mindig. Először Jaime hajtott ki a boxból, majd utána sorra jöttek a többiek is. Már a Q1-ben nagy volt a csata, mert percről percre váltották egymást az első helyen, de végül Alonso nyerte meg. Már kezdett szép lassan besötétedni. A Q2-őt már sikerült megnyernünk, na de nem ez a lényeg ha nem a Q3. Az első gyors köröknél, nem volt bent az első 3-ban, de amikor másodjára ment akkor egyből az élre ugrott, és sikeresen meg is nyerte az időmérőt. Összeölelkezve a lányokkal és a szerelőkkel örültünk. Az első lépést sikerült teljesíteni, már csak a 2. lépés van hátra. Még gratulálni se tudtam neki, mert egyből ment interjúkat adni. Ahogy végzett, ment letusolni, én pedig addig sétáltam egyet a paddocba. Sajnos egy „ismerőssel” össze is futottam.
- Beszélnünk kéne- támad le egyből.
- Semmi, szia vagy helló? Amúgy meg minek?- rántottam hanyagul vállat.
- Hát a kettőnk dolgáról.
- Nincs olyan hogy kettőnk dolga.
- Ennyire nem érdekellek már??
- Nem, egyáltalán nem!!- mondtam határozottan.
- Rendben, de ezt egyszer nagyon megfogod keserülni!!- sziszegte az arcomba, majd gyors léptekkel távozott. Nem tudtam mire vélni az előbbi kirohanását. Mintha nem is ő lett volna. Sebi épp felém tartott Brittával ( Sebi sajtósa). Nem hiszem hogy látta volna az előbbi „incidenst”, mert nagyban röhögcséltek valamin. Amikor odaértek hozzám, együtt mentünk vissza a hotelba. A Hallban elköszöntünk Brittától, mert ő ment fel, mi meg vacsorázni. Leültünk egy eldugott asztalhoz és rendeltünk magunknak. Sebi persze csirke salátát evett, valami öntettel, én pedig rizses húst salátával. Amikor végeztünk a főétel, következett a desszert, de csak számomra, mert Sebi nem ehetett semmi desszertet. Mivel egy arab országban vagyunk ezért úgy döntöttem, hogy megkóstolom a Baklavát. Kihozták, Sebi pedig felkönyökölt az asztalra,és úgy nézett rám mintha várna valamire. Beleharaptam és hát nem volt valami finom íze.
- Na milyen?- kérdezte mosolyogva.
- Hát őszintén?- majd közelebb hajoltam hozzá- Ritka szar.
- Tudom- mondta gonosz vigyorral.
- Honnan?
- Már ettem ilyet, és valami pocsék íze van neki- dőlt hátra
- De ha egyszer rossz íze van akkor miért nem szóltál?
- Mert látni akartam ezt az arcot- mondta még mindig mosolyogva.
- Ohh, ha holnap nem életed legfontosabb napja lenne esküszöm megfojtanálak!!- ezen persze csak röhögni tudott. – Tudod mit, rendben ha harc akkor harc, majd rendeltem egy nagy adag csoki fagyit, ami Sebi kedvence. Amikor kihozták Sebi le se vette róla a tekinteté a fagyimról. Én persze nem törődve Sebivel, tömtem magamba csoki fagyit, közbe pedig a tudtára adtam hogy mennyire finom.
- Nem lehetsz ennyire gonosz!!- dőlt hátra majd keresztbe fonta a kezeit.
- Dehogyis nem szívem, dehogyisnem!!- mondtam kacéran, majd látványosan lenyaltam a kanálról a maradék fagyit. Sebi ezt tátott szájjal nézte végig. Mivel holnap nagy napja lesz, így tovább már nem idegesítettem és inkább szépen megettem a többi fagyit, majd felmentünk a szobánkba.
- Na szívem dobd magad hasra!- mondtam neki, majd bementem a fürdőbe a kellékekéért.
- Minek?
- Majd meglátod, csak vetkőzz le- erre egy kaján vigyorra húzódott a szája. –Nem kell félreérteni!- engedelmesen levetkőzött,csak egy boxer volt rajta, majd hasra feküdt. Ráültem a fenekére, majd levendula krémet kentem a kezemre és elkezdtem masszírozni a hátát.
- Ohh ez de jó- mondta a párnába eltorzult hangon. Jól belemasszíroztam a krémet. Azt akartam hogy minél jobban ellazuljon. Jól meg dolgoztam a hátát a nyakát és a vállait. A végére már fájt és zsibbadt a kezem. Már épp a 2. réteget vittem volna fel amikor arra lettem figyelmes hogy egyenleten veszi a levegőt. Elaludt. Lassan lemásztam róla, majd betakartam egy vékonyka lepedővel. Elég korán elaludt, na de nem baj, legalább jól kipiheni magát. Elmentem lezuhanyozni, majd kimentem a nappaliba a lap toppal a kezemben. Törökülésbe leültem a kanapéra, majd az ölembe húztam. Megnéztem az e-mail- jeiemt, néhányra válaszoltam is. Már kb. 1 órán át neteztem, de még egyáltalán nem voltam álmos, pedig már 11 óra is elmúlt. Úgy döntöttem, hogy felfedező útra indulok. Igen mondjuk, nem tudom melyik az-az elvetemült örült, aki éjjel a hotelben császkál. Magamra kaptam Sebi egyik Red Bullos ingét, majd beleléptem a papucsomba, és kiléptem az ajtón. A folyosón senki nem volt, mondjuk ezen a szinten csak F1-esek vannak, így nem is csodálkozom, hogy mindenki alszik ilyenkor. Végig csoszogtam a folyosón egészen a liftig és felmentem a legfelső emeletre. Ott pedig a tetőre mentem, kíváncsi voltam, hogy milyen onnan a kilátás. Felmentem egy szűk vaslépcsőn, majd nagy nehezen kinyitottam a vasajtót, és kiléptem. Hihetetlenül szép látvány tárult elém. Innen olyan gyönyörű volt minden. Csak hogy valakit vagy valakiket észrevettem a tető másik végében. Két embert, akik éppen csókolóztak. A kíváncsiságom nem hagyott alább így meg akartam tudni, hogy kik azok. James Bond-ot meghazudtoló módon lopakodtam a tuják mögött. Már egész közel voltam, de még mindig nem láttam az arcukat, mert ott ahol voltak elég sötét volt. Ám egyszer csak úgy fordultak hogy látszódott az arcuk. Először megdöbbentem, majd mosolyra húztam a számat. Chris és anya voltak azok. Mosolyogva néztem végig ahogy megölelik egymást, majd megcsókolják egymást. Nagyon aranyosak így együtt. És remélem boldogak lesznek így együtt. De tényleg milyen jó lenne ha maga Christian Horner lenne az apukám! Mondjuk én szinte már apámnak tekintettem. Sokáig már nem néztem őket, nem akartam lebukni, így gyorsan visszasuhantam. Boldogan dőltem be Sebi mellé az ágyba, és hajtottam álomra a fejemet.