51. rész

Sziasztok meghoztam az új részt!!! :DD 1. köszönöm a komikat, 2. sok sikert kívánok az érettségizőknek, 3. most 3 komit kérek és itt az új :DD Enjoy it! ;)


Reggel fáradtan ébredtem fel. Felültem az ágyba és kinéztem a nappaliba, ahol a gyönyörű szép ruhám hevert a földön. De lusta voltam felkelni, így inkább visszadőltem az ágyba és Sebit kezdtem kémlelni. Olyan aranyos ahogy alszik. Sokáig nem tudtam nézni, mert kopogtattak. Nyöszörögve keltem fel, majd mielőtt ajtót nyitottam volna felvettem egy fürdőköpenyt. A „látogatóm” nem más volt mint Tommi.
- Szép jó reggelt!- köszönt frissen.
- ’Reggelt- majd jobban kinyitottam az ajtót hogy beférjen – Hogy tudsz te ilyen fitt lenni??- kérdeztem közben a kanapén elterültem.
- Úgy hogy én nem hancúroztam egész éjjel…- nézett rám
- Őőő..honnan veszed ezt? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Úgy hogy a melletted lévő szobában vagyunk és áthallatszott minden- mondta vigyorogva. Én persze olyan vörös lettem mint egy rák. Legszívesebben elbújtam volna az ágy alá.
- Na jó ezt inkább hagyjuk- épp ekkor lépett ki Sebi a hálóból. Köszönt Tomminak, majd odajött hozzám egy csókot lehelt a számra, majd leült közénk.
- Na mi a beszédtéma?- ásított egyet.
- Drága Tommi épp most elemezte ki a tegnap éjszakánkat- mondtam neki.
- Igen? És hogy értékeled?- fordult a barátjához. Erre a kérdésre még Tommi sem volt felkészülve, nem hogy én. Látszott rajta hogy nem igazán izgatja a dolog.
- Na szerintem csináljuk mást- álltam fel.
- És mit?- érdeklődtek a fiúk.
- Menjünk el városnézésre!!!- mosolyogtam rájuk. –Most vagyok itt először és szeretnék egy kicsit körbenézni.
- Hát jó, rendben- mondta Sebi. Mosolyogva futottam a háló felé, de mielőtt még eltűntem volna megkérdeztem Tommit.
- Tommi te nem tartasz velünk?
- Nem, Dórival megyünk Finnországba és nem sokára indul a gépünk- nézett az órájára.
- Oké rendben, mond meg neki hogy puszilom
- Oké megmondom- majd elment. Mi meg gyorsan felöltöztünk, a fényképező gépet elraktam a táskámba és elindultunk városnézésre. Még így télen is gyönyörű Monaco. Sebi megmutatott néhány kanyart a „pályán”, bár így a hétköznapba szinte fel sem lehet ismerni. Felmentünk a hegyekbe, ahol a kilátás egyszerűen káprázatos, utána pedig lementünk a kikötőhöz. Aznap rengetek képet csináltunk de fele inkább pillanatkép, másik felén pedig hülyéskedünk. A képeket visszanézve csak röhögtünk magunkon, de azért akadt néhány rendes kép is. Délután 2 óra felé visszamentünk a cuccunkért a hotelba, majd kimentünk a reptérre és felültünk a Svájcba tartó gépre. Én azt a 1,5 órát végig aludtam, míg Sebi a telefonjával babrált. Amikor landolt a gép és kinéztem az ablakon a tájat fehér hó fedte. Ez annyira felspannolt, hogy szinte úgy ugrottam ki az ülésből. Imádtam a havat. Emlékszem kiskoromba mindig hóembert építettem, vagy épp a tesómmal hógolyóztam. Óriási pelyhek hullottak az égből. Az volt az egy szerencsék hogy az utak még nem csúsztak, de valószínűleg éjszaka ráfog fagyni. Mire haza értünk már boka fölött ért a hó. Így kicsit nehezen húztuk magunk után a kis bőröndünket. Ahogy beértünk, levettem a csizmám és szinte futottam fel az emeletre. Átcseréltem a gatyámat, felvettem a hótaposómat, és a melegebb kabátomat, majd megcéloztam a hátsó kertet. Mielőtt még kiléptem volna, Sebi megszólított.
- Háát te meg hova mész?- kérdezte a kezében szorongatva egy forró csokit.
- Hát ki, az udvarra, hóembert építeni!- mondtam nagy hévvel.
- Hány évesnek árad magad?- kérdezte mosolyogva.
- Ööm..kb. 6-nak- vigyorogtam rá.
- Szerintem inkább 3-nak- majd belekortyolt a csokijába.
- Jól van csak, gúnyolódj- majd kiléptem az ajtón. Egyből megcsapott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Felhúztam a zsebemben lévő kesztyűm majd hozzá láttam a munkához. Először elkezdtem a hóember alját csinálni. Szerencsém volt, mert a hó nagyon sűrűn esett, így már, szinte térdig ért. Mire végeztem az első hó gömbbel, eléggé elfáradtam. Jó nagyra sikeredett, így megmozdítani sem tudtam már. Elkezdtem a második hó gömböt „gyúrni”. Amikor már megfelelő méretűre görgettem, felemeltem, csak nem számoltam azzal hogy nehéz lesz és hogy magasra kell tennem. Sebi az ablakból nézte hogyan szerencsétlenkedek azzal a hóemberrel. Megpróbáltam rátenni, aminek az lett a vége hogy kicsúszott a kezemből és magamra borítottam a hókupacot. Persze én a földön végeztem és tiszta hó lettem. Ekkor ajtócsapkodásra lettem figyelmese.
- Jajj te lány, gyere segítek- majd felhúzott a földről. Újra meggyúrtuk, de feltevést már Sebire bíztam. Gond nélkül felrakta. Már majdnem akkora volt mint Sebi, pedig még a feje hiányzott. Gyorsan neki láttunk annak is, mert már sötétedett és egyre hidegebb volt. Összegyúrtuk a fejét, majd ráraktuk. Ameddig én a kisebb hibákat simítottam el rajta, addig Sebi bement és hozott ki kellékeket hozzá. Hozott ki egy sálat, répát, gombokat, és egy lábast. Felraktuk a dolgokat rá, majd még kerestem két botot is a kezének, bele szúrtam és kész volt! Büszkén néztem a munkámra, vagyis helyesbítek munkákra. Gyorsan befutottam a fényképezőgépemért, megkértem Sebit hogy álljon oda a hóember mellé. Párszor lefényképeztem vele, majd következtem én.
- Ideje lenne bemenni, már majdnem sötét van, és fázok is már- mondta Sebi a kezét dörzsölgetve.
- Oké menjük én is fázok már. –bementünk, levetettük a vizes cuccokat, majd Sebi a pincéből hozott fel szenet, és begyújtotta a kandallót. Átöltözve értem vissza a nappaliba, majd letelepedtem elé. Nagyon jó volt az átfagyott ujjaimnak a meleg. Sebi egy pokrócot terített rám, majd eltűnt a konyhába. Két bögre teával tért vissza, az egyiket odaadta nekem. Egyből belekortyoltam, kamillatea volt. Leült mellém, a vállára hajtottam a fejemet és a pattogó tűzet néztük. Filmbeillő jelent volt, kint esik a hó, bent ég a tűz, és azzal az emberrel ülök itt, akit mindennél jobban szeretek. Éreztem hogy egyre álmosabb leszek, és csak azt veszem észre hogy már alig látok. Az utolsó pillanat az volt hogy Sebi a tűzet piszkálja. Arra ébredtem fel hogy Sebi megmozdít és a karjaiba akar venni. A tűz már elaludt. Hagytam had csinálja. Felvitt az emeletre, majd lefektetett az ágyra és jól betakart. Ezen a héten, csak is itthon voltunk és egymással foglalkoztunk. Hétköznap nem igazán mentünk el otthonról, csak a sarki boltba mentünk. Hétvégén viszont elmentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Itt már jártam, nem is egyszer. A Westedhez tudnám hasonlítani. Amikor beléptem szinte tátva marad a szám. A mennyezetről hatalmas gömbök lógtak le, az összes boltba karácsonyi égők világítottak, minden egyes szinten volt vagy 4 karácsonyfa, de a legnagyobb az a szökőkútnál volt, és a hangszórókból karácsonyi zenék szóltak.
- Most kedvem támad karácsonyi díszeket vásárolni- mondtam Sebinek
- Hát akkor tegyük azt- nézett rám. Amint ezt meghallottam nagy hévvel keresni kezdtem a megfelelő üzleteket. Olyan voltam mint mikor azt mondjak a kislánynak, hogy annyi babát vehet amennyit csak akar. Amíg Sebi tolta a kocsit én pakoltam bele a díszeket.
- Júú ezt nézd..és..ezt..na..meg ezt..óóó..és az ott is- Sebi csak röhögött rajtam.
- Nekünk lesz a legszebb karácsonyfánk- mondta közben pedig a kosár tartalmát nézte.
- Az biztos!! Te van egyáltalán karácsonyfád?
- Őőő van, de az már régi, vegyünk újat. – elmentünk a karácsonyfa részlegre, és több mint 100 fa volt az emelvényekre rakva.
- Na melyiket válasszuk?- kérdeztem tőle
- Hmm valami nagyot…mondjuk azt- mutatott a legnagyobb fára, ami 3 méter magas volt.
- Minek akkora? Elég egy két méteres is, nem?
- Hát nem, mert ez a sok dísz túl sok egy 2 méteres fára, viszont egy 3méteresre már felfér.
- Igaz- kerestünk egy eladót, aki hozott ki a raktárból egy becsomagolt fát, megköszöntük, majd pénztárhoz mentünk. Csak akkor döbbentem rá hogy mennyi mindet vettünk, hogy alig fért fel a futószalagra. A bevásárló kocsit alig bírtuk eltolni a pénztártól, kint kb. 20 zacskóba pakoltunk bele, a fát pedig a hátsó ülésre raktuk.
- Még jó hogy nagy kocsival jöttünk- szálltam be a kocsiba. Hazaérve 3x kellett fordulni a csomagokkal, még éltembe ennyit nem vásároltam. Az összes szatyrot és a fát elraktuk a garázsba. Fáradtan dőltem le a kanapéra.
- Ahh fáj a lábam- nyomkodtam meg a talpamat.
- Várj csak...- Sebi leült mellém, majd szembe fordított vele, a lábamat pedig rárakta a combjára és masszírozni kezdte a talpamat.
- Oh...ez de jó- dőltem hanyatt. – Hol tanultál meg ennyire jól masszírozni?
- Annyit mondok hogy: Tommi.
- Ja tényleg…- majd élveztem tovább a masszást. –Veled megütöttem a főnyereményt, ugye tudsz róla?- néztem fel. Sebi csak mosolygott rám. Annyira jól csinálta hogy majdnem elaludtam. Amikor már nem fájt annyira, neki álltam vacsorát készíteni. Most nem akartam bonyolult kaját csinálni, időm se erőm nem volt hozzá, így meleg szendvicset vacsoráztunk. Nem mintha rossz lenne, sőt nagyon is finom volt, olyannyira hogy Sebi még repetát is kért.
- Nem sok ez estére?- kérdeztem tőle a pultnak támaszkodva.
- Áhh dehogy..
- Csak Tommi meg ne tudja
- Nem fogja. – ameddig a szendvicsét ette addig én lefürödtem. Álmos nem voltam, csak fárad, így lementem a nappaliba tv-zni. Az összes adót végig kapcsolgattam, de nem találtam semmi értelmeset, így visszamentem a szobába. Sebi már az igazak álmát aludta, így én is csatlakoztam hozzá.