50. rész

Meghoztam a frisst!! Sokat nem fűzök hozzá :DD csak annyit hogy a komi határ 4, jaa és még annyit hogy már nem sok rész van a töriből :),na Enjoy it! ;)


Reggel vagy is inkább olyan 12 fele ébredtem fel. Egy cetli volt az ágyra téve. „Elmentem futni Tommival, Dóri majd jön érted és elmentek valahova, puszi Seb” Ahogy felkeltem az ágyból csöngettek. Magamra kaptam egy fürdő köpenyt és ajtót nyitottam. Dóri olyan gyorsasággal viharzott be hogy kis híján fellökött.
- Még mindig pizsamában vagy, gyerünk öltözz!!- parancsolt rám.
- Ajj mi ez a nagy sietség, már megint hova készülünk?- ásítottam a képébe.
- Megyünk fodrászhoz, meg sminkeshez. – ameddig hozzám dumált addig öntöttem le magamnak egy almás fahéjas teát.
- De még csak dél múlott, hova sietünk- ültem le a kanapéra a kezemben lévő teával együtt.
- Mert mondjuk 5 kor már megyünk- ült le mellém. Amint ezt meghallottam köhögni kezdtem,mert sikeresen félre nyeltem a teámat.
- 5 kor?? Nem úgy volt hogy fél 7 kor??
- Nem, mert akkor nem érnénk oda, mert 9 kor kezdődik.
- Ohhh – leraktam teámat az előttem lévő üvegasztalra, és gyorsan felsiettem az emeletre. Felvettem egy farmert hozzá pedig egy vastag pulcsit. A földszinten felhúztam a csizmámat, a kabátomat, fejembe húztam a sapkát és mielőtt kiléptem volna még egy sálat is feldobtam. Taxival mentünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ott 3 órát töltöttünk el. Én egy szép félig feltűzött kontyot kaptam. Dórinak pedig teljes kontyot kapott. Dóri kérte hogy fújják le a kontyát csillagos sprével, mellette ültem de én többet kaptam belőle mint ő maga. 4- re haza értünk, Sebi épp az öltönyét rakta bele egy ruhazacskóba. Én is felmentem, beleraktam a ruhámat és a cipőmet. Épp az égszereim között válogattam, amikor Sebi elém tolt egy dobozt.
- Ez mi?
- A tiéd. Nyisd ki!- mondta mosolyogva. Elvettem tőle és amikor kinyitottam megszólalni se tudtam. Egy gyönyörű nyaklánc és egy fülbevaló volt a dobozba.
- Oh Sebi ez nagyon drága lehetett, én..énn ezt nem..- ekkor leintett.
- De-de ez a tiéd, és szeretném ha ezt viselnéd a Gálán.
- Oh Sebi nagyon köszönöm- mondtam majd megöleltem, néhány könnycsepp végig folyt az arcomon.
- Naa ne sírj, még elkenődik a szép sminked- simogatta mag az arcomat. Fél 5 kor elindultunk otthonról. Egy kis késéssel, de odaértünk. A gépen már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. Leültem Niky mellé, és bekötöttem magamat.
- Most már tudom mit veszek nektek karácsonyra, egy csörgőórát. – a többiek hangos kuncogásba kezdtek. Ezzel arra akart célozni hogy elkéstünk. Látszott Sebin hogy izgul, de mondjuk nem is csodálom, hisz ma kapja meg a vb kupáját. Kicsatoltam magamat és odaültem mellé.
- Izgulsz?
- Ennyire látszik?- erre csak bólogattam.
- Héé Seb dobjál be valami erőset attól mindjárt jobban leszel- mutatott Kimi a kezében lévő vodkás pohárra.
- Kösz nem Kimi, józanul akarok odamenni, és nem szeretnék több 100 ember előtt legurulni a lépcsőről. –vette viccesre a figurát.
- Hát jó te tudod- majd kihúzta a poharából az italát.
- Kimi te sosem javulsz meg!- ingatta a fejét Niky.
- Mert lehet hogy nem is akarok, és te így szeretsz, nem?- küldött felé egy mosolyt. Az út további részét végig beszélgettük, sőt már a szilveszterről is beszélgettünk. Kimi vetette fel azt az ötletet hogy tartjuk nála a bulit. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet. Fél 7 kor landolt a gépünk a Monacói reptéren. Képeken sokat nézegettem Monacót, mindig is nagy vágyam volt egyszer ide eljönni. Egy nagy fekete kocsi várt minket a reptéren. Beszálltunk és a szállodához mentünk. Nem a főbejáraton mentünk be, mert ott rengeteg fotós és rajongó várt minket, hanem hátul mentünk. Ahogy betettük a lábunkat egyből egy csomó ismerőssel találtuk szembe magunkat. Szinte minden lépésnél megálltuk és üdvözöltük az ismerősöket. Felérve a lakosztályba, Sebi elment lefürödni én pedig megigazítottam a sminkemet. Amikor kijött, elővette az öltönyét és felvette. Még sosem láttam öltönyben és el kell hogy mondjam szívdöglesztően nézett ki. Épp a nyakkendőjével bajlódott, szegény sehogy se sikerült szépen megkötnie.
- Várj majd én segítek- majd szépen megkötöttem neki - Többször kéne öltönyt hordanod
- Hát öltönyben egy kicsit nehéz lenne az autómat vezetni!
- Igaz. –mosolyogtam rá. Én is belebújtam az újonnan vásárolt ruhámba. Felvettem hozzá a cipőt és Sebi kapott égszereket. Amikor kijöttem a hálóból Sebi szája tátva marad.
- Tyűűhaa, gyönyörű vagy- majd megfogta a kezemet és körbeforgatott.
- Ugyan- legyintettem. Mielőtt elindultunk volna felvettem egy kabátot, mert azért Dacemberbe itt sincs meleg. 8 kor elindultunk, egy fekete Infiniti FX50S- vel mentünk a helyszínre.(http://autogaleria.hu/autok/infiniti/fx-50-s-concept-car-by-crd-2009/infiniti_fx-50-s-concept-car-by-crd-2009_r4.jpg) Amíg oda nem értünk az ablakon bámultam ki. Hihetetlenül gyönyörű egy város. Ahogy megékeztünk a fotósok egyből kattogtatták a vakuikat, de csak tisztes távolságból. Az út és az ajtó között vörös szőnyeg volt leterítve. Már kicsi korom óta arra vágytam hogy egy ilyen szőnyegen végig menjek, úgy mint a híres sztárok. Amikor beléptem egyből baloldalon a ruhatár volt. Leadtuk a kabátjainkat, és összekulcsolt kézzel mentünk be a hatalmas terembe. Amikor beléptünk Bernie egyből köszöntött is minket.
- Áhh Sebastian, még egyszer had gratuláljak a vb címedhez- fogott vele kezet.
- Köszönöm Bernie.
- Dia te pedig elragadóan szép vagy- majd kezet csókolt.
- Ohh köszönöm- pirultam el a bók hallatán. Majd tovább álltunk, nagy nehezen megkerestük az asztalunkat, ahol már ott ült Mark, Newey, Chris, Tommi, Dóri, Guill, Helmut és Mateschitz. Mindenki egyesével köszöntött minket, majd leültünk a helyünkre. Tökéletesen meg volt terítve. Az evőeszközök haj száll pontosan a tányérok mellett pihentek, a poharak pedig párhuzamosan a tányér fölött helyezkedtek el enyhén bal oldalt. Ezt a tökéletesességet egy gyönyörű szép virágcsokorral koronázták meg. Ahogy elfoglaltuk a helyünket meg is kezdődött a díjátadó. Először a kisebb kategóriákban versenyző pilótáknak adták át a díjakat. Mielőtt még a WRC pilótáinak adták volna át a díjakat, Sebi felállt Chrissel együtt és elindultak. A színpad mellett lévő ajtón mentek be. Amikor a WRC pilótái is megkapták a díjaikat következett a F1. Hirtelen besötétedett a terem és elkezdték levetíteni a kisfilmet. Ebbe a kisfilmbe volt minden. Öröm, bánat, de legtöbbször inkább öröm. Voltak nagy ütközések, csúnya balesetek és szép győzelmek és előzések. Voltak benne vicces és megható pillanatok is. És persze a híres sztárokat se hagyhatom ki, akik ellátogattak néhány futamra. De mind közül az utolsó néhány perc tetszett, amikor Sebi csillogó szemekkel kiszáll a kocsiból, amikor mindenkit végig ölelget, amikor a könnyeivel küszködik a dobogón, amikor mosolyog, nevet, amikor a fülére mondják, hogy világbajnok. Az utolsó képkocka pedig egy csapat képpel zárul ahol én is rajta vagyok. Ahogy elsötétült a vászon egyből felgyúltak újra a fények. A tőlünk nem messze levő asztalnál Heike a könnyeivel küszködött. Látszott, hogy mennyire büszke a fiára és hogy mennyire szereti. Először a 3. és a 2. helyezettet szólították a színpadra. Mark és Alonso megkapta a díját, majd következett Sebi és Chris. A bejövetelük látványosra sikeredet, mert ugyan is egy vízfüggönyön jöttek át. Az esernyőt átadták, majd a díjat tartó lányok a hátuk mögé álltak. Először Chris kapta meg a csapat trófeát, majd Sebi. Amikor a kezébe vette néhány pillanatig csak nézegette majd a magasba emelet. Én és a körülöttem lévők is állva tapsoltak. Végül a többi pilóta is felment a színpadra a csoportkép erejéig. Ameddig Sebi fogadta a gratulációkat addig én megkerestem Sebi szüleit. Sikeresen meg is találtam őket. Nem sokkal később Sebi is megjelent. Heike és Norbert is megölelgették, míg én egy csókkal gratuláltam neki. Lassan mindenki visszaült az asztalához és kezdetét vette a vacsora. A pincérek tálalták fel a drágábbnál drágább étkeket. A poharakban pedig minőségi pezsgőket, borokat töltöttek. Igazán fejedelmi vacsorát fogyasztottunk el. Kb. éjfélkor lett vége az „ünnepségnek”. Lassan megindultak a kijárat fele a vendégek, de mi még vártunk egy kicsit. A legvégére már csak szinte mi maradtunk. Egy kicsit még beszélgettünk majd mi is távoztunk. 1 óra volt mire már visszakeveredtünk a hotelbe. A liftben már levettem a cipőmet és mezítláb vonultam végig a folyóson egészen be a szobánkba. A cipőt levágtam a kanapé mellé, majd leültem rá.
- Pff micsoda este volt- nyújtottam ki fáradt végtagjaimat. Sebi szinte megbabonázva nézte a kezében tartott kupáját.
- Halihóó Föld hívja Sebastiant!- lengettem meg a szeme előtt a kezemet.
- Na itt vagyok- pillantott végre rám.
- Azt látom
- Bocs, csak még mindig nem hiszem el- terült most már ő is el a kanapén.
- Pedig jobb ha elhiszed én Bajnokom- dőltem oda a mellkasára. Néhány percet csendben töltöttünk, majd megtörtem a csendet.
- Te, ha már egyszer úgy is itt Monacóban vagyunk egy ilyen gyönyörű lakosztályban, mi lenne ha „felavatnánk” az ágyat?- kacérkodtam közben pedig kis köröket rajzoltam a mellkasára. A mondatom hallatán egy kaján vigyor ült ki az arcára
- Hmm jó ötlet- majd belecsókolt a nyakamba. Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól, felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig. Óvatosan lefektetett az ágyra, de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból. Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek vágytól izzottak Csókolgatott, simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam. Gyorsan mozgott bennem, majd jött a mindent elsöprő gyönyör. Pihegve gördült le rólam. Hozzábújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt, így aludtunk el.