49. rész

Mindenki nagy örömére meghoztam az kövi részt!!! :DDD És nagyon szépen köszönöm a komikat!! :D Ezt a rész drága b.nőimnek ajánlom (Katának,Nikynek,Adrinak,Dórinak..éss + még Zsaninak) ♥ :DD És most már lesz komi határ, de sztem könnyen meg tudjátok "ugorni". Az-az 3 komi és itt az új!!! :DDD Jaa és Kellemes Húsvéti ünnepeket drágaságaim!! :DD Na Enjoy it! :)


Mindketten figyelmesen néztük azt az autót. Amikor kinyílt az ajtaja és kiszálltak belőle az én drága barátnőim nagyon megörültem. A gereblyét eldobva futottam oda hozzájuk.
- Úr isten ez aztán a váratlan meglepetés!- mondtam közbe pedig mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam.
- Na kislány kapd össze magadat, mert jössz velünk!- mondta Adri
- Hova?
- Az titok!- mondta Kata. –Csak annyit árulunk el hogy ahova megyünk ott meleg lesz, szóval olyan ruhákat hozzál.
- Szóval akkor repülővel megyünk! –állapítottam meg.
- Igen azzal- mondta Niky.
- Jó rendben, csak akkor haza is kéne ugranom.
- Persze, na gyere!- mondta Dóri.
- Várjatok előbb had búcsúzzam el tőlük- bementem és elköszöntem Norberttől és Heikétől is, bár Fabitól nem tudtam, mert suliban volt. A bőröndömet magam után húzva, hagytam el a házat. A csomagomat beraktuk hátra, majd elkocsikáztunk. Amikor odaértünk, csak akkor döbbentem rá hogy milyen régen nem voltam már itthon. A kulcsot kikerestem a kis táskámból, amikor beléptem egyből kikapcsoltam a riasztót, a kulcsot ledobva, a cipőmet lerúgva, dobtam le magamat a kényelmes kanapéra.
- Ohh na végre otthon édes otthon- terültem el.
- Sokáig nem élvezheted, mert este fele el kell indulnunk- mondta a csomagomat magával húzva Niky.
- Na de mégis nem árulnátok el hogy hova megyünk? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem!!- mondta Kata.
- Ajj az így nem ér- vágtam be a durcit- Legalább azt mondjátok meg hogy messze megyünk vagy hogy egyáltalán kivel megyünk és hány napra?
- Na jó annyit elárulok- mondta Kata, majd leült mellém- Kimi gépével megyünk, és az út olyan 5 órás lesz., és csak mi csajok megyünk, 4 napra!
- Hát sokat nem tudtam meg- húztam el a számat, ekkor egy díszpárna repült felém. Egyenesen az arcomba- Héééé!!!- kiáltottam és szúrósan néztem a párna dobójára aki Adri volt.
- Ne kérdezősködj annyit inkább készülődj, rakd össze a fontos cuccaidat- parancsolt rám Adri.
- Igen is anyuci!!- mosolyogva futottam fel az emeletre. Én szinte az egész szekrényemet el akartam vinni, de Niky segített kiválasztani a megfelelő ruhákat, így csak a fél szekrényemet vittem el. A repülőtérre menet küldtem egy sms-t Sebinek.
„Szia szívem, csak azért írok mert a csajokkal „kiruccanunk” valahova. Nem mondták meg nekem, hogy hova megyünk. 4napig leszek távol, ha visszaértünk, akkor, majd felhívlak” –szinte egyből jött a válasz.
„ Igen tudom, a lányok beavattak hogy „elrabolnak” egy kis időre, jó utazást drágám és vigyázz magadra” :)
- Húú de jó hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy hova megyünk, csak én nem- csattantam fel a kocsiban! A lányok csak összenéztek, de nem szóltak semmit. Amikor odaértünk a reptérre, nem a szokásos helyre mentünk be, hanem egy külön a magángépeknek fenntartott részhez mentünk. Megkerestük az „Iceman” feliratú gépet, a pilóták már ott vártak minket menetre készen. Beültem az egyik kényelmes fotelbe, majd becsatoltam magamat. Amikor a gép már egyenesen ment, kikapcsoltam az övet és megcéloztam a mini italbárt. Töltöttem mindenkinek egy pohár pezsgőt.
- Ha már egyszer kiruccanunk valahova, akkor ünnepeljük, meg hogy 4 teljes napot fogunk eltölteni a fiuk nélkül!- emelte poharam a magasba. Miután megittunk az italunkat elkezdtünk beszélgetni. Az egész utat végig fecsegtük, csak szegény pilótákat sajnáltam, hogy el kell nekik viselni ahogyan viháncolunk meg röhögcsélünk. Amikor bemondták, hogy nemsokára leszállunk izgatott lettem, végre megtudom, hogy hova hoztak engem. Ahogy a gép landolt, én voltam az elő aki az ajtón kimentem, bár elég meleg volt, de fogalmam se volt hogy hol vagyok, szinte futva mentem be a váróba, megnézni hogy hol vagyok. Az egyik táblán megpillantottam a város (ország) nevét: Kanári- szigetek, Santa Cruz de Tenerife. A szám tátva marad és a kis táskámat a földre ejtettem. Nem érdekelt hogy hányan néztek de ott helyben elkezdtem ugrándozni, majd a lányok nyakába vetettem magam.
- Úr isten, úr isten, úr isten!!!!
- Én mondtam hogy ez lesz a reakciója- mondta Kata Adrinak. A csomagjainkat utánunk húzva indultunk meg kifelé, ott leintettünk egy taxit ami a szállásunkhoz vitt. Egy hatalmas szálloda előtt álltunk meg. A lányok a recepción elkérték a kulcsokat. Egy lakosztályban voltunk mind. 3 hatalmas szobája volt, plusz egy nappalival. A szoba minden jóval fel volt szerleve. Masszázskád, mini bár, LCD Tv. A kilátás pedig egyszerűen gyönyörű volt. Az erkély pont a medencére nézett és a távolba a tenger partot is lehetett látni. Gyorsan átöltöztünk, felvettük a fürdőruhánkat és belevetettük magunkat medencébe. Miután meguntuk lementünk a partra is. Ezt a 4 napot rendesen kihasználtunk, szinte minden nap a tenger parton voltunk, elmentünk búvárkodni, a közeli aquaparkba, óriási csúszdákon csúsztunk le, kényeztettük magunkat, masszázs, manikűr, pedikűr. Az utolsó este pedig egy jót buliztunk, a közeli clubban, ami a tenger parttól néhány méterre volt. Fantasztikusan éreztem magamat ez alatt a 4 nap alatt. Haza fele utat végig aludtuk, mert ebbe 4 napba nem sokat aludtunk, mert míg napközben valami jót csináltunk az estét végig beszélgettük. Rossz volt újra visszatérni a napfényes és meleg Kanári-szigetekről a hideg Németországba. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg. Muszáj volt felhúznom a kesztyűt és a sapkát különben lefagytam volna. A reptéren elköszöntem a lányoktól kivétel Dóritól, mert ő jött velem. Útközben néztem meg a telefonomat, mert abba a 4napba nem volt rá időm. Volt rajta vagy 20 nem fogadott hívás anyától és Sebitől, és 1 sms.
„ Szia kicsim, én már itthon vagyok, majd írj vissza mikor érkezel” –olvastam el az sms-t. Gyorsan írtam neki egyet.
„ Már Németországban vagyok, éppen haza tartok a kocsiban Dórival együtt” :)
„Szuper!!!, Már nagyon várlak!!! :)" – Dóri az utca elején kiszállt a kocsiból, ugyan is Tommi itt lakik, mi pedig az utca végén laktunk. A ház elé értem, kifizettem a taxit. Bementem a kapunk, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Halihóóó, megjöttem!!!- kiabáltam be. Levetkőztem, majd a bőröndömet a lépcsőhöz vittem. A nappaliban nem volt senki, így benéztem a konyhában. Sebi a konyhapulton ült és a forró teáját szürcsölgette. Amint meglátott egyből leugrott és szorosan megölelt, majd megcsókolt.
- Ez de hiányzott nekem!- mondta, majd újra megcsókolt.
- Csak ez? –húztam fel a szemöldököm
- Dehogyis!! Te magad!!No meg persze más is- kaján vigyorra húzta a száját, majd hirtelen a karjaiba kapott, és a háló felé vettük az irányt. Mondanom se kell hogy egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Így több mint 2hét után már nagyon hiányzott. Reggel arra ébredtem hogy havazik, kibújtam a takaró alól, majd az ablakhoz siettem.
- Esik a hóóó!!!- mondtam vigyorogva. Sebi nyöszörögve átfordult a másik oldalára.
- Jajj ne legyél ilyen lusta!- piszkáltam meg.
- Szívem te nem vagy álmos? Nem fáradtál el az éjjel? – kérdezte komásan.
- Nem ,sőt tele vagyok energiával!- mondtam mosolyogva.
- Az jó, mert én nem- majd a takaróját a fejére húzta.
- Ejj hát, még hogy a F1 világbajnoka, inkább a lustaság világbajnoka- mondtam a fürdő ajtóban. Erre felkapta a fejét.
- Mit mondtál??
- Hallottad,nem?
- Szívd vissza!
- Neem!
- Ki húzod a gyufát!
- Már kihúztam..!
- Ezért büntetés jár!!- majd lerúgta magáról a takarót és futni kezdett utánam egy szál semmiben. Ahogy csak tudtam szedtem a lábamat a lépcsőn az utolsó 3 fokról már úgy ugrottam le. A kanapé körül kergetett, csak hogy gyorsan irányt változtatott és elkapott.
- Megvagy!!!!!
- Ne kegyelmezz!!!
- Most megkapod a magadét- majd beleharapott a nyakamba, amire felsikítottam. És ekkor nyílit a bejárati ajtó, Heike és Norbert lépkedett be rajta, de sokáig nem jutottak, mert megtoppantak. Heike kezéből kiesetek a szatyrok. Csak akkor eszméltünk rá, hogy én egy rövid enyhén átlátszó hálóruhában állok, Sebi pedig pucéran. Sebi egyből a legnemesebbik része felé kapott, hogy elrakatja valahogy. Én pedig gyorsan beslisszoltam a lenti fürdőbe. Egy fürdőköpenyt fettem fel. Belenéztem és olyan voltam mint egy rák.. Szégyelltem is magamat, vajon miket gondolhatnak hogy mi miket csináltunk? Amikor összeszedtem magamat, kimentem és konyhába mentem ahol Sebi szülei éppen pakoltak ki. Nem mertem a szemükbe nézni, ekkor Sebi jelent, meg most már felöltözve.
- Legközelebb jelentsétek be ha jöttök- kinyitotta a hűtött és öntött magának alma levet. –Nem szeretnék még egy ilyet- majd kiitta a pohár tartalmát.
- Jajj kisfiam láttam már ilyet- tette csípőre a kezét.
- Na jó én megyek- majd a nappaliba mentem, csak hogy mivel semmi nem választotta el a nappalit a konyhától a beszélgetés további részét is hallottam. Ez a hét szerencsére nyugisan telt el. De viszont jövő héten Sebinek Heppenheimbe volt jelenése. Oda nem kísértem el, de viszont a Race of Champions-ra igen. Utána megint egy hét szabad volt a számára. Majd következett megint egy zsúfolt hét. A hét elején jelenése volt Hamburgba utána az autósport gálán. Nagy mosollyal tért haza, kezében egy díjjal. Belerakta a vitrinbe a többi közé. Csütörtökön a Dórival és Nikyvel elmentünk az FIA Gálaára ruhát venni magunknak. A legnagyobb bevásárlóközpontot céloztuk meg. Ahogy beértünk, egyből a legelső ruha boltba bementünk. Sokáig nem voltunk bent, mert nem találtunk meg a megfelelő ruhát, így tovább mentünk. Végül rábukkantunk a megfelelő boltra, ahol csak estélyi ruhák voltak. Egyből megtaláltam magnak a megfelelő ruhát. Egy bolttal arrébb pedig egy hozzá illő cipőt. Amikor haza értem este fele, már úgy estem be az ajtón. A táskákat ledobálva a kanapén terültem el.
- Na mi van elfáradtál?- jött le Sebi a lépcsőn nagy vigyorral.
- Az nem kifejezés- tornásztam magamat ülőhelyzetbe.
- Na mit vettél?- nézett bele a szatyorba.
- Héé nem nézheted meg, majd holnap úgy is meglátod- vettem ki a dobozt a kezéből. Felmentem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam ágyba és egyből elaludtam.