48. rész

Először is nagyon-nagyon sajnálom hogy már rég nem volt friss, ezért szégyenlem is magam :$ Csak valahogy nem jött az ihlet, meg amúgy is sok dolgom volt, de mivel most tavaszi szünet van (HURRÁÁÁ!! *-*) még 1 részt tudok nektek hozni a szünetben! :)) Még mindig nincs komi határ, de lehet hogy a kövinél már lesz! :DD Jaa és előre is Boldog Nyuszit!! :DD És sok locsolót ;) (de csak szódás szifonnal)xD Enjoy it! :D


A „kis” csapatunkból már mindenki ott volt, csak mi hiányoztunk. Ahogy megérkeztünk egyből el is indultunk a már kibérelt szórakozóhelyre. Egy hatalmas limuzinnal mentünk a helyszínre. Útközben pedig már egy pezsgőt meg is bontottunk.
- Nos akkor igyunk az újdonsült világbajnokunkra, Sebire- mondtam a félig tele poharat feltartva.
- Sebire- mondták kórusban. Ahogy megékeztünk, egyből fotósok rohantak le minket, így nehéz lesz a bejutás, na de a két hatalmas biztonsági őrrel gyorsan bejutottunk. Bent már nagyban ment a buli. Gyorsan ráhangolódtunk a zenére. A fiúk elmentek italokat hozni, mi pedig kerestünk ülőhelyet. Pont találtunk is egy olyan helyet ahova mind elférünk. A fiúk tálcákkal a kezükben érkeztek meg. Egytől egyik mind alkoholos ital volt. Még Sebi is alkoholosat ivott pedig ő nem nagyon szokott inni ilyet. Nekem egy fincsi eper koktélt hozott. Ahogy elfogyasztottuk az italunkat mindenki felállt és táncparkettre mentünk. Jobbnál jobb zenék mentek. Ma igazából nem az volt a cél hogy beb*szunk és leigyuk magunkat a sárgaföldig, hanem hogy szórakozzunk és táncoljuk. Igaz hogy még két ilyen koktélt leküldtem, de ezektől csak sokkalta felszabadultabban táncoltam. Kb. olyan 4 óra tájba Sebi szólt hogy menjük ki egy kicsit. Kimentünk a hátsó udvarra és leültünk egy padra.
- Nekem nem sokára már el kell mennem…
- Miért? Mikor?
- Mert megyünk Ausztriába, meghívtak az egyik tv show-ba, meg csomó interjút kell adnom meg fótózkodnom, meg tudod ilyenek.
- Hmm, értem, apukád azt mondta hogy menjek hozzátok
- Igen menj csak, és ha én is elszabadulok, akkor majd haza megyek én is.
- És mikor jössz majd?
- Húúh hát nem tudom, mert ezen a héten rengeteg helyen meg kell jelennem, szóval akár lehet egy hét is- nézett rám szomorúan.
- Ajj..mi lesz velem, 1 hétig nem látlak- bújtam oda hozzá. Nem szólt semmit csak átkarolt, és a puszit nyomott a homlokomra. Az utolsó perceket még kihasználtuk, majd Chrissel és a többiekkel leléptek. Visszamentem a buliba és még táncoltunk beszélgettünk és egy kicsit ittunk a maradék emberekkel. A buli vége fele, már látszott mindenkin hogy hulla fárad, így páran már elindultak vissza a hotelba. Én is így döntöttem, csak hogy én nem aludni mentem hanem összepakolni a cuccaimat, mert már nem sokára indul a gépünk. Alig bírtam nyitva tartani a szememet ,így félkomásan belegyűrtem minden cuccomat, most nem volt kedvem összehajtogatni, sajnos ennek az lett a vége hogy nem bírtam össze húzni azt a fránya cipzárt, de valahogy nagy nehezen sikerült. Áldottam az eszem hogy még buli előtt kitettem azt a ruhát amibe utazni fogok. Felvettem a bő szárú gatyát egy kapucnis pólót és egy tornacipőt. Biztos ami biztos alapon egy pulcsit a kezembe fogtam, hát ha hideg lesz Németországba. A hajamat összefogtam lófarokba. Menetre készen álltam, felkaptam a kis táskámat és a bőröndömet magam után húzva elindultam Norbert szobája felé, bekopogtam és máris jöttek ki mindketten. Szegény Fabinak olyan álmos arca volt, biztos aludt és fel kellet kelnie. Mielőtt elhagytuk volna a hotelt, küldtem egy üzenetet anyának, hogy elmegyek Németországba Norbert-ékkel. Fogtunk egy taxit, majd a repülőtérre vitettük magunkat. A kocsiban Fabi az ölembe hajtotta a fejét és már majdnem elaludt. Amikor megérkeztünk még volt fél óránk a beszállásig, így elmentem venni magamnak, egy kávét és 2 szendvicset az útra. Beszállás előtt még megettem az egyik szendvicset és a kávét, de mit ne mondjak nem hogy felébredtem volna a kávétól inkább álmosabb lettem. Beszálltunk a gépbe, elfoglaltuk a helyünket. Fabi ahogy beült, már egyből el is aludt. Egy pokrócot kértem az egyik
stewardess-től aki készségesen hozott is egyet, betakartam vele Fabit. Első osztályon utaztunk így elég sok mindet kérhettünk. Hátradőltem a székemben, a fülbe raktam a fülest, benyomtam az első számot és szinte egyből el is aludtam. Így nem sok értelem volt a zenehallgatásnak. Arra ébredtem fel hogy az egyik stewardess a vállamat böködi.
- Kisasszony, mindjárt megkezdjük a leszállást!- mondtam kedvesen, majd elment. Körbenéztem és láttam, hogy Fabi és Norbert még mindig alszik, így felkeltettem őket. Mire összeszedték magukat már landolt is a gép. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg levegő. Hát igen Németországba, Novemberbe már nincs jó idő. Felvettem a pulcsit, még jó hogy gondoltam rá, bár így is fáztam, de azért így kibírható volt. Már délután 1 volt, így elég sokan voltak a váróba. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit. Amikor megérkeztünk Heike nagy mosollyal az arcán várt miket. Már nyoma sem volt annak hogy, mennyire nem „kedvelt” anno.
- Jaj sziasztok drágaságaim, gyertek főztem finom krumpli főzeléket- terelt minket beljebb. A csomagomat leraktam az előtérbe.
- Anya és nem vagyok éhes inkább felmegyek lefekszek- szólt Fabi, majd megindult a lépcsőn felfelé.
- Kisfiam azért egyél valamit- nézett rá Heike.
- Nem kell, majd később eszek- végül eltűnt a szobájába.
- Na akkor csak hárman eszünk!- ment be a konyhába és már szedte elő a tányérokat, közben Norbert már leült az asztalfőhöz.
- Heike, nem baj ha én sem eszek, nem vagyok éhes, mert a gépen megettem két nagy szendvicset.
- Ezek a mai fiatalok csak szendvicseken tudnak élni?- rosszallóan megrázta a fejét és csak 2 tányért szedett ki.
- Ígérem később eszek, mert nem hagyhatom ki a legfinomabb főzeléket. –mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozta. Felhúztam a nagy bőröndömet az emeletre és elfoglaltam Sebi régi szobáját. Nagyon aranyos és hangulatos szoba volt. Ahogy ledobtam magam az ágyra, úgy ahogy voltam elaludtam. Amikor megébredtem kint már korom sötét volt. Felnéztem az órára ami hajnali 3-at mutatott. Több mint 12 órát aludtam, így frissen ébredtem meg. Halkan lecsoszogtam a konyhába egy pohár vízért, mert az éjszaka folyamán teljesen kiszárad a szám. Egy nagy pohár víz társaságában mentem ki a hátsó udvarra, majd leültem az egyik fotelbe a lábamat felhúztam és néztem a csillagos eget. Teljesen elkápráztatott a gyönyörű égbolt. Milliónyi fényes csillag ragyogott az égen. Sőt még hullócsillagot is láttam. Természeten kívántam is. Annyira elméláztam hogy amikor valaki megérintette a vállamat a pohár kiesett le a földre. A pohár kicsi darabokra tört széjjel.
- Jaj bocsánat nem akartalak megijeszteni, csak láttam kint ülsz, és megkérdezem hogy minden rendben van-e? –mondta Heike.
- Ohh Heike a szívbajt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz, mert a szívem vad tempóban dobogott- és igen minden rendben csak nem tudok aludni- mondtam közben helyet foglalt a mellettem levő fotelba. Ekkor beállt a csönd köztünk és csak az eget és a tájat néztük. Valahogy éreztem, hogy mondani vagy kérdezni szeretne valamit látszott rajta.
- Mond csak, látszik, hogy valamit kérdezni szeretnél.
- Te belém látsz- ekkor elnézett oldalra, majd felém fordult és elkezdte – Hmm most így belegondolva ebbe hogy az én kisfiam világbajnok lett, emlékszem még kb. 4 éves se lehetett de ő elhatározta hogy autóversenyző lesz, később pedig már azt mondogatta hogy ő egyszer világbajnok lesz, és igen sikerült is neki, az apja persze mindenben támogatta,de én nagyon féltettem és még most is féltem, de hát az anyák már csak féltik a gyerekeit. Nagyon sokszor voltak hullám völgyei és hegyei is, és én mindig mellette álltam, de most már rajtad a sor, hogy mellette állt, hogy támogasd. Ő téged nagyon- nagyon szeret, már messziről látszik hogy mennyire boldog. Még senkit ennyire nem szeretett mint téged, még Hanna-t se, pedig ő volt az „első nagy szerelme”, de az a kis szuka átgyalogolt rajta, csak úgy. Sebastian akkor nagyon összezuhant, és azóta nagyon féltem az újabb csalódástól, jó igaz hogy már felnőtt, de csak pappíron, belül még nagyon gyerek, és neki nagyon fontos hogy törődjenek vele, oda figyeljenek rá és legfőképp szeressék! Szóval ezzel csak annyit akartam mondani hogy szeresd, és vigyázz rá! És én nagyon remélem hogy a jövőben jó „társa” leszel Sebastiannak esetleg még azt is megkockáztatom hogy felesége- mosolygott rám kedvesen. Épp nyitottam volna válaszra a szám, de leintett.
- Nem kell mondanod semmit, nem a szavak a fontosak, hanem a tettek!!- majd bement, én pedig ott marad a ki nem mondott gondolatimmal. Már felfedezni véltem a távolban a felkelő nap első sugarait, így úgy döntöttem hogy már bemegyek. Felérve a szobába ledobtam magam az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Aludni már egyáltalán nem tudtam, így inkább leugrottam a közeli pékboltba. Éppen akkor nyitottak ki, amikor odaértem. Vettem mindenből, még meleg volt. Amikor visszaértem épp akkor csoszogott lefele Fabi.
- Szerbusz, hogy aludtál?- kérdeztem tőle, közben pakoltam ki a friss péksüteményt egy nagy tálra.
- Jól, de még mindig álmos vagyok- ült a pultoz, közben pedig ásítozott.
- Te is olyan vagy mint a bátyád az egész nap aludna, ha tudna, csakhogy sosincs neki elég ideje, főleg most- odaraktam elé a tálat és falatozni kezdett. Közben megjelent Norbert is és ő is társult hozzánk.
- Hmm nagyon finom volt, köszönöm- mondta Norbert, majd visszament az emeletre. Ez a hetem nagyon jól telt, bár nem volt velem Sebi, de azért még is jó volt. Sokat beszélgettem Sebi szüleivel, Fabival pedig minden nap jót szórakoztunk. Suli után mindig vagy társasoztunk, vagy autóversenyeztünk, vagy bújócskáztunk. Szinte mindig levert autóversenyben, mondjuk volt kitől örökölni. Többször is elmentem az iskola elé így alkalmam nyílt megismerni néhány barátját. Heikének a konyhában segítettem, és néhány családi receptre is megtanított. Egyik nap a kertben gereblyéztük össze a leveleket. Eléggé hideg volt és fújt is a szél, így magamra vettem 2 pulcsit és Sebi egyik sapkáját a fejembe húztam. Több kupac levelet szedtünk össze. Fabi persze mindegyikbe beleugrált, ami engem nem zavart hogy szét szedi a nehezen összekotort leveleket, sőt jót nevettem rajta amikor az egyik kupacba sikeresen elesett,de Norbertet zavarta, annyira, hogy többször rá is szólt. Amikor a szétszórt leveleket gereblyéztük össze Norberttel, egy fekete autó parkolt le a ház elé.