47. rész

Először is IGEN újabb Sebi pole!!! Ma agyon verte a mezőnyt!! :DD Büszke vagyok a kicsiNémetre!! :DD Másodszor mivel többen "jeleztétek" hogy böszmeségnek tartjátok ezt a komi határt ezért úgy döntöttem hogy egy kicsit szüneteltetem :DDD de csak egy kicsit ;) Szóval most nem kérek komi határt, de azért remélem írni fogtok, mert elég hosszú és tartalmas részt hoztam ma nektek ;D Na Enjoy it! :DD


Az éjszaka folyamán sok jót álmodtam. Pl. azt hogy Sebi megnyerte vb, vagy azt hogy anya és Chris az oltár előtt állnak. Reggel különösen jó hangulatban ébredtem fel. Már ha a 11 órát lehet reggelnek nevezni. Az ágy üres volt mellettem, de a fürdőből kiszűrődő zajok arra utaltak, hogy Sebi még a fürdőben van. Felkeltem, majd elhúztam a függönyöket és kiléptem az erkélyre. Verőfényes napsütés fogadott kint. Az is biztos ha ma elég meleg lesz. Amikor visszamentem a hálóba épp akkor lépett ki Sebi a fürdőből egy szál törölközőben, meglepően jó kedvvel.
- Jó reggelt szívem- majd magához húzott és nyomot egy csókot az ajkamra.
- Neked is, mi ez a jó kedv?- kérdeztem tőle
- Hát kitűnően aludtam, friss vagyok, boldog, és rendkívül optimista. – vigyorgott mint a vadalma.
- Na ennek örülök!- mondtam én is jó kedvvel. Esküszöm ez a jókedv nagyon ragadós. Sebi után én is elfoglaltam egy rövid időre a fürdőszobát. Direkt vízálló sminket raktam fel, mert így is úgy is sírni fogok. A hajat felkötöttem copf-ba hogy ne zavarjon. Felvettem egy szürkés színű rövid gatyás egybe részes ruhát hozzá pedig egy fekete sarút. Bepakoltam a táskámba, majd mielőtt elhagytuk volna a szobát, a napszemüveget maghoz vettem. Kézen fogva sétáltunk le a pályához. Amikor beértünk elváltak útjaink én mentem a büfébe Sebi pedig Christianhoz. Egészen 1-ig ott voltam, majd utána átmentem az ebédlőbe kajálni. Megfogtam egy tálcát, majd egy üres pappír tányérral sorba álltam. Tisztára úgy éreztem magam mint a suliba. Ott is ugyan így volt minden. Amikor rám került a sor, főtt krumplit és - csirkét kértem. Egy pillanatra megtoppantam, és nem tudtam, hogy hova üljek. Az egyik asztalnál a szerelők a másik asztalnál „nagyobb” emberek ültek. De mivel a szerelőknél jobb volt a társaság ezért leültem közéjük.
- Sziasztok fiúk- köszöntem nekik. Voltak köztük ismerős és ismeretlen arcok is.
- Szervusz cica, nem félsz ennyi kiéhezett pasihoz leülni?- kérdezte az egyik kacéran.
- Jajj, Frank te vadállat- mondta Max.
- Most mi van már nem is csajozhatok?- én csak nagy szemekkel figyeltem rájuk.
- De csak tudod ő Sebastian kedvesen.
- Jaa, akkor bocs- majd visszafordult a kajájához.
- Semmi baj- küldtem egy biztató mosolyt feléje. Egész jól elbeszélgettünk, sőt nagyon is, mert a megbeszélésről elkéstek. Egy jégkrémmel tértem vissza a büfébe, csakhogy mielőtt bementem volna a büfébe valaki elkapta a kezemet. Természetesen Sebi volt az.
- Nekem nem is adsz a jégkémedből?- nézett rám boci szemekkel.
- Szabad neked?- heves bólogatásba kezdett. –Na jó most az egyszer megkönyörülök rajtad- majd megengedtem hogy beleharapjon. Pech-e volt, mert épp akkor jött Tommi.
- Sebastian! Te mit csinálsz?
- Semmit.
- Ne félj, ezért 2x annyi kört fogsz futni!- fenyegette meg Tommi viccesen.
- Jajj ne már Tommi, csak egy falat volt.
- Az a falat is számít.
- De ő volt a hibás!!- mutatott rám.
- Miiiiiiiii?? Rám kened? Te kis….kis- valahogy semmi ütős nem jutott az eszembe.
- Kis mi???
- Sebastian gyere, a parádé előtt még tartunk egy megbeszélést- kiáltott oda Chris.
- Megyek, a parádé előtt még találkozunk- majd egy csókot lopott tőlem. Úgy döntöttem hogy sétálok egyet a paddocba. Összefutottam néhány pilóta feleséggel is. Épp visszafele tartottam amikor összefutottam Szujó Zolival. Éppen élő adásban voltak, így láthatatlanul akartam elslisszolni mellettük, de az operatőr észrevett és jelzett Zolinak. Így készített velem egy „rövid” interjút. Nagyon kedves és vicces fickó az biztos. Amikor „megszabadultam” tőle, visszamentem a büfébe. Már csak 2 óra volt a rajtig. Lassan megkezdődött a parádé is. A fiuk különböző autókban foglaltak helyet majd lassan körbevitték őket a pályán. Én ezt fent a Club helységből figyeltem,itt legalább kellemes a lég kondi. Miután ez megtörtént, elmentek felöltözni, én pedig leballagtam a boxba. Közben találkoztam Fabival és Norberttel. Fabi egyből tovább állt, elment megkeresni a tesómat, valószínűleg anyával van valahol. Addig én Norberttel elbeszélgettem.
- Mi lenne ha a futam után eljönnél hozzánk Sebivel?- kérdezte
- Háát nem tudom.. nem szeretnék zavarni..
- Jajj ne beszélj butaságokat! Jössz és kész! Ez nem kérdés, ez parancs- mosolygott rám. Tisztára mint Sebi.
- Jó rendben, elmegyek. De mi lesz ha Sebi megnyeri a vb-t? Akkor tuti hogy Sebi egykönnyen nem keveredik haza.
- Akkor is jössz velem és Fabival- amint ezt kimondta egyből megszólalt a duda ami arra figyelmeztetett hogy ki kell menni a rajtrácsra. Mielőtt Sebi beült volna a kocsiba egy utolsó pillantást vetettünk egymásra. Egy puszit küldtem neki, amit viszonzott, majd beült a kocsiba és kihajtott a boxból. Már most kezdtem izgulni, pedig még volt fél óra a rajtig. Abba a fél órába megérkeztek a lányok is, és szép lassan elfoglaltuk a helyünket. Csak most én felültem a pultra, Fabi mellé. Amikor elmentek a felvezető körre, a gyomrom olyan görcsbe rándult hogy az csak na! Az ujjaimat összefontam mint mindig. Mielőtt visszaértek volna a célegyenesbe magamban elmormoltam egy Miatyánkot. Nagyon izgultam már, a víz folyt róla, pedig körülöttünk vagy 3 ventilátor volt, a kezem remegett, a szám kiszárad. Amikor az utolsó autó is felállt, a piros lámpák egyesével kigyulladtak, és ahogy elaludtak, egyből mind kilőttek. Végig Sebit néztem a képernyőn, csak hogy Hamilton elkezdett akadékoskodni már az első kanyarban.
- Sicc onnan!!!- mondtam a tv-nek magyarázva magyarul. Szerencsére sikerült visszaverni Hamilton támadásait. Webber pedig visszaesett mi nekünk nagyon jó. Viszont amikor Schumi megpördült és Liuzzi sikeresen belement mindannyian felszisszentünk, hiszen csak pár centire volt a fejétől a kocsi. Szerencsésen megúszta. Beküldték a biztonsági autót, néhány körig takarították a pályát. Az újrajtot Sebi tökéletesen vette, hiszen egyből elhúzott Hamiltontól. Nem sokkal később Webber kijött a boxba, de nem igazán foglalkoztam vele, csak a képernyőt bámultam. Felfedezni véltem, hogy Alonso még mindig nem volt kint és neki még régi gumijai vannak fent, amivel már nem jó köröket fut, sőt Webber sokkal gyorsabb nála. Reméltem, hogy Webber megtudja előzni Alonsot, de sajnos nem sikerült, mert Alonso visszajött elé. Viszont beragadt Petrov mögé, de nem igazán számoltam vele. Csak is arra figyeltem hogy Sebi hol áll. Amikor kijött izgultam, hogy minden tökéletesen legyen a boxkiállásnál. Szerencsére profi módon oldották meg a szerelők és bőven visszaért Hamilton elé. Alonso pedig még mindig Petrov mögött. Ezzel nagyon sok időt veszít, ami nekünk nagyon jó. Esküszöm kezdem megkedvelni ezt a Petrov gyereket. Hamilton pedig Kubica mögött veszít időt, ez is a kezünkre játszik. Sőt Alonsonak még Rosberget is meg kéne előznie, így nagyon kicsire lecsökkenek az esélyei, Sebinek viszont nagyon megnőnek. Button kiment a boxba így Sebi állt vissza az élre. Most már nincs semmi dolga mint nyugodtam és koncertálltan autóznia. Kubica még tartozik egy kerékcserével, még ő is Alonso elé jön vissza, lassan neki már reménytelen lesz, Webberől meg már nem is beszélek, ő már rég eltűnt, hál’ isten. Utolsó 5 kör következik. Huh már mindenki rágja a körmét, tördeli a kezét. Egy pillanatra körbenéztem, csakhogy nem láttam Norbertet. Leugrottam és gyorsan körbe pillantottam, sőt Brittát se láttam. Vajon hova tűnhettek?? Fabi böködött meg hogy üljek már vissza helyemre, de már nem ültem vissza. Egy örökké valóságnak tűnt az-az 5 kör. Amikor megkezdte az utolsó kört, még mindenki feszülten figyelt. Már alig bírtam én is. Össze-vissza toporzékoltam, a hajamba túrtam és vagy 3x kivert a víz. Már csak néhány kanyar választotta el a győzelemtől és egyben a világbajnoki címtől. Én már tudtam hogy sikerülni fog, itt már az égiek se vehetik el tőle. Amikor ráfordult az utolsó kanyarra, mindenki kiszaladt a Pit Wall-ra és ahogy áthaladt a célvonalon az autó, egymást ölelgetve elkezdtünk örülni, ujjongani, és üvöltözni. Tudtam, igen sikerült neki!!! Annyira boldog voltam!! Azonban Chrisék még Rosbergre vártak, ahogy áthaladt ő is és Petrov is, ők is önfeledten elkezdtek ölelkezni és egy letörölhetetlen vigyor jelent meg az arcukon. Guill, csak akkor szólt neki, hogy sikerült amikor már Webberék is áthaladtak. Levettem az egyik fülest, majd felraktam, hallani akartam hogy mit mond.
- Weltmeister!!! – kiabálta Guill
- Köszönöm fiúk, köszönöm szeretlek titeket- mondta sírva. Már én se bírtam tovább és utat engedtem a könnyeimnek.
- Sebastian Vettel világbajnok vagy, te vagy az ember!!!- kiabálta a rádióba Christian. Sebi pedig torkaszakadtából üvöltötte.
- Yeeeeeeeeeees. – a fülest visszaraktam helyére és a többiekkel futottunk a pódiumhoz. A fiúk legelőre engedtek. Amikor kiszállt és felállt a kocsi tetejére mindenki a „Vettel” nevet üvöltötte. Odajött és mindenkivel lepacsizott.
- Sikerültt!!!!!!!- kiabáltam- majd megcsókoltam.
- Nem hiszem el, nem hiszem el- mondogatta
- Pedig hidd el, bajnokom- mondtam, majd mindkettőnk szeme újra könnybe lábadt. Az egyik szerelő odaadta Sebinek a piros bika sapkát és ráhúzta a fejére. Gyorsan még megöleltünk egymást, majd Sebi ment mérlegelésre. Addig előkerült egy nagy német zászló is, amit a kezembe adtak. Ahogy Sebi felállt a dobogóra, újabb hangorkán söpört végig, én pedig bőszen lobogtattam a zászlót. Megszólalt a német himnusz Sebi pedig a könnyeivel küszködött, és a fejét csóválta. Nem hitte el! A himnuszok alatt csöndbe voltunk. Amikor mindenki megkapta a díjat, egyből elkezdték locsolni egymásra a pezsgőt. Mindenki rendesen kapott belőle, sőt még mi is. Amíg Sebi az interjúszobában volt, addig visszamentünk a boxba. Már messziről hallani lehetett a zene hangját. A zenelejátszóból a We No Speak Americano üvöltött. (http://www.youtube.com/watch?v=wavpWRK6IX8) Óriási hangulat volt. Mindenki önfeledten táncolt vagy épp ugrált. Előkerültek az „S. Vettel World Champion”-os pólók. Elvettem egyet, majd felhúztam, kicsit lógott rajtam, de ez legkevésbé sem érdekelt, én is mentem a szerelők közé ugrálni. Christian és Newey is megérkezett, ők is beálltak hozzánk. A tömeg mellett megpillantottam Norbertet.
- Merre voltál?? Aggódtam érted!- mondtam neki szint üvöltve.
- Britta visszakísért a hotelbe, mert ha itt maradtam volna biztos rosszul lettem volna.
- Ohh, értem, de miért nem szóltál nekem?
- Nem akartalak zavarni.
- Dehogy zavartál volna, de ugye most már jobban vagy??
- Persze!!! És annyira büszke vagyok Sebastianra- mondta könnyes szemmel. Max egy nagy üveg pezsgővel közelített felénk, tudtam hogy mit akar, nem futottam el, inkább pultról lekaptam egy üveg pezsgőt és sikeresen a fejér öntöttem. Csakhogy én is kaptam elég rendesen, a pólóm teljesen átázott, a hajamból pedig csöpögött az édes nedű. Max-szal jól elcsatázgattunk így észre se vettük hogy megjött a bajnok. Először Chris, Helmut, és Dietrich gratuláltak neki, és majd csak ezután következtem én.
- Annyira örülök, egyszerűen nem hiszem el!!!- ölelt meg szorosan.
- Pedig hidd már el!! Ez nem álom, hanem valóság!!- majd megcsókoltam.
- Tiszta pezsgő vagy- jegyezte meg.
- De te is- mosolyogtam rá. Én úgy éreztem magam mintha pezsgőben fürödtem volna. Éreztem hogy még a bugyim is pezsgős volt. De nem érdekelt, csak is az érdekelt hogy végre sikerült Sebinek elérnie az álmát!! Mind hátramentünk a paddockba fotózkodni. Utána pedig mindenki készült az esti bulira. Bár elég sokat dolgoztak a fiúk a hétvégén néhányan még egész éjszaka is dolgoztak az autón , de egyik arcán se láttam a fáradság kis jelét sem, mindenki fel volt dobva, de mondjuk nem is csodálom. Kicsit furcsán néztek ránk a recepciónál hogy mind egytől egyig elázott, boldog emberkék mennek vissza a hotelba. Előbb én szerettem volna letusolni, de Sebi is nagyon szeretett volna. Pechünkre a lift pillanatnyilag nem üzemelt így a lépcsőn versenyeztünk. Én egy „orrhosszal” vezettem előtte.
- Hééé ez nem ér, én ma 2 órán keresztül vezettem- lihegett utánam.
- Hát ez van- majd gyorsabban szedtem a lábamat felfelé. Sikeresen én értem fel előbb és már mentem is be a fürdőbe. Kb. fél órát töltöttem a fürdőbe. Sebi már dörömbölt az ajtóban hogy jöjjek már ki.
- Na végre azt hittem megfulladtál – mosolygott még mindig.
- Ááá nincs akkora szerencséd, csak tudod sokáig tartott amíg kivakartam a hajamból a pezsgőt!- mosolyogtam neki vissza. Bement én pedig megszárítottam a hajamat, majd begöndörítettem. Most nem volt kedvem bonyolult sminket csinálni így csak egy fekete kombináció mellet tettem le a voksom. Amikor épp a ruhák között válogattam Sebi akkor lépett ki, egy száll semmiben. Egy „kicsit” megakadt a szemem rajta. Egészen addig követtem a mozdulatát ameddig nem vett fel egy boxert.
- Többet ne mászkálj így előttem- mondtam neki, majd tovább keresgéltem a megfelelő ruhát.
- Mert??- odajött a hátam mögé és átkarolt.
- Ha most nem a vb bulidra készülnénk, tuti letepertelek volna- fordultam vele szembe
- Vagy én tégedet- majd a homlokát az én homlokomnak döntötte. Tovább nem „szórakoztunk” mert egy kicsit késésben voltunk. Már 22:45 volt és éjfélkor lent kell lennünk a Hallban. Én se gondolkoztam tovább felvettem egy flitteres térdig érő ruhát hozzá pedig egy csatos magas sarkút. Sebi egy fehér pólót, farmert és sportcipőt viselt. Miután készen lettünk néhány perces késéssel de leértünk a Hallba.