54. rész

Sziasztok egy kicsit későn hozom rész, gondolom már mind aludtok vagy az Eurovisios dalfesztivált nézitek :D x)Köszönöm hogy gyorsan összejött az 3 komi :DD Most 4-et kérek és itt az új ;) :DDD Enjoy it! :D


Az éjszaka folyamán valami szépet álmodhattam, csak hogy valami hangos csipogás felébresztett belőle. Nyöszörögve nyomtam le az ébresztőt ami 7 órát jelzett. Kint még sötét volt, ráadásul havazott, ami nem volt baj, sőt végre egy szép fehér karácsonyuk lesz. De valahogy csak nem akartam kiszállni a meleg takaró alól, inkább a fejemre húztam. Sebi mellettem még mélyen aludta álmát. Bár csak néhány szőke tincs látszott ki a takaró alól, ő is jól beburkolózott. Már majdnem vissza aludtam amikor a telefonom kezdett csipogni. Valahogy éreztem tegnap hogy vissza fogok aludni, így a biztonság kedvérét azt is beállítottam. Idegesen kapcsoltam ki az ébresztőt. Erre már Sebi is elkezdett mocorogni. Felém fordult, majd résnyire nyitotta a szemét.
- Már reggel van?- mondta elkezdett hangon.
- Ühüm- bólogattam. Egy hangos nyöszörgés közepette lerúgta magáról a takarót, és felült. Megvakargatta a fejét, majd felkelt. Belelépett a papucsába, majd eltűnt a fürdőbe. Én is követtem a példáját. Felvettem egy meleg köntöst és lecsoszogtam a konyhába. Főztem magamnak egy kávét, bár nagyon ritkán iszok kávét, de most arra volt szükségem. A pultnak dőlve vártam meg míg elkészül a kávém. A gőzölgő kávéval a kezemben a nagy üveg ablakhoz sétáltam és néztem a tájat. Havazott rendesen és már bokáig érő hó volt. Mindig is imádtam a havas tájat csodálni. Olyan megnyugtató. Sebi csoszogásra lettem figyelmes. Már felöltözve állt előttem.
- Na akkor mivel kezdjünk?- kérdezte álmosan
- Nem tudom még fel sem ébredtem- majd vissza fordítottam a fejemet a tájra. –Szerintem előbb reggelizzünk valamit.
- Oké, úgy is kezdek éhes lenni. – mondta, majd a konyhába ment. Én addig elmentem felöltözni. Lefelé menet az emeletről finom illatok csapták meg az orromat.
- Hmm mik ezek a finom illattok??- szagoltam bele a levegőbe.
- Csináltam sült tojást, meg hozzá pirítóst- adta oda az egyik tányért amin a tojás, a pirítóst, és sok zöldség volt rajta. Leültünk az asztalhoz és mindketten falatozni kezdtünk.
- Hmm tökéletes reggeli. –dicsértem meg, aminek az lett a következménye, hogy Sebinek fülig ért a szája. Amikor mind ketten befejeztük a reggelit. Mielőtt hozzáláttam volna a karácsonyi menünek bekapcsoltam a hifit és maxra tekertem fel a hangerőt. Rendesen üvöltött a zene. Imádtam zenével főzni így nekem sokkal könnyebb és gyorsabb a főzés. Megkértem Sebit hogy segítsen elkészíteni nekem a tyúkhúslevest. Adtam a kezébe a receptet, hogy ő is tudja hogyan és mit kell csinálni. Láttam hogy menni fog neki így a levest rábíztam, de azért néha meglestem hogy mit csinál. A főétel töltött csirke volt, zöldség és rizs körettel. A rizzsel gyorsan megvoltam, csak a csirkével szórakoztam sokat. Amikor végre megtöltöttem beraktam a sütőbe. Sebi a leveset kavargatta. Vettem ki egy kanalat és megkóstoltam a levest.
- Na milyen???- kérdezte.
- Finom, nagyon finom- nyaltam le újra a kanalat. Na azt az arcot kellett volna látni ami Sebi vágott. Olyan büszke mosolyt jelent meg az arcára hogy az csak na! A leves kész volt így félre raktam. A sütőben a csirke a rizs pedig föl. Már csak 1 dolog volt hátra a desszert. Megkértem Sebit hogy kezdje el felállítani a fát, addig én elkészítem a desszertet. Nem mertem rábízni a desszertet. Bár már többször bebizonyította hogy remekül tud főzni, de ezt inkább nem vállaltam. Nem akartam bonyolult desszertet csinálni, meg már fáradtam rendesen így tiramisut csináltam. Ahogy végeztem vele beraktam a hűtőbe és segítettem Sebinek. Szépen rakosgattuk fel a fára a megvásárolt díszeket. A létra is előkerült mert már nem értük fel. Már majdnem kész volt, csak a csúcs dísz és az égők hiányoztak. Miután azt is ráraktuk, bedugtuk az égőket és gyönyörű színekbe pompázott a fa. Megbabonázva néztük az előttünk elterülő látványt. Csodálatos volt. Az órára pillantottam ami már fél 5-öt mutatott.
- Ohh úr isten elkések.
- Elviszlek
- Nem kell, fogadd csak anyukádékat, szerintem mindjárt itt lesznek- épp csöngettek. –Na tessék mondtam. Sebi nyitott ajtót majd mind „beözönlöttek”. Norbert, Heike, Fabi, Stephanie, és Melanie. Mindenkinél voltak csomagok. Az egyiknél ajándéktáskába volt a másiknál pedig szép ajándékcsomagolásba. Gyorsan köszöntöttem őket, majd gyorsan felöltöztem jó melegen, és mielőtt kiléptem volna megkértem Sebit hogy terítsen meg,mert erre még nem volt időnk. Hívtam egy taxit, majd „gyorsan” a reptérre vitettem magamat. Már amennyire gyorsan, mert a hótól nehezen lehetett haladni. Negyed óra késéssel szálltam ki a reptérnél. Szinte alig voltak a reptéren, bár nem csodálom mert szent este van és ilyenkor már mindenki otthon van. Leültem egy székre és vártam. Nem sokat kellet várnom mert bemondták hogy a gép nemsokára leszáll. Bár kb. fél órát késett a hóesés miatt. Odaálltam a bejárathoz ás vártam őket. Először a tesómat pillantottam meg, majd utána a mamámat, papámat, nagybátyámat, a feleségét, anyát és Christ. CHRIS???!! Ő mit keres itt???
- Sziasztok- köszöntöttem mindenkit,- Chris te hogy hogy..?
- Én akartam hogy eljöjjön, ugye nem baj?- kérdezte anya
- Nem, dehogy is!- örültem hogy Chris is itt van, csak meglepődtem. Végül is Chris szinte a pótapám, annyira megszerettem. Felvették a csomagjaikat és 2 taxival mentünk haza. Ahogy megérkeztünk, kiszedtük a csomagokat, bentről hangos nevetés szűrődött ki. Amikor beléptünk minden szem ránk szegeződött. Mosolyogva álltak fel mindannyian és jöttek oda hozzánk. Muszáj volt fordítanom mert a mamámék nem tudnak se németül se magyarul. Segítettem nekik felvinni a cuccokat az emeletre, bár nem volt nehéz a táskájuk mert csak 1 éjszakára jöttek. Én gyorsan átöltöztem, mert nem akartam melegítőben lenni. Felvettem egy flitteres arany ruhát és egy fekete magas sarkút. Gyorsan kisminkeltem magamat a hajamat pedig kibontottam. Amikor leértem az emeletről mindenki a kanapén ült és beszélgettek.
- Nos akkor menjünk enni, szerintem már mindannyian éhesek vagyok- ezt mind 3nyelven elmondtam. Felkeltek, majd az asztalhoz vonultunk. Még időm se volt megnézni, de Sebi szépen megterített, 14 személyre. Amikor mindenki leült Sebi segítségével tálaltuk a vacsorát. Az italokat a hűtőből kiszedve a felét az asztalra raktam a másik felét pedig a konyhapulton hagytam. Volt sok minden, bor sör, pezsgő, üdítők, víz, és rövid italok. Mielőtt leültem volna elindítottam halkan a hifit. Hangulatos Karácsonyi számokat választottam ki.
- Ohh mielőtt elfelejteném- gyorsan visszaugrottam a konyhába a gyufáért és meggyújtottam az asztalon lévő gyertyákat. – Na így már tökéletes!! Jó étvágyat mindenkinek!- leültem és enni kezdünk.
- Hmm de finom ez a leves- mondta Heike.
- Ez Sebi érdem- mosolyogtam az „elkövetőre”
- Tényleg??- hüledezett- Nem is tudtam fiam hogy te ilyen jól tudsz főzni!- mosolygott rá. Sebi persze csak vigyorgott. A második fogást is végig dicsérték. Ami boldogsággal töltött el. Nem kerülhette el a figyelmemet az hogy anya és Chris végig egymást nézték. Esküszöm mint két tinédzser! De fura hogy ezt pont én mondom. Csak úgy süt róluk a boldogság. Aminek nagyon örülök hogy végre talált anya egy rendes pasast aki még én is szeretek. Végül amikor már a desszerthez értünk már mindenki tele volt, de hát a legjobbat nem hagyhatjuk ki! Pont mindenkinek 1 szelet jutott, de ez elég is volt. Anyával pakoltunk el az asztalról be a mosogatóba. Annyi időnk már nem volt hogy a mosogató gépbe pakoljuk be, mert Fabi és Márk már nyúzott mindenkit hogy bontsuk már ki az ajándékokat. Most így megnézve a karácsonyfát sokkal szebb volt. Az alja tele volt ajándékokkal. Megtalálható volt a kicsitől a nagy dobozokig.
- Na bontsuk már kiiii őket!!- nyöszörgött Márk.
- Várj egy kicsit még le se fényképeztem – a kezembe vettem a fényképező képet és csináltam egypár képet a fáról és többiekről. Készült néhány vicces kép is.
- Kéne csinálni csoport képet,nem?- kérdezte Sebi
- De-de jó ötlet. – a gépet beállítottam, majd ráraktam a polcra. Megnyomtam majd gyorsan a kanapéhoz futottam és leültem Sebi mellé. Vártunk 10 másodpercet, majd kattant egyet a gép.
- Na most már ajándékozunk!!!!!!- mondta nagy hévvel Fabi.
- Jól van- mondtam neki. Majd leültünk mind a kanapéra és egyesével a fához mentünk…

53. rész

Hát sziasztok! "újra" fel kellett tennem, mert valami oknál fogva nem jeleníti meg az új részt..teljesen meghülyült :S na de mind1...még1x felrakom azoknak akik még nem olvasták :) És ugye 3komit kértem amiből 2 már megvan :)


(December 23.)
Reggel elvégeztem a szokásos teendőimet. Délbe pedig neki álltam megcsinálni az ebédedet. Bár elég gyorsan végeztem vele, mert csak két személyre valót főztem. Nem akartam hogy holnapra is maradjon. Megebédeltünk, majd Sebivel együtt neki álltunk takarítani. Amíg ő porszívózott én a port töröltem, utána Sebi lemosta az ablakokat, én pedig a konyhába takarítottam. Amikor végeztünk mind ketten fáradtan dőltünk le a kanapéra.
- Elfáradtam- mondtam, majd a vállára hajtottam a fejemet.
- Én is de nekem még edzenem is kell…- mondta lehangolóan
- Meghívtad anyukátékat holnapra?- váltottam témát
- Igen már meg, és te?
- Én is. Holnap az 5 órási géppel érkeznek.
- Kimenjek eléjük?
- Még nem tudom, attól függ hogyan végzek a főzéssel.
- Hát ha én is segítek akkor gyorsan végzel.
- Hát a gyorsan az kicsit túlzás, mert nem csak a kajára kell figyelni hanem rád is.
- Kikérem magamnak!!- háborodott fel. – Pár napja ki csinált neked vacsorát?
- Te
- És kinek a főztje után nyaltad meg mint a 10 ujjadat?
- A tiéd, de az enyhén túlzás hogy megnyaltam az összes ujjamat
- Vagy tudod mit, van egy ötletem!! –„világosodott” meg
- Micsoda?
- Az hogy majd anyám segít. –mondta vigyorogva
- Nem-nem, egyedül akarom megcsinálni.
- De úgy az életbe nem végzel vele.
- Dehogynem.
- Már megint rád jött a bizonyítási vágy?
- És ha igen?
- Jajj te- ölelt meg. – Tudod hogy már elfogadott téged, és már-már azt mondom hogy szeret
- Tudom de akkor is, leakarom nyűgözni
- Hát jó, tedd azt- mosolygott rám. Megfogta a törlő ruhákat a tisztítószereket és elrakta a helyükre, majd felment az emeltre. Én még egy kicsit pihentem a kanapén. Arra kaptam fel a fejemet hogy csöngetnek. Gondoltam Tommi az, így egy hangos „Gyere” után kinyílt a bejárati ajtó.
- Szerbusz Dia!- köszöntött Tommi.
- Szia, Sebi az emeleten van- mutattam fel.
- Oké, majd itt megvárom- majd leült mellém.
- Akkor holnap után jöttök hozzánk?
- Persze –ekkor Sebi sétált le az emeltről
- Ma ne futtasd meg annyira, sokat dolgozott – kértem Tommit.
- Nem fogom, meg amúgy is ma egy könnyű kis edzést választottam neki.
- És ilyen időbe ki fogtok menni?- kérdeztem
- Dehogyis, lemegyünk az edzőbe –válaszolt Tommi
- Ja jól van, menjetek csak- majd elindultak lefele. Mivel nem volt mit csinálnom, a tv-ben meg nem volt semmi, így úgy döntöttem hogy én is lemegyek hozzájuk egy kicsit edzeni. Felvettem egy rövid gatyát egy ujjatlan pólóval, a sportcipőmet, majd egy doboz Red Bull társaságában elindultam lefelé. Már az ajtó előtt hallani lehetett ahogyan Tommi számol, Sebi pedig nyögdécsel. Amikor beléptem Sebi felnézett a fekve padról.
- Hát te??- kérdezte
- Én is lejöttem egy kicsit, baj?
- Nem dehogyis. – megittam a maradék Red bullt, mielőtt felültem volna a biciklire benyomtam a zenelejátszót. Hogy meglegyen a hangulat egy karácsonyi számot választottam. (http://www.youtube.com/watch?v=J-8VCL4uSUc) A refrént velük énekeltem együtt, a fiúk furcsán nézek rám.
- Mi van nem láttatok még embert énekelni? – a fiuk csak mosolyogtak rajtam. Amikor elfáradtam a biciklin átváltottam súlyzókra. A két fiú is épp súlyzózott én pedig beálltam közéjük. Kicsit furcsán mutatott hogy nekem a kezembe csak 1 kilós súlyzók voltak, míg az övékben 6 kilós. Utána pedig feltérdeltek a nagy labdára és egymásnak dobálták a kislabdát, de mind ezt egyensúlyozva. Én is beszálltam hozzájuk, csak én mindig leestem róla. Nagyon jól szórakoztunk. Sokat nevettünk és hülyéskedtünk. A végén már csak henteregtünk a földön vagy egymás dobáltuk labdákkal. Fáradtan vontuk fel magunkat a nappaliba.
- Pff még egy fárasztó nap- fújtattam egyet.
- Az bizony, aztán még csak most jön a java!
- Ajjj nem akarom!!- nyöszörögtem majd odabújtam hozzá.
- Na fiatalok én elmegyek, előre is Boldog Karácsonyt, majd holnap után találkozunk. Ugye 6- ra jöjjünk?
- Igen arra- válaszoltam, majd kilépett az ajtón –Na én megyek és beülök a kádba- felkeltem, majd a fürdő felé vettem az irányt. A hálóba ledobáltam magamról a cuccokat és már csak melltartóban és bugyiban álltam a fürdőben. Megnyitottam a csapot és telehintettem a kádat a legkülönfélébb sókkal és habfürdőkkel, amik rövid idő alatt varázslatos illattal árasztották el a helységet. Ledoboltam a felesleges ruhadarabokat és beleültem a kádba. Annyira jó érzés volt, ahogy a testemet átjárja a meleg víz. Már jó ideje áztattam magam, mikor hallottam a kilincs nyikorgását. Nem néztem fel tudtam hogy Sebi az. A hallásomra hagyatkoztam nem nyitottam ki a szememet. Hallottam ahogy a ruháját leveti, majd a földre dobja. Éreztem hogy beült mellém, éreztem a leheletét az arcomon, a kezét a combomon. Finom csókokkal borította nyakamat, minden idegszálam megfeszült, testemben pedig már csak a vágy munkálkodott, semmi más. Megéreztem forró nyelvét bőrömön, ahogy egy hosszú csíkot hagyva maga után nyakamtól egészen fülemig vándorol, majd érzékien harapdálni kezdte azt. Bizsergés futott végig a testemen, ahogy lágyan harapott bele alsó ajkamba, majd elválva tőlem melleimet borította be csókokkal. Sokáig már nem bírtuk így lovagló ülésben helyezkedtem el rajta, majd tempót diktáltam. Egyre hangosabban nyögtünk, majd éreztem, már nem vagyok messze. Megkellet kapaszkodnom valamiben mert már nem bírtam tovább és a valami Sebi háta volt. Hirtelen testem ívbe feszült és a kéj mámoros érzése egész testemen végigsöpört. A nyakába borultam és csak öleltük egymást jó néhány pedig. Amikor mind kettőnk légzése visszatért a normál állapotba, elengedtük egymást. Csak néztük egymást. Egyetlen férfi mellettem sem éreztem magam ennyire biztonságban, egyszer sem éreztem még azt, hogy valaki ennyi örömöt szerzett volna nekem. Lassan már a víz is kihűlt ,így kiszálltunk belőle. Sebi egy nagy fürdőlepedőbe „becsomagolt”, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Közben ő is a derekára csavart egy törölközőt és elhagyta a fürdőt. A kézmosónak támaszkodva idéztem fel az előbbi eseményeket. Egész végig csak mosolyogtam a dolgon. Nem gondoltam magamról hogy egy ilyen helyzetet is átfogok élni, de tetszik nagyon is. Felvettem a pizsamámat fogat mostam, majd elhagytam a fürdőt. A hálóban Sebi már az ágyban feküdt és egy sport újságot olvasott. Bebújtam mellén és nézni kezdtem az újságot.
- Na mit írnak?- kíváncsiskodtam
- Csak a szokásost, bár van egy olyan cikk benne hogy babát vársz.
- Na tessék, de utálom ezeket a firkászokat. – morgolódtam.
- Inkább lerakom, minek is húznád fel magadat rajta- becsukta és az éjjeli szekrényre tette.
- Aludjuk, mert holnap korán kell kelnünk- mondta, majd leoltotta a villanyt. Jól bevackoltam magamat az ölelésébe. Gyorsan jött az álom a szememre egy ilyen kemény nap után.

52. rész

Sziasztok!:) Tudom hogy nem gyűlt össze a 3komi (amit sajnálok), de betudhatom annak hogy ezen a héten érettségi volt és azért nem tudtátok elolvasni vagy írni! :) Most nem lesz komi határ, de azért örülnék a véleményeteknek ;) Enjoy it!


December 19.

Úgy döntöttem hogy ma mindenkinek megveszem a karácsonyi ajándékát. Sebi még alszik, hisz még csak 9óra van. Halkan beosontam a fürdőbe, lezuhanyoztam, majd jó melegen felöltöztem. Írtam egy cetlit Sebinek hogy ne keressen mert majd este jövök haza. A taxiban felírtam hogy hány embernek kell ajándékot vennem. Mire megérkeztem már 20 ember díszelgett a listámon. Bár még ötletem se volt hogy kinek, mit vegyek. Először olyan embereknek választottam ajándékot akik tudom hogy mit szeretnének vagy minek örülnének. Newey például imádja a svájci csokikat, neki vettem 3 táblával. Christiannak egy drága parfümöt, Anyának egy ezüst nyakláncot amin egy szívecske lógott benne pedig „ A legjobb anya” felirattal. Ugyan ilyet vettem a mamámnak is csak neki „ A legjobb mama” felirattal. A lányokat és Sebit hagytam ki, nekik nehéz választani ajándékot, így inkább holnapra halasztom az ajándékainak a megvételét. Még vettem pár szerelőnek néhány apróságot, akik a szívemhez nőttek. Tomminak egy súlyzót vettem amire rágravíroztattam a nevét és hogy „Boldog Karácsonyt!”. Végezetül még Sebi szüleinek vettem ajándékokat. Heikének egy 40 fűszerből álló csomagot, úgy is imád főzni így tökéletes ajándék lesz neki. Norbertnek pedig egy méregdrága italt vettem amihez volt két kristály pohár. Mire kiértem az üzletből már legalább 8 táska volt a kezembe, alig bírtam el őket. Gyorsan hívtam egy taxit és haza vitettem magamat. Kifizettem, megköszöntem, majd befelé vettem az irányt. Ahogy láttam Sebi ellapátolta a havat a bejárat elől, így nem kell nagy hóban végig száguldanom. Ahogy beértem egyből megcsapta az orromat a kaja illat. A zene persze maxon szólt, még azt csodálom nem jöttek át a szomszédok. Levetkőztem a csomagokat pedig a kanapéra vágtam, majd bementem a konyhában. Nem hittem a szememnek Sebi épp a húst fordította át, közben pedig kavargatta a levest. Amikor észrevett az irányító segítségével lehalkította a zenét, majd megtörölte a konyharuhában a kezét.
- Szia szívem- odajött, majd egy csókot lehelt az ajkaimra, utána pedig vissza fordult a tűzhelyhez.
- Mi ez a nagy sütés főzés?- kérdeztem meglepetten.
- Hát csak kedveskedni szerettem volna- nézett rám szerényen, ilyenkor olyan zabálni való
- Jajj na gyere ide- majd megöleltem- És mi készül?- vettem le a fedő az egyik lábosról.
- Ez titok!- kivette a kezemből a fedőt, majd visszahelyezte a helyére. – Neked nincs más dolgod mint leülni- közben tolt kifele a konyhából – ide, és várni –kihúzta a széket, majd leültetett.
- Oké- én csak ennyit válaszoltam, majd eltűnt a konyhába. Nem sokára megjelent az előétellel, letette elém a gőzölgő levest.
- A kedvenced, brokkoli krémleves.
- Oh- kezembe vettem a kanalt, belemártotta, megfújtam és bekaptam. Sebi úgy lesett mintha nem látott volna fehér embert.
- Na milyen.???- kérdezte nagy hévvel.
- Erre csak annyit mondok- mondtam fapofával- hogy...isteni!!! - Sebi hatalmas vigyorral tért vissza a konyhába. Amikor megettem hozta a főételt. Egy nagy tányért tett le elém, amin volt egy kis főtt krumpli, egy kis rizs és párolt csirke, hozzá pedig uborkasaláta. Most már ő is csatlakozott hozzám.
- Na és miket vettél??- kérdezte két falat közt.
- Karácsonyi ajándékokat….de mielőtt megnéz el is rakom őket- felálltam majd felvittem az emeletre. Mivel nem az ő ajándéka ezért annyira nem rejtem el. A gardróbomba raktam a táskákat. Visszamentem, majd folytattam tovább a vacsorát.
- Amúgy nem néztem volna meg.
- Nem baj akkor is- mondtam mosolyogva. Amikor a főételt is elfogyasztottam már tele voltam. De ahogy látom még desszert is van. Hogy fog belém férni? Sebi elvitte a tányérokat és két sütivel tért vissza.
- Mivel a sütést nem vállaltam, mert nem akartam felégetni a konyhát azért remélem nem baj ha a sütiket cukrászdából rendeltem.
- Jajj dehogy baj!- legyintettem. Szerencsére én a kisebbik sütit kaptam, így még azt belém tuszkoltam.
- Fúúú tele vagyok- dőltem hátra és a hasamra raktam a kezemet.
- Örülök neki- mosolygott arám.
- Még senki se csinált nekem ilyen csodálatos vacsorát.
- Tényleg?? Senki?- húzta fel a szemöldökét.
- Nem- ingattam a fejemet. –De azért nagyon szépen köszönöm ezt a fantasztikus vacsorát!!
- Nincs mit- kedvesen mosolygott rám.
- Na én elmegyek lefürdök aztán lefekszek, mert hulla fárad vagyok és a lábam is fáj.
- Jól van menj csak- felálltunk, majd a saját tányéromat elvittem a mosogatóba – Ne segítsek összepakolni?
- Nem, nem kell gyorsan berakom ezeket- mutatott a tányérokra- a mosogatóba a megmarad kaját mert berakom a hűtőbe aztán majd én is csatlakozok hozzád.
- Jól van- mielőtt elváltunk egy csókot nyomtam az ajkára, csak hogy ez neki nem volt elég és visszahúzott magához még néhány csókra. Amikor „megszabadultam” tőle, szinte úgy vonszoltam fel magamat az emeltre. Most legszívesebben beleültem voltan egy nagy kád vízbe, de ha megteszem tuti elalszok benne, így inkább vettem egy gyors zuhanyt és bebújtam a meleg takaró alá ahol egyből elnyomott az álom. (December 20.) Másnap újra a boltokat jártam. Szerencsére ma már mindenkinek meg tudtam venne az ajándékát, kivétel Sebinek. Sajnos még mindig nem volt ötletem hogy mit vegyek neki. Adri tegnap elkotyogta hogy ő mindig is egy Macbook pro laptopra vágyott, így megvettem neki. Igaz nem volt olcsó de megérdemelte. Adritól megtudtam hogy Kata egy Nikon fényképezőgépnek nagyon örülne így megvettem neki. Nikynek egy fehér jégkorit, Dórinak pedig egy gyönyörű spicc cipőt. Na a lányoknak már megvan már csak a fiuknak kell megvennem. Az egyik üzletbe megtaláltam a megfelelő ajándékot Jaimének. Egy fából kifaragott bika ami a spanyol zászló színével volt kifestve. Kiminek egy üveg Finlandiát. Tudtam hogy ezt biztos szereti, így nem bonyolítottam túl. Egy padra leülve elővettem a cetlimet amire a nevek voltak felírva. Gyorsan megnéztem hogy mindenkinek meg vettem-e. Azon a cetlin csak Sebi neve nem volt kipipálva, így gondolkodóba estem. Nem tudtam hogy mit vegyek neki. Rengeteg dolga volt neki, a ruhákon elkezdve a parfümökön át a kisautókig. Szóval mindene megvolt. Felálltam és újra elindultam a csomagokkal együtt Sebi ajándéka után keresve. Reméltem hogy valamit meglátok majd a kirakatba amit megtudok neki venni, csakhogy már vagy 3x-rra jártam körbe a bevásárlóközpontot és semmi. Szomorúan ültem le arra a padra ahol az előbb ültem.
- Ajj miért ilyen nehéz neki ajándékot választani?? – mondtam magamnak. Közben pedig az embereket figyeltem. Egyszer csak egy kis bolton akadt meg a szemem, ahol csak is fonalakat árultak. És ekkor beugrott!! Emlékszem hogy még amikor Szingapúrban voltunk akkor Sebi szájából elhangzott egy olyan mondat hogy „ Héé Jaime tetszik a karkötőd! Ilyet nekem is be kell szerezni!” Azt a karkötőt Adri fonta Jaimének. Egyből felpattantam és szinte beszáguldottam a kisboltba. Körülbelül vagy 20 színű fonalat vettem. Fáradtan, de boldogan tértem haza. Sebi épp a kondiba volt így gyorsan elrejtettem a cuccokat. (December 21) Kedden elmentünk bevásárolni, de most ennivaló és innivalót vettünk. Újabb nap ment el a vásárlással és egyre közelebb a karácsony. (December 22) Szerda délelőtt egy puffanásra ébredtem fel. Egyből felkaptam a fejemet amit nem kellett volna mert megszédültem. Azt veszem észre hogy mellettem üres az ágy, de viszont valaki az ágy mellett németül szitkozódik. Ahogy Sebi felpróbál tápászkodni egyből elkapott a röhögő görcs
- Ne nevess ez nem vicces- morgolódott, de én csak röhögtem tovább
- Hogy...hogy lehetsz ilyen szerencsétlen hogy leesel az ágyról??- nevettem tovább. Ekkor Sebi egy hirtelen mozdulattal lelökött az ágyról és takaróstul borultam le az ágyról.
- Áúúú te idióta!!!- emeltem fel a hangomat, de a végén elröhögtem magamat.
- Legközelebb jól gondold meg hogy mikor röhögsz ki- nézett le rám az ágyról és közben pedig mosolygott. Feltápászkodtam és egy jó nagyot sóztam a fejére a párnámmal.
- Héééé!!!
- Ezt azért kapod mert lelöktél az ágyról és mert fáj a fenekem- tapogattam meg az említett testrészemet.
- Te pedig azért kaptad mert kiröhögtél- kontrázott.
- Júúj te így karácsony előtt még a végén bezárlak a pincébe!
- Haha, na azt megnézem- nevetett ki. A délelőttöm úgy telt hogy egymást ugrattuk. Hálát adtam hogy ebéd után elvitte Tommi Sebit megfuttatni, így alkalmam nyílt arra hogy elkészítsem Sebi ajándékát. De előtte még lehoztam az össze ajándékot hogy becsomagoljam őket. Fekete és kék színeket használtam. Szinte az egész napom bele telt abba hogy megfonjam. Extraként még azt is belefontam hogy „I Love You”. Mire végeztem már 6 óra volt. Pont végeztem vele, amikor hallom hogy kattanik a zár és Sebi lép be rajta. Gyorsan eldugtam a zsebembe, és elkezdtem becsomagolni az ajándékokat.
- Szia szívem- dobta le magát mellém, majd megcsókolt.
- Sós vagy.
- Nem mondod? Talán azért meg az-az idióta finn 5ször körbefuttatta velem a parkot. Amúgy mit csinálsz?
- Nem egyértelmű? Ajándékot csomagolok.
- Na és melyik az enyém??- nézegette az asztalon lévő dolgokat
- Egyik se. A tiéd jól elvan rejtve.! – ha tudná hogy kb. 20cm van tőle.
- Akkor megkeresem- vigyorgott a képembe.
- Csak nyugodtan- legyintettem neki, majd tovább csomagoltam. – Tudod mit inkább keresd meg a fürdőt.
- Ezzel most célozni akarsz valamire?- húzta fel a szemöldökét.
- Igen, arra hogy büdös vagy!
- Akkor gyere ide- majd megölelt.
- Neeee!!
- Deeeeeee!- agyon vissza ölelgetett ,aminek az lett a vége hogy én is eléggé szagos lettem.
- Most nézd meg mit csináltál!!
- Most már te is szagos vagy amilyen én- vigyorgott rám, futni kezdett, mert hozzá vágtam díszpárnát, csak hogy már nem érte el, és a földön csúszott végig. Este 9 óra volt mire végeztem a csomagolással. Egymásra raktam őket, majd a kezembe fogtam és felvittem az emeltre, bár nem volt egy okos döntés egyszerre felvinni őket, mert lépcsőfokonként esett le egy ajándék.
- Na jó akkor egyesével viszlek fel titeket - beszéltem az ajándékokhoz.
- Te kihez beszélsz?- kérdezte Sebi a lépcső tetején
- Szerinted? Ezekhez- mutattam a földön heverő ajándékokra.
- Majd én segítek- a felét felvitte a másik felét pedig én. Bedobtuk őket a vendégszobába, onnan pedig egyenesesen mentem be fürdőbe. Egy gyors zuhanyzás után mindketten bevágódtunk az ágyba és egyből elaludtunk.

51. rész

Sziasztok meghoztam az új részt!!! :DD 1. köszönöm a komikat, 2. sok sikert kívánok az érettségizőknek, 3. most 3 komit kérek és itt az új :DD Enjoy it! ;)


Reggel fáradtan ébredtem fel. Felültem az ágyba és kinéztem a nappaliba, ahol a gyönyörű szép ruhám hevert a földön. De lusta voltam felkelni, így inkább visszadőltem az ágyba és Sebit kezdtem kémlelni. Olyan aranyos ahogy alszik. Sokáig nem tudtam nézni, mert kopogtattak. Nyöszörögve keltem fel, majd mielőtt ajtót nyitottam volna felvettem egy fürdőköpenyt. A „látogatóm” nem más volt mint Tommi.
- Szép jó reggelt!- köszönt frissen.
- ’Reggelt- majd jobban kinyitottam az ajtót hogy beférjen – Hogy tudsz te ilyen fitt lenni??- kérdeztem közben a kanapén elterültem.
- Úgy hogy én nem hancúroztam egész éjjel…- nézett rám
- Őőő..honnan veszed ezt? - néztem rá felhúzott szemöldökkel.
- Úgy hogy a melletted lévő szobában vagyunk és áthallatszott minden- mondta vigyorogva. Én persze olyan vörös lettem mint egy rák. Legszívesebben elbújtam volna az ágy alá.
- Na jó ezt inkább hagyjuk- épp ekkor lépett ki Sebi a hálóból. Köszönt Tomminak, majd odajött hozzám egy csókot lehelt a számra, majd leült közénk.
- Na mi a beszédtéma?- ásított egyet.
- Drága Tommi épp most elemezte ki a tegnap éjszakánkat- mondtam neki.
- Igen? És hogy értékeled?- fordult a barátjához. Erre a kérdésre még Tommi sem volt felkészülve, nem hogy én. Látszott rajta hogy nem igazán izgatja a dolog.
- Na szerintem csináljuk mást- álltam fel.
- És mit?- érdeklődtek a fiúk.
- Menjünk el városnézésre!!!- mosolyogtam rájuk. –Most vagyok itt először és szeretnék egy kicsit körbenézni.
- Hát jó, rendben- mondta Sebi. Mosolyogva futottam a háló felé, de mielőtt még eltűntem volna megkérdeztem Tommit.
- Tommi te nem tartasz velünk?
- Nem, Dórival megyünk Finnországba és nem sokára indul a gépünk- nézett az órájára.
- Oké rendben, mond meg neki hogy puszilom
- Oké megmondom- majd elment. Mi meg gyorsan felöltöztünk, a fényképező gépet elraktam a táskámba és elindultunk városnézésre. Még így télen is gyönyörű Monaco. Sebi megmutatott néhány kanyart a „pályán”, bár így a hétköznapba szinte fel sem lehet ismerni. Felmentünk a hegyekbe, ahol a kilátás egyszerűen káprázatos, utána pedig lementünk a kikötőhöz. Aznap rengetek képet csináltunk de fele inkább pillanatkép, másik felén pedig hülyéskedünk. A képeket visszanézve csak röhögtünk magunkon, de azért akadt néhány rendes kép is. Délután 2 óra felé visszamentünk a cuccunkért a hotelba, majd kimentünk a reptérre és felültünk a Svájcba tartó gépre. Én azt a 1,5 órát végig aludtam, míg Sebi a telefonjával babrált. Amikor landolt a gép és kinéztem az ablakon a tájat fehér hó fedte. Ez annyira felspannolt, hogy szinte úgy ugrottam ki az ülésből. Imádtam a havat. Emlékszem kiskoromba mindig hóembert építettem, vagy épp a tesómmal hógolyóztam. Óriási pelyhek hullottak az égből. Az volt az egy szerencsék hogy az utak még nem csúsztak, de valószínűleg éjszaka ráfog fagyni. Mire haza értünk már boka fölött ért a hó. Így kicsit nehezen húztuk magunk után a kis bőröndünket. Ahogy beértünk, levettem a csizmám és szinte futottam fel az emeletre. Átcseréltem a gatyámat, felvettem a hótaposómat, és a melegebb kabátomat, majd megcéloztam a hátsó kertet. Mielőtt még kiléptem volna, Sebi megszólított.
- Háát te meg hova mész?- kérdezte a kezében szorongatva egy forró csokit.
- Hát ki, az udvarra, hóembert építeni!- mondtam nagy hévvel.
- Hány évesnek árad magad?- kérdezte mosolyogva.
- Ööm..kb. 6-nak- vigyorogtam rá.
- Szerintem inkább 3-nak- majd belekortyolt a csokijába.
- Jól van csak, gúnyolódj- majd kiléptem az ajtón. Egyből megcsapott a hideg, de nem foglalkoztam vele. Felhúztam a zsebemben lévő kesztyűm majd hozzá láttam a munkához. Először elkezdtem a hóember alját csinálni. Szerencsém volt, mert a hó nagyon sűrűn esett, így már, szinte térdig ért. Mire végeztem az első hó gömbbel, eléggé elfáradtam. Jó nagyra sikeredett, így megmozdítani sem tudtam már. Elkezdtem a második hó gömböt „gyúrni”. Amikor már megfelelő méretűre görgettem, felemeltem, csak nem számoltam azzal hogy nehéz lesz és hogy magasra kell tennem. Sebi az ablakból nézte hogyan szerencsétlenkedek azzal a hóemberrel. Megpróbáltam rátenni, aminek az lett a vége hogy kicsúszott a kezemből és magamra borítottam a hókupacot. Persze én a földön végeztem és tiszta hó lettem. Ekkor ajtócsapkodásra lettem figyelmese.
- Jajj te lány, gyere segítek- majd felhúzott a földről. Újra meggyúrtuk, de feltevést már Sebire bíztam. Gond nélkül felrakta. Már majdnem akkora volt mint Sebi, pedig még a feje hiányzott. Gyorsan neki láttunk annak is, mert már sötétedett és egyre hidegebb volt. Összegyúrtuk a fejét, majd ráraktuk. Ameddig én a kisebb hibákat simítottam el rajta, addig Sebi bement és hozott ki kellékeket hozzá. Hozott ki egy sálat, répát, gombokat, és egy lábast. Felraktuk a dolgokat rá, majd még kerestem két botot is a kezének, bele szúrtam és kész volt! Büszkén néztem a munkámra, vagyis helyesbítek munkákra. Gyorsan befutottam a fényképezőgépemért, megkértem Sebit hogy álljon oda a hóember mellé. Párszor lefényképeztem vele, majd következtem én.
- Ideje lenne bemenni, már majdnem sötét van, és fázok is már- mondta Sebi a kezét dörzsölgetve.
- Oké menjük én is fázok már. –bementünk, levetettük a vizes cuccokat, majd Sebi a pincéből hozott fel szenet, és begyújtotta a kandallót. Átöltözve értem vissza a nappaliba, majd letelepedtem elé. Nagyon jó volt az átfagyott ujjaimnak a meleg. Sebi egy pokrócot terített rám, majd eltűnt a konyhába. Két bögre teával tért vissza, az egyiket odaadta nekem. Egyből belekortyoltam, kamillatea volt. Leült mellém, a vállára hajtottam a fejemet és a pattogó tűzet néztük. Filmbeillő jelent volt, kint esik a hó, bent ég a tűz, és azzal az emberrel ülök itt, akit mindennél jobban szeretek. Éreztem hogy egyre álmosabb leszek, és csak azt veszem észre hogy már alig látok. Az utolsó pillanat az volt hogy Sebi a tűzet piszkálja. Arra ébredtem fel hogy Sebi megmozdít és a karjaiba akar venni. A tűz már elaludt. Hagytam had csinálja. Felvitt az emeletre, majd lefektetett az ágyra és jól betakart. Ezen a héten, csak is itthon voltunk és egymással foglalkoztunk. Hétköznap nem igazán mentünk el otthonról, csak a sarki boltba mentünk. Hétvégén viszont elmentünk a legközelebbi bevásárlóközpontba. Itt már jártam, nem is egyszer. A Westedhez tudnám hasonlítani. Amikor beléptem szinte tátva marad a szám. A mennyezetről hatalmas gömbök lógtak le, az összes boltba karácsonyi égők világítottak, minden egyes szinten volt vagy 4 karácsonyfa, de a legnagyobb az a szökőkútnál volt, és a hangszórókból karácsonyi zenék szóltak.
- Most kedvem támad karácsonyi díszeket vásárolni- mondtam Sebinek
- Hát akkor tegyük azt- nézett rám. Amint ezt meghallottam nagy hévvel keresni kezdtem a megfelelő üzleteket. Olyan voltam mint mikor azt mondjak a kislánynak, hogy annyi babát vehet amennyit csak akar. Amíg Sebi tolta a kocsit én pakoltam bele a díszeket.
- Júú ezt nézd..és..ezt..na..meg ezt..óóó..és az ott is- Sebi csak röhögött rajtam.
- Nekünk lesz a legszebb karácsonyfánk- mondta közben pedig a kosár tartalmát nézte.
- Az biztos!! Te van egyáltalán karácsonyfád?
- Őőő van, de az már régi, vegyünk újat. – elmentünk a karácsonyfa részlegre, és több mint 100 fa volt az emelvényekre rakva.
- Na melyiket válasszuk?- kérdeztem tőle
- Hmm valami nagyot…mondjuk azt- mutatott a legnagyobb fára, ami 3 méter magas volt.
- Minek akkora? Elég egy két méteres is, nem?
- Hát nem, mert ez a sok dísz túl sok egy 2 méteres fára, viszont egy 3méteresre már felfér.
- Igaz- kerestünk egy eladót, aki hozott ki a raktárból egy becsomagolt fát, megköszöntük, majd pénztárhoz mentünk. Csak akkor döbbentem rá hogy mennyi mindet vettünk, hogy alig fért fel a futószalagra. A bevásárló kocsit alig bírtuk eltolni a pénztártól, kint kb. 20 zacskóba pakoltunk bele, a fát pedig a hátsó ülésre raktuk.
- Még jó hogy nagy kocsival jöttünk- szálltam be a kocsiba. Hazaérve 3x kellett fordulni a csomagokkal, még éltembe ennyit nem vásároltam. Az összes szatyrot és a fát elraktuk a garázsba. Fáradtan dőltem le a kanapéra.
- Ahh fáj a lábam- nyomkodtam meg a talpamat.
- Várj csak...- Sebi leült mellém, majd szembe fordított vele, a lábamat pedig rárakta a combjára és masszírozni kezdte a talpamat.
- Oh...ez de jó- dőltem hanyatt. – Hol tanultál meg ennyire jól masszírozni?
- Annyit mondok hogy: Tommi.
- Ja tényleg…- majd élveztem tovább a masszást. –Veled megütöttem a főnyereményt, ugye tudsz róla?- néztem fel. Sebi csak mosolygott rám. Annyira jól csinálta hogy majdnem elaludtam. Amikor már nem fájt annyira, neki álltam vacsorát készíteni. Most nem akartam bonyolult kaját csinálni, időm se erőm nem volt hozzá, így meleg szendvicset vacsoráztunk. Nem mintha rossz lenne, sőt nagyon is finom volt, olyannyira hogy Sebi még repetát is kért.
- Nem sok ez estére?- kérdeztem tőle a pultnak támaszkodva.
- Áhh dehogy..
- Csak Tommi meg ne tudja
- Nem fogja. – ameddig a szendvicsét ette addig én lefürödtem. Álmos nem voltam, csak fárad, így lementem a nappaliba tv-zni. Az összes adót végig kapcsolgattam, de nem találtam semmi értelmeset, így visszamentem a szobába. Sebi már az igazak álmát aludta, így én is csatlakoztam hozzá.

50. rész

Meghoztam a frisst!! Sokat nem fűzök hozzá :DD csak annyit hogy a komi határ 4, jaa és még annyit hogy már nem sok rész van a töriből :),na Enjoy it! ;)


Reggel vagy is inkább olyan 12 fele ébredtem fel. Egy cetli volt az ágyra téve. „Elmentem futni Tommival, Dóri majd jön érted és elmentek valahova, puszi Seb” Ahogy felkeltem az ágyból csöngettek. Magamra kaptam egy fürdő köpenyt és ajtót nyitottam. Dóri olyan gyorsasággal viharzott be hogy kis híján fellökött.
- Még mindig pizsamában vagy, gyerünk öltözz!!- parancsolt rám.
- Ajj mi ez a nagy sietség, már megint hova készülünk?- ásítottam a képébe.
- Megyünk fodrászhoz, meg sminkeshez. – ameddig hozzám dumált addig öntöttem le magamnak egy almás fahéjas teát.
- De még csak dél múlott, hova sietünk- ültem le a kanapéra a kezemben lévő teával együtt.
- Mert mondjuk 5 kor már megyünk- ült le mellém. Amint ezt meghallottam köhögni kezdtem,mert sikeresen félre nyeltem a teámat.
- 5 kor?? Nem úgy volt hogy fél 7 kor??
- Nem, mert akkor nem érnénk oda, mert 9 kor kezdődik.
- Ohhh – leraktam teámat az előttem lévő üvegasztalra, és gyorsan felsiettem az emeletre. Felvettem egy farmert hozzá pedig egy vastag pulcsit. A földszinten felhúztam a csizmámat, a kabátomat, fejembe húztam a sapkát és mielőtt kiléptem volna még egy sálat is feldobtam. Taxival mentünk a fodrászhoz és a sminkeshez. Ott 3 órát töltöttünk el. Én egy szép félig feltűzött kontyot kaptam. Dórinak pedig teljes kontyot kapott. Dóri kérte hogy fújják le a kontyát csillagos sprével, mellette ültem de én többet kaptam belőle mint ő maga. 4- re haza értünk, Sebi épp az öltönyét rakta bele egy ruhazacskóba. Én is felmentem, beleraktam a ruhámat és a cipőmet. Épp az égszereim között válogattam, amikor Sebi elém tolt egy dobozt.
- Ez mi?
- A tiéd. Nyisd ki!- mondta mosolyogva. Elvettem tőle és amikor kinyitottam megszólalni se tudtam. Egy gyönyörű nyaklánc és egy fülbevaló volt a dobozba.
- Oh Sebi ez nagyon drága lehetett, én..énn ezt nem..- ekkor leintett.
- De-de ez a tiéd, és szeretném ha ezt viselnéd a Gálán.
- Oh Sebi nagyon köszönöm- mondtam majd megöleltem, néhány könnycsepp végig folyt az arcomon.
- Naa ne sírj, még elkenődik a szép sminked- simogatta mag az arcomat. Fél 5 kor elindultunk otthonról. Egy kis késéssel, de odaértünk. A gépen már mindenki ott volt csak mi hiányoztunk. Leültem Niky mellé, és bekötöttem magamat.
- Most már tudom mit veszek nektek karácsonyra, egy csörgőórát. – a többiek hangos kuncogásba kezdtek. Ezzel arra akart célozni hogy elkéstünk. Látszott Sebin hogy izgul, de mondjuk nem is csodálom, hisz ma kapja meg a vb kupáját. Kicsatoltam magamat és odaültem mellé.
- Izgulsz?
- Ennyire látszik?- erre csak bólogattam.
- Héé Seb dobjál be valami erőset attól mindjárt jobban leszel- mutatott Kimi a kezében lévő vodkás pohárra.
- Kösz nem Kimi, józanul akarok odamenni, és nem szeretnék több 100 ember előtt legurulni a lépcsőről. –vette viccesre a figurát.
- Hát jó te tudod- majd kihúzta a poharából az italát.
- Kimi te sosem javulsz meg!- ingatta a fejét Niky.
- Mert lehet hogy nem is akarok, és te így szeretsz, nem?- küldött felé egy mosolyt. Az út további részét végig beszélgettük, sőt már a szilveszterről is beszélgettünk. Kimi vetette fel azt az ötletet hogy tartjuk nála a bulit. Nekem kifejezetten tetszett az ötlet. Fél 7 kor landolt a gépünk a Monacói reptéren. Képeken sokat nézegettem Monacót, mindig is nagy vágyam volt egyszer ide eljönni. Egy nagy fekete kocsi várt minket a reptéren. Beszálltunk és a szállodához mentünk. Nem a főbejáraton mentünk be, mert ott rengeteg fotós és rajongó várt minket, hanem hátul mentünk. Ahogy betettük a lábunkat egyből egy csomó ismerőssel találtuk szembe magunkat. Szinte minden lépésnél megálltuk és üdvözöltük az ismerősöket. Felérve a lakosztályba, Sebi elment lefürödni én pedig megigazítottam a sminkemet. Amikor kijött, elővette az öltönyét és felvette. Még sosem láttam öltönyben és el kell hogy mondjam szívdöglesztően nézett ki. Épp a nyakkendőjével bajlódott, szegény sehogy se sikerült szépen megkötnie.
- Várj majd én segítek- majd szépen megkötöttem neki - Többször kéne öltönyt hordanod
- Hát öltönyben egy kicsit nehéz lenne az autómat vezetni!
- Igaz. –mosolyogtam rá. Én is belebújtam az újonnan vásárolt ruhámba. Felvettem hozzá a cipőt és Sebi kapott égszereket. Amikor kijöttem a hálóból Sebi szája tátva marad.
- Tyűűhaa, gyönyörű vagy- majd megfogta a kezemet és körbeforgatott.
- Ugyan- legyintettem. Mielőtt elindultunk volna felvettem egy kabátot, mert azért Dacemberbe itt sincs meleg. 8 kor elindultunk, egy fekete Infiniti FX50S- vel mentünk a helyszínre.(http://autogaleria.hu/autok/infiniti/fx-50-s-concept-car-by-crd-2009/infiniti_fx-50-s-concept-car-by-crd-2009_r4.jpg) Amíg oda nem értünk az ablakon bámultam ki. Hihetetlenül gyönyörű egy város. Ahogy megékeztünk a fotósok egyből kattogtatták a vakuikat, de csak tisztes távolságból. Az út és az ajtó között vörös szőnyeg volt leterítve. Már kicsi korom óta arra vágytam hogy egy ilyen szőnyegen végig menjek, úgy mint a híres sztárok. Amikor beléptem egyből baloldalon a ruhatár volt. Leadtuk a kabátjainkat, és összekulcsolt kézzel mentünk be a hatalmas terembe. Amikor beléptünk Bernie egyből köszöntött is minket.
- Áhh Sebastian, még egyszer had gratuláljak a vb címedhez- fogott vele kezet.
- Köszönöm Bernie.
- Dia te pedig elragadóan szép vagy- majd kezet csókolt.
- Ohh köszönöm- pirultam el a bók hallatán. Majd tovább álltunk, nagy nehezen megkerestük az asztalunkat, ahol már ott ült Mark, Newey, Chris, Tommi, Dóri, Guill, Helmut és Mateschitz. Mindenki egyesével köszöntött minket, majd leültünk a helyünkre. Tökéletesen meg volt terítve. Az evőeszközök haj száll pontosan a tányérok mellett pihentek, a poharak pedig párhuzamosan a tányér fölött helyezkedtek el enyhén bal oldalt. Ezt a tökéletesességet egy gyönyörű szép virágcsokorral koronázták meg. Ahogy elfoglaltuk a helyünket meg is kezdődött a díjátadó. Először a kisebb kategóriákban versenyző pilótáknak adták át a díjakat. Mielőtt még a WRC pilótáinak adták volna át a díjakat, Sebi felállt Chrissel együtt és elindultak. A színpad mellett lévő ajtón mentek be. Amikor a WRC pilótái is megkapták a díjaikat következett a F1. Hirtelen besötétedett a terem és elkezdték levetíteni a kisfilmet. Ebbe a kisfilmbe volt minden. Öröm, bánat, de legtöbbször inkább öröm. Voltak nagy ütközések, csúnya balesetek és szép győzelmek és előzések. Voltak benne vicces és megható pillanatok is. És persze a híres sztárokat se hagyhatom ki, akik ellátogattak néhány futamra. De mind közül az utolsó néhány perc tetszett, amikor Sebi csillogó szemekkel kiszáll a kocsiból, amikor mindenkit végig ölelget, amikor a könnyeivel küszködik a dobogón, amikor mosolyog, nevet, amikor a fülére mondják, hogy világbajnok. Az utolsó képkocka pedig egy csapat képpel zárul ahol én is rajta vagyok. Ahogy elsötétült a vászon egyből felgyúltak újra a fények. A tőlünk nem messze levő asztalnál Heike a könnyeivel küszködött. Látszott, hogy mennyire büszke a fiára és hogy mennyire szereti. Először a 3. és a 2. helyezettet szólították a színpadra. Mark és Alonso megkapta a díját, majd következett Sebi és Chris. A bejövetelük látványosra sikeredet, mert ugyan is egy vízfüggönyön jöttek át. Az esernyőt átadták, majd a díjat tartó lányok a hátuk mögé álltak. Először Chris kapta meg a csapat trófeát, majd Sebi. Amikor a kezébe vette néhány pillanatig csak nézegette majd a magasba emelet. Én és a körülöttem lévők is állva tapsoltak. Végül a többi pilóta is felment a színpadra a csoportkép erejéig. Ameddig Sebi fogadta a gratulációkat addig én megkerestem Sebi szüleit. Sikeresen meg is találtam őket. Nem sokkal később Sebi is megjelent. Heike és Norbert is megölelgették, míg én egy csókkal gratuláltam neki. Lassan mindenki visszaült az asztalához és kezdetét vette a vacsora. A pincérek tálalták fel a drágábbnál drágább étkeket. A poharakban pedig minőségi pezsgőket, borokat töltöttek. Igazán fejedelmi vacsorát fogyasztottunk el. Kb. éjfélkor lett vége az „ünnepségnek”. Lassan megindultak a kijárat fele a vendégek, de mi még vártunk egy kicsit. A legvégére már csak szinte mi maradtunk. Egy kicsit még beszélgettünk majd mi is távoztunk. 1 óra volt mire már visszakeveredtünk a hotelbe. A liftben már levettem a cipőmet és mezítláb vonultam végig a folyóson egészen be a szobánkba. A cipőt levágtam a kanapé mellé, majd leültem rá.
- Pff micsoda este volt- nyújtottam ki fáradt végtagjaimat. Sebi szinte megbabonázva nézte a kezében tartott kupáját.
- Halihóó Föld hívja Sebastiant!- lengettem meg a szeme előtt a kezemet.
- Na itt vagyok- pillantott végre rám.
- Azt látom
- Bocs, csak még mindig nem hiszem el- terült most már ő is el a kanapén.
- Pedig jobb ha elhiszed én Bajnokom- dőltem oda a mellkasára. Néhány percet csendben töltöttünk, majd megtörtem a csendet.
- Te, ha már egyszer úgy is itt Monacóban vagyunk egy ilyen gyönyörű lakosztályban, mi lenne ha „felavatnánk” az ágyat?- kacérkodtam közben pedig kis köröket rajzoltam a mellkasára. A mondatom hallatán egy kaján vigyor ült ki az arcára
- Hmm jó ötlet- majd belecsókolt a nyakamba. Mikor sikeresen megszabadítottuk egymást a ruháktól, felkapott az ölébe,és meg sem állt velem a hálószobáig. Óvatosan lefektetett az ágyra, de közben egy pillanatra sem mászott ki a számból. Belenéztem tengerkék szemeibe,amelyek vágytól izzottak Csókolgatott, simogatott,ahol csak ért…és ezt én is viszonoztam. Gyorsan mozgott bennem, majd jött a mindent elsöprő gyönyör. Pihegve gördült le rólam. Hozzábújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt, így aludtunk el.

49. rész

Mindenki nagy örömére meghoztam az kövi részt!!! :DDD És nagyon szépen köszönöm a komikat!! :D Ezt a rész drága b.nőimnek ajánlom (Katának,Nikynek,Adrinak,Dórinak..éss + még Zsaninak) ♥ :DD És most már lesz komi határ, de sztem könnyen meg tudjátok "ugorni". Az-az 3 komi és itt az új!!! :DDD Jaa és Kellemes Húsvéti ünnepeket drágaságaim!! :DD Na Enjoy it! :)


Mindketten figyelmesen néztük azt az autót. Amikor kinyílt az ajtaja és kiszálltak belőle az én drága barátnőim nagyon megörültem. A gereblyét eldobva futottam oda hozzájuk.
- Úr isten ez aztán a váratlan meglepetés!- mondtam közbe pedig mindenkit végig ölelgettem és puszilgattam.
- Na kislány kapd össze magadat, mert jössz velünk!- mondta Adri
- Hova?
- Az titok!- mondta Kata. –Csak annyit árulunk el hogy ahova megyünk ott meleg lesz, szóval olyan ruhákat hozzál.
- Szóval akkor repülővel megyünk! –állapítottam meg.
- Igen azzal- mondta Niky.
- Jó rendben, csak akkor haza is kéne ugranom.
- Persze, na gyere!- mondta Dóri.
- Várjatok előbb had búcsúzzam el tőlük- bementem és elköszöntem Norberttől és Heikétől is, bár Fabitól nem tudtam, mert suliban volt. A bőröndömet magam után húzva, hagytam el a házat. A csomagomat beraktuk hátra, majd elkocsikáztunk. Amikor odaértünk, csak akkor döbbentem rá hogy milyen régen nem voltam már itthon. A kulcsot kikerestem a kis táskámból, amikor beléptem egyből kikapcsoltam a riasztót, a kulcsot ledobva, a cipőmet lerúgva, dobtam le magamat a kényelmes kanapéra.
- Ohh na végre otthon édes otthon- terültem el.
- Sokáig nem élvezheted, mert este fele el kell indulnunk- mondta a csomagomat magával húzva Niky.
- Na de mégis nem árulnátok el hogy hova megyünk? – kíváncsiskodtam tovább.
- Nem!!- mondta Kata.
- Ajj az így nem ér- vágtam be a durcit- Legalább azt mondjátok meg hogy messze megyünk vagy hogy egyáltalán kivel megyünk és hány napra?
- Na jó annyit elárulok- mondta Kata, majd leült mellém- Kimi gépével megyünk, és az út olyan 5 órás lesz., és csak mi csajok megyünk, 4 napra!
- Hát sokat nem tudtam meg- húztam el a számat, ekkor egy díszpárna repült felém. Egyenesen az arcomba- Héééé!!!- kiáltottam és szúrósan néztem a párna dobójára aki Adri volt.
- Ne kérdezősködj annyit inkább készülődj, rakd össze a fontos cuccaidat- parancsolt rám Adri.
- Igen is anyuci!!- mosolyogva futottam fel az emeletre. Én szinte az egész szekrényemet el akartam vinni, de Niky segített kiválasztani a megfelelő ruhákat, így csak a fél szekrényemet vittem el. A repülőtérre menet küldtem egy sms-t Sebinek.
„Szia szívem, csak azért írok mert a csajokkal „kiruccanunk” valahova. Nem mondták meg nekem, hogy hova megyünk. 4napig leszek távol, ha visszaértünk, akkor, majd felhívlak” –szinte egyből jött a válasz.
„ Igen tudom, a lányok beavattak hogy „elrabolnak” egy kis időre, jó utazást drágám és vigyázz magadra” :)
- Húú de jó hogy rajtam kívül mindenki tudja, hogy hova megyünk, csak én nem- csattantam fel a kocsiban! A lányok csak összenéztek, de nem szóltak semmit. Amikor odaértünk a reptérre, nem a szokásos helyre mentünk be, hanem egy külön a magángépeknek fenntartott részhez mentünk. Megkerestük az „Iceman” feliratú gépet, a pilóták már ott vártak minket menetre készen. Beültem az egyik kényelmes fotelbe, majd becsatoltam magamat. Amikor a gép már egyenesen ment, kikapcsoltam az övet és megcéloztam a mini italbárt. Töltöttem mindenkinek egy pohár pezsgőt.
- Ha már egyszer kiruccanunk valahova, akkor ünnepeljük, meg hogy 4 teljes napot fogunk eltölteni a fiuk nélkül!- emelte poharam a magasba. Miután megittunk az italunkat elkezdtünk beszélgetni. Az egész utat végig fecsegtük, csak szegény pilótákat sajnáltam, hogy el kell nekik viselni ahogyan viháncolunk meg röhögcsélünk. Amikor bemondták, hogy nemsokára leszállunk izgatott lettem, végre megtudom, hogy hova hoztak engem. Ahogy a gép landolt, én voltam az elő aki az ajtón kimentem, bár elég meleg volt, de fogalmam se volt hogy hol vagyok, szinte futva mentem be a váróba, megnézni hogy hol vagyok. Az egyik táblán megpillantottam a város (ország) nevét: Kanári- szigetek, Santa Cruz de Tenerife. A szám tátva marad és a kis táskámat a földre ejtettem. Nem érdekelt hogy hányan néztek de ott helyben elkezdtem ugrándozni, majd a lányok nyakába vetettem magam.
- Úr isten, úr isten, úr isten!!!!
- Én mondtam hogy ez lesz a reakciója- mondta Kata Adrinak. A csomagjainkat utánunk húzva indultunk meg kifelé, ott leintettünk egy taxit ami a szállásunkhoz vitt. Egy hatalmas szálloda előtt álltunk meg. A lányok a recepción elkérték a kulcsokat. Egy lakosztályban voltunk mind. 3 hatalmas szobája volt, plusz egy nappalival. A szoba minden jóval fel volt szerleve. Masszázskád, mini bár, LCD Tv. A kilátás pedig egyszerűen gyönyörű volt. Az erkély pont a medencére nézett és a távolba a tenger partot is lehetett látni. Gyorsan átöltöztünk, felvettük a fürdőruhánkat és belevetettük magunkat medencébe. Miután meguntuk lementünk a partra is. Ezt a 4 napot rendesen kihasználtunk, szinte minden nap a tenger parton voltunk, elmentünk búvárkodni, a közeli aquaparkba, óriási csúszdákon csúsztunk le, kényeztettük magunkat, masszázs, manikűr, pedikűr. Az utolsó este pedig egy jót buliztunk, a közeli clubban, ami a tenger parttól néhány méterre volt. Fantasztikusan éreztem magamat ez alatt a 4 nap alatt. Haza fele utat végig aludtuk, mert ebbe 4 napba nem sokat aludtunk, mert míg napközben valami jót csináltunk az estét végig beszélgettük. Rossz volt újra visszatérni a napfényes és meleg Kanári-szigetekről a hideg Németországba. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg. Muszáj volt felhúznom a kesztyűt és a sapkát különben lefagytam volna. A reptéren elköszöntem a lányoktól kivétel Dóritól, mert ő jött velem. Útközben néztem meg a telefonomat, mert abba a 4napba nem volt rá időm. Volt rajta vagy 20 nem fogadott hívás anyától és Sebitől, és 1 sms.
„ Szia kicsim, én már itthon vagyok, majd írj vissza mikor érkezel” –olvastam el az sms-t. Gyorsan írtam neki egyet.
„ Már Németországban vagyok, éppen haza tartok a kocsiban Dórival együtt” :)
„Szuper!!!, Már nagyon várlak!!! :)" – Dóri az utca elején kiszállt a kocsiból, ugyan is Tommi itt lakik, mi pedig az utca végén laktunk. A ház elé értem, kifizettem a taxit. Bementem a kapunk, majd kinyitottam a bejárati ajtót.
- Halihóóó, megjöttem!!!- kiabáltam be. Levetkőztem, majd a bőröndömet a lépcsőhöz vittem. A nappaliban nem volt senki, így benéztem a konyhában. Sebi a konyhapulton ült és a forró teáját szürcsölgette. Amint meglátott egyből leugrott és szorosan megölelt, majd megcsókolt.
- Ez de hiányzott nekem!- mondta, majd újra megcsókolt.
- Csak ez? –húztam fel a szemöldököm
- Dehogyis!! Te magad!!No meg persze más is- kaján vigyorra húzta a száját, majd hirtelen a karjaiba kapott, és a háló felé vettük az irányt. Mondanom se kell hogy egy fantasztikus éjszakát töltöttünk együtt. Így több mint 2hét után már nagyon hiányzott. Reggel arra ébredtem hogy havazik, kibújtam a takaró alól, majd az ablakhoz siettem.
- Esik a hóóó!!!- mondtam vigyorogva. Sebi nyöszörögve átfordult a másik oldalára.
- Jajj ne legyél ilyen lusta!- piszkáltam meg.
- Szívem te nem vagy álmos? Nem fáradtál el az éjjel? – kérdezte komásan.
- Nem ,sőt tele vagyok energiával!- mondtam mosolyogva.
- Az jó, mert én nem- majd a takaróját a fejére húzta.
- Ejj hát, még hogy a F1 világbajnoka, inkább a lustaság világbajnoka- mondtam a fürdő ajtóban. Erre felkapta a fejét.
- Mit mondtál??
- Hallottad,nem?
- Szívd vissza!
- Neem!
- Ki húzod a gyufát!
- Már kihúztam..!
- Ezért büntetés jár!!- majd lerúgta magáról a takarót és futni kezdett utánam egy szál semmiben. Ahogy csak tudtam szedtem a lábamat a lépcsőn az utolsó 3 fokról már úgy ugrottam le. A kanapé körül kergetett, csak hogy gyorsan irányt változtatott és elkapott.
- Megvagy!!!!!
- Ne kegyelmezz!!!
- Most megkapod a magadét- majd beleharapott a nyakamba, amire felsikítottam. És ekkor nyílit a bejárati ajtó, Heike és Norbert lépkedett be rajta, de sokáig nem jutottak, mert megtoppantak. Heike kezéből kiesetek a szatyrok. Csak akkor eszméltünk rá, hogy én egy rövid enyhén átlátszó hálóruhában állok, Sebi pedig pucéran. Sebi egyből a legnemesebbik része felé kapott, hogy elrakatja valahogy. Én pedig gyorsan beslisszoltam a lenti fürdőbe. Egy fürdőköpenyt fettem fel. Belenéztem és olyan voltam mint egy rák.. Szégyelltem is magamat, vajon miket gondolhatnak hogy mi miket csináltunk? Amikor összeszedtem magamat, kimentem és konyhába mentem ahol Sebi szülei éppen pakoltak ki. Nem mertem a szemükbe nézni, ekkor Sebi jelent, meg most már felöltözve.
- Legközelebb jelentsétek be ha jöttök- kinyitotta a hűtött és öntött magának alma levet. –Nem szeretnék még egy ilyet- majd kiitta a pohár tartalmát.
- Jajj kisfiam láttam már ilyet- tette csípőre a kezét.
- Na jó én megyek- majd a nappaliba mentem, csak hogy mivel semmi nem választotta el a nappalit a konyhától a beszélgetés további részét is hallottam. Ez a hét szerencsére nyugisan telt el. De viszont jövő héten Sebinek Heppenheimbe volt jelenése. Oda nem kísértem el, de viszont a Race of Champions-ra igen. Utána megint egy hét szabad volt a számára. Majd következett megint egy zsúfolt hét. A hét elején jelenése volt Hamburgba utána az autósport gálán. Nagy mosollyal tért haza, kezében egy díjjal. Belerakta a vitrinbe a többi közé. Csütörtökön a Dórival és Nikyvel elmentünk az FIA Gálaára ruhát venni magunknak. A legnagyobb bevásárlóközpontot céloztuk meg. Ahogy beértünk, egyből a legelső ruha boltba bementünk. Sokáig nem voltunk bent, mert nem találtunk meg a megfelelő ruhát, így tovább mentünk. Végül rábukkantunk a megfelelő boltra, ahol csak estélyi ruhák voltak. Egyből megtaláltam magnak a megfelelő ruhát. Egy bolttal arrébb pedig egy hozzá illő cipőt. Amikor haza értem este fele, már úgy estem be az ajtón. A táskákat ledobálva a kanapén terültem el.
- Na mi van elfáradtál?- jött le Sebi a lépcsőn nagy vigyorral.
- Az nem kifejezés- tornásztam magamat ülőhelyzetbe.
- Na mit vettél?- nézett bele a szatyorba.
- Héé nem nézheted meg, majd holnap úgy is meglátod- vettem ki a dobozt a kezéből. Felmentem az emeletre, gyorsan lezuhanyoztam, majd bebújtam ágyba és egyből elaludtam.

48. rész

Először is nagyon-nagyon sajnálom hogy már rég nem volt friss, ezért szégyenlem is magam :$ Csak valahogy nem jött az ihlet, meg amúgy is sok dolgom volt, de mivel most tavaszi szünet van (HURRÁÁÁ!! *-*) még 1 részt tudok nektek hozni a szünetben! :)) Még mindig nincs komi határ, de lehet hogy a kövinél már lesz! :DD Jaa és előre is Boldog Nyuszit!! :DD És sok locsolót ;) (de csak szódás szifonnal)xD Enjoy it! :D


A „kis” csapatunkból már mindenki ott volt, csak mi hiányoztunk. Ahogy megérkeztünk egyből el is indultunk a már kibérelt szórakozóhelyre. Egy hatalmas limuzinnal mentünk a helyszínre. Útközben pedig már egy pezsgőt meg is bontottunk.
- Nos akkor igyunk az újdonsült világbajnokunkra, Sebire- mondtam a félig tele poharat feltartva.
- Sebire- mondták kórusban. Ahogy megékeztünk, egyből fotósok rohantak le minket, így nehéz lesz a bejutás, na de a két hatalmas biztonsági őrrel gyorsan bejutottunk. Bent már nagyban ment a buli. Gyorsan ráhangolódtunk a zenére. A fiúk elmentek italokat hozni, mi pedig kerestünk ülőhelyet. Pont találtunk is egy olyan helyet ahova mind elférünk. A fiúk tálcákkal a kezükben érkeztek meg. Egytől egyik mind alkoholos ital volt. Még Sebi is alkoholosat ivott pedig ő nem nagyon szokott inni ilyet. Nekem egy fincsi eper koktélt hozott. Ahogy elfogyasztottuk az italunkat mindenki felállt és táncparkettre mentünk. Jobbnál jobb zenék mentek. Ma igazából nem az volt a cél hogy beb*szunk és leigyuk magunkat a sárgaföldig, hanem hogy szórakozzunk és táncoljuk. Igaz hogy még két ilyen koktélt leküldtem, de ezektől csak sokkalta felszabadultabban táncoltam. Kb. olyan 4 óra tájba Sebi szólt hogy menjük ki egy kicsit. Kimentünk a hátsó udvarra és leültünk egy padra.
- Nekem nem sokára már el kell mennem…
- Miért? Mikor?
- Mert megyünk Ausztriába, meghívtak az egyik tv show-ba, meg csomó interjút kell adnom meg fótózkodnom, meg tudod ilyenek.
- Hmm, értem, apukád azt mondta hogy menjek hozzátok
- Igen menj csak, és ha én is elszabadulok, akkor majd haza megyek én is.
- És mikor jössz majd?
- Húúh hát nem tudom, mert ezen a héten rengeteg helyen meg kell jelennem, szóval akár lehet egy hét is- nézett rám szomorúan.
- Ajj..mi lesz velem, 1 hétig nem látlak- bújtam oda hozzá. Nem szólt semmit csak átkarolt, és a puszit nyomott a homlokomra. Az utolsó perceket még kihasználtuk, majd Chrissel és a többiekkel leléptek. Visszamentem a buliba és még táncoltunk beszélgettünk és egy kicsit ittunk a maradék emberekkel. A buli vége fele, már látszott mindenkin hogy hulla fárad, így páran már elindultak vissza a hotelba. Én is így döntöttem, csak hogy én nem aludni mentem hanem összepakolni a cuccaimat, mert már nem sokára indul a gépünk. Alig bírtam nyitva tartani a szememet ,így félkomásan belegyűrtem minden cuccomat, most nem volt kedvem összehajtogatni, sajnos ennek az lett a vége hogy nem bírtam össze húzni azt a fránya cipzárt, de valahogy nagy nehezen sikerült. Áldottam az eszem hogy még buli előtt kitettem azt a ruhát amibe utazni fogok. Felvettem a bő szárú gatyát egy kapucnis pólót és egy tornacipőt. Biztos ami biztos alapon egy pulcsit a kezembe fogtam, hát ha hideg lesz Németországba. A hajamat összefogtam lófarokba. Menetre készen álltam, felkaptam a kis táskámat és a bőröndömet magam után húzva elindultam Norbert szobája felé, bekopogtam és máris jöttek ki mindketten. Szegény Fabinak olyan álmos arca volt, biztos aludt és fel kellet kelnie. Mielőtt elhagytuk volna a hotelt, küldtem egy üzenetet anyának, hogy elmegyek Németországba Norbert-ékkel. Fogtunk egy taxit, majd a repülőtérre vitettük magunkat. A kocsiban Fabi az ölembe hajtotta a fejét és már majdnem elaludt. Amikor megérkeztünk még volt fél óránk a beszállásig, így elmentem venni magamnak, egy kávét és 2 szendvicset az útra. Beszállás előtt még megettem az egyik szendvicset és a kávét, de mit ne mondjak nem hogy felébredtem volna a kávétól inkább álmosabb lettem. Beszálltunk a gépbe, elfoglaltuk a helyünket. Fabi ahogy beült, már egyből el is aludt. Egy pokrócot kértem az egyik
stewardess-től aki készségesen hozott is egyet, betakartam vele Fabit. Első osztályon utaztunk így elég sok mindet kérhettünk. Hátradőltem a székemben, a fülbe raktam a fülest, benyomtam az első számot és szinte egyből el is aludtam. Így nem sok értelem volt a zenehallgatásnak. Arra ébredtem fel hogy az egyik stewardess a vállamat böködi.
- Kisasszony, mindjárt megkezdjük a leszállást!- mondtam kedvesen, majd elment. Körbenéztem és láttam, hogy Fabi és Norbert még mindig alszik, így felkeltettem őket. Mire összeszedték magukat már landolt is a gép. Ahogy kiléptem egyből megcsapott a hideg levegő. Hát igen Németországba, Novemberbe már nincs jó idő. Felvettem a pulcsit, még jó hogy gondoltam rá, bár így is fáztam, de azért így kibírható volt. Már délután 1 volt, így elég sokan voltak a váróba. Nagy nehezen átverekedtük magunkat a tömegen, megkerestük a bőröndjeinket és fogtunk egy taxit. Amikor megérkeztünk Heike nagy mosollyal az arcán várt miket. Már nyoma sem volt annak hogy, mennyire nem „kedvelt” anno.
- Jaj sziasztok drágaságaim, gyertek főztem finom krumpli főzeléket- terelt minket beljebb. A csomagomat leraktam az előtérbe.
- Anya és nem vagyok éhes inkább felmegyek lefekszek- szólt Fabi, majd megindult a lépcsőn felfelé.
- Kisfiam azért egyél valamit- nézett rá Heike.
- Nem kell, majd később eszek- végül eltűnt a szobájába.
- Na akkor csak hárman eszünk!- ment be a konyhába és már szedte elő a tányérokat, közben Norbert már leült az asztalfőhöz.
- Heike, nem baj ha én sem eszek, nem vagyok éhes, mert a gépen megettem két nagy szendvicset.
- Ezek a mai fiatalok csak szendvicseken tudnak élni?- rosszallóan megrázta a fejét és csak 2 tányért szedett ki.
- Ígérem később eszek, mert nem hagyhatom ki a legfinomabb főzeléket. –mosolyogtam rá kedvesen, ő pedig viszonozta. Felhúztam a nagy bőröndömet az emeletre és elfoglaltam Sebi régi szobáját. Nagyon aranyos és hangulatos szoba volt. Ahogy ledobtam magam az ágyra, úgy ahogy voltam elaludtam. Amikor megébredtem kint már korom sötét volt. Felnéztem az órára ami hajnali 3-at mutatott. Több mint 12 órát aludtam, így frissen ébredtem meg. Halkan lecsoszogtam a konyhába egy pohár vízért, mert az éjszaka folyamán teljesen kiszárad a szám. Egy nagy pohár víz társaságában mentem ki a hátsó udvarra, majd leültem az egyik fotelbe a lábamat felhúztam és néztem a csillagos eget. Teljesen elkápráztatott a gyönyörű égbolt. Milliónyi fényes csillag ragyogott az égen. Sőt még hullócsillagot is láttam. Természeten kívántam is. Annyira elméláztam hogy amikor valaki megérintette a vállamat a pohár kiesett le a földre. A pohár kicsi darabokra tört széjjel.
- Jaj bocsánat nem akartalak megijeszteni, csak láttam kint ülsz, és megkérdezem hogy minden rendben van-e? –mondta Heike.
- Ohh Heike a szívbajt hoztad rám- kaptam a mellkasomhoz, mert a szívem vad tempóban dobogott- és igen minden rendben csak nem tudok aludni- mondtam közben helyet foglalt a mellettem levő fotelba. Ekkor beállt a csönd köztünk és csak az eget és a tájat néztük. Valahogy éreztem, hogy mondani vagy kérdezni szeretne valamit látszott rajta.
- Mond csak, látszik, hogy valamit kérdezni szeretnél.
- Te belém látsz- ekkor elnézett oldalra, majd felém fordult és elkezdte – Hmm most így belegondolva ebbe hogy az én kisfiam világbajnok lett, emlékszem még kb. 4 éves se lehetett de ő elhatározta hogy autóversenyző lesz, később pedig már azt mondogatta hogy ő egyszer világbajnok lesz, és igen sikerült is neki, az apja persze mindenben támogatta,de én nagyon féltettem és még most is féltem, de hát az anyák már csak féltik a gyerekeit. Nagyon sokszor voltak hullám völgyei és hegyei is, és én mindig mellette álltam, de most már rajtad a sor, hogy mellette állt, hogy támogasd. Ő téged nagyon- nagyon szeret, már messziről látszik hogy mennyire boldog. Még senkit ennyire nem szeretett mint téged, még Hanna-t se, pedig ő volt az „első nagy szerelme”, de az a kis szuka átgyalogolt rajta, csak úgy. Sebastian akkor nagyon összezuhant, és azóta nagyon féltem az újabb csalódástól, jó igaz hogy már felnőtt, de csak pappíron, belül még nagyon gyerek, és neki nagyon fontos hogy törődjenek vele, oda figyeljenek rá és legfőképp szeressék! Szóval ezzel csak annyit akartam mondani hogy szeresd, és vigyázz rá! És én nagyon remélem hogy a jövőben jó „társa” leszel Sebastiannak esetleg még azt is megkockáztatom hogy felesége- mosolygott rám kedvesen. Épp nyitottam volna válaszra a szám, de leintett.
- Nem kell mondanod semmit, nem a szavak a fontosak, hanem a tettek!!- majd bement, én pedig ott marad a ki nem mondott gondolatimmal. Már felfedezni véltem a távolban a felkelő nap első sugarait, így úgy döntöttem hogy már bemegyek. Felérve a szobába ledobtam magam az ágyra és a plafont kezdtem el bámulni. Aludni már egyáltalán nem tudtam, így inkább leugrottam a közeli pékboltba. Éppen akkor nyitottak ki, amikor odaértem. Vettem mindenből, még meleg volt. Amikor visszaértem épp akkor csoszogott lefele Fabi.
- Szerbusz, hogy aludtál?- kérdeztem tőle, közben pakoltam ki a friss péksüteményt egy nagy tálra.
- Jól, de még mindig álmos vagyok- ült a pultoz, közben pedig ásítozott.
- Te is olyan vagy mint a bátyád az egész nap aludna, ha tudna, csakhogy sosincs neki elég ideje, főleg most- odaraktam elé a tálat és falatozni kezdett. Közben megjelent Norbert is és ő is társult hozzánk.
- Hmm nagyon finom volt, köszönöm- mondta Norbert, majd visszament az emeletre. Ez a hetem nagyon jól telt, bár nem volt velem Sebi, de azért még is jó volt. Sokat beszélgettem Sebi szüleivel, Fabival pedig minden nap jót szórakoztunk. Suli után mindig vagy társasoztunk, vagy autóversenyeztünk, vagy bújócskáztunk. Szinte mindig levert autóversenyben, mondjuk volt kitől örökölni. Többször is elmentem az iskola elé így alkalmam nyílt megismerni néhány barátját. Heikének a konyhában segítettem, és néhány családi receptre is megtanított. Egyik nap a kertben gereblyéztük össze a leveleket. Eléggé hideg volt és fújt is a szél, így magamra vettem 2 pulcsit és Sebi egyik sapkáját a fejembe húztam. Több kupac levelet szedtünk össze. Fabi persze mindegyikbe beleugrált, ami engem nem zavart hogy szét szedi a nehezen összekotort leveleket, sőt jót nevettem rajta amikor az egyik kupacba sikeresen elesett,de Norbertet zavarta, annyira, hogy többször rá is szólt. Amikor a szétszórt leveleket gereblyéztük össze Norberttel, egy fekete autó parkolt le a ház elé.