13. rész

Reggel én keltem fel előbb, gondoltam készítek neki reggelit. Míg a reggelit készítettem addig azon kezdtem el gondolkozni, hogy Sebi nem is tudja hogy hány éves vagyok, mert azon az ominózus vacsorán nem mondtam meg neki és azóta nem is kérdezte, mondjuk jobb is mert ha megtudná hogy 16 vagyok egy csöppet kiakadna és szerintem elküldene. Halk lépéseket hallottam a hátam mögül mielőtt még meglephetett volna hátrafordultam és egy csókkal köszöntöttem Sebit.
- Jó reggelt szöszim – vigyorogtam, mint a vadalma.
- Neked is kiscsillag – ő is viszonozta a mosolyt. – Mi jót csinálsz?
- Reggelit, ülj le és mindjárt kész. - majd helyet foglalt én is odaültem mellé és elfogyasztottuk a reggelinket. Utána a kanapéra telepedtünk, én beleültem Sebi ölébe és úgy beszélgettünk.
- Mit csináljunk ma?- kérdezem Sebit
- Hááátt nekem lenne egy ötletem. Mi lenne ha elmennénk gokartozni?
- Te gokartozni szeretnél? Ez komoly?
- Persze, miért nem nézed ki belőlem?
- Hát őszintén szólva egyáltalán nem.
- Höhö.. sok mindent nem tudsz te még rólam. Ránézésre olyan vagyok, mint minden lány, szeretek vásárolni szerem a cipőket, a ruhákat, az égszereket, meg minden ilyen csajos dolgokat, de viszont nem félek bepiszkítani a kezemet. Akár hiszed, akár nem szeretem a száguldást. – Sebi tátott szájal figyelte a kis monológomat.
- Hűűűh...ezt nem gondoltam volna rólad - ezen én csak bájoson mosolyogtam - Akkor gyerünk!! Tudok egy közeli gokart pályát.
- Oké- majd mindketten elkészültünk és már indultunk is. Ahogy odaértünk egyből bementünk és kértünk magunknak megfelelő felszerelés mikor kész voltunk mindketten beszálltunk egy-egy gokartba és én egyből a gázra léptem, Sebit magam mögött hagyva. Ezt ő nem nézte jó szemmel és egyből utánam eredt. Egymást előzgettük hol én voltam elől hol ő. A végére már teljesen felpörögtem. Most már tudom hogy mit érezhetnek ők pilóták. És hogy ez mennyire jó érzés. Már kezdett sötétedni így hazafelé vettük az utat. Amikor beléptünk az ajtón épp a telefont akartam kivenni a táskából mikor kiesett a személyim pont Sebi elé. Óóó basszus! Sebi lehajolt érted de előtte jó alaposan szemügyre vette. Kikerekedett szemekkel nézte.
- Te csak 16 éves vagy??- kérdezte hitetlenkedve. Óóóóó baszusss!!!
- Én..én...- majd elindultam az ajtó fele, és már a kezem a kilincsen volt.
- Hova mész?
- El.
- El? de miért?
- Mert gondolom, most elküldesz, mert ugyan kinek kell egy 16 éves kis liba? – ekkor hitelen megragadott és szenvedélyesen megcsókolt. Valahogy nem tudtam hogy miért tette? Mikor elváltak ajkaink csak meglepődve néztem rá.
- Azt hiszed hogy engem izgat a korod? Kit érdekel hogy hány éves vagy?
- De… a sajtó- az mutató úját rárakta a számra.
- Sz*rd le jó magasról a sajtót!- mosolygott rám. Ezen már elmosolyodtam.
- Ez olyan Kimis volt. Akkor tényleg nem zavar hogy csak 16 vagyok, és van köztünk 7 év?
- Dehogy zavar. – majd magához húzott és szorosan megöleltük egymást. Most ez nagyon jól esett - Gyere menjünk aludni- a kezét nyújtotta felém amit én el fogadtam. A további napok jó hangulatban teletek. Rengeteget szórakoztunk, sétáltunk a városba, eljártunk bulizni. Jót is tett nekünk, mert felszabadultan és kipihenten érkeztünk meg Monzába. Hétfőn érkeztünk meg, mert ugyan is szerdán lesz az a bál, amit Chris emlegetett. A lányok kedden érkeznek így egyedül vágtam neki, hogy ruhát szerezzek magamnak a bálra. Sokkal nehezebb dolgom volt, mert nincs ki megmondja hogy jól ál-e vagy nem. Elég sokáig keresgéltem a megfelelő ruhát. Ajj istenem ez is Bernie egyik hülye ötlete, hogy bált kell rendezni. Amíg magamban pufogtam a kezembe akadt egy gyönyörű ruha. Azonnal felpróbáltam. Egész elfogathatónak néztem ki benne. Amíg magamat nézegettem a tükörben ez egyik eladó megszólalt.
- Mintha rád öntötték volna- ezen csak elmosolyodtam.
- Megveszem. – majd a pénztárhoz mentem és boldogan hagytam el a boltot. Egy emelettel feljebb mentem ahol a cipők voltak és nagy lékesedéssel válogattam a cipők közt. Végül megtaláltam a megfelelőt. Fizettem és már mentem is vissza a hotelbe. Bár azért elég sok elidőztem így mire visszaértem már 7 óra volt. A táskáktól alig tudtam bemenni, de amikor bementem tátva marad a szám. A földön a rózsaszirmok egy szívet formáztak és Sebi és az én nevem volt kirakva. A csomagokat leraktam a kanapéra és az erkély felé mentem ahol az út virágszirmokkal és gyertyákkal volt kirakva. Ahogy kiértem az erkélyre megpillantottam Sebit aki nagyon fessen nézett ki, és a mellette levő asztalt és két széket. Azt asztalon jobbnál jobb ételek voltak kirakva, és körülöttünk legalább 100 gyertya volt.
- Ezt nem hiszem el, ez….erre nem találok szavakat.. –mosolyogtam mit a vadalma - Még senki soha nem csinált ilyet nekem. - majd megöleltem szorosan – Köszönöm.
- Nincs mit köszönnöd, ez jár neked - majd forrón megcsókolt. - A vacsora tálalva- majd az asztal felé mutatott.
- Ohh...hmm mennyei illatok, és gondolom az íze is finom - majd elkezdtünk falatozni. Közben lecsúszott néhány pohárpezsgő is.
- Amúgy bort akartam mellé, mert az illik inkább hozzá, csak féltem, hogy azt nem szereted, így a pezsgő mellet döntöttem.
- Tökéletes a pezsgő is, és amúgy tényleg nem szeretem a bort, vagy is még nem is kóstoltam. Max. csak a legédesebb bort iszom meg - rántottam meg a vállamat. Majd lassan elfogyasztottuk a fenséges vacsorát, és bent letelepedtünk a kanapéra.
- Ohh.. majdnem elfelejtettem, ez a tiéd- és egy borítékot nyújtott át.
- Ez mi??- kérdeztem.
- Csak bontsd ki! - vigyorgott mint a tejbe tök. Meg se néztem, hogy ki volt a feladó egyből széttéptem és kivettem belőle egy pappírt, és olvasni kezdtem magamban.
„ Kedves Claudia!
Örömmel értesítelek hogy nagy tetszenek a terveid és szeretném ha együtt dolgozhatnánk, én segítek neked elindítani a divattervezői karrieredet. És minél előbb szeretnék egy divatbemutatót is rendezni neked a te kollekcióddal, ha lehetne még a hétvégén. Ha elfogadod az ajánlatomat akkor kérlek minél előbb jelezd. Donatelle Versace.
Kb. az első sortól már tátott szájjal olvastam., és amikor befejeztem ránéztem Sebire, aki csak vigyorgott.
- Ez..ezzz...hogy..és..és.... Ezt nem értem...ez valami átverés vagy mi?- néztem rá hitetlenkedve.
- Minden szó igaz- épp nyitottam volna a számat de leintett- és mielőtt még megkérdeznéd hogy- hogy kerültek hozzám a terveid, amikor nálam voltál akkor kiesett a szekrényből a mappád és akkor láttam meg a terveidet, bár én sokat nem értek a női ruhákhoz, de azért azt észre vettem hogy ezek a ruhákra tuti vevők lennének a nagy divatházak, és hát mivel említetted hogy divattervező szeretnél lenni, felhívtam Donatelle Versace-t és elküldtem a rajzaid másolatát és mondta hogy majd értesít levélben és hát úgy látszik tetszik neki- mutatott a kezemben lévő levélre.
- Ohh...Sebi- sírva öleltem meg. És szinte patakokba folytak a könnyeim a boldogságtól.
- Héé..miért sírsz?- kérdezte a könnyeimet törölgetve.
- A boldogságtól. Ezt nem fogom tudni elégszer meghálálni. Köszönöm Sebi. Szeretlek!- mondtam elcsukló hangon és megöleltem.
- Én is Szeretlek! - majd megcsókolt. Most először mondtuk ki egymásnak a „Szeretlek” szót. Ami egy rész nagyon megindító volt másrészt meg nagyon boldog voltam. Akkor abban pillanatban szinte szárnyalni tudtam volna a boldogságtól. Ez egyszerűen egy álom. Csak attól félek hogy felébredek belőle.


ruha: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiY6yyHF2exf5duBbaM1-aWfgLsUfg0bbBREqqrtQD2nM48He_BZSVfeEbZZ-uy9BcbtySnVZfqTn1_iRkadji_eMqhnqZRS7KPHKyXyrakdng07lUZwYcpCk2UsC3T0sEE5WiXUXaREALx/s1600/FREJUSDentelle-Soie-TulleNoir-Ivoir.jpg
cipő: http://www.anychristianlouboutin.com/images/Christian%20Louboutin%20Ambro%20Lace%20Peep-Toe%20Pump.bmp