14. rész

Reggel ez volt az első dolgom hogy válaszoljak levélbe, megírtam Donatellának hogy én benne vagyok a dologban. Kb. 10 perc sem telt el és már kaptam is választ rá, hogy még ma menjek el hozzá Milánóba. Szerencsére nincs nagyon messze. Amikor Sebinek elmondtam, ő már indulni is akart, de én mondtam neki hogy inkább pihenjen és ne kocsikázzon, majd elvitetem magam egy sofőrrel. Végül nagy nehezen belegyezett. És már úton is voltam. Ahogy beértünk Milánóba, tátva marad a szám, és végig a kocsiból kifelé bámultam. Elhaladtunk a híres Dóm tér előtt is. Ahogy odaértem egy hatalmas ház…de hogy ház… inkább kastély előtt parkolt le a kocsi. Kiszálltam és az oda érkező emberek elvezettek Donatellához. Majd leültünk megbeszélni a dolgokat. Rengeteg mindenről beszéltünk, a terveimről, a céljaimról, és azt is megemlítette, hogy ha bejön a biznisz, akkor én lehetek a legfiatalabb divattervező. Donatelle szeretet volna már a hétvégén tartani egy divatbemutatót, de mondtam neki hogy az nem jó, mert akkor F1 van. A hétfőt javasoltam neki, amibe belegyezett. A visszafele úton sok mindenen elgondolkodtam, hogy Sebi nélkül nem sikerülhetett volna, és innen már egyenes út vezet a siker felé. Nem tudom elégszer megköszönni neki azt a sok mindent amit tett értem, de félek hogy a sok jó mellé valami rossz is történni fog. Az elmúlt hónapokban szinte csak jó dolgok történtek velem, és ez meglepően furcsa, lehet hogy Fortuna ezzel a két hónappal akarja velem felejtetni azt a sok rosszat ami történt velem, és ha letelik a 2 hónap akkor megint csak rossz dolgok fognak történni velem? Vagy most már végig kegyes lesz hozzám a sors? A gondolat menetemet egy hang szakította félbe.
- Kisasszony. Megérkeztünk - mondta John a sofőr.
- Köszönöm – majd kiszálltam és felbandukoltam az emeletre, amikor beértem nem várt meglepetés fogadott. A lányok ültek ott a kanapén.
- Ti, itt?? De nem úgy volt hogy este érkeztek?
- Esetleg valami szia, vagy helló- oda jött hozzám Niky és megölelt.
- Jajj, bocs, csak meglepődtem. De miért jöttetek előbb?
- Kata már nem bírta ki hogy ne találkozzon Daviddal, és fordítva is igaz- mondta Dóri
- Jéé tényleg csak most veszem észre hogy Kata nincs itt. Úgy látszik köztük nagy a L’amour.- mondtam vigyorogva.
- Az biztos- mondta Adri. Amúgy hol voltál?
- Nem fogjátok elhinni de Donatelle Versace- nél - a lányok döbbenten nézek rám.
- Micsoda? Azt hogy?- kérdezte Niky néhány oktávval feljebb. Mindent elmeséltem a lányoknak, ők csak álmodozva hallgatták.
- Húú Dia, neked mekkora mákod van - mondta Niky. –ezen csak bájosan elmosolyodtam.
- Amúgy nektek van már ruhátok a bálra?- váltottam témát
- Igen van tegnap előtt együtt elmentünk bevásárolni- mondta Dóri.
- És megmutatjátok?- lelkesültem fel
- Majd szerdán meglátod- mondta Adri. Erre bevágtam a ducit, és keresztbe font kezekkel mérgesen néztem rájuk.
- Jajj ne legyél már ilyen, majd meglátod. – mondta Niky.
- De kíváncsi vagyok!!!
- Aki kíváncsi az hamar megöregszik – jött egy ismerős hang a hátam mögül. Sebi volt az. Egy hosszú és szenvedélyes csókkal üdvözölt.
- Khmm..knmm....- a lányok hangos „krákogásba” kezdtek.
- Menjetek szobára!!- mondta Dóri.
- Hmm jó ötlet- vigyorgott kacéran Sebi.
- Nana! Annak még nincs itt az ideje- mondtam majd elengedtük egymást. A nap további részét a lányoknál töltöttem. Sok mindenről meséltek pl. azt hogy Adri és Jaime az összeköltözést tervezgetik.
- Húúú lányok már későre jár- ránéztem az órámra, ami éjjel 1 órát mutatott-, ideje visszamennem Sebihez, már biztos hiányol.
- Rendben menj csak, de akkor ugye 3-re megyünk a fodrászhoz?- kérdezte Adri.
- Persze. Na sziasztok, aludjatok jól - majd kiléptem az ajtón és a szobánk felé vettem az irányt. Ahogy beléptem egy vicces kép fogadott. Sebi a fotelben ült, tátott szájjal és közben egy plüss állatott szorongatott. Olyan aranyos volt, fel kellet kuncognom. De nem hagyhatom itt. Lassan elkezdtem simogatni az arcát.
- Hercegem, kelj fel!- suttogtam a fülébe.
- Hüüm?
- Gyere az ágyba ott kényelmesebb - majd megpróbáltam felrángatni, ami sikerült is, átkaroltam a derekát és úgy mentünk be a hálóba, bár elég nehézkesen és lassan tettük meg a hálóba vezető utat, mire az ágyhoz odaértünk, Sebi egyből bezuhant az ágyba, én pedig még gyors elmentem zuhanyozni és bevackoltam magam Sebi ölelésébe. Reggel arra ébredtem, hogy valaki a hajamat piszkálja. Kinyitottam a szememet és egy gyönyörű kék szempárral találtam magam szembe, de inkább behunytam a szememet, mert még álmosnak érzetem magamat.
- Kiscsillag, nem szeretnél felébredni?- kérdezte vigyorogva Sebi- hogy bír már reggel korán mosolyogni?
- Álmos vagyok. Hagyj aludni, - majd a fejem húztam a takarót.
- De már 2 óra van. El fogsz késni a fodrásztól.
- Nem érdekel- dörmögtem a paplan alatt.
- Hogy bírsz ennyit aludni?- kérdezte a drágám, közben a fejemről leszedte a takarót, és arra „kényszerített” hogy ránézzek.
- Úgy ahogyan te nem. De már mind1, mert már nem vagyok álmos- ültem fel az ágyba morcosan.
- Ne legyél morcos- és odahúzott a mellkasára, és elkezdte a karom simogatását, amitől kirázott a hideg. Ezt észre is vette és a másik kezével pedig a hátamat simogatta, és egyre lejjebb tévedt a keze, végül már a fenekemen nyugodott a keze.
- Na jobb lesz, ha már lekezdek öltözni, mert a végén elfajulnak a dolgok – kikászálódtam Sebi öleléséből, és elkezdtem felöltözni, épp elkészültem már is kopogtattak a lányok. Ahogy megérkeztünk a fodrászhoz, egyből beültünk a székbe és már hozzá is láttak a hajunknak. Közben pedig egy jó szám szólt (http://www.youtube.com/watch?v=T7y1MdlXclM&ob=av2el) Mindannyian a félig feltűzött göndör haj mellet tettük le a voksunkat. (http://forum.sanomabp.hu/forumkep/24/237843/430/12872023/1.jpg) amint végeztünk a fodrásznál, tovább mentünk a manikűröshöz. Ott is kb. 1 órát töltöttünk el, így mire végeztünk mindennel már 6 óra volt. Visszamentünk a hotelbe és én a lányoknál készültem. Megcsináltuk a sminkünket, és felvettük a ruhánkat. Mikor végeztünk mindenki megkereste a kísérőjét. Amikor beléptem, Sebi a kanapén ült és a spongya bobot bámulta. Míj meglepő. Esküszöm, mint egy kisgyerek, pedig 23 éves, én nem nézek spongya bobot 16 éves létemre. Majd megráztam a fejemet.
- Khmm.. - erre felfigyelt és szó szerint tátva maradt a szájjá.
- Wáóóó...gyönyörű vagy - majd odalépet hozzám és egy lágy csókot lehelt az ajkamra.
- De te sem panaszkodhatsz - szmoking volt rajta, ami nagyon jól állt neki, és egy nyakkendő, ami még megkötésre várt.
- Megkössem?- kérdetem tőle.
- Légyszi, már többször próbáltam, de mindig olyan béna lett. Gyorsan megkötöttem neki. Nekem ez jól ment mert én is szoktam nyakkendőt hordani.
- Hmm.. egész jó lett - majd megnézte magát a tükörben.
- Csak egész jó??- kérdeztem csípőre tett kézzel.
- De hogy is, tökéletes lett - majd odavont magához és megpuszilta homlokomat - Gyere induljunk,- majd kézen fogva elindultunk a recepció elé, mert ugyan is itt találkozunk a többiekkel. Amikor már mind megvoltunk, elindultunk kifelé, de ezért elengedtük egymást, mert még a sajtó nem tudja hogy együtt vagyunk. Egy hatalmas limuzint pillantottam meg. Hát szó mi szó tátva marad a szám.
- Ezzel megyünk? –kérdeztem ámuldozva, - és rámutattam a hófehér limuzinra.
- Naná, miért nem jó?
- Dehogy nem. Ez wáóó...
Sebi csak vigyorgott rám és beültünk a limuzinba. Még soha sem ültem limuzinba, és ahogy beültem, elképesztő látvány fogadott. Az egész kocsi szebbnél szebb színekben pompázott ez a hangulatvilágításnak volt köszönhető, egy kisebb bár kapott helyet, ami dugig volt italokkal és a hifi sem kerülhette el a figyelmemet. Ahogy beültünk egyből mindenki egy pezsgős poharat vett a kezébe és Kimi mindenkinek töltött a pezsgőből, majd egy rövid tósztot mondott:
- Igyunk ránk! – mondta Kimi- Hát tényleg rövid volt, de hát ez Kimi,!- gondoltam magamban.
- Akkor ránk!- mondtuk kórusba, és mindenki belekortyolt az italába.
- Na akkor jöjjön egy kis erősebb- és már nyúlt is egy üveg Finlandiához.
- Húú Kimi, azt inkább nem kéne, nem szeretnénk részegen odamenni.
- Én kérek belőle- mondta Niky- és már nyúlt is egy pohár vodkához, majd egybe lehúzta.
- Te aztán bevállalós kis csaj vagy - mondta mosolyogva a Jégember. – erre csak megrántotta a vállát. Az út további részét jó hangulatban töltöttük el. Majd megérkeztünk. Kiszálltunk a kocsiból és befelé vettük az irányt.