A csütörtöki nap olyan volt, mint egy tipikus csütörtöki nap. Délelőtt PR rendezvények, délután pályabejárás késő délután meg autogramosztás, és végül a szokásos vacsora. A pénteki nap eléggé jó volt, Sebi a 2. edzést megnyerte, az 1. és 3. edzésen pedig második lett. Szombaton az időmérőn csak 6. lett. Ez eléggé bántotta, de mondtam neki, hogy lesz ez még jobb is. Vasárnap, amikor kiértünk a lányokkal a pályára, már rengetegen nyüzsögtek a boxutcában. Amíg a Red Bull-hoz nem értem, sok riporter az orrom alá dugdosta a mikrofonokat, és állandóan bombáztak a kérdéseikkel. Mikor beértem már eléggé ideges voltam, nem értem, hogy tudják ezt kibírni a pilóták, azért ide nagy tűrő képesség kell hozzá, hogy ne menjenek neki egy riporternek vagy fórosnak. De azért vannak rendes riporterek/ fotósok, mint pl: Szujó Zoli, vagy Czollner Gyula. Kerestem Sebit, de nem találtam meg, végül eszembe jutott, hogy lehet, a szobájában van. Ahogy odaértem bekopogtam, és egy halk „Szabad” után bementem. Sebi ott feküdt a kanapén a félig felvett tűzálló ruhájában becsukott szemmel. A szemét nem nyitotta ki, még egy pillanatra sem. Oda ültem az ágyára és egy puszit nyomtam a szájára, ezen elmosolyodott és kinyitotta a szemét, majd felült és megcsókolt. Szenvedélyen és forrón ölelkeztünk. Majd hirtelen az ölébe ültetet vele szembe, és csókolózás közben elkezdtük egymást simogatni, ahogy hozzám ért szinte égetett. Majd áttért a nyakam csókolgatására, én pedig az ujjaimat végig húztam a gerincvonalán, amibe beleborzongott. Kívántuk egymást! De most nem lehetett.
- Sebi…..ne, álljunk le- kérdtem lihegve.
- De miért?- kérdezte. - Csak mondj 1 okot.
- Kettőt is tudok, 1 ez még egy kicsit korai, 2 Chrisnek megígértem, hogy nem izgatlak fel közvetlen a rajt előtt.
- Oké, rendben én tiszteltben tartom a döntésed, de viszont már késő- és lefelé nézett, ahogy én is. Hááátt elég rendesen feszült rajta az-az overáll ott!
- O-oh! –tettem a szám elé,de közben mosolyogtam. – Most mi lesz?
- Hát valamit kezdeni kell vele!- mondta kacéran. Erre felálltam az öléből és már az ajtó felé vettem az irányt.
- Héé nem hagyhatsz így itt felizgulva!!
- Dehogy is nem, van két szép kezed majd megoldod egyedül- mondtam egy gonosz mosoly kíséretében.
- Na jól van ezt még visszakapod- fenyegettet meg.
- Na gyere csak!!! Én nem félek! Na csók a szádra bajnokom!!- majd „pá”-t intettem, és kimentem. Diadalittas mosolyra húztam a számat. Jó volt húzni Sebi agyát. Oda mentem Chris mellé, és a korlátnak dőltem. Majd azt figyeltem, hogy Sebi mikor jön ki. Utánam egy jó bő 10 perc múlva jelet meg, egyből láttam, hogy a „feladatot” sikeresen hajtotta véghez, ezen fel kellett, hogy kuncogjak, majd rám nézett és „rosszallóan” megrázta a fejét, majd elindult a rajtrácsra. A rajtból már csak 15 perc volt, gyorsan bekötötték Sebit a kocsiba, a rajt előtt pár perccel, épp indultam volna vissza a boxba, de ekkor Chris utánam szólt:
- Nem nézed innen a futamot?
- Szabadna? Nem fognak megbüntetni érte?
- Nem dehogy büntetnek meg, na gyere- majd adott egy fülhallgatót, amit elfogadtam. És már el is kezdődött. Eszembe jutott egy pont ideillő szám (http://www.youtube.com/watch?v=XjVNlG5cZyQ) A futam számomra idegtépő volt. Ugyan is Sebi a 21. körben motorproblémára panaszkodott. Nagyon izgultam érte, hogy bírja ki. Arra lettem figyelmes, hogy újra erőre kap az autója, ekkor könnyedén fellélegeztem. Sebi végül 4. helyen végzett, épp lecsúszott a dobóról, de nem baj legalább Webber előtt végzett. Túlzottan nem volt boldog, mert minden áron fel akart állni a dobóra. A kötelező interjúk után visszamentünk a hotelbe. Ekkor egy hívást kaptam Donatellától, hogy hétfőre nem tudja megszervezni, inkább halasszuk el a divatbemutatót jövő vasárnapra. Belegyeztem. Elmondtam Sebinek is:
- Figyi, nem holnap lesz a divatbemutató, hanem elhalasztottuk jövő vasárnapra.
- Na, akkor már ma haza mehetünk - ujjongott a drágám.
Összecsomagoltunk és még aznap elhagytuk az országot, és Svájc felé vettük az irányt. Sebi az egész repülő utat a vállamon aludta végig, megértem, hisz egyből eljöttünk Belgiumból. Ahogy megérkeztünk Svájcba, fogtunk egy taxit, és a házig meg sem álltunk. Ahogy beléptünk a házba, felcibáltuk a csomagjainkat az emeltre, átöltöztünk és bevágódtunk az ágyba. Reggel vagy inkább úgy mondom, hogy délelőtt, furcsa szagra ébredtem, felültem az ágyba, és többször beleszagoltam a levegőbe, olyan illatot éreztem mintha valami égne. Majd mellém pillantottam és azt vettem észre, hogy Sebi nincs itt. Ekkor csörömpölést hallottam lentről. Felkeltem és halkan a lépőhöz osontam, itt már erőteljesebben lehetett érezni a szagot, majd megindultam lefelé a lépcsőn közben pedig német szitkozódásokat hallottam a konyhából. Na akkor Sebi az aki alkot a konyhában, kuncogtam magamban. Ahogy beértem a konyhába, elkapott a röhögés ugyan is Sebin egy kötényke díszelgett, na de nem ez volt a legjobb, ha nem az hogy kétségbeesetten próbálta lekaparni a tejfölös rántottáról az égett darabokat. Közben pedig kiugrottak a pirítósok, hát mit ne mondjak azt is elégette. Szegény teljesen szétesett, végül szomorúan leült az egyik székre és kis köröket rajzolt az ujjával az asztalra, és bánatosan nézett előre. Ekkor annyira megsajnáltam, hogy odaléptem lehajoltam hozzá és kedvesen mondtam neki:
- Semmi baj, legközelebb sikerül, - mondtam bíztatólag és megsimogattam a buksiját.
- Béna vagyok, még egy rántottát is elszúrok, én egy vesztes vagyok- hajtotta le a fejét.
- De hogy vagy te béna és főként vesztes nem!! – dörrentem rá. – Na ne vágj már ilyen búskomor képet - és elkezdtem csikizni, de ezt nem hagyta annyiban és elkezdett kergetni a nappaliban. Bár szinte semmi esélyem sem volt rá hogy megúszom, sokkal gyorsabb nálam és persze erősebb is. Elkapott és a földön fetrengve „kínzott”.
- Neee....Sebiiiiii – kapálóztam, ahogy tudtam, de mind hiába, folytatta. Egyszer csak sikerült kikerülnöm a kezei közül és futásnak eredtem a konyhába.
- Héé na gyere csak ide, még nem végeztem veled!!!- futott utánam.
- Blőőőő- kidugtam a nyelvem feléje, erre szélsebesen megindult felém, még a nappaliba vissza tudtam futni, de ott elért és szó szerint letepert a földre. A kezemet lefogta és fölém hajolt, és bele suttogott a fülembe:
- Legszívesebben letéptem rólad a ruhát- mondtam és közben perverz mosolyra húzta a száját.
- Hajrá!!!- mondtam kacéran, ezen megdöbbent és nem tétovázott, elkezdte a nyakamat csókolgatni. Lassan és érzékien csinálta. Közben pedig elkezdett simogatni, néha- néha a pólóm alá is betévedt a keze. Már-már heves csók csatába bonyolódtunk mikor meg szólalt Sebi telefonja. Morogva elvonszolta magát a kanapéig. Előbb megnézte, hogy ki hívja, vigyorra húzta a száját, majd németül beleszólt.
- Sziaa, anya!
- Szervusz, drága kisfiam, hogy vagy? Már régen láttalak.
- Köszi anya, jól és igen már te is hiányzol nekem - én közben úgy tettem mintha nem érteném, hogy mit mond pedig tisztán értettem.
- Holnap gyertek el ebédre.
- Gyertek? Miért beszélsz többes számban anya?
- Hát te meg a barátnőd.
- De...hogy?..és..mikor?...ésésés...kitől?..- Sebi kétségbeeső arcot vágott.
- Jajj, kisfiam, előlem nem tudod eltitkolni, mert csak úgy süt rólad a boldogság. Na de szeretném, hogy holnap el gyertek ebédre és bemutasd azt a lányt.
- Jó anya rendben, elmegyünk - mosolygott a telefonba - Na de most mennem kell, Szia anya!
- Szervusz kisfiam - majd letette a telefont.
- Tudod ki hívót??- kérdezte a drágám
- Na ki??- nem mintha nem tudnám.
- Anyukám, és holnapra hivatalosak vagyunk egy ebédre - közben az ölébe húzott.
- Hmm akkor ezek szerint holnap megismerhetem a családodat - mondtam.
- Ühüm. - Ez a nap gyorsan eltelt. És már azon kaptam magamat, hogy ott állok a szekrény előtt és azon gondolkodok, hogy mit vegyek fel. Azért egy virágos szoknyában még sem állíthatok oda. De viszont alkalmit meg nem akarok felvenni. Már vagy 5 ruhát felpróbáltam, de egyik se volt jó. Végül megtaláltam a megfelelő ruhát és a hozzá illő cipőt (http://agifoz.nlcafe.hu/data/cikk/8/70620/5.jpg). Feltettem egy kis sminket (fekete szemceruza, szempillaspirál) és már indultunk is. Útközben még megálltunk egy virágos boltnál. Így 2 csokor virággal indultunk tovább. Egész úton görcs volt a gyomromban. Ezt Sebi látta rajtam.
- Nyugodj meg, nem fognak megenni- majd biztatótag rám mosolygott.
- Mi lesz ha nem tetszek neki??- néztem rá kétségbeesetten.
- Hidd el tetszeni fogsz nekik, én tudom. És ne idegeskedj!
- Jó…. – majd az út további részét csöndben töltöttük el. Próbáltam kiűzni a fejemből a rossz gondolatokat, és inkább elmerültem a táj szépségében. Csak arra eszméltem fel hogy Sebi szólongat.
- Héé, Dia megérkeztünk – meglengette a kezét a szemem előtt.
- Jajj, bocs csak elméláztam.
- Hát azt látom, na gyere- majd kiszálltunk, kivettük a virág csokrokat és kézen fogva elsétáltunk a bejáratig, majd Sebi megnyomta a csengőt.
durvul a helyzet...:):P
VálaszTörlés