8. rész

Délelőtt arra ébredtem fel, hogy szemembe süt a nap, ez egy nagyon zavaró tényező volt a számomra. Nehézkesen kinyitottam ki a szemem és felültem az ágyban, néhány percig csak bámultam előre, amikor meguntam az üldögélést vissza feküdtem és Sebi felé fordultam, aki még édesen aludta álmát, hason feküdt és a párnáját ölelgette, így még aranyosabb volt . Kb. 10 percig csak bámultam, ahogy alszik, amikor már meguntam akkor elvonultam a fürdőbe, lezuhanyoztam lemostam a tegnapi smink maradványait, és felvettem egy köntöst, és elmentem reggelit készíteni, bundás kenyeret csináltam, teával. Amikor elkezdtem tálalni egy álmos Sebi csoszogott ki a konyhába, és egy pillanatra megakad a szemem, mert csak egy fekete boxerben volt.
- Szép jó reggelt álomszuszék. – mondtam vigyorogva.
- Neked is – majd leült az asztalhoz.
- Előbb nem akarnál felöltözni?- kérdeztem tőle hátat fordítva.
- Nem….miért zavar??- kérdezte kacéran.
- Háátt.... őőő nem - még mindig hátat fordítottam neki.
- Inkább felveszek egy pólót, mert látom zavar- mondta mosolyogva és elvonult, majd kis idő után visszajött.
- Szereted a bundás kenyeret? - kérdeztem
- Imádom- mosolygott. – erre én is elmosolyodtam. Jó ízűen elfogyasztottunk a reggelit, majd leültünk a kanapéra és elkezdtünk beszélgetni.
- Akkor most gondolom haza mész?
- Igen, először Svájcba, majd a családomhoz Heppenheimbe.
- És mikor indulsz?
- Holnap a 8 órási géppel.
- És akkor mikor kell Belgiumba menni?
- 26.- án csütörtökön, a jegyeket meg majd küldi Chris.
- Értem, akkor szerintem búcsúzzunk el most, mert holnap már nem lesz rá idő.
- Oké, na gyere ide- majd szorosan megölelt - Vigyázz magadra!
- Te is –majd mielőtt elváltunk volna adtam az arcára egy puszit a szájához közel, amit ő is egy puszival viszonzott, majd elengedtük egymást, és elmentünk felöltözni, az ajtóba még egyszer megöletünk egymást és elindultam haza fele. Az a 3 hét kész örökké valóságnak tűnt, de azért elszórakoztunk az időt a lányokkal, még mielőtt elmentünk volna Belgiumba, haza ugrottam Zalaegerszegre elintézni azt hogy szeptembertől magántanuló legyek. A szüleim nem nagyon akartak belegyezni abba, hogy én állandóan utazgatok, de mondtam nekik, hogy ez egy nagy lehetőség, amit az élettől kaptam és hogy ezt ki kell használnom, mert akár ez el tudja indítani a divattervező karrieremet is, végül nagy nehezen áldásukat adták rá, és boldogan utaztam vissza Budapestre, onnan meg a 9 órási géppel Belgiumba a lányokkal. Fáradtan szálltunk le a gépről, mert szinte az egész utat végig szórakoztunk. Majd fogtunk egy taxit és a hotelhez vitettük magunkat. Majd amikor oda értünk szegény taxis alig bírta kiszedni a csomagjainkat, mert tele tömtük minden hülyeséggel. Ahogy beléptünk egyből a recepció felé vettem az irányt, elkértük a szobakulcsunkat. Adri, Dóri, és Niky a 129-es szobában voltak, míg mi Kata és én a 199-es szobát kaptuk meg, szóval elég távol voltunk egymástól, ahogy felértünk a szobánkba egyből kicsomagoltunk, és elmentünk felfedezni a szálloda közüli tért Katával, mi közben sétáltunk az utcán előkerült az-az éjszaka, amikor Sebivel leléptünk a buliról.
- Na és mit csináltatok, miután leléptetek??- kérdezte
- Semmit különöset, csak haza vittem, kijózanítottam, és lefeküdtünk, ennyi.
- Lefeküdtetek????- nézett rám hitetlenkedve.
- Jajj, nem, úgy ha nem aludni, mert fáradtak voltunk már.
- Ohh azt hittem, hogy úgy.
- De hogy is!!
- Inkább te mesélj mi van Jaimevel?- kérdeztem
- Háátt....- pirult el - Aranyos meg jó fej meg minden…..jaj és imádom a szemeit.
- Szóval tetszik neked?
- Ahha.
- Amúgy szerintem Jaimenek is tetszel.
- Tényleg??? És ez honnan tudod??
- Hát ahogy rád nézett, ahogy mosolygott rád, ahogy táncoltatok…..szóval tetszetsz neki - ezen csak elmosolyodott. Ahogy egy eldugott utcába értünk lépteket hallottunk a hátunk mögött.
- Ki lehet az? - kérdezte Kata suttogva.
- Nem tudom de nem forduljunk meg, inkább menjünk gyorsabban. Majd elkezdtük szedni a lábukat, de az a valaki is elkezdett sietni utánunk, majd egyre hangosabbak lettek a léptei, ami azt jelezte, hogy közel van hozzánk, majd egy hírtelen mozdulattal megragadta derekam és felkapott a levegőbe.
- ÁÁÁÁááááá- majd hátra fordítottam fejemet és Sebi volt az, aki felkapott - Sebi azonnal tegyél le, most azonnal.!!!! – visítottam.
- Jól van nah. - vigyorgott, mint a tejbe tök. – majd óvatosan lerakott a földre.
- Ilyet többet ne!!! Tud mennyire megrémültünk, hogy valami pszichopata követ minket!!- mondtam erélyesen.
- Jó bocs, nem akartam, csak azt hittem, hogy vicces lesz - nézett rám bűnbánó szemekkel.
- Jó de többet ilyet nem akarok hogy a hátam mögött settenkedsz, amúgy meg miért követtél minket?
- Nem követtelek titeket, csak megláttalak titeket az utcán és szólni akartam, hogy nem sokára menni kéne már a pályára, mert már idő van - nézett az órájára.
- Oké rendben akkor menjünk - majd elindultunk vissza a hotelhez, útközben még elszórakozgattunk, majd ahogy a hotelhez értünk megrohamozták Sebit a rajongók, majd Katától elbúcsúztam és visszament a szobába, én addig a háttérből figyeltem az eseményeket. Az egyik pillanatban azt vettem észre, hogy egy kb. 6 éves kislány lehetett, aki a sok tini rajongótól nem tudod odamenni Sebihez és elkezdték lökdösni a kislányt aki szó szerint fenékre ült és elkezdett keservesen sírni - oda mentem hozzá és felvettem az ölembe
- Nahh csiicsiiii, ne sírj, gyere, oda megyünk Sebihez. – majd utat törtem a sok tini lány között akik ezt nem nézték jó szemmel. Ahogy oda verekedtem magam az első sorban, a kislány szeme egyből felcsillant, ahogy meglátta Sebit.
- Nézd Sebi meghoztam a legnagyobb rajongód - mondtam neki, erre a kislány elmosolyodott.
- Ohh hát szia, hogy hívnak?- majd illedelmesen kezet fogott a kislánnyal.
- Annabell.
- Szép neved van - ere a kislány oda tartotta a Sebiről készült képét, majd aláírta neki.
- Köszönöm – mondta a kislány, majd letettem, és már vissza is szaladt a szüleihez. Ahogy elkezdett alábbhagyni a tömeg, én megragadtam Sebi karját és behúztam magma után a kocsiba a hátsó ülésre.
- Héé még volt pár rajongó, aki nem kapott aláírást.
- Nem baj majd ha vissza jössz akkor majd kapnak - vigyorogtam rá. Amikor megérkezünk egyből elmentünk körbejárni a pályát, nah aztán volt ott ökörködés rendesen, hála isten hogy elhoztam a fényképezőm, így meg tudtam örökíteni a jó pillanatokat. Majd később amikor végzett az autogram osztással visszamentünk a szállodába, majd elbúcsúztunk és lefeküdtünk aludni. Péntek reggel korán kellet kelni a szabadedzések miatt, oda felé úton majdnem elaludtam a kocsiba alig bírtam nyitva tartani a szememet. Ahogy megérkezünk egyből a büfében mentem, felültem a székre és rendeltem.
- Szia egy jó erős kávét.
- Azonnal- amíg nem készült el a kávém addig a lányt figyeltem, mert nagyon ismerősnek tűnt.
- Tessék a kávéd - adta oda a kávéscsészét.
- Köszönöm, am figyi olyan ismerős vagy te nekem,...jaaa tudom már te voltál az a büfés-csaj a Magyar nagydíjon is.
- Igen, én voltam és az is leszek ebben az évben.
- Akkor te is mindig utazol velünk?- lelkesültem fel
- Aha, persze, és szerintem ideje lenne bemutatkoznom, Alice Newey.
- Claudia Németh, de barátoknak csak Dia, amúgy neked Adrian Newey nem rokonod?
- De a nagybácsikám.
- Nahát, ez tök jó- mondtam mosolyogva. Majd miután elfogyasztottam a kávémat kb. 2 órán keresztül csak beszélgettünk és én nagyon megkedveltem ezt a lányt. Majd beültem a boxba szabadedzéseket nézni, de valahogy nem kötött le, így oda mentem Christianhoz és megkérdeztem, hogy nincs –e valami munka,vagy valami amit el kéne rendezni, mert unatkozok és szívesen megcsinálom.
- Hát ami azt illeti, lenne. Rendbe kéne tenni ABC sorba az egyes futam dolgait, de ha nem szeretnéd akkor nem muszáj.
- De persze szívesen megcsinálom- és már indultam is, de Chris utánam szólt.
- Dia!!
- Igen Chris, elfelejtettem mondani, hogy holnap érkezik a fiam, és hát ki tudnál menni a reptérre érte.
- Neked van egy fiad???
- Igen van 17 éves, de majd a részleteket később elmesélem, szóval?
- Igen persze, szívesen.
- Köszönök mindent – nézett rám hálásan. Majd elindultam Chris szobája felé, ahogy beértem egyből megpillantottam egy nagy kupac irattömböt, húúú hát lesz munkám, majd lassan de biztosan elkezdtem. Elég sokáig tartott mire kész lettem, már vége lett a szabadedzéseknek és eléggé be is sötétedett.
- Uhhh na végre kész!- nyújtózkodtam egy jó nagyot.
- Azt hittem hogy itt akarsz éjszakázni- nézett rám Seb az ajtóból, ő is eléggé nyúzottnak tűnt.
- Nem szándékoztam- néztem rá álmosan, majd próbáltam elnyomni egy ásítást, de nem sikerült.
- Gyere menjünk aludni- majd nyújtotta a kezét.
- Hova?- közben már egy folyosón voltunk.
- A motorhome-ba, itt van egy kis „lakrész” a pilótáknak - majd ahogy odaértünk, kinyitotta az ajtót és beléptünk a kis szobába.
- Hát ez elég pici- jegyeztem meg, majd leültem az ágyra
- Igen az, de most egyszer jó lesz- majd ő is odaült mellém.
- És én hol fogok aludni?
- Hát az ágyon, mellettem.
- De nem fogunk elférni.
- Majd összehúzzuk magunkat- mosolygott rám- Am elmegyek, gyorsan lezuhanyozok.
- Oké, és esetleg tudnál valami pólót adni?
- Hát az a baj hogy csak ingem van, de nem tudom, hogy kényelmes lesz-e neked.
- Mind1 jó lesz az is- majd kivette a szekrényből az inget és oda adta nekem. Ahogy kilépett az ajtó és egyből átöltöztem és bebújtam a takaró alá, gondoltam megvárom, de elnyomott az álom. Arra ébredtem meg hogy besüpped mellettem az ágy.
- Aludj csak én vagyok- suttogta halkan, majd Sebi felé fordultam és átkaroltam a mellkasát ő meg a vállamra fektette a kezét, és úgy aludtunk el egymást ölelve.