17. rész

Hoztam az új rész!! :D És most befogom vezetni a kommnethatárt (Igen most gonosz leszek)Szóval 2 komment után hozok új részt!! :D Addig is : Enjoy it! :DD



Egy örökké valóságnak tűnt a csöngő és az ajtónyitás közti idő. Majd egy férfi nyitott ajtót, aki Sebi apukája volt.
- Szia apa! – majd átölte az apukáját.
- Szervusz, kisfiam, na végre hogy megérkeztetek, már nagyon vártunk titeket - közben beljebb invitált bennünket- Óh és ki ez a bájos hölgyemény?- én persze fülig pirultam.
- Apa, bemutatom a barátnőmet, Claudia Németh.
- Örvendek- mondtam angolul, majd kezet fogtunk.
- Norbert Vettel, és nyugodtan tegezz– mosolygott rám csibészesen. Most már tudom, hogy Sebi honnan örökölte ezt a csibészes mosolyát. Amikor beljebb értünk a nappaliba, lábak topogását hallottam a lépcső felől. És egy kb. 10 éves kisfiú jelet meg előttünk, majd Sebi nyakába ugrott. Gondolom, ő lehet Fabian. Én a háttérből figyeltem a pillanatot.
- Bátyó hol van??…magaddal hoztad??- kérdezősködött nagy hévvel.
- Nyugi öcskös, itt van - és felém mutatott. Majd elindult felém, én pedig lehajoltam hozzá.
- Ugye te vagy Fabian?
- Igen én, te pedig….
- Claudia, de szólíts Diának- majd kezet ráztunk - Sebi már nagyon sokat mesélt rólad.
- Tényleg??- csillogó szemekkel visszakérdezett. Erre csak bólogattam. – Gyere, mutatok valamit - és kézen fogva elindultunk a lépcső irányába.
- Héé öcsi, azért ne nyúld le a barátnőmet- szóld oda Sebi.
- Dehogy nem- vigyorgott, mint a tejbe tök. Én ezen csak mosolyogni tudtam. Maga után húzva léptem be a szobájába. Tipikus fiú szoba volt, mindenhol kisautók, képregények, meg gyerekjátékok, és sok-sok fénykép, és poszter főleg Sebiről. Az egyik fényképet a kezembe vettem ahol Fabian kb. 3 éves lehetett és Sebi nyakában ült. Sebinek még fogszabályzója volt. Elmosolyodtam.
- Te honnan jöttél?
- Magyarországról.
- Magyarországról???- döbbent meg. Akkor tényleg igaz az hogy a magyar lányok a legszebbek.
- Ne hízelegj!!! Épp ugyan olyan, vagy mint a bátyád.
- Olyan cuki???
- Istenem hova kerültem???-
- Na gyere ezt nézd meg,- és mutatott a hatalmas kisautó gyűjteményére.
- Hűűhaa, nagyon szépek- egy idézet volt olvasható az egyik kocsira írva – „A gyorsaság szükséges, a sietség káros”- mondtam németül.
- Te tudsz németül? –kérdezte megdöbbenve.
- Igen, de maradjon ez a mi kis titkunk- kacsintottam rá, amit egy mosollyal viszonzott. Majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Odaültem Sebi mellé, mellém pedig Fabian.
- Na jól szórakoztatok??- kérdezte a drágám
- Igen, megtudtam egy két dolgot Diáról - mondta vigyorogva Fabi. Csak el ne szólja magát.
- Na és mit?
- Titok. - huh lélegeztem fel.
- Fabi, mondtam már, hogy nekem is van egy ilyen korú öcsém - néztem rá.
- Tényleg?? Majd valamikor elhozod?
- Igen majd valamikor elhozom- mondtam neki kedvesen.
- Gyere drágám, még valakit be akarok mutatni neked, - kelt fel a kanapéról és mag után húzott, és a konyha felé vettem az irányt.
- Anya ő itt, a barátnőm Claudia Németh.
- Örvendek asszonyom - nyújtottam a kezemet felé, amit elfogadott.
- Szervusz kislányom, Heike Vettel, de nyugodtan tegezz csak.
- Rendben - és ekkor pityegett a sütő.
- Asztalhoz gyerekek- és már vette is ki a csirkét a sütőből. Leültünk a megterített asztalhoz. Norbert az asztalfőre ült, Sebi jobb kéz felé, én mellette és mellettem meg Fabian, Heike pedig bal kéz felől, Sebivel szembe, és nekiláttunk a késői ebédhez. Közben pedig elcsevegtünk. Sok mindent megtudtak róla, és én is róluk.
- És hány éves vagy kincsem?- kérdezte Heike, két falat között. Ettől a kérdéstől féltem a legjobban, és hát csak feltették.
- Fiatal- majd belekortyoltam az ásványvizembe.
- Na de még is pontosan mennyi?- Legszívesebben nem mondtam volna meg, de nem szeretném megsérteni őket, hogy nem válaszolok egy elég fontos kérdésre.
- 16..- Heike kikerekedett szemekkel nézett rám.
- Én többnek néztelek – mosolygott rám Norbert, majd belekortyolt az italába.
- Sebastian te normális vagy??- kérdezte fiát németül.
- Most mi a baj anya?
- Az hogy 16 éves, mond te megzakkantál?? Ő csak kihasznál, egy 16 éves kis liba- szörnyen rosszul estek a szavak, de próbáltam értetlenül nézni, mint aki nem ért egy szót se belőle.
- Ne beszélj így róla és egyáltalán nem használ ki, ő nem Hannah!!És lehet hogy nagy a korkülönbség, de szeretjük egymást - mondta Seb ingerülten.
- Nem érdekel hogy szeret vagy nem, de én tuti hogy nem adom áldásomat rátok!!!!! - mondta már –már kiabálva. Közben Fabi engem figyelt, és láttad az elkeseredettséget az arcomon, megragadta kezemet és maga után húzott az emeletre, egyenesen Sebi szobájába vezetett, majd ott hagyott, leültem az ágyára és a kezembe temetem az arcomat. Néhány perccel később egy kezet éreztem a hátamon, felnéztem és Norbert ült az ágyon. Majd magához vont.
- Én ezt nem értem? Miért mond rám ilyeneket ami nem is igaz??- éreztem hogy egy könnycsepp gurul le az arcomról.
- Cssssss, nyugodj meg, Heike nem ilyen, csak most meg kell békélnie a dologgal.
- És te hogy-hogy nem kezdtél el üvöltözni?
- Figyelj, szeretitek egymást és ez a lényeg. Nekem már a kezdetektől fogva szimpatikus voltál, és hiszem ezt hogy jó barátnője vagy esetleg a későbbiekben felesége leszel a fiamnak. Ezen elmosolyodtam.
- Köszönöm- majd megöleltem.
- Nincs mit - majd ajtónyitódásra kaptam fel a fejemet, és Sebi lépett be.
- Sajnálom drágám - majd oda ült és megcsókolt.
- Na akkor én megyek- mondta Norbert majd kiment az ajtón.
- Nem is tudtam, hogy tudsz németül!- nézett rám kedvesen.
- Mert sosem kérdezted - mosolyogtam rá halványan - Csak Fabi tudta.
- Ja és akkor ezért húzott magával… már értem, látta hogy ez rosszul esik neked és inkább felhozott ide hogy ne halld azt a sok szörnyűséget.
- Okos egy tesód van. – ezen csak elmosolyodott.
- Én nem tudom, hogy mi ütött anyámba, tiszta nem normális.
- Soha nem fog elfogadni- horgasztottam le a fejemet.
- De hogy nem, csak most hagyjuk, had tombolja ki magát, utána már lenyugszik, és tenyerén fog hordozni.
- Nem hiszem….-
- Dehogy nem, na gyere menjünk le.
- Inkább menjünk haza….- néztem rá.
- Szeretnél?
- Ühüm- majd hozzábújtam, az illata nyugtatólag hatott rám.
- De le kell mennünk, mert másképp nem jutunk ki.
- Nem lehetne kiugrani az ablakon?? – kérdeztem és fejemmel az ablak felé böktem.
- Hehe...neem!!, na gyere- majd megfogta kezemet. Lementünk majd elbúcsúztunk, kivétel Heikétől nem, beültünk a kocsiba és elhajtottunk. Mikor megérkeztünk, elmentünk külön fürdeni, majd az ágyban bevackoltam Sebi ölelésébe és a karjai közt elaludtam. Ez a nap teljesen lefárasztott lelkileg. Sok jót és még több rosszat kaptam. Remélem majd rendeződni fog a viszonyom Heikével. Én mindent megfogok tenni annak érdekében hogy megszeressen.