A további napokat a lányok társaságában töltöttem, személy szerint: Nikyvel, Dórival, Katával, és Adrival. Mindennap a várost róttuk, vásárolgattunk, sétálgattunk, szórakoztunk, meg mi egy mást. Míg napközbe a városban voltunk addig minden este szorgosan írtam a történetet. Fogalmam sincs, hogy honnan jött ennyi minden belőlem, de csak írtam, írtam és írtam, míg végül befejeztem. Büszkén mutattam meg a lányoknak.
- Dia ez szuper lett- mondta Niky.
- Ez tényleg nagyon jó- monda Dóri
- Ezt úgy írtad mintha már megtörtént volna, olyan valósághűen – mondta Adri.
- Hát próbáltam minden érzelmet beleadni, szóval mondhatom, hogy szívem-lelkem benne van.- mondtam vigyorogva.
- Nos, akkor nincs más dolgod mit elküldeni- mondta Niky.
- Rendben – majd megnyomtam a küldés gombot.
Hátradőltem a székben egy sóhaj kíséretében.
- Mi az?- kérdezte Dóri
- Még csak most gondoltam bele hogy találkozni fogunk Sebivel- mondtam miközben az ágyra ültem.
- Hát igen, és ha szerencsések leszünk, akkor nem csak egyszer fogjuk látni, ha nem szinte minden hétvégén a kis formás fenekét fogjuk bámulni.
- Jaajjjj olyan vagy- majd hozzá vágtam egy kispárnát.
- PÁÁÁRNACSATA!!! –kiáltott Kata és a legnagyobb párnát megragadta és hozzám vágta.
Én persze az ágy mellet kötöttem ki egy nagy koppanással, hát persze hogy a fejemet vertem be. Mire a lányok odarohantak hozzám és aggódó tekintettel mondták:
- Úristen ugye nem esett bajod?!- hangzott egyszerre.
- Hehehehe - de én csak röhögtem egyszerűen nem tudtam abbahagyni a röhögést látnotok kellet volna azokat a rémült arcokat. Látták, hogy az égvilágon semmi baj, így ők is velem együtt nevettek. A sok nevetés nagyon lefárasztja az embert. Majd ágyba bújtunk, mert holnap lesz a ’nagy nap’! Mondhatom, hogy mosollyal az arcomon aludtam el a holnapi eredménytől függetlenül.
mégmégmég!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlés