32. rész

Meghoztam az új rész! Nem fűznék hozzá semmit !! :DDD Ja és köszönöm a komikat :D Na Enjoy it! :D

Nagy hangulat volt, amikor visszaértem, mindenki táncolt. Adri épp hadonászott felém hogy jöjjek már oda én is, nem tétováztam tovább, egyből a táncparketten találtam magamat Adri mellett. Jobbnál jobb zenék voltak. Annyira belelendültem a táncolásba hogy azt se vettem észre hogy egy kéz simul a hasamra, hátrahajtottam a fejemet és Sebi csillogó tekintetével találtam magam szembe. Este 9óra felé hozták a menyasszonyi tortát. 4 emelet magas volt és gyönyörű marcipándíszítés volt rajta. Éjfél előtt pedig Adri felment átöltözni velem egyetemben, mert már kezdtem kényelmetlenül érezni a ruhámban. Felvettem egy rövid lila nyakba akasztós koktél ruhát, flitteres boleróval. Amikor visszamentem leültem Sebi mellé.
- Csinos vagy, de legszívesebben letépném rólad- súgta a fülembe.
- Mi tart vissza?- kérdeztem kacéran.
- Hmm lássuk csak- tette a gondolkodót- mondjuk kb. 150 vendég?? – ezen elvigyorodtam. Arra ettünk figyelmesek, hogy Adri immáron egy gyönyörű vörös ruhában lépked a paketten. A vendégek sorban álltak, hogy Adrival tudjanak táncolni. Amikor már mindenki táncolt vele, a fele társaság vagy a paketten maradt vagy visszaült a helyére. Én és Sebi maradtunk és tovább táncoltunk. Ekkor megszólalt egy gyönyörű szám (http://www.youtube.com/watch?v=uVI254QGSQ4). Sebi átkarolta a derekamat én pedig a vállára hajtottam a fejemet és ritmusra ringatóztunk. Olyan boldognak éreztem magamat hogy újra visszakerült minden a régi kerékvágásba. Jaime és Adri már kb. 3 kor leléptek. Hajnal felé már kezdtünk fogyatkozni. Így jobban már csak a közeli barátok meg családtagok maradtak ott, a többiek pedig vagy szállodába mentek, vagy pedig már felmentek már az előre elkészített szobájukba. Látszott mindenkin hogy már hulla fáradtak. Belőlem is kivette az energiát ez az esküvő, hiszen már reggel kora óta fent vagyok és még ráadásul rengeteget is táncoltam. Leültem majd lerúgtam a cipőmet, már fájt benne a lábam. Így mezítláb segítettem a pincéreknek összepakolni. Rengeteg koszos tányér és annál több pohár volt az asztalon. Sebi is besegített, de rajta is lehetett látni a fáradság jeleit. Amikor nagyjából elpakoltunk nagyokat ásítozva feküdtem le a fűbe és bámultam az eget, ami már kezdet világosodni. Sebi is letelepedett mellém nagy nyögések közepette.
- Na mi van elfáradtál?- kérdeztem már hason fekve.
- El, de még mennyire. Ez volt eddig a legfárasztóbb esküvő, amin valaha voltam - fújtatott egyet. Közelebb mentem hozzá, majd odabújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt. Arra figyeltem fel hogy apó szentjánosbogarak repkednek körülöttünk. Itt fekszek a fűben, a szabad ég alatt életem szerelemével, közben pedig szentjánosbogarak repkednek felettünk. Varázslatos egy pillanat volt. Sebi elkezdte piszkálni a hajamat, aminek az lett a következménye, hogy fokozatosan hunytam le a szememet, mert ugyan is ettől elalszok, ha a hajamat piszkálják. Már félálomban voltam, amikor Sebi szólongatott.
- Szívem, ne aludj el, gyere, menjünk fel és ott aludj. – bármennyire is nem akartam, de kinyitottam a szememet, majd feltápászkodtunk és egymást átkarolva bementünk a házba. Halkan felmentünk a lépcsőn, majd ahogy beértünk a hálóba dobáltam le magamról a ruhákat és végül fehérneműben bezuhantam az ágyba. Annyit éreztem még, hogy valaki rám rakja a takarót és utána teljesen elnyom az álom. Délután kissé nyúzottan ébredtem meg. Rápillantottam az órára mi 3 órát mutatott. Ajj még álmos vagyok! Majd visszadőltem és aludtam tovább. Amikor újból felébredtem az ágy üres volt mellettem. Kint már esteledett. Hirtelen kaptam fel a fejemet, aminek következtében megszédültem. Csak álmodtam volna ezt az egészet? Felpattantam és a szobában össze-vissza kerestem Sebit. Kifutottam a folyosóra, majd le a konyhába, ahol megtaláltam az épp a kakaóját iszogató Sebit. Odarohantam majd szorosan megöleltem. Sebi ugyan visszaölelt, de hatalmas szemekkel nézett rám, nem értette.
- Azt hittem hogy csak álmodtam hogy kibékültünk meg minden és kerestelek, de eltűntél mellőlem- néztem rá szomorúan.
- Jajjj szívem- majd egy puszit nyomott a homokomra. Ezt a kis jelentet a nappaliban ülő F1- es pilóták név szerint Felipe, Button, Schumacher, Rosberg, Kobajasi, és Timo nézték végig, mert ugyan is a nappaliból egyből nyílik a konyha és tökéletesen láthattak minket. Néhányan felhúzott szemöldökkel vagy perverz mosollyal néztek ránk, vagy inkább csak rám. Nem értettem hogy miért néznek így rám.
- Khmm...Szívem- majd mutatott lefelé Sebi- akkor tudatosult bennem, hogy egy szál fehérneműben vagyok. Zavaromban Sebi mögé bújtam. Kínos egy szituáció volt az biztos! Majd hallottam hogy a kis japán füttyenteni kezd.
- Kamiu ez most fejezd be!! – mondtam Sebi válla fölött.
- Ej ha Sebi honnan szerezted ezt a bigét??- kérdezte röhögve. Én egy döbbent fintort lenyomta, Sebi háta mögött. Nem ilyennek ismertem őt.
- Először is ő nem bige!! Másodszor ő nem egy tárgy, amit csak úgy szerezni lehet.!!!- közölte határozottan, majd visszamentünk az emeletre. Útközben találkoztunk Chrissel.
- Nem láttátok a fiamat?- kérdezte
- Nem, de szerintem Katával lehet valahol. - mondtam
- Ajj ez a fiú, remélem nem csináltak semmi őrültséget- forgatta meg a szemeit.
- Nem hiszem. Bár Katát ismerve lehet- ezt már magyarul motyogtam-, míg Chris értetlenül addig Sebi gyanakodva nézett rám. Sebi már jól érett magyarul, mert ugyan is néha magyarul szólok hozzá. A nap további részét a hálóban töltöttük. Estefelé hoztunk fel magunknak kaját. Majd éjjel újra elaludtunk. Másnap már elhagytuk Hawaiit, és visszautaztunk a jó öreg Svájcba. Egész héten csak egymással foglalkoztunk. Bepótoltuk az elmaradott dolgokat. Még ajtót se nyitottunk. Kedd reggel már Brazília felé tartottunk a repülőn. Izgalmas egy ország az biztos. Bár gyönyörű egy ország az kétségtelen, de tele van veszéllyel. Nem szívesen laknék itt. Amikor megérkeztünk a reptérre, egy autó várt minket, bepakoltuk a csomagjainkat és már indultunk is. A lámpák már égtek az utcákon. Egész végig kifelé bámultam, mert nem lesz szerencsém máskor látni. Hatalmas épületek mellet haladtunk el. A kocsiból az embereket figyelve nem tűntek valami szimpatikusnak. Amikor megérkeztünk elkértük a kulcsokat a recepción és felmentünk a szobába. Igaz elég hosszú volt az út, de nem voltam fárad, meg kora is volt még, így lementünk az étterembe vacsorázni. Már voltak itt ismerős arcok.
Megvacsoráztunk, majd elindultunk ketten egy kicsit felfedezni a környéket. Nagyon messze nem mentünk, mert nem találnánk vissza. Gyönyörű este a város. Betértünk néhány ajándékboltba vettem néhány szuvenírt és már indultunk is vissza a hotelbe.



Ruha: http://shopping.hu/assets/files/elegans.jpg


Este a város:

31. rész

Meghoztam a esküvőőtt!!! :DD Nem szabok koment határt de azért kíváncsi lennék a véleményetekre. :DDD Enjoy it! :D


Pénteken voltak a ruhapróbák. Mind az 5-en egyforma ruhát kaptunk. Egy halvány narancssárga színű, pánt nélküli, combig felskiccelt selyemruhát kaptam a kezembe. Földig érő volt, sőt még egy kis uszály része is volt. A felsőrésze tele volt kövekkel, amik virágokat formáztak. Felvettem majd megnéztem magamat a tükörben. Tökéletes választás volt! Imádtam az ilyen típusú ruhákat. Szombaton mindannyian korán keltünk. Felöltöztünk és mi lányok már mentünk is el. Első utunk a manikűrös volt. Utána pedig a fodrászhoz ültünk be. A koszorús lányok egy félig feltűzött hajat kaptak. A menyasszony pedig egy gyönyörű szép kontyot. Ahogy végeztünk visszamentünk a házba. Amire visszaérkeztünk már Adri családja megérkezett. Ők eggyel, korábbi géppel jöttek, mint a többi vendég. Amíg Adri a szüleivel volt, addig én kimentem az erkélyre és onnan néztem az embereket, ahogy készítek elő „terepet”. Mindenki futkosott össze-vissza. Majd megpillantottam néhány kocsit, amik épp fordulnak befelé. Megjöttek a vendégek, majd egyre több- és több kocsi fordult be. Innen figyeltem, ahogy azok a vendégek kiszállnak, körülnéznek, majd bejönnek a házba. Lassan már nekem is készülnöm kéne, így fogtam magamat és bementem. Felvettem a ruhámat, de óvatosan ne hogy szétszedjem a hajamat, majd a hozzáillő cipőt. Leültem a tükör elé, majd egy hozzáillő szemfestéket vittem fel. Mikor kész lettem átmentem a menyasszony szobájába. Ahogy beléptem tátva maradt a szám.
- Adri meseszép vagy - majd lassan odasétáltam. - Már csak 30 perc és Mrs. Alguersuari leszel - mosolyogtam rá.
- Igen...
- Izgulsz?
- Persze hogy izgulok, ez nem kérdés- nézett rám.
- Na gyere menjünk le- majd kezembe vettem egy kosarat amibe rózsaszirmok voltak. Lementünk a lépcsőn. Én előre mentem a lányokhoz le a partra, már mindenki elfoglalta a helyét. Megközelítőleg olyan 150-en lehettünk. Majd megszólalt egy Adri által választott nászinduló.(http://www.youtube.com/watch?v=FULXLzn4Gl0). Mindenki felállt. Először Dóri indult utána követte Niky, majd Kata és végül én. Amikor végig vonultam utánam következett a menyasszony. Csodálatos pillanat volt. Látni, hogy két szerelmes ember összeköti életét. Egész végig csak őket figyeltem. De amikor a pap az igenek-hez ért egy pillanatra elfordítottam a fejemet és megpillantottam Sebit az elsősorban ült. Előtörtek azok a csodálatos pillanatokra miket együtt töltöttünk. Adri szólongatása rángatott vissza földre.
- Dia...Diaa!! A gyűrűk!
- Ja igen bocsánat,- majd előhúztam őket. Felhúztak egymás újára majd megcsókolták egymást. Lassan visszamentünk a kastélyba, pontosabban a kertjébe. Amikor mindenki odaért, kezünkbe vettük a pezsgős poharakat és együtt üdvözöltük az friss házasokat. Kicsit félrevonultam, őket figyeltem, egy koktélos pohárral a kezemben. Hmm milyen boldogok. Csak azt vettem észre hogy valaki áll mellettem. Sebi volt az. Egymásra néztünk épp nyitotta volna a száját amikor Alice félbeszakította.
- Egy kis figyelmet kérek!- vette a kezébe a mikrofont Alice. –Szeretnénk megmutatni egy videót- majd megnyomott egy gombot és megjelent a kivetítőn Hannah.
- Igen én tettem, na és? Igen összejátszottunk Lucassal! Minden apró kis részletet megterveztünk. Sebastian végre újra az enyém, és senki másé. A tenyeremből eszik az a bolond.
- Egyáltalán szereted Sebastiant?- kérdezte Dóri
- Dehogy szeretem, csak is a pénzéért vagyok vele. Olyan gyerekes tud lenni
A kezemben lévő üvegpohár a földön kötött ki apró darabokra törve. „Kissé” sokkolt ez a videó. Még mindig a fehér vásznat bámultam. Érzékeltem, ahogy Sebi rohamosan elviharoz mellőlem. Utána néztem, de nem tudtam eldönteni, hogy most utána menjek vagy ne? A lányok hadonászni kezdtek jelezvén, hogy menjek már utána, így utána eredtem. A tengerparton értem utol ahol egy székre leült és a tengert kezdte bámulni. Leültem melléje, és én is a hullámzó tengert kezdtem bámulni.
- Dia…
- Sebi… - mondtuk egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Kezd te- adta nekem a szót.
- Nem, nyugodtan kezdheted- mondtam neki.
- Jaaajjj, kezdje már el valaki!!!!- szólta el magát hangosan Tommi. Egy fa mögött rejtőzködött.
- Tommi..- nézett rá sejtelmesen Sebi.
- Jó-jó megyek- majd visszacammogott.
- Hát akkor kezdem én. Először is nagyon- nagyon-nagyon sajnálom!!!- nézett rám azokkal a gyönyörű kék szemeivel. - Másodszor nagyon hülye voltam naiv, befolyásolható, egy marha egy ökör egy….
- Hé nem kell túlzásokba esni!- állítottam le
- Megint bedőltem Hannahnak- hajtotta le a fejét. – Nagyon sajnálom amit tettem- nézett rám könnyes szemmel- Nem akarlak elveszíteni, Szeretlek tiszta szívemből!
Már alig bírtam magam tartani, hogy ne sírjam el magamat. Nagyon megindító pillanat volt.
- Azt hiszem most én jövök- próbáltam összeszedni magamat. Majd nyeltem egyet és belekezdtem.
- Nézd nem kell bocsánatot kérni, mert végül is én indítottam le ezt az egészet. Szóval inkább nekem kéne bocsánatot kérni tőled és térden csúszva előtted…
- Nem dehogy is, behúztak a csőbe..
- Mind kettőnket- bólogatott- Én sem szeretnélek elveszíteni, Nagyon Szeretlek téged Te vagy az Életem- mondtam a könnyeimmel küszködve. Ekkor átölelt. Utat engedtem a könnyeimnek Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. Egy kicsit eltoltam, hogy a szemébe nézhessek. A gyönyörű kék szemek könnyektől duzzadtak. Végül megcsókoltuk egymást. Már annyira hiányzott az ölelése, a csókja, az illata, a mosolya, és magam a lénye. Ebbe a csókban minden bent volt: szerelem, megbánás, vágy..Amikor elváltak ajkaink kézen fogva elindultunk vissza. Immáron újra boldogan.
- Várj valamit el kell intéznem. – majd bementem a házba és keresni kezdtem Lucast, mert a kertbe nincs, így csak itt lehet valahol. Sok helyet megnéztem, a végére hagytam a hálószobát. Benyitottam és megpillantottam egy szőke lánnyal az ágyban félmeztelenül elég félreérthető pozícióban. Ijedten ugrottak le egymásról.
- Megmagyarázom!
- Nem kell, ezennel végeztem veled Lucas di Grassi- majd kifelé indultam.
- De..- leintettem
- Nincs semmi de, remélem, boldog leszel vele- mondtam haláli nyugodtan. Még magamtól is meglepődtem ez ilyen helyzeteket nem szoktam ilyen nyugodtsággal kezelni, mint most, bár legszívesebben bevertem volna fejét, de most inkább a könnyebb problémamentes utat választottam. Majd fogtam magam és visszamentem a partira.



Koszorúslányok haja: http://forum.sanomabp.hu/forumkep/24/237843/430/12872023/1.jpg
Menyasszony haja: http://m.blog.hu/es/eskuvoifrizurak/image/fonott/f0.jpg

A menyasszony ruhája:



Koszorúslányok ruhája:

30. rész

Itt az új rész, úgy volt hogy csak pénteken lesz új rész, de Dóri unszolására megírtam :))) Remélem most örülsz!!!! :DDDD Hát akkor élvezzétek ki!


Másnap reggel egy hangos dörrenésre ébredtem. Hirtelen felkaptam a fejemet, aminek következtében megszédültem. Bár a redőnyök nem voltak lehúzva, de elég sötét volt oda kint, pedig már 8 óra. Lassan felkeltem, odabotorkáltam majd kinéztem az ablakon. Szakad az eső, az utcákon hömpölygött a víz, az ég pedig nagyon sötét volt. Na, szép így hogy lesz verseny? Vissza kellet feküdnöm, mert újra elszédültem és hányingerem is lett. Utáltam betegnek lenni. Lucas készített nekem reggelit, de nem bírtam megenni.
- Addig ne megyek el ameddig egy falatot nem ettél!- állt csípőre tett kézzel az ágy előtt.
- De Lucas nem bírom megenni, még egy falatot se, ha csak ránézek, elkap a hányinger. – ráztam közben a fejemet.
- Jól van- adta be a derekát, majd összeszedte a cuccait és távozott. Én pedig csak feküdtem és bámultam a plafont. Futamkezdés előtt jó bő 1órával elmentem fürödni. Megnyitottam a csapot és a hatalmas kádba mindenféle fürdő sót hintettem. Meggyújtottam pár aromaterápiás gyertyát is. Ahogy megéreztem az illatát úgy éreztem mintha sokkal jobban lennék. Feltűztem a hajamat, majd beleültem a kádba. Kb. 1 órát áztattam magamat a kádban, majd kiszálltam és felöltöztem. Határozottan jobban lettem! Beültem a fotelbe majd bekapcsoltam a tv-t. Épp Sebastiant mutatták aki, egy erőltetett mosolyt küldött a kamerába. Megráztam a fejemet. Majd szép lassan elindult a mezőny, de 3 körrel utána félbeszakították. Meg is értem, hogy félbe szakították, mert ilyen körülmények között nem lehet vezetni. Egyedül azzal volt problémám, hogy az információkat kínaiul írták ki, amiből egy mukkot se értettem. Szuper! Úgy döntöttem, hogy kimegyek és főzők magnak egy teát, amire már visszaértem elindult a mezőny. A 20. körig semmi izgalmas dolog nem történt, a 20. körben Webber megcsúszott kipördült, majd a mögötte érkező Alonso még kikerülte, Rosbergnek ez már nem sikerült és eltalálta. Ezután több biztonsági autós fázis szakította meg a versenyt. Több pilóta is a fényviszonyokra panaszkodott. Majd arra lettem figyelmes, hogy a másik Red Bull autó hátuljából fehér füst száll fel. Ez bizony motorhiba lesz. Így Seb is kiesett. Az agyam egyáltalán nem sajnálta, de a szívem annál inkább. A kaotikus versenyt Alonso nyerte Hamilton előtt. Miután vége lett a versenynek, elkezdtem összepakolni a cuccaimat, bár nem sok mindet kellet összepakolni, mert ebbe a pár napba nem használtam sok mindent. Miután készen lettem, úgy döntöttem lemegyek az étterembe, mert kezdtem éhes lenni. Nem csodálom, mert 2 napja nem ettem semmit a betegség miatt, ami pikk-pakk eltűnt. Ahogy leértem leültem egy eldugott asztalkához és rendeltem magamnak. Innen pont mindet beláttam. Arra lettem figyelmes hogy valaki kihúzza a mellettem lévő széket és leül.
- Szia Tommi, mi a helyzet?
- Semmi, de mond hogy vagy? már nem vagy beteg?
- Nem, bár nem vagyok 100%- os, de jól.
- Veled tarthatok?
- Hát persze- mosolyogtam rá. Majd Tommi is rendelt magának. És így együtt fogyasztottuk el a vacsoránkat. Sok mindenről beszélgettünk. Csak egy valamit nem akartam szóba hozni, de valahogy még is szóba került.
- Rossz rátok nézni.
- Kire?- kérdeztem két falat között.
- Hát rád meg Sebre- ekkor kissé elkomorult az arcom. – Lehet hogy mind ketten hibáztatok, de senki sem tökéletes, megtörténnek ilyen dolgok, de tudni kell bocsánatot kérni.
- Kérjen előbb ő bocsánatot!- fontam keresztbe a kezem a mellem előtt.
- Seb is ezt mondta- nevette el magát - Mind ketten makacsok vagytok, mint az öszvér.
- Ez van - majd felálltam és felmentem a szobába. A szobában korom sötét volt. Épp a villanyt kerestem, amikor valaki megragadta a kezemet és magához húzva megcsókolt. Egyre szenvedélyesebben csókolóztunk, majd hátrálni kezdtünk a háló felé. Felkapott majd az ágyon végeztük. Gyorsan megszabadított a felesleges ruháktól és már csak egy bugyiban feküdtem alatta. Végig csókolt tetőtől talpig. Majd leakarta húzni az utolsó ruhadarabot, de megfogtam a kezét.
- Inkább ne- suttogtam.
- Miért?- nézett fel rá.
- Nem tudom, de nem akarom- felültem, majd felkapcsoltam a villanyt.
- De most mi a baj?- kérdezte erélyesen.
- Semmi.
- Hát akkor meg?..- majd újra fölém hajolt és csókolgatni kezdte a nyakamat, de eltoltam magamtól.
- Lucas! Ez nem megy. Bocs, inkább aludjunk- majd magra húztam a takarót és elfordultam tőle. Nem tudom mi ütött belém, de képtelen voltam megtenni. Délelőtt elhagytuk Koreát, és Lucas Svájci házába mentünk, ami Zürichben volt. Gyönyörű egy ház volt, hatalmas üvegablakokkal. De egyáltalán nem volt időm jobban szemügyre venni a házat, mert Adri esküvőjére készültem. Napokig a városban rohangáltam, hogy megtaláljam neki a tökéletes ajándékot. Épp az egyik kirakat mellet mentem el amikor megláttam a tökéletes ajándékot neki. Egy fehér korcsolya volt, amire a neve volt ráírva Swarovski kristályokkal. Nem tétováztam egyből megvettem az ajándékot. Sok időnk nem volt, mert már csütörtökön el kellet utazni Hawaiira, mert ugyan is itt tartják az esküvőt. Mindig is el szerettem volna jönni ide! Úgy volt, hogy Lucast nem hívták meg, de mivel ez a „kis affér” történt köztünk Sebbel és most Lucassal vagyok ezért őt is meghívták, de viszont sajnos (vagy nem sajnos?) Seb is ott lesz. Kissé fáradtan szálltunk le a gépről, majd a megadott címre eltaxiztunk. Amikor kiszálltunk egy kisebb kastély előtt szálltunk ki. Hatalmas vaskapuk és beton fal védte a kastélyt. Egyszerűen gyönyörű volt. Amikor beléptünk elakadt a lélegzetem. A plafonról hatalmas kristály csillár lógott le. A bejárattal szemben volt két lépcső balról és jobbról, ami felvezettek az emeletre. Jobb oldalt volt a hatalmas nappali. A nappali közepén volt egy nagy hófehér bőrülő garnitúra, vele szemben pedig egy kandalló. Nagyon körbe se tudtam nézni mert papucs csoszogását hallottam a hátam mögül.
- Sziaaaaztok!!- futott oda hozzám Adri, majd megöleltük egymást. – Bocsi, hogy nem nyitottam ajtót, de tudjátok elvagyok havazva.
- Semmi baj, beengedtük magunkat, ugye Lucas- helyeslően bólogatott. A lányok is itt voltak már Alice- el kiegészülve. Egész nap sejtelmesen vigyorogtak rám amit egyáltalán nem értettem. Fogalmam sincs hogy mi ütött beléjük. Aznap Adri vezetésével körbejártunk a birtokon. Mivel a kastély nagyon közel volt a tengerparthoz, így ott lesz megtartva esküvő. A parton sétálva mesélt nekem hogy már kiskora óta ez az álma, hogy egy gyönyörű tengerparton esküdjön meg. A távolból már látni lehetett az esküvőhelyszínt. A pallók le lettek már terítve a homokra, az összes szék már ott sorakozott, és a felállított ív, bár még semmi nem volt rajta de így is csodálatosan nézett ki. Oda húztam egymás mellé széket és lehuppantunk.
- Ugye tudod hogy nagyon szerencsés vagy!- mondtam neki mosolyogva.
- Igen, és ezt részben neked köszönhetem.
- Nekem???
- Igen, mert ha nem indulsz el azon a versenyen, akkor soha nem találkoztam volna Jaimevel. - mosolygott rám szívből.
- Lehet...- majd a morajló tengert kezdtem vizslatni.
- Ugye hiányzik?- kérdezte majd rátette a kezét a kezemre.
- Ajj Adri….- mondtam lehangolóan. – Inkább menjünk vissza…- majd felugrottam a székből és visszafelé kezdtem sétálni. Egyáltalán nem akartam róla beszélni, legalább is agyam azt diktálta, de hogy a szívem mit akar, azt még magam se tudom.

Alice szemszög

Egy kis kedvcsinálásként meghoztam Alice szemszögét. :DDD És megjegyzem, de csak úgy zárójelben hogy most kíváncsi lennék a véleményetekre :DD Na Enjoy it! :DDD


(Alice szemszög)

Nekem ez nagyon nem tetszett!!Tuti hogy ezek ketten összejátszottak! Sőt biztos, mert pont akkor látta meg Seb amikor Lucas megcsókolta Diát és pont akkor tartózkodott Hannah, Seb szobájába. Nem hagyhatom ezt annyiban! Ki kell derítenem az igazságot, de még is hogyan? Egyedül nem fog menni az biztos. Áh tudom már a lányokat megfogom kérni hogy segítsenek. Másnap megkerestem őket. És közöltem velük a dolgot.
- Persze hogy segítünk- vágta rá egyből Niky. Még aznap belevágtunk. Visszamentünk a szállodába és megpróbáltuk elkérni a kamera felvételeket bizonyítékként, de sajnos nem sikerült megszerezni. Másnap viszont támadt egy jobb ötletünk. A saját fegyverével fogjuk legyőzni. Rávesszük, hogy vallja be ő sajt magam és ezt videóra vesszük. Úgy terveztük, hogy vasárnap a futam után Sebi ugye futam utáni megbeszélésen lesz és ekkor Hannah egyedül lesz majd a hotelszobában. Ahogy vége lett a futamnak láttuk egyedül visszamenni Hannah-t a hotelbe. Utánamentünk. A liftbe jól elrejtettük a kamerát és a mikrofont. Majd ahogy odaértünk bekopogtunk. Majd ajtót nyitott.
- Hát ti mit szeretnétek?- kérdezte flegmán.
- Csak beszélgetni veled- mondta Niky.
- Én viszont nem- majd be akarta csapni az ajtót, de oda tettem a lábam ezzel megakadályozva azt, hogy az ajtó becsukódjon.
- Pedig szépen végig hallgatsz minket,- majd utat törtem magamnak. Észrevétlenül intettem Katának hogy indítsa el a kamerát. – Mond csak véletlenül nem játszatok össze Lucassal?
- Nem tudom, miről beszélsz - fonta keresztbe a karját.
- Hát arról hogy ezt az egészet ügyesen megrendeztétek hogy eltudjátok választani Sebit és Diát egymástól, nem?
- Mi közöd hozzá?- kérdezte flegmán.
- Hát képzeld van közöm hozzá.
- Tényleg? Látszik hogy annak a kis fruskának a barátai vagytok ő is ugyan olyan szánalmas mint ti- vetette oda hanyagul nekünk. Ekkor Niky elindult Hannah felé, de mielőtt még lecsapta volna leállítottam.
- Mi tudjuk, hogy mit tettél.
- Igen és hol a bizonyíték?
- Sehol.
- Hát akkor meg miért akarjátok rám kenni? – majd elbilleget a konyhába egy ásványvízért.
- Gyáva vagy beismerni nekünk- mondta, közben gonosz mosolyra húztam a számat.
- Én?? Gyáva?? Ugyan már!! Én nem vagyok gyáva!!- mondta erélyesen. – Igen én tettem, na és? Igen összejátszottunk Lucassal! Minden apró kis részletet megterveztünk. Sebastian végre újra az enyém, és senki másé. A tenyeremből eszik az a bolond.
- Egyáltalán szereted Sebastiant?- kérdezte Dóri
- Dehogy szeretem, csak is a pénzéért vagyok vele. Olyan gyerekes tud lenni. – majd szép komótosan leült. Ez az győzelem!!!
- Köszönjük, további szép napot- majd kimentünk az ajtón. Gyorsan beszálltunk a liftbe és ott örülni kezdtünk.
- Sikerüülltt!!- visította Kata.
- Menjünk és mutassuk meg Sebinek- mondta lelkesen Niky
- Nem, még nem, nekem van egy jó ötletem. Amíg visszaértünk a lányok szobájába elmeséltem nekik, hogy majd Adri esküvőjén kéne megmutatni. Az ötlet hallatán helyeslően bólogattak. Még aznap elhagytuk Koreát, ne hogy szagot fogjon Hannah hogy átejtettük.

29. rész

Sziasztok meg hoztam az új részt! Nagy valószínűséggel csak pénteken lesz új rész! Addig is élvezzétek ezt! ;) :D Most nem szabok komi határt, de azért jól esne néhány vélemény :DD


Reggel Lucas ébresztett fel. Lassan simogatni kezdte az arcomat.
- Jó reggelt cicám.
- Jó reggelt...őőő..Lucas- valahogy semmi nem jutott eszembe.
- Kijössz a pályára?
- Nem tudom, nem hiszem- biggyesztettem le a számat.
- Jajj gyere már ki, feletesd el azt a fajankót, ne figyelj rá, nézd levegőnek.
- Hát jó kimegyek- majd egy mosolyt erőltettem magamra. Igaza van Lucasnak majd levegőnek fogom nézni. Felöltöztünk és kimentünk a pályára. Ahogy kiszálltunk a kocsiból, na akkor jött a fekete leves. Riporterek és fotósok hadai rohantak le mienket és bombáztak a hülye kérdéseikkel. Pff de idegesítőek!! Azon gondolkodtam, hogy most hova menjek a Red Bullhoz vagy a Virginhez? De mivel a Red Bull áll minden költséget én értem, ezért inkább odamentem.
- Biztos hogy oda akarsz menni?- kérdezte Lucas
- Hát igen, de majd ha nem gond, akkor a szabadedzéseket nálatok nézném.
- Persze, egyáltalán nem baj- majd egy csókot akart adni, de én elhúztam a fejemet.
- Nem kéne nyilvánossá tenni ezt a dolgot még.
- Oké- azzal elköszöntünk egymástól és én a Red Bull boxa felé vettem az irányt. Nagyon nem akartam látni őket, de nincs más választásom. Ahogy beléptem az összes szem rám szegeződőt. Szuper! Szóval már a többiek tudják, hogy nem vagyunk együtt. Elindultam a büfébe. Szerencsére ők nem voltak ott. Leültem egy székre és Alicetől kértem egy jó erős kávét. Bár nem szoktam kávét inni, de most arra volt szükségem.
- Mond mi történt?- majd letette a kávét elém.
- Hosszú!- majd belekortyoltam a méreg erős kávémba.
- Van időm – majd közelebb hajolt hozzám és mindent elmeséltem neki.
- Ekkora egy barmot! –csapott az asztalra mire a többiek felénk fordultak. – Jajj istenem pasik- forgatta meg a szemeit. – Na de várj! Ezek szerint Lucas leitatott!
- Dehogy itatott le- legyintettem a kezemmel – Csak kissé illuminált állapotban voltam, de tudatában voltam annak hogy mit csinálok.
- Miért mit itatott veled?
- Sikolyt!
- Persze kissé illuminált állapotba? Az-az ital méreg erős és ettől úgy kiütöd magadat, hogy azt se tudod, hogy mit csinálsz. Itt valami nagyon bűzlik!
- Ugyan már szamárságokat beszélsz! Sebastian hibázott! Ott falták nyalták egymást a szobában Hannahácskával, remélem boldogok lesznek együtt- mondtam megvető gúnnyal.
- Édes kis szívem Lucas a hunyó, és Sebastian épp akkor láthatott meg titeket amikor Lucas megcsókolt.
- Jajj Alice - majd leszálltam a székről és kifelé tartottam, amikor épp az ajtóba pont azokkal a személyekkel találtam magamat szembe akiket a hátam közepére sem kívánok. De ahogy Lucas mondta levegőnek néztem őket. És elmentem mellettük úgy hogy rájuk se néztem. Lehet hogy Alicenak van igaza és Lucas tényleg megcsókolt? Áhh nem, nem hiszem. Elindultam a Virgin boxa felé, amikor beléptem az összes szem rám szegeződött, de nem foglalkoztam velük elindultam hátra felé megkeresni Lucas szobáját, csak hogy útközben összefutottunk.
- Áhh szia cicám- majd mohón megcsókolt.
- Szia épp téged kerestelek- mosolyogtam rá. – Nálad fogom nézni az edzéseket ha nem baj
- De hogy is miért lenne, inkább nagyon örülök neki. Majd a boxba mentünk, Lucast bekötötték, majd már ment is ki. Én még egy rohad fülest sem kaptam, de még azt se engedték meg hogy felüljek az egyik pultra. Na szép!! Én biztos hogy több mint 2 órán keresztül nem fogok itt állni. Fogtam magamat és átmentem a Red Bullhoz, bár egyik pilóta boxába sem mentem, felültem Chris mellé a monitorokhoz. Chris egy papírt nyomott az orrom alá.
- Tudom hogy mi történt veletek Alice mindent elmondott nekem.
- Szuper...
- Nem akarok belefolyni az ügyeitekbe, de szerintem Alicnak igaza van.
- Már mint abba hogy Lucas és Hannah összejátszanak?
- Igen
- Nem hiszem...
- Rendben, de kívánom hogy mielőtt rendeződjön ez a dolog, mert már nem bírom elviselni a nyafogó szőkét :D
Ahogy Chris leírta az utolsó mondatott vége lett az első szabadedzésnek. Az első helyen Hamilton végzett, Sebastian csak 5. lett. Amíg szünet volt addig elmentünk ebédelni Chrissel. Csak hogy ők is ott voltak az ebédlőben. Nem bírtam megállni, hogy oda-oda ne pillantsak
- Még mindig szereted!- mondta határozottan.
- Jajj, Chris hagyjál már a hülyeségeiddel - majd tovább ettem. Miután végeztünk visszamentünk és kezdetét vette a 2. edzés. Számomra elég unalmasan telt, egész végig csak a boxutcát bámultam, nem is igazán figyeltem az edzésre. Arra lettem figyelmes hogy Chris bököd.
- Mi az?
- Vége az edzésnek.
- Máris? – bólogatott- majd megfogtam magamat és lecsusszantam a székről és úgy döntöttem hogy visszamegyek a hotelbe lepihenni. Írtam egy gyors sms-t Lucasnak hogy a hotelben majd megtalál. Ahogy felértem egyből befeküdtem az ágyba. Fizikailag nem voltam fáradt csak lelkileg. Kopogásra ébredtem, oda vonszoltam magamat az ajtóhoz és egy csapat lánysereg viharzott be. Pontosabban a barátnőim.
- Mi történt???? Mi ez az egész??- támadott le egyből Niky. Fáradtan vonszoltam magamat a kanapéhoz és leültem. Intettem nekik hogy üljenek le. Majd bele kezdtem a „mesélésbe”.
- Uhh ez durva- szólalt meg Kata.
- Az. –adtam rövid választ.
- De akkor most mi lesz?- kérdezte Dóri
- Őszintén? Fogalmam sincs!!- majd az erkélyre mentem. Szűkségem volt már egy kis friss levegőre. Innen gyönyörű volt a kilátás. Messze ellehetett látni, szinte még a tengert is látni lehetett. Egy kéz érintésére lettem figyelmes.
- Most elmegyünk, de ha bármi gond van, vagy valami kell, csak szólj!- mondta kedvesen Niky. Bólintottam egyet. Majd hallottam, ahogy becsukják az ajtót. Még kb. egy fél órát kint álltam, kezdtem kissé fázni így bementem és lefeküdtem aludni. Reggel óriási fejfájással ébredtem, fel akartam kelni, de hirtelen megszédültem és visszaestem. Forgott velem az egész szoba. Nagyon rosszul éreztem magamat. Ráadásul még köhögtem is. Lucas épp jött ki a fürdőből. Észre vette hogy nincs rendben minden, majd oda ült az ágy szélére.
- Cicám nem festesz valami jól. Sápadt vagy- majd a homlokomra rakta a kezét- Te lázas vagy!!
- Dehogy vagyok- majd megpróbáltam újból felkelni, de Lucas visszanyomott.
- Te most ágyban maradsz!!!- parancsolt rám. Hívok orvost- és már tárcsázta is.
- De nem kell jól vagyok.
- Aha persze, olyan fehér vagy mint a fal - Fél órán belül feljött az orvos és megállapította hogy egy nagyon csúnya bacit sikerült összeszednem. Írt fel gyógyszereket és 2 nap ágynyugalomra ítélt. Szinte az egész napot végig aludtam. Így csak estefelé ébredtem fel. Elővettem a laptopom és megnéztem a mai eredményeket. Meglepetésemre Sebastian szerezte meg az első helyet. Pedig pénteken nem úgy tűnt mint aki jó formában van. Lecsuktam a gépet, majd visszafeküdtem.

28. rész - szemszögek

Mivel most ügyesek voltatok a kommentelésben, és köszönöm mind2 komit, ezért már ma meghoztam a szemszögeket!! :D Így szerintem már sokkal tisztábban fogtok látni.!! :DD


(Sebastian szemszög)

Elég sokáig elhúzódtak ezek a PR rendezvények. Így 8 óra volt mikor visszaindultam a hotelbe Ahogy befelé tartottam megakadt a szemem Dián és Lucason ahogy láthatóan nagyon jól érezték egymás társaságát. Bementem, majd a bár felé vettem az utat csak hogy útközben megtorpantam, mert megcsókolták egymást. Olyan volt mintha egy tört szúrtak volna a szívemben. Csalódtam, ő is ugyan olyan mint a többi. Majd gyors léptekkel felviharoztam az emeltre, beléptem a szobába és egy nem várt meglepetés fogadott, ugyan is épp Hannah ült a kanapén.
- Áhh szia Sebike, már rág láttuk egymást.
- Mit keresel itt?
- Csak azért jöttem hogy kezdhetnénk újra! Minden ember követ el hibát, senki sem tökéletes, és már nagyon megbántam azt hogy lefeküdtem a kertészünkkel. Szeretlek Sebastian!!- majd egyre közelebb jött, végül a falnál álltunk már és egyszer csak a nyakamba ugrott és megcsókolt. Még erőm se volt tiltakozni ellen, inkább csak hagytam. Nagyon fájt amit Dia művelt velem. Egyszer csak arra lettünk figyelmesek hogy valaki tapsol a szobában.
- Ez szép mondhatom- mondta a legnagyobb undorral. - Ekkora egy balf*szt mint téged nem láttam. Tudod mit Sebastian Vettel dögölj meg!- majd kicsörtettet a szobából én pedig utána eredtem.
- De te kezdted – kiabáltam utána.
- Mittt???- fordult vissza.
- Hát te meg Lucas a bárban - mondtam mély undorral.
- Én meg Lucas??- mondta nyugodtan. Én meg Lucas?- ezt már szinte ordítva
- Mond csak te ittál?- kérdeztem majd közelebb mentem hozzá, és kissé érezni lehetett a pia szagot.
- Mi közöd hozzá?
- Ne tagadd láttalak titeket!! – emeletem fel a hangomat.
- Hagyjál békén!! - sziszegte az arcomba.
- Sebííí gyere, ne is foglalkozz vele- hallottam ahogy Hannah hívogat.
- Kussolsz liba!!!- szólt oda neki- Majd elkezdtek veszekedni.
- Hagyjátok abba!!- álltam közéjük.
- Igazad van, miért piszkolnám be a kezemet egy ilyennel - nézett rá mély undorral. Erre Hannah megindult felé, de megragadtam a derekát és felkaptam. Nem akartam hogy balhé legyen a folyosó közepén.
- Engedj el Sebastian!!!Had verjem péppé. – ficánkolt a kezeim közül Hannah
- Teee?? Ugyan már- legyintett egyet a kezével. Na csá!!- majd elindult az ellenkező irányba én pedig bevittem Hannaht, bent pedig lenyugtattam. Majd kiálltam az erkélyre egy pohár alkohol társaságában. Igaz soha nem szoktam inni alkoholt, de most úgy éreztem szükségem van rá. Ekkor egy kéz simult a vállamra.
- Gyere Sebike felejtsd el azt a ribancot. – majd cirógatni kezdte a nyakamat. Megfordultam és megcsókoltam. Majd egyre szenvedélyesen csókoltuk egymást, végül az ágyon közöttünk ki. Hannah rá ült a csípőmre majd a keze a boxeremre tévedt, és épp le akarta húzni, de megfogtam a kezét és nem engedtem.
- Ezt nem kéne.
- Miért nem?
- Nem tudom, de most nem.
- Tuti hogy most ő Lucas ágyában van. És ezerrel tolják.
- Vár csak te honnan tudod hogy Lucasnál van?- kaptam el a kezét és felültem.
- Én nem tudom, csak tippeltem. – mondta hebegve. Lehet hogy Lucas én Hannah összejátsszanak? Áá nem lehetetlen!! Ezekkel a gondolatokkal tértem nyugovóra.


(Lucas szemszöge)

Épp az ebédemet fogyasztottam, mikor egy szőke alacsony lány leült mellém. Érdeklődve néztem rá.
- Ugye te vagy Lucas di Grassi?
- Igen én. Miben segíthetek?
- Lenne egy ajánlatom a számára?
- Micsoda?
- Ugye magának tetszik Dia Németh- bólogattam- És ugye az a baj hogy Sebastian párja.
- Sajnos- hatottam le a fejemet.
- Nekem Sebastian kell, magának meg Dia.
- Mire akar kilyukadni?- kezdett nagyon érdekelni.
- Válasszuk szét őket!!
- És még is hogyan?- majd beavatott a kis gonosz tervébe. Nagyon tetszett az ötlete egyből belementem. Megírtam Diának a levelet, hogy este 7 kor találkozzunk a bárban. Ez pont jó ez az időpont mert Sebi olyan 8 óra körül fog megérkezni. Pontban megérkeztem a bárba ahol már ott ült Dia, mögéje lopóztam majd befogtam a szemét.
- Tudom, hogy te vagy az Lucas.
- Szerbusz, ezt neked hoztam- majd egy szál vörös rózsát adtam neki.
- Oh...köszönöm, de igazán nem kellet volna.
- A legszebb virágot a legszebb hölgynek- bókoltam neki.
- Te egy lovag vagy- forgatta meg a szemeit.
- Az ám- mondtam büszkén. – majd az itallapot a kezembe vettem.
- Mit szeretnél inni?- kérdeztem tőle.
- Nem tudom, de valami minimális alkohol tartalmút ha lehetne. – ahha persze csak szeretnéd gondoltam magamban.
- Én tudok neked ajánlani egyet. Kóstold meg a Sikolyt. Nagyon finom- mondtam mosolyogva.
- Rendben miért is ne- kis csillag nem tudod hogy mire vállalkoztál gondoltam magamban. Amikor kihozták az italt, és belekortyolt látni lehetett, rajta hogy egyből megütötte. A terv tökéletesen halad. Majd megszólalt egy szám, és egy olyan helyre húztam táncolni ahol, ha Sebastian jön mindent tökéletesen lásson. Nem telet bele pár pillanaton belül megjelent, látta hogy Diával táncolok, majd bejött és épp erre tartott, én pedig közelebb húztam Diát és megcsókoltam. Úgy fordultunk, hogy mindent tökéletesen lásson Sebastian. A terv sikerült!! Sebastian elrohamozott. Gonosz mosolyra húztam a számat. Diával együtt felmentünk az emeletre, majd elváltak útjaink, nem volt más dolgom minthogy várni. Addig elmentem lefürdeni. Amikor épp végeztem kopogtak. Kinyitottam az ajtót és Dia állt előttem míj meglepő. A rend kedvéért még kérdezni se tudtam egyből letámadott. Végre elértem a célomat.

28. rész

Egy újabb extra hosszú rész csak is nektek :DDD Holnap pedig hozom a különböző szemszögeket! :DD De kérek 2 kommit!


Hétfő délelőtt már meg is jelentünk a helyszínen. Amikor beléptünk az ajtón, egy kb. 35 éves, középmagas, sovány hapsi jött oda hozzánk.
- Ááá drágaságaim végre hogy megérkeztetek!! Az én nevem Arnold - majd mind kettőnknek egy-egy puszit adott. Sebi meglepődve nézett rá. A járásából és az öltözékéből egyből kiszúrtam, hogy meleg. Ugyan is pink színű póló, egy csőgatya, és egy méreg drága cipő volt rajta. A nyakába pedig egy fényképező gép logót. Gondolom ő a fotós. Ahogy beljebb invitált bennünket megláttam a hatalmas vásznat és az előtte elhelyezkedő Red Bullos kocsit.
- Gyertek megmutatom az öltözőt- majd egy ajtóhoz értünk- A cica fiúnak eggyel arrébb van az öltözője. – Cicafiú??, úr isten, jól kezdődik ez a nap. Beléptem az ajtón és két lány várt engemet már. Az egyik a hajamat csinálta meg, semmi mást nem csinált a hajammal csak begöndörítette. A másik meg addig a sminkemet csinálta meg. Egy vadítóan dögös sminket kaptam (http://hairpointkozmetika.files.wordpress.com/2008/09/smink.png). Majd miután készen lettem mindennel megkaptam a ruhát ami nem más volt mint egy fekete bőr ruha. (http://katerina.hu/250-499-thickbox/fekete-vizeshatasu-macskan-ruha.jpg) Megértem belepasszírozni magamat, mert direkt egy számmal kisebbet hoztak hogy jól rám feszüljön a ruha. Majd felvettem a hozzá illő magas sarkút, és amikor belenéztem a tükörbe elképedtem. (http://pctrs.network.hu/clubpicture/2/9/7/_/christianlouboutin_spike_h_297030_53441_n.jpg)
- Na így akár egy kurvának is elmehetnék- mondtam magyarul, a többiek csak furcsán néztek rám. Egyszer csak a fotós jött be az ajtón.
- Jajj drágám vadítóan nézel ki. Ha nem a fiukat szeretném, egyből rád ugranék- mondta vékony hangon. Erre csak egy fintort eresztettem meg.
- Na menjünk essünk túl a fotózáson - majd kiléptem az ajtón. Lassan és kicsiket léptem a magas sarkúmban, mert féltem hogy elesek. Ahogy odaértem a kocsihoz, Sebi is kijött az öltözőből. Rajta az overallja volt, a haja pedig felzselézve,hmm szívdöglesztően nézett ki.
- Wáóó azt a rohadt....- megtorpant előttem majd megeresztett egy kaján vigyort, odalépett hozzám és megcsókolt.
- Cicafiú ne csókolgasd, mert mind lejön a szájfénye - dorgálta meg Arnold.
- Jóó, de nem vagyok cicafiú!!- förmed rá Sebi - ezen csak röhögni tudtam - Te meg ne röhögj, tudom milyen rossz ebbe a szituációba lenni.
- Nem, nem tudom, de nem is akarom megtudni- majd tovább nevettem.
- Na gyerünk kezdjük el- majd csettintett az ujjával és a villanyt felkapcsoltak és a ventilátort is.
- Most menj oda és ragadd meg az overallját és nézzetek mélyen egymás szemébe. – utasított, és én nem is tétováztam tovább.
- Ez az, most húzd le a cipzárját- majd kattan egyet- kettő a vakú
- Jó most az egyik lábadat fond körül Sebastian derekán, és hajoljatok közel egymáshoz. Ezzz azz, ez nagyon jó - éreztük, hogy ha még ilyen pozíciókat kell felvennünk akkor lehet, hogy elszakad a cérna és egymásnak esünk. Szerencsére már nem nagyon kerültünk egymáshoz közel. Elég sok képet csinált a mi kis fotósunk. A legjobban az tetszett mikor Sebi beült a kocsiba, én pedig egy kockás zászlót kaptam a kezembe és úgy kellet tennem ha most inteném le győztesként. Arnold annyira elégedett volt a fotókkal hogy én ajándékba megkaptam azt a bőr rucit. Amikor haza értünk, ahogy beléptünk Sebi egyből nekem esett és az ajtónak nyomva csókolgatott.
- Vedd fel azt a ruhát, látni akarlak benne- morogta a nyakamba.
- Megint? Muszáj?
- Aha- majd abba hagyta a nyakam csókolgatását és felment az emeletre. Ajj megint tuszkolhatom magamat bele. Eleget tettem Sebi kérésének és már a bőr ruciba sétáltam be a hálóba. Sebi egyből elkapott és ledöntött az ágyra és egyből letépte rólam a ruhát.
- Ezért vettem fel azt a k*baszott ruhát hogy fél perc alatt letépd rólam??- válaszul csak beleharapott a nyakamba, amire felnyögtem. Abban pillanatban már nem érdekelt a ruha, csak is őt akartam. Az éjszaka fantasztikusan telt. Délelőtt ébredtünk meg, így még volt egy kis időnk elpakolni, mert késő délután megy a gépünk. Összepakoltunk és már indultunk is a reptérre. Felszálltunk a Koreába tartó gépre és már el is hagytuk Svájcot. Szerda reggel landoltunk Koreában. Az út szörnyen hosszú volt. Sebi a hotelba csak néhány órát tudott pihenni, mert menni kellet PR rendezvényekre. Míg én jóval többet pihentem a szállodába. Délután kaptam egy levelet Lucastól hogy meghívna egy koktélozásra, legyek este 7 kor a bárban. Jó ötletnek hangzik, elmegyek. Lementem pontban 7 kor, felültem az egyik bár székre, valaki befogta a szememet.
- Tudom hogy te vagy az Lucas.
- Szerbusz, ezt neked hoztam- majd egy szál vörös rózsát adott át nekem.
- Oh.. köszönöm, de igazán nem kellet volna.
- A legszebb virágot a legszebb hölgynek- bókolt ezerrel.
- Te egy lovag vagy- forgattam meg a szemeimet.
- Az ám- mondta büszkén. – majd az itallapot a kezébe vette.
- Mit szeretnél inni?
- Nem tudom, de valami minimális alkohol tartalmút, ha lehetne
- Én tudok neked ajánlani egyet. Kóstold meg a Sikolyt. Nagyon finom- mondta mosolyogva.
- Rendben miért is ne - majd rendeltem egyet. Amikor kihozták elsőre csak egy ártatlan koktélnak tűnt, de amikor beleittam rendesen fejbe vert. És az este további részét Lucassal töltöttem. Néha-néha elég közel kerültünk egymáshoz, de mindig amikor megakart csókolni én elröhögtem magamat. Ekkor megszólalt egy ütős szám (http://www.youtube.com/watch?v=91yuocjrtwQ).
- Gyere táncolni- majd magával húzott és egy kis helyen elkezdtünk táncolni. Magához húzott és egy hirtelen pillanatban megcsókolt. Nem akartam hogy megcsókoljon, de valahogy hagytam az árral sodorni magamat. Amikor a számnak vége lett vissza ültünk a bárszékekre. Majd újra megakart csókolni, csak most elfordítottam a fejemet.
- Lucas nem lehet, mert Sebiiii leüt egy bélzbolsz ütővel- mondtam vigyorogva.
- Bélzbolsz?
- Az- majd röhögni kezdtünk. - Asszem mennem kéne már!- majd leugrottam a bárszékről csak hogy ezt nem kellet volna mert nem talpra érkeztem ha nem négykézláb.
- Várj had segítsek- majd Lucas felhúzott a földről, a derekamat átkarolva mentünk el a liftig, majd beszálltunk. Lucas egész végig velem szembe állt engem hozzá préselve a liftfalához. Már-már éreztem a leheletét, de elfordítottam a fejemet. Nem akartam! Majd kinyílt az ajtó én jobbra míg Lucas balra ment. Amikor benyitottam az ajtón nem várt meglepetés fogadott. Először csak azt hittem hogy képzelődőm, lehet hogy csak az alkohol hatása, de mégse. Ugyan is Hannah és Sebi épp csókolóztak. Akkor abban a pillanatban dühöt és undort éreztem. Hirtelen ötlettől vezérelve tapsolni kezdtem. Erre szétváltak.
- Ez szép mondhatom- mondtam a legnagyobb undorral. - Ekkora egy balf*szt mint téged nem láttam. Tudod mit Sebastian Vettel dögölj meg!!- majd kicsörtettem a szobába.
- De te kezdted – kiabálta utánam Sebastian.
- Mittt???- fordultam vissza.
- Hát te meg Lucas a bárban - mondta mély undorral.
- Én meg Lucas??- mondtam nyugodtan. Én meg Lucas?- ezt már szinte ordítva
- Mond csak te ittál?- kérdezte majd közelebb jött.
- Mi közöd hozzá? - majd próbáltam megállni a lábamon.
- Ne tagadd láttalak titeket!! – emelete fel a hangját.
- Hagyjál békén!! - sziszegtem az arcába. Ekkor Hannahácska megjelent az ajtóban.
- Sebííí gyere, ne is foglalkozz vele- mondta már-már vinnyogva.
- Kussolsz liba!!!- szóltam oda neki.
- Mit mondtál?
- Jól hallottad. Süket is vagy nem csak hülye.
- Megfojtalak!!
- Na gyere – nem sok kellet hogy egymásnak essünk, de Sebi közénk állt.
- Hagyjátok abba!!
- Igazad van, miért piszkolnám be a kezemet egy ilyennel - néztem rá mély undorral. Erre Hannah megindult felém, de Sebi megragadta és nem engedte el.
- Engedj el Sebastian!!!- visított- Had verjem péppé. – kapálózott ahogy csak tudott.
- Teee?? Ugyan már- legyintettem egyet a kezemmel. Na csá!!- majd hátat fordítottam nekik és Lucas szobája felé vettem az irányt. Bekopogtam majd vártam hogy ajtót nyisson. Amikor kinyitotta Lucasról csöpögött a víz és a derekán csak egy törököző volt. Izgató egy látvány volt az ahogyan a vízcseppek a kidolgozott testéről csöpögnek le.
- Hmm minek köszönhetem a látogatá.....- mielőtt befejezte volna a mondatát megcsókoltam. A lábammal betettem az ajtót, majd Lucas neki nyomott az ajtónak. Szenvedélyesen és hevesen csókolóztunk. Végül az ágyban kötöttünk ki. Reggel kissé kótyagos fejjel ébredtem. Amikor oldalra fordultam láttam hogy Sebi még nagyon alszik mellettem. Olyan furcsa volt, mert vagy én látok rosszul vagy tényleg a haja nem szőke, hanem fekete. Akkor tudatosult bennem, hogy ő csak is Lucas lehet, szóval akkor az egészet nem álmodtam, pedig bíztam benne. A francba!!! Na de mit csináltunk este? Gyorsan a takaró alá néztem és megkönnyebbülve lélegeztem fel, hogy van rajtam fehérnemű szóval nem történt semmi. Ami tegnap történt az egyszerűen felfoghatatlan. Megcsalt az a férfi, akinek a szívemet adtam, akibe bíztam, akit szerettem. De nincs bocsánat erre, és még neki áll feljebb!! Hogy mert olyanokat feltételezni rólam hogy megcsaltam Lucassal? Igaz nem emlékszek arra ami a bárban történt. De most már nem érdekel! Utálom!!!Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Nem tudtam elfogadni azt a tényt hogy már ne vagyunk együtt!! Hittem benne hogy ez csak egy álom és minél előbb felébredek belőle, de nem! Miért kell mindennek pont a legjobbkor elromlania?? Ekkor mocorogni kezdett Lucas. Gyorsan letöröltem a könnyeimet.
- Szervusz drágám- ekkor elszorult a szívem mert ő is így hívott.
- Valami baj van?
- Nem, dehogy is, semmi- próbáltam mosolyogni rá, de ez nem igazán ment.
- Előttem nem kell megjátszani magadat hogy minden rendben, van, aljas módon bánt el veled Sebastian. – ekkor újra utat törtek a könnyeim.
- Naaa! Gyere ide!- majd magához húzott és ringatni kezdet - Semmi baj, majd én vigyázok rád, nem engedem, hogy bárki is megbántson még egyszer. – Úgy éreztem abban a pillanatban mintha kettévágták volna a szívemet. Egy hatalmas szakadék tátongott a szívemen. Nagyon fájt amit tett velem. Lassan megnyugodtam. Jó érzés volt Lucas karjaiban lenni, itt teljesen megnyugodtam. Lucas elkezdett készülődni, de én nem akartam vele menni, nem akartam látni, így inkább a szobában maradtam.
- Biztos megleszel egyedül?- kérdezte az ajtóban aggódó tekintettel.
- Persze csak menj már, mert el fogsz késni- lökődtem kifelé, majd egy gyors csókot váltottunk. Ahogy elment visszacsuktam az ajtót, felöltöztem és átsurrantam Sebastian szobájába. Még szerencse hogy nincs itt és a drága Hannhácskája. Fogtam a bőröndjeimet és átvittem Lucas szobájába. Egész nap csak az ágyon fekve zenét hallgattam. Ekkor megszólalt egy szám, ami pontosan tükrözte az érzéseimet. (http://www.youtube.com/watch?v=R33MHiHugJ0). Nagy kár hogy megszólalt ez a zene, mert újra patakokba folytak a könnyeim. Már megint miért csinálja velem ezt az élet? Már megint büntet! De miért? Ezeket a kérdéseket már rengetegszer tettem fel magamnak. Végül szép lassan álomba sírtam magamat.

27. rész

Meghoztam a frisst! Most csak 1 komit kérek, mert látom a kettőt nem tudjátok teljesíteni :) Enjoy it! :DD


Hajnali 4 kor landolt Svájcban a gépünk. A reptértől meg még kb. 1 óra az út hazáig. Igen most már mondhatom, hogy az-az otthonom. Annak ellenére, hogy a repülő út több mint ¾ -ét végig aludtuk, még is álmosak voltunk, így lefeküdtünk aludni. Dél körül pedig felébredtünk, immár frissen. Amíg Sebi aludt leugrottam a boltba némi kajáért, mert itthon nem volt semmi. A kócos hajú németemet a finom illatok vonzották le a konyhába.
- Hmm, mit sütsz kis szűcs tán sós húst sütsz kis szűcs?- mondta el a kis mondókát ami hangos kacagást váltott ki belőlem.
- Mondj jól vagy?- tettem a kezem a homlokára- Nem szoktál te ilyeneket mondani- mosolyogtam rá kedvesen.
- Csak boldog vagyok hogy magam mellett tudhatlak. Enyém a világ legszebb, a legokosabb, a legjobban főző nője!!!- lassan és gyengéden végig simított az arcomon. – Szeretlek!! Imádlak!! Amíg világ a világ- majd magához húzott és szorosan megöleltük egymást. Nagyon jól estek a szavai, szinte a szívemet simogatták azok a kedves szavak. Ahogy kész lett a kaja, az asztalhoz ültünk és elfogyasztottuk. Amíg én felöltöztem és összepakoltam pár napra, addig Sebi felhívta Kimit. Majd miután Sebi is magára kapott valamit elindultunk Kimihez elkérni a repülő kulcsait. Kimitől pedig taxival mentünk a reptérre. Ott várt minket egy pilóta. Odaadtuk neki a kulcsot és már is a felhők felett szálltunk. Ahogy megérkeztem magyarba felhívtam anyámat hogy egy órán belül érkezünk. Ugyan is nem Ferihegyen szálltunk le, ha nem Sármelléken, mert ez közelebb van Zalaegerszeghez. Amikor megérkeztünk ahhoz a házhoz ahol kb. 10 évemet töltöttem ott, elérzékenyültem egy kicsit mert annyi jó és annyit rossz emléket őrzött. A kulcsommal bementem, felmentünk a lépcsőn és benyitottam. Amikor beléptem mindenki a konyhában ült és beszélgettek.
- Halihóó!!!- vigyorogtam rájuk. Felém fordultak és egyenként mindenki megölelt. A mamám a papám, anyukám a nagybátyám a tesóm. Nagyon örültem, hogy végre láthatom őket.
- Szeretném nektek bemutatni a barátomat Sebastian Vettelt - mutattam a mögöttem álló kedvesemre. Mindenki üdvözölte őt és kedvesen mosolyogtak rá. Majd leültünk a megterített asztalhoz. Finomabbnál finomabb étkek voltak az asztalon. Ráadásul még a kedvenceim is helyt kaptak az asztalon. Mindenből bőségesen szedtem én is és Sebi is. A többiek azt figyelték, hogy milyen jó ízűen eszi Sebi a magyar kajákat.
- Már főztem neki sok magyar kaját és imádja - mondtam két falat között erre rám mosolygott szóval megértette. Sebi egész végig csendben volt az asztalnál csak az figyelte, hogy milyen jól elbeszélgetek valakivel. Mondjuk megértem először találkozott a szüleimmel. Olyan kis aranyos volt, mint egy megszeppent kisfiú. A további beszélgetést a nappaliban töltöttük. Ott már muszáj volt fordítanom, mert Sebi is kinyílt, mint egy virág és csak úgy ömlött belőle a sok szó. A költözést nem említettem még nekik, mert még csak most érkeztünk és már is el akarunk menni. Éjjel olyan 1óra körül fejeztük be a beszélgetést, mert már mindenki fárad volt. Ahogy bemenetem a szobámba egyből megtámadtak az emlékek. A rengeteg kép, ami a polcon virított. Az egyik az osztályomat ábrázolta. Vagy is inkább úgy mondom, hogy a volt osztályom. Mindenki mosolygott azon a képen, de ez csak álca volt, mert belül mindegyik hideg és üres, de valahogy mégis hiányoztak, ha csak felszínes is volt nagyon szerettem őket. Főleg a fiukat, azok a nevetések az ökörködések a csínytevések mind-mind nagyon hiányozni fognak. És persze a különböző kis emléktárgyakat sem szabad kihagyni. Leültem az ágyamra kezemben a legfontosabb tárgyakkal és újra és újra körbenéztem a szobába, közben pedig azokat szorongattam. Egy könnycsepp gurult végig az arcomon. Mindent a hátam mögött fogok hagyni és soha nem fogok ide visszatérni. Lehet, hogy sok jót, adott nekem az a hely, de viszont annál több rosszat és egyszerűen képtelen vagyok arra, hogy még több rosszat lenyeljek. Nem, nem megy!! A gondolatmenetemet Sebi szakította félbe.
- Jól vagy?- kérdezte majd odaült mellém és rám nézett.
- Persze csak tudod az emlékek- nevettem fel szarkasztikusan. Majd szorosan megölelt. Úgy szorítottam mintha az életem múlna rajta. És újra utat engedtem a könnyeimnek. Simogatni kezdte a hátamat, hogy megnyugodjak. Végül sikerült is. Lassan elengedtük egymást, majd megágyaztunk és egymást ölelve aludtunk el. Délelőtt felkelve megreggeliztünk és együtt elindultunk még utoljára látni a várost.
- Szerinted felismernek?
- Nem hiszem. 10-ből 3-an talán ha felismernek.
Első utam az iskolába vezetett. Már messziről láttam őket. Épp matek óra volt. Hmm, azok a matek órák, de hiányozni fognak nekem!!! Majd megálltam a kapu előtt.
- Szeretnék csak egyedül bemenni oda- mutattam a bejárast fele. Szeretném egyedül elintézni.
- Rendben persze, menj csak- majd egy puszit nyomott a homlokomra. Bementem a portás mosolyogva fogadott, majd elindultam az 5-ös terem felé. Ahogy odaértem bekopogtam és benyitottam. Az összes szem rám szegeződött valaki mosolyra húzta a száját valaki visítozva fogadott, valaki pedig le se sz*rt.
- Először is azt szeretném mondani, hogy mindannyian nagyon hiányoztatok, de csak egy pillanatra ugrottam be, hogy elbúcsúzzak tőletek, talán örökre. Ugyan is elköltözök innen Svájcba és többet ide már nem jövök vissza. –mondtam letörten. – Szóval csak annyit hogy kívánom nektek hogy legyetek boldogok és találjátok meg a másik feleteket- néztem a kint lévő kedvesemre, erre a többiek is kinéztek és kb. az osztály ¾ része tátott szájjal bámult ki.
- Ugye rosszul látok??- kérdezte az egyik osztálytársam.
- Nem, tényleg ő az - mondtam mosolyogva. – Na, szóval ha esetleg Svájc felé jártok akkor csak csörögjetek rám. – kacsintottam rájuk.
- Hiányozni fogsz- mondta az egy egyik osztálytársam.
- Ti is nekem- ekkor eltört a mécses és sírni kezdtem- Gyertek ide és utoljára öleljetek meg- tártam szét a kezemet és megindultak felém. Mindenki megölelt és megpuszilt.
- Rám mindig számíthatsz!!- súgta a fülembe az egyik fiú. Felkuncogtam, és egy halk köszönömöt motyogtam el. Majd még egyszer megöleltem azokat, akik közel álltak hozzám, végül kiléptem az ajtón. Kézen fogva mentünk el és magam mögött hagyva az iskolát. Aznap
minden számomra fontos helyre elmentünk. Este körül értünk vissza. Megkértem Sebit hogy segítsen összepakolni a cuccaimat. 6 nagy bőrönd telt meg a dolgaimmal. Amikor végeztünk fáradton rogytam le az ágyra és a körülöttem lévő üres polcokat, szekrényeket néztem. Végül erőt vettem magamon és megmondtam nekik, hogy elköltözök. A hírt egész jól fogadták, pedig rosszabbra számítottam. Lehet, hogy látják, hogy jó kezekben leszek Sebi mellet és ezét döntöttek úgy hogy elengednek? Pedig világ életükben féltettek mindentől, és most meg egyszerre belemennek. Hmm érdekes! Másnap reggel elbúcsúztam tőlük és már repültünk is vissza Svájcba. Fáradtam rogytam le az egyik kényelmes ülésbe. Milyen jó hogy Kimi magán gépével utazunk legalább itt csend és nyugalom van, nem pedig az a zsivaj, az most pont nem hiányozna az éltemből, csak egy kis nyugalomra van szükségem. El is bóbiskoltam és már csak arra ébredtem fel, hogy landolt a gép és Sebi szólongat.
- Szívem megérkeztünk!- szólongatott.
- Hmm??- nyitottam ki a szememet. Majd felkeltem megigazítottam a ruhámat és magma után húztam 3 bőröndöt, Sebi meg a többit. Hívtunk egy taxit és haza mentünk. A csomagokat felvittük az emeletre és ott kipakoltam, közben pedig zenét hallgattam, hogy gyorsan és jobban menjen a pakolás. Egész nap beletelt mire elpakoltam mindent. Úgy döntöttünk, hogy este megnézünk egy vagon filmet. Úgy is lett megnéztünk kb. 6 filmet egymás után. Hajnali 2 körül vánszorogtunk fel az emeletre, majd bedobtuk magunkat az ágyba. A hétvégén kaptunk egy üzenetet Sebi sajtósától hogy felkértek minket egy fotózásra. Hétfőn Bécsben meg kell jelennünk. Részleteket nem árultak el így csak találgattuk, hogy milyen fotózás lehet.

26. rész

Meghoztam a frisst!!! :DD Köszönöm a kommikat :)) Kommihatár: 2 :D Fogyasszátok egészséggel!!!! :DDDDD


Reggel esős napra ébredtünk. Azt hittem, hogy csak egy kis lágy eső, de amikor kinéztem akkor tudatosult bennem, hogy ez nem lágy eső, ha nem szakadó eső. Jobban kinéztem és láttam, hogy csak úgy ömlik az eső. Nagyon durva volt. Még szerencse hogy hoztam gumicsizmát. Melegen felöltöztünk, majd egy-egy esernyővel elindultunk. Amikor odaértünk én elmentem megkeresni a lányokat. Épp a kávézóban ültek.
- Sziasztok!!!- majd mindenkit megölelgettem, és leültem melléjük.
- Dia, van egy jó hírem- mondta Adri.
- Nanan mii??
- Jaime megkérte a kezemet!!! - majd kicsattant az örömtől.
- Ááá ez komoly, Úr isten de örülök. És mikor és hol szeretnétek tartani?
- Háát úgy tervezzük, hogy a Korea után lesz az esküvő, azt még nem tudjuk, hogy hol lesz, de nyugodj meg időben tudósítani foglak az eseményekről! - mondta fülig érő mosollyal. – A többiektől már megkérdeztem és ők igent mondtak, lennél a 4. koszorús lányom?
- Hát persze- mondtam mosolyogva - Szörnyű egy időjárás, szerintetek meg lesz tartva az időmérő?- váltottam témát.
- Hát nem tudom- mondta Kata.
- Menjünk és járjunk utána- mondta Dóri. Felálltunk az asztaltól és elindultunk a RB boxba, kivétel Adri, mert ő a Torro Rosso boxába ment Jamiehez. Amikor odaértünk egyből megkerestem Christiant, a monitoroknál ült Adriannal.
- Szerinted meg lesz tartva az időmérő?- kérdeztem az esernyő alatt.
- Hát szerintem nem, mert nézd csak meg a boxutcában áll a víz- mutatott a hömpölygő folyamra- akkor szerinted milyen „csodálatos” lehet a pálya, ha a boksz így néz ki.
- De akkor mit fogtok csinálni??
- Várni fogunk.
- Uhum- bólogattam majd visszamentem a boxba Sebihez és a lányokhoz. Mivel eléggé unalmas volt, a fiúk hajókat építettek üres Red Bullos dobozokból és a vízre rakták őket. Vicces látvány volt, mert a többi csapat is csinált hajókat. Sebi elkérte az egyik fotós gépét és azzal csinált pár képet fiukról és rólunk is. Szóval az időt mit jól töltöttük el. Épp egy vicc mesélés közepén voltunk, amikor Chris odajött hozzánk.
- Na gyerekek, most mondták hogy a nagy esőzés miatt holnap reggelre halasztják az időmérőt, szóval mehettek haza.
- Tényleg?- kérdeztem, Chris hevesen bólogatott. Niky, Sebi, Dóri, Tommi, és Én mentünk vissza a szállodába, mert Kata ott marad Daviddal. Együtt lementünk a játékteremben, és ott töltöttünk a napunkat. Bowlingoztunk, biliárdoztunk, és darts-oztunk. A bowlingot úgy játszottuk, hogy lányok a fiúk ellen. Mondanom se kell, hogy mi lányok fölényesen győztünk, de az is lehet, hogy a fiuk hagytak minket nyerni. Na mind1 ennek ellenére nagyon jól éreztünk magunkat, és elég sokáig elvoltunk kb. olyan éjfélig. Vasárnap korán kellet kelni az elhalasztott időmérő miatt. Kissé kómás fejjel ültem le a büfébe, majd gyors egy kávét kértem. Hát ha attól felébredek. Amikor elfogyasztottam a kávémat visszamentem a boxba felültem a helyemre és néztem az időmérőt. A félidőbe majdnem elaludtam, na nem azért mert annyira unalmas volt ha nem,mert fáradt voltam. Az időmérőt Sebi nyerte, aminek nagyon örült. Volt kb. 4 óránk a futamkezdésig. Addig elmentünk együtt ebédelni utána visszamentünk a boxba és hagytam, hogy had készüljön fel lelkileg a futamra. Addig én sétáltam egyet a paddockban. Ilyenkor mindig rengetegen vannak itt, a sok fotós meg riporter, de nem zavart, sőt már megszoktam őket. Egyszer kétszer belemosolyogtam a kamerába. Amikor visszaértem épp akkor ment ki a rajtrácsra, így én is vele tartottam. Amíg Sebit meginterjúvolták addig én a füvön (hogy ne zavarjak senkit) hátra felé kezdtem sétálni, egy fülessel a fejemen. Voltak pilóták, akik előre illedelmesen köszöntek, de voltak olyanok is aki becsukott szemmel koncentráltak, így nem akartam hozzájuk szólni, ne hogy zavarjam őket. Már épp a vége felé tartottam mikor mondták hogy lassan le kéne mennem a rajtrácsról, gyorsan előre mentem még egy szerencse csókot adni Sebinek és már mentem is vissza a boxba. Egész végig keresztbetett ujjakkal ültem a széken, mert most nagy esélye van a győzelemre. Az utolsó néhány kört már alig bírtam ki, azon imádkoztam, hogy ne hogy valami műszaki gondja legyen, de végül amikor elsőként átfutott a célvonalon megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Nagyon büszke voltam rá!! Gyorsan odarohantunk a park fermé-hez, és hangosan éljeneztünk és tapsoltunk. Amikor megszólalt a német himnusz mindenki elcsöndesült. Sebi egész végig csak mosolygott és bohóckodott. Ahogy a díjat a kezébe kapta egyből felemelte a magasba. Na és ezután jött a pezsgőzés a fiúk össze-vissza locsolták egymást. Amíg Sebi interjút adott addig mi a boxban örültünk. Sebi összes szerelőivel összeölelkeztem. Amikor Sebi végzett lejött hozzánk és lehozta a maradék pezsgőt is, amibe belekortyoltam. A Red Bullosok úgy döntöttek, hogy ezt a győzelmet most nem fogják megünnepelni bulival, ha nem majd a legközelebbit. Ma elég sokáig kint voltunk a pályán, de csak mi és Sebastian szerelői. Az iroda melletti tárgyalóban ünnepeltünk meg a győzelmét, némi alkohollal. Kb. éjjel 1 kor hagytuk el a pályát. Ahhoz képest, hogy Sebi 2 órán át veszett nem volt fárad, sőt inkább tele volt energiával ellenben velem én viszont fárad voltam. Amikor beértünk a fürdő felé vettem az irányt, csakhogy Sebi hátulról elkapott és megpörgetett a levegőben és az ágyon végeztük mindketten, majd belekezdett a nyakam csókolgatásába.
- Héé te nem vagy fáradt?- kérdeztem tőle.
- Nem egyáltalán nem, sőt….- majd beleharapott a nyakamba, amire felnyögtem. Az egész éjszakát végig szeretkeztünk. Hajnalba már annyira kimerültem, hogy megmoccanni se bírtam, Sebi pedig még fárad sem volt. Ezt nem értem ennyire fel tudja tölteni egy győzelem? Délután a telefon csipogására ébredtem. Becsukott szemmel tapogattam az éjjeli szekrényen, de a készüléket sikeresen levertem és egy nagyot koppant.
- Ahhjj...- nyögtem fel, és felvettem a készüléket. Kissé homályosan láttam, de azért el tudtam olvasni az üzenetet. Az üzenetben ez állt. „ Szia, nagylányom, már régen láttuk egymást, nem akarnál minket meglátogatni? Már nagyon hiányzol mindenkinek!! És elhozhatnád bemutatni nekünk Sebastiant! ;) Jelentkezz minél hamarabb. Puszil: Anyád”
Amikor elolvastam mosolyra húztam a számat, de ugyan akkor tényleg elhanyagoltam őket, mostanában szinte még életjelet sem adtam magamról. Hmm most úgy is ráérek. Meglátogatom őket. Ekkor Sebi mocorogni kezdett.
- Jó reggelt hercegem – majd megpusziltam a vállát.
- Neked is szívem. Hogy aludtál?- majd a mellkasára húzott, hogy át tudjon ölelni.
- Jól. Melletted mindig jól alszom- mosolyogtam rá.
- Tudod min gondolkodtam?
- Na min?
- Költözz hozzám!!- közölte lényegre törően.
- Ez komoly??- emelkedtem fel hogy rá tudjak nézni.
- Aha, miért ne. A futamok után úgy is mindig hozzám jössz, szóval szinte már az otthonod.
- Ez most így pont jó lenne- Sebi értetlenül nézett rám- Most kaptam egy sms-t anyámtól, hogy jó lenne ha meglátogatnánk, és így eltudjuk hozni a cuccomat is.
- Naa, végre megismerhetem a szüleidet?
- Aha, bár lesz némi gond a nyelvkorláttal, de majd megoldjuk- mosolyogtam rá bájosan-, Na de akkor készülni kéne, ha az esti gépet el akarjuk érni.
- Akkor szerintem most menjünk Svájcba és majd onnan meg Magyarba.
- Oké, csak egy gond van. Hogy hozzuk el azt a sok cuccot?
- Majd megkérem Kimit hogy adja kölcsön a magángépét, és arra sok mindent pakolhatunk.
- Áhh imádlak!- majd megcsókoltam. Összecsomagoltunk és az esti géppel elhagytuk Japánt.

25. rész

Nem fűzök hozzá semmit! Csak annyit hogy Kommihatár: 2 :)))))


Amikor már kész lett a kocsi elköszöntem tőlük és az irodák felé vettem az irányt ahol a megbeszélés folyik. Ahogy odaértem már nyílt is az ajtó és jöttek kifelé.
- Szia hercegem- majd egy csókot nyomtam a szájára.
- Mi ez a jó hangulat??- közben kézen fogva sétáltunk a kocsi fele.
- Jaa, csak fel vagyok dobva, a fiukkal egy „kis bulit” tartottunk.
- Bulit? Hol?
- A kocsid összeszerelése közben- majd beszálltunk és Sebi a gázra lépett.
- Ja, akkor onnan szólt az a zene.
- Hallani lehetett?
- Az nem kifejezés. Be kellet csukni az ablakokat, mert nagyom behallatszott.
- Upsz!- tettem a kezemet a szám elé. Az út hátralévő részét csöndben töltöttük. Amikor megérkeztünk, felmentünk a szobába és átvettük a fürdőruhánkat. Miután végeztünk elindultunk a fürdő fele. Ahogy beértünk ledobtam a törölközőt és a papucsot és egy hatalmas bombát ugrottam.
- Booommbaaaaaaaaaaa- kiabáltam, és becsapódtam. A körülöttem lévő öreg nyanyák csak prüszkölték a vizet. Valamit morogtak magukba, majd félrevonultak. Sebi is beleugrott mellém a vízbe. Majd élveztük egymás társaságát.
- Sebiii gyere menjünk csúszdázni!!! – ráncigáltam a csúszda felé. Amikor felértünk a tetejére előbb én majd utánam Sebi is jött. Azon versenyeztünk, hogy ki csúszik le hamarabb. Volt, hogy egyszerre csúsztunk le. Már kb. a 6. csúszásnál én vezettem, amikor épp le akartam csúszni észrevettem egy kislányt, aki a csúszda melletti korlátot szorongatja, és láthatóan le akar csúszni a csak fél. Leguggoltam hozzá.
- Gyere, lecsúszunk ketten- mosolyogtam rá és a kezemet tartottam felé. Sebi épp ekkor ért fel. A kislány elfogadta a kezemet. Előbb leültem én majd a kislányt az ölembe ültettem és mielőtt még lecsúsztunk volna még odaszóltam Sebinek
- Lassú csiga vagy!!- majd lecsúsztunk a kislány nagyon élvezte, mert egész végig visított. Amikor leértünk a kislány valamit motyogott japánul, de abból egy szót se értettem. A kis lány elkezdett mutatni a csúszdára, ekkor értettem, meg hogy még akar csúszni. Megfogtam a kezét és felmentünk, Sebi is jött utánunk. Majd lecsúsztunk csak most már hárman. Rengeteget csúszdáztunk. Nagyon jól éreztünk magunkat. Később visszamentünk a szobába, teljesen kifárasztott minket a fürdőzés és csak bedőltünk az ágyba. Másnap reggel Tommival együtt mentünk ki a pályára. Huhúú az a sok japán, ahogy odaértünk megrohamoztak minket. Tőlem is kértek egypáran, amit még mindig furcsállok, de hát most mit tudok tenni ha az orrom alá nyomják a papírt. Az egyik embertől én kaptam egy csokor virágot, amit megköszöntem, Sebi pedig egy Hello Kitty-s táskát kapott, benne minden jóval.
- Szívem nem vinnéd a táskát?- nézett rám segélykérően.
- Nem, te kaptad, te viszed!- gonosz mosolyra húztam a számat.
- Ugye tudod, hogy gonosz vagy!- nézett rám csúnyán.
- Igen tudom, drágám - a „drágám” szót megnyomta, és mosolyogva ránéztem. Amikor beértünk lepakoltunk és elmentünk reggelizni, amikor megkajáltunk Sebi egyből elment készülődni, én pedig felültem a kocsi mögötti pultra. Amíg Sebi nem ért ki addig a fiukkal viccelődtünk. Meglehetősen jól éreztem a fiúk társaságában magamat. Nagyon megszerettem őket. Ahogy Sebi kijött a fiúk a helyükre mentek, majd Sebit bekapcsolták a kocsiba és már ment is ki. Az első szabadedzésen, az első helyen végzett. Volt 1,5 órás ebédszünete, így elmentünk megebédelni. Amikor végeztünk visszamentünk a boxba és újra bekötötték, majd újra elindult. Az első 10 percet még néztem, de meguntam és inkább elmentem sétálni a paddocba. Szinte alig volt valaki, csak pár mérnők, meg szerelő futkosott ide-oda, meg néhány fotós volt a láthatáron. Elindultam, már a paddock felénél jártam, amikor valaki a vállamra tette a kezét, megfordultam és Lucast pillantottam meg.
- Hát te? Mit keresel itt? Neked most nem autóba kéne ülnöd?- bombáztam kérdésekkel.
- Már megint szarakodik a kocsi, elvileg váltó - szomorodott el - Na de mivel most nincs semmi dolgom, akkor elmegyünk meginni valamit?- váltott témát.
- Hát..őő...jó - Majd elindultunk a paddock kávéházába. Leültünk a pultnál lévő székekre, majd rendeltünk italt.
- Mondták már hogy szép vagy?- nézett rám azokkal a barna kutya szemeivel.
- Ne hozz zavarba,légy szíves!!- kortyoltam bele az italomba.
- A világért se- mosolygott rám.
- Jobb ha előre tisztázzuk a dolgot. Csak is barátok lehetünk semmi más!!- a „csak” szót elég nyomatékosan megnyomtam, hogy fogja fel.
- Tudom, de azét bókolni csak szabad, nem?
- Lehet- forgattam meg a szemeimet.
- Tudsz pókerozni?
- Igen, miért?
- Szuper, mert este a fiukkal összeülünk pókerozni és gondoltam te is jöhetnél.
- És név szerint kik azok a fiuk?- érdeklődtem.
- Fernando, Button, Felipe, Bruno, Kubica, és én - mondta el egy szuszra.
- Hát nem tudom, és lányok nem lesznek ott?
- Ja de, Fernando felesége meg Button barátnője. Naaa lécciiii- nézett rám boci szemekkel.
- Ajj..na jó, egyszer van csak gyerek nap - adtam be a derekam.
- Jupíííí- örvendezett meg, majd megölelt, ami kicsit váratlanul ért.
- És hova kell menni?
- A Palace hotel legfelső szintjére, a 222-es szobába, 7 órakor.
- Oké, pont abba a szállodába szálltunk meg- ekkor ránéztem az órámra, ami fél 4-et mutatott - Bocs, de vissza kell mennem, Szia- majd elköszöntem tőle és visszamentem a Red Bull boxba, ahol Sebi épp akkor vette le a bukót.
- Szia szívem- húzott magához és megcsókolt- Na milyen voltam?
- Őő az-az igazság, hogy nem voltam itt és nem láttalak, meguntam és elmentem sétálni- hajtottam le a fejemet.
- Nem baj, nem kötelező itt lenned- mosolygott rám kedvesen. Megvártam, míg lezuhanyozik és most korábban visszamentünk a hotelbe. Egészen fél 7-ig élveztük egymás társaságát. Ahogy fél 7-et ütött az óra elkezdtem készülődni.
- Hova mész?
- A fiúk meghívtak, hogy pókerozzak velük- majd kivettem egy fekete szoknyát.
- És pontosabban kik azok a fiúk?
- Most féltékenykedsz?- kérdeztem felhúzott szemöldökkel.
- Nem, nem csak érdekel.
- Fernando, Button, Felipe, Bruno, és Lucas.
- A facér brazilokkal vigyázz!
- Nem bízol bennem???- kérdeztem tőle.
- De benned bízok, csak bennük nem- majd egy csókot lehelt a számra - Mikor jössz?
- Nem tudom, hogy meddig tart, majd ha végeztünk, akkor jövök, szia-, majd egy puszit nyomtam a szájára. Elindultam a lift fele, beszálltam majd megnyomta a legfelső emelet gombját. Amikor az ajtó elé értem, kopogás nélkül beléptem. Elég sötét volt a szobába csak egy lámpa égett a pókerasztal fölött. Mindenkinek illedelmesen köszöntem, majd leültem közéjük. Sok menetet játszottunk, és elmondhatom magamról hogy egy párszor megvertem a fiúkat. Kb. 3 órán keresztül játszottunk, a végére már mindannyian elfáradtunk. Az utolsó mentet már nem vártam meg, mert már nagyon fáradt voltam. Amikor beértem Sebi az ágyon aludt ruhástul. Nem volt szívem felébreszteni így gyorsan elmentem zuhanyozni, majd befeküdtem mellé, majd én is álomba merültem.


Szoknya: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/173/62/17375.jpg

24. rész

Hahóóó:D Ugy döntöttem nem várom meg a 2komit, ezért hoztam neketek egy extra hosszú részt :DDD Nagy a valószínűsége hogy a hétvégén már nem lesz több rész :), szóval Enjoy it! :DD


Abba a kosárkába nem volt más mint két nyivákoló kismacska.
- Óóó édes istenem, ki tette ezt veletek?- majd gondolkodás nélkül felkaptam a kosarat és bevittem a házba, a nappaliba a szőnyegre letettem a kosarat, leültem mellé és kivettem belőle a két macskát és az ölebe fektettem őket. Kb. olyan 2 hónaposak lehettek. Az egyik fekete volt, mint a korom a másik pedig hófehér. Láthatóan jól érezték magukat az ölemben, mert ahogy elkezdtem simogatni őket egyből doromboltak. Jajj majd megszakad a szívem, hogy ilyen kis védtelen állatokat kitenni az utcára. Szegények biztos már régóta kint lehettek abba kosárba és lehet hogy már éhesek. Tényleg de hülye vagyok persze hogy éhesek! Felugrottam a szőnyegről, majd a hűtőhöz mentem és kiszedtem a tejet és a szalámit, a két cica egész végig a sarkamban volt. Kiöntöttem a tejet egy-egy tálkába és letettem eléjük egyből beledugták a fejüket és egy kettőre megitták. Majd szalámit csipkedtem nekik, amit jó ízűen elfogyasztottak. Láthatóan jobb kedvük lett és össze vissza kezdtek futkosni a nappaliban. Leültem egy bögre tea társaságában a kanapéra és azt néztem, hogy hogyan játszanak. Még nevet is adni kell nekik. A fekete cicát elnézve olyan kis vad és gyors, nem úgy, mint a fehér aki nyugodt és békés, hmm legyen a feketének a neve Tornádó. A fehér pedig ha ránézek a hóesés jut eszembe mert olyan szép fehér és tiszta a bundája, az ő neve legyen pedig Hópihe. Ránéztem az órára, ami már 6-ot mutatott, hmm vajon hol lehet Sebi? Amint ezt kimondtam épp ő jött be az ajtón. Sebit nem kis meglepetés érte ugyan is a két cica szó szerint lerohanta és körbeugrálták.
- Hát ezek meg mik?- kérdezte Sebi, majd leguggolt és megsimogatta a fejüket. Hülye kérdésre hülye válasz.
- Hát elefánt, mégis mi lenne?- majd egy csókkal üdvözöltem. Lerúgta a cipőjét és a konyha felé vette az irányt.
- Honnan kerültek ide?- közben töltött magának gyümölcslevet.
- Valaki kitette őket az utcára egy kosárban találtam meg a kuka mellett, ugye megtartjuk őket??- néztem rá boci szemekkel- már nevet is adtam nekik, a fekete Tornádó, a fehér Hópihe. Mintha Hópihe tudta volna, hogy mit szeretnék, elkezdet Sebi lábához dörgölőzni és közben dorombolt.
- Héé nem ér befolyásolni- majd felkapta az ölébe a cicát és elkezdte simizni. – Jól van rendben legyen maradhattok- válaszképp Hópihe vékonyka hangon egyet- kettőt nyávogott, amin Sebi elmosolyodott - És a másik macsek hol van?- Tornádó épp a nappaliban lévő asztalon mászkált.
- Gyere le onnan azonnal!!!- kiabált rá Sebi, de a macska ügyet sem vetett rá, mint aki meg se hallotta, amit mond. – Tornádó nem mondom még egyszer!!- fenyegette meg.
- Majd én - leültem a kanapéra- Gyere ide Tornádó- a macska egyből leugrott az asztalról és az ölembe telepedet le. Sebi oda ült mellém.
- Te macska így nem leszünk jóban, ha nekem nem fogatsz szót- mondta a macskának - ezen csak kuncogni tudtam. A maradék napot csak is macskázással és egymással töltöttük. Nagyon megszerettük őket. Beszereztünk nekik egy-egy kosárt, amibe tudtak aludni, és persze játékokat is vettünk nekik hogy ne a bútort karmolják szét. Kedd este épp a ruhákat pakoltuk be a bőröndbe, amikor Hópihe beleugrott a bőröndömbe.
- Sajnálom, de te nem jöhetsz velünk- majd kivettem a macskát és leraktam a földre. Értelmes egy macska volt, mert megértette nem úgy, mint Tornádó, aki mindig visszaugrott Sebi bőröndjébe akárhányszor elzavarta. Sebi már elég ideges volt.
- Szívem, szólj már rá erre a macskára!!!- nézett rám segélykérően.
- Tornádó fogadj szót Sebinek, mert ha nem, baj lesz a vége- fenyegettem meg a macskát. Mit ha hatott volna amit mondtam, mert nem ugrott bele a bőröndbe, csak nézte Sebit ahogy pakol. Ám nem sokáig bírta ki újra beleugrott, de ezt Sebi már nem tűrte és odacsapott a kezében lévő pulcsijával.
- Siccccc innen!!- förmedt rá Sebi. A macska úgy futott ki onnan, mint a szél.
- Szegény macska- csak megráztam a fejemet és hajtogattam tovább a bőröndbe a pulcsikat, mert Japánba tuti hideg lesz.
- Szegény macska??? Szegény én!! Én vagyok az áldozat!!- akadt ki Sebi.
- Nyugodj meg- mentem oda hozzá és végig simítottam az arcán- Ez csak egy macska nem kell ezen felhúznod magadat.
- Áá nem, csak tiszta szőr lesz az összes ruhám!! Miért nem olyan, mint Hópihe aki nyugodtan nézi hogy,hogyan pakolunk el, miért kel vadállatnak lenni??- ezen felkellet hogy kuncogjak. Még hogy vadállat? Egy kis macska?
- Mert senki sem egyforma. Ezért adtam a Tornádó nevet neki - adtam egy puszit a szájára, csak hogy nem volt neki ez elég, magához húzott és forrón megcsókolt, már a fenekemet simogatta.
- Héé, Sebi így soha nem fogunk elpakolni!- toltam el egy kicsit magamtól- Már 11 óra van és reggel korán indul a gépünk- megértette és ő is pakolt tovább ,mikor befejeztük elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdtünk aludni. Reggel az óra 6 kor csörgött, utáltam korán kelni. Amíg Sebi a fürdőben volt addig próbáltam rávenni magamat, hogy végre felkeljek, de nem ment. Olyan álmos voltam.
- Szívem kelj, fel mert lefogjuk késni a gépet, majd a gépen aludhatsz.
- Ajjj...jóó - lerántottam magamról a takarót és elindultam a fürdőszobába, addig Sebi lehúzkodta a bőröndöket. Nem volt kedvem nagyon kiöltözni, így csak egy csőfarmert, egy pólót, egy pulcsit és egy tornacipőt vettem fel. Hívtunk egy taxit, ami kivitt minket a reptérre ott felszálltunk a gépre és Japánig meg se álltunk. Mondanom se kell, hogy az egész utat végig aludtam. Este 10 kor szálltunk le a gépről. A hotelbe taxiztunk, majd elfoglaltunk a szobát és egyből bevetettük magunkat az ágyba. Reggel, vagyis úgy mondom, hogy délelőtt ébredtem meg. Csak hogy Sebi nem volt mellettem csak egy cetli.
„ Szívem nem akartalak felébreszteni reggel, mert olyan édesen aludtál, már kimentem a pályára, majd gyere utánam, ha akarsz! Ezer csók! Sebastian.”
Ajj elaludtam, de miért nem ébresztett fel az a lüke! Az ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem, milyen idő van kint. Kissé hideg volt odakint. Felvettem egy koptatott farmert egy pólóval és rá egy meleg pulcsit, hozzá pedig a tegnapi tornacipőt. Amikor kiléptem az ajtón lementem a portára egy kocsit kérni. Kb. 10 percet vártam és már ott is volt értem a kocsi ami kivisz a pályára. Amikor odaértem egyből a Red Bull boxa felé mentem, amikor beértem a büfé felé vettem irányt, mert eléggé éhes voltam már. Leültem és kértem egy nagy szendvicset és hozzá colát. Mikor elfogyasztottam megköszöntem és elindultam megkeresni Sebit. Mindenhol kerestem, de nem találtam meg. Ekkor megjelent Chris.
- Szia Chris, nem láttad Sebastiant?- kérdeztem tőle
- Már a pályán van.
- Remek...- ekkor gondoltam egyet és én is elindultam a pályát, mindig körbemegyek. Csakhogy útközben társaságom is akadt,nem más mint Lucas di Grassi.
- Mit keres egyedül egy ilyen szép hölgy a pálya közepén?- kérdezte fülig érő szájjal. Akarva akaratlanul, de elpirosodtam.
- A szép hölgy csak sétálgat a pályán - adtam meg neki a választ.
- És a hölgy elárulja a nevét is?
- El. Dia Németh - nyújtottam a kezemet.
- Lucas di Grassi - mosolygott rám. Azt hallottam, hogy a magyar nők Európa legszebbjei - nézett rám kacéran.
- Honnan tudod hogy magyar vagyok?- néztem rá.
- Sok mindent tudok rólad.
- Pl.?
- Divattervező vagy, és a pasi ideálod a barna hajú barna szemű, és ha egy latin pasi elhívna pl. egy italra te azt tuti hogy elfogadnád, mert buksz a latin pasikra – vigyorgott kajánul.
- Nem is, nekem nincs pasi ideálom, és ne vigyorogj így!!- mondtam neki mosolyogva, közben pedig elpirultam. – Honnan szedted ezt a marhaságot?
- Az maradjon az én titkom- mosolygott sejtelmesen.
- Szóval akkor meghívhatlak egy italra??
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem és kész- mondtam határozottan és gyorsítottam a tempón.
- De csak barátilag.
- Hát ezek után amit mondtál, nem hiszem hogy barátilag akarnál meghívni - tettem csípőre a kezemet.
- De-de, csak ez előbb hülyültem- mosolygott rám. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Na jó, hiszek neked, de nehogy bepróbálkozz, mert akkor lecsavarom a fejedet, meg Sebastian is. Ugye tudod hogy…
- Igen tudom Seb és te együtt vagytok - mondta, egy apró gúnyt véltem felfedezni amint ezt kimondtam, de lehet hogy csak én képzelődtem. Ekkor épp vissza értünk a célegyeneshez. Mielőtt még eltűntem volna a Red Bull boxába...
- Mikor iszunk valamit?
- Majd holnap - kiabáltam neki vissza és eltűntem a szeme elől. Épp Sebi szobája felé tartottam amikor valaki elkapta a kezemet és magához húzott és megcsókolt.
- Hol voltál?- kérdezte a homlokát a homlokomnak döntve.
- A pályán.
- Én is ott voltam- húzott be szobájába.
- Tudom, utánad mentem csak nem értelek be már. Ma meddig leszünk itt?- váltottam témát.
- Ma nem sokáig, még max pár órát, aztán azt csinálhatunk, amit akarunk. –mondta kaján vigyor kísértetében.
- Hmm jól hangzik, én arra gondoltam, hogy lemehetnénk a hotel fürdőjébe - ültem az ölébe.
- Oké. Én benne vagyok. - Azt a pár órát külön töltöttük, mert Sebit elrángatta a mérnöke egy megbeszélésre. Én addig beültem Sebi boxába és azt néztem hogy hogyan rakják össze az autót. Elég nehéz munkájuk lehetnek a szerelőknek, mert rengeteget kell dolgozniuk. Most elég lomhán és kedvetlenül dolgoznak. Nem volt kedvük hozzá, látszott rajtuk. De támad egy jó ötletem. Tőlem 3 méterre láttam egy mini hifit, ami le volt félig takarva. Rákötöttem az mp3-amat megkerestem a megfelelő számot és elindítottam egyből felkapták a fiúk a fejüket és csak néztek rám. (http://www.youtube.com/watch?v=ZthNYozVwNM)
- Na gyerünk fiúk, rakjátok össze ezt a kocsit- mosolyogtam rájuk. Maxra csavartam a hangerőt, az egész boxutcába lehetett hallani. Hatott rájuk a zene. És szinte táncolva rakták össze a kocsit. Annyira belelendültek, hogy az egyik szerelő még engem is belevont és elkezdtem én is táncolni. Nagyon jó éreztük magunkat. A kocsi egykettőre kész lett. Soha senkinél nincs ilyen jó hangulat, mint a Red Bullnál. Imádom őket!


Farmer: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/137/79/13795.jpg
Pulcsi: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/138/02/13818.jpg
Póló: http://www.blikk.hu/data/cikk/2/1/76/5/cikk_2017605/d1.jpg
Tornacipő: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlDfqmGapbGoQzS9xUy62YplqXJD30R_JmtdXbkhCw_CXfQPcIjD3djb5Gr0zx3bpixAiQO67VyrmEGnq23aD8P8KbJ2EazMnvyLL2OVlaQT2v0twp1C-bkt5e20t5TQPlDkGtS_eLus/s1600/Lanvin06.jpg

Tornádó:



Hópihe:

23. rész

Meghoztam az új részt!!!:DDD Köszönöm szépen az eddigi kommenteket. Komi határ: 2 :)))


Beljebb invitáltam a vendégeket. Levetkőztek majd az asztalnál foglaltak helyet. Látni lehetett Heike tekintetéből hogy mindent alaposan szemügyre vett. Próbált valamibe belekötni csakhogy nem sikerült neki. Első fogásként kihoztam a levest.
- Hmm ez micsoda?- kérdezte Norbert.
- Gulyás, ez egy magyar étel - Mindenki mert magának bőségesen főleg a két „nagyfiú”, Heike csak épp hogy tett egy kanállal a tányérjára. Na nem baj ez is haladás legalább eszik valamennyit belőle.
- Hmm ez nagyon finom- mondta Norbert két falat között.
- Örülök hogy ízlik- ezen Heike egy kisebb fintort megeresztet. Majd következett a főétel.
- Ez is egy magyar különlegesség, ahogy a többi más étel is, krumpliból áll, semmi extra. Majd azt is jó ízűen elfogyasztottuk. Azt vettem észre, hogy Heike egyre több ételt pakol a tányérjára. Na haladunk, haladunk!! Végül elérkezett a desszert. Mindenkinek hoztam ki 2 palacsintát.
- Húhú szívem, de jól néz ki!!- már szinte csorgatta nyálát Sebi.
- Te csak egyet kapsz mert vigyázni kell a vonalaidra.
- Nee máárr!!- szomorodott el. Boldogan könyveltem el azt hogy Heike egy kis falatot sem hagyott ott a tányérján.
- Hmm Dia nagyon szépen köszönjük ezt a pompás étket- dőlt hát a Norbert és közben a hasát simogatta.
- Ugyan már nincs mit, bármikor főzök nektek, ha megkívánjátok. Majd leszedtem az asztalt és Sebivel együtt bepakoltunk a mosogatógépbe. Amikor végeztünk bementünk a nappaliba és jól eltársalogtunk. Heike inkább hallgatott és figyelt, hogy mit mondok. Mindig úgy válaszoltam, hogy abba ne tudjon belekötni.
- Apa gyere, ki egy kicsit a kertbe mutatni akarok valamit- kérdezte Sebi az apjától.
- Oké, menjünk- majd felálltak.
- Hé, miért mentek el?- kaptam el Sebi kezét.
- Mindjárt visszajövünk csak pár perc, addig beszélgessetek - áhá, szóval erre megy ki a játék. Amikor becsukódott mögöttük az üvegajtó, egyből magamhoz vettem a szót.
- Nézd! Nem tudom, hogy mit tettem, hogy ennyire utálsz. Az a bajod hogy csak 16 vagyok? De ez csak egy szám, nem jelent semmit. Lehet hogy a személyimen az áll hogy 16 vagyok, de én többnek érzem magamat és a körülöttem lévő emberek is többnek néznek. Tudok főzni, sütni, takarítani, mosni és ezt ma be is bizonyítottam neked, mert ezt mind egyes egyedül én főztem. Ugyan azokat meg tudom csinálni mit akár egy 20 éves. És a legfontosabbat kihagytam, Szeretem Sebastiant, teljes szívemből, akár meghalni is kész lennék érte. És ne félj, nem fogom el venni a fiadat, csak egy darabka kell belőle, csak a szíve. És nekem egyáltalán nem kell a pénze, nem érdekel, én nem vagyok olyan hogy csak a pénzért lennék vele. Ez neked miért nem elég?? Mit kell még tennem hogy végre elfogadj???- a végét már sírós hangon mondtam.
- Gyere ide- majd magához ölelt. Ez egy kicsit hirtelenül ért, de viszont nagyon jó érzés volt. Lassan elengedtük egymást.
- Sajnálom hogy kiabáltam veled és hogy elítéltelek, és azokat a bántó szavakat is nagyon sajnálom - nézett rám bűnbánóan.
- Mindegy felejtsük el! Kezdjük újból az egészet. Dia Németh Sebastian barátnője- nyújtottam feléje a kezemet, immáron újból.
- Heike Vettel, Sebastian anyukája, nagyon örülök hogy megismerhetlek- szívből mosolygott rám. Sebi és Norbert épp ekkor értek vissza a kertből.
- Na mi ez a nagy mosolygás?- kérdezte az öreg.
- Kibékültünk- adtam oly’ egyszerű és tömör választ.
- Komolyan?? Ennek igazán örülök- mondta Sebi majd mellém ült és megcsókolt.
- Látod asszony és megmondtam, hogy rendes egy kislány- mondta Norbert a feleségének. Az este további része nagyon jó hangulatban telt. Sokat beszélgettünk.
- Hú, már későre jár- pillantott az órájára Norbert. – ideje lenni menni - Heike csak helyeslően bólintott, majd felöltöztek és kikísértem egészen a kocsihoz őket. Boldogan csuktam be az ajtót mögöttem. Sikerült a kitűzött célom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve dobtam a nappali közepén egy cigánykereket.
- Höhö ez mi volt?- kérdezte Sebi, válaszképp csak szenvedélyesen megcsókoltam, a kezében lévő konyharuhát ledobta a földre, majd a fenekem alá nyúlt és körbefontam a lábaimat a dereka körül. Felvitt az emeletre, majd lefektetett az ágyra fölém hajolt és elkezdte kényeztetni a nyakamat. Minden lassan és érzékien csinált, csakhogy most nem erre vágytam, hanem egy kicsi vadságra. Szint úgy tépem le róla ruhákat, előbb a pólóját majd a gatyáját. Végül ő sem tétovázott lerántotta rólam a szoknyát és már fehérneműbe feküdtünk egymáson. Amolyan vadmacska módon felé kerekedtem és ráültem a cipőjére és végig simítottam a mellkasát egészen a férfiasságáig, majd elkezdtem egy kicsit mozogni, amire felnyögött. Imádtam húzni az agyát. Éreztem, hogy kíván…nem is kicsit. Nem tétováztunk tovább megváltunk utolsó ruhadarabjainktól és egy gyors mozdulattal belém hatolt. Gyorsan és elég mélyen mozgott bennem. Már közel voltunk a csúcshoz, de ekkor én felülre kerültem, és lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem mozogni, hirtelen és szinte bombaszerűként tört rám a gyönyör. Néhány pillanattal később aztán ő is követett, kielégült sóhajokkal jelezve boldogságát. Lihegve a mellkasára dőltem és hallgattam a szívverését, ő pedig védelmezően a vállamra rakta a kezét. Néhány pillanatig még néztük egymást aztán elnyomott az álom. Reggel frissen és üdén ébredtem, bár felhős volt az idő de ez időjárás sem ronthatta el a kedvemet, főleg nem egy ilyen vad éjszaka után. Mikor megfordultam nem találtam ott Sebit csak egy cetlit és egy vörös rózsát. A cetlire ez volt írva:
„ Drága virágszálam! Soha ilyen vad estém még soha senkivel sem volt. Kár hogy nem lehetek, ott az ébredésednél pedig tudod, hogy mennyire szeretem azt, amikor reggel morogsz, mert hogy már megint reggel van. Sajnos Tommi elrángatott edzeni, majd késő délután jövők. Köszönöm az estét és köszönöm, hogy vagy nekem. Szeretlek! S.”
Ezen el kellet mosolyodnom. Még kb. 5 percig néztem a pappírt és csak mosolyogtam, majd felöltöztem, a rózsát vízbe tettem és lementem reggelit csinálni. Amikor elfogyasztottam a reggelimet úgy döntöttem, hogy kitakarítok, úgy sincs mit csinálnom. Először is meg kell keresni a tisztító szereket, ami elég nehéz feladat volt, mert ez a ház hatalmas és bárhol lehet, végül a mosókonyhában meg találtam és elkezdtem takarítani. Először letörölgettem, felsöpörtem, felmostam és felporszívóztam. Ez beletelt egy napba, majd mikor végeztem fáradtan rogytam le a kanapéra. Csakhogy nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy tele van a kuka és szinte már ömlik ki belőle a sok szemét, végül még rávettem magamat és kivittem a szemetest. Amikor a kuka mellé értem megpillantottam egy kis kosarat, a kuka mellet amibe a fehér ruha alatt mozgolódott valami. Leguggoltam a kosárka mellé és lassan lehúztam a ruhát arról a valamiről.

22. rész

Halihóóó...új rész :D Kommenthatár most csak 2, de értelmes kommenteket szeretnék kapni, ha lehetséges :-)


Most kivételes kikísértem Sebit a rajtrácsra. Itt teljesen más mintha a boxból nézném. Az a sok rajongó, a kocsik körül nyüzsgő emberek, mind csak egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Itt tiszta adrenalin minden. Egész végig Sebi és Tommi mellet álltam és hallgattam, amit mondtak. Nagyon jó érzés itt a rajrácson lenne. Bár többször lefotóztak elég közelről, de már kezdem megszokni és nem zavar. Egyszer csak egy riporter közelített felénk.
- Jó estét, megkérdezhetem, hogy a mellettünk álló Tommi Pärmäkoski- val volt viszonya?
- Természetesen megkérdezheti, de én természetesen nem fogok rá válaszolni – majd köszönésképpen egy szenvedélyes csókot nyomtam Sebi szájára és diadalittasan távoztam. A riporter csak bambán nézett utánam. Ezt a választ még Kimi-től vettem „kölcsön”, mert neki is volt egy ilyen válaszadása. Amikor elfoglaltam a helyemet a motorok felbőgtek és elindultak a kivezető körre. Amikor visszaértek, pár pillanatot vártak majd kialudtak a piros lámpák és zöldre váltott. A rajt elég sima volt, az élbolyból mindenki jól lőtt ki. A verseny meglepően tele volt előzésekkel. Vérre menő csaták szemtanúja voltam. Még az utolsó körben is „ölték” egymást. Eléggé izgalmas és nehéz futam volt. Sebi a 2. helyen futott be Alonso mögött. Ahogy beértek egyből elindultunk a park fermé felé. Mosolyogva álltak a fiúk a dobogón. Amikor megkapták a kupákat annyira nem locsolgatták egymást, mert láthatóan elfáradtak. Szerintem kb. több mint a pezsgő fele az üvegben maradt. Ameddig Sebi az interjúkat adta, addig sétálgattam egyet a paddockban. Már kezdtek fogyatkozni az emberek, de azért még mindig sokan voltak csak nem annyian, mint a futam előtt. Láttam hogy már a HRT-nél pakolnak. Na nekik nem jött be az élet. Már a vége fele értem a paddocknak mikor hirtelen elkezdett esni az eső. Ohh na tessék!!!. Futottam vissza a Red Bullhoz, de mire beértem már csurom víz volt mindenem. De mivel nagyon meleg is volt egyben gyorsan szárad a ruhám is. Ahogy Sebi végzett visszamentünk a hotelba. Úgy döntöttünk, hogy inkább filmet nézünk, és nem megyünk sehova. Mondanom se kell, hogy mesét néztünk. A közös kedvencünket néztük meg a Verdákat. Sebi odavont a mellkasához, én pedig átkaroltam és úgy néztük végig a filmet. Amikor vége lett, elmentünk zuhanyozni és aludni, mert Sebi elég rendesen elfáradt, mondjuk nem is csodálom. Másnap gyorsan összecsomagoltunk és elhagytuk a párás Szingapúrt. Most is Sebihez mentem úgy, mint máskor is. Szinte már otthon éreztem magamat. Amíg Sebi a ruhákat a mosóba rakodta be hitelen támad egy jó ötletem.
- Sebi!!
- Hmm??
- Figyi mi lenne, ha meghívnánk a szüleidet vacsorára?- kérdeztem az ajtókeretnek támaszkodva.
- Jó ötlet- mosolygott rám
- Meg szeretném mutatni anyukádnak hogy több, vagyok, mint hogy a szavaival éljek „16 éves kis liba”- mutattam idézőjelesen.
- Nem vagy 16 éves liba, csak anyámnak elborult az agy és olyankor össze visszabeszél minden hülyeséget - És mit főznénk?- kérdezte már a konyhában állva.
- Hát én magyar kajára gondoltam, meg szeretném a szüleiddel ismertetni a magyar ízeket.
- Oké én benne vagyok- majd magához húzott és megcsókoltunk egymást. Majd elmentünk bevásárolni. Meglepően sok magyar kajának való hozzávalót találtam az üzletben.
- Na de mégis úgy konkrétan mit csinálnánk?
- Az előétel Gyulás, a főétel Dödölle a desszert pedig Gundel palacsinta lenne.
- Hogy miiii???- nézett rám értetlenül.
- A Gulyás az egy leves, a Dödölle az krumpli, a Gundel palacsinta meg dióval meg van töltve és a tetején csokival van leöntve.
- Csak olyan vicces neveik vannak – kuncogott.
- Igenn??Na próbáld kimondani őket. –villantottam egy ördögi mosolyt feléje, erre teljesen lefagyott a mosoly az arcáról - Na gyerünk!
- Do..do..dullea. – hát mit ne mondjak az üzlet közepén elkapott a röhögő görcs.
- Hehehe.. úr isten - még mindig kacarásztam.
- Jól van na- majd bevágta a durcit.
- Jajj ne duzzogjál, na- majd egy cuppanós puszit nyomta a szája széléhez. Imádtam amikor durcizik úgy olyan mint a Fabian. Majd mentünk fizetni. Amikor haza értünk én elmentem kipakolni Sebi pedig felhívta a szüleit.
- Na jönnek?
- Anya nem nagyon akar jönni, de majd apa úgy is ráveszi - Ezen csak sóhajtottam egyet közben pedig megráztam a fejemet.
- Segíthetek?
- Nem kell köszi, egyedül szeretném megcsinálni. - Sebi tudomásul vette és kiment a konyhából én pedig hozzá láttam a vacsorához. Eléggé jól haladtam a gulyás egykettőre kész volt, majd utána a dödölle is elkészült, közben elővettem egy doboz Red Bullt és közbe azt iszogattam. Már a palacsintáknál tartottam, amikor a finom illatok levonzotta Sebit a konyhába.
- Hmm mik ezek a pompás illatok?- majd a levegőbe szagolt, majd odaállt mellém és azt nézte ahogy a palacsintát beleöntöm a forró serpenyőbe. Hagytam, hogy az egyik fele arany barnára süljön majd egy gyors mozdulattal feldobtam a palacsintát a levegőbe.
- Hűűhaa, ilyen ügyes vagy?? meg próbálhatok egyet én is- nézett rám boci szemekkel.
- Na jó de csak egyet- majd helyet cseréltünk, amíg sült az egyik fele addig magyaráztam hogy hogyan kell feldobni.
- Szóval akkor csuklóból?- kérdezett vissza.
- Ühüm. Csak vigyázz!!
- Vigyázok én- majd egy hirtelen mozdulattal feldobta a palacsintát a levegőbe, csak hogy az a szegény palacsinta a plafonra ragadt.
- Most hogy szedjük le azt onnan??-mutattam a plafonra ragadt palacsintára.
- Upsz! Megpróbálhatok még egyet??
- De ez az utolsó mert nem lesz több palacsinta!Csak most ne dobd fel olyan erősen. - majd újból megpróbálkozott, beleöntötte majd megsütötte az egyik felé és újra feldobta, szerencsétlenségemre ez a fejemen landolt.
- Ááhhh Sebastian!!! – egyszerre mérges is voltam rá, meg nem is. Csak röhögtünk ezen a szituáción. – Figyeld meg egyszer még visszakapod - közben próbáltam levakarni magamról a palacsinta darabokat. Ekkor hirtelen Sebi fején landolt a még korábban a plafonra ragad palacsinta. Hangos nevetésben törtünk ki mind a ketten. Szinte már a könnyem is folyt, annyira nevettünk. Próbáltam szabályozni a légzésemet.
- Menj és vakard le magadról, és vegyél fel egy tiszta ruhát– kérdtem vigyorogva.
- Igen is főnök- Én addig megterítettem, amikor végeztem felmentem az emeletre átöltözni. Ahogy elkészültem egyből csöngettek.
- Majd én nyitom!!- szinte rohantam le az emeltről az utolsó két fokról már úgy ugrottam le és még Sebi előtt ajtót nyitottam.
- Sziasztok, fáradjatok be - mosolyogtam rájuk kedvesen.
- Ezt a kisasszonynak hoztam- mondta Norbert, majd a kezembe adott egy üveg pezsgőt.
- Köszönöm szépen- majd két puszit nyomta az arcára.
- Norbert, szerinted szabad egy 16 évesnek alkoholt adni??- kérdezte Heike. Na tessék már kezdi, de nem baj én vállaltam és végig fogom csinálni ezt az estét.


ruha, vacsira: http://stylist.imgsrv.divat.hu/00/01/43/14394_5dc493a5f8fae39ebdf4578721e4ce63.jpg