32. rész

Meghoztam az új rész! Nem fűznék hozzá semmit !! :DDD Ja és köszönöm a komikat :D Na Enjoy it! :D

Nagy hangulat volt, amikor visszaértem, mindenki táncolt. Adri épp hadonászott felém hogy jöjjek már oda én is, nem tétováztam tovább, egyből a táncparketten találtam magamat Adri mellett. Jobbnál jobb zenék voltak. Annyira belelendültem a táncolásba hogy azt se vettem észre hogy egy kéz simul a hasamra, hátrahajtottam a fejemet és Sebi csillogó tekintetével találtam magam szembe. Este 9óra felé hozták a menyasszonyi tortát. 4 emelet magas volt és gyönyörű marcipándíszítés volt rajta. Éjfél előtt pedig Adri felment átöltözni velem egyetemben, mert már kezdtem kényelmetlenül érezni a ruhámban. Felvettem egy rövid lila nyakba akasztós koktél ruhát, flitteres boleróval. Amikor visszamentem leültem Sebi mellé.
- Csinos vagy, de legszívesebben letépném rólad- súgta a fülembe.
- Mi tart vissza?- kérdeztem kacéran.
- Hmm lássuk csak- tette a gondolkodót- mondjuk kb. 150 vendég?? – ezen elvigyorodtam. Arra ettünk figyelmesek, hogy Adri immáron egy gyönyörű vörös ruhában lépked a paketten. A vendégek sorban álltak, hogy Adrival tudjanak táncolni. Amikor már mindenki táncolt vele, a fele társaság vagy a paketten maradt vagy visszaült a helyére. Én és Sebi maradtunk és tovább táncoltunk. Ekkor megszólalt egy gyönyörű szám (http://www.youtube.com/watch?v=uVI254QGSQ4). Sebi átkarolta a derekamat én pedig a vállára hajtottam a fejemet és ritmusra ringatóztunk. Olyan boldognak éreztem magamat hogy újra visszakerült minden a régi kerékvágásba. Jaime és Adri már kb. 3 kor leléptek. Hajnal felé már kezdtünk fogyatkozni. Így jobban már csak a közeli barátok meg családtagok maradtak ott, a többiek pedig vagy szállodába mentek, vagy pedig már felmentek már az előre elkészített szobájukba. Látszott mindenkin hogy már hulla fáradtak. Belőlem is kivette az energiát ez az esküvő, hiszen már reggel kora óta fent vagyok és még ráadásul rengeteget is táncoltam. Leültem majd lerúgtam a cipőmet, már fájt benne a lábam. Így mezítláb segítettem a pincéreknek összepakolni. Rengeteg koszos tányér és annál több pohár volt az asztalon. Sebi is besegített, de rajta is lehetett látni a fáradság jeleit. Amikor nagyjából elpakoltunk nagyokat ásítozva feküdtem le a fűbe és bámultam az eget, ami már kezdet világosodni. Sebi is letelepedett mellém nagy nyögések közepette.
- Na mi van elfáradtál?- kérdeztem már hason fekve.
- El, de még mennyire. Ez volt eddig a legfárasztóbb esküvő, amin valaha voltam - fújtatott egyet. Közelebb mentem hozzá, majd odabújtam a mellkasához, ő pedig átkarolt. Arra figyeltem fel hogy apó szentjánosbogarak repkednek körülöttünk. Itt fekszek a fűben, a szabad ég alatt életem szerelemével, közben pedig szentjánosbogarak repkednek felettünk. Varázslatos egy pillanat volt. Sebi elkezdte piszkálni a hajamat, aminek az lett a következménye, hogy fokozatosan hunytam le a szememet, mert ugyan is ettől elalszok, ha a hajamat piszkálják. Már félálomban voltam, amikor Sebi szólongatott.
- Szívem, ne aludj el, gyere, menjünk fel és ott aludj. – bármennyire is nem akartam, de kinyitottam a szememet, majd feltápászkodtunk és egymást átkarolva bementünk a házba. Halkan felmentünk a lépcsőn, majd ahogy beértünk a hálóba dobáltam le magamról a ruhákat és végül fehérneműben bezuhantam az ágyba. Annyit éreztem még, hogy valaki rám rakja a takarót és utána teljesen elnyom az álom. Délután kissé nyúzottan ébredtem meg. Rápillantottam az órára mi 3 órát mutatott. Ajj még álmos vagyok! Majd visszadőltem és aludtam tovább. Amikor újból felébredtem az ágy üres volt mellettem. Kint már esteledett. Hirtelen kaptam fel a fejemet, aminek következtében megszédültem. Csak álmodtam volna ezt az egészet? Felpattantam és a szobában össze-vissza kerestem Sebit. Kifutottam a folyosóra, majd le a konyhába, ahol megtaláltam az épp a kakaóját iszogató Sebit. Odarohantam majd szorosan megöleltem. Sebi ugyan visszaölelt, de hatalmas szemekkel nézett rám, nem értette.
- Azt hittem hogy csak álmodtam hogy kibékültünk meg minden és kerestelek, de eltűntél mellőlem- néztem rá szomorúan.
- Jajjj szívem- majd egy puszit nyomott a homokomra. Ezt a kis jelentet a nappaliban ülő F1- es pilóták név szerint Felipe, Button, Schumacher, Rosberg, Kobajasi, és Timo nézték végig, mert ugyan is a nappaliból egyből nyílik a konyha és tökéletesen láthattak minket. Néhányan felhúzott szemöldökkel vagy perverz mosollyal néztek ránk, vagy inkább csak rám. Nem értettem hogy miért néznek így rám.
- Khmm...Szívem- majd mutatott lefelé Sebi- akkor tudatosult bennem, hogy egy szál fehérneműben vagyok. Zavaromban Sebi mögé bújtam. Kínos egy szituáció volt az biztos! Majd hallottam hogy a kis japán füttyenteni kezd.
- Kamiu ez most fejezd be!! – mondtam Sebi válla fölött.
- Ej ha Sebi honnan szerezted ezt a bigét??- kérdezte röhögve. Én egy döbbent fintort lenyomta, Sebi háta mögött. Nem ilyennek ismertem őt.
- Először is ő nem bige!! Másodszor ő nem egy tárgy, amit csak úgy szerezni lehet.!!!- közölte határozottan, majd visszamentünk az emeletre. Útközben találkoztunk Chrissel.
- Nem láttátok a fiamat?- kérdezte
- Nem, de szerintem Katával lehet valahol. - mondtam
- Ajj ez a fiú, remélem nem csináltak semmi őrültséget- forgatta meg a szemeit.
- Nem hiszem. Bár Katát ismerve lehet- ezt már magyarul motyogtam-, míg Chris értetlenül addig Sebi gyanakodva nézett rám. Sebi már jól érett magyarul, mert ugyan is néha magyarul szólok hozzá. A nap további részét a hálóban töltöttük. Estefelé hoztunk fel magunknak kaját. Majd éjjel újra elaludtunk. Másnap már elhagytuk Hawaiit, és visszautaztunk a jó öreg Svájcba. Egész héten csak egymással foglalkoztunk. Bepótoltuk az elmaradott dolgokat. Még ajtót se nyitottunk. Kedd reggel már Brazília felé tartottunk a repülőn. Izgalmas egy ország az biztos. Bár gyönyörű egy ország az kétségtelen, de tele van veszéllyel. Nem szívesen laknék itt. Amikor megérkeztünk a reptérre, egy autó várt minket, bepakoltuk a csomagjainkat és már indultunk is. A lámpák már égtek az utcákon. Egész végig kifelé bámultam, mert nem lesz szerencsém máskor látni. Hatalmas épületek mellet haladtunk el. A kocsiból az embereket figyelve nem tűntek valami szimpatikusnak. Amikor megérkeztünk elkértük a kulcsokat a recepción és felmentünk a szobába. Igaz elég hosszú volt az út, de nem voltam fárad, meg kora is volt még, így lementünk az étterembe vacsorázni. Már voltak itt ismerős arcok.
Megvacsoráztunk, majd elindultunk ketten egy kicsit felfedezni a környéket. Nagyon messze nem mentünk, mert nem találnánk vissza. Gyönyörű este a város. Betértünk néhány ajándékboltba vettem néhány szuvenírt és már indultunk is vissza a hotelbe.



Ruha: http://shopping.hu/assets/files/elegans.jpg


Este a város: