22. rész

Halihóóó...új rész :D Kommenthatár most csak 2, de értelmes kommenteket szeretnék kapni, ha lehetséges :-)


Most kivételes kikísértem Sebit a rajtrácsra. Itt teljesen más mintha a boxból nézném. Az a sok rajongó, a kocsik körül nyüzsgő emberek, mind csak egy karnyújtásnyira voltak tőlem. Itt tiszta adrenalin minden. Egész végig Sebi és Tommi mellet álltam és hallgattam, amit mondtak. Nagyon jó érzés itt a rajrácson lenne. Bár többször lefotóztak elég közelről, de már kezdem megszokni és nem zavar. Egyszer csak egy riporter közelített felénk.
- Jó estét, megkérdezhetem, hogy a mellettünk álló Tommi Pärmäkoski- val volt viszonya?
- Természetesen megkérdezheti, de én természetesen nem fogok rá válaszolni – majd köszönésképpen egy szenvedélyes csókot nyomtam Sebi szájára és diadalittasan távoztam. A riporter csak bambán nézett utánam. Ezt a választ még Kimi-től vettem „kölcsön”, mert neki is volt egy ilyen válaszadása. Amikor elfoglaltam a helyemet a motorok felbőgtek és elindultak a kivezető körre. Amikor visszaértek, pár pillanatot vártak majd kialudtak a piros lámpák és zöldre váltott. A rajt elég sima volt, az élbolyból mindenki jól lőtt ki. A verseny meglepően tele volt előzésekkel. Vérre menő csaták szemtanúja voltam. Még az utolsó körben is „ölték” egymást. Eléggé izgalmas és nehéz futam volt. Sebi a 2. helyen futott be Alonso mögött. Ahogy beértek egyből elindultunk a park fermé felé. Mosolyogva álltak a fiúk a dobogón. Amikor megkapták a kupákat annyira nem locsolgatták egymást, mert láthatóan elfáradtak. Szerintem kb. több mint a pezsgő fele az üvegben maradt. Ameddig Sebi az interjúkat adta, addig sétálgattam egyet a paddockban. Már kezdtek fogyatkozni az emberek, de azért még mindig sokan voltak csak nem annyian, mint a futam előtt. Láttam hogy már a HRT-nél pakolnak. Na nekik nem jött be az élet. Már a vége fele értem a paddocknak mikor hirtelen elkezdett esni az eső. Ohh na tessék!!!. Futottam vissza a Red Bullhoz, de mire beértem már csurom víz volt mindenem. De mivel nagyon meleg is volt egyben gyorsan szárad a ruhám is. Ahogy Sebi végzett visszamentünk a hotelba. Úgy döntöttünk, hogy inkább filmet nézünk, és nem megyünk sehova. Mondanom se kell, hogy mesét néztünk. A közös kedvencünket néztük meg a Verdákat. Sebi odavont a mellkasához, én pedig átkaroltam és úgy néztük végig a filmet. Amikor vége lett, elmentünk zuhanyozni és aludni, mert Sebi elég rendesen elfáradt, mondjuk nem is csodálom. Másnap gyorsan összecsomagoltunk és elhagytuk a párás Szingapúrt. Most is Sebihez mentem úgy, mint máskor is. Szinte már otthon éreztem magamat. Amíg Sebi a ruhákat a mosóba rakodta be hitelen támad egy jó ötletem.
- Sebi!!
- Hmm??
- Figyi mi lenne, ha meghívnánk a szüleidet vacsorára?- kérdeztem az ajtókeretnek támaszkodva.
- Jó ötlet- mosolygott rám
- Meg szeretném mutatni anyukádnak hogy több, vagyok, mint hogy a szavaival éljek „16 éves kis liba”- mutattam idézőjelesen.
- Nem vagy 16 éves liba, csak anyámnak elborult az agy és olyankor össze visszabeszél minden hülyeséget - És mit főznénk?- kérdezte már a konyhában állva.
- Hát én magyar kajára gondoltam, meg szeretném a szüleiddel ismertetni a magyar ízeket.
- Oké én benne vagyok- majd magához húzott és megcsókoltunk egymást. Majd elmentünk bevásárolni. Meglepően sok magyar kajának való hozzávalót találtam az üzletben.
- Na de mégis úgy konkrétan mit csinálnánk?
- Az előétel Gyulás, a főétel Dödölle a desszert pedig Gundel palacsinta lenne.
- Hogy miiii???- nézett rám értetlenül.
- A Gulyás az egy leves, a Dödölle az krumpli, a Gundel palacsinta meg dióval meg van töltve és a tetején csokival van leöntve.
- Csak olyan vicces neveik vannak – kuncogott.
- Igenn??Na próbáld kimondani őket. –villantottam egy ördögi mosolyt feléje, erre teljesen lefagyott a mosoly az arcáról - Na gyerünk!
- Do..do..dullea. – hát mit ne mondjak az üzlet közepén elkapott a röhögő görcs.
- Hehehe.. úr isten - még mindig kacarásztam.
- Jól van na- majd bevágta a durcit.
- Jajj ne duzzogjál, na- majd egy cuppanós puszit nyomta a szája széléhez. Imádtam amikor durcizik úgy olyan mint a Fabian. Majd mentünk fizetni. Amikor haza értünk én elmentem kipakolni Sebi pedig felhívta a szüleit.
- Na jönnek?
- Anya nem nagyon akar jönni, de majd apa úgy is ráveszi - Ezen csak sóhajtottam egyet közben pedig megráztam a fejemet.
- Segíthetek?
- Nem kell köszi, egyedül szeretném megcsinálni. - Sebi tudomásul vette és kiment a konyhából én pedig hozzá láttam a vacsorához. Eléggé jól haladtam a gulyás egykettőre kész volt, majd utána a dödölle is elkészült, közben elővettem egy doboz Red Bullt és közbe azt iszogattam. Már a palacsintáknál tartottam, amikor a finom illatok levonzotta Sebit a konyhába.
- Hmm mik ezek a pompás illatok?- majd a levegőbe szagolt, majd odaállt mellém és azt nézte ahogy a palacsintát beleöntöm a forró serpenyőbe. Hagytam, hogy az egyik fele arany barnára süljön majd egy gyors mozdulattal feldobtam a palacsintát a levegőbe.
- Hűűhaa, ilyen ügyes vagy?? meg próbálhatok egyet én is- nézett rám boci szemekkel.
- Na jó de csak egyet- majd helyet cseréltünk, amíg sült az egyik fele addig magyaráztam hogy hogyan kell feldobni.
- Szóval akkor csuklóból?- kérdezett vissza.
- Ühüm. Csak vigyázz!!
- Vigyázok én- majd egy hirtelen mozdulattal feldobta a palacsintát a levegőbe, csak hogy az a szegény palacsinta a plafonra ragadt.
- Most hogy szedjük le azt onnan??-mutattam a plafonra ragadt palacsintára.
- Upsz! Megpróbálhatok még egyet??
- De ez az utolsó mert nem lesz több palacsinta!Csak most ne dobd fel olyan erősen. - majd újból megpróbálkozott, beleöntötte majd megsütötte az egyik felé és újra feldobta, szerencsétlenségemre ez a fejemen landolt.
- Ááhhh Sebastian!!! – egyszerre mérges is voltam rá, meg nem is. Csak röhögtünk ezen a szituáción. – Figyeld meg egyszer még visszakapod - közben próbáltam levakarni magamról a palacsinta darabokat. Ekkor hirtelen Sebi fején landolt a még korábban a plafonra ragad palacsinta. Hangos nevetésben törtünk ki mind a ketten. Szinte már a könnyem is folyt, annyira nevettünk. Próbáltam szabályozni a légzésemet.
- Menj és vakard le magadról, és vegyél fel egy tiszta ruhát– kérdtem vigyorogva.
- Igen is főnök- Én addig megterítettem, amikor végeztem felmentem az emeletre átöltözni. Ahogy elkészültem egyből csöngettek.
- Majd én nyitom!!- szinte rohantam le az emeltről az utolsó két fokról már úgy ugrottam le és még Sebi előtt ajtót nyitottam.
- Sziasztok, fáradjatok be - mosolyogtam rájuk kedvesen.
- Ezt a kisasszonynak hoztam- mondta Norbert, majd a kezembe adott egy üveg pezsgőt.
- Köszönöm szépen- majd két puszit nyomta az arcára.
- Norbert, szerinted szabad egy 16 évesnek alkoholt adni??- kérdezte Heike. Na tessék már kezdi, de nem baj én vállaltam és végig fogom csinálni ezt az estét.


ruha, vacsira: http://stylist.imgsrv.divat.hu/00/01/43/14394_5dc493a5f8fae39ebdf4578721e4ce63.jpg