20. rész

Fogyasszátok egészséggel :DD!! Kommenthatár: 2 :)))


Reggel gyönyörű napra ébredtem. Frissen és kipihenten keltem fel az ágyból. Felvettem egy fürdőköpenyt. Az erkélyhez mentem, majd felhúztam a redőnyöket, és kinyitottam az ajtót. A nap hét ágra sütött. A szoba megtelt fénnyel és friss levegővel. Úgy éreztem mintha a föld felett lebegnék, nagyon boldog voltam. Hallottam, ahogy Sebi ébredezni kezd. Egy hitelen ötlettől vezérelve finoman ráugrottam, ráültem a csípőjére, majd szenvedélyesen megcsókoltam.
- Hűha....megtudnám szokni ezt az ébresztést. –vigyorgott rám.
- Azt meg hiszem - majd újra megcsókoltam. Az egész napot az ágyban töltöttük. És csak is egymással foglalkoztunk. Szinte az egész délutánt szeretkezéssel töltöttük. Lomhán és nyöszörögve gördült le rólam Sebi, de én csak ezen nevettem. Majd ráhajtottam a mellkasára fejemet.
- Huhh... – fújtatott egyet.
- Na mi van elfáradtál?- kérdeztem kacéran.
- Ez nem kérdés…. azért 5 menet után még jó hogy elfárad az ember - mosolygott rám.
- Hmm pedig még terveztem mára egypárat- kis köröket rajzoltam le a mellkasára.
- Szívem, azt jobb ha elfelejted, most egy ideig nem vagyok üzemképes - hangos nevetésben törtem ki - A végén még rászoksz a szexre.
- Miért az káros?
- Nem, egyáltalán nem csak…- majd elröhögte magát- Inkább pihenjünk- majd egy csókot nyomott a homlokomra. A hét további részét, sok-sok pihenéssel és szórakozással töltöttük. Már szombaton Milánóban kellet lennem, illetve lennünk, mert Sebi is elkísért. Szerencsére az összes ruha időben elkészült. Csak pár korrigálást kellet néhány ruhán elvégezni. A kifutót már szombat délután felépítették. Vasárnap reggel már mindenki be volt zsongva velem egyetemben. Nagyon izgultam. A hajam és a sminkem már rég elkészült, csak egy ruha és egy cipő hiányzott rólam. Összevissza mászkáltam az öltözőben, nagyon ideges voltam. Rengeteg kérdés cikázott a fejemben. Mi van, ha nem tetszenek a ruháim? Mi van ha ki fújjognak? Mi van ha az egyik modell elesik? Mi van, ha elszakad az egyik ruha? És még rengeteg „Mi van ha” kezdetű kérdés fogalmazódott meg bennem. Annyira elmerültem magamban, hogy észre se vettem, hogy Sebi már fél perce bent áll az öltözőben.
- Héé minden rendben?- tette a kezét a vállamra amitől én összerezzentem.
- Öm...igen asszem, de mióta vagy itt?- majd leültünk a kanapéra.
- Már vagy 2 perce. De nem akarsz készülni, mindjárt kezdünk, 10 perc múlva 4.- nézett az órájára.
- Mennyi???- a hangom egy-két oktávval feljebb ugrott, majd kapkodva magara ráncigáltam a szoknyát, meg a cipőt. Miután rekordidő alatt végeztem, együtt kijöttünk az öltözőből.
- Na megyek és elfoglalom a helyemet - majd egy hosszú csókot nyomott az ajkamra - És ne izgulj!- kacsintott rám, és már el is tűnt. Ahogy elfoglalta a helyét egyből felcsendült a zene és már ment is ki az első modell. Szépen sorba egyesével mentek ki. Úgy éreztem, hogy a kezemben van az irányítás. Végig kordában tudtam tartani egy ilyen nehéz feladatot. Amikor az utolsó modell is visszajött nagy kő esett le a szívemről, mert minden tökéletes volt. Donatelle karon ragadott és, a kifutó irányába kezdett húzni.
- Hova megyünk??
- A kifutóra.
- De én...
- Gyere!!- majd kilétünk a függöny mögött, szinte mindenki állva tapsolt. Láttam az emberek arcán a boldog, elégedett mosolyt. Hihetetlenül boldog voltam abban a pillanatban. Éreztem, ahogy könnybe lábad a szemem, de valahogy vissza tudtam tartani, hogy ne sírjak. Végig vonultunk Donatellával, majd miután visszaértünk, Sebi nyakába ugrottam, aki már ott várt rám.
- Jajj Sebi...ezt el sem hiszem- mondtam sírós hangon.
- Pedig hidd el kiscsillag… ez a valóság- nézett a szemembe és megcsókoltuk egymást. Még aznap visszautaztunk Svájcba. A jövő hét elejét csak is szórakozásra fordítottuk. Pl: Tommiékkal elmentünk gokartozni. Büszke lehetek magamra, mert a 2. helyen futottam be közvetlen Sebi mögött. Már szerdán Szingapúrba utaztunk. Sebi apukája Norbert is velünk utazott. Ahogy kiléptünk a repülőből megcsapott a meleg párás levegő. A hajam egyből begöndörödött. Na jó, itt tuti felesleges lesz hajat vasalnom, mert 5 perc múlva már begöndörödik, gondoltam magamban. Amikor a szállodához mentünk egyből lefeküdtünk aludni, mert nagyon hosszú volt a repülő út és fáradtak is voltunk. Csütörtökön Sebi különböző PR rendezvényekre ment. Pénteken megkezdődtek a szabadedzések. A lányok pont a két szabadedzés között érkeztek meg, de úgy döntöttek hogy kihagyják és inkább lefekszenek aludni, mert őket is elfárasztotta a hosszú út. Sebi az első edzésen a 4. helyet szerezte meg, a 2.-on pedig első lett, aminek kifejezett örült. Amikor vége volt mindkét edzésnek, egy kicsit elvonultunk kettesben. Bementünk Sebi szobájába és a kanapéra vetettük magunkat. Sebi az ölembe tette a fejét és elkezdtem játszani a hajával. Kis hallgatás után Sebi megszólalt.
- Ez olyan nehéz - mondta szomorúan
- Micsoda?- emeltem rá a tekintetem.
- Hát hogy nyilvánosan nem csókolhatlak meg. És legszívesebben világgá kürtölném, hogy te vagy a párom. Én már nem akarok titkolózni. – nézett rám szinte már könyörgően.
- Én sem szeretnék tovább titkolózni!- mosolyogtam rá biztatólag. – Csak ugye azt tudod, ha megtudja a sajtó, ránk fognak szállni és állandóan a nyomunkban lesznek.
- Igen tudom, engem nem zavarna, ameddig a jó ízlés határain belül maradnak, de nem tudom hogy téged zavarna-e.
- Hááát az biztos, hogy meg kell, hogy szokjam hogy kb. 10 fotós és riporter utánunk fog rohangálni…, de hajlandó vagyok ekkora áldozatot hozni, és azt mondom hogy oké, rendben miért is ne, had tudja meg a világ!- majd megcsókoltuk egymást.
- Gyere van egy tervem!!- majd magával húzott. Kézen fogva mentünk át az egész paddockon. Na-ná hogy kattantak rendesen a vakuk.
- Hova megyünk?
- Ide- majd megállt egy csapat fotós előtt.
- Sebastian, mire készülsz?
- Majd meglátod, lehet hogy már holnap a címlapon fogunk szerepelni, de legalább megkapják amit akarnak- majd átkarolva a derekamat megcsókolt. Lágyan érzékien, bár becsuktam a szememet, de azért érzékeltem, hogy kb. 1 éterre tőlem csattognak a vakuk. Mikor elváltak ajkain csak mosolyogtunk egymásra.
- Őrült vagy!- állapítottam meg nemes egyszerűséggel- erre megeresztett egy szívdöglesztő mosolyt. Épp szólásra nyitottam volna a számat, amikor egy mikrofont dugtak kettőnk közé.
- Önök most együtt vannak??- kérdezte egy kb. 35 éveiben járó riporternő. Micsoda egy vérszívók!
- Igen, együtt vagyunk- az „igen” szót határozottan megnyomta- Most először és utoljára nyilatkoztam a magánéletemről. – azzal faképnél hagytuk. Vigyorogva léptünk be a motorhome-ba ahol épp Christian a kávéját kevergette.
- Nocsak-nocsak, fiatalok mire fel ez a nagy öröm?
- Áhhh semmi!!- még mindig vigyorogtunk, mint a vadalma. Chris úgy nézett ránk mintha valami földönkívüliek lennék. Elég sokáig kint voltunk, Norberttel és pár emberrel kártyáztam, míg Sebi a megbeszélésen volt. Amikor már meguntuk a kártyát, gondoltam egyet és a pálya felé vettük az irányt. Egy lélek se volt már, így feltűnés nélkül be tudtunk slisszolni. Egyszerűen lélegzetelállító volt, így kivilágítva. Elindultunk az első rajtkockából és végig sétáltunk a pályát. Közben pedig beszélgettünk az élet nagy dolgain. Nagyon megkedveltem Sebi apukáját, olyan mintha az én apám lenne. Amikor visszaértem már Sebi össze visszakeresett. Amikor meglátott odafutott hozzánk és szorosan megölelt.
- Nyugi Sebi, még megfojtasz.
- Bocsi, csak eltűntetek és már azt hittem, hogy valami bajotok esett - nézett rám aggódva.
- Sajnálom, legközelebb szólok- horgasztottam le a fejemet.
- Nyugi fiam, ugyan mi bajunk eshetett volna?- kérdezte Norbert Sebitől
- Nem tudom, de majd ha megint elmentek „kirándulni” azért szóljatok - nézett ránk – Na de most menjünk vissza a szállodába - majd kézen fogva elindultunk a kocsi felé.