23. rész

Meghoztam az új részt!!!:DDD Köszönöm szépen az eddigi kommenteket. Komi határ: 2 :)))


Beljebb invitáltam a vendégeket. Levetkőztek majd az asztalnál foglaltak helyet. Látni lehetett Heike tekintetéből hogy mindent alaposan szemügyre vett. Próbált valamibe belekötni csakhogy nem sikerült neki. Első fogásként kihoztam a levest.
- Hmm ez micsoda?- kérdezte Norbert.
- Gulyás, ez egy magyar étel - Mindenki mert magának bőségesen főleg a két „nagyfiú”, Heike csak épp hogy tett egy kanállal a tányérjára. Na nem baj ez is haladás legalább eszik valamennyit belőle.
- Hmm ez nagyon finom- mondta Norbert két falat között.
- Örülök hogy ízlik- ezen Heike egy kisebb fintort megeresztet. Majd következett a főétel.
- Ez is egy magyar különlegesség, ahogy a többi más étel is, krumpliból áll, semmi extra. Majd azt is jó ízűen elfogyasztottuk. Azt vettem észre, hogy Heike egyre több ételt pakol a tányérjára. Na haladunk, haladunk!! Végül elérkezett a desszert. Mindenkinek hoztam ki 2 palacsintát.
- Húhú szívem, de jól néz ki!!- már szinte csorgatta nyálát Sebi.
- Te csak egyet kapsz mert vigyázni kell a vonalaidra.
- Nee máárr!!- szomorodott el. Boldogan könyveltem el azt hogy Heike egy kis falatot sem hagyott ott a tányérján.
- Hmm Dia nagyon szépen köszönjük ezt a pompás étket- dőlt hát a Norbert és közben a hasát simogatta.
- Ugyan már nincs mit, bármikor főzök nektek, ha megkívánjátok. Majd leszedtem az asztalt és Sebivel együtt bepakoltunk a mosogatógépbe. Amikor végeztünk bementünk a nappaliba és jól eltársalogtunk. Heike inkább hallgatott és figyelt, hogy mit mondok. Mindig úgy válaszoltam, hogy abba ne tudjon belekötni.
- Apa gyere, ki egy kicsit a kertbe mutatni akarok valamit- kérdezte Sebi az apjától.
- Oké, menjünk- majd felálltak.
- Hé, miért mentek el?- kaptam el Sebi kezét.
- Mindjárt visszajövünk csak pár perc, addig beszélgessetek - áhá, szóval erre megy ki a játék. Amikor becsukódott mögöttük az üvegajtó, egyből magamhoz vettem a szót.
- Nézd! Nem tudom, hogy mit tettem, hogy ennyire utálsz. Az a bajod hogy csak 16 vagyok? De ez csak egy szám, nem jelent semmit. Lehet hogy a személyimen az áll hogy 16 vagyok, de én többnek érzem magamat és a körülöttem lévő emberek is többnek néznek. Tudok főzni, sütni, takarítani, mosni és ezt ma be is bizonyítottam neked, mert ezt mind egyes egyedül én főztem. Ugyan azokat meg tudom csinálni mit akár egy 20 éves. És a legfontosabbat kihagytam, Szeretem Sebastiant, teljes szívemből, akár meghalni is kész lennék érte. És ne félj, nem fogom el venni a fiadat, csak egy darabka kell belőle, csak a szíve. És nekem egyáltalán nem kell a pénze, nem érdekel, én nem vagyok olyan hogy csak a pénzért lennék vele. Ez neked miért nem elég?? Mit kell még tennem hogy végre elfogadj???- a végét már sírós hangon mondtam.
- Gyere ide- majd magához ölelt. Ez egy kicsit hirtelenül ért, de viszont nagyon jó érzés volt. Lassan elengedtük egymást.
- Sajnálom hogy kiabáltam veled és hogy elítéltelek, és azokat a bántó szavakat is nagyon sajnálom - nézett rám bűnbánóan.
- Mindegy felejtsük el! Kezdjük újból az egészet. Dia Németh Sebastian barátnője- nyújtottam feléje a kezemet, immáron újból.
- Heike Vettel, Sebastian anyukája, nagyon örülök hogy megismerhetlek- szívből mosolygott rám. Sebi és Norbert épp ekkor értek vissza a kertből.
- Na mi ez a nagy mosolygás?- kérdezte az öreg.
- Kibékültünk- adtam oly’ egyszerű és tömör választ.
- Komolyan?? Ennek igazán örülök- mondta Sebi majd mellém ült és megcsókolt.
- Látod asszony és megmondtam, hogy rendes egy kislány- mondta Norbert a feleségének. Az este további része nagyon jó hangulatban telt. Sokat beszélgettünk.
- Hú, már későre jár- pillantott az órájára Norbert. – ideje lenni menni - Heike csak helyeslően bólintott, majd felöltöztek és kikísértem egészen a kocsihoz őket. Boldogan csuktam be az ajtót mögöttem. Sikerült a kitűzött célom. Egy hirtelen ötlettől vezérelve dobtam a nappali közepén egy cigánykereket.
- Höhö ez mi volt?- kérdezte Sebi, válaszképp csak szenvedélyesen megcsókoltam, a kezében lévő konyharuhát ledobta a földre, majd a fenekem alá nyúlt és körbefontam a lábaimat a dereka körül. Felvitt az emeletre, majd lefektetett az ágyra fölém hajolt és elkezdte kényeztetni a nyakamat. Minden lassan és érzékien csinált, csakhogy most nem erre vágytam, hanem egy kicsi vadságra. Szint úgy tépem le róla ruhákat, előbb a pólóját majd a gatyáját. Végül ő sem tétovázott lerántotta rólam a szoknyát és már fehérneműbe feküdtünk egymáson. Amolyan vadmacska módon felé kerekedtem és ráültem a cipőjére és végig simítottam a mellkasát egészen a férfiasságáig, majd elkezdtem egy kicsit mozogni, amire felnyögött. Imádtam húzni az agyát. Éreztem, hogy kíván…nem is kicsit. Nem tétováztunk tovább megváltunk utolsó ruhadarabjainktól és egy gyors mozdulattal belém hatolt. Gyorsan és elég mélyen mozgott bennem. Már közel voltunk a csúcshoz, de ekkor én felülre kerültem, és lassan, majd egyre gyorsabban kezdtem mozogni, hirtelen és szinte bombaszerűként tört rám a gyönyör. Néhány pillanattal később aztán ő is követett, kielégült sóhajokkal jelezve boldogságát. Lihegve a mellkasára dőltem és hallgattam a szívverését, ő pedig védelmezően a vállamra rakta a kezét. Néhány pillanatig még néztük egymást aztán elnyomott az álom. Reggel frissen és üdén ébredtem, bár felhős volt az idő de ez időjárás sem ronthatta el a kedvemet, főleg nem egy ilyen vad éjszaka után. Mikor megfordultam nem találtam ott Sebit csak egy cetlit és egy vörös rózsát. A cetlire ez volt írva:
„ Drága virágszálam! Soha ilyen vad estém még soha senkivel sem volt. Kár hogy nem lehetek, ott az ébredésednél pedig tudod, hogy mennyire szeretem azt, amikor reggel morogsz, mert hogy már megint reggel van. Sajnos Tommi elrángatott edzeni, majd késő délután jövők. Köszönöm az estét és köszönöm, hogy vagy nekem. Szeretlek! S.”
Ezen el kellet mosolyodnom. Még kb. 5 percig néztem a pappírt és csak mosolyogtam, majd felöltöztem, a rózsát vízbe tettem és lementem reggelit csinálni. Amikor elfogyasztottam a reggelimet úgy döntöttem, hogy kitakarítok, úgy sincs mit csinálnom. Először is meg kell keresni a tisztító szereket, ami elég nehéz feladat volt, mert ez a ház hatalmas és bárhol lehet, végül a mosókonyhában meg találtam és elkezdtem takarítani. Először letörölgettem, felsöpörtem, felmostam és felporszívóztam. Ez beletelt egy napba, majd mikor végeztem fáradtan rogytam le a kanapéra. Csakhogy nem hagyott nyugodni az a gondolat, hogy tele van a kuka és szinte már ömlik ki belőle a sok szemét, végül még rávettem magamat és kivittem a szemetest. Amikor a kuka mellé értem megpillantottam egy kis kosarat, a kuka mellet amibe a fehér ruha alatt mozgolódott valami. Leguggoltam a kosárka mellé és lassan lehúztam a ruhát arról a valamiről.