26. rész

Meghoztam a frisst!!! :DD Köszönöm a kommikat :)) Kommihatár: 2 :D Fogyasszátok egészséggel!!!! :DDDDD


Reggel esős napra ébredtünk. Azt hittem, hogy csak egy kis lágy eső, de amikor kinéztem akkor tudatosult bennem, hogy ez nem lágy eső, ha nem szakadó eső. Jobban kinéztem és láttam, hogy csak úgy ömlik az eső. Nagyon durva volt. Még szerencse hogy hoztam gumicsizmát. Melegen felöltöztünk, majd egy-egy esernyővel elindultunk. Amikor odaértünk én elmentem megkeresni a lányokat. Épp a kávézóban ültek.
- Sziasztok!!!- majd mindenkit megölelgettem, és leültem melléjük.
- Dia, van egy jó hírem- mondta Adri.
- Nanan mii??
- Jaime megkérte a kezemet!!! - majd kicsattant az örömtől.
- Ááá ez komoly, Úr isten de örülök. És mikor és hol szeretnétek tartani?
- Háát úgy tervezzük, hogy a Korea után lesz az esküvő, azt még nem tudjuk, hogy hol lesz, de nyugodj meg időben tudósítani foglak az eseményekről! - mondta fülig érő mosollyal. – A többiektől már megkérdeztem és ők igent mondtak, lennél a 4. koszorús lányom?
- Hát persze- mondtam mosolyogva - Szörnyű egy időjárás, szerintetek meg lesz tartva az időmérő?- váltottam témát.
- Hát nem tudom- mondta Kata.
- Menjünk és járjunk utána- mondta Dóri. Felálltunk az asztaltól és elindultunk a RB boxba, kivétel Adri, mert ő a Torro Rosso boxába ment Jamiehez. Amikor odaértünk egyből megkerestem Christiant, a monitoroknál ült Adriannal.
- Szerinted meg lesz tartva az időmérő?- kérdeztem az esernyő alatt.
- Hát szerintem nem, mert nézd csak meg a boxutcában áll a víz- mutatott a hömpölygő folyamra- akkor szerinted milyen „csodálatos” lehet a pálya, ha a boksz így néz ki.
- De akkor mit fogtok csinálni??
- Várni fogunk.
- Uhum- bólogattam majd visszamentem a boxba Sebihez és a lányokhoz. Mivel eléggé unalmas volt, a fiúk hajókat építettek üres Red Bullos dobozokból és a vízre rakták őket. Vicces látvány volt, mert a többi csapat is csinált hajókat. Sebi elkérte az egyik fotós gépét és azzal csinált pár képet fiukról és rólunk is. Szóval az időt mit jól töltöttük el. Épp egy vicc mesélés közepén voltunk, amikor Chris odajött hozzánk.
- Na gyerekek, most mondták hogy a nagy esőzés miatt holnap reggelre halasztják az időmérőt, szóval mehettek haza.
- Tényleg?- kérdeztem, Chris hevesen bólogatott. Niky, Sebi, Dóri, Tommi, és Én mentünk vissza a szállodába, mert Kata ott marad Daviddal. Együtt lementünk a játékteremben, és ott töltöttünk a napunkat. Bowlingoztunk, biliárdoztunk, és darts-oztunk. A bowlingot úgy játszottuk, hogy lányok a fiúk ellen. Mondanom se kell, hogy mi lányok fölényesen győztünk, de az is lehet, hogy a fiuk hagytak minket nyerni. Na mind1 ennek ellenére nagyon jól éreztünk magunkat, és elég sokáig elvoltunk kb. olyan éjfélig. Vasárnap korán kellet kelni az elhalasztott időmérő miatt. Kissé kómás fejjel ültem le a büfébe, majd gyors egy kávét kértem. Hát ha attól felébredek. Amikor elfogyasztottam a kávémat visszamentem a boxba felültem a helyemre és néztem az időmérőt. A félidőbe majdnem elaludtam, na nem azért mert annyira unalmas volt ha nem,mert fáradt voltam. Az időmérőt Sebi nyerte, aminek nagyon örült. Volt kb. 4 óránk a futamkezdésig. Addig elmentünk együtt ebédelni utána visszamentünk a boxba és hagytam, hogy had készüljön fel lelkileg a futamra. Addig én sétáltam egyet a paddockban. Ilyenkor mindig rengetegen vannak itt, a sok fotós meg riporter, de nem zavart, sőt már megszoktam őket. Egyszer kétszer belemosolyogtam a kamerába. Amikor visszaértem épp akkor ment ki a rajtrácsra, így én is vele tartottam. Amíg Sebit meginterjúvolták addig én a füvön (hogy ne zavarjak senkit) hátra felé kezdtem sétálni, egy fülessel a fejemen. Voltak pilóták, akik előre illedelmesen köszöntek, de voltak olyanok is aki becsukott szemmel koncentráltak, így nem akartam hozzájuk szólni, ne hogy zavarjam őket. Már épp a vége felé tartottam mikor mondták hogy lassan le kéne mennem a rajtrácsról, gyorsan előre mentem még egy szerencse csókot adni Sebinek és már mentem is vissza a boxba. Egész végig keresztbetett ujjakkal ültem a széken, mert most nagy esélye van a győzelemre. Az utolsó néhány kört már alig bírtam ki, azon imádkoztam, hogy ne hogy valami műszaki gondja legyen, de végül amikor elsőként átfutott a célvonalon megkönnyebbülve fújtam ki a levegőt. Nagyon büszke voltam rá!! Gyorsan odarohantunk a park fermé-hez, és hangosan éljeneztünk és tapsoltunk. Amikor megszólalt a német himnusz mindenki elcsöndesült. Sebi egész végig csak mosolygott és bohóckodott. Ahogy a díjat a kezébe kapta egyből felemelte a magasba. Na és ezután jött a pezsgőzés a fiúk össze-vissza locsolták egymást. Amíg Sebi interjút adott addig mi a boxban örültünk. Sebi összes szerelőivel összeölelkeztem. Amikor Sebi végzett lejött hozzánk és lehozta a maradék pezsgőt is, amibe belekortyoltam. A Red Bullosok úgy döntöttek, hogy ezt a győzelmet most nem fogják megünnepelni bulival, ha nem majd a legközelebbit. Ma elég sokáig kint voltunk a pályán, de csak mi és Sebastian szerelői. Az iroda melletti tárgyalóban ünnepeltünk meg a győzelmét, némi alkohollal. Kb. éjjel 1 kor hagytuk el a pályát. Ahhoz képest, hogy Sebi 2 órán át veszett nem volt fárad, sőt inkább tele volt energiával ellenben velem én viszont fárad voltam. Amikor beértünk a fürdő felé vettem az irányt, csakhogy Sebi hátulról elkapott és megpörgetett a levegőben és az ágyon végeztük mindketten, majd belekezdett a nyakam csókolgatásába.
- Héé te nem vagy fáradt?- kérdeztem tőle.
- Nem egyáltalán nem, sőt….- majd beleharapott a nyakamba, amire felnyögtem. Az egész éjszakát végig szeretkeztünk. Hajnalba már annyira kimerültem, hogy megmoccanni se bírtam, Sebi pedig még fárad sem volt. Ezt nem értem ennyire fel tudja tölteni egy győzelem? Délután a telefon csipogására ébredtem. Becsukott szemmel tapogattam az éjjeli szekrényen, de a készüléket sikeresen levertem és egy nagyot koppant.
- Ahhjj...- nyögtem fel, és felvettem a készüléket. Kissé homályosan láttam, de azért el tudtam olvasni az üzenetet. Az üzenetben ez állt. „ Szia, nagylányom, már régen láttuk egymást, nem akarnál minket meglátogatni? Már nagyon hiányzol mindenkinek!! És elhozhatnád bemutatni nekünk Sebastiant! ;) Jelentkezz minél hamarabb. Puszil: Anyád”
Amikor elolvastam mosolyra húztam a számat, de ugyan akkor tényleg elhanyagoltam őket, mostanában szinte még életjelet sem adtam magamról. Hmm most úgy is ráérek. Meglátogatom őket. Ekkor Sebi mocorogni kezdett.
- Jó reggelt hercegem – majd megpusziltam a vállát.
- Neked is szívem. Hogy aludtál?- majd a mellkasára húzott, hogy át tudjon ölelni.
- Jól. Melletted mindig jól alszom- mosolyogtam rá.
- Tudod min gondolkodtam?
- Na min?
- Költözz hozzám!!- közölte lényegre törően.
- Ez komoly??- emelkedtem fel hogy rá tudjak nézni.
- Aha, miért ne. A futamok után úgy is mindig hozzám jössz, szóval szinte már az otthonod.
- Ez most így pont jó lenne- Sebi értetlenül nézett rám- Most kaptam egy sms-t anyámtól, hogy jó lenne ha meglátogatnánk, és így eltudjuk hozni a cuccomat is.
- Naa, végre megismerhetem a szüleidet?
- Aha, bár lesz némi gond a nyelvkorláttal, de majd megoldjuk- mosolyogtam rá bájosan-, Na de akkor készülni kéne, ha az esti gépet el akarjuk érni.
- Akkor szerintem most menjünk Svájcba és majd onnan meg Magyarba.
- Oké, csak egy gond van. Hogy hozzuk el azt a sok cuccot?
- Majd megkérem Kimit hogy adja kölcsön a magángépét, és arra sok mindent pakolhatunk.
- Áhh imádlak!- majd megcsókoltam. Összecsomagoltunk és az esti géppel elhagytuk Japánt.