Abba a kosárkába nem volt más mint két nyivákoló kismacska.
- Óóó édes istenem, ki tette ezt veletek?- majd gondolkodás nélkül felkaptam a kosarat és bevittem a házba, a nappaliba a szőnyegre letettem a kosarat, leültem mellé és kivettem belőle a két macskát és az ölebe fektettem őket. Kb. olyan 2 hónaposak lehettek. Az egyik fekete volt, mint a korom a másik pedig hófehér. Láthatóan jól érezték magukat az ölemben, mert ahogy elkezdtem simogatni őket egyből doromboltak. Jajj majd megszakad a szívem, hogy ilyen kis védtelen állatokat kitenni az utcára. Szegények biztos már régóta kint lehettek abba kosárba és lehet hogy már éhesek. Tényleg de hülye vagyok persze hogy éhesek! Felugrottam a szőnyegről, majd a hűtőhöz mentem és kiszedtem a tejet és a szalámit, a két cica egész végig a sarkamban volt. Kiöntöttem a tejet egy-egy tálkába és letettem eléjük egyből beledugták a fejüket és egy kettőre megitták. Majd szalámit csipkedtem nekik, amit jó ízűen elfogyasztottak. Láthatóan jobb kedvük lett és össze vissza kezdtek futkosni a nappaliban. Leültem egy bögre tea társaságában a kanapéra és azt néztem, hogy hogyan játszanak. Még nevet is adni kell nekik. A fekete cicát elnézve olyan kis vad és gyors, nem úgy, mint a fehér aki nyugodt és békés, hmm legyen a feketének a neve Tornádó. A fehér pedig ha ránézek a hóesés jut eszembe mert olyan szép fehér és tiszta a bundája, az ő neve legyen pedig Hópihe. Ránéztem az órára, ami már 6-ot mutatott, hmm vajon hol lehet Sebi? Amint ezt kimondtam épp ő jött be az ajtón. Sebit nem kis meglepetés érte ugyan is a két cica szó szerint lerohanta és körbeugrálták.
- Hát ezek meg mik?- kérdezte Sebi, majd leguggolt és megsimogatta a fejüket. Hülye kérdésre hülye válasz.
- Hát elefánt, mégis mi lenne?- majd egy csókkal üdvözöltem. Lerúgta a cipőjét és a konyha felé vette az irányt.
- Honnan kerültek ide?- közben töltött magának gyümölcslevet.
- Valaki kitette őket az utcára egy kosárban találtam meg a kuka mellett, ugye megtartjuk őket??- néztem rá boci szemekkel- már nevet is adtam nekik, a fekete Tornádó, a fehér Hópihe. Mintha Hópihe tudta volna, hogy mit szeretnék, elkezdet Sebi lábához dörgölőzni és közben dorombolt.
- Héé nem ér befolyásolni- majd felkapta az ölébe a cicát és elkezdte simizni. – Jól van rendben legyen maradhattok- válaszképp Hópihe vékonyka hangon egyet- kettőt nyávogott, amin Sebi elmosolyodott - És a másik macsek hol van?- Tornádó épp a nappaliban lévő asztalon mászkált.
- Gyere le onnan azonnal!!!- kiabált rá Sebi, de a macska ügyet sem vetett rá, mint aki meg se hallotta, amit mond. – Tornádó nem mondom még egyszer!!- fenyegette meg.
- Majd én - leültem a kanapéra- Gyere ide Tornádó- a macska egyből leugrott az asztalról és az ölembe telepedet le. Sebi oda ült mellém.
- Te macska így nem leszünk jóban, ha nekem nem fogatsz szót- mondta a macskának - ezen csak kuncogni tudtam. A maradék napot csak is macskázással és egymással töltöttük. Nagyon megszerettük őket. Beszereztünk nekik egy-egy kosárt, amibe tudtak aludni, és persze játékokat is vettünk nekik hogy ne a bútort karmolják szét. Kedd este épp a ruhákat pakoltuk be a bőröndbe, amikor Hópihe beleugrott a bőröndömbe.
- Sajnálom, de te nem jöhetsz velünk- majd kivettem a macskát és leraktam a földre. Értelmes egy macska volt, mert megértette nem úgy, mint Tornádó, aki mindig visszaugrott Sebi bőröndjébe akárhányszor elzavarta. Sebi már elég ideges volt.
- Szívem, szólj már rá erre a macskára!!!- nézett rám segélykérően.
- Tornádó fogadj szót Sebinek, mert ha nem, baj lesz a vége- fenyegettem meg a macskát. Mit ha hatott volna amit mondtam, mert nem ugrott bele a bőröndbe, csak nézte Sebit ahogy pakol. Ám nem sokáig bírta ki újra beleugrott, de ezt Sebi már nem tűrte és odacsapott a kezében lévő pulcsijával.
- Siccccc innen!!- förmedt rá Sebi. A macska úgy futott ki onnan, mint a szél.
- Szegény macska- csak megráztam a fejemet és hajtogattam tovább a bőröndbe a pulcsikat, mert Japánba tuti hideg lesz.
- Szegény macska??? Szegény én!! Én vagyok az áldozat!!- akadt ki Sebi.
- Nyugodj meg- mentem oda hozzá és végig simítottam az arcán- Ez csak egy macska nem kell ezen felhúznod magadat.
- Áá nem, csak tiszta szőr lesz az összes ruhám!! Miért nem olyan, mint Hópihe aki nyugodtan nézi hogy,hogyan pakolunk el, miért kel vadállatnak lenni??- ezen felkellet hogy kuncogjak. Még hogy vadállat? Egy kis macska?
- Mert senki sem egyforma. Ezért adtam a Tornádó nevet neki - adtam egy puszit a szájára, csak hogy nem volt neki ez elég, magához húzott és forrón megcsókolt, már a fenekemet simogatta.
- Héé, Sebi így soha nem fogunk elpakolni!- toltam el egy kicsit magamtól- Már 11 óra van és reggel korán indul a gépünk- megértette és ő is pakolt tovább ,mikor befejeztük elmentünk zuhanyozni, majd lefeküdtünk aludni. Reggel az óra 6 kor csörgött, utáltam korán kelni. Amíg Sebi a fürdőben volt addig próbáltam rávenni magamat, hogy végre felkeljek, de nem ment. Olyan álmos voltam.
- Szívem kelj, fel mert lefogjuk késni a gépet, majd a gépen aludhatsz.
- Ajjj...jóó - lerántottam magamról a takarót és elindultam a fürdőszobába, addig Sebi lehúzkodta a bőröndöket. Nem volt kedvem nagyon kiöltözni, így csak egy csőfarmert, egy pólót, egy pulcsit és egy tornacipőt vettem fel. Hívtunk egy taxit, ami kivitt minket a reptérre ott felszálltunk a gépre és Japánig meg se álltunk. Mondanom se kell, hogy az egész utat végig aludtam. Este 10 kor szálltunk le a gépről. A hotelbe taxiztunk, majd elfoglaltunk a szobát és egyből bevetettük magunkat az ágyba. Reggel, vagyis úgy mondom, hogy délelőtt ébredtem meg. Csak hogy Sebi nem volt mellettem csak egy cetli.
„ Szívem nem akartalak felébreszteni reggel, mert olyan édesen aludtál, már kimentem a pályára, majd gyere utánam, ha akarsz! Ezer csók! Sebastian.”
Ajj elaludtam, de miért nem ébresztett fel az a lüke! Az ablakhoz sétáltam, hogy megnézzem, milyen idő van kint. Kissé hideg volt odakint. Felvettem egy koptatott farmert egy pólóval és rá egy meleg pulcsit, hozzá pedig a tegnapi tornacipőt. Amikor kiléptem az ajtón lementem a portára egy kocsit kérni. Kb. 10 percet vártam és már ott is volt értem a kocsi ami kivisz a pályára. Amikor odaértem egyből a Red Bull boxa felé mentem, amikor beértem a büfé felé vettem irányt, mert eléggé éhes voltam már. Leültem és kértem egy nagy szendvicset és hozzá colát. Mikor elfogyasztottam megköszöntem és elindultam megkeresni Sebit. Mindenhol kerestem, de nem találtam meg. Ekkor megjelent Chris.
- Szia Chris, nem láttad Sebastiant?- kérdeztem tőle
- Már a pályán van.
- Remek...- ekkor gondoltam egyet és én is elindultam a pályát, mindig körbemegyek. Csakhogy útközben társaságom is akadt,nem más mint Lucas di Grassi.
- Mit keres egyedül egy ilyen szép hölgy a pálya közepén?- kérdezte fülig érő szájjal. Akarva akaratlanul, de elpirosodtam.
- A szép hölgy csak sétálgat a pályán - adtam meg neki a választ.
- És a hölgy elárulja a nevét is?
- El. Dia Németh - nyújtottam a kezemet.
- Lucas di Grassi - mosolygott rám. Azt hallottam, hogy a magyar nők Európa legszebbjei - nézett rám kacéran.
- Honnan tudod hogy magyar vagyok?- néztem rá.
- Sok mindent tudok rólad.
- Pl.?
- Divattervező vagy, és a pasi ideálod a barna hajú barna szemű, és ha egy latin pasi elhívna pl. egy italra te azt tuti hogy elfogadnád, mert buksz a latin pasikra – vigyorgott kajánul.
- Nem is, nekem nincs pasi ideálom, és ne vigyorogj így!!- mondtam neki mosolyogva, közben pedig elpirultam. – Honnan szedted ezt a marhaságot?
- Az maradjon az én titkom- mosolygott sejtelmesen.
- Szóval akkor meghívhatlak egy italra??
- Nem.
- Miért nem?
- Mert nem és kész- mondtam határozottan és gyorsítottam a tempón.
- De csak barátilag.
- Hát ezek után amit mondtál, nem hiszem hogy barátilag akarnál meghívni - tettem csípőre a kezemet.
- De-de, csak ez előbb hülyültem- mosolygott rám. Felhúzott szemöldökkel néztem rá.
- Na jó, hiszek neked, de nehogy bepróbálkozz, mert akkor lecsavarom a fejedet, meg Sebastian is. Ugye tudod hogy…
- Igen tudom Seb és te együtt vagytok - mondta, egy apró gúnyt véltem felfedezni amint ezt kimondtam, de lehet hogy csak én képzelődtem. Ekkor épp vissza értünk a célegyeneshez. Mielőtt még eltűntem volna a Red Bull boxába...
- Mikor iszunk valamit?
- Majd holnap - kiabáltam neki vissza és eltűntem a szeme elől. Épp Sebi szobája felé tartottam amikor valaki elkapta a kezemet és magához húzott és megcsókolt.
- Hol voltál?- kérdezte a homlokát a homlokomnak döntve.
- A pályán.
- Én is ott voltam- húzott be szobájába.
- Tudom, utánad mentem csak nem értelek be már. Ma meddig leszünk itt?- váltottam témát.
- Ma nem sokáig, még max pár órát, aztán azt csinálhatunk, amit akarunk. –mondta kaján vigyor kísértetében.
- Hmm jól hangzik, én arra gondoltam, hogy lemehetnénk a hotel fürdőjébe - ültem az ölébe.
- Oké. Én benne vagyok. - Azt a pár órát külön töltöttük, mert Sebit elrángatta a mérnöke egy megbeszélésre. Én addig beültem Sebi boxába és azt néztem hogy hogyan rakják össze az autót. Elég nehéz munkájuk lehetnek a szerelőknek, mert rengeteget kell dolgozniuk. Most elég lomhán és kedvetlenül dolgoznak. Nem volt kedvük hozzá, látszott rajtuk. De támad egy jó ötletem. Tőlem 3 méterre láttam egy mini hifit, ami le volt félig takarva. Rákötöttem az mp3-amat megkerestem a megfelelő számot és elindítottam egyből felkapták a fiúk a fejüket és csak néztek rám. (http://www.youtube.com/watch?v=ZthNYozVwNM)
- Na gyerünk fiúk, rakjátok össze ezt a kocsit- mosolyogtam rájuk. Maxra csavartam a hangerőt, az egész boxutcába lehetett hallani. Hatott rájuk a zene. És szinte táncolva rakták össze a kocsit. Annyira belelendültek, hogy az egyik szerelő még engem is belevont és elkezdtem én is táncolni. Nagyon jó éreztük magunkat. A kocsi egykettőre kész lett. Soha senkinél nincs ilyen jó hangulat, mint a Red Bullnál. Imádom őket!
Farmer: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/137/79/13795.jpg
Pulcsi: http://www.cosmopolitan.hu/dl/files/pictures2/original/138/02/13818.jpg
Póló: http://www.blikk.hu/data/cikk/2/1/76/5/cikk_2017605/d1.jpg
Tornacipő: https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJlDfqmGapbGoQzS9xUy62YplqXJD30R_JmtdXbkhCw_CXfQPcIjD3djb5Gr0zx3bpixAiQO67VyrmEGnq23aD8P8KbJ2EazMnvyLL2OVlaQT2v0twp1C-bkt5e20t5TQPlDkGtS_eLus/s1600/Lanvin06.jpg
Tornádó:
Hópihe:
Csak most jutottam net közelbe, gyorsan írok is. Nagyon ó lett ez a feji is. És gyorsan-gyorsan hozd a friss, mert nagyon várom a folytit.
VálaszTörlésPuszka